Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-03 / 261. szám
4 • PETŐFI NÉPE # 1989. november 3. A jólét — létbiztonság A pártok és szervezetek programjainak dömpingáradatában, szavak és fogalmak inflálódó tengerében próbál eligazodni, kapaszkodókat találni az állampolgár. Érdekli a távoli jövő, a társadalom formálódó politikai arculata, de igazán a ma és holnap anyagi létének kérdései foglalkoztatják. —A Magyarországi Szociáldemokrata Párt milyen gazdasági programot ígér tagjainak, választóinak? — kérdezem dr. Tóth AJpártól, az MSZDP Országos Pártvezetóségének tagjától. — Az MSZDP jóléti társadalmat akar, azon fáradozik, hogy Magyarország felzárkózzék az európai fejlődés fő vonalához, a tulajdonviszonyok radikális reformjáért száll síkra. Olyan vegyes gazdaságot szorgalmaz, amely a vállalkozás szabadságán és a piac elsődlegességén alapul; erősíteni kívánja a dolgozók tulajdonosi szemléletét, megállítani a lakosság elszegényedését társadalmi szolidaritással és szociális demokráciával. Támogatja, hogy a dolgozók a vállalat döntéseibe választott képviselők útján szólhassanak bele. A különböző tulajdonformáknak esélyegyenlőséget biztosít, vagyis nem a termelésben, hanem az elosztásban érvényesíti szociális célkitűzéseit. A piac tökéletlenségeinek kiküszöbölését és a szociális biztonság megteremtését az állam feladatának, egyben kötelességének tartja. A jóléti állam keretei között szerveződő piacgazdaság alapcélja a tőke és a munka érdekeinek hatékony egyeztetése. A szociáldemokrácia alapvetőnek tartja a szociális biztonságot és vallja, hogy a piacosítást nem a szociálpolitikában kell végrehajtani. Az MSZDP tehát hangsúlyozottan az államilag garantált újraelosztó szociálpolitika pártja, amely a szociális biztonságot garantáló jóléti államban látja ennek az igen fontos kérdés megoldásának letéteményesét, az állami és helyi közigazgatási (önkormányzati) szervek szociálpolitikai felelősségét.. A jelenlegi átmeneti helyzetben is a szociáldemokráciának konkrét és konstruktív elképzeléseket kell a szociálpolitikában kialakítani. Nyomást kell gyakorolnia a vezetésre, hogy az ifjúság, az idősebb korosztályok és általában az egészségügy legsúlyosabb problémái csökkenjenek, illetve megoldódjanak. — Magyarországon százezrek élnek a létminimum alatt és milliók néznek farkasszemet az elszegényedés rémével. A jóléti társadalom az MSZDP pártprogramjának része, ám ez a fogalom sokáig a tabuk világába tartozott. Nem gondolja, bogy erről beszélni ma talán irritáló? — Sok igazság húzódik meg a kérdése mögött. A jóléti állam vagy társadalom sokakban talán a milliomosok, a nagyon gazdagok életformájának képzetét kelti. Ennél kevesebbről, de még mindig nagyon sokról: a szociális biztonságot garantáló létről, a tisztes polgári jóléttel járó életforma biztosításáról van szó. A jólét szinonimája tehát a létbiztonság. Pártunk a munka, a munkavállalók, a magántulajdonnal nem rendelkezők, vagyis a többség pártja, mely ugyanakkor elismeri a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot. Ezt a perspektívát adja. Amit akarunk tehát,, olyan távlati cél, mely a magyar sajátosságokhoz igazodó, nyugat-európai típusú gazdasági-politikai rendszeren belül a vegyes gazdaság és a jóléti állam azon modellje, melynek elvi alapja a szociáldemokrata pártoknak a hatvanas évekre kialakult programja és gyakorlata, ezeknek a kilencvenes évek új realitásaihoz való alkalmazása. —A kilencvenes évek realitása mindenekelőtt a maga nemében egyedülálló magyar kísérlet gazdasági problémáinak megoldását feltételezi. — Ma Magyarországon magát a piacgazdaságot kell megteremteni, a civil társadalmat kell kiépíteni, vagyis a „klasszikus” polgárosodás eme velejáróit új életre kelteni. Működőképes piac valódi tulajdonosokkal: a felemelkedés sine qua non-ja. Egyidejűleg kell piacot és erős magánszektort magában foglaló vegyes gazdaságot teremteni, különös gonddal ügyelve arra, nehogy — mint arra közgazdászok rámutattak — egy, a társadalom egészére kellő előkészület nélkül „rászabadított” szabad piac magát a társadalmat önmaga alá temetve, saját működőképességét is illuzórikussá tegye. Az MSZDP a tulajdon társadalmasításának a pártján áll, ugyanakkor elismeri a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, vállalkozás- barát gazdasági környezetet akar, különösen támogatja a magánjellegű kis- és középüzemek létrehozását. Európai, világpiaci felzárkózásunk illúzió, ha nem állítjuk meg nemzetünk teljes elszegényedésének folyamatát. Teljesen világos, hogy saját erőből nem tudunk sem a XX. században, sem azon túl kilábalni a gazdasági válságból. Ez is arra int: jobban óvjuk nemzeti vagyonúnkat, értékén alul semmiképpen ne adjuk külföldi tulajdonba vállalatainkat. — Van-e a pártnak már konzisztens gazdaságpolitikai koncepciója, amelyet megosztott a nyilvánossággal? |S| Különböző alternatívák, változatok vannak. Ennek jóváhagyására és véglegesítésére a novemberi kongresszuson kerül sor, majd azt követően nyilvánosságra hozatalukra. Pataki Miklós ŰJ KÖNYVEK: Michael Jackson: Holdséta. Mo- onwalk. (Europa—Origo-press, 150 Ft) — Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza. (Gondolat, 160 Ft) — Juliette Greco: Jujube. Önéletrajz. (Gondolat, 70 Ft) — Konrád György—Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. (Gondolat, 93 Ft) — A tökéletesség és a korlátosság dicsérete. (Gondolat, 50 Ft) — Telehold. 100 japán vers. (Helikon, 96 Ft) — Schi- rilla György: Hosszú, boldog életet, (Hungária Sport, 80 Ft) — Kisatlasz. (Kartográfia, 125 Ft) — Ceglédi József—Imre János: Turizmus itthon és külföldön. (Közgazdasági és Jogi K., 95 Ft) — Átalakulás, beruházásvédelem, társasági jog. (Láng, 499 Ft) —• Bús Hona: Pusztafa. (Magvető, 52 Ft) — József Farkas: Erkölcs és hivatástudat. Irodalmi tanulmányok. (Magvető,, 65 Ft) — Zöldi László: A múlt prófétája, avagy a Nemeskürthy-rejtély. (Magvető, 44 Ft) — Gaálné Póda. Bernadette—Zajkás Gábor: Gyomorbetegség. Diéta gyomorbetegségben szenvedők számára. Zsír-, fűszer-, cukorszegény étrend. (Diétáskönyvek) (Medicina, 57 Ft) — Li Ju: A szerelem imaszőnyege. Erotikus regény a Ming-korból. (Medicina, 200 Ft) — A magyar sport évkönyve. 1988. (Sport, 70 Ft) — Örley Dénes: A horgászbot. Horgászpraktikák. (Mezőgazdasági K., 39 Ft) — Magyarországi zsinagógák. (Műszaki, 690 Ft) — Kozéki Béla: Hogy hű lehessen önmagához ... A gyermeknevelés gyakorlata. (Tan- könyvk., 121 Ft) — Isaac Asii^ov: Gyilkosság a könyvvásáron. (Fabula, 90 Ft) — Csapiár Vilmos: Kurva vagyok. (Pannon, 90 Ft) — Penny Brohn: A szelíd gyógymód. Szemben a rákkal. (Park, 89 Ft)— Ember Mária: A halálvonat artistái és más történelmi interjúk. (Origo-press, 70 Ft) — Gabriele Hoffmann: Elsüly- lyedt világok. A tenger alatti régészet regénye. (Novotrade Rt., 250 Ft) — Gyárfás Endre: Dörmögőék kalandjai. 10. A homokvár. (RTV —Officina Nova, 34 Ft) — Kulcsár Ödön: Országjárók könyve. (ÉTK, 198 Ft) — Lakner Lívia: Édes mostohatestvérek. (Magánk., 116 Ft) — Nemeskürthy István: Mi, magyarok. (Novin, 30 Ft) — Nyirő József: Leánykérés a Havason. (Optimun, 150 Ft) HOLLAND-MAGYAR KFT. EREDMÉNYES MÓDSZERE - VERSENYEZNEK A TERMELŐK ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK IS - 300 PARTNER BÁCS-KISKUNBAN Öt-tíz hektáron ebből meg lehet élni Bácsalmáson lakik dr. Témái Jenő, az 1984-ben alakult holland—magyar vegyes vállalat, a vetőmag- termeltetéssel fóglalkozó Magrovet Kft. termeltetési főfelügyelője. Korábban, a Kunbaja-bácsszőlősi Állami gazdaság igazgatóhelyetteseként, 1981-től honosította meg, szervezte, felügyelte a térségben a kertészeti aprómagvak termeltetési integrációját, s a biztató kezdés után ötéves szerződést kötöttek az Ágker Kft.-vel ex- portvetőmag-termeltetésre. Amikor pedig az igazgató- helyettes 1986 májusában megvált a cégtől, mindenképpen folytatni kívánta a vetőmag-előállítást. Akár magánvállalkozóként is. Ekkor kereste meg a Magrovet Kft. — amelynek 49 százalékban a holland Royal Sluis cég, 51 százalékban pedig a Vetőmagtermeltető Vállalat és az Állami Gazdaságok Kereskedőháza a tulajdonosa —, hogy szervezze meg nekik a térségben az aprómag-termeltetést. Amit a háziasszony megfőz — Ebbe belétartozik mindaz, ami a klasszikus kertben megtalálható, amit a háziasszony meg tud főzni — magyarázza dr. Témái Jenő. B Egyebek között borsó, bab, dinnye, káposztafélék, zöldség, spenót, hagyma, paprika,’paradicsom. No és sokféle virágmag. Ez utóbbi csak néhány százaléka a termelésüknek, és a borsó kivételével a többi sem igazán nagy tétel, viszont sokféle. Am éppen ez adja a tevékenység sajátosságát. Viszonylag kis mennyiséget előállítani, kis területen, de igen gondos munkával. Ezért gyakorlatilag az összes partner vagy a Saját földjén vagy a tsz-től kapott háztájin, az állami gazdasági dolgozó pedig az illetményföldön termeli a vetőmagot. — Nálunk a cégnek három termeltetési főfelügyelője van — folytatja a szakember. — Hozzám tartozik Bács-Kiskun megye, Pest és Csongrád megye egy-egy része, valamint Tolna, Somogy és Baranya megye teljes egészében. Mintegy ötszáz termelővel állok kapcsolatban, ebből 300 Bács-Kiskunban él. Talán azért is van ez, mert itt — köszönhetően a korábbi esztendők politikájának is — mindig nagyobb figyelmet, nagyobb lehetőséget kapott az egyéni gazdálkodás, mint az ország többi részén. Márpedig mi azt a termelőt értékeljük legjobban, akinek ez a tevékenység nem egy a sok közül. A megyében sokan végsők ezt főállásban. — Meg lehet ebből élni, mármint a termelőnek? — Aki öt-tíz hektáron termel vetőmagot, annak mindenképpen — így a válasz. —! Erre a térségre egyébként termékeinket illetőep a sokféleség a jellemző, nagyobb mennyiséget csak paprikából, paradicsomból és hagymából állítanak elő. No és innen kerül ki a virágvetőmag túlnyomó többsége. Patikatisztaság és szaktudás A vállalkozásnak egyébként csak egyik, bár meghatározó része a vetőmag-termeltetés; ez is speciális annyiban, hogy csak olyan mennyiségről állapodnak meg a termelőkkel, amennyire már megköttetett az exportszerződés. Másik tevékenységük a holland cég által előállított termékek hazai forgalmazása, harmadik pedig a menedzselés: nyugati, új vetőmagok kipróbálása; értékesítése Magyarországon, és a hazai fajták eladása odakint. Az üzlet nem is megy rosszul, bizonyítja,- hogy a Magrovet Kft. fennállásának öt éve alatt megnégyszerezte az árbevételét. Ám a holland cég a hasznot nem viszi ki az országból, hanem fejlesztésre.fordítja. Ennek eredménye, hogy Tápiószelén 50 millió forintért nemrégiben elkészült a vállalat saját vetőmagtisztító, -feldolgozó üzeme. Az igazgatótanács ugyanis úgy ítélte meg, hogy ennek hiánya akadályozhatja a további fejlődést. Hiszen a cég ezer különböző vető- magtételt szállít ki évente. — Milyen ez az üzem? — kérdezem. — Kicsi, de igen jól felszerel) — mondja dr. Ternai Jenő. — Patikatisztaság van és a holland gépek a speciális mennyiségi, minőségi igényeknek is megfelelnek. A termény útja szemmel is követhető a gépsoron, és bizonyos műveleteknél be lehet avatkozni menet közben—elhagyva felesleges fázisokat. Ebben azonban meghatározó szerepe van az embernek, a szaktudásnak. Az "üzem vezetője ismereteit Hollandiában bővítette. Megtanulta minden gép működését, minden vetőmagra a technológiát, utána levizsgázott belőle. Csak így vehette át munkahelyét, ahol mindössze hetegma- gával dolgozik. Ez utóbbi, mármint a kis létszám nemcsak az üzemre jellemző. Személyes kapcsolat, naprakész információ — Az egész országra kiterjedő kft.-nél nem dolgozik harminc embernél több, s ebbe már a vetőmagüzem létszáma is beleértendő — magyarázza a főfelügyelő. — Viszont kitűnő az információs hálózat, a személyes napi kapcsolat nyomán minden termelő és minden növényi kultúra valamennyi fontos adata — a vetésterülettől a kelés időpontjáig, á kétszeri termésbecslésig és a kiszállítás várható napjáig — bekerül a központi számítógépbe. Ezen információk nélkül külföldön elképzelhetetlen az üzletkötés. Ehhez képest eléggé puritán az infrastruktúra. Ternai Jenő a saját gépkocsiját hajtja — térítés fejében —, lakásának egyik szobája az iroda, s díjazás ellené- berí használhatja az egyik bácsalmási szövetkezet telexét, telefonját. Meglehet, ez is a gazdaságos, racionális működés egyik feltétele, hisz íjincs lehetőség a pazarlásra. De vélhetően fontosabb lehet a hollandok módszere.-Az, hogy a cég a saját leányvállalatait — anielyek megtalálhatók) szerte a világban, Amerikában, Franciaországban, Magyarországon stb.'— is versenyezteti. S az induló magyarországi cégnek először is jobb — pénzügyi — ajánlatot kellett tennie, mint például a franciának. ’Azután a próbatermelés minőségi követelményeinek kell megfelelni, majd a gyors kiszállításról gondoskodni. Ha mindez sikerült, akkor jöhet a nagyobb megrendelés Bizonyítani kell tehát. S nemcsak egyszer, hanem folyamatosan. És nem csupán idehaza, hanem külföldön is. Ha ez kemény munkával sikerül, akkor persze tisztesen meg lehet élni a jövedelemből. S a szakmabeliek szerint ezt nemcsak a jelen, hanem a múlt is igazolja, hiszen az országban évtizedekkel ezelőtt nagy .tradíciója volt a vetőmag-termeltetésnek. V. T. MAGYARORSZAG, 1956 (IV.) Szükségszerű volt-e a forradalom? Mindenekelőtt el kell oszlatnunk azt a legendát, hogy a magyar forradalom elsődlegesen katonai akció volt. Ez a forradalom, amely föltartóztathatatlan lendülete csúcspontján is, legjobb esetben néhány ezer fegyveres felkelőt tudhatott az oldalán, túlhaladottá tette mindazon vitákat, amelyeket a XIX. sázadi szocialisták folytattak (kiváltképp Engels, aki előszeretettel tetszelgett egy forradalmár generális pózában). Az arról folytatott vitára gondolunk, hogy vajon a fegyveres akciók mennyire lehetnek célrave- zetőek a „modern haditechnika”, s különösképpen a nehéztüzérség korában. Arendtnek a fegyveres fölkelésről tett megállapítása, miszerint az „gyakran egyáltalán nem, vagy csak olyankor tör ki, amikor más szükségtelen", szó szerint adja visz- sza a történteket. A magyar fegyveres fölkelést ugyanis nem egy legendás méretű katonai ellenerő, hanem éppenséggel a rendőri és katonai erők s azok vezénylő tisztjeinek föl- bomló belső fegyelme tette teljes mértékig fölöslegessé. Ezt a fegyelmet éveken át módszeresen aláaknázta a sztálinizmus ellen lázadó, zömmel (ha nem is kizárólag) kommunista írók, újságírók erkölcsipolitikai propagandamunkája. Am emellett mindjárt egy másik tényezőt is meg kell említenünk: a korábban már elemzett nemzeti közmegegyezés váratlanul föltámadó szel' lemét, ami igen erős hatással volt a társadalmi cselekvő erőkre. Mert akár válóban hittek benne, akár csak színlelték, a „Minden magyar testvér!” jelszava (az ÁVH egységeit kivéve) a legtöbb esetben bénító morális parancsként hatott a fegyveres akciókba került magyar katonaságra. Ahhoz, hogy e forradalom „nem csinált’X ámde „magamagát csináló" — természetét jobban megértsük, egy másik legendát is el kell oszlatnunk. Sok éven át közszájon forgott az a vicc, miszerint a magyarok túlságosan is „stréber” módon tanulmányozták qz októberi forradalomról készített szovjet filmeket, így aztán jól megtanulták, majd a valóságban is kipróbálták a leckét, hogy miként kell egy forradalomban sorra elfoglalni a legfontosabb stratégiai központokat: a laktanyákat, vasútállomásokat, távbeszélőközpontokat és így tovább ... Ez ugyan viccnek talán elmegy, de a tényleges események leírásaként semmiképp sem áll meg, hiszen aligha akadt akár csak egyetlen középület is, amit a magyar forradalomban részt vevő tömegek bármely csoportja tartósan megszállt volna. A rádió október 23~ai ostroma, amit az ávósok legelső sortüze provokált ki, s ami a tényleges fölkelés kezdetét jelentette, inkább csak dühödt reakció volt azon konok elutasításra, amellyel a hatóságok megtagadták a népkövetelések közzétételének engedélyezését. Valójában az adórendszert egy energiaállomáson eleve működésen kívül helyezték, és a kormány'attól az estétől fogva közvetlenül a Parlament épületéből sugározta közleményeit. Az adók különben is a városokon kívül,. s többnyire szovjet katonai őrizet alatt voltak, ám még ha nem is őrizték azokat, kikapcsolásukra soha senki nem tett kísérletet. Az emberek pedig nem voltak ostobák, hogy azzal áltassák magukat: a rádió épületének rögtönzött ostroma egyszersmind megbénítja a kormány egész kommunikációs kapacitását. Egyébként is' (s ez okvetlenül megjegyzendő) volt egy másfajta eszközük is a még mindig kormánykézen levő hírközlő központok befolyásolására: forradalmi stratégiájuk teljes latbavetése. Néhány középületet, persze, azért elfoglaltak; mindenekelőtt a börtönöket (amelyek még ez idő tájt is tömve voltak politikai foglyokkal) és a nyomdádat — a legkülönfélébb forradalmi dokumentumok, fölhívások, újságok és kiáltványok sokszorosításához és forgalmazásához. Képletesen mindezt annyiban összegezhetnénk, hogy bár a magyar forradalmárok nem foglalták el a Téli Palotát, de a maguk Bas- tille-ét igenis megostromolták. Lássuk, melyek voltak e forradalom gyakorlati módszerei és tényleges megnyilatkozási formái; mindenekelőtt az általános sztrájk, amely később, a második szovjet intervenció után (azt követően, hogy a munkástanácsok a Nagybudapesti Munkástanács megalakításával létrehozták koordinatív központjukat) immár összehangolt akcióvá vált. A sztrájkok voltaképpen már október'24. reggelén kitörtek, eleinte még spontán módon és szórványosan, ám mindenütt gyorsan továbbterjedve. Ez részben annak a zűrzavarnak tulajdonítható, ami az első intervenciót követte (hiszen a termelés rendes .menetét igen nehéz egy. olyan városbari fenntartani, amelyik telis-teli van; idegen és ellenséges katonákkal, akik a helyi lakosság nyelvét nem értik, de az első gyanúsnak vélt jelre készek a fegyverüket használni), részben pedig annak a spontán haragnak, amit az október 24—26. közötti kormányközlemények a munkásságot gyalázó és rágalmazó hangnemükkel kiprovokáltak. (S e vádaskodások szövegezői állítólag épp e munkásosztály nevében gyakorolták az ország fölötti hatalmukat.) Az általános sztrájk szervezetlen jellegéből következően azonban mindenütt akadtak munkások (esetenként ők jelentették a többséget), akik változatlanul bejártak munkahelyükre, s ez (gyakorlatilag tíz év óta először) lehetővé tette, hogy egymással szabadon érintkezzenek és megvitassák közös ügyeiket. Ezekből az alkalmi gyűlésekből formálódtak ki azután lépésről lépésre a munkástanácsok új, történelmi intézményei. Másfelől a békés, de szenvedélyes tömegtüntetések feltartóztathatatlan hullámai Budapesten, de-vidéken is a forradalom jelszavait, üzenetét jóval távolabbra elvitte, mint azt bármely „központi rendelet” tehette volna. Ezek a demonstrációk valójában azoknak az antik kórusoknak voltak a fölújított változatai, amelyek egymásra felelő, egymást alakító szólamai maguknak a résztvevőknek az okulását szolgálták. S ez valóban önművelődési folyamat volt! Meglehetősen tisztán emlékszünk arra, mennyire meglepő, már-már hihetetlen volt számunkra, akkori reformkommunisták számára az, ahogyan az október 23-ai háromszázezres tüntető tömegben a „Nagy Imrét a kormányba!” jelszó egyetlen óra alatt átfordult a „Szabad választásokat" teljes tabula rasa helyzetének követelésébe. „A forradalmi folyamatban részt vevő tömegek politikai önművelődése", a pártszemináriumok e száraz szlogenje egyszerre élő valósággá lett, s a vég nélküli tömeg- tüntetések, amelyeknek egyetlen valódi funkciójuk épp ez az önkifejezés és önművelés volt, ellenállhatatlan vonzerővel hatottak úgyszólván mindenkire. Harmadrészt: az egész országot magával ragadta a polgári engedetlenség kollektív pillanata. A világ hamar tudomást szerezhetett erről, hiszen a kormány nyilatkozataiban váltakozva hol megfélerrylítően, hol kérlelően fordult a lakossághoz, egyik percben a hadiállapot azonnali elrendelésével fenyegetőzve, a -tiiájSikban viszont, úgymond,.„a-nép belátására és jobb érzéseire" apellálvar Ez az atyai szigor és gyöngéd anyai érzékenység közötti, némiképp zavarba ejtő ingadozás azzal a triviális okkal magyarázható, hogy az emberek nem engedelmeskedtek többé egyetlen kormányrendeletnek, még kevésbé párthatározatnak; hovatovább még a nem politikai, csupán polgári kötelezettségeiknek is fittyet hánytak. Ha csak lehetett, még az utcán közlekedő- járművek is „egyénileg kivitelezett” alkalmi forgalmi rendjüket követték. Ez a konok engedetlenség már- már öncélúnak tetszett (mint ahogy valóban gyakran az is volt),, és jókora zűrzavarhoz vezetett. Ezt azután a kormány, amely a terror jól ■ szervezett „rendjéből" önnön merevsége és döntésképtelensége folytán egy egész nemzetet a teljes bizonytalanság állapotába taszított, utóbb jócskán kamatoztatta is a maga propagandacéljaira. Ebből azt önfejű engedetlenségből kitűnt a lázadó alattvaló legfőbb ismertetőjegye: szelídíthetetlen antiautoriá- nus'volta, hatalomellenessége. Végül negyedszerre: az emberek nem várva semmiféle bátorításra vagy engedélyre, minden különösebb hűhó nélkül egyszerűen megvalósították a sajtószabadságot. Azok, akik propagandafilmjeikben korábban maguk is oly előszeretettel mintázgatták az önnön rendíthetetlen nyugalmát a legnagyobb forradalmi fölbolydulás közepette is szilárdan megőrző Lenin figuráját, most nem győzték szörnyülködni azon a „rendetlenségen”, ahogyan a magyar forradalom sajtója működött, ahogyan sokszorosították és terjesztették. Valójában azonban nagyon is'biztató jelriek számított (s egyben a forradalmárok áltálános tisztességét bizonyítja) az a tény, hogy miután a Dudás-csoport, az egyik legelszántabb szabadcsapat, megszállta a pártsajtó nyomdáját, a lefoglalt nyomdagépeken nem tagadta meg egyetlen, egymással olykor szögesen ellentétes irányvonalú lap kinyomtatását sem. Csupán egyetlen olyan kiadványról tudunk, amelynek kinyomtatását a nyomdászok elutasították, ez pedig a Virradat című nyilaskere'sztes lap volt. (Folytatjuk)
