Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1989. december 2. Kölcsönök és reformok A lengyel gazdaság új „menetrendjének" vázlata A lengyel pénzügyi tárca vélekedése szerint az ország gazdaságát ismét a kiegyensúlyozott fejlődés útjára vezeti majd az a program, amelyet új „gazdasági menetrendnek” neveznek. A határidőről a vélemények különböznek, de a leggyakrabban másfél évtől két évig terjedő időszakaszt tüntetnek fel. Ez idő alatt az évi inflációs rátát a jelenlegi 200—300 — s mindinkább növekvő — százalékról évi néhány százalékra szorítják le, s ezt a piacgazdaság alapjainak lerakása kiséri majd. A program megvalósulásához Lengyelország sokféle pénzügyi segítséget vár. Ennek ke- . rétén belül: hiteleket a Világbanktól a gazdasági szerkezetváltás gyorsítása érdekében, a fejlett nyugati országoktól kölcsönöket a zloty konvertibilitását célzó valutareform végrehajtására és a külföldi adósságteher jobb szolgálati feltételeinek biztosítására. Ezek után tekintsük át, melyek az alkalmazkodási program fő irányelvei, amelyek részletei jelen pillanatban a kidolgozás végső fázisába értek? Először is messzemenő tulajdonforma-változásokat hajtanak végre a gazdaságban. Az állami vállalatok részvénytársaságokká alakulnak (szabad részvényeladás útján, ámde a dolgozó kollektívák érdekeinek figyelembevételével). Visszaállítják a kommunális tulajdont, s jelentős mértékben reprivatizálják a' társadalmasított gazdasági szektor jelentős hányadát. Lényegében az egész kisipart, a kereskedelmet, a vendéglátóipart, és a szolgáltatásokat. E feladat megvalósítása jelentős előrelépést jelent majd a korábbi Rakows- ki-kormány reformlépéseihez képest. A program másik pontja (amelyet a kidolgozó pénzügyminiszterről többen „Balcerowicz-programként” emlegetnek), lényegében abban áll, hogy a központi bank nem fogja önműködően biztosítani a hitelellátást az államháztartási hiány pótlására. Ezzel párhuzamosan az államkincstár 60 százalékos kötvényeket bocsátott ki, melyek célja a költségvetési hiány pótlása, s ezt további kötvények követik. Ilyen módon az államháztartási deficitproblémáját — jóllehet nem azonnal — áthelyezték a normális hitelpiacra. Sok minden mutat arra, hogy a kötvényeket teljes egészében vagy zömében felvásárolja a lakosság és számos vállalat; a helyzet ugyanis úgy áll, hogy egyik és másik esetben is jelentős pénzkészletek állnak rendelkezésre. A kötvények bevételein kívül várhatók más bevételek is: megcsavarták az „adósrófot” a vállalatokkal szemben, s fegyelmező eszközöket léptettek életbe magával az adófizetési folyamattal szemben. A tervezett változások lényegében egybevágnak az előző kormány törvényalkotó és gyakorlati tevékenységével, csakhogy annak a kormánynak nem jutott elég ideje és következetessége arra, hogy valamennyi reformvállalkozást fokozatosan bevezesse a hétköznapi gazdasági gyakorlatba. Küszöbön áll tehát a gazdaság demonopolizálása, a többi között a közvetett szervezeti struktúrák felszámolása útján. A minimálisra szorítják le a költségvetési dotációkat. Korlátozzák a központi beruházásokat és megszüntetik a ráfizetéses vállalatokat, sőt — ez már jelentékeny előrelépés a még" nemrégiben általános gyakorlathoz viszonyítva — egész termelési ágakat is; Érvénybe léptetik — 1991-től kezdve—a hozzáadott értéken alapuló általános adót. Kemény szabályokat vezetnek be az állam napi pénzügyi politikájában (kevesebb adókedvezmény, a csődeljárás procedúrájának megszigorítása). Beindítják a tőkepiacot (a részvényekre vonatkozó törvény, tőzsdék), s egységesítik a zloty árfolyamát a külföldi valutákhoz viszonyítva. Általánosságban a program egésze messzemenő liberalizálást tűz ki a gazdálkodási elvek terén s lényegesen növeli a piacgazdasági mechanizmusok szerepét. „Lengyelországban a legnagyobb probléma nem a gazdasági fejlődés alacsony színvonala—mondotta a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank minapi ülésszakán Barber Conable, a Világbank elnöke. — Lengyelországnak — hangoztatta Conable — jelentős készletei és lehetőségei vannak, s mint jelentős gazdasági potenciálú ország mindig is a nemzetközi gazdasági rendszer egyik számottevő tényezője volt. Lengyelország számára a legnehezebb dilemma az, hogy megfelelő gazdaságpolitikát dolgozzon ki a központosított, direktív-elosztásos gazdaságtól a piacgazdaság felé vezető úton.” A megfigyelők szerint az az alapprogram, amelyet Ta- deusz Mazowieczki kormányajelenleg körvonalaz, ennek a dilemmának az eredményes megoldását helyezi kilátásba. Karol Rzemieniecki &; ^ v í: A kérdés, amelyen összevesztünk, avagy: a dusnokiak tényleg ellopták a szivárványt? Évekkel ezelőtt a megyénk déli, délnyugati részén különösen gyakori jégveréstől legtöbbet szenvedő gazdálkodók igen nagy vehemenciával érveltek amellett, hogy Bács- Kiskun kapja meg a jégesőelhárító rendszer kiépítésének lehetőségét. Akinek módjában állt, minden követ megmozgatott ennek érdekében. S most éppen ők tiltakoznak a leghangosabban a rendszer működése ellen. A tsz-vezetők azt mondják: nem ilyen lovat akartak. A kistermelők viszont — vagy legalábbis a nevükben jó néhányan — egyenesen követelik: szűnjön meg a védekezés, mert abból eddig még jó nem származott. Kár annál inkább. • A dusnoki központ. Statisztika, nyilvánosság, esélyegyenlőség A napjainkban zajló politikai, társadalmi, gazdasági változások egyre inkább megkövetelik az objektív tények minél szélesebb körben történő megismérését, az információhoz jutás minden szintű esélyegyenlőségét. Információk negyedévenként A KSH megyei igazgatóságai által korábban is negyedévenként rendszeresen megjelenő, a megye társadalmi és gazdasági helyzetéről készülő szöveges elemzést és táblázatokat tartalmazó kiadványunkat ma már nem minősítjük titkosnak, nem korlátozzuk a felhasználók körét, bárki megvásárolhatja igazgatóságunkon. Az 1989 első háromnegyed évéről és az éves várható eredményekről készült jelentésünkből itt csak néhány alapvető megállapítást teszünk közzé. — Az ipar termelési volumene stagnált, az árbevétel folyó áron jó ütemben bővült, különösen a külföldi piacoknál. Mindezért az előző évinél kevesebb árut kellett forgalmazni.--.rt-ri A’ kivitelező építőipar tevékenysége tovább csökkent. Egyre jobban tért-hódított Viszont a versenytárgyalásos szerződéskötési rendszer. A fenntartási munkák értéke és aránya jelentősen bővült. — A gabonafélék terméseredménye ugyan jobb volt, mint tavaly, az állatállomány viszont egyértelműen csökkent. — Minden megfigyelt anyagi ágban csökkent a foglalkoztatottak száma és számottevően nőtt a nettó átlagbér. — Az inflációs hatások következtében nőttek a lakosság pénzbevételei, de legkevésbé a munka- és tagsági viszonyból származóki — A lakosság takarékoskodása változatos képet mutat. A lakossági hitelállomány tovább bővült, majdnem egyharmadával haladta meg a betétek összegét a negyedév végén. — Az áremelkedések következtében a kereskedelmi forgalom értéke eddig nem tapasztalt ütemben nőtt, viszont az eladott áruk meny- nyisége nem érte el az egy évvel e KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE FONTOSABB MUTATÓK 1989. I-III. negyedév az 1988. I-III. negyedév %-ában A termelés A foglalkoztatottak száma Szarvasmarha Sertés I összes kis- I kereskedelmi fi Ezen belül: | I vegyesiparcikk kivitelező építőipar kivitelező építőipar állomány a | nagyüzemig _ mezőgazdaságban —~l 4 eladási forgalom, fogyasztói folyó áron 7Z77777///////77/y//////////?A Kiskereskedelem eladási forgalmának árindexe országosan Bács-Kiskun megye Országosain korábbit. Ez évben az idényáras cikkek árszintje is felfutott. gflafeA lakásépítés szinte teljessé» szében magánerőbői bővült. $ — Az általános iskolai tanulóit számának csökkenése tovább folytatódott, míg a középiskolai és szakmunkástanuló-létszám gyarapodott. Helyzetkép a megye városairól Nemcsak a városok vezetőit, a kutatókat, a publicistákat, hanem az önkormányzatban részt venni szándékozó lakosságot is bizonyára érdekli, hogy abban a városban, ahol lakik, a születések, halálozások, vándorlások száma és aránya hogyan alakul, milyen a város intézményellátottsága? ■ Mindezek alapján lakóhelye a megye városai, illetve az ország azonos népességnagyságú városainak sorában hol helyezkedik el? Ezt a sorozatot 1976-bán indítottuk, most adjuk ki a hatodik kötetet. A széles nyilvánosságnak a korábbi köteteket is rendelkezésére kívánjuk bocsátani. Szervezeti változások az iparban A hatvanas években — az akkori gazdaságpolitikai célkitűzésekkel összhangban fef sorra alakultak a több telephelyes, elsősorban budapesti központú nagyvállalatok. Mivel e központosítási tendencia a valós gazdálkodási adottságok figyelembe vétele nélkül érvényesült, egyre inkább bizonyossá válik, hogy a túlzott mértékű központosítás hibás volt. Kiadványunkban áttekintettük a vidéki ipartelepítés folyamatát, a jelenlegi önállósulási és szervezet- decentralizálási törekvéseket. A több telephelyes nagyvállalatok esetleges felbomlása része annak az össztársadalmi folyamatnak, amelynek valamennyi területen célja a helyi önkormányzatok erősödése, a vidék és a főváros közötti esélyegyenlőség közelítése. Dr. Sántha Józsefné a KSH Bács-Kiskun megyei igazgatóhelyettese Áldott zivatar, hová lettél?! Négy ideges ember várt engem Dusnbkon: az Országos Meteorológiai Szolgálat Bács-Kiskun Megyei Jégesőelhárító Egységének dolgozói. Nem értik, hogy miért, de tény, hogy az utpbbi néhány hónapban egymás után jelennek meg a különböző lapokban a tevékenységüket támadó cikkek, olvasói levelek. A legrégebben és a legtöbbet hangoztatott vád ellenük, hogy rakétáikkal az esőfelhőket is szétlövik. Sokan ezzel magyarázzák a hosszan tartó aszályt. Egyes területeken állítólag csak vihar van, eső nincs, amióta az elhárítás létezik. A környéken az egység felszámolását követelő röpcédulákat terjesztettek. Az illetékeseknek elküldött levél több aláírással nyomatékosítva tiltakozott a rakétás elhárítás ellen. Egy újságban megjelent olvasói levél pedig nemcsak az áldott zivatart, de „a magyar nemzeti színt magában foglaló szivárványt” is visszakérfe-követelte a dusnoki egység dolgozóitól! Ok ezen már nem is bosszankodtak — csak nevettek kínjukban. Mérésekre, számításokra alapozott válaszuk megjelent ugyan az újságban, a kedélyek azonban nem csillapodtak. Az egység munkatársai most különböző csapadékméréseredményeikből összeállított táblázatokat mutattak nekem. Ismertetésükkel nem terhelem az olvasót, az egésznek úgyis csak a végkövetkeztetése érdekes: még a mezőgazdasági üzemek mérései sem igazolják az állítást, miszerint egyes területeken nem, vagy az elmúlt 30 év átlagánál kevesebb csapadék hullott volna az utóbbi időben. ezzel csupán a konkrét vádakat-,- . cáfolják- Azt nem állítják, mert nincs rá igazolás, hogy a jégeső-elhárítás nem befolyásolja a csapadék menpyjséfgéjt,. eloszlását. Külföldi mérések alapján a védekezés mellékhatásaként inkább több az eső, mint kevesebb. Egyes országokban. Másutt fordítva van. Nálunk? Ki tudja ...? Ha bennünket mérgeznek, önmagukat is! Mindennél fájdalmasabban érintette azonban a dusnokiapedig ez így van, akkör ideje lenne abból a szempontból megközelíteni a kérdést: kinek miért csípi a szemét az elhárító rakéták füstje? A rendszert öt évvel ezelőtt a mezőgazda- sági üzemek, az Állami Biztosító és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pénzéből hozták létre. Működését egy minisztertanácsi rendelet szerint a biztosító finanszírozza. Jogszabály teszi kötelezővé a mezőgazdasági üzemek számára a jégkárbiztosítás kötését is. (Más kérdés, hogy végrehajtási utasítás híján nem lehet ennek érvényt szerezni, s egyes üzemek ki is használják az ellentmondásos helyzetet.) Tehát az üzemek fizettek és fizetnek, de vissza semmit vagy csak keveset kapnak a pénzükből, hiszen az elhárítás létezése óta kevesebb a jégverés. Márpedig ez a védekezés hatékonyságát, ebből következően a hasznosságát bizonyítja, ami egészen más optikát ádhat az eldönthetetlennek tűnő vitáknak. A fellőtt rakéta hatékonyságát illetően nem maradhat sok kétely: a beavatkozás hatására a nagy szemű jég helyett apró szemű esik, ami nem tesz kárt, vagy lagalábbis nem nagyot; a termésben. Persze nem mindegy, mikor, hogyan lövik fel a (milyen?) rakétát... Fizess és ne kíváncsiskodj! A meteorológiai szolgálat ezúttal a pécsi tudományegyetemmel készíttette el a tanulmányt, ami szerint a dusnoki elhárító egység tevékenysége hasznosnak ítéltetett. Én meg r az.tgend'oltamvde kár volt a tanulmányért pénzt adni, hiszen az Állami Biztosítónál ingyen megadják a választ. A kifizetett jégkár alapján. Tévedtem. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán ugyanis nem tudták megmondani, hogy jégkárra többet vagy kevesebbet fizettek-e ki az elhárító egység működése -óta, mint azt megelőzően. Azóta ugyanis megváltozott a biztosítás rendszere, azóta a „Hungária” is biztosít stb., szóval nincs összehasonlítási alap. Bár a dusnoki rendszer Üzemeltetésének költségeit a biztosító Bács-Kiskun megyei igazgatóságára terhelik, arról csak a pesti központnak van tudomása (?), hogy az elhárító tevékenység veszteséges, vagy 9 Az elhárítás munkatársa, Keskeny András hálózatkezelő számítógép programot készít. kát az a vád, Üogy az ólomjodidot tartalmazó rakétáikkal nagymértékben szennyezik, azaz, mérgezik a környezetet. E valóban rettenetes vád cáfolására alaposan felkészültek: az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől megrendeltek egy tanulmányt a rakéták okozta környezetszennyezés mértékéről. Ebből az derül ki, hogy ,',a rakétákkal a levegőbe került és a talajra visszajutó ólom alig L2 százaléka annak az ólommennyiségnek, ami az egyéb emberi tevékenységből, például a közlekedésből származik. A rakéták a megengedett (az egészségre még nem káros) szennyeződés tízezrednyi részével járulnak hozzá az ólomfelhalmozódáshoz”. Idáig a megállapítás, amiről nekem áz jutott eszembe: Csernobilben is a hivatalos mérésekre, a hivatalosan megállapított határértékekre hivatkozva tagadták a katasztrófa veszélyes következményeinek mértékét. Karcagon egészen a közelmúltig „hivatalosan” elhallgatták, hogy nagymértékben arzenes a víz. Azt is csak mostanában tudtuk meg, hogy Nagytétényben nagyobb a halálozási arány (valószínűleg a közlekedés okozta környezetszennyezés miatt), mint más településeken. Mint egyszerű állampolgár, ilyen és hasonló tapasztalatokon nevelődve, már nem hiszek a szállításokon alapuló hivatalos megállapításoknak. Akkor viszont nincs min vitatkozni! —jelentette ki indulatát sem leplezve Győré Simon, a dusnoki egység vezetője. Igaz. Mint ahogyan ázás igaz, hogy akkor sem lett volna min vitatkozni, ha cáfolhatatlan tényként fogadom el a tudományos mérésekre hivatkozó állásfoglalást. Mit mondjak? Ezzel a mindenfelől támadott, a maga igazát védő, s nyüván az egzisztenciájukat is féltő négy emberrel nekem is „sikerült” összevesznem. Vagy legalábbis vitába keveredni.. Azt azonban be kellett látnom: a dolgok jelenlegi állása : szerint ebből a/vitából sosem fog megszületni a mindkét fél (avagy: tábor) számára meggyőző válasz —, nevezzük igazságnak. A pro és kontra véleményekben túlságosan sok a szubjektivizmus. Legfeljebb az egyik oldalon több, a másikon kevesebb, de ez sem az igazság hollétét igazolja. Ha 9 A radarernyőn .gómolyfclhő: liózápor lehetséges. (Meg is jött estére.) (Straszer András felvételei.) nyereséges. Ezen is el lehet szörnyülködni, de már felesleges, mert januártól másként lesz. A mostani kérdésemre a pesti központból a következő választ kaptam: az.Állami Biztosítót még a „régi világban” született minisztertanácsi rendelet kötelezte a jégesőelhárítás finanszírozására. Ennek összege, valamint a jégverés miatt kifizetett kártérítés együtt sokkal nagyobb, mint a befizetett biztosítási díj összesen. Ezért döntöttek úgy.— már megtehették —, hogy januártól nem vállalják tovább a rendszer finanszírozását. S mert ezt a feladatot tőlük ezideig senki sem vállálta át, a Bács-Kiskun megyei rakétás jégesőelhárító egység megszűnik. (Ugyanez a helyzet a Baranya megyeivel is.) A gyereket is kiöntötték Szóval, miközben itt, a nagy magyar Alföldön szinte egymás torkának esye vitatkoztak a kérdésben érdekeltek, addig „odafönt”: döntöttek. Csattanós befejezése lehetne éz a veszekedések történetének. De a fölvetődött kérdések megválaszolatlanok maradtak, s ezzel egy sor jó ötlet, gondolat, mondhatni, maga a lényeg is elveszett. Attól tartok, ez az a szituáció, amire azt szokták mondani: a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket. Arról van szó ugyanis: ha ezt a védekezést úgy csinálják, ahogyan kell (egyebek között: a környezetet nem, vagy kevésbé szennyező módszerrel), akkor nagyon is hasznos Jehet. Például, ha az apró szeműre változtatott jég a termésnek nem a száz, csak a 10-20 százalékát veri el, annak a népgazdaság látja .hasznát. (Adott esetben nem biztos, hogy a termelő is, hiszen lehet, hogy neki a kártérítés lenne kifizetődőbb.) Akkor pedig-jogos a fölvetés, hogy az elhárító rendszert állami költségvetésből kellene működtetni. így teszik ezt a legtöbb kapitalista országban. Csak Magyarországon szokás a mezőgazdaságból „kivenni” a sok pénzt, s vissza csupán egy kis töredékét adni... Almási Márta
