Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1989. december 23. SPORT • SPORT • SPORT • SPORT TIZENNEGYEDSZER ADTUK ÁT LAPUNK VÁNDORSERLEGEIT 1989legjobbjai: Szegedi Gábor, Pekti Mária és a Kecskeméti Gokart Klub csapata KERESZTREJTVÉNY i 2 j 4 5 6 1 8 9 n H 12 Ü \ e ■ * ■ 1 1— n v ■ 1 u i M ! ■ 1 m 1 X 27 • ■ 1 30 1 1 1 i V ■ ' * ü 35^ ■ ■ ’ W 1 w ■ * I ü iS « ■ ' 49 » 51 52 S3 54 SS N ■ 58 59 60 a 62 i s s £5* 66 67 68 69 70 12 15 ■ TB ■ 17 1 18 79 ► 80 íf 82 S3 «4 ■ * V Szerkesztőségünk 1971-ben alapított vándorserleget Bács-Kiskun megye legeredményesebb sportolóinak díjazá­sára. Először — olvasóink szavazatai alapján — a megye legnépszerűbb ver­senyzője vehette át a Petőfi Népe Ku­pát, aztán 1978-tól új feltételek alapján folytattuk a megye legjobbjainak érté­kelését. A ma is érvényes díjazási forma 1980-ban alakult ki, amikor a megyei sporthivatallal és a KISZ megyei bi­zottságával a moszkvai olimpia évében adtuk át először külön a megye legjobb felnőtt, ifjúsági sportolójának és csapa­tának a lapunk által felajánlott ván­dorserlegeket. Két éve pedig ifjúsági helyett utánpótláskorú sportolót jutal­mazunk. A díjazás alapvető feltétele azonban nem változott. A mércét olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnoki, illetve magyar bajnoki teljesítményhez kötöttük. En­nek megfelelően tehát ebben a formá­ban tegnap, Kecskeméten, tizedszer, összesen pedig tizennegyedszer értékel­tük a megye sportolóinak teljesítmé­nyét. 1989-ben Szegedi Gábor, a Kiskun- halasi Határőr Dózsa felnőtt váloga­tott kettesfogat-hajtója, Pekli Mária, a Bajai SK válogatott cselgáncsozója és a Kecskeméti Gokart Klub csapata ér­demelte ki a Bács-Kiskun megye leg­jobbja címet. Szegedi Gábor a megye lovassport­jának sajátos egyénisége, sokoldalú versenyző. Pályafutása elején úgy tűnt: éppen az lesz a veszte, hogy lovon ülve, állva és bakon is olyasmire képes, ami az átlag fölé emeli. Sok ezren tapsoltak itthon és külföldön a hagyományos pusztaötösből -tízesre tökéletesített produkciójának. Aztán 1987 bakon is meghozta az első igazi sikert: országos bajnoki ezüstérem egyéniben és világ- bajnoki második helyezés csapatban. Dönteni kellett a bemutatók és a fogat- sport között. Szegedi a bakot válasz­totta. Döntése helyességét bizonyította 1988-ban, amikor egyéniben'és csapat­ban is bajnoki aranyérmet akasztottak a nyakába. Ezzel megalapozta idei kül­detését a világbajnokságra, ahol a há­rom, összetett versenyszám közül ket­tőben, a díjhajtásban és a maratonon a magyar válogatott erőssége volt, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy válo­gatottunk világbajnok lett. Pekli Mária a csúcsok embere, noha országos rekordok nem fűződnek a ne­véhez. A női cselgáncs első hivatalos országos bajnokságán, 1986-ban mind­járt aranyéremmel kezdte pályafutását a 48 kilogrammos súlycsoportban. 1987-ben a korcsoport- és súlycsoport­váltás sem viselte meg különösebben, mert 52 kg-ban is helyet követelt magá­nak az ifjúságiak dobogóján. 1988-ban a bajnoki aranyéremhez junior Euró­pa-bajnoki szerepléssel is párosult. A bécsi tapasztalatszerzés idén érett be igazán, hiszen idén az újabb bajnoki elsőség junior Európa-bajnoki ezüst­éremmel párosult Athénban. Fogathajtók és cselgáncsozók több­ször is váltották már egymást a megye legjobbjainak jelképes dobogóján, de gokartcsapat neve ezúttal elsőként ke­rült fel a Petőfi Népe vándorserlegére. Igaz, az is először fordult elő, hogy a sportág kecskeméti képviselői fennállá­suk óta először nyertek országos csa­patbajnokságot. A kollektív bravúr egyéni „csattanója”, hogy ifjú Farkas Tibor, Vér István és Bakos András egyéniben is bajnoki aranyéremmel zárta idei teljesítményét. Az ifjú, tehet­séges Bakos nevéhez fűződik a kecske­méti gokart eddigi legnagyobb nemzet­közi sikere is. A Kecskeméti Gokart Klub Calderoni szakosztályának ver­senyzője bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe. Banczik István Társadalmi munkában a sportért Kitüntetés, elismerés a legjobbaknak Vannak, akik több ezerre, mások már csak százakra becsülik azok szá­mát, akik társadalmi munkában segítik a megye sportját. Mindenesetre tény, hogy sportáguk iránt elhivatott aktivis­tákból a több ezer is kevés lenné, hiszen nélkülük megbénulna a sport gépezete. Ezt hangsúlyozta Fekete László, a me­gyei ifjúsági és sportosztály vezetője is azon a csütörtök délutáni kecskeméti értekezleten, amelyen év végi összeg­zést készített megyénk sportjáról. Mint mondta, Bács-Kiskun 1989-ben is to­vább erősítette pozícióját a magyar sport különböző ágazataiban. Ver­senyzőink jól megállták a helyüket a nemzetközi és hazai vetélkedőkön. Ez nagyrészt a jó munkának és annak a példás társadalmi háttérnek tulajdonít­ható, amelyre a megye versenysportja támaszkodik. A számvetést követően kitüntetése­ket, tárgyjutalmakat nyújtott át a leg­eredményesebb munkát végzett sport­vezetőknek, társadalmi munkásoknak. Az Országos Sporthivatal elnöke ál­tal adományozott Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott: Endre István, a Dutép SC ügyvezető elnöke, Kelemen Árpád, a KSC csoportvezetője és Pál Imre, a Dutép SC ifjúsági sakkozóinak edzője. Kiváló Társadalmi Munkáért elisme­résben részesült: dr. Boldizsár János, a Rémi SE elnöke, Csörgő Gyula, a Kun- adacsi DSK tanár elnöke, Dávid Jó­zsef, a kecskeméti városi tömegsport­bizottság tagja, dr. Fekete János, a me­gyei labdarúgó-szövetség elnökhelyet­tese, dr. Garay Dénes, a Bács-Kiskun Megyei Természetbarát Szövetség vízi­túra bizottságának vezetője, dr. Gyu- kics Antal, a kiskunhalasi városi után­pótlás-nevelési bizottság vezetője, Jä­ger István, a Bajai Lakóhelyi SE társa­dalmi elnöke, dr. Kői Béla, a KSC atlé­tikai szakosztályának elnöke, Kosa Jó­zsef, a Kecskeméti Városi Asztalitenisz Szövetség elnöke, Kovács Ferenc, a KSC labdarúgó-szakosztályának tár­sadalmi munkása, Kurdi János, a Kun- szentmiklósi SK elnöke, dr. Rigó Jó­zsef, a Kalocsai Városi Asztalitenisz Szövetség elnöke, Szesztrenka József, a Vaskúti SK elnökségi tagja. A sportban eltöltött 40 éves műkö­désük alapján emlékplakettet kaptak: Kovács Gergely, Gyöngyösi Imre (atlé­tika), Fehér László (labdarúgás) és He­gedűs Flórián (asztalitenisz). 25 éves működésük alapján húszán vehették át a megyei ifjúsági és sportosztály em­lékplakettjét. Bizonyára nem kell a kedves olvasónak bemutatnunk Karinthy Frigyest, a kiváló regény- és novellaírót, költőt, újságírót, mű­fordítót, aki mindezek mellett nagyszerű filo­zófus, aforizmaszerző is volt. Egyik szelle­mes megállapítása szerepel mai rejtvényünk vízsz. 1., 18., és függ. 42. sz. soraiban. Vízszintes: 15. ... -Mures, magyar nevén Marosvásárhely. 16. Fél üveg! 17. Művészeti ág, kifejezési eszköze a nyelv. 20. Államszer­vező arab kalifa (ur. 634—644). 21. KÉ. 22. Spanyol, román és thaiföldi gk.-jelek. 23. Vékony gyapotszálak tömege, de község is (3431). 25. Kettőzve: főként biológiai tápta­lajnak felhasznált zselatin. 27. „ .. .malaszt” ;—Urbán Ernő regénye (1967). 29. Színanya­got nem tartalmazó, heterotróf növény, de szintén település is (2217). 31. Hadonászva tiltakozott. 32. Nagyobb időegység. 34. Játé­kostársának sérülését okozza. 36. USA-beli szövetségi állam, fővárosa Salt Lake City. 38. Sós-tó Ázsiában, két Darja is táplálja. 39. Helikopter forgószárnya. 41. Eisenhower, volt amerikai elnök beceneve. 42. Fekvőhe­lyét elhagyja. 44. Egyetemes összehasonlító néprajzzal kapcsolatos. 45. Nyomvonalas lé­tesítmény. 46. Párizs legnagyobb terének ré­gebbi neve, fonetikusan. 47. A közelmúlt neves cselgáncsozója, tízszeres bajnok (Lász­ló). 48. Ezredes, a Bp. Honvéd ügyvezető elnöke volt (Tibor), 50. Sír. 51. Kémszer. 53. Fákon tanyázó, mackóra emlékeztető émlő- ’sök. 54. FPM. 56. „Hej... tyúkanyó” Petőfi 57. Elzett-lakatmárka. 58. Fonalat erősít. 60. Szóösszetételek előtagjaként az utótag félszeresét jelöli. 62. Római 105. 65. Sarok. 66. Nagy olaáz folyó. 68. Korallzá­tony. 71. „z”. 73. Saját szellemi vagy fizikai képesség. 75. Hidrogén, rénium vegyjele. 76. Egyetemi végzettséget jelölő betűk. 77. Ezen a helyen. 81. Orvostól származó, latin erede­tű szóval. 84. Szolmizációs hang. 85. -nál, -nél, -ról, -ről — angolul (about). Függőleges: 1. A légköri nyomás régi egy­ségének rövidítése. 2. Az új kínai zene megte­remtője, a himnuszuk szerzője; mindössze 2A évet élt (1911—35). 3. A hercegnél alacso­nyabb rangú főnemes a nyugati országok­ban. 4. Megpörkölődött. 5. Titkolva mond. 6. Egyszikű növény (pázsit) szaporítószerve. 7. „Ádámtól... rokon” ;— népi kifejezés a távoli kapcsolatra. 8. Magyar névvégződés. 9. A vízsz. 17. művelője. 10. Ritka férfinév. 11. Arra a helyre. 12. Hirtelen ..., minden csip-csup dologra begerjedő. 13. Rangjelző. 14. Valamely faj egyedeinek különböző for­mákban történő megjelenése. 19. Könyvvég! 24. Gyűrűszerűén összetartó pánt. 26. Eöt- vös-díjas papírvegyészmérnök (Péter, 1919 —). 27. Görbület. 28. Pont, egyenes, sík bár­melyike. 30. Csárda Kecskemét határában. 33. Rang. 35. A labdarúgás sava-borsa. 37. Bizonyos időre beosztott cselekvési terv. 38. Hasonlítást bevezető szavunk. 40. Dübörög­ve. 43. Háziállat. 44. Vágyódó. 47. ... van, méltányos az igénye valamire. 49. SL. 52. Osztrák és izlandi gk.-jelek. 53. Összeguban­colódott vékony rostszálak csomója. 55. Kérdő névmás. 59. Svájci város, az azonos nevű kanton székhelye. 61. Nyelvtani foga­lom a cselekvés időbeni történésének kifeje­zésére. 63. Rémület, iszonyat, angolból át­vett szóval. 64. Lélegzik. 67. ... izmus, az anyarozsmérgezés orvosi neve. 69. Nagy ki­terjedésű ókori egyiptomi város volt a Nílus mindkét oldalán. 70. Rendezvények elmara­dása felől intézkedik. 72. Szerződésben, tör­vényben biztosított lehetőséggel kapcsola­tos. 74. ÖA. 78. Értékes prémű rágcsáló. 79. Levegő. 80. FÁK. 82. Személyes névmás. 83. Indulatszó. (Nagy István) Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül a következők nyertek könyvutalványt: Rubos Istvánná, Lajosmi- zse; Horváth Béláné, Kalocsa; Thernesz Ti­bor, Baja; Gyöngyösi Mihály, Balotaszállás; dr. Ikrényi Ferencné, Kecskemét; Faragó Gyula, Ladánybené; Imgrund Antalné, Bács­almás; Patai László, Pirtó; Mikó Menyhért- né, Mélykút; Karf Antal, Kiskőrös. RÖVIDEN • Kosárlabda Magyar Kupa férfimérkő­zés: Szolnoki Olajbányász—KSC 93—87 (48 —50). Kecskemét, vezette: Szabó IV., El­mauer. KSC: Horváth (10/3), Csorvási (11/ 6), Király (11), Kovács G. (23/18), Cseh (11). Csere: Gereben (14), Tóth (5), Boros (2). Edző: Boros Mihály. Hiába dobott kilenc triplát a KSC, a palánk alatt Barkics minden labdát értékesített. Kitűnt: Kovács G., illet­ve Berkics 33, Tóth A. 17/6. 9 A Kecskeméti Spartacus Sportkör pá­lyázatot hirdet sportköri elnöki és az NB I-es női asztalitenisz-szakosztály vezetői tisztségé­nek betöltésére. A vezető feladata a sportkör, illetve a szakosztály színvonalas, eredményes irányítása, szponzorálása. A pályázatokat de­cember 31-éig az alábbi címre lehet benyújta­ni: Kecskeméti Spartacus Sportkör, 6001 Kecskemét, Széchenyi sétány 11. Pf. 195 sz. • Az Országos Sporthivatal Volentér László és Tubákos Iván (mindkettő Bajai Spartacus-Vízügy) motorcsónak-versenyzők nemzetközi minősítését az idei eredményes szereplésük alapján jóváhagyta. A nemzet­közi minősítésű sportolók titkos szavazása alapján Volentér László képviseli a verseny­zők érdekeit a Magyar Motorcsónak és a Vízisí Szövetség elnökségében. 9 Módosítani kellett a férfi- és a női baj­nokság jövő évi műsortervét. Az ok: a váloga­tottak selejtezőmérkőzéseket játszanak a B világbajnoki döntőbe jutásért. A férfiak Spanyolország válogatottját kapták ellenfé­lül, mindkét mérkőzést Madridban játsszák, január 6-án és 8-án. A nők az NSZK-val janu­ár 10-én idegenben, 31-én itthon találkoznak, így a férfi és női NB I. A csoportjának a menetrendje a következőképpen módosul. A férfiak január 14-e helyett február 7-én kezdenek, míg a nők a 14. fordulót febr. 14- én, a 15. és a 16. fordulót február 5. és 11. között játsszák le. • A német—német „kesztyűs csúcstalál­kozón” elhatározták, hogy ezentúl minden évben összeméri erejét a kelet- és a nyugatné­met ökölvívó-válogatott. Az elképzelések között szerepel egy közös ligabajnokság tető alá hozása is, amelyet 1992-ben rendeznének meg először. A nemzetközi ökölvívó-szövet­ség pedig azt tervezi, hogy 1991-től minden nemzeti szövetség számára kötelezően előírja a fejvédő használatát. • December 27-én, szerdán 9 órától 24 órás teremlabdarúgó-mérkőzés lesz Kiskun­félegyházán, a 608. sz. szakmunkásképző in­tézet tornacsarnokában, ahol az iskola diákjai és a Petőfi S. Gépészeti Szakközépiskola ta­nulói lépnek pályára. NÉGY GYEREKBŐL NÉGY FOCISTA Vendégségben a megye legnépesebb labdarúgócsaládjánál A hartai gyógyszerész egy számító­gép pontosságával hozza tudomá­somra, hogy hol, merre keressem a szomszédos Dunapatajon a Csehiék házát. Bővebb információval is szol­gál, miszerint a legidősebb fiút, Já­nost, aligha találom a szülői otthon­ban, mivel Hartára nősült és épített családi fészket. Azt már az ínyenc patajiak kedvelt pacalkészítőjénél, Pelsőcziéknél hallom, hogy késtem néhány napot. Ha szombaton kere^ sem Csehiéket, bizony, együtt talá­lom a népes családot, akkor házaso­dott ugyanis István, a „harmadik” fiú. A honvédos Tibort viszont látták előző este, beugrott hozzájuk cigaret­táért, a legkisebb, Zoli pedig naponta hazajár Dunaújvárosból. Mikor el­mondom jövetelem célját, nevezete­sen azt, hogy a foci ürügyén szeretnék Csehiékkel beszélni, mosolyogva biz­tatnak: no, akkor jobb helyre nem is mehetnék, a családfő ugyanis nagyon büszke a fiaira, a labdarúgásról pedig órákat is képes vitatkozni... □ Kopogásomra piros melegítős fia­talember nyit ajtót, a Honvéd színei­ről sejtem: ő a Tibor, a kétszeres válo­gatott. A szülők örömmel fogadnak, a szobában üldögélnek, erőt gyűjte­nek. Mind a ketten leszázalékolt rok­kantnyugdíjasok, a gerincükkel van a gond. A röpke bemutatkozást köve­tően előadom, miért is jöttem. Pelső- cziéknek igazuk volt, Csehi János ve­vő a témára, felcsillan a szeme a lab­darúgás hallatán. Kérem, mutassa be családját, hiszen az átlag sporthírol­vasó nehezen tudja követni a Csehi fiúk pályafutásának történéseit. Idő­sebb Csehi a nagy fiúval kezdi. Jánost Tiborral együtt vitte el a tehetségku­tatóra, a srácokon megakadt a szak­emberek szeme. Jánost a Vasas iga­zolta le, a nagy múltú fővárosi klub­ban kergette a labdát tizennyolc éves koráig. It) egymásra néz apa és fia, végül szinte egyszerre mondják: Já­nos távollétében nem akarják elmon­dani, miért hagyta ott az „ígéret föld­jét”, pont akkor, amikor Mészöly Kálmán az első keretbe jelölte. Kis kitérővel Hartára igazolt, s azóta a megye egyben ontja a gólokat. Most huszonnyolc éves, két idénnyel ez­előtt még el kellett rejteni a nyári átigazolási időszakban a játékosszer­zők szeme elől... A sorban az egy évvel fiatalabb öcs, Tibor következik. O jelenleg a Bp. Honvédban játszik, azzal került a fókuszba, hogy Komora Imre az NB Il-es Nyíregyházából hívta meg a válogatottba. István huszonhárom esztendős, bátyját követte, amikor a Nyírségbe igazolt, ám csak hat mécs­esén szerepeltek egy csapatban. Hogy milyen eredménnyel, arról a KSC labdarúgói órákat tudnának mesélni. Egy alkalommal a két Csehi négy gólt lőtt ellenük ... A család legfiatalabbja, Zoltán, a tizennyolcadik életévét tapossa, so­kak szerint a legtehetségesebb Csehi gyerek. Mikor az állítás valódiságát tudakolom, Tibor rábólint, de hozzá­teszi: Vigyázni kell a srácra,.mert na­gyon szereti a diszkókat és persze, a lányokat. Apja legyint: azért fiatal! A dunaújvárosi edzői szerint viszont becsülettel készül és tavasszal már bemutatkozhat a felnőttek közt. A tartalmas székfoglalót követően ismét a család „fejét” kérdem: hon­nan a labdarúgás szeretete? Csehi Já­nos büszkén sorolja egykori focipá­lyafutásának állomásait: Pécsi Dó­zsa, Csepel, majd, zárásként, Duna- pataj. Nagyon örült a közönség, ami­kor apám játszott, mondja Tibor ha­miskásan, majd kiegészíti mondan­dóját: főleg akkor volt teljes a szur­kolók öröme, amikor végre lecserél­ték. A legidősebb Csehi fölcsattan: persze, akkor már a negyedik iksz felé közeledett, naponta több mázsát megmozgatott munkaidőben, s utána még elfutkározott a pályán. Könnyen beszélnek a maiak, ha valaki egyenest rúg a labdába, már elintézik neki, hogy munka nélkül, a fociból, megél­hessen. Ezzel belecsöppenünk a téma kel­lős közepébe. Azt hiszem, nem kell különöseb­ben ecsetelnem, hogy apa és fia közt óriási szócsata alakul ki. Vélemények hangzanak el pro és kontra, az újság­író csöndes szemlélője a magyar pro­fizmus ürügyén zajló vitának. A „megmentő seregek” élén érkezik az édesanya. Kapva kapok az alkal­mon és megkérdem tőle, hogy ő mi­ként fogadta a megmásíthatatlan tényt: mind a négy gyermeke nagyon fiatalon kirepült a családi fészekből. Ennek egyetlen oka a labdarúgás volt. Válasz helyett a férjére pillant, aki biztatja: válaszoljon anyuka, ma­gát kérdezték. Kiderül, nem sok bele­szólása volt a férfiak ügyeibe. Bár az is igaz, a hét végén mindig összejött és összejön a család. A Tibor, amikor teheti, a szüleinél tölti a szabad idejét, volt olyan, hogy három órával a baj­noki meccs vége után már Patajra érkezett Nyíregyházáról... Egyéb­ként nem szereti, ha a fociról beszél­getnek a férfiak, mert az öt Csehi órákat elvitatkozik egymással. Az anyuka ilyenkor menekül a szobából. Ezt tenné most is, ám megkérdem tőle: mi lesz a karácsonyi ebéd. Vállat von, még nem tudja. Mind a négy srácnak más a kedvence, bár a töltött káposztát valamennyien nagyon sze­retik. A Pistát egyszer úgy ösztökélte jobb játékra az apja, hogy bekiabált a pályára: fiam, ha így focizol, nem kapsz a töltött káposztából! Csipked­te is utána magát a srác, emlékezik a legidősebb Csehi, és mindenki jót mosolyog a történeten. □ ;p □ :. Ajtó nyílik, az elébbi sztori fősze­replője lép be rajta. Disznót vágtak a keresztapjával, csizmában, munkaru­hában érkeznek. A családfő elismerő­en csettint, miközben az órára néz. Hatkor kezdték és mostanra, tizen­egyre már feldolgozták a másfél má­zsás kocát. Istvánt nagy tehetségnek tartják Nyíregyházán, hajtós labda­rúgó, akit rosszul már igen, de lelket­lenül még nem láttak játszani.. A szombati esküvőre terelődik a szó, nagy lakodalom lehetett. Külön zaj­lottak az események a lány és a fiú családjánál, összesen voltak vagy négyszázan. A következő kérdésem (némi balszerencsémre) azt tudakol­ta, hogy mikor játszottak együtt Nyíregyházán a testvérével. Ezen az­tán olyan vita. alakult ki, hogy csak na. Idősebb Csehi János más idő­pontra emlékezett, mint két fia. Köz­ben szó terelődött az emlékezetes bundaügyre is. Kérdem a két fiút: játszottak-e már megegyezéses mécs­esén? István a fejét rázza, Tibor ket­tőt „bevall”, bár az egyikről csak utó­lag tudta meg, hogy bunda. Mielőtt újabb szócsata ütné föl a fejét, azt kérdem: szerepelt-e már együtt a négy Csehi gyerek egy csapatban. Hát per­sze, nem is oly régen, szeptemberben, az olimpiai napok pataji rendezvé­nyén. A Kalocsa jött le vendégszerep­lésre, úgy képzelték, négy-öt góllal megszórják az alacsonyabb szinten focizgató vendéglátókat. A félidőben 3—0-ra vezettek a városbéliek, ám idősebb Csehi János fogadást kötött: két góllal nyernek a házigazdák. Té­vedett! „Csak” 4—3-ra sikerült fordí­tani a Csehikkel tűzdelt Dunapataj- nak... Az emlékidézés végtelen, sorra jön­nek elő a múlt mélyéből a nagy mécs­esek, az érdekes gólok. Kérdem, hon­nan ilyen tájékozott az édesapa, hi­szen valamennyire jól emlékszik. Mindig úgy alakítja a szombat, va­sárnap programját, hogy mindegyik fiú mérkőzésén jelen lehessen. Régeb­ben az anyuka is elment vele, bár nagyon idegesítette a szurkolók ma­gatartása: miért kell már az első perc­ben a játékosokat (köztük az édes­anyjukat) is szidni? Miért nincs több bizalmuk a nézőknek? A kérdések megválaszolásában új­ból nem alakult ki egyetértés. A szó­folyam közepette az órámra pillan­tok: észre sem vettem, hogy elillant az idő. Az ilyentájt szokásos jókívánsá­gok közepette köszönöm meg Csehi­ek vendégszeretetét. Az ajtóban já­rok, amikor a csaláfő utánam szól: az unokák közt van már három fiú. A két legifjábbnak kellene még össze­szednie magát és akkor egyszer pá­lyára léphetne a „Csehi 11”... □ □ □ , Na, sikerült beszélni velük? — kér­di a gőzölgő pacal mellett Pelsőczi Imre, aki nagy focibarát hírében áll Patajon. Feleségé említi, hogy milyen eredeti gyerekek voltak a Csehiék. Annak idején a töltés melletti grun- don kergették a labdát reggeltől estig. Az apjuk szürkületkor beindult és összegyűjtötte a szutykos srácokat, mindegyik hóna alatt a labdával kul­logott hazafelé. Állítólag a faluban már akkor tud­ta mindenki: nagy focisták lesznek a kis Csehikből. Rajtmár István A Petőfi Népe eddigi díjazottéi 1971: Krizsán János (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt lovas. 1972: Kiss Mária (Kecskeméti SC) felnőtt kosárlabdázó. 1978: Fülöp Sándor (Kecskeméti TE) felnőtt fogathajtó. 1979: az MHSZ-EBKM Vízmű búvárúszó-szakosztálya. 1980: Kincses Tibor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó, Mészáros Csaba (Kiskunhalasi AC-Medosz) ifjúsági tornász és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1981: Nagysolymosi Sándor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó, Vágó Béla (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és Bács-Kiskun megye négyesfogat­hajtó csapata. 1982: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négyesfo- gat-hajtó, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1983: Volentér László (Bajai Spartacus-Vízügy SC) felnőtt motorcsó­nak-versenyző, Deák Ferenc (Kecskeméti SC) ifjúsági cselgáncsozó és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1984: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négyesfo- gat-hajtó, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC judocsapata. 1985: Messzi István (Kecskeméti Spartacus) felnőtt súlyemelő, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC judocsapata. 1986: Volentér László (Bajai Spartacus-Vízügy SC) felnőtt motorcsó­nak-versenyző, Hegyes Csaba (Kiskunhalasi AC-Medosz) ifjúsági tornász és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1987: Kecskeméti László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt ket- tesfogat-hajtó, Zsoldos Zsolt (Kecskeméti SC) junior cselgáncsozó és a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugratócsapata. 1988: Messzi István (Kecskeméti SC) felnőtt súlyemelő, Mizsei György (Kiskunfélegyházi Honvéd Kun Béla SE) junior ökölvívó és a Bajai SK férfi kosárlabdacsapata. 1989: Szegedi Gábor (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt kettesfogat­hajtó, Pekli Mária (Bajai SK) junior cselgáncsozó és a Kecskeméti Gokart Klub csapata. KIVÁLÓ NEVELŐMUNKÁÉRT DÍJAT KAPTAK > A Szakszervezetek Megyei Tanácsának emlékplakettjét és tiszteletdiját kapták: 1983: Paczolav Gyuláné kiskunhalasi testnevelő tanár. 1984: ifjú Bíró Károly kunszentmiklósi testnevelő tanár, birkózóedző. 1985: Grosán Pál kecskeméti testnevelő tanár, atléta szakedző. 1986: Madár Imre kecskeméti testnevelő tanár. 1987: Katus György, a Kalocsai Sport Egyesület birkózószakosztályá­nak edzője. 1988: Kovács Ferenc, a kiskunfélegyházi szakszervezeti bizottság termé­szetbarát-szakosztályának vezetője. 1989: Varga János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának sportfelelőse.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom