Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

» • PETŐFI NÉPE • 1989. december 30. V an képünk hozzá Elment az esztendő, de hála az MTI fotóriportereinek, itt hagyta nyomait. Mi több, a néma dokumen­tumok szereplőit is szóra bírta az MTI-Press • NÉMETH MIKLÓS: Honfitár­saim! Mindenki mondja utánam: Jól érzem magam... Jól érzem ma­gam... • LENIN: „Visszatérek én, hiába űztök el!” • GRÓSZ KÁROLY: János, ne­künk itt még küldetésünk van. Szilveszteri pletykák Meg nem erősített hírek szerint Petrasovits Anna, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke indul a jövő évi szépségversenyen. A selejtezőkön már továbbjutott, fölényesen verte Nyers Rezsőt, Für Lajost és Ribánszki Róbertét. # * * Pozsgay Imre amerikai utazása során láto­gatást tett Grósz Károly nagynénikéje rezi- denciájában. A tánti azt az üzenetet küldte az óhazába, bogy albérlőként bármikor szí­vesen befogadja szeretett unokaöccsét. * * * Mértékadó strassbourgi források szerint Habsburg Ottó mégis fontolgatja, hogy meg­pályázza a Magyar Köztársaság elnöki tisz­tét. Az esélyei növelése céljából névmagyaro- sitási kérelmet nyújtott be a budapesti hatósá­gokhoz. Patinás nevét Kossuth Ottóra kívánja változtatni. * * He Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági el­nök szamovárja bedöglött. A családhoz kö­zelálló MSZBT-körökben úgy tudják, hogy még moszkvai nagykövetként kapta aján­dékba a KGB-től ezt a szép szamovárt. Saj­nálatos hír azonban, hogy a GELKA szerint a szovjet szamovár nein javítható — modell­váltás miatt nincs hozzá alkatrész. * * He A parlament sajtóirodája közölte, hogy a költségvetési vita után Medgyessy Péter ez ideig ismeretlen hölgyrajongói a következő mondatot írták Mystic rúzzsal a politikus ko­csijára: „Szép lehetsz, de okos nem!" He H= He Für Lajosnak, az MDF köztársaságiel- nök-jelöltjének szép kis zongoradarabot írt egyik zeneszerző hódolója. A darab a Für Elise mintájára a „Für Lajos” címet kapta. * * * Antoniewicz Roland az OS-hez eljuttatott levelében a kedves olvasók segítségét kéri. Panasza szerint Lipótmezön csak 56-os zub­bony van, neki pedig 51-es kellene. Aki nélkü­lözni tudja, küldje el a címére. He He He Csurka István, az MDF egyik vezetője meg nem erősített hírek szerint fogadalmat tesz. Január elsejétől csak kalóriaszegény ételeket fogyaszt, egészen pártja választási győzelméig. Ha mégsem győznek, bánatá­ban leeszi magát a sárga földig. He He He A Magyar Néppárt új politikai magazin kiadását tervezi. Ideiglenes címe: (Varga) Csaba királyfi. * * He A parlamenti sajtóiroda felkérte az illeté­kes nyomozóhatóságot annak kiderítésére, hogy igaz-e, miszerint Púja Frigyes rajzsze­get helyezett Király Zoltán székere, amiért is nevezett az ülés során ezért kényszerül gya­kori felugrásokra. He He He A PM belső köreiben masszívan tartja ma­gát az a hír, miszerint Békési László pénzügy- miniszter zsebpénze elfogyott, ezért nem tudta családját karácsonyi ajándékkal meglepni. Próbált kölcsönkérni szomszédjától, VANYA (vállalati nyereségadó) bácsitól, de az annyit mondott: „SZJA, akinek nincs pénze, az rA- FArag". He * He Végezetül — olvasóink kérésére — finom szilveszteri receptet közlünk. Végy két NYERS tojást és egy pirosPOZSGAYs ret­ket. Aprítsd fel a retket, s tegyél hozzá egy GRÓSZ karalábét. Az egészet PUJÁra főz­zük. Meghintjük zöldPETRASOVITS-csal. Aztán összeCSURKAzzuk, CSÖÓRInk rá őrölt borsot. Egy száraz zsömlét kiPREPE- LICZAYzunk, rálocsolunk FÜRtojássárgá- ját. Magozott MEDGYESSYvel díszítjük. TÖLGYESSY-fatányéron szolgáljuk fel. Utána az egészet leöblítjük RIBÁNSZKY olaszrizlinggel. — m — KOLOHELEK: Szilveszteri buli Faltól falig tántorog a világ. Az ablak pár- tyába kapaszkodva bámulom a sűrűsödő étséget, melyen Szindbád asszonyai sétál- í át gyertyával kezükben. Valahol messze, emmi szélétől kétlépésnyire, illúzióim ló­inak sima, hosszú nyélen. Megcsalt asszo- ik dühével cibálja őket a szél. f-5 Csak nem szomorkodol, csacsi fiú? — csogja Mucuska és elhúz az ablaktól. Ci- ettafüst és pálinkaszag nehezül a jókora palira, melynek közepén a Diri térdepel, tarába kapaszkodva számjegyeket böfög, s tdok redőzte homlokát olykor megtörli •cuska tenyérnyi bugyijával. Bakay, a sün- grafikus, az arcomba bámul, véres szeme ^vetően villog, majd hirtelen felröhög, s Megy mellékesen megjegyzi:- Biztos vág fok benne, hogy gőzöd sincs a 'énelmünkről. A mai fiatal értelmiség csak örögni meg nyavalyogni tud, esetleg piálni, íz már zseninek számít. Nézz körül, micso- icsmány gyülekezet ez is! Elárulok neked titkot,fiacskám: a történelem olyan, mint kor a Diri, ez az impotens gazember, mocs- mancsai mögé rejti rémült tekintetét!- Te mindenkit cikizel, aki nem homokos? ziszegi Bakaynak Mucuska, majd gyorsan fotel mögé húz és nadrágomnál matat, ista fotelbe telepszik, felém nyújt egy vod- zl teli poharat, miközben az oktatási tör­tről magyaráz valamit, de Mucuska na- i ügyes: rutinos mozdulatokkal terelget e messzebb a szakadék felé. Újra látom idbád asszonyait. Fakó arcukon sejtelmes oly. Túl későn hajítják felém a hűség roj- 'cötelét: már zuhanok.- Ilyen körülmények között szűzleányi dö­fi marad a demokrácia, meg az iskolai lóság is, érted?— Lassan földet érek, i indulatos szavai közé huppanva. — A lét és megalázó atrocitásai már eleve olyan őrt teremtenek, amelyben tudathasadássá rmálódik az öntudat, sunyisággá az őszin- r, jön az infláció és megy a fúrás, mi meg vergődünk, acsargunk, egymásra műtő­nk. És ezen maholnap már a vodka sem ! — magyarázza nagyokat gesztikulálva, Tucuska fölém hajol ismét, apró sikolyok- tarapdálva a fülemet, s barátom szavaij megint úgy távolodnak, mint szélvihar hátán a falevelek. Megtérek a nagy'ürességbe, ahol minden kong, visszhangzik. A meg nem értett költő, Tizenharmadik Szabó szavai különösen, aki a szoba közepén szaval holmi értékzavarokról, a gondolatok meg az érzelmek káoszáról. . — Vicsorgunk, ugatunk, de harapni gyávák vagyunk! Undok kis ölebek és nem hazátőrzök vagyunk! Nyakunkon a póráz. S kicsi köröket írunk a porba, ameddig a lánc elér... — Egy nagy marha vagy te, nem kicsi öleb — jegyzi meS ti Diri, miközben megpróbál felállni. Nekirugaszkodásai biztatóak, mégis mindig megroggyan, visszahanyatlik. — Már olyan vagyok, mint az életszínvonal, de attól még talpra segíthetne valaki! Nem látjátok, hogy pisilnem kell? Szabó fájdalmas grimaszokat produkálva a legtávolabbi sarokba húzódik. Dagi, a fotó­művészként sem ismert hústorony, a hifito­rony billentyűivel babrál, Bakay a hintaszék­ben gubbaszt, rövidebbik lábát az asztalon pihentetve, Pista újabb üveg vodkával tánto­rog elő, Giziké — a Diri romosodó felesége —szendvicsekkel billeg át a szobán terebélyes fenekét riszálva, s megereszkedett mellei úgy himbálóznak a tálca fölött, mintha a szendvi­cseket számlálgatnák. Vihogva lép át nyö­szörgő férjén, aki végül négykézláb igyekszik megközelíteni a mellékhelyiséget. — Hogy állsz, Pistike? |j|Kacéron kacsint a barátomra, sokatmondóan tolva ki nyelvét puha ajkai közül, mégis amikor Pista a szok­nyája alá nyúl, úgy elvörösödik, akár a Hősök tere november hetedikén. Feljajdul a Dire Straits. Zokogó szaxofon, rekedtes ének, mélabú. A semmi szélétől két­lépésnyire tántorgok, cipelve jókora önsajná­latot. Szindbád asszonyainak arcán megvető fintor. Szeretnék messze futni, hogy ne láthas­sák gyengeségemet. — Minden megkönnyebbülés csak pillanat­nyi állapot — bölcselkedik Pista, majd várat­lanul arról kezd elmélkedni, hogy ez társadal­mi szinten is megfigyelhet/} állapot, s bár a sánta grafikus ezen ugyancsak röhög, a bará­tom tovább szövegel, immár a külkereskedel­mi mérlegről meg a második gazdaságról, ősz­szefüggéseket találva az adótörvény meg a káderpolitika között, s csak mellesleg ajánlja Bakay figyelmébe a rendszere?fogmosás elő­nyeit. A Diri betántorog, letottyan a szőnyegre, s miután ledöntött egy pohárral, kijelenti, hogy ma annak nyúlnak legmélyebbre a zsebébe, aki a legtöbbet dolgozik, a csavargók meg kocsmázhatnak nyugodtan ezután is a szociá­lis segélyből, a fene a sok alkoholistáját. Kül­földi kölcsöneinket nem korszerűsítésre fordí­tottuk, hanem urason feléltük, arról viszont fogalma sincs, miért nem hoz a hűtőből né­hány üveg sört Giziké. — Mit politizálgattok itten megint? — lib­ben közénk a háziasszony, s Pistát kezdi rán- cigálni, akinek szemmel láthatóan semmi ked­ve táncra pördülnie. Nekem sem. Kitérve Mucuska ölelő karjai elől, bizonytalan léptekkel elhagyom a szobát. A parányi vécében úgy vág orrba a bűz, mint ötvenhat őszén Bakayt az a bizonyos vaslapát, aminek az apja fogta a nyelét. A jelek szerint a Dirinek duplán indokolt volt előbbi sietsége. Bár közben Giziké is elhagyta a szobát... A büdös bűnös kilétet találgatva próbálok bele­célozni a kagylóba. Nem könnyű, mert jó ideje visszatartom a lélegzetemet, s egyre jobban szédülök. Úgy csapódok ki az előszobába, ahogy a legkapzsibb gyöngyhalász tör fel a felszínre. A konyhában, a szemetes vödrön ücsörögve, egy doboz sörrel a kezemben„ megpróbálok ismét Szindbád asszonyaira gondolni, de most nagyon undok teremtményeknek tetszenek. Ettől megrémülök, mert tudom, hogy ha egy­szer bemocskolódnak, nem vágyom többé hoz­zájuk menekülni. Akkor pedig hová, kihez? Néhány nagy lélegzetvétel és megint benyi­tok. A vécé falait méztelen csajok fotóival tapétázták. Közvetlenül az ülőke fölötti képen barna lány álldogál fehér sziklának dőlve, egyszál ingecskében, mely puhán öleli feszes melleit. Szép arc, fedetlenül is szemérmes for­mák. Zöldeskék szeme pedig egyszerűen gyö­nyörű! Hajlongok, jobbra, balra, mint a profi öklözök, mégis mindig elér a tekintetével. Le- kucorgok, azután pipiskedni próbálok, de akár Mona Lisa, feszt azt bámulja, aki öt. A buzi Bakay vagy az impotens Diri való­színűleg meglepődne, ha egyszer azon kapná magát, hogy e csodaszép csajt szemlélve nem a kagylóba, hanem a magasban lévő víztar­tályba pisil—jut eszembe, s felelőtlenül felrö­högök. Nagy adag bűz ömlik belém. A hányinger felfüggeszti a magányos mustrát. — Valahol el lett rontva minden ... Vala­hol ... — motyogom szinte eszelősen a kagy­ló előtt térdepelve, s most valóban nem bán­nám, ha a lezúduló víz engem is lemosna a feledésbe. Megszólal a csengő. Háromszor, röviden, magyarosan. — A Dagit keresem — közli a barna hajú, zöldeskék szemű lány, amikor sarkig tárom az ajtót, s úgy néz rám, hogy hiába minden haj- longás, kucorgás vagy pipiskedés. — Alszik. — Alszik? — Ühüm. Az egyik ajtócsapódáskor azt hitte, hogy ő ment ki, lepisilte a hifitornyot, majd átölelte és elaludt. — Tehát megint totálra itta magát. Egyéb­ként a munkatársam.— magyarázza kicsit zavartan. — Neki dolgozom. Reklámfotók. — Tudom. Az előbb a lábaidnál hánytam. — A lábaimnál? -h Önkéntelenül a cipőjére néz, megkönnyebbülésem ocsmány nyomait fürkészve. — Van ilyen. Kérsz egy sört? — A konyha felé hessegetem a lányt, s azon morfondíro­zok, meséljek-e neki megnyugtatásul az illú­zióimról, melyek sima, hosszú nyélen lobog­nak, valahol messze. — Tudod, megcsalt asszonyok dühével ci­bálja őket a szél — nyögöm ki végül egyked­vűen, ahogy manapság az ilyesmiről beszélni illik. — Kiket? — Hogyhogy kiket? — Hát az asszonyok. Kiket ciháinak dühö­sen? Vagyis. Elbizonytalanodik, nekem pedig már semmi kedvem a magyarázkodás­hoz. — Nem lényeg. Gyere, inkább mutatok va­lamit. — Mielőtt kinyitnám, a vécé ajtaját, figyelmeztetem a bűzveszélyre. Szembenéz sziklát támasztó önmagával, aki a megkönnyebbülés trónját vigyázza. Fel­nevet, megtántorodik, a karomba hátrál. Né­mán surrannak ki az éjszakába, miközben azon a felfedezésen vihorászok magamban, hogy bűz most először űzött nőt a karjaimba. — Látod? — Mit? ( — Ott messze,, azokat a fényeket. — Egy hajó. Egy hajó lámpái. Méghogy lámpák! Fortyog bennem a düh, de azért igyekszem úrrá lenni indulataimon. S fontolóra veszem, eláruljam-e a zöldeskék szemű lánynak, hogy valójában piszkosul mel­léfogott. Mert ott messze Szindbád asszonyai sétálnak át a sötétségen, gyertyával kezük­ben ... Mit várok 1990-től? Címszavakban is hosszadalmas lenne a felsorolás, hogy mit kaptunk 1989-től. Minek az éve is volt a távozó esztendő? A Magyar Köztársaság kikiáltásáé? A népszavazásé? A pártállam széteséséé? Bős—Nagymarosé? A mártírok temeté­séé? A megkésett igazságszolgáltatásoké? A magyar futball látványos vonaglásáé? Mindezeké és az egyéni örömöké-gondoké. Milyen legyen mindezek után az új esztendő? A kívánságlista csak akkor lehetne teljes, jól tudjuk, ha mindenkit megkérdeznénk, aki szóra bírható a reménykedő várakozásban. Erre nincs mód. De kívánjuk mindenkinek, amit a nyilatkozó személyiségeknek is: bárcsák találkozhatnának a vágyak és a valóság 1990-ben! MEZEI ANDRÁS író: |E- Az önzésem találkozzon az ország érde­keivel. Ami nekem jó, legyen az országnak is ugyanolyan jó. Magyarország életében pedig azt kívánom: Jöjjön a Nyugat, de ne a Vad­nyugat! KÓSA FERENC filmrendező: — 1989-ben történelmi fordulat ment vég­be: lezajlott egy vértelen forradalom, amely felszámolta a sztálini típusú párt-állami dik­tatúrát. Lehetőségünk nyílott történelmi ál­munk, a „Démos-krácia” — vagyis a népha­talom megvalósítására. Az 1990-es esztendő drámai kérdése: vajon elhárítjuk-e a különfé­le — bal- és jobboldali A? önkényuralmi tö­rekvéseket, képesek leszünk-e megszilárdíta­ni demokratikus vívmányainkat, lesz-e erőnk az ország gazdasági, politikai és kultu­rális szuverenitásának védelméhez? A tan­kok és a bankok diktatúrája helyett sikerül-e megteremtenünk egy minden eddiginél em­beribb, szabadabb és igazságosabb társadal­mat? A szinte kilátástalan esztendők után én most őszintén bizakodom! Abban reményke­dem, hogy mindezt egy év múlva is elmond­hatom még. DEMJÁN SÁNDOR, a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatója: — A magánéletben változatlanságot sze­retnék, az ország életében pedig a születő demokrácia szülési fájdalmait várom 1990- től. BÁNFFY GYÖRGY színművész, or­szággyűlési képviselő: jr A magánéletben két újabb, útban lévő unokám egészséges megérkezését várom. Az ország életében pedig: politikai torzsalkodás helyett minden erő összefogását a gazdasági kibontakozásért, hogy legyen végre „víg esz­tendő”, mert a balsorsból már elég volt. DR. NAGY GYULA, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke: — Istenbe vetett hittel, reménységgel né­zek a jövő esztendőre. Mint egyházi vezető azt várom, hogy az egyházak teljesen szaba­don végezhetik szolgálatukat a hitéletben, népünk erkölcsi, kulturális és szociális életé­ben, a gondokkal küzdő emberek között. Országunk számára azt várom, hogy a közeli választások után valóban demokratikus és egységes néppé fejlődünk, híddá leszünk Ke­let és Nyugat között egy békés együttműkö­désre épülő világban. Remélem, hogy több időm jut a családra, gyermekeim és unokáim számára, s szeretnék több időt az írásra, a teológiai tudományos munkára és a további aktivitásra a nemzetközi egyházi életben. LENGYEL LÁSZLÓ közgazdász, a Pénzügykutató Rt. munkatársa: —Nagyon reménykedem, hogy 1990 ápri­lisára megjelenhet az Újabb fordulat és re­form című könyv, amelynek társszerzője va­gyok. Ugyancsak dolgozom a Mi történt az elmúlt két évben, és milyen politikai pártok vannak hazánkban? című köteten, ennek jö­vő évi megjelenésében ugyancsak bízom. Folytatni szeretném a Közgazdasági refor­mok története a harmincas évektől napjain­kig témában megkezdett munkámat: Jövőre azonban az a fő kérdés, hogy mit lehet csi­nálni a gazdasággal? Minthogy a pártok konkrét programokkal versenyeznek majd, fontos, hogy az elkövetkező kormányok ké­pesek lesznek-e alkalmazni ezeket a progra­mokat és következetesen végre tudják-e haj­tani a tervezett lépéseket. EGERSZEGI KRISZTINA olimpiai baj­nok úszónő: — Azt szeretném, ha 1990-ben megjavíta­nám eddigi időeredményeimet. Fontos lenne az úszósport egészének fejlesztése is. Mind­ezekhez nyugodt belső körülményeket kívá­nok az ország lakóinak. HORN GYULA külügyminiszter: — Azt kívánom, hogy 1990-bén ered­ménnyel fejeződjenek be a bécsi tárgyalások. Szeretném, ha a jövő szilvesztért az Európa különböző államainak területén állomásozó szovjet és amerikai katonák már hazájukban ünnepelnék meg. Szeretném továbbá, ha a Magyarországon felszabaduló katonai ob­jektumok, épületek szociális és oktatási célra történő hasznosítása mellett arra is gondol­nának az illetékesek, hogy a katonai gyakor­lótereket miként lehetne viszonylag alacsony költséggel kiváló teniszpályákká átalakítani. Jó szívvel támogatnék egy olyan javaslatot, Jiogy a két katonai tömb vezetője csak ilyen békés terepen mérje össze az erejét. Készítette: Szabó Béla Mai szerencse Két vállalati igazgató beszélget: — Végre tudtam szerezni egy takarítónőt — mondja az egyik. — És megbízható? — így a másik. — De még mennyire! —- így az első, majd ezzel folytatja: vízszintes l.és a függőleges 1. számú sor. Megfejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 13. Eszével felfogja 14. .. .apó: Balzac egyik regényének címszerep­lője 15. Rostnövény 16. Portugália volt in­diai gyarmata Í8. Ételt ízesítő 19. Nógrád megyei üdülőhely 20. Kiejtett betű 21. Ide­gen három 23. Valami valamihez ütődve tompa hangot ad 25. Elektromos töltésű ré­szecskék 27. Szekrény része 28. Kiejtett betű 29. ... National Park: Amerika egyik leghí­resebb természeti látványossága 32. Annyi gramm valamely anyagból, amennyi a mole­kulasúlya (fordítottja: kacat) 33. Becézett férfinév 34. A munka és az energia egysége 35. Elképzelés 36. Költő, műfordító, publi­cista (Mihály András) 37. Török és máltai gépkocsik nemzetközi jelzése 38. Mézből, lisztből és dióból készült keleti édesség 39. Becézett női név 40. MOE 41. ... Gray arcképe: Oscar Wilde angol író (1856—1900) híres regénye 42. Végtelenül vacak! 43. Gö­rög kifejezés, eredeti jelentése: zenét kedve­lők. Ma zenekarok nevében található 45. Kicsinyítő képző 46. Angol női név (Fonda) 47. A múlt században divatos cseh körtánc 48. Villámos postai berendezés 50. GOK 51. Ételízesítő 52. Luca asszony bútordarabja 54. A folyó napig 56. Hajórész 57. Sípos isten 58. Német kémikus (Robert Wilhelm, 1811 —99) 60. Szürke tollazatú, hosszú lábú vízi­madár. FÜGGŐLEGES: 2. Ceruza 3. Amely idő­től kezdve 4. Te és ő 5. Az ezüst vegyjele 6. Flamand festő (Comelis de, 1585—1651) 7. Vízlevezető 8. Fertőtlenítőszer 9. Angol re­pülőmutatvány (bukfenc a levegőben) 10. Asztácium vegyjele 11. Régi iráni lovas nép. Ma: ritka férfinév 12. Tíz, angolul 17. Egy­szerű hivatali munka 19. Ülés a kocsin 21. Regényíró (Lajos, 1837—1902) 22. USA-'1 állam 24. Híres amerikai költő (Edgar Allan) 25. Becézett női név 26. Néma kos 28. Két­szeres Kossuth-díjas rendező (István) 30. Bo­naparte Napóleont dicsőítő Beethoven-mű 31. Súly, Arany János szóhasználatában is 32. ... Mercouri, neves görög színésznő 35. Kártyajáték 37. Elnéző, türtelmes, idegen szóval 38. Arcrész 40. A legalsó határérték 41. Kábítószer 43. A fővárosi földalatti villa­mos nevének rövidítése 44. A kapa közepe 46. Értékes műemlékeiről neves Vas megyei község 48. Régi fnegszólítás (tekintetes) 49. Francia folyó, a Szajna mellékvize 51. Fran­cia író, a szadizmus pápája (1740—1814) 53. Ajtóbiztosító 55. Irodai kapocs 56. Olaszor­szágban élt magyar szobrász (Amerigo) 58. A szobába 59. Anti közepe 60. Gál Nusi Valló Emil Beküldendő sorok: vízszintes 1. és függőle­ges 1. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Er­délyi Zoltán, Kiskunhalas; Tenner István, Bácsbokod; Budai Illésné, Baja; Hájas Jó- zsefné, Dunavecse; Nagy Józsefné, Nagyba- racska; Kanyó László, Kiskunfélegyháza; Füstös Tibor, Szánk; Kővári Andor, Szabad- szállás; Balázs István, Kecskemét; Énekes Mátyás, Hetéóyegyháza. • NYERS REZSŐ: Fel vagyok szarvazva! Most hallom, bogy Berecz elhagyott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom