Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-08 / 265. szám

1989. november 8. • PETŐFI NÉPE • 3

Modern megyei könyvtár kell!

Beszélgetés Ramháb Máriával, a Katona József Megyei Könyvtár igazgatóhelyettesével

(Folytatás az 1. oldalról

— Minden változik körülöttünk. Milyen szerepe lehet manapság a könyvtárnak, mi adhat okot arra — azon túl, hogy méltatlanok a jelenlegi körülményeik — egy új intézmény létesítésére?

— A könyvtár az egyik legstabilabb intézménytípus. Az előnye abban áll, hogy minden korban alkalmazkodni lehet a közönség igényeihez. Ez nyilvánvaló, régóta köztudott. A változó világban is helyt kell állnunk, ez vitathatatlan. A lakosság húsz százaléka veszi igénybe szolgáltatásainkat...

— Ez sok vagy kevés?- Megítélés kérdése. Biztos, hogy kedvezőtlenebb az arány, mint azt egy kulturálódó társadalom megkívánná. A változások viszont egyre inkább ráirányítják az emberek figyelmét a bibliotékákra.

— Érzékelik is?

■ Nem csökken a megyei könyvtár látogatottsága. Azt vesz: szűk észre, egyre inkább érdeklődnek a hozzánk betérők a helyi ügyekről is. Tehát mára nemcsak a hagyományos könyvkölcsönzés a feladatunk, hanem számos információ közvetítése is. Például a sokasodó pártokról, szerveződésekről, egyesületekről is kell tájékozódniuk az érdeklődőknek valahol.

— Tehát egyfajta agóra, találkozási hely lehet a könyvtár? Tudom, erre most képtelenek lennének vállalkozni, de a majdan felépülő modern intézményben már megteremthetnék ennek lehetőségét is. Ügy látja, hogy van erre igény?

— Igen, van. Kecskeméten már lezajlottak az időközi választások, különböző pártok alakultak. Nem szabad szemet hunyni ezek fölött,

a dokumentumokat, a különféle anyagokat össze kell gyűjtenünk. Információkat csak úgy adhatunk, ha egy helyen találhatók az említett „dossziék”. A napi politikai események történelemformálóak, kell hogy nyoma maradjon a könyvtárban is az utókor számára.

— Birtokukban vannak az említett anyagok?

— Egy részük nálunk van és folyamatosan megkeressük az illetékeseket. Abban is bízunk: ha az önkormányzat életbe lép, egyre nagyobb lehet a kötődés egy intézményhez, miért ne legyen ez egy könyvtár.

— Még ezt is felvállalják? Nem sok egy kicsit?

Több munkát jelent számunkra, de tudomásul kell venni, hogy az egyébként is megváltozott olvasási szokások mellett újabb és újabb igények jelentkeznék. Korszerű, gyors információs szolgálatra kell berendezkednünk.

— A megyeszékhely könyvtára — a körülményeket illetően — az országos rangsorban az utolsó helyen áll. Ez bizony szégyenkezésre ad okot.

— Ezt már számtalanszor megírta a Petőfi Népe. Jelenlegi körülményeink között nem oldható meg az intézmény további fenntartása. Nem hallgatható el, hogy ebben az évben például mintegy kétmillió forintért vásárolhatunk új dokumentumokat, ugyanakkor bérleti díjra egymillió-hatszázezer forintot kell kifizetnünk. A helyzet csak tovább i romolna, ha néni épülne fel az új könyvtár. Ez onnan sejthető, hogy egyszer már elnapolták az építkezést, 1978-ban, amikor a Kisfaludy utcába tervezték a modern könyvtárépületet. Attól kezdve visszafordíthatatlan folyamat indult el, ami mára tarthatatlan helyzetet teremtett. Ezt látniuk kell azoknak, akik a döntésben részt vesznek. Nem lehet más út, csak az, hogy felépül végre a megyei könyvtár. Á tervdokumentáció eddig mintegy húszmillió forintba került, a megyei tanács szanálta, elrendezte azt a területet, ahol a tervek áttekintése, a költségvetés elfogadása után elindulhat az építkezés.

— Mikor?

— Talán a jövő év tavaszán.

— Ha mégsem?- Erre ne is gondoljon! Itt, a jelenlegi helyen napról napra nő a nyomorúság. A raktározási gondokon kívül újabb és újabb problémák jelentkeznek, ki kellene cserélni a villanyvezetékeket, a félemeleti üvegtető már-már életveszélyes. Tehát itt maradni is sokba kerülne, vagy ha ideiglenes elhelyezés jönne szóba, azt sem lehetne megúszni kétszázmilliónál alább.

*

Belátható: kell az új könyvtár. A halogatás , további milliókat emésztene fel és arra is gondolni kell, hogy az árak is fölfelé kúsznak. A tíz évvel ezelőtti tervdokumentáció már meg sincs, és különben is: az akkori költségvetés mára többszörösére nőtt. Nem engedhetjük, hogy most is elússzanak a pénzek. És azt nem említettem, milyen szerepet tölthet majd be egy modern, minden igényt kielégítő intézmény a város közepén. A szolgáltatások révén gazdagabbak lehetünk, mi, olvasók is. A megyei könyvtár ügye pedig hosszú távra megoldaná a mai, tarthatatlan állapotot.

Borzák Tibor

# Bu/.sik Gyula és Sörös Ilona a/ első esküvés után.

Buzsik pék aranylakodalma

Évtizedekkel ezelőtt még nem számított csodának,-hafegy,. család féltucatnyinál is több gyereket vállalt. A megélhetés, az igények közelebh jSttak egymáshoz. fv szűkös helyzetet csak a váratlan esemény éreztette igazán. így volt ez a kecskeméti Söröséknél is, ahol az asszony végül nyolc apróságot etetett özvegyi kenyérrel. Az egyik lány, IIus- ka sem passzióból gyalogolt nap mint nap a poros Mezei utcán, ahol siettében rápillantott egy fiatalemberre. Ő is ránézett, s bekövetkezett a — meglátni, megszeretni....

A harmincas évek végén a sokak által megnézett derék lány és az a fiatalember. Buzsik Gyula — akit már akkor mesterségéért jegyeztek — esküvőre készült. A szép pár

— hunt olyan sokan — megfogadta: jóban, rosszban holtodiglan, holtomiglan. Az élet kegyes volt, az esküt nem szegték meg, hiszen asztalomon az aranybetűs meghívó aranylakódalomra invitál.

A közelmúltban nemigen akadt olyan alkalmas időpont a Bajcsy-Zsilinszky utcai házban, hogy ne a „legény- vagy lánybúcsút" zavartam volna. Rokonok, ismerősök, jóbarátok, szomszédok sorra adták egymásnak a kilincset, hogy elhozzák az idős párnak „kijáró” virágcsokrokat, ajándékokat, jókívánságokat.

gi Életünk legszebb napja — mondja szívből jövő nyugodtsággal, boldogságcsalta könnyekkel a háziasszony. — Minden esztendőben ünnep volt nekünk ez a nap. Mégis, valahogy most más, fehér ruhás.

— Gondolom, azért nem volt mindig ilyen fényes az éle title,

— Esküvőnk után az Ojtozi utcába költöztünk. Már jóval előtte hat kereskedelmi esztendőt ledolgoztam. Ennek fele segédidő volt—emlékezik a beszédesebb Gyula bácsi.

— Csorba Istvánnál tanultam a pékmesterséget. Harmincnégyben lettem önálló,

— Negyven tavaszán meg elvitték katonának — már mosolyogva gondol vissza a feleség. — Azért kétszer biztosan hazajött. Először Klári született, majd Ilonka. Negyvenötig mindent egyedül, a két aprósággal..

— De megjöttem. Nagy szorgalommal hozzáfogtunk a mamusommal dolgozni. Két év alatt 172 négyzetméteres műhelyt építettünk, benne kemence, üzlet. Tizenhat, tizennyolc órákat dolgoztunk. Sütöttük a házi kenyeret, meg a legfinomabb süteményeket. Sokan helyünkbe jöttek, de szállítottunk különböző üzletekbe, a fűszeresekhez. Havonta 500-600 mázsa kenyér! Ragyogó üzlet volt

— meséli a papa. — Nem nagyon lehetett lustulni, jöttek a törzsvevők, a falu, a fél város. Sőt, Budapesttől Szegedig. Makóról jártak a zöldségesek fölfelé a fővárosba, visz- sza meg néha tíz autó is megállt nálunk bevásárolni. Iparkodtunk minőséget adni.

— Már a szomszéd fűszeres is megsokallta, hogy örökké a pultnál állok. Még „oda" sem igen volt időm elszaladni. Meg is viccelt egyszer, hirtelen ráakasztotta a kiírást, hova mentem — le ne írja — neveti el az asszony az akkor fáradságos napokat. — Később volt három segéd is. Tudja, mennyi volt akkor a kenyér? 50-60 fillér kilogrammja. Kevés ideig cserekenyérrel is foglalkoztunk. Az asszonyok hozták a lisztet, mi cserébe készen adtuk az 1, 2, 4 kilós vekniket.

— Aztán ’51 januárjában elvették az üzemet — és látszik a pékmesteren, ma is sajnálja azt(az időszakot. — Elmentem a gépgyárba kádasnak, onnan a kenyérgyárba, 56-tól újra önálló pék lettem. Aztán, két évtizeddel ezelőtt, csak a sütőiparból mentem nyugdíjba. A mamát itt a ház melletti üzletben alkal• Az aranylakodalom előtt. (Mchcsi Éva felvételei)

mázták eladónak.' Imádták a vevők ... Tudja, milyen kemencéink voltak? Negyvennyolcban már olajfűtésű berendezéssel. Pompásak, igazi magyar kemencék! Úgy spóroltunk, ahogy lehetett. Banki kölcsönt is kértünk, aztán hajtottunk tovább: nem néztük se szemét, se száját a munkának. Most

Szombaton este százan gyűltek össze, mire megszólalt a nagytemplom orgonája, és az énekkar köszöntőjére Buzsik Gyula és Sörös Ilona kart karba öltve, méltóságteljes, nyugodt léptekkel újra az oltár elé sétált..’.

Pulai Sára

• A fiatalasszony

évekig

egyedül

nevelte

a két

kislányt.

is milyen anyuskám? Maximálisan jól vezeti a háztartást, én meg maximálisan menekülök ki a hobbira, Kisfáiba. Elvagyok a zöldség, a gyümölcs között.

— Sajnos, ma már egyre kevesebben ünnepelhetnek ötvenéves házasságot. Megtartásának titled?"’' p: ItertnfilrfTSrr «Irin <

— Benne ebben sok keserűség, édesség. Aki aztimdndjö,'rithV't^b^afi.'lö'liÉiZúdik.

— Papa, ha valami nem tetszik, nyugodtan elmehetsz, én nagyon jól érzem magam — mondtam, ha valamin összezördültünk. — Egy asszonynak nem szabad hallgatni soha.

— A papa meg olyan, nem lehet vele haragot tartani — sorolják a házi „parancsolatot” és játékosan néznek egymásra, majd Gyula bácsi elengedi vicces kedvét:

— Mert engem orromnál fogva vezet. Gyere mamám, szeressél, ne menj annyira messze!

Rosszabbat nem kívánok senkinek, mint nekünk volt. Nem tudják ezt a mai fiatalok. Csak nem felejtsék el, család nélkül nincs házasság! Messze a gyerekek, egyik Pesten, másik Keszthelyről már megérkezett. Azért mindig itt vannak, ha kell. Az egészség? Tarkamacskás. Az asszonynak a szeme, én néha... de beülök az autóba, megyek a hobbira dolgozni. Ha meg kiöltözünk, eljárunk színházba, a mama a nagytemplom énekkarába. A technika házában szeretjük a szabadegyetemi előadásokat, el-elnézünk az Imre Gábor nyugdíjasklubba is. Ki kell mozdulni. Most várjuk a karácsonyt. Keszthelyre megyünk.

A parlament munkájáról,

az agrárpolitikáról,

a tagszervezésről

*

Nyilatkozott az MSZP országos elnökségének tagja

Tiszakécskén, egy politika? gyűlés után - amelynek célja az MSZP-tagszervezés, illetve a választások előkészítése volt — beszélgettünk dr. Lakos László országgyűlési képviselővel, a Magyar Szocialista Párt elnökségének tagjával.

— Országgyűlési képviselőként milyennek tartja a jelenlegi parlament munkáját?

— A parlament ebben az esztendőben óriási munkát végez, úgyis fogalmazhatnám: túlterhelt. Egymást érik a parlamenti ülések, egymás után kerülnek az Országgyűlés elé olyan, nagy horderejű kérdések, mint legutóbb az úgynevezett sarkalatos törvények. Emellett, el kell tűrni a képviselőknek a békés átmenettel kapcsolatos, váratlan fordulatokat, kritikákat, amelyeket a választóinktól, a közvéleménytől kapunk. Az elmarasztalás közvetlenül a mi munkánkat érinti, ránk vonatkozik, mi vagyunk a célpont még akkor is, ha nem mi követtük el a hibát. Ez a parlamenf nem profi képviselőkből áll, mindenkinek megvan otthon a saját munkája, a családja, ahol szintén helyt kellene állni. Összességében tehát ä parlament munkája túlfeszitett. Ennek ellenére a képviselők állják a sarat, alaposan felkészülnek egy-egy témára, mondhatom, hogy azokért a törvényekért, amelyeket megszavaztunk, nyugodtan nézhetünk a választók szemébe. Ez a parlament alkalmas arra, hogy a békés átmenethez szükséges rendelkezéseket meghozzák.

— Az MSZP, mint az legutóbb több nyilatkozatból is kitűnt, szakított a korábban kinyilvánított kommunista hagyományokkal. Erről mi a véleménye?

— A Magyar Szocialista Párt, mint a program- nyilatkozatában deklarálta, szocialista párt, ugyanakkor magunkra vállaltuk a kongresszus döntése alapján az MSZMP és ä kommunista mozgalom időtálló hagyományait. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunista hagyományokkal szakítottunk, hanem: a párt a szociáldemokrata, szocialista és kommunista hagyományok legjobbjait tartotta, tartja meg, vallja magáénak.

— Az előadáson ^elhangzottakból arra következtettünk, hogy ön dolgozta ki az MSZP agrárpolitikájának téziseit. így van ez?

— A téziseket nem én dolgoztam ki, hanem a Magyar Szocialista Párt agrártagozata készítette el a párt agrárpolitikájára vonatkozó javaslatot, amelyet rövidesen az elnökség elé terjesztünk megvitatásra. Ebből a munkából vettem ki a részemet. A javaslat legfontosabb kérdései: a föld, a szövetkezetek, a mezőgazdasági termelői ár, export- import és az ágazat vertikális integrációja köré tömöríthető, mint gazdasági kérdések. Ezen túlmenően, természetesen egyik legfontosabb cél a kistelepülések és a falvak sorsáról, valamint az agrároktatásról az MSZP agrárpolitikáját alakítani.

— Mennyire van ma létjogosultsága a mezőgazdaságban a privatizálásnak, azaz a termelőszövetkezetek, nagyüzemi gazdaságok felszámolásának, földjei szétosztásának?

— Az a válaszom, hogy a mezőgazdaságban a privatizálásnak nincs létjogosultsága. Ugyanakkor szükséges a vállalkozókat, az állami vállalatokat, a mezőgazdasági nagyüzemeket és az egyéni vállalkozókat olyan helyzetbe hozni, hogy egyforma lehetőségeik legyenek a termeléshez szükséges feltételek kialakításában. Ez földet, gépet, állatot, pénzt, hitelt jelent. Ezt a folyamatot semmiképpen sem nevezném privatizálásnak. Olyan szabályozást kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy

ezek a termelő- és anyagi eszközök, a munkaerő olyanok kezébe kerüljön, akik azt a leghatékonyabban működtetik. Semmiképpen nem értek egyet a nagyüzemi gazdaságok felszámolásával. Azt gondolom, hogy a nagyüzemeket is versenyhelyzetbe kell hozni, s ha betöltik hivatásukat, biztosítják a szövetkezeti tagság megélhetését, akkor semmilyen formában ezeket senki ne bolygathassa. Ha viszont gazdálkodásuk ezeknek a céloknak nem felel meg, ha eredményük az elfogadható szintet nem éri el, akkor a tagság döntése alapján jg- de csakis a tagság döntéséről van szó |lj más szervezeti formában átalakulhasson, végső soron akár megszűnhessen. Ez természetesen nem jelent, nem jelenthet új földosztást, a régi értelemben vett kisparaszti gazdálkodás visszaállítását.

— Mint az MSZP elnökségének tagja, milyennek látja a párt tagszervezéssel kapcsolatos munkáját?

— A'tagszervezés nem kellő erővel kezdődött meg. A kongresszus után az alapszabály, a programnyilatkozat széles körben ismertté vált, de sok párttagban kétségek merültek fel. Gondot jelent az is, hogy a párt a módosított alkotmánynak és a megszavazott párttörvénynek megfelelően más anyagi körülhiények közé került, így a pártapparátus hivatásos állománya szintén döntés előtt áll. Mi azt gondoltuk, hogy az alapszervezetek lesznek, jelentik majd a párt újjászervezésének bázisát, de mint kiderült, nem ez következétt be. Olyan „húzó” embereket keresünk és találunk most már mind nagyobb számban, mind több településen, akik magukra vállalják a szervezőmunkát, akik megfelelő tekintéllyel, tisztelettel, becsülettel, emberismerettel rendelkeznek, hogy maguk mellé sorakoztassák a mi elveinkkel és alapszabályunkkal egyetértő embereket. Ez vonatkozik a korábbi MSZMP-tagokra, s a pártonkívüliekre is.

— Bizonyára Ön is tudja, az MSZMP is szerveződik. Erről hogyan vélekedik?

Bg A kongresszus a magyar törvényeknek megfelelően, jogosan és törvényesen úgy döntött, hogy az MSZMP megszűnt. Új pártot alapítottunk, amely jogutódja az MSZMP-nek, de új névvel, új programmal rendelkezünk. Lehetővé tettük természetesen, hogy mindazok, akik ezzel egyetértenek, az MSZP tagjai lehessenek, nem tagfelvételi eljárás keretében, hanem aláírásukkal garantálják az egyetértést. A párttörvény, a módosított alkotmány és az MSZP elnöksége véleménye szerint is azoknak a volt elvtársainknak, akik a programnyilatkozattal, az alapszabállyal nem értenek egyet, nem tudnak velünk dolgozni, joguk van ahhoz, hogy egy olyan pártot szervezzenek, amelyik megfelel az ő elképzeléseiknek, célkitűzéseinek, politikai hitvallásuknak.

— Az egyre szaporodó középbal és baloldali pártok megalakulása szétforgácsolja a baloldalt. Erről szeretnénk hallani a véleményét.

— Jelenleg, úgy tűnik, ez a megállapítás helytálló. Remélem, hogy rövid időn belül, ha a pártszervezés befejeződik, a pártprogramokból kiderül, hogy melyik párt mit akar, milyen célkitűzései vannak, milyen eszközökkel kívánja a választást megnyerni. É programok alapján alkotnak ítéletet az emberek, s a baloldal ismét erősödni fog. Az elmúlt negyven esztendő eredményeként és a fel- szabadulás előtti munkásmozgalmi történelem alapján, joggal számítok arra, hogy az országban rövidesen erős baloldal alakul ki és stabilizálódik.

Gémes Gábor

„HÚSZ FORINT A HÍDVÁM”

Veszélyes dunai átkelés Bajánál- Élelmes gyerekek — mondja a hölgy a Volkswagenben hátul ülő kisfiának. Nekem közben az villan eszembe, hogy nincs március 15., sem másmilyen ünnep, Viely iskolai szünettel jár. De mire végiggondolnám, hogy a derék legényeknek ezen a kedd reggelen valószínűleg a tudás várát kellene ostromolniuk, éktelen visitás riaszt fel elmélkedésemből.

Az előbbi hölgy álláspontja változott meg, mégpedig gyökeresen. Ha helyesen rekonstruálom a történteket, a tényállás a következő:

A Duna-hídnál várakoztunk a reggeli hídzár idején, körülbelül száz gépkocsiból álló sor közepe táján. Négy derék, felső tagozatos korú fiatalember felajánlotta közreműködését, miszerint az újnak tűnő Volkswagen szélvédőjét — én szívem szerint első ablaknak nevezném — megtisztítja. A hölgy megköszönte, de nem igényelte a szolgálatot, mivel a kocsi olyan patyolattiszta volt, mintha most hozták volna ki az üzletből.

Az ifjak, vérmérsékletük szerint, különbözőképpen reagáltak az elutasításra. Az első nem sajnálta a kezében levő vödörből a piszkos vizet az autóra loccsantani, a második egyszerűen leköpte az ablakot. A harmadik a szóbeli (verbális) kifejezésmód hiveként olyan szavakat mondott, amilyeneket — zsenge korát tekintve -§£ tulajdonképpen nem is ismerhetett. Végül a negyedik, láthatóan nem beszédes típus, energikus lábmozdulattal rúgott bele a jobb oldali ajtóba. Tulajdonképpen az így okozott maradandó sérülés a biztosíték, hogy a hölgy hazatérve, a rendszámból következtetve, Düsseldorfba megérkezve, emlékezni fog a bajai Du- na-hidra. (A piszkos vizet ugyanis segítettem letörölni, a szitkokat pedig nem értette.)

A hasonló esetek szinte mindennaposak. Az egyik nap egy osztrák úr panaszolta, hogy vadonatúj Opeljéről az ablakmosó gyerekek lefeszítették elöl-hátul az emblémát.

— Hogyan nem vették észre? — kérdeztem csodálkozva.

— Pillanatok alatt történt. Az egyik fiú úgy állt, hogy ne lássam, mit csinál a társa — volt a válasz. — A másik fiú pedig esavarhúzóval alányúlt és letörte az emblémát. Futhattunk utánuk, jót nevettek rajtunk.,

Nyilvánvaló, hogy ezek az esetek nem öregbítik idegenforgalmunk hírnevét, de kellemetlenek a hazai autósoknak is. Amennyire tudom, kiskorúakról lévén szó, sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet nem járhat el hatékonyan, hiszen az ablakmosást nem tiltja semmilyen jogszabály. S ha igen, hol van annyi ráérő hatósági ember, akik a gyerekeket kergessék?

Egyet tehetünk talán, jobb híján: a régi hidvám mintájára készítsük elő a húszast! (vigyázat, ne fillért, hanem forintost), ha a bajai Duna-hidnál várakozunk! E kis befektetéssel jóval nagyobb kárt háríthatunk el...

—1 —n