Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
I 1989. november 27. • PETŐFI NÉPE • 5 Munka nincs\ mi lesz velük? A Ladánybenei Rákóczi Szakszövetkezet híradástechnikai melléküzemében aligha voltak ilyen hetek-hónapok, mint mostanában. A majd’ két évtized alatt |É| ennyi ideje foglalkoztatják a különböző cégeknek bérmunkát végző lányokat, asszonyokat;— jobb időket is értek, ha olyan nagyon nem is kényeztették el őket, akik osztoznak a munkavállaló, falusi nők sorsában: oda mentek dolgozni, ahová lehetett. Oleácsik Béláné 18 éve jár a „Gulyás-tanyára”. A férje szakmunkás. A legutóbbi fizetésnapon.— ketten — hazavittek valamivel több, mint hétezer forintot. Kiss Lászlóné fizetése egyezertizen- két forint vplt. Az emberrel összedobtak 11 ezret: ebből négyüknek kell „gazdálkodnia”. Még szerencséjük yolt, hogy tavasszal másfél hold paradicsomot vállaltak: abból van egy kis tartalék. El lehet azonban gondolni, meddig futja, ha a két gyerekük iskolába indításához tíz darab ezresre volt szükség... Eddig még csak a jószágtartásból is jött be valami, de ahogy Kissné mondja: be lesz fejezve. Drága a táp. Rostás Dezsőné négy gyereke közül három iskolás. O tizenkét éve keresi itt, a műhelyben a kenyérrevalót. Bóta Edit a régi szép időkre emlékszik: tavaly a hétezret is megkeresték. Berényi Jstvánné két gyermeket nevel egyedül, özvegy. Ha nem kapna árvaellátást, aligha tudna mit kezdeni az 1100 forintos „fizetésével”. Nincs munka, haza lehet menni. Egy napra 32 forint ebben az esetben a „járandóság”. A fizetésekben ezek az állónapok mutatkoznak. Érthetően feszült a hangulat a műhelyben. Bakó Ferenc ágazatvezető sincs kiváló hangulatban, amikor a kilátásokról kérdezzük. — A kialakult helyzet függvénye a magyar híradástechnikai ipar válságának. Mint ez talán sokak számára ismert: az iparág a szocialista piacra termelt, illetve haditechnikai cikkeket állított elő. Amazt a partnerek fizetésképtelensége, emezt a megnyirbált hadikiadások állították „takarékra” Addig, amíg a megrendelők számára sem vázolódik a jövő, illetve a várakozásra rendezkednek be, a sor végén állók, a bérmunkát végzők jutnak a leg- kilátástalanabb helyzetbe. Bakó Ferenc telexek tucatját nyalábolja kezébe: keresik a partnert, felajánlják a kapacitást, de hát most szinte reménytelen. És nem is látni, hogy mi lesz ebből, summázza végül a „helyzetjelentést”. Mindezek ismerete sem vigasz azoknál^ az asszonyoknak, lányoknak, akik szinte üres zsebbel mennek haza fizetésnapon. Kiszolgáltatottan, értetlenül kérdik: velük mi lesz? Ki vállalja fel az ő érdekvédelmüket? - Nagy Mária t Bóta Edit: tavaly még hétezer forintot is megkereshettünk ... • Berényi Istvánná: özvegyen két gyermekről kell gondoskodnom ... •Mráz Ilona: Budapestről jöttem haza két éve, akkor még azt hittem, hogy megtalálom a számításomat... • Akár jelkép is lehetne: az utolsó szállítmányt csomagolják. (Tóth Sándor felvételei) TOVÁBB ÉLNEK A ROSSZ EMLÉKŰ MÓDSZEREK!? Avagy hogyan „rongálják” a földet Orgoványon A falu felvirágoztatásának jelszavát illetően egyetértek a kisgazdapárttal. De valószínűleg nem egyformán képzeljük el. Legalábbis erre következtetek a Független Kisgazdapárt megyei szervezete ügyvezető elnökének, dr. Ádám Pálnak, a Petőfi Népe november 7-ei számában megjelent, „Földrongálás az adófizetők pénzéből” című cikkéből. Nekünk is a falu felvirágoztatása, az itt élők többletbevételhez való juttatása volt a célunk, amikor hat évvel ezelőtt szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportot szerveztünk. A ma közd háromszáz tagot számláló szakcsoport — közülük mintegy kétszázan olyan orgoványi lakosok, akik egyébként nem tagjai téeszünknek — azóta 220 hektáron telepített szőlőt a téesz által rendelkezésükre bocsátott (bérletbe kiadott) területen. További öt hektáron az idei őszön, 15 hektáron pedig jövőre létesítenek ültetvényt. Ugyanennek a szakcsoportnak hetven tagja — közülük hatvanan nem tagjai a téesznek — határozta el, hogy kajszibarackot telepít. E telepítés előkészítését szolgáló talajmunkákat illeti cikkében dr. Ádám Pál földrongálásnak, miután helyi tagtpborzó gyűlésükön erről — mint íija — „megdöbbentő tájékoztatást kaptunk a helyi gazdáktól”. Feltehetően azoktól a gazdáktól, avagy szószólójuktól — ez már nem szerepelt a dkkben —, akik a szóban forgó föld tulajdonosai voltak a tsz-szervezést megelőzően, s most „valahonnan” úgy értesültek, hogy visszakérhetik a földjüket. Ezt a szándékukat a közelmúltban nekem is bejelentették, megfeledkezve arról, hogy ez a föld nem megváltással került a téesz tulajdonába, hanem cserével, Nekik tehát akkor sem lehetne a téesszel szemben követelésük, ha valamikor is törvény szentesítené a kisgazda- párt által hirdetett „új földosztást”. (Egyébként ők is a baracktelepítők között vannak, s tavasszal, a terület kijelölésekor kifogást nem tettek.) Termőföldrongálásnak nevezi a cikk szerzője azt a tényt, hogy a mélyforgatással a „kiváló búzatermő” réteg a mélyebb rétegekbe kerül, és többé nem lesz alkalmas búzatermelésre. Hogy ez a terület Orgovány határában a jobb minőségűek közé tartozik és búzát (is) termeltünk rajta, nem azért volt, mert olyan kiváló termést adott volna, hanem azért, mert nálunk még nem is olyan régen öt számosállat jutott egy hektár szántóra, és rengeteg szalmára volt szükségünk. Ma az 50, 60, 70 mázsás hozamot adó földet lehet kiváló búzatermőnek tekinteni, ennek a területnek a búzarekordja viszont 37 mázsa volt. A termőföld valóban nemzeti kincsünk, nemcsak védenünk kell — mint a cikk írója felhívja a figyelmet —, de kötelességünk úgy gazdálkodni vele, hogy a lehető legtöbb hasznot hozza. Ehhez szeretnék két adattal szolgálni: idei átlagárakon számolva ezen a területen, búzábóU-fe. rekordtermést figyelembe véve — 15 350 forint, kajszibarackból — csupán átlagtermést véve alapul — 72 ezer forint árbevétel érhető el egy hektáron. (Megjegyzem, hogy a két kultúra ápolási, művelődési költsége közel azonos.) Úgy hiszem, a fentiek megfelelő cáfolatul szolgálnak a földrongálás vádjára, amihez még csak annyit tennék hozzá, hogy kajszitelepítésre e területet független szakértői bizottság jelölte ki és a döntést a talajminták laboratóriumi vizsgálata igazolta. Vádol bennünket a cikk írója azzal is, hogy a téesz csak azért telepít, hogy az érte járó állami támogatást felvegye. Az előzőekből már kitűnt, hogy nem a téesz telepíti a barackost, hanem az erre vállalkozó kistermelők. Az állami támogatást is ők kapják, ez egyébként körülbelül 30 százalékát fedezi a teljes költségnek. Téeszünk a kistermelőktől a terület használatáért bérleti díjként a termés 10 százalékát kéri, de csak a termő- refordulástól számítva. Egyébként foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy ezt a tarifát meghatározott összegre változtatjuk, természetesen egyeztetve és egyetértésben az érintettekkel. Nem azért, hogy téeszünk több bevételhez jusson, hanem azért, hogy az élvezhesse a töblethasznot, aki gyümölcsösének gondosabb ápolásával több és jobb minőségű termést produkál. (Mellesleg a Kisgazdapárt egyik helyi vezetője nemrégen érdeklődött nálunk: nem mondta-e le valaki a részvételét, mert szívesen beszállna helyette.) Végezetül engedtessék meg egy személyes megjegyzés: a kisgazdapárt beavatkozási kísérlete a kajszibarack-telepítés ügyébe, előttem kérdésessé teszi jelszavaik és módszereik egységét. Módszereik -V párttörténeti aspektusból — rossz emlékeket idéznek! Libor János, az Orgoványi Sallai Tsz elnöke EGY KISLÁNY, AKI OLYAN, MINT A MÁGNES A Szovjetunióban, Grodno városban élő Kazacsenko házaspár már régen hozzászokott azokhoz a rendkívüli „kísérletekhez”, amelyeket 12 éves Inga lányuk végez mindennap a háztartási eszközökkel, és egyszerűen hókuszpókusznak nevezi őket. A Kazacsenkóék lakásában járt orvosokat és újságírókat azonban Inga bámulatos képességei állandóan zavarba ejtették. Például kinyújtja a kezét, odateszi a tenyéréhez egy nagy alumíniumserpenyő fenekét; és a serpenyő ... ottmarad a levegőben lógva, mintha mágneses volna. Az apa egymás után két, egykilós súlyzót emelt oda a serpenyőhöz, és ezek csengve rátapadnak az aljához. Azután egy 300 gramm súlyú kalapácsot tesz még ugyanoda. A valamennyi törvény ellenére a padló fölött „lebegő” tárgyak ösz- szes súlya — mintegy négy kilogramm. — Inga, nem nehéz? — Egy cseppet sem. Gondosan megvizsgálom a serpenyőt, arra kérem Ingeit, hogy a szemem láttára szappannal mossa meg és törölje szárazra a kezét, hátha enywel van bekenve. Megérintem a tenyerét: közönséges, kicsi és finom gyermekkéz. A „szakértői vizsgálat” után a kislány mindkét tenyerén megismétli a hókuszpókuszt a serpenyővel, azután egy nagy lexikont, egy tubus fogkrémet, műanyag golyóstollakat, ceruzákat „akaszt rá”- alulról a kezére. Megpróbálom lassan levenni az egyik ceruzát. Olyan benyomásom keletkezik, fiogy erős mágnes hat rá. Csupán az üvegtárgyak nem engedelmeskednek az ismeretlen „mágneses” erőtérnek. Inga már gyermekkorában észrevette, hogy a tárgyak mintegy odatapadnak a kezéhez: hol a kések és a villák — amikor segített édesanyjának teríteni — hol meg az aprópénz, amely semmiképp „sem akart” leesni a tenyeréből, a csodálkozó üzleti eladónő szeme láttára ... Ő azonban semmilyen jelentőséget sem tulajdonított a jelenségnek, mivel úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. | Tavaly azonban egy nap, amikor hazajött az iskolából, elhatározta, hogy megpróbálja megismételni Szülei számára azt a bűvészmutatványt, amelyet a televízióbán látott. Az egyik műsorban egy ceruza mintha mindenféle rögzítés nélkül lógott volna a bűvész kezén. Inga odatett a tenyeréhez egy golyóstollat, és az ... ottmaradt. Mihelyt a kislány megmozdította a • A padló fölött „lebegő” tárgyak súlya 4 kg. keze fejét, a golyóstoll simán lecsúszott az ujjai hegyéhez. Szülei odahívták a szomszédokat, rokonokat. Kérésükre a kislány egész'este késeket, villákat, könyveket „akasztott” a tenyerére... A csodálkozást aggodalom váltotta fel: vajon a mágneses tulajdonságok nem ártanak-e a kislány egészségének? Az ismerősök tanácsára ideggyógyászhoz fordultak. Az orvos megvizsgálta Inga idegrendszerét és. megállapította, hogy a kislány teljesen normális és egészséges; ez a képessége semmilyen kárt sem okoz neki. Csak a keze tenyérfelületének vannak mágneses tulajdonságai, a kézfejének nincsenek. Jobban mondva, ezek nem is mágneses tulajdonságok, mivel a közönséges mágnes csupán a vastárgyakat vonzza, a szóban forgó erőtér pedig az alumíniumra, a műanyagra, a papírra egyaránt hat, és természete teljesen érthetetlen. A kislány rendkívüli képességei felkeltették az orvosok érdeklődését. Inga nemrég bemutatta ezeket a helyi orvostudományi főiskola nagy előadótermében, ahol mintegy 400 diák, tanár és gyakorló orvos gyűlt össze. Az édesanya nagyon izgult, lánya pedig... egyik kezére pénztárcát, másikra kulcscsomót akasztott fel, s így lépett be a terembe. Áz egybegyűltek több mint két órán keresztül kérdéseket adtak fel, különböző hipotéziseket fogalmaztak meg, de sehogy sem sikerült bármit is megmagyarázniuk. Ahogyan különben a terület ideggyógyászainak sem sikerült azon a különleges szemináriumon, amelyet az Inga-jelenségnek szén-, teltek... És még ez is meglepő: kiderült, hogy nemcsak a kislány tenyere, hanem a talpa is rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik. Inga nagyapja elmesélte, az ő fivére képes volt arra, hogy egy asztallap sima felületén mozgasson egy csomag cigarettát, anélkül, hogy a kezével megérintette volna. Ki tudja, Inga talán ezt jg ritka tehetséget örökölte? Legalábbis amikor megkérdeztem, vajon Inga rokonainak nin- csenek-e ugyanilyen képességei, apja ujját a szájára szorította és titokban megmutatta, hogy a teáskanál odatapad a kezéhez. — Ez minden, amit én tudok ;— mondta; Inga öccsével azonban végképp baj van. Nem, ő semmit ilyesmit sem tud, de mindössze hatéves, és állandóan enywel keni be a tenyerét, hogy a nővéréhez hasonlítson. Inga mágneses erőtere az élettelen tárgyakon kívül hatással van egyes betegségekre — reuma, csontritkulás — is. JANUÁRTÓL ÖNÁLLÓ VETŐMAG KFT. A MEGYÉBEN _______ A kinek kell, belép, akinek nem... Két évvel ezelőtt igazán nagy „pora volt” a megye agrárszakembereinek körében | a Vető- magtermeltető és Értékesítő Vállalat szolnoki és kecskeméti területi központjai összevoná• sának. Az okokról folyamatosan tájékoztatott lapunk is. A kétéves történet végére tegnap, a nyilvánosság előtt tett pontot a Vetőmag Vállalat vezetősége, azon a tanácskozáson, amelyen tulajdonképpen egy — immáron új -— Duna—Tisza Közi Vetőmag Kft. megalaku- ' lásáról kellett volna közös gondolkodást folytatniuk a központ, a január 1-jétől működőképes kft. és a megyei, vetőmagot termelő mezőgazdasági üzemek szakembereinek. A Vetőmag Vállalat, a társasági törvény alapján, területi központjait korlátolt felelősségű társaságokká alakítja. Majd a 90-es évek derekán vállalatból részvénytársaságot formálnak. Aa&elképzelések kialakításában egy NSZK szervezőcég segítségét veszik igénybe. A tegnapi tanácskozáson a Duna—Tisza Közi ' Vetőmag Kft. potenciális alapító tagjai vettek részt, hogy meghallgassák a vállalat vezető szakembereinek konkrét elképzeléseit az átalakulás jogi, pénzügyi, szervezési vonatkozásairól. A kecskemétiek ezt az évet még a szolnoki központtal együtt zárják. így egy menetben történik a szétválás és a társaság kialakításának munkája. A kecskeméti — eddigi területi központ — átlagban 600 millió forintos forgalmat bonyolított évente, amire az átalakulás után is bizton lehet számítani, és amire alapot ad a meglévő árukészlet, illetve a tagok bevitt pénzösszegei. A közös területi központ 5 százalékos nyereségrátájával szemben a következő évet a kecskemétieknek 4 százalékosra tervezték. A remélt nyereségből a kft. ezután fedezi a vállalat állóeszközeinek bérleti díját, illetve a különféle szolgáltatásokat. A fennmaradó összeg természetesen adózik, majd a tagok osztalékát — a bevitt pénzeszközök arányában — fizetik. E pillanatban — a gazdaságokban lezajlott megbeszélések, illetve a kiküldött körlevelek alapján — a Duna—Tisza Köri Vetőmag Kft.-be a mezőgazdasági | üzemek mintegy 16,5 millió forint részvételt jeleztek szándék- nyilatkozatukban. Ehhez a vállalat úgynevezett apporttal, árukészlettel járul hozzá, saját részesedéseként A hozzászólók erőteljesen fogalmazták meg kérdéseiket javaslataikat. Például: a termelőüzem is tehesse meg, hogy nemcsak pénzzel, hanem apporttal „száll be”, a kft. alakításába. Arról is szó esett hogy az eddig monopolhelyzetben lévő vállalat extraprofitjából juttasson vissza a termelőinek, ezzel könnyitvé — mondjuk — annak pénzügyi nehézségein. A szolgáltatási, illetve bérleti díjak, valamint a készletek kamatai körül is felparázslott a vita. Egy Szennából -— Dunántúlról |§ Ssgf érkezett, és Kecskeméthez- ' csatlakozni óhajtó gazdaság ' szakembere, számszakilag is értelmezve a felvetéseket, kifejtette, hogy nem szabad egysíkúan szemléim az érdekeltséget, hiszen annak csupán egy része az osztalékból származó plusz, a , I termelőnek, ha jól végzi a dolgát a tevékenységeken nyert többletjövedelmét és számolnia szükséges. Átgondolásra érdemesnek mondták, hogy kell-e a leendő kft.-nek 20-25 új emberrel növelnie létszámát (hozzá kelltenni, a kisszállás! vetőmagüzem dolgozóival együtt e pillanatban a kecskeméti vállalat 85 embert foglalkoztat). Végül is abban egyezett ki a részt vevő szakembergárda — igencsak személyeskedésig fajuló vita után jl| hogy akinek saját jól felfogott érdeke úgy kívánja és a megszabott feltételeket képes elfogadni, majd e hó 27-én aláiija a kft. alapitó okiratát G. E. Csodák a tenyérben
