Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. december 16. Helyben topog a peresztrojka Jelcin támadása a vezetés ellen Hevesen támadta pénteken a pe­resztrojka eddigi gyakorlatát Bo­risz Jelcin, a radikális nézeteiről ismert népi küldött. A Népi Kül­döttek Kongresszusán felszólalva kijelentette: az ország mai válságos helyzete a peresztrojka vezetőinek vétke, mert jelszóként meghirdet­ték az átalakítást anélkül, hogy megtervezték volna járható útját. — A nép egyre veszti hitét, közben a vezetők a peresztrojka elmélyülé­séről beszélnek. Ez képmutatás — mondja az éles megfogalmazá­sokkal sosem fukarkodó politikus. Jelcin keményen bírálta a kor­mány szerdán meghirdetett ötéves gazdasági programját is. Fő fogya­tékosságát abban látja, hogy nem elemzi a kialakult válság okait. — Az okok elemzése nélkül persze nem is lehet jó programokat össze­állítani — mondta. Utalt rá,, hogy a mostani reformkísérlet az utóbbi három évtizedben már az ötödik, és már ez is ötödik , éve húzódik. — Mi a garancia arra, hogy nem végződik ez is olyan csúfos kudarc­cal, mint a korábbi kísérletek? — tette fel a szónoki kérdést. Jelcin az alábbi példával szem­léltette, milyen jelentőséget tulaj­donít a reformok szempontjából a személyi kérdéseknek: „Ha Erich Honeckert néhány hónappal eze­lőtt megkérdezték volna, mennyi idő kell szerinte az NDK átalakítá­sához, biztosan legalább öt évet mondott volna. Honecker nélkül a nép néhány hónap alatt végrehaj­totta a demokratizálást, beleértve a párt vezető szerepének törlését az alkotmányból”. Kifogásolta, hogy a kormány további hat évre el akarja nyújtani a sürgető gazdasági reformok megvalósítását. Utalt rá, hogy programja szerint a kormány 1991 —92-ben még össze akarja kap­csolni az adminisztratív-utasításos gazdaságirányítási rendszert a pi­acgazdaság elemeivel. Már az eddigiekben is bebizonyosodott, hogy ez a társítás semmi jóra nem vezet — jelentette ki, s azonnali, gyors és radikális reformot aján­lott a gazdaságban és az élet egyéb területein is. Szorgalmazta egyebek között a hadsereg, a KGB 'és a rendőrség átalakítását. Követelte, hogy a ki­tűzött időpont előtt, már január­ban hívják össze a Legfelsőbb Ta­nácsot a sajtótörvény elfogadásá­ra, mert — mint mondta — ami jelenleg van, az csak „félig-meddig glasznoszty”. Milyen csomaggal érkezik Kohl kancellár? A Süddeutsche Zeitung szerint a kancellár szombaton kezdődő ma­gyarországi útját elsősorban baráti látogatásként lehet jellemezni: a bonni kormányfő Németh Miklós­nak, a Minisztertanács elnökének mindenekelőtt köszönetét óhajt mondani a magyar határoknak az NDK-menekültek előtt való meg­nyitásáért, egyben kifejezi nagyra­becsülését azért is, hogy Ma­gyarország indította el a reformfo­lyamatot, még az általános keleti fordulat bekövetkezte előtt. A liberális müncheni újság egy fényképpel illusztrált másik írásá­ban felvázolja Németh Miklós po­litikai-emberi portréját. Bár a magyarok elő szoktak ter­jeszteni gazdasági segítség iránti óhajokat, mivel gazdasági válsá­guk elmélyülőben van, ezek az igé­nyek nyugatnémet kormányzati tényezők szerint reálisabbá váltak. Kohl egyébiránt olyan házigaz­dákra lel, akikkel összefűzi a töm­bökön túlmutató Európa.látomá­sa, nemkülönben a piacgazdaság­ba vetett hit. Az újság a magyar szocialista piacgazdaság atyjának nevezi Németh Miklóst, akitől idé­zi azt a megállapítást is, hogy Ma­gyarország híd szeretne lenni Ke- let-Európa irányában. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung arra is kitér a látogatásról szóló rövid előzetes ismertetésé­ben, hogy a német vendég a kor­mány képviselőin kívül találkozik majd az MSZP, az MDF, a Ke­reszténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt és a Független Kisgaz­da-, Földmunkás- és Polgári Párt elnökeivel is. Meghalt Szaharov Jefrem Jankc- levics, Szaharov veje a tudós ha­lálának körülmé­nyeiről a követ­kezőket nyilat­kozta: a tudós a dolgozószobájá­ban halt meg csü­törtökön éjjel, azt követően, hogy visszatért a régió­közi képviselői csoport üléséről. A tanácskozáson drámai hangú be­szédben vádolta a szovjet társada­lom hierarchikus berendezkedését, amely katasztró­fába sodorta az országot. Haza­térte után, este 91 órakor dolgozószobájába ment, s két órával később itt talált rá hol­tan felesége, Jelena Bonner. A tudós a szoba kulcsait még halá­lában is a kezében szorongatta. Az orvosok szívrohamot állapí­tottak meg nála, de’ még nem tud­juk, pontosan mi okozta a halálát — mondta Jankelevics. .-^— Több éve szívbeteg volt, s az utóbbi — nemzetközi és hazai kötelezettség­vállalásokkal zsúfolt — hónapok­ban láthatóan sokat öregedett. „Nagy veszteségnek” nevezte Szaharov halálát Mihail Gorba­csov, aki a szovjet parlament épüle­te előtt nyilatkozott az újságírók­nak. „Lehetett egyetérteni, vagy egyet nem érteni vele, mindenesetre rendkívül őszinte ember volt” — vélte az államfő. — „Szaharovnak a peresztrojkában megvolt a maga küldetése, amelyet mi mindnyájan megértettünk. Önálló gondolatok­kal, meggyőződéssel rendelkező ember volt, aki nyíltan és közvetle­nül adott hangot véleményének. Ezt tiszteltem benne. Ami azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettünk, bár sok dologban osztottam az álláspontját.” Arra a kérdésre, vajon jelen lesz-e a teme­tésen, Gorbacsov azt válaszolta: a kongresszus részt vesz, és én a kongresszus egyik tagja vagyok. Jegor Ligacsov, a PB konzerva­tívként számontartott tagja is azt hangsúlyozta, hogy őszinteségéért és nyíltságáért tisztelte Andrej Sza- harovot. (Az elhunyt tudós sokszor nyilatkozott úgy, hogy Ligacsov ve­szélyezteti a reformfolyamatot.) Margaret Thatcher brit minisz­terelnök szerint Szaharov „fantasz­tikus bátorsággal, s félelmetesen eredeti gondolkodásmóddal” ren­delkezett. Egyike volt azoknak — emelte ki —, akik minden helyzet­ben az igazságot próbálják megta­lálni, és soha nem félt ennek hangot is ádni. Ronald Reagan volt ameri­kai elnök „a nagy eszmék emberé­nek és az emberi jogokért folytátott harc igaz generálisának” nevezte a fizikust. Helmuth Kohl nyugatné­met kancellár — aki táviratban fe­jezte ki részvétét Szaharov özvegyé­nek — így méltatta a tudóst: — A jogtalanság elleni harc világszerte elismert harcosa hagyott itt ben­nünket. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter sze­rint Szaharov bátor elkötelezettsé­ge nélkül elképzelhetetlenek lettek volna a közép- és kelet-európai vál­tozások. Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás vezetője — aki ugyan­csak a Npbel-Békedíj kitüntetettje — pénteken közölte: személyesen is szeretne jelen lenni Szaharov teme­tésén. A „sarlatánok” lebecsülik Castro pártjának erejét Az ország belső helyzetéről tar­tottak háromnapos, zárt ajtók mö­götti tanácskozást a Kubai Kom­munista Párt országos és helyi veze­tői. A találkozón részt vett Fidel Castro kubai vezető is. Castro felszólalásából a Gran- ma, a párt központi bizottságának napilapja közölt részleteket. Esze­rint a párt főtitkára, az államtanács elnöke kijelentette, Kuba nem fogja megengedni, hogy az ellenség aláás­sa a kommunista pártot. Ezzel ösz- szefüggésben ostorozta az „olyan sárlatánoknak az álláspontját, akik csatlakoznak áz ellenforradalom furfangos erőihez” és azokét, akik hajlamosak lebecsülni „az országot és a pártot irányító káderek kapaci­tását és tapasztalatait”. Fidel Castro legfontosabb gaz­dasági feladatnak a cukornád -le- aratását és begyűjtését nevezte. El­ismerte, hogy itt „jelentős nehézsé­gek” vannak, de ezeket i rossz idő­járásnak tulajdonította. Mint Fidel Castro hangoztatta, a kubai „gaz­dasági életben mutatkozó feszültsé­gek időben egybeesnek a szocialista országok problémáinak kiéleződé­sével, ami súlyos következmények­kel járhat Kuba számára”. Egyeztető tárgyalás a pedagógusok béremeléséről A művelődési kormányzat határo­zott szándéka, hogy az eddigieknél erő­teljesebben lássa el érdekvédelmi funk­cióját — mondotta bevezetőül Glatz Ferenc művelődési miniszter azon a pénteki egyeztető tárgyaláson, amelyen az ágazatban dolgozók képviseletében nyolc szakszervezet vezetői vettek részt. ' A művelődési miniszter a megbeszé­lésen hangsúlyozta: amikor a kormány augusztusban napirendre tűzte a peda­gógusok fizetésemelését, akkor nem az oktatásügy preferálásáról döntött, ha­nem csak egy rétegéről, mégpedig az oktatókéról. Ugyanekkor határozott a Minisztertanács egy 4 milliárd forintos egyszeri rendkívüli bérfejlesztésről, s ez az összeg már az ágazat preferálását szolgálta. Ebből a forrásból egyébként 10-12 százalékos béremelésre nyílik le­hetőség az oktatás teljes területén. A miniszter hangoztatta: az iskola álta­lános felemelésének első lépése a peda­gógusok megbecsülése kell hogy le­gyen. Ugyanakkor elismerte, hogy a nem pedagógus oktatási alkalmazottak fizetese alacsony. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését is, hogy a szak- szervezetek és a kormányzat között béremelés tekintetében koncepcionális egység van, csupán az elosztás módjá­ban temek el a vélemények. Az észrevételekre adott válaszában Glatz Ferenc leszögezte: a mostani esz­mecsere alapján a béremelésre három lehetséges megoldás kínálkozik. Az el­ső az, hogy a törvény szövege nem rög­zíti a fizetésemelésre fordítható bértö­meg felosztásának módját. A másik va­riáció szerint az oktatás egészére vo­natkozna a 16 százalékos bérautoma­tizmus, de a pedagógusok 20 százalé­kos emelést kapnának. A harmadik változat szerint a 16 százalékos növelé­sen kívül a kormányzat a négymilliárd forintot használná fel diíferenciálásra. A minisztérium mind a három variáci­óval egyetért, s ezeket a pénzügymi­niszter elé terjeszti. A végső döntést azonban az Országgyűlés mondja ki ebben a kérdésben. (MTI) Az SZDSZ az Országgyűlés feloszlatásáról, a költségvetésről és az MSZP vagyonelszámolásáról A Szabad Demokraták Szövetsége követeli, hogy az Országgyűlés oszlassa fel magát. Szüksé­gesnek tartja azt is, hogy a jelenlegi parlament a költségvetési törvényen kívül több törvényt már ne hozzon. 1 A szabaddemokraták szerint a nemzeti bankról, a jegybankról, a sajtóról, a vallásszabadságról, az önkormányzatról szóló törvények, amelyeknek meghozatala még szerepelne a mostani Országgyű­lés munkatervében, olyan alapvetően érintik a ma­gyar intézményrendszert, hogy a következő kor­mányokat kész helyzet elé állítanák. Az SZDSZ ezért elfogadhatatlannak minősíti, hogy az átme­neti időszakban a parlament ilyen fontos ügyekben döntsön. Különös tekintettel árra, hogy a jelenlegi kormány nem képes megfelelő módon bevonni ellenzéki szervezeteket a törvény előkészítő mun­kába. Az átmenet parlamentje egyetlen dologban tehetne kivételt, az állami vállalatok eladásával kapcsolatos aggodalmak eloszlatásában. Itt sem állami vagyonalapot, vagy valamilyen más új ál­lamigazgatási intézményt kellene létrehozni, hanem más technikákkal lenne szükséges megoldani, hogy ne álljon le a tulajdonképpen alig-alig megin­dult privatizálás. Ugyanilyen technikákat lehetne alkalmazni a föld esetében is. Található olyan in­tézményes megoldás, ami törvény nélkül is meg­akadályozza a föld eladását, illetőleg a téeszek vagyonának átmentését. Az állami költségvetés témájára áttérve Pető Iván emlékeztetett arra, hogy az országnak krízis­költségvetésre van szüksége és tudomásul veszik a tervezet végső mérlegét. Ám nem fogadják el a kormánynak azt az érvelését, hogy a költségvetési tervezet részkérdésein már nem lehet vitatkozni, s ha a parlament nem fogadja el, a kormány lemond. Ugyancsak elfogadhatatlan az a hivatkozás, hogy a büdzsét azért kell megszavazni, mert az IMF ezt kéri, illetve követeli a magyar kormány­tól. A Szabad Demokraták Szövetségének vélemé­nye szerint nem az IMF miatt, hanem a Németh- kormány egyéves tevékenysége következtében van erre szükség, hiszen a Minisztertanács nem hajtot­ta végre a májusban elfogadott költségvetési mó­dosítást — mondta az SZDSZ szóvivője. A kormány esetleges lemondásával kapcsolatos kérdésre Tölgyessy Péter ügyvivő kifejtette: egy ilyen lépés nem akadályozhatja a szabad választá­sok megtartását. Az ideiglenes államfőnek jogában áll ideiglenes kormányt kinevezni. S ebben az eset­ben a nyugati ügyvezető kormányokhoz hasonló­an a kabinet „takaréklángon ég” a választásokig. Végül szó volt az MSZP vagyonának elszámolá­sáról. Ezzel kapcsolatban Pető Iván ismertette az SZDSZ ügyvivőinek nyilatkozatát, amely leszöge­zi: a november 26-ai népszavazás megfellebbezhe­tetlenné tette az ítéletet, hogy az MSZMP^ utód­pártja köteles elszámolni vagyonával. Ám az MSZP továbbra sem adta át a kezelésében levő- ingatlanokat a kormánynak, hanem ezek egy ré­szét maga osztogatja szét. így például jótékonyko­dik a hajléktalanokkal, némelyik pártnak székhe­lyet adományoz. Márpedig a pénzügyminiszter parlamenti beszá­molójából világosan kitűnt, hogy az elmúlt 10 év­ben szerzett MSZMP-vagyónnak csupán elenyé­sző töredéke származik saját forrásokból, túlnyo­mó hányada az állami költségvetésből ered — álla­pítja meg a nyilatkozat. »—.Ilyen körülmények között pedig az MSZP-nek nincs joga dönteni a rendelkezésére álló vagyon sorsáról. A kormánynak ezért feladata, hogy számoltassa el az MSZP-t, illetőleg az elmúlt évtizedekben je­lentős költségvetési támogatást kapó szervezeteket (Hazafias Népfront, SZOT, Demisz) vagyonuk eredetéről 4S mutatott rá Pető Iván. Az MSZMP és a „világos”politika A Petőfi Népe 1989. december 6-ai számában az MDF nyílt levelet intézett dr. Adóiján Mihályhoz, a kecskeméti városi tanács elnökéhez. Nem követe­lőzőn, inkább bátorítólag. 'Igenis: a la­kossággal egyetértésben a Magyar De­mokrata Fórum kecskeméti szervezeté­nek az a véleménye, hogy a bukott rendszer törvényes elszámoltatása csak vontatottan halad. Még mindig milliár­dos értékek hevernek kihasználatlanul. A volt MSZMP birtokolta hatalmas ingatlanvagyont azonnal közkinccsé kéne tenni. Otthont adva bennük a haj­léktalanoknak, az elesetteknek, a zsú­folt iskoláknak, egyházaknak. Szinte érthetetlen, hogy levelünk az Elnök Úr helyett „az újjászerveződő MSZMP Kecskeméti Ideiglenes Intéző Bizottsá­gát” bátorította válaszra. (Petőfi^ Népe, 1989. december 12-ei ■száma.) Úgy tűnik, még azok is bíznak a magyar nép türelmében, akiknek pe­dig erre a legkevesebb okuk sincs. „Vá­laszukban” megismertetik „világos” politikájukat. „Csak a leglényegesebb­nek tartott célok” kerülnek elő, de ne­künk ennyi is elég. Ugyanis ebben — úgy, mint korábban — minden benne van. — „A parancsuralmi rendszer felszá­molásában tevékenyen részt venni” ... Hogyan? A munkásőrség visszaállítá­sával? — „A munkásosztály és dolgozó pa­rasztság és az ehhez hű értelmiségí'Té- teg tényleges érdekeinek védelme”. Mintha ezt a mondatot olvastuk volna már néhányszor. Az elmúlt negyven év talán legmaradandóbb frázisa! Elemez­ni is restellnivaló számunkra, mégis je­lentsük ki: ez volt az a „klasszikus” megfogalmazás, amely az „oszd meg és uralkodj” szellemében született, és a szintén sokszor hangoztatott nemzeti (ál)egységben „vívmányként” csúcso­sodott ki. Az igazi demokráciában nem a munka jellege határozza meg az em­ber értékét. Nem erőszakolják meg a társadalmat osztályokkal. Ott értel­mes, tehetséges tanárokra, mérnökök­re, szakmunkásokra, parasztokra van szükség. Olyan polgárokra, akik ön­erős, autonóm, szabad érdekszövetség­ben védik meg „tényleges” érdekeiket. — „A piacgazdálkodás kialakításá­ban segítségnyújtás stb.” Hogyan és hol? Ä pártvagyon átmentésével? A nyugat kizárásával? Az ellenőrizhe­tetlen rubelpiacon? „Végezetül kötelességszerűen”, nem „elvtelénül”, hanem éppen az elvszerű­ség kedvéért tisztázzuk csak azt, hogy ki kinek az „emlőin fejlődött”. Vigyá­zat! Ne tévesszük össze a fejőstehenet a fejőgéppel... Az MSZMP „fejlő­dött’-amúgy ar népi emlőin,' snenvfor*' dítva! Erőszakos csecsszopónak bizo­nyult. Miután étvágya állandóan nőtt, a tej elapadt, és az óriáscsecsemő ön­magát falta föl. A „pártot” egyéb kórok is gyötör­ték, mintha csak a római mondabeli „késdobáló” Romulus lett volna, aki anyatej híján farkastejen nevelkedett. A monda szerint Romulus — miután szörnyű tettét elkövette — egyszercsak hirtelen eltűnt. Lehet, hogy Rémust ke­resi? Szeretne még „korrekt partner­ként vitázni” vele, esetleg bocsánatot kérni, aztán „kézfogással tőle elválni”? No nem. Ezt nem hisszük el. De azért megkérdezzük, Uraim: kik Önök, és mit is akarnak tulajdonképpen? Mi va­lóban kíváncsiak vagyunk erre. Ezért fehívjuk Önöket egy nyilvános vitára a városi televízióban, ahol módjuk lesz mindezeket elmondani. Kecskemét, 1989. december Dr. Pánczél Gyula " MDF- Kecskemét Városi Szervezete Elnöksége Konzultáció az Állami Vagyon­alapról és a vagyonvédelemről A kormány és a pártok képviselői konzultációt folytattak pénteken a Parlamentben az Állami Vagyonalap­ról, valamint a vagyonvédelemről szóló törvényjavaslatokról. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes hangoztatta: e fontos, és az átmenet segítéséhez szük­séges törvénytervezeteket csak akkor fogják a Parlament elé terjeszteni, ha ehhez megkapják a pártok többségé­nek beleegyezését. A vitában teljes volt az egyetértés abban, hogy minél hamarabb meg kell szüntetni az állami vagyon elherdálásá­nak folyamatát. Medgyessy Péter a vita összegzése­képpen jólespen nyugtázta, hogy a ko­rábbi gyakorlattól eltérően a mostani konzultáció során a pártok nem álltak monolitikus egységben szemben a kor­mánnyal. A vitában felvetett észrevéte­lek többségével egyetértett, s hangsú­lyozta, hogy a kormány támogatja a munkástanácsok újbóli felállítását, va­lamint az állámi vezetők anyagi felelős­ségének deklarálását. (MTI) Áz IMF diktátumai Csoport alakult az igazgatók érdekvédelmében A Magyar Gazdasági Kama­ra kebelén belül 1989 májusában alakult meg a Gazdasági Veze­tők Érdekképviseleti Szövetsége (GESZ). A szervezet —- amely jelenleg országszerte több mint hétszáz tagot számlál — célja a gazdasági vezetők réteg- és egyéni érdekeinek hatékony képviselete. Ezért egyebek mel­lett ajánlásokat tesznek az első­számú vezetők pontos munka- szerződésének kidolgozására, a prémiumokra és a nyugdíjakra. Röviden összegezve így mu­tatta be tegnap délután Kecske­méten a GÉSZ megyei csoport­jának alakuló ülésén a szervezet tevékenységét dr. Szabó Gábor ügyvezető titkár. Ezt követően a jelenlévő igazgatók döntöttek a helyi csoport létrehozásáról, s feladatul tűzték ki a taglétszám gyarapítását. Végezetül Rigó Istvánt, a Kunság Volán igazga­tóját megválasztották a csoport ideiglenes ügyvezetőjének. (Folytatás az 1. oldalról) viszonylag konszolidált körülmé­nyek alakíthatók ki. Az ország függetlenségével kapcsolatban Ke- menes Ernő elmondotta: Magyar- ország külső meghatározottsága gazdasági téren mindig is sokkal nagyobb volt, mint belső szabad­sága. Másról van szó': a kormány­zat autonómiája csökken jelentős mértékben. De annak megvalósí­tása, amit az IMF diktál, elemi érdeke a nemzetnek is. Enélkül ugyanis nem lehet stabilizálni a gazdaságot. A bizottsági vitát az elnöklő Fe­kete János azzal zárta le, hogy nem foglalnak állást a kormány jövő évi gazdaságpolitikai programja tekintetében, ez ugyanis nem is fel­adata a bizottságnak. A lakáskon­cepció közül egyik változat sem nyerte meg a bizottság tagjainak tetszését, s így várják az új javasla­tokat, amelyen jelenleg is dolgoz­nak az építési és közlekedési bi­zottság tagjai, valamint a Pénzügy­minisztérium szakértői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom