Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1989. november 13. • PETŐFI NEPE • 5 Az idegen nyelvek oktatásának új útjai BAJORORSZÁGBAN GYAKOROLNAK A kecskeméti Bolyai János Gimná­zium a közelmúltban Grazból és Augsburgból érkezett vendégeket fo­gadott. Elsősorban abból a célból, hogy tovább épüljön, bőyüjjön a né­met nyelvterület testvér-középiskolá­ival a legutóbbi esztendőkben kiala­kított kapcsolat. Klinger Adámot, az intézmény igazgatóját először arról kérdeztem, milyen módszerekkel és mértékben épül be — a megyeszékhe­lyen a legfiatalabb — gimnázium éle­tébe az idegennyelv-oktatás? — Az iskola profiljának kialakítá­sakor nem kis fejtörést okozott, hogy a már meglévő kecskeméti gimnáziu­mok mellé a mi iskolánk számára milyen arculatot rajzoljunk meg. Sze-- rettük volna, ha profilunk némileg eltér a többiekétől, mintegy bővítve,a továbbtanulni szándékozó diákok választási lehetőségeit. Végül is — a matematika és a testnevelés mellett — az idegen nyelvek oktatására fek­tettük a legnagyobb súlyt.- Milyen speciális eszközökkel, módszerekkel igyekeznek növelni az idegen nyelvek oktatásának hatékony­ságát? — Egyrészt a jelentékeny nyelvvá­laszték személyi feltételeinek biztosí­tásával. Jelenleg hat idegen nyelvet oktatunk: az angolt, a németet, a franciát, az olaszt és a finnt. Nagyon fontos az is, hogy megfelelő óraszám­ban találkozhássanak a gyerekek a nyelvvel. A Művelődési Minisztéri­um épp iskolánk indulásakor engedé­lyezte a korábbiaktól eltérő, úgyne­vezett B típusú óraterv„alkalmazását. Lényege, hogy már elsőben és máso­dikban, a fakultációt megelőző két évfolyamon, két tantárgy esetében — kettő plusz kettő órában — maga­sabb óraszámban tanítható egy-egy tantárgy. Iskolánkban ezek az idegen nyelv és a matematika. E plusz két órának köszönhetően a diákok nem heti három, hanem heti öt órában foglalkoznak az indulásunk idején az orosz mellett még másodiknak szá­mító, választott nyelvvel. — E vállalásokhoz megfelelő tárgyi feltételekkel rendelkeznek? — Kiemelt szerepét kap az'okta­tásban a korszerű nyelvi laboratóri­um, de legalább ennyire fontos ada­lék, hogy diákjaink valamennyi ide­gen nyelvet csoportbontásban tanul­hatják. Ami azt jelenti, hogy ezekre az órákra az osztály feleződik. Mind­ez lehetővé teszi — azonos osztályon belül — a haladók és kezdők nyelvta­nulását. Azok, akik általános iskolai angol, német,-(kisebb részben) fran­cia előtanulmányokkal rendelkeztek, intézményünkben félosztálynyi cso­portokban, haladóként dolgozhat­nák, míg kezdő társaik párhuzamo­san, más szinten ismerkedhetnek a nyelvvel. — Milyen szerepet játszik, hogyan épül be a külföldi testvérintézmények­kel kialakított kapcsolat a nyelvtaní­tás rendszerébe? — Azon igyekszünk, hogy e kap­csolatok által diákjaink a lehető leg­többet gyakorolhassák a választott nyelvet. E testvérkapcsolatok igen nagy segítséget jelentenek ahhoz, hogy az idegen nyelv tanulása ne egy­fajta improduktív ismeretanyag fel­halmozásává, hanem — az alkalma­zás révén —'a gyakorlati élet részévé váljék. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy a diák idegen nyelvi környezet­be kerüljön, amely rákényszeríti, hogy bármilyen gondját-baját, prob­lémáját az adott nyelven közölje. Ez a gyakorlás szempontjából nagyon sokat jelenthet. — Milyen iskolákkal állnak kap­csolatban? — A német nyelvterületen két is­kolával alakítottunk ki ilyen vi­szonyt. Először égy Graz melletti, Rein nevű, nyolcosztályos gimnázi­ummal, ezt követően pedig egy augs­burgi reálgimnáziummal. Legelőször mindkét intézményből ellátogatott hozzánk néhány tanár kíséretében az igazgató, hogy tájékozódjék az itteni nyelvoktatás körülményeiről: nagy­ságrendjéről és intenzitásáról. Ezt követően kölcsönös címcserét szer­veztünk, amelynek köszönhetően a gyerekek elkezdtek egymással leve­lezni. E címek mindkét iskolából fényképes indító levéllel érkeztek, ezekben a diákok ismertették körül­ményeiket, legfontosabb életrajzi adataikat, ami égyfajta kapaszkodót jélentetta magyar gyerekek számára. j— Pontosan mióta állnak a diákok személyes kapcsolatban egymással?, — A grazi gimnázium diákjaival két év, az augsburgiakkal pedig más­fél éy óta. — Mikor találkoztak egymással először?' 1 g — Egyéves levelezés után látoga­tott el hozzánk a Graz melletti Rein- ből — tanárai kíséretében — ötven­két tanuló, akik levelezőpartnereik­nél kaptak szállást és (részben) ellá­tást. — Mennyi időt töltöttek Kecskemé­ten? — Egy hetet. Ez idő alatt főként egyéni, illetve kiscsoportos progra­mokat szerveztünk számukra. Első­sorban tanulóink ismertették meg a város, a megye nevezetességeivel őket. E kalauzolás rákényszerítette diákjainkat a kommunikációra. Az egy hét alatt természetesen 3-4 alka­lommal osztályprogramot is szervez­tünk, amelyben a sportvetélkedőtől a diszkóig és a magyar néptánc tanulá­sáig nagyon sok minden szerepelt. — Milyen időközönként adódnak ilyen lehetőségek? — Az egyik esztendőben a német anyanyelvű tanulók jönnek hozzánk, a másik évben pedig a mi diákjaink utaznak. Az augsburgiakkal úgy ala­kultak kapcsolataink, hogy először a mieink kaptak meghívást. Legelőször az iskolaigazgató jött el, s tartott órá­kat német nyelven, hogy meggyőződ­jék a diákok nyelvtudásáról. Ezek után hívta meg egy speciális osztá­lyunk tanulóit Augsburgba. A tizen­két napra levelezőpartnereiknél kap­tak szállást. E szűk, de élménydús két hét alatt a magyar gyerekek nagyon sokféle információt kaptak Bajoror­szág történelméről, földrajzáról, gaz­daságáról, mindennapjairól. — Október elején, közepén két al­kalommal is vendégeket fogadtak. Honnan és milyen célból érkeztek? — Októbér 6^-11-eVg viszöntláto- gatásra érkezett hozzánk az az augs- burgi osztály; akik körábban vendé­gül látták a mi tanulóinkat. Ez idő alatt igyekeztünk, hogy mi is mara­dandó emlékekkel, élményekkel, „lássuk el” vendégeinket. Azt hiszem, így utólag élmondhatom, hogy mind­ez — nem kis részben a szülők és az iskolai munkaközösség együttműkö­désének köszönhetően — sikerült. Október közepétől a Graz melletti testvériskola delegációját fogadtuk. Tíz tanuló látogatott el hozzánk. A tanáraik nagyon színes, zenei beté­tekkel megtűzdelt bemutatóórákat is tartottak, melyeken részt vett vala­mennyi, német nyelvet tanuló diák. Több alkalommal városnézést és egy budapesti kirándulást is szerveztünk számukra. Kecskeméti tartózkodá­suk alkalmával hívtak meg legjobb nyelvtudású, legjobb magaviseletű tanulóink közül ötöt, akik a közeljö­vőben egy tíznapos, teljesen ingyenes sítáborban vehetnek majd vendégeik­ként részt. Terveink szerint e cserelá- togatások még gyakoribbak lesznek majd. Úgy gondolom, mindezekből is kitűnik, hogy tanulóinknak — jelen­tősebb anyagi terhek nélkül — kü­lönlegesen jó lehetőségeik nyílnak a nyelvtanulásra, -gyakorlásra, egyide­jűleg a szomszédos országokkal való ismerkedésre, amely mindenképpen hozzájárul személyiségűnk előnyös formálásához. éf- Tudnak-e hasonló lehetőségeket kínálni a más nyelveket tanuló diákok számára? — Testvérkapcsolatba léptünk egy finn iskolával, és kiépülőben van egy francia középiskolával is. A francia középiskola delegációja már ugyan­csak járt nálunk. Tekintettel arra, hogy ezek az országok meglehetősen nagy távolságra esnek tőlünk, a köl- csönkapcsolatok ápolása minden­képpen anyagi nehézségekbe ütközik, illetve nehezebben kivitelezhető. Ha azonban diákjaink (vagyis szüleik) vállalni tudják e. kiadásokat, a vi- szontlátogatásra természetesen sor kerül. — A jelenlegi szabad nyelvválasztás keretei között milyen szerepet szán­nak az orosz nyelvnek? — A jövőben is szeretnénk nagy súlyt fektetni tanítására. A szülők és a diákok számára az elsőévesek beis­kolázását követően egy összevont ér­tekezletet tartottunk, melyen a részt­vevőket igyekeztünk meggyőzni ar­ról, hogy azok, akik eddig eredmé­nyeket mutattak fel ezen a területen, ne szakítsák félbe tanulmányaikat. Úgy gondolom, e nyelv szerepe a későbbiekben sokkal nagyobb lesz. Éppen ezért szorgalmaztuk egy mun­kácsi gimnáziummal is a testvérkap­csolat félvéfeléf.' Szeretnénk, ha’mind a nyugati, mind a keleti szomszéda­inkkal eleven testvérkapcsolatok ala­kulnának ki a jövőben. ■— Egyéb terveik? — Meghívást kaptunk a közel­múltban Grazból, az új, Alpok—Ad­ria nevű középiskola szervezése céljá­ból. A grazi tartomány és a testvéris­kolánk kezdeményezte ötlet lényege, hogy két-két jugoszláviai, szovjet- unióbeli és magyarországi iskola ki­választott diákjai a nyári hónapok alatt ebben a grazi létesítményben nyelvi felkészítésen vennének részt. Az érdekelt intézmények nevelőkö­zösségei állítják össze a munkatervet, határozzák meg, mi is legyen az az ismeretanyag, amit majd német nyel­ven dolgoznak fel. Távolabbi cél, hogy ez a továbbképzési forma egy­éves befejező kurzust biztosítson a negyedikes gimnáziumi tanulók szá­mára. Mindezzel a legkiemelkedőb­ben teljesítő diákoknak óriási lehető­sége nyílna a német nyelvterület fel­sőoktatási intézményeiben való to­vábbtanulásra is. Károlyi Júlia A MÉRÉSÜGY MÁSODIK KÖZPONTJA LEHET Egy katonai laboratórium gazdasági haszna • A műszereket javítják is, utána pedig hitelesítik. Pontos az ön mérőberendezése? — teheti fel joggal bárki a kérdést annak, aki valami olyasmit javít, állít elő, amelyhez valamilyen mércét, műszert használ. Talán minden magánautósnak van „házi”, saját nyomásmérője, amellyel a gumi­abroncsokba töltött levegő nyomását lehet meghatározni. Vajon mennyire pontos ez, tényleg akkora a nyomás, amelyet a mérő mutat? Ennél természetesen vannak sokkal bonyolultabb, pontosabb, fontosabb mérőeszközök, amelyek akár folya­matokat képesek ellenőrizni, kimutatni, de azoknál is — különösen, ha régen használják — felmerülhet a kétely. Ki gondolná, hogy az ország közepén, pontosabban Kecskeméten,' a katonai repülőtér szomszédságában a Központi Repülőgépjavitó Üzem keretében műkö­dik egy rendkívül jól felszerelt, ellenőrző berendezéséket hitelesítő laboratórium. Ez az önálló feladatokat ellátó „intézet” gyakorlatilag hitelesíti nemcsak a repülő­gépek ellenőrző — elektronikus, rádió-, lokációs, hajtómű-, navigációs — beren­dezéseit, de más fegyvernemek műszerparkját is, sőt, javítanak. Gulyás Imre mérnök alezredes, a laboratórium elektrotechnikai osztályának vezetője a követ­kezőkben vázolta a mérés, a műszerek fontosságát. — A magyar jogszabály szerint joghatással járó mérésre csak hiteles mérőesz­közt szabad Tiasználni. A joghatás nyilvánvaló, amely létrejöhet a vásárló megká­rosításával, de a repülésnél minden mérés ilyen, mert az emberek élete a tét. Ezért kellett létrehozni egy világszínvonalú mérésügyi szolgálatot. Az Országos Mérés­ügyi Hivatal már eddig sem győzte a kalibrálási munkát, s korábban is jogosultak voltunk bizonyos paraméterek hitelesítésére. Legutóbb a mérésügyi hivatal fel is jogosított bennünket — ez a tevékenység nyilvánvalóan szoros összefüggésben van a hadsereg létszámának és fegyverzetének csökkentésével — több mint ezer­fajta elektromos, mechanikai, elektronikus, optikai műszer, berendezés pontossá­gának ellenőrzésére, hitelesítésére, javítására. Ezt magas színvonalon tudjuk elvé­gezni, erre a laboratórium és a személyzet is alkalmas. A vezetők felsőfokú, a beosztottak középfokú mérésügyi képesítéssel és évtizedes tapasztalattal rendel­keznek. ' Meglepő; hogy a törvény kötelezővé teszi például az űrmértékek—gondoljunk csak a vendéglőkre1-33- a méterrúd, a taxióra hitelesítését, ugyanakkor lemond a nagy értékű exporttermékek előállítása során használt mérőműszerek, többek között a feszültség-, az ellenállás-, az áramerősség-, a nyomásmérés műszereinek hitelesítéséről. Benkő Attila mérnök alezredes erről megszívlelendő mondatokat fogalmazott meg. — Abból indulok ki, hogy azoknak a cégeknek, vállalatoknak a vezetői, ame­lyek külföldre gyártanak berendezéseket el kellene gondolkodniuk a következőn: Nem kellene hitelesíteni mérőműszerparkjukat, hiszen a közelükben van az etalon. Ez jelenleg ugyan költséget okozna, amely később mindenképpen visszatérülne, mert a piacon csak a pontos lesz eladható. A készülékek mellé — mint már régóta elengedhetetlen a fejlett államokban — oda lehetne tenni a pontosságot tanúsító bizonylatot is. Ez egyben referenciát is jelentene, a termék így jobban eladhatóvá válna. A laboratórium — ezt már Avramucz Tivadar mérnök alezredestől hallottuk —jelenlegi kihasználtsága csupán 60 százalékos, tehát bőven van szabad kapaci­tás. Az új idők szele, hogy már szerződést kötöttek a MÉM Repülőgépes Szolgá­lattal, az MMG Automatikai Művek kecskeméti gyárával (elektromos, elektroni­kus eszközök ellenőrzése, javítása), a Pestvidéki Gépgyárral (nagy pontosságú nyomásmérés), a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézettel, különböző száraz­földi csapatokkal (műszerek hitelesítésére). A laboratórium olcsón, gyorsan, pontosan dolgozik, ezután már polgári válla­latoknak, cégeknek is. Lehet, hogy merész a jóslás: Kecskeméten ez a viiágszínvo- nalúan felszerelt laboratórium, képzett szakembergárdájával lehetne a mérésügy második magyar központja? Gémes Gábor EGY CSODADOKTOR KIJEVBŐL Gyógyulás tévén keresztül Anatolij Kaspirovszkij nevétől hangos manapság az egész Szovjetunió. Az ötvenéves, hipnotikus erővel ren­delkező pszichoterápiás orvos ugyanis csodákra képes. Legalábbis ezt állítják azok, akik a mágus szeánszai után élőbb vagy utóbb, de kigyógyultak korábban kezelhetet- lepnek tűnő betegségükből. Erről levelek tízezrei és volt betegek személyesen tanúskodnak. Igen sokan megsza­badultak például (főképpen gyerekek) az ágyba vizelés problémájától, a pikkelysömörtől vagy éppenséggel a visszeres bántalmaktól. Számos esetben eltűntek az ope­ráció utáni forradások, sebhelyek. A csodadoktor elő­adásai a jelek szerint jótékony hatást gyakorolnak az epilepsziára, a gyomorfekélyre, a polipokra, a cukorbaj­ra, de bizonyos esetekben állítólag még rákos betegeken is segített. ÁLOM ÉS VALÓSÁG KÖZÖTT A terjedő hírek hatására nőtt Kaspirovszkij szeánszai­nak köre és egyre szélesebb tömegek kapcsolódhattak be a különleges gyógyterápiába. A csúcsot az jelentette, amikor az elmúlt hetekben a szovjet központi televízió is helyt adott a doktornak, és így kéthetenként a legnézet­tebb vasárnap esti műsoridőben már milliók ülnek a képernyők előtt áz ő kedvéért. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a tapasztalatok szerint a gyógyuláshoz nem feltétle­nül szükséges oroszul érteni, így december derekáig a hazánkban is számos helyen nézhető szovjet adáson ke­resztül ki lehet próbálni ezt a nem mindennapi terápiát.) De ennyi dicsérő szó után tekintsük is át röviden Kaspi­rovszkij doktor módszerének lényegét! Röviden azt mondhatjuk: a gyógyulás kulcsa a pszichi­kai ráhatásban rejlik. A mágus klasszikus értelemben tulajdonképpen nem hipnotizál, az előadásokon nem ketyeg a metronóm, senkit sem altat el vagy szólít fel ellazulásra. Az álom és valóság közötti ébrenlét különös atmoszféráját hozza létre. Miközben látszólag nem kény­szeríti senkire sem akaratát, azért mégiscsak az elképzelé­se szerint zajlanak a dolgok. Az emberi lélek belső mély­ségeire való ráhatási képességét Kaspirovszkij egészen könnyeden, szinte észrevétlenül végzi. Kedélyesen elcse­veg a hallgatósággal különböző témákról, eközben gyó­gyító formulái a szavak, a sorok között a levegőben lebegve eljutnak a páciensekhez, akik hirtelen úgy érzik magukat, mintha saját belső énjükkel folytatnának hang­talan dialógust. Van, aki eközben semmi különlegeset nem érez, van, akinél könnyeket váltanak ki a lelki roha­mok. A teremben nevetés és nyögés hallatszik, néhányan kezükkel, fejükkel hadonásznak, míg mások „repülnek” vagy „úsznak”. A szemtanú akaratlanul is érzékelője lesz a terem felett lebegő örömteli meglepetésnek. „ÜLJÖN ÉS KÉTELKEDJEN!” Érdekes, hogy a szeánszokon a betegségekről egy szó sem hangzik el, annál több a visszatért egészségről, ami­ről úgy beszélnek ott, mint valami ajándékról. „A gyó­gyulás szellemét eresztem ki a palackból” — mondja ezzel kapcsolatban a mester, aki egyébként úgy véli, hogy az emberi szervezet maga is egy csoda, s ezt előadásain is bizonyítja. Kaspirovszkij elmélete szerint minden em­berben van egy önirányíto-önigazgató rendszer. Azon­ban hogy ez a rendszer működjön is, mozgásba kell hozni - s itt jelentkezik a pszichoterápiás orvos feladata, mondhatnánk: küldetése. Mint ahogyan a leggyönyö­rűbb zongora sem szólal meg zongorista nélkül, úgy az emberek belső önirányitójának működése is attól függ: ki, hogyan és milyen területen nyomja le azt a képzeletbe­li „zongorabillentyűt”. Úgy tűnik, Kaspirovszkij sikerrel végzi ezt a feladatot, ám rejtélye nyitja még ismeretlen. Nem kötelező hinni a mágus szavainak, már csak azért sem, mert ő maga is így fogaiba az „újoncokat”: „Ha akar, higgyen nekem, ha nem, nem! Üljön és kételkedjen!” Elő­adásai egyébként sem csak a hitre, akaratra épülnek. Sze­rinte itt két titok érintkezésének vágyunk tanúi—a ráha­tásé és a befogadásé. A gyógyulásra meghatározott mód­szerrel ráhangolt szervezet reagál a pontos ráhatásra — egy bizonyos;,számítógép” kezd el bennünk működni. Hi­szen a szervezet minden egyes sejtjének működéséről csak­is az agynak van tudomása. A jelek szerint a Kaspirovsz- kij-modszer kicsiholja azt az „isteni szikrát”, amely azután egy megfoghatatlan pillanatban működésbe hozza az em­lített „számítógépet” s a betegség visszafejlődik. A HARMADIK ÉVEZRED GYÓGYMÓDJA? A nagyon is józan és logikus észjárású professzor maga is mindent megtesz, hogy a gyógyulás eme titokzatos módja ne váljék valamiféle misztikus zsákutcává. Úgy véli: mestersége igenis anyagi-materiális alapokon áll. „Mindaz, ami a lélekben lejátszódik, elemi és molekuláris szintek változása” — állítja Kaspirovszkij s emellett sür­geti egy különleges laboratórium megnyitását. Itt kellene alaposabban tanulmányozni az emberi szervezet immun- rendszerét, I magát az embert dinamikájában, a szug- gesztiós ráhatás pillanatában. Hiszen éppen ebben az időben változik meg jellegzetes módon az agy s az egész szervezet állapota, változnak a vér biokémiai mutatói. Slos, kételkedni éppúgy lehet az elmondottakban, mint. kedvet kapni a kipróbáláshoz. A doktor mindenesetre optltnista, s bízik módszere elterjedésében. Reményke­dik, hogy a harmadik évezredben, amikor az emberek, már többet tudnak titokzatos belső világukról, akkor a pszichoterápia segítségével biztosítható lesz az egészség es életképesség. (MTI-Press) Daróczi László • Kaspirovszkij, a csodadoktor. • Kovács Zol­tán tanár irá­nyítja az I/B (német speciális osztály) munká­ját a nyelvi labo­ratóriumban. § Szünetben # Kiinger Ádám igazgató (Fotó: Gaál Bé­la)

Next

/
Oldalképek
Tartalom