Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

1989. november 21. • PETŐFI NÉPE • 5

A SZIBÉRIAI PETŐFIRŐL IS HALLOTT

Pirtói életsors

Király nénit nem engedik nyugodni az emlékek

•Király Kálmánná előbb telefonon próbált elérni. Nyilván nem sikerült a kapcsolatteremtés, ezért- levelet írt szerkesztőségünkbe. Sietve vetette papírra gondolatait, de a küldemény tartalmán ez mit sem változtatott. A Petőfi-ügy fölöttébb izgatja, főképp a szibériai szenzáció hallatán. Király néni ugyanis emlékezik valamire ...

Felkerestem Pirtón. A falu szélén, a Petőfi Sándor utcában, gondozott kerttel körülvett házban lakik. A verandán ülünk le, hogy elbeszélgessünk.

— Szóval, 1943-ban, lányko- romban Battonyáról kerültem el Nagykátára, a közelben lévő egreskátai, gróf Széchenyi Mik- lós-uradalomba. Mindig víg kedélyű voltam, nótáztam', verseket mondogattam, még oroszul is tudtam egy-két dalt. Ez utóbbi föltűnt a grófnak, hiszen a kastélyban egy orosz házaspár tartózkodott. Tudom, a nevükre kíváncsi... Sajnos, annyi év után nem emlékszem arra, hogy hívták őket. Az bizonyos, a méltóságos asszony azt mondta nekem, Annának szólítsam. Persze, azóta „nyomoztam” az ügyben. A bátyámtól érdeklődtem, aki úgy tudja, hogy az az idős orosz férfi II. Miklós gárdatisztje volt, a felesége pedig hires operaénekesnő. Nos, nekik oroszul nótáztam. Csodálkoztak is azon, honnan ismerem a nyelvüket. 1939-ben Ökörmezőn — orosz területen — voltam, ott tanultam meg dalokat, verseket egy orosz óvónőtől. Petőfi költeményét is elszavaltam. A költő nevének hallatán felkapták á fejüket,

; majd bólogattak: igen, .ismerős nekik a név. Nagyon betegen, féltve őrizték Szibériában - mondta az idős hölgy. A szívére mutogatott, hogy az fájt neki a legjobban, azért, mert hűtlen lett hozzá Juliskája.

*

Az akkor tizenhét esztendős Király néni nem hitt a történetben. Petőfi Szibériában? Hogyan is lehetne igaz, morfondírozott, hiszen az iskolában azt tanulta: Petőfi Segesváron esett el. Most, ennyi idő elteltével mégis eszébe jutott a korábbi, Nagykátán hallott eset.

— A grófék egy élelmiszercsomaggal Pestre küldtek - folytatja mondandóját Királyné. — Sajnos, innen már nem tudtam hazatérni Nagykátára, mert hem ment vissza a vonat a bombázások miatt. Elkerültem a 293-as hadikórházhoz, pontosabban: azok helyeztek el oda, akiknek vittem a csomagot. Nem sikerült édesanyámat sem értesíteni, hol vagyok, mi van velem, egyáltalán élek-e. Felrobbantották a Margit hidat, veszélyhelyzetbe került a hadikórház is, ami egyébként a Toldy Ferenc Gimnázium épü-, létében volt. Pakolnunk kellett. Azt mondták, Gutára visznek bennünket. Amikor kinéztünk a vonatablakon, ismeretlen feliratokat pillantottunk meg. Kiderült: német nyelvterületre futott be a szerelvényünk.

— Simonyi Pál zászlós vitt be engem kocsival Nagykátára, a vonathoz. És milyen az élet? Ezzel az emberrel később Bécs- ben találkoztam, a sebesültek között. A combját érte sérülés. Amikor bekötöztem, kérdően rám nézett és megjegyezte: „magát már láttam valahol”. Hát igen, hogyne látott volna, ő fuvarozott a vasútállomásra, még Nagykátán. Megható jelenet volt. Bécset nagyon bombázták ... Borzasztó a háború, jaj, borzasztó.. Az egyik helyen bombatalálat érte a pincét, nekünk is menni kellett elsősegélynyújtásra. Szörnyű volt az a sok halott. Úgy képzelje el,

hogy sok esetben evésre sem jutott idő. Nemegyszer betegápolás közben tudtam csak néhány falatot enni — kezem közt a sebesültekkel ... Bécsből tovább kellett hurcolkodnunk, a bombázások miatt. A Leányfalu,nevű gőzös vitt bennünket a Linz —Passau—München útvonalon. Előbb egy lágerban telepedtünk meg, majd Münchenben egy katonai kaszárnyában rendeztük be a hadikórházat. A székesfehérvári és a törökszentmiklósi csapatkórház volt egy épületben. Amerikai fogságba kerültünk. Sok beteget, sebesültet kellett ellátnunk.

— Münchenből egy tó mellé vittek. Nem tudnám megmondani, hogy hová. Arra emlék- . szem, még fürödni is jártunk.

1945 őszén indítottak haza az amerikaiak, a vonat úti célja Budapest volt. Egy szál kofferrel tértem haza. Némi fizetést azért kaptunk a kórháztól, de lényegében semmi nélkül kellett új életet kezdeni. Egreskátára mentem, azt gondoltam, ott lelem a családomat. Nem találtam senkit, azt mondták: Mezőhegyesre költöztek.

(Király néni eddig nem beszélt az imént elmeséltekről senkinek sem. Azt mondja: azért, mert sokan rányomták volna a bélyeget ezen „kalandjáért”. De tehetett volna másképp? Vitték, ment, tette a dolgát, ápolónőként.)

— Férjemet Battonyán ismertem meg —*• szövi tovább élettörténetét. — Ott volt vasutas. Onnan Érdre költöztünk, majd Törökbálintra. Vasgyárban dolgoztam, igen nehéz fizikai munkát vállaltam. Jöttek sorba a gyerekek. Öt fiú! Nagy- néném hazacsalogatott Batto- nyára. Három kataszteri hold földet műveltem. Én, mert a férjemet kötötte a vasúti szolgálat. Azután elvették a földét, mert a terület beleesett a táblá- sításba. Adtak helyette másikat, de sokkal rosszabb minőségűt, nemigen lehetett vele mit kezdeni. Eljöttünk Kiskunhalasra, a férjem odavalósi. Meghalt az apósom. Nem akartuk egyedül hagyni az anyósomat, ez is közrejátszott abban, hogy itt telepedjünk le. Tizenhárom éve pedig Pirtón lakunk.

— Nyugdíjasok vagyunk. Azt hittem, több időnk lesz az utazgatásra. Gondoltam is: no, majd most bepótolhatjuk a „lemaradást”, mert amíg a gyerekek kicsik voltak, sehová sem tudtunk kimozdulni. De annyi a dolog a ház körül, hogy előbb itt kell helytállnunk.

Király Kálmánná régi fényképeket keres. Az albumból, a fotócsomagokból előkerül egy Petőfi-képeslap. Ránéz, és mérgelődik, miért nem vizsgálják meg még egyszer a Szibériában előkerült csontokat. Nem akarják, hogy kiderüljön az igazság? — kérdi. Akkor meg hagyják békén az egészet.

De azok az emlékek, a régen hallottak őt sem engedik nyugodni. Borzák Tibor

Az alma dicsérete

a

z ősembernek még a gyümölcs volt a legfontosabb tápláléka. A civüizá- lódás folyamán azonban gyakran akadtak hosszan tartó időszakok, amikor fogyasztását elhanyagolták. Sőt, találhatunk olyan feljegyzéseket is, amelyek szerint-a nyers gyümölcs fogyasztása káros. Még 50-80 esztendővel ezelőtt is alig becsülték valamire a gyümölcsöt, s csak amolyan mellékes, üdítő eledelnek tartották. A vegyi vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy a gyümölcsben aránylag kevés a tápanyag. Való igaz, hogy ezeknek a terményeknek legalább a 90 százaléka víz. Azonkívül azt is megállapították, hogy a gyümölcs alig szolgáltat szervezetünknek sejtalkotó fehérjét. Kalóriát, tehát fűtőanyagot szolgáló tápanyagokat (cukrot, keményítőt) sem tartalmaz nagyobb mennyiségben. így azután kialakult az az általános vélemény, hogy a gyümölcs nem más, mint kellemes ízű és üdítő hatású élvezeti cikk. Ma már azonban jól tudjuk, hogy a gyümölcsben számtalan, az egészségünk fenntartásához szükséges, tehát nélkülözhetetlen tápanyag van.

Naponta ehetjük

Gyümölcseink közül általánosan kedvelt az alma. Ma is szívesen fogyasztják az egész világon. Méltán kérdezhetjük, miért* éppen az alma olyan közkedvelt, hiszen összetétele alig különbözik a többi gyümölcsétől. Azért talán, mert számtalan ízámyalatú almafajta közül válogathatunk, s az édes, savanyú, borízű, kesernyés, ananászízű stb. fajtákkal kellemesen élénkíthetjük étrendünket? Vagy talán azért, mert kiválóan tárolható, tehát nemcsak érése idején, hanem — megfelelő módon éltévé — ősztől egészen nyárig élvezhetjük? Kétségtelen, hogy ezek a jó tulajdonságok nagy szerepet játszottak az almafajták elterjedésében. De van még más előnyös tulajdonságuk is. Például nehezen unjuk meg. Hosszú ideig akár naponta ehetjük, mégsem válik kellemetlenné. S nagyon jól teszik, akik tehetik, ha naponta kétszer, este és reggel esznek belőle éhgyomorra, ügyelve arra, hogy jól megrágják. Az éhgyomorra való fogyasztás ugyanis igen jó hatású, mert az üres gyomorba kerülő alma alkatrészei könnyen felszívódnak, és a benne lévő savak, valamint a héj mozgási jngerei élénkítik a bélmozgást. Mindig hámozatlanul fogyasszuk az almát, m?rt a héjában is igen értékes tápanyagok vannak. Az igazi ínyencek ügyelnek arra, hogy 5-10 °C hőmérsékletű almát fogyasszanak, mert az ilyen hőfokú alma savai-és ízanyagai izgatják legalkalmasabban ízlelőszérvéinket, és illóanyagai is így jutnak*a leggyorsabban szaglószervünkhöz. *

Mivel sok betegség származik emésztőszerveink renyhe működésétől, a megfelelő étrend elsőrangú fegyver a különféle kórokkal szemben vívott küzdelemben. Némely nép régóta használja gyógyszerként az almát, s ma már az orvostudomány is elismeri gyógyító hatását. Az almáról ugyanis kiderült, hogy kiváló szabályozó, bélrendszerünk működését kedvezően befolyásolja. Ha hasmenésünk van, a nyers almapép dugító, ha székszorulásban szenvedünk, bélmozgást serkentő hatású. Orvosunk hozzájárulásával még súlyos, magas lázzal járó bélzavaroknál is felhasználhatjuk. Ilyenkor kétnapos almakúrát tarthatunk, s a napi öt étkezés mindegyikére 10-30 deka almát számítva, egy nap elfogyaszthatunk körülbelül másfél kilogrammot. Egyéb táplálékot nem kap a beteg: az étvágy fokozására ízesíthetjük az almapépet egy kis vaníliás cukorral vagy citromlével.

Aki több mint száz évig élt

Sokan talán kételkednek az almapép kétféle, látszólag ellentétes hatásában.' Pedig az igen egyszerűen megmagyarázható. Ha csupán almát fogyasztunk, kevés fehéije jut belünkbe, s mivel ez a kevés fehéijemennyiség a túlságosan elszaporodott bélbaktériumoknak nem elegendő, a kórokozók táplálék hiányában elpusztulnak. A bélbaktéríumok tönkremenetele után nem termelődnek többé bélizgató, hasmenést előidéző méreganyagok. Viszont a cellulózban és pektinben gazdag alma kiválóan alkalmas a székrekedés enyhítésére is. Ezek az alma vázát alkotó rostanyagok, amelyeket az emésztőnedvek általában nem szednek szét, a bélben jócskán megduzzadnak, s tömegük megnövekedésével feszítik, s fokozottabb mozgásra ingerük a bélfalat.

Galenos, az ókor híres orvosa azt állította, hogy magas, 100 éven felüü korát ánizzsal, fahéjjal, mézzel fűszerezett almapép naponkénti fogyasztásának köszönhette. E híres ókori orvos kijelentését az orvostudomány sokáig megmosolyogta, de a modem kutatások mindjobban kiderítik, hogy Galenosnak igaza volt.

Vitaminforrás

Voltaképpen mi minden is van tehát az almában, hogy üyen sokoldalúan felhasználható? Tápértéke cukortartalma szerint változik. Minél több cukor van benne, annál táplálóbb. Fontosabb azonban ennél a biológiai értéke. Ezt a benne lévő vitaminok, sók és szerves savak szabják meg. Találunk még benne foszfort, meszet, magnéziumot, nátriumot, káliumot, sőt egy kevés vasat is. Ezért igen ajánlható a növekedésben lévő vérszegény gyermekek számára.

Az alma C-vitamin-tartalma fajtánként ingadozik. Tíz dekájában átlagosan 2-10 milü- gramm van. A nálunk termesztett almafajták közül a legtöbb található a téli aranyparmen- ben (15-25 milligramm). Sorrendben utána következik a londoni pepin 8-10 milligrammjával, majd a jonatán 6-8 milügrammal. A többi almafajtában 3-6 milligramm található.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a C-vita- min nem egyenletesen oszlik el a gyümölcsben, r Aiegtöbb közvetlenül a héj alatt van, a gyümölcshúsban kevesebb található. Ha az alma egyik fele sárga; a másik , fele piros, akkof'a1 piros almafél tartalmazza a több vitamint. Ezért ha csak fél almát adunk a gyermekeinknek, ügyeljünk arra, hogy a pirosabb fele jusson nekik. Sajnos, a tárolás folyamán az alma C-vitamin-tartalma csökken, főleg akkor, ha a tárolóhelyiség hőmérséklete plusz 5 °C fölé emelkedik.

Az alma C-vitamin-tartalma nem nagy ugyan, de ha naponként egy-két darabot eszünk belőle, már hathatósan hozzájárulhatunk vitaminszükségletünk fedezéséhez.

És még valami: mivel hazánk éghajlati és talajkörülményei kitűnőek az almatermesztés számára, sok terem belőle, ami azt jelenti, hogy az alma nálunk mindig (télen-nyáron) a legolcsóbb gyümölcs. Van ország, ahol egy kiló alma többe kerül, mint egy küó narancs; nálunk egy kiló narancs árán több küó alma vásárolható.

(Keö)

Az idei hitelfelvétel eddig

kétmilliárd dollár

Szeptember első felében a Magyar Nemzeti Bank osztrák schillingben, japán jenben és az Európai Közösség elszámolási számlapénzében, ECU-ban, majd’ 400 millió dollár összegben bocsátott ki és értékesített kötvényt s jutott ily módon konvertibilis devizához. A magyar jegybank nemzetközi pénzpiacokon lebonyolított bankügylete alkalmat ad arra, bogy áttekintsük: miként és milyen formában jutunk hozzá a külföldi hitelekhez.

A JÓ MÓDSZER A KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁS

Az említett KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁSOK azt indokolják, hogy elsőként a hitelfelvételnek ezzel a formájával foglalkozzunk. Miután a hazai pénz- és tőkepiac csak mostanában kezd kialakulni, nem felesleges elmondani, hogy a kötvénybitel a nemzetközi pénz- és tőkepiaci műveletek leggyakoribb formája. Az elmúlt esztendőben a nemzetközi pénzpiacon a hitelfelvételek együttes összege 452 milliárd dollárt tett ki, s ennek csaknem a fele, 225 milliárd dollár kötvénykibocsátás formájában realizálódott. A hitelfelvétel összegben és arányban második jelentős formája a szindikált — több bank által együttesen nyújtott — kölcsön. Az elmúlt évi nemzetközi hitelforgalomban a szindikált kölcsönök összege 127 milliárd dollár, aránya pedig 28 százalék volt

Ugyancsak az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Bank 2,3 milliárd dollár konvertibilis devizát szerzett a nemzetközi tőkepiacokon. Ebből 900 millió dollár, tehát mintegy 40 százalék volt a kötvénykibocsátás.

A Magyar Nemzeti Bank 1971 óta használja a hitelfelvétel e lehetőségét. A hetvenes évtizedben a londoni, a kuvaiti, a düsseldorfi és frankfurti tőkepiacokon összesen bét kötvényt bocsátott ki. A nyolcvanas évtized első felében az MNB nem próbálkozott kötvényhitel felvételével, mert a kötvénykibocsátás makulátlan adóshírnevet és fizetőkészséget követel. A kötvényeket nemcsak a bankok vásárolják meg, hanem az intézményi befektetők, a különféle alapok, sőt a magánosok is. Kötvénykibocsátás esetén tehát igen széles kör számára kell bizonyítani a kibocsátó megbízhatóságát

VISSZATÉRÉS

Az MNB csak 1985-ben tudott siker reményében visszatérni a nemzetközi tőkepiacokra, s tudta folytatni — méghozzá a korábbinál nagyobb összegben — a kötvénykibocsátást. Az említett 1988. évi 900 millió dolláros összeg például majd’ háromszorosa a hetvenes évtized hét kötvénye együttes értékének.

Az 1985-ben újrakezdett kötvénykibocsátások az NSZK és Japán tőkepiaci központjaira — Frankfurt, Düsseldorf, Tokió — koncentrálódnak, aminek alapvetően az a magyarázata, hogy az NSZK és Japán — mellesleg Anglia — tőkepiacai liberalizáltak, nincs szükség a kibocsátás engedélyezésére, csak egy helyi bankot kell találni, amely némi jutalék ellenében vállalja a kötvény értékesítését

Az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Bank több okból viszonylag kis összegben — mindössze 300 millió dollárt — vett fel SZINDIKÁLT kölcsönt Ez, valamint a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kötött megállapodások összesen 600 millió dolláros hitelfolyósításra, továbbá a 900 milliós kötvénykibocsátás együttesen 1,8 milliárd volt ami megközelítően fedezte az esedékes törlesztés devizaszükségletét

BANKKÖZI HITELEK

A nemzetközi tőkepiacról való hitelfelvétel egy további, általunk is használt módja, formája a BANKKÖZI HITEL. Az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Bank 500 millió dollár összegű bankközi hitelt vett igénybe. A bankközi hitelnek azért van létjogosultsága, mert a nagyobb bankok betétállománya általában meghaladja hitelkihelyezéseiket s a nem „dolgozó” olyan, mint az üzletekben felhalmozódó készlet: növeli a bank költségeit Nos, a nagybankok a jegybankok, a betétek és devizatartalékok kamatoztatása érdekében megbízható partnereiknél helyezik el — betét vagy hitelnyújtás formájában — az említett devizafeleslegeket, amelyek után kamatot kapnak. Ezzel a lehetőséggel a Magyar Nemzeti Bank is él: rendszeresen igénybe veszi a bankközi hiteleket, saját devizatartalékainak egy részét pedig jeles külföldi bankokhoz helyezi ki.

Aktualizálva az elmondottakat: az idei-év első felében másfél milliárd dollár hitelt vett fel a Magyar Nemzeti Bank — körülbelül négyszázzal többet, mint egy évvel korábban —, s ehhez jött szeptember első felében a már említett három kötvénykibocsátásból származó további 400 millió dollár, amivel az idei hitelfelvételek aligha fejeződtek be.

G. I.

Elrugaszkodott reklámok

Időnként ádáz csetepaték törnek ki sajtóban-sajtófélen, hatásosak-e a magyar reklámdk, s ha igen, mennyire és milyen fajtáik. Amikorra pedig már a közvéleményre is ráragad a vitatkozhatnék, ez már a rossznak a jele. Jelzi, hogy valami hiba van a kréta körül. Kezdenek visszaböfögni a már-már elfelejtett, együgyű reklámok, amelyek egykoron arra tanították a népet, hogy —. teszem azt—cukrot az édességboltban vásároljunk, lábbelinket viszont a cipőboltban szerezzük be. Nem véletlen tehát, ha mostanában ütötte fel fejét szatirikus hetilapunkban, a Hócipőben jó ízű Belp- hegor-hirdetésként az újjászületett szlogen : Hócipőt a Hócipőboltból! Majd ugyanazon az oldalon rikító fekete alátétben a fehér betűs „kifakadás": Ez itt a hülye reklám helye!

Valahogy az az ember érzése, hogy ez is a visszatérő körtünet kifejeződése. Magyarán: megint meg kellene erőltetni túlpihent agyú reklám- és hirdetésszakembereinknek az ötletállományukat, hogy bonyolultan erőltetett leleményeikkel, écesz^ikkel visszaférköznének a szegény halandók értelmi világához. Azaz világosabbak, ügyesebbek, szellemesebbek lennének.

Mert az még sincs jól, hogy olyan talányos, zavaros, titokzatos hirdetésekkel étessenek bennünket — például a tévében — nap mint nap. Eljutottunk immár odáig, hogy hosszú napokon át

találgatni kell, vajon mit akarnak reklámozni. Mondjuk azokkal az izzó fénysugarakkal, melyek az egymással szemben álló férfi és nő szájából lövellnek át, hogy aztán jobb sorsra érdemes füleken át furcsamód egy fénycsóvává lényegült agy velőben hajlanak él. (Bár lehet, hogy a jelenségek egymásba játszanak át: annyira nem emlékszik az ember, hiába látja azokat szinte nap mint nap.)

■ Na meg az űrben, térségben úszó fehér gúlácskák... Meg aztán azok a tarkára-barkára csíkozott képű szörny fruskák, akik hol vicsorognak, hol szemüket düüesztik az ártatlan nézőkre, miközben az is elhangzik — emlékezetem szerint —, hogy „közkívánatra“! Azért említem így, mert rögtön jelentkezik a replika hangja: „Kívánta a fene ezt a sok rémalakot!" Pláne, hogy a végén ott a meglepetés — a Kodak- doboz.

. No, de legalább megtudtuk, mire ment ki a játék. Csakúgy, mint annál a sivatagi csavargónál, akiről nem is sejti, miért gyalogol olyan hányaveti egykedvűséggel pont a sivatagban. Végre megtalál valamit, feldobja a levegőbe, erre reng a fold, s a homokból elömászik a tartósított posta, rövid fejvakarás, megvan a megoldás: ez a bank, amely közel áll önhöz, azaz a postabank. Van hova vinni a pénzt.

Nyilván azért hajolt le az előbb az ágrólszakadt valaki... Csak annyi a bökkenő: miért kellett ezért a sivatagba elkószálnia?

De hát olyan titok ez, mint a fülből szájba hatoló áramütés az iménti reklámban.

Nem tudom, szoktak-e érdeklődni azoktól, akiknek e reklámokat szánják, akiket meg akarnak nyerni céljaiknak, hogy vajha ér dekli-e őket ez a csábmese a különböző értékmutatókról? Bizony, tanulhatnának a jópofa angoloktól, akik épp ezen az alapon faggattak ki 1300 londoni háziasszonyt: valljanak szint, milyen hatásos a tévéreklám.

Néztek is nagyot a válaszok számbavétele után! Kiderült, hogy a megkérdezettek 27 százaléka azon nyomban felkerekedik a tévé mellől, mihelyst reklámot kezdenek vetíteni. Siet a konyhába kávét főzni, leköti magát a gyerek ágyba dugásával vagy jobb híján elmossa addig a macska tányérját. Ebben is több örömét leli, mint a tévéreklámban. A képernyő előtt kitartó asszonyoknak is mindössze, a fele emlékszik rá úgy- ahogy, hogy végeredményben mit látott az imént.

Úgy tűnik, okultak is az angol reklámszakemberek. Legújabban olyan fogáshoz folyamodnak, ami szinte az édenkerti viszonyokat villantja fel az ösztönök legmélyén. A London—Brighton vasútvonal mentén legelésző teheneket fogták be propagandistáknak. Reklámtáblákat akasztottak rájuk, miáltal az utazóközönség minden különösebb fáradság — előfizetési díj, fölösleges időtöltés, szemrontás stb.—nélkül értesül a szendvicsteheneken fityegő hirdetések ajánlatairól.

Hát nem zseniális reklámtrükk? S hányféleképpen lehet majd kijátszani a marhareklámban rejlő hatásforrásokat! Legkézenfekvőbb módon úgy, hogy a „propagandista" önmagából induljon ki. Például (fontos a tipográfia!):

Ne legyen marha

a nevem, ha nem egészségesebb a tej, mint az Egri leányka!

vagy:

Marha

szerencséje lesz, ha bongózik.

Ez a szinte primitívségig egyszerű reklámfokozat, ami csupán a marhából kicsiholható.

S ami a legfontosabb: érthető, világos.

Mint régen -?r például: „Ha pasztát vesz, legyen nyakas, adja vissza, ha nem Kakas." Vagy, képpel: esőben rohanó alak, esernyővel, sállal, s az ernyőn fehér felirat: „Kuc-kuc". A figura két ujja közt elégedetten szorongat egy pirulát. Az már feljse tűnik, hogy a „talajon". annál feltűnőbben ez áll: Szerencsi gyártmány, s mindez köhögés ellen.

De csak nem megyünk vissza a primitív egyszerűségbe, amikor körül vagyunk véve trükkös, fortélyos, bonyodalmas, cseles jelenségekkel, amelyek megértéséhez megalázóan kevés már az átlagember intelligenciahányadosa...? De miért éreztetik ezt velünk a világosságtól elrugaszkodott hirdetéseink is?!

Tóth István