Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

1989. Dovember 28. • PETŐFI NÉPE • 5

MANKÓ A GAZDÁNAK

Vitaalap lehet

A disznót kétszer látja az állatorvos, míg a bortól sajnálják a gyógyszert

Nem túl eredeti megállapítás: a szőlőművelés, a borászkodás apáról Sára öröklődő mesterség. A metszés, a kötözés, a bajtásválogatás fogásainak elsajátításában semmi ördöngösség nincs. A borkészítés már nagyobb tapasztalatot igényel, de még ez sem meríti ki egy átlagos magyar ember szellemi erejét. Az értékesítés már egészen más dolog.

Bízvást állítható, az egyéni termelőket a gyarmatosítók módszereivel zsigerelik ki. Senki nem vitatja, nyilván igazak a borforgalmazással foglalkozó szövetkezetek, vállalatok főkönyvének számai. Az adóterhek, a pövekvő költségek mind fellebbezhetetlen tények. Ahogy a csökkenő fizetőképes kereslet is. Emiatt a nagyvállalatok — saját érdekükben is — a fogyasztói árakhoz csak csínján nyúlhatnak, egyedüli kitörési pontnak marad a felvásárlási ár apasztása, s erre mindenféle indokot fel is használnak.

Az Izsákon, a két hónapja alakult Kontroll Borászati Szolgáltató Gazdasági Munkaközösség pontosan ennél a leggyengébb láncszemnél szeretne a gazdának mankót nyújtani. Stégermajer Károly, a gmk vezetője szerint: igenis van és a jövőben még inkább lesz helyük a megyei és az országos szőlő-bor forgalmazásban.

— A környéken több mint ezer gazda próbálja magára hagyatva borát értékesíteni. A gyakorlat az, hogy a mintát elviszik a leendő vásárlónak, ahol jó esetben egy laboratóriumban megvizsgálják, s

mondanak egy összeget. Mi attól függően, hogy mit kér a megrendelőnk, 200-400 forintért elvégezzük a vizsgálatot. Ha a bornak valami baja van, de ha nincs is, akkor is adunk egy technológiai, kezelési útmutatást, sőt a szükséges segédanyagokat itt meg is vásárolhatja.

— Ez rendjén való, nyilván szükség is van az ilyen vizsgálatokra, a szaktanácsadásra. Az viszont más kérdés, ha a termelőnek jó a bora, akkor a vizsgálat nyilván ezt igazolja és ezzel a papírral mit csinálhat a gazda?

— Hivatalosan semmit, mert a nagy pincészetek saját vizsgálataik eredményére hagyatkoznak. Ezen kívül, ami megint érthető, az Országos Borminősítő Állomás és a kutató intézet is védi saját bástyáit. A termelő azonban egyet elér, megtudja: becsapják-e? A jelenlegi izsáki árakat figyelembe véve kétszázötven liter bor. annyit ér, mint egy disznó, a^t pedig, mire a vágóhídra érdemes lesz, legalább kétszer látta’az állatorvos, erre senki nem sajnálja a pénzt. Egy liter bor árára vetítve a vizsgálat költsége 0,5 százalék, s ha sikerül a romlást megakadályozni, vagy egy maga• Stégermajer Károly: Ha a vállalkozás nem sikerül, nekem szakmailag végem.

sabb minőségi kategóriát elérni, akkor az árnyereség 50-70 százalékos lehet. A fejlettebb szőlő- és borkultúrájú országokban a hasonló laboratóriumoknak se szeri, se száma.

: Néhány éve éppen Izsákon,

nem is messze az önök állomáshe* lyétől nyílt egy borászati kellékeket is forgalmazó kereskedés, tulajdonosa akkor említette, hogy hasonló szolgáltatást is kíván folytatni. Nem sok két ilyen intézmény egy hét és fél ezres településen ?

— Abból, mármint a szolgáltatásból nem lett semmi. Megmondom, miért: mert ebből, ilyen árakon nem lehet megélni.

— Akkor végképp nem értem, eleve kudarcra ítélt a vállalkozás?

—Végső célunk a bor közvetítése lesz, mondjam toyább: az export, ami januártól alanyi jogon folytatható. Ez már haszonnal kecsegtet. Ehhez viszont tudnunk kell, milyen borral házalunk. Ha úgy vesszük a korai zászlóbontás egyfajta reklám, kedvcsináló. Most, különösebb gazdasági eredmény nélkül szeretnénk idecsalogatni majdani partnereinket. Az elmúlt két hónapot sikeresnek mondanám. Az egyéni gazdák mellett, a Szabadszállási Aranyhomok Tsz és a Jászsági Állami Gazdaság is tőlünk „vásárolja” a technológiát.

— Nyilván Szabadszálláson és a

Jászságban is értenek a borhoz, akkor miért Izsáktól várják a segítséget? | ,

Én az Izsáki Állami Gazdaság főtechnológusa vagyok, mindkét cég kapcsolatban áll a gazdasággal, és saját boruk kezeléséhez kérik az útmutatót.

— Ezek után meg kell kérdeznem, miért a két állás vagy mégsem bízik a sikerben ?

— A gazdaságban százezer hektoliterekkel dolgozhatok és megtanultam: mit jelent felelősséggel dönteni. Éppen ezért vettem a bátorságot, hogy ilyen vállalkozásba fogjak. Égyébként, ha nem sikerül, akkor nekem Izsákon szakmailag végem. Emellett hiszek abban, hogy egy magamfajta szakembernek nem disznóhizlalással kell a mellékjövedelmét megszerezni, hanem azzal, amit drága pénzen megtanult. „

Czauner Peter

• Az eredményhez képest a szolgáltatást nem is mondják drágának. (Stra- szer András felvételei)

Í?f5í9V50??,O5l

Nagyobb kereset - nagyobb beleszólás

Egy olyan társaságban, ahol szinte mindenki más politikai áramlatot képviselt, azt vizsgáltuk, mi jelenleg a politikai skála a különböző párt- és egyéb politikai áramlatok között. Egyetértésre jutottunk abban, hogy a reformkommunistáktól balra nemcsak a nyilt és leplezett sztálinizmus van, hanem a szociáldemokraták és az eredeti és új szakszervezetek is. Arra most nem térek ki, hogy abban is egyetértettünk, hogy ezen általános minősítés mögött, bizonyos kérdésekben, mindenekelőtt a nacionalizmus kezelésében nem ez lenne a megfelelő sorrend. Az egyetértés azonban meglepő volt annak ellenére, hogy mindannyian tudatában voltunk annak, hogy semmiféle modern piaci társadalom nem képzelhető el erős szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom nélkül, tehát a békés és eredményes átmenet nélkülözhetetlen feltételének látjuk mind a korszerű szociáldemokrata pártot, .mind a korszerű szakszervezeteket.

Kivel működik együtt a SZOT?

Pár héttel e beszélgetés után azt halljuk, hogy a SZOT és a Szociáldemokrata Párt szoros együttműködést alakít ki, ugyanakkor nem keres hasonló lehetőséget más pártokkal, még a reformkommunista szárnnyal sem.

Számomra még megdöbbentőbb volt hallgatni a pedagógus szakszervezet képviselőit a televízióban. Érvelésük számomra a sztálinista logikán alapult, attól csak abban különbözött, hogy bátor volt. Azzal támasztották alá az egyébként lényegében jogos követelésüket, hogy még nem érték el a hasonló képzettségű más szakmák jövedelemszintjét, a humán tárgyak oktatói felét keresik annakJ amit hasonló képzettséggel másutt keresnek, a műszaki tárgyak oktatói ennél is rosszabb helyzetben vannak. Miért tartom őskonzervatívnak ezt az érvelést?

Évtizedek óta azért küzdöttek a reformerek, hogy ismerjék el a munkaerő áru jellegét, a bérarányokat a kereslet és a kínálat alakítsa, kapcsoljunk ki abból mindenféle tudományoskodó hatósági szabályozást, minden munkaerőt úgy kell megfizetni, hogy kereslete és kínálata mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben feleljen meg a többi szakmákban kialakuló átlagnak.

Mivel a pedagógus pálya iránti érdeklődés mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben messze elmarad a társadalmi átlagtól és érdektől, a pedagógusok botrányosan rosszul'vannak megfizetve, jövedelmüket mindaddig kell emelni, amíg ez a tarthatatlan helyzet meg nem szűnik. Remélem^ a pedagógusok jmégértiic,. hogy a két megközelítési mod között alapvétő különbség van.

Feladni

az elosztáscentrikusságot

A konkrét példa után általánosan: amíg a múlt század társadalmi viszonyai között, a klasszikus marxista terminológiával élve, az imperialista kapitalizmus szakaszában természetes követelményként jelent meg a szociáldemokraták és a szakszervezetek erős szövetsége, sőt összefonódása, korunkban e tekintetben is egészen más a helyzet. Anglia mutatott példát arra, hogy milyen óriási szociális eredmények voltak köszönhetőek annak, hogy a Munkáspárt, amely valóban a legklasszikusabb értelemben szociáldemokrata volt, szinte azonosult a szakszervezetekkel, amelyek nemzetközi tekintetben a leginkább bérkövetelők és a legkevésbé a termelés racionális érdekeihez igazodók voltak. Ez a szövetség a század elejéig óriási sikereket ért el. Még nagyobbat a második világháború után, amikor már a termelőerők követelményei kinőtték az ilyen összefogást, amikor pedig már merőben más szociáldemokráciára és merőben más szakszervezeti megközelítésre lett volna szükség. Ezért az angol Munkáspárt és a szakszervezetek sikerei az angol gazdaság rohamos lemaradását „eredményezték”. A fordulat akkor következett be, amikor a szavazók, köztük a munkások többsége is megvonta a bizalmat a Munkáspárttól, a konzervatívokat juttatta újra és újra hatalomra, akik a szakszervezetek politikai hatalmát erősen megnyirbálták.

A gazdasági „csodák” azokban a nyugati országokban következtek be, amelyekben a szociáldemokraták feladták elosztáscentrikus marxista elveiket, és a hatékonyság növelését tekintették a legfőbb munkásérdemnek is. A reálbérek ott nőttek a leggyorsabban, ahol a politika nem a bérek emelésével, hanem a hatékonyság növelését tartotta az életkörülmények javítása forrásának.

Közben egyre csökkent a szakszervezeti tagok száma a fizikai dolgozók között, a tisztviselőknek pedig egyre nagyobb hányada lesz szakszervezeti tag. Ma minden fejlett tőkés országban a szakszervezetek a pedagógusok, az ápolónők, a banktisztviselők, a költségvetési alkalmazottak között a legerősebbek.

Vagyis azokban a szakmákban, ahol a teljesítmények nem, vagy csak alig mérhetők, ahol a fizetések elsősorban a szolgalati időtől függnek, ahol az elmúlt évtizedek során nem javult, hanem romlott a termelékenység, ahol egyelőre nem érvényesülhetett a teljesítmény szerinti megfizetés. Az sem állítható, hogy a dolgozók károsodtak volna abból, hogy az ő szakterületükön csökkent volna a relatív jövedelem. A számok alapján sokkal inkább mondható ennek az ellenkezője: azokon a területeken nőttek leginkább a keresetek, ahol a teljesítmények mérése és megfizetése a leginkább érvényesülhetett, elsősorban a kisvállalkozásokban. Ébből természetesen nem az a következtetés vonható le, hogy a jövedelem egyes szektorokban azért marad el, mert ott erősek lettek vagy maradtak a szakszervezetek. A tényleges ok, hogy a teljesítmény mérhető. Az Egyesült Államok szakszervezeteinek éppen az a történelmi érdeme, hogy ők voltak az elsők és a legkövetkezetesebbek abban a tekintetben, hogy a nagyobb keresetek alapja a nagyobb teljesítmény, a jobb hatékonyság, tehát ezt kell a szakszervezeteknek is szolgálniuk.

A munkások nem vezetik a vállalatokat

Nálunk Közép-Európában még egy, a múltból itt maradt romantika segíti a szociáldemokrácia és a szakszervezetek szövetségét: a munkásönkormányzat. Ez Nyugaton csak mint egy kudarcba fulladt kezdeményezés jelentkezhetett annak idején, de ma bizonyos országokban újraéledt, mint a munkások képviselete a nagyvállalatok vezetésében, a munkások részvényszerzési lehetősége, Ezek az elképzelések azonban nem nyertek sehol akkora teret, hogy erre építeni lehetne. Nálunk is biztosítani kell az ilyen kísérleteket, de különösen egy eladósodott országban, ahol erős az infláció, a széles körű bevezetést közveszélyesnek tartom. Éhhez járul az a nemzetközi tapasztalat is, hogy a mi népünk civilizációja, értékrendje elsősorban a nagyobb keresetet és nem a nagyobb beleszólást igényli. Mi ebben a tekintetben sokkal inkább az olaszokkal vagyunk rokonok, mint az észak-európai puritánokkal, ahol a munkások nagyobb beleszólásának és részvényvásárlásának vannak bizonyos eredményei. Nálunk az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a dolgozók sokkal inkább érdekeltek a másodgazdaságban, mint a vállalati eredményrészesedésben. Ez még belátható ideig így is fog maradni, mert a munkahelyek még sokáig nem tudnak versenyezni a másodgazdasággal az egységnyi munkaidőre jutó jövedelem tekintetében. Kopátsy Sándor

A tudomány legnagyobb díja

Ha ősz — akkor a Nobel-díjak kiosztása. A díjat Alfred Nobel hatalmas összegű alapítványának a kamataiból évente osztják ki. Alfred Nobel 1833. október 21-én született Stockholmban. Vegyésznek tanult, majd vállalkozó, jól menő gyáros lett belőle. Nevéhez fűződik — mint legismertebb találmánya — a dinamit felfedezése. 1895. november 27-én, tehát halála előtt egy évvel írta alá híres végrendeletét. Ebben Nobel meghagyta, hogy vagyonának nagyobb része, több mint 31 millió svéd korona az alapítvány, amelyet egy bizottság kezel. Úgy rendelkezett, hogy az összeget értékállóan kell befektetni, és kamatait öt egyenlő részben azoknak kell kiadni, akik az elmúlt évben az emberiség számára a legnagyobb hasznot hajtották. Nobel az emberiség érdekében kifejtett munkásságot a következő tudományterületen kívánta jutalmazni: fizika, kémia, élettan és orvostudomány, irodalom, a népek közötti testvéri szeretet. Kikötötte, hogy a legméltóbbak legyenek díjazva, függetlenül attól, hogy az illető skandináv-e vagy sem. Később (19.70) a Nobel-bizottság a tudományterületeket kiegészítette a közgazdasággal és szociológiával.

A díjakról három svéd és egy különleges, a norvég parlament által kinevezett bizottság dönt. A jelöltek neveit* minden év február elsejéig kell előterjeszteni. Elhalt személyek munkássága nem díjazható. Jelölésre a szakmák Nobel-díjasai, a díjelosztó testületek tagjai, az egyes szakok Nobel-díj bizottságai, külföldi vagy svéd profesz- szorok illetékesek. A díjkiosztást minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján tartják.

A díj összegénél sokkal nagyobb érték a díj erkölcsi jelentősége. A Nobel-díjasqk tábora ma már erkölcsi nagyhatalomnak számit, és világméretű eseményekkel kapcsolatban nemcsak hallatja hangját, de súlyánál fogva gyakran jelentős hatást is gyakorol a kibontakozásra.

Az idő — a legtöbb esetben — igazolta a Nobel-bizottság döntéseit. Inkább olyan negatív példák vannak, amelyeket ma -- történelmi távlatban — nehéz megérteni, hogy miért nem kapták meg a díjat. Nem kapott Nobel- díjat például Harvey Cushing, az agysebészet atyja, sem Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője. Nem kapott Nobel-díjat minden idők legnagyobb feltalálója, Thomas Alva Edison sem, mert a Svéd Akadémia—a végrendelkezés ellenére—nem méltányolta az ötleteket. Nem kapott Nobel-dijat Lev Tolsztoj, éppúgy, mint Jonas Edward Salk, a gyermekbénulás legyőzője, milliók megmentője. Nem jutalmazták két norvég tudós, Holst és Fröhlich felfedezését, akik a vitaminkutatás alapjait rakták le. De nem kapott Nobel-díjat Pincus, a fogamzásgátló tabletta felfedezője sem. Ugyancsak nem kapott Nobel-díjat August Strindberg, akinek munkásságáról az amerikai drámaíró, Arthur Miller, Nobel-díja átvételekor mondotta: „Mindazt, amit ma a drámaírásról tudunk, Strindbergnek köszönhetjük”. Ugyancsak nem tagja a „Nobel-klubnak” Neumann János, a számítógép felfedezője sem.

Képünkön: az idei orvosi Nobel-díjat a rák keletkezésében fontos onkogének felfedezéséért kapta két amerikai tudós, Bishop és Varmus. A képen látható francia tudós, Stehelin reklamál, mert ő is részt vett a kísérletekben, de a Nobel-díjból kifelejtették. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

A csúcstalálkozó ceremóniamestere

A washingtoni Fehér Ház szóvivő- asszonya mindössze annyit mondott, hogy Bush és Gorbacsov „hajós csúcsta-. lálkozója” a Földközi-tengeren amerikai ötlet volt A New York Times ennél többet is elárult Megnevezte a ceremóniamestert is, aki nem más, mint egy hajdani reklámügynök, Las Vegasból. Írországban született, ahonnan gyermekként került az Egyesült Államokba; szülei a szegénységből kerestek menekülést. Sig Ro- gich életútja azt tanúsítja, hogy a döntést siker koronázta. A 45 éves Rogich volt pincér, alkalmi’ énekes, megtanulta a „show-business”, a szórakoztató üzletág játékszabályait S hogy jól is alkalmazza azokat, igazolhatja, hogy az utóbbi idők leghatásosabb republikánus párti választási kampányát már ő irányította. Az a tény, hogy 40 esztendős korára milliomos lett, azt tanúsítja, hogy nem önzetlenül szolgálta Ronald. Reagan érdekeit Egy hónapja már ő irányítja George Bush elnöki propagandagépezetét is, vagy ha úgy tetszik, alakítja az elnökről formálódó képet. A Fehér Ház állítólag nyolc hónapig kereste azt az embert, aki az elnök személyét „a legjobban adhatná el”, de hogy előbb nem találtak rá, nos annak az volt az oka, hogy Sig Rogich közeli kapcsolatban áll a Los Angoles-i kaszinóval. Ez is tény. Mondását ugyanis számon tartják: „Almom az, hogy baccarat közben James Bond hidegvérével üssem meg a bankot”