Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

1989. december 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 Játékos könyvek télidőben Immár tizenkettedik alkalommal, ezúttal december 1—8. között ren­dezték az Országos Gyermekkönyv­hetet amelynek kínálatából most né­hány kötetet ajánlunk, mivel a kará­csonyfa alá e köteteket még nem késő megvenni. Az első a Japánban őshonos, ám a középkortól már Európában is is­mert, majd a hazai oktatásban a szá­zadforduló táján polgárjogot nyert kézügyességi munka: a papírhajtoga­tás fontos tudnivalóit foglalja egybe. Jó tíz éve annak, hogy.e téma újra- felfedezőjeként a Móra Kiadó gondo­zásában napvilágot látott Pataki Ti­bor gyorsan elkapkodott „Papírcso­dák” c. könyve. Később Varga Péter önállóan jegyzett hajtogatós munká­ja is piacra került. Ez utóbbi számos fotójával örömet,' ám elnagyolt, aránytalan rajzaival, pontatlan utasí­tásaival inkább bosszúságot okozott az érdeklődő felnőtteknek s gyere­keknek egyaránt. így külön is örömmel hívjuk fel a figyelmet Kékes István Tóbiás hat év múltán immár. felújított kiadásban publikált „Papírjátékok” c. munkájá­ra. A Baranya megyei Magyarluka- fán élő fiatal kézműves (egyúttal kö­zségi elöljáró!) 7 ív terjedelmű színes lapjait — miként előbb, most is — a Móra Kiadó gondozta a Hobbi elne­vezésű sorozatban. Igazán kedvcsi­náló, ahogy megismertet a papírké­szítés történetével s házi előállításá­val, a hajtogatás jeleivel és alapjaival. A szisztematikusan felépített munka a madár-alaktól a dobozhajtogatásig negyedszáz változatot ír le. De bemu­tatja a nem csupán a hajtogatással, hanem a papír kivágásával készíthető maszkok, füzérek, körformák stb. gazdag sorozatát is, amelyek így, ün­nepek táján ajándékul s díszként is készülhetnek gyermek- és felnőttké­zen egyaránt. • Páli Judit pszichológus és Forgách Balázs grafikus nevét az elmúlt évek­ben már szélesebb körben megismer­hették az olvasók. A Móra által gon­dozott sorozatok másikában leg­utóbb a „Jó játék a kép, a kártya” című, szellemesen oktató könyvük je­lent meg, s ez a szemléletmód például az elmúlt évben jelentősén megújult Dörmögő Dömötör lap hasábjain is érezhető volt. A különböző életkorú óvodás és kisiskolás gyerekek és ta­nulóközösségek számára kialakított fejlesztő játékanyagukat most a Ku- kucs-füzetek elnevezéssel adják köz­re. Nem a hagyományos kifestők mű­faját fogalmazzák újra, hanem jelek, rajzok és figurák színes kombinációi, továbbalkotható, többféle technika akár együttes vagy folyaifiatszerű megvalósítására adnak lehetőséget. A kivehető mellékletből, s a nagyob­baknak szóló füzet borítójából önál­ló illesztős, netán színes játékkártya készülhet. A Kukucs-füzetek játékai az Eötvös Alapítvány támogatásával, a Művelődési Minisztérium által meghirdetett játékos nevelő pályázat keretében készültek. Többek előtt ismert, hogy a bajai származású, ám hosszú évek óta Kecskeméten élő és alkotó Kricsko- vics Zsuzsa grafikus, animációs ren­dező mindig is érzékenyen közelített a népköltészet témáihoz. A téli gye­rekkönyvek egyik unikáliájaként az ő kezéből került ki a „Kis karácsony, nagy karácsony” című zenés-játékos könyv (Tünde Kiadó), amelyhez — az árat így méltányosan megnövelve *— egy kisméretű, 13 fokozattal sze­relt elektronikus zongorabetét társul. A nem egészen négy hónap alatt kivi­telezett könyvecske 33 játékos dalát Szepesi Andrea múzeumpedagógus, a Szórakaténusz munkatársa válogatta s nyújtja át most szerzőtársával együtt. Reméljük, e könyvek értő és jó ott­honra találnak óvodákban, iskolai és családi polcokon egyaránt. Kriston Vízi József Megjelent a Német Kalendárium Talán megbocsátható részemről az a kis'élfdj;ültsáfg( áftíéllyel a Néntét'Ká” lendárium' 1990-es kötetét kézbe vet­tem. J Minőig' örömet jelent, na' my an kedves ismerőssel találkozom, mint a címlapon szereplő három baba, a pom­pás hartai népviseletben. Miután pedig nagyon sok, megyénket érintő olvas­mányt, fotót találtam a 320 oldalas könyvecskében, elsősorban ezeket igyekszem bemutatni. A bevezetőt Hambuch Géza, a német szövetség főtitkára, egyben a kötet szerkesztője és kiadója írta. „Érdekel­tek vagyunk az igazi változásokban. A változásokban, .melyek az egész tár­sadalmat, így bennünket is előre visz­nek. És a változásokban, melyek lehe­tővé teszik számunkra, hogy ezen a földön német népcsoportként tovább éljünk.” Ezek az alapgondolatok jelle­mezték a tavaly decemberben rendezett VII. Német Nemzetiségi Kongresszust is, melynek a kalendárium tekintélyes teret szentel. Szomorú tényeket idéz fel dr. Ziel­bauer György mindössze néhány olda­las tanulmánya a német nemzetiségű állampolgárok tízezreinek a Szovjet­unióba történt deportálásáról az 1944/ 45-ös esztendőkben. A következő írá­sokban a kitelepítésekről, internálá­sokról, a kényszerű névmagyarosítás­ról beszélnek a, visszaemlékezések. Kapcsolatok a német nyelvű kül­földdel — ezt tárgyalja a következő fejezet, melynek cikkei az anyanyelv megőrzésével, a testvérvárosi kapcsola­tok fejlődésével foglalkoznak. Érdekes információkat kaphatunk a Dél-Tirol- barí, a Szovjetunióban, az USA-ban és Romániában élő németségről. Az anyanyelvi oktatással és annak egy bevált módjával foglalkozik Nitschmann Helmutné, a Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium igazgatójá­nak cikke Nulladik év Baján címmel. (A középiskola négy osztálya előtti esz­tendőben a tanulók heti 20 órában sa­játítják el a német nyelvet.) „Ez járható út, melyet a jövőben fel­tétlenül használni kell. A nemzetiség a nyelvében él tovább. Megvan a jogunk a továbbélésre, az állam partnerként áll mellettünk. Rajtunk áll, hogy a lehető­ségeket a legjobban kiaknázzuk. A nulladik év ezek közé tartozik” — áll a cikkben a végkövetkeztetés. Új képzési tartalmak a jövendő taní­tók számára — ezzel a címmel számol be Petőcz Jánosné dr., a bajai tanító­képző főiskola tanszékvezető tanára az önálló némzetiségi tanszék munkájá­ról, majd a főiskola két hallgatója, 'IVundele Angéla és Strigens Anikó a 0 Babák a pompás hartai népviselet­ben. német klub programját ismerteti. A hartai általános iskolában elsőként bevezetett kétnyelvű oktatásról ír Hec- kenberger Péter szaktanácsadó. Szép bajai sikerről tudósít az országos kul­turális verseny, melynek színmű kate­góriájában a három első díjat a Fran- - kel Leó Gimnázium csoportjai hozták el. Még mindig Hartáról — fotó a ma­gyarországi németek kézműipari kiállí­tásán nagy sikert aratott festett bútor­ról és készítőjéről, az idős Himpelmann Péterről, majd riport a messze földön- híres hartai népi táncegyüttesről. Ha semmi más nem lenne a kalendá­riumban, mint dr; Flach Pál kitűnő tanulmánya, A magyarországi német­ség az 1941-es népszámlálás tükrében, már akkor is mindenkinek jó szívvel ajánlanám. A Bácska helytörténetének bajai származású tudósa olyan alapve­tő adatokat dolgozott fel másutt csak nehezen hozzáférhető munkájában, melyek ismerete nélkül a kitelepítések tragikus időszaka aligha érthető. És ha a tudománynál maradunk, az évkönyv részletesen ismerteti a „300 éves együttélés” cíhiű történelmi konfe­rencia kétkötetes anyagának a Petőfi Népében megjelent recenzióját. — Mi kell még egy kalendáriumba? — Sok fénykép, mint a' bácsbokodi iskolát ábrázoló, mellette az 1935/36- os tanév diákjaival és nevelőivel. Kell még a vásárok jegyzéke és néhány jó anekdota. Mondanom sem kell, hogy ebből a jól szerkesztett kiadványból egyik sem hiányzik. Gál Zoltán 0 Külföldi emlék. ÉVTIZEDEK ÓTA A CSÚCSON — MOST JÖTT INDIÁBÓL Tóth István kapta a nagydíjat 0 André Kertész (New York.) Mi újat írhatnék Tóth Istvánról? Szenvedélyes szorgalmáról ismert könyvtáros kolléganőm érek óta foglalatoskodik a Balázs Béla-díjas fotóművészről eddig írt cikkek jegyzékének összeállításával, kiállítási katalógusai könyvé­szeti feldolgozásával, de még szavazunk, választunk egyszer- kétszer, amíg pontot tehet munkája végére. Napról napra gyarapszik az életmű, új kiállítási meghívókat hoz a posta, újabb díjakat vehet át a világ különbö­ző tájain, új méltatások keresik hatásá­nak titkait. A nyáron Gyulán volt életmű-kiállí­tása, lapunkban is szóltunk törökor­szági sikereiről, nemrégiben tért haza Indiából. A minap Budapestre volt hi­vatalos: a Vigadóban vette át a Művé­szeti Alap képzőművészeti szakosztá­lyának nagydíját. Mi újat írhat a gyors változásokkal napról napra szembesülő hírlapíró? Azt mindenesetre, hogy pályakezdése óta Tóth István állandóan a csúcs közelé­ben van. Vállalhatja az elmúlt több mint három évtized alatt kiállított fényképeit, mert sohasem törekedett pillanatnyi si­kerekre, politikai, stiláris divatok meg- lovagolására, elviselve „a heroikus kor­szerűtlenség” vádját, kritikáját is. Igenlő válasza könnyítette munká­mat. — Szívesen látlak, ha meglátogatsz. így kopogtathattam oly sok évi is­meretség után ceglédi Csatorna utcai házánák kiskapuján. ' Mint ahogyan a vasúti csomópont sem mondható a világ közepének, ugyanúgy otthona sem városközponti­nak. Kicsit Tóth .Istvánnak is köszön­heti — hallottam az egyik utcatárstól —, hogy a tervezettnél előbb jöttek az aszfaltozok, a csatornázok. Történt ugyanis, hogy egy megyei fő-fő látogat­ta meg az akkoriban művészeti díjjal kitüntetett művészt és bizony bokáig sáros lett, amint az autótól a kapucsen­gőig jutott. A kíséretében lévő helybeli vezetők értették neheztelő pillantását, gyorsan intézkedtek. Nyilván előbb is elrendelték volna az utca rendbehozását, ha Tóth István il­letékes helyeken előadja kérelmét. Mi­ért hallgatott „utcája” mellőzéséről? Világéletében jobban szeretett adni, mint kapni. Találkozásunkkor éppen szülőváro­sának készít elő újabb ajándékot. A település várossá nyilvánításának 625. és a fotózás feltalálásának 150. évfordulója tiszteletére 5 világrész fotó­művészete címmel szervez kiállítást. Saját gyűjteményét kölcsönözi városá­nak. Az volna az igazi, ha mindegyiket személyesen ajánlhatná látogatóinak, mert a legtöbb kiállítóhoz ismeretség, barátság köti. Festmények között beszélgetve még­iscsak sikerült felfedeznem Tóth István eddig búvópatakként meghúzódó, ám egész életét, művészi munkásságát táp­láló tulajdonságát: szeret és tud barát­kozni. Talán ezért is örökített meg oly sok kiváló festőt, írót, szobrászt. Elviselhe­tetlen volt számára mindenféle akart, akaratlan alakoskodás, mesterkéltség, póz, csináltság, hosszan társalgóit a portré tárgyával. Felejtse el: géppel lesi, figyeli valaki, mutatkozzék hamisítat­lan valóságában, hogy kiválaszthassa a vendéglátójára legjellemzőbb pillana­tot, az őt magyarázó tárgyi kömyzetet. E beszélgetésekből számtalan barát­ság született. Talán a legjobb barát — ha ugyan a barátságok.osztályozhatók —, Xantus Gyula írta a kecskeméti Petőfi Nyom­dában készült monográfiája, albuma előszavát is. Több fotó elemzésekor hivatkozott 0 Tanya. arra, hogy Tóth István számára müyen sokat jelent a csakazértis elszántság. Gondolhatta-e a mindig üres zsebű fia­talember, amikor egy olcsó fotómasinát vásárolt, hogy szakmai körökben világ­szerte ismerik egy-két évtized múltán? Remélhette-e, hogy figyelemre mél­tatja a kor egyik ismert fotósa, amikor néhány képét elküldte neki? Festmé­nyekkel zsúfolt ceglédi otthonában ma is őrzi Haller Frigyes többoldalas, rész­letes elemzését. Elképzelhető-e ma ilyen önzetlen segítőkészség pénzzel mért világunkban? El! Tóth Istvánra is számíthatnak a pályakezdők, a jó ügyek. Bár alkatilag nem tartozik a cimboráskodók közé, szívesen keresi a hozzá hasonlóan gon­dolkodók társaságát, szolgálja a mú­zsák testvériségét. Nagy bánata, hogy jószerént csak a korábbi Kecskeméti Műsor révén ismerkedett meg a megye­székhelyen élő írókkal, képzőművé­szekkel. Közeli ismerősei számára nem új­donság, amit az emberi kapcsolatokat ismét a maguk rangján kezelő, kegyet­lenül szakosodó világunkban Széles kö­rű érdeklődéséről, hatvanon túl is őr­zött friss fogékonyságáról leírtam, de talán olvasóink többségében az eddigi­nél árnyaltabb kép alakult így ki az újabb nagydijjal elismert Tóth István­ról. Eddig inkább arra.hivatkoztak az újságírók, kritikusok, hogy itt és itt kapott dijat — eddig csaknem három­százat —, itt és itt nyílt kiállítása, meg­hívták ide, előadás tartására oda, kiál­lított valamennyi földrészen. Mind igaz, mindnek örült Tóth Ist­ván, de még többre becsül jóízű beszél­getést régi barátokkal, művésztársak­kal. így maradt lélekben fiatalos az elil­lant évek szőlőhegyén. Heltai Nándor Szívcsere FEBRUÁR Í-JÉN ÚJRA INDUL A TŐZSDE_____________ Információk nélkül nem lehet befektetni A szívátültetés manapság már nem jelent világraszóló szenzáci­ót, hála az orvostudománynak. Antiért mégis fölfigyelt a világ egy Jeruzsálemből keltezett tu­dósításra november közepén, azt tulajdonképpen csodának kelle­ne nevezni, ha a politikában is­mert volna az ilyen minősítés. November közepe óta egy izraeli katona szíve dobog egy arab üz­letember kebelében. A történet: Zeev Traum 43 éves katona, négy gyermek apja, aki az időn- kiiit sorra kerülő szolgálatot töl­tötte a gázai övezetben, őrjárat közben súlyos fejlövést kapott. A sebesülést nem élte túl. Csa­ládja úgy döntött, hogy ültessék át a szívét. A Hadassah kórházban három beteg várt donorra. Köztük egy sebesült arab, az 54 éves Hanna Khader. A Traum család közölte, nincs kifogása, hogy egy palesz­tin kapja az elhunyt szívét. Az esetről tudósító izraeli újságíró tömören fejezte ki véleményét: »Hihetetlen, hihetetlen! Egysze­rien képtelen vagyok elhinni, hogy ilyesmi itt előfordul­hat ....” Tény, hogy a szívátülte­tés érzelmi viharokat keltett, hi­szen alig egy esztendeje éppen a mostani történet ellenkezője kor­bácsolta fel a szenvedélyeket. Akkor egy izraeli üzletember éle­tét menthették volna meg, ha... Az a család azonban nem járult hozzá, hogy egy, a harcokban elesett palesztin fiatalember szí­vével cseréljék ki a beteg szívét. A csoda megtörtént e bibliai tájon. A hivatalos tőzsde jövő év feb­ruár 1-jén kezdi meg tevékenysé­gét, amennyiben az értékpapír- és tőzsdetörvény-tervezetet a parla­ment januárban elfogadja. A tőzs­de indulásához azonban az is nél­külözhetetlen, hogy a privatizáció folyamata felgyorsuljon, és egyre több, törvényes eszközökkel vé­dett magánbefektető juthasson részvényekhez II hangsúlyozta Já­rni Zsigmondy pénzügyminiszter­helyettes, az Állami Bankfelügye­let vezetője az MTI munkatársá­nak adott nyilatkozatában. Járai Zsigmond elmondotta, hogy a napjainkban működő kí­sérleti tőzsde kisebb változtatások­kal hivatalos, napi értékpapír- forgalmat bonyolító tőzsdévé ala­kítható. A jogi szabályozás leglé­nyegesebb pontja: megváltozik az értékpapírok kibocsátása. A be­fektetők védelmére a jövő évtől csak úgy bocsáthatnak ki értékpa­pírokat— részvényeket, kötvénye­ket stb. pH a részvénytársaságok, hogy előtte megfelelő adatokat szolgáltatnak a befektetni szándé­kozóknak. Nyilvánossá kell tenni — visszamenőleg is — mérlegada­taikat, azt, hogy milyen piacon te­vékenykednek, az egyes piacokon milyen a részesedésük, mekkora az éves forgalmuk, és például a va­gyonuk helyzetéről is be kell szá­molniuk. Jelenleg még sok olyan részvény kerül forgalomba, amely­nek megvételekor igen nagy koc­kázatot vállalnak a befektető ál­lampolgárok, mivel a cégek alig adnak információkat gazdasági te­vékenységükről. Az elmúlt napokban Budapes­ten megrendezett angol—magyar szakmai szeminárium legfőbb ta­nulsága az volt, hogy a tőzsde és a privatizáció egymástól elválaszt­hatatlan gazdasági tényező. Gyak­ran ugyanis az történik a magyar gazdaságban, hogy egy-egy veszte­séges vállalat részvényeit jól gaz­dálkodó cégek vásárolják fel. A valódi privatizáció azonban azt jelentené — mint ahogy az angol szakemberek is rámutattak —, hogy a vállalatok részvényeit a tőzsde nyilvánossága előtt értéke- sitenék, és magánbefektetők is nagy számban vásárolhatnának részvényeket. A pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy Magyarorszá­gon a tervek szerint legalább 3 évig a kereskedelmi bankok is részt vesznek a tőzsdén, mivel ők kezd­ték el az értékpapír-kereskedelmi tevékenységet, ismerik a magyar értékpapírpiacot és emellett náluk vannak a szakemberek is. Az át­meneti időszak után azonban a magyar tőzsdén is csupán a broker cégek (értékpapír-kereskedő cé­gek) szerepelhetnek majd. Ennek érdekében egyre több magyar bro­ker cég kapja, meg az engedélyt értékpapírok forgalmazására, és a bankok is létrehozhatnak ilyen cé­geket. A törvénytervezet nem köti ki a hivatalos tőzsde alaptőkéjének nagyságát. A résztvevő értékpapír- kereskedő részvénytársaságok és kft.-k számára azonban előírja, hogy minimálisan 50 millió forint alaptőkével kell hogy rendelkezze­nek, mivel ezek a cégek saját ma­guknak is vásárolnak értékpapíro­kat,, ezért üzleti veszteség is érheti őket. Az értékpapír-bizományos cégek — minthogy ők csak közve­títői szerepet játszanak -V 5 millió forint alaptőkével kell hogy ren­delkezzenek. A tőzsde mintegy 150 millió forint alaptőkével indul, amelynek nagyobb részét az állam adja. Ezt részben a kereskedőte­rem felszerelésére, a számítástech­nikai rendszerek megvételére for­dítják. A magyar kormányzat tár­gyal arról is, hogy világbanki köl­csönökből teremtsék meg a tőzsde számítógépes rendszerét. A pénzügyminiszter-helyettes végezetül elmondotta, hogy a kí­sérleti tőzsde jelenlegi tagjai már megállapodtak az aukció módjá­ban, kidolgozás alatt áll a tőzsde információs rendszere és leendő termében, amely az Állami Fejlesz­tési Intézet épületében lesz, jelen­leg a rekonstrukción dolgoznak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom