Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. november 20. Ro Te Vu úti célja TOKIÓ A német kérdés tanulmányozása különleges aktualitású úti céllá vált Ro Te Vu dél-koreai köztársasági elnök európai körútja alkalmával. Az államfő ma érkezik első állomáshelyére, a Német Szövetségi Köztársaságba. Elutazása előtt, a kabinet biztonsági kérdésekkel foglalkozó ülésén, Ro Te Vu figyelmeztetett, hogy a két Németország közötti események által felborzolt dél-koreai kedélyek nem segítik a Korea-közi párbeszéd előmozdítását. A Ro Te Vut idéző The Korea Herald szerint „különösen az sajnálatos, hogy a Koreát kettéosztó bizalmatlanság fala magasabb, mint a berlini fal”. A Koreai Köztársaság elnökének európai látogatása tehát rendkívül fontos tapasztalatokkal szolgál majd a koreai helyzet megítélése szempontjából is, mutat­nak rá megfigyelők. Emellett az elnöknek a hét közepén kezdődő háromnapos magyaroszágj látogatása Dél-Korea diplomáciai horizontjának kiszélesítését cé­lozza. Személyében először keres fel egy kelet-európai országot dél-koreai államfő, afe éppen budapesti útját kívánja felhasználni arra, hogy az általa modellértékű­nek minősített kétoldalú kapcsolatokra, továbbá a többi szocialista országra vonatkozó úgynevezett északi diplomáciájára felhívja a térség országainak a figyelmét. Az európai körút további fontos célja a világ tizedik legnagyobb exportőrévé vált ország kereskedelmi kapcsolatainak bővítése a Közös Piaccal és fejlesztése Magyarországgal. Tavaly Szöul külkereskedelme 13,9 milliárd dollárra rúgott a Közös Piaccal, elmaradva Tajvan és Hongkong forgalma mögött. A dél-koreai —magyar gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok erősítése egyaránt célozza Szöul európai piaci jelenlétének változatosabbá tételét és szélesítését. A két ország közötti árucsere-forgalom a Magyar Gazdasági Kamara képvisele­tének megnyitása, 1987 óta rendkívül dinamikusan fejlődött. Az idén 60 millió dolláros forgalom várható Magyarország és Dél-Korea között, s ebből a magyar export 20-25 millió dollár értékű. Ro Te Vu látogatása nemcsak a külkereskedelmi forgalom fejlesztéséhez járulhat hozzá jelentősen, hanem a dél-koreai beruházások fokozódásához és vegyes vállalatok létesítéséhez is. Bush üzenete a magyar kisebbségekről (Folytatás az 1. oldalról) selőit meghallgatják az amerikai törvényhozás illetékes testületéiben, ott vannak a helsinki folyamat tanácskozásain. Az alapítvány tevékenységé­nek nagy szerepe volt abban, hogy Románia 1988-ban elvesztette az Egye­sült Államokban a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Az alapítvány fáradozásainak eredményeként jó remény van arra, hogy az amerikai képviselőház elfogadja a már beterjesztett törvényjavaslatot, amely szerint megtiltják mindenfajta román élelmiszer behozatalát az Egyesült Államok­ba, tiltakozásul a rendszer jogtipró politikája ellen. A hét végi, nagy sikerű díszvacsorát személyes üzenetben köszöntötte George Bush amerikai elnök, Barbara Bush asszony, s szóvivője Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár üdvözletét tolmácsolta. Bush elnök levelében meleg üdvözletét küldte a magyar emberi jogi alapítványnak, Thyssen-Bornemisszának, hangoztatva: a Hámos László vezette szervezet „erős, befolyásos képviselője a vallási és politikai okokból üldözötteknek ... Napjainkban Kelet-Európa népeinek új reménye van a szabadságra, a demokratikus kormányzatra. Egykor szilárdan a kommu­nista uralom mellett elkötelezett rendszerek is megteszik az első lépéseket a reform felé, követve a magyar és a lengyel nemzet példáját. Üdvözöljük e történelmi változásokat, de tudjuk, hogy sok munka marad még hátra — ezért fontos, hogy fáradozásaik folytatódjanak __Bizonyos vagyok b enne, hogy együtt dolgozva segíthetünk a magyar nemzetiség tagjain és mindazokon, akik a szabadságra vágynak” — áll a többi között; az elnöki levélben. Barbara Bush külön levelet küldött, amelyben felidézte nyári látogatását az erdélyi menekültek tahitótfalui táborában: „felemelő volt ezeknek az embereknek a megingathatatlan Ielkiereje, bátorsága, reménysége” írta az elnök felesége, további sikereket kívánva az alapítványnak. A nagy sikerű rendezvény, Thyssen-Bornemissza nagyvonalú támogatá­sa után a róla elnevezett alap mintegy egymillió dollárral rendelkezik. Ennek kamatai állandó, rendszeres jövedelmet jelentenek, amelyből tovább tudják bővíteni, korszerűsíteni tevékenységüket minden területen — mon­dották a magyar emberi jogi alapítvány vezetői az MTI tudósítójának. LITVÁN KOMMUNISTA PÁRT: Nem áll küszöbön a kiválás A litván pártvezetőknek — saját be­vallásuk szerint —I a csütörtöki hét és fél órás megbeszélésen sikerült meg­nyugtatniuk Mihail Gorbacsovot, hogy nem áll küszöbön a köztársasági párt kiválása az SZKP-ból. A Litván Kommunista Párt vezetői a köztársaság televíziójának műsorá­ban pénteken számoltak be az SZKP KB Politikai Bizottságával lezajlott moszkvai tárgyalásról, amelyen első­sorban az LKP önállósodási törekvése­iről folyt a vita. A találkozóra azért került sor, mert a balti köztársaság pártja decemberi kongresszusának do­kumentumtervezeteiben olyan célkitű­zés szerepel, hogy az LKP az SZKP-val föderatív szövetségben álló párttá kí­ván válni. A tévéműsorban Algirdas Brazaus- kas, a Litván KP első titkára elmondta: arról is szólt Moszkvában, hogy a Lit­ván KPa februári tanácsi választások­ra olyan programot dolgoz ki, amely értelmezhető és elfogadható a lakosság számára. A decemberi kongresszuson megvitatásra kerülő programtervezet» ben szó van a többpártrendszer beveze­téséről, és megfogalmazódik egy gaz­dasági és kulturális kapcsolatokkal a Szovjetunióhoz kötődő, szuverén lit­ván állam gondolata. DUBCEKNEK ÍTÉLTÉK A SZAHAROV-DÍJAT Előállították, de hazaengedték Alexander Dubcek egyik munkatársa megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint az egykori vezető politikust, a pénteki diáktüntetésen letartóztatottakkal együtt, szintén előállítottak. A Reuter hírügynökség által közölt beszámoló szerint a CSKP volt első titkárát háromórás kihallgatás után engedték szabadon. Václav Slavik, aki 1968-ban a KB egyik titkára volt, elmondta: Dubcek a pénteki megmozdulás hivatalosan engedé­lyezett részén vett részt a Károly-egyetemnél, s a rendőrök akkor emelték ki a tömegből, amikor a jelenlévők autogramot próbáltak kérni tőle. Magát Slavikot, feleségét és egy olasz politikust is letartóztatták, de őket rövid időn belül elenged­ték. Olaszország prágai nagykövete szombaton tiltakozó jegyzéket adott át a cseh­szlovák külügyminisztériumban amiatt, hogy a pénteki tüntetés során őrizetbe vették Luigi Colajanni kommunista párti parlamenti képviselőt. Colajanni az Európa Parlament baloldali csoportjának elnökeként érkezett Prágába, azzal a megbízással, hiogy közölje Dubcekkel: az Európa Parlament neki ítélte az idei Szaharov-díjat. Az olasz politikus elleni incidens miatt Achille Occhetto, az OKP főtitkára is élesen tiltakozott. . Tiltakozása kifejezése mellett a prágai olasz nagykövet, kormánya nevében, arra is magyarázatot kért a csehszlovák hatóságoktól, miért tagadták meg az elmúlt hónapokban két ízben is a kiutazóvízumot Alexander Dubcektől, akit olasz e'gyetemek hívtak meg tudományos konferenciákra. * Az MTI prágai tudósítójának értesülései szerint szombaton a Na Frantisku prágai kórházban meghalt Martin Smid, a prágai Károly-egyetem matematika —fizika karának elsőéves hallgatója, aki péntekéi, békés diáktüntetésen, a ro­hamrendőrség beavatkozásakor sérült meg súlyosan. Szombaton késő este a Vencel téren újabb tüntetés volt, amelyet rohamrendőrség oszlatott fel. Csökken az amerikai védelmi költségvetés •í>Avw VI , \s A ! . A megváltozott nemzetközi helyzet- hep,I!?9t0-tfiléyi 5 százalékkal cs.p.kjcpú- het az amerikai védelmi költségvetés es összesen 180 milliárd dollár megtakarí­tását tervezik —jelentette szombaton az amerikai sajtó. Az értesüléseket közve­tetten megerősítette Richard Cheney vé­delmi miniszter is, aki elismerte, hogy „sokkal kisebb” a lehetőség a VSZ csa­patai támadására Nyugat-Európa ellen. A lapjelentések szerint a védelmi minisztérium.-már megkezdte a ter­vek kidolgozását, milyen intézkedé­sek szükségesek, a mintegy 180 mil­liárdos megtakarításhoz. A lépések az amerikai védelmi politika legje­lentősebb módosulását jelenthetik a vietnami háború befejezésének idő­szaka óta. „A szabadság nem ismer falat” Egyik este feltettem a lemezjátszóra egyik kedvenc lemezemet (amit idén nyáron tudtam megvásárolni), s újra, többször is meghallgattam az idehaza tán kevéssé ismert, kétségkívül mély politikai töltetű slá­gert, amelynek címe: Berlin, Berlin. Mindez azt köve­tően történt, hogy kisebbik lányom, aki csak nyolc­éves, azzal fordult hozzám: Képzeld, bemondták a rádióban — és szó szerint idézte a felnőtt forgalma­zást —í: „a berlini fal elvesztette jelentőségét”. A nap ezek után „berlini” hangulatban telt szá­momra. A rádió friss híreit és esti különműsorát meg­hallgatva; végignézve a kábelen fogható összes tévé- program híradóját — beleértve a magyar, az újvidéki, a moszkvai, a francia TV5 adásait, és á német nyelvű műholdprogram bőséges összefoglalóját is. A kívül­álló hallgató, néző is átérezhette azt a már-már eufó­rikus hangulatot, ami- az NDK polgárait, s velük együtt a nyugat-berlinieket, és általában a németeket hatalmába kerítette. Különös, különleges volt ez a hír és látvány, főként azok után, amiket nyáron, az NDK-ban töltött két­hetes turistaút során tapasztaltam. Mi volt a jellemző alig 4 hónapja? A határőrök, rendőrök, hivatalból, kötelességszerűen marconák, az emberek közönyö­sek. Élik a maguk megszokott, egyforma, mondhatni unalmas, tiltó rendszabályokkal korlátozott életét. Utazni a keletnémeteknek alig-alig lehet. Magyaror­szág már a csúcs, de pénzük alig néhány napi tartóz­kodásra elég. Ha valaki engedéllyel mégis kijut az NDK-ból az NSZK-ba, az mindössze 15 márkát kap. Igaz, egy. az egyben váltják a keleti márkát nyugatira — ilyen mennyiségben. I Az NDK-ban élő magyarok sem igazán érzik jól magukat — ezt többen is elmondták. Hazajönnének, de visszatartja őket, hogy itthon nincs lakásuk, s nem tudnak mit kezdeni a megtakarított pénzükkel. Igaz, azzal odakint sem sokat, mert például egy autóra 15 évet kell várni. S ha vesz egy jobb inget, abból ugyan­abban az időben több ezret lát máson. Az elégedetlenség, persze, nem látványos, inkább a passzivitásban mutatkozik meg. Olyan döntésekben, hogy az NDK központi tévé­híradójának egykori munkatársa, a berlini újságíró kolléganő elment könnyed szórakoztató műsorokat írni, gyártani: Belefáradt abba, hogy nap mint nap munkasikerekről, mosolygó gyerekekről, a szocializ­mus építésének diadaláról kell beszámolnia. Igaz, az NDK-beliek meg az Aktuelle Kamera nézésébe untak bele. Akik csak tehetik, nem a saját tévéjüket, haneih a „szomszédét” nézik. S a lakosság 60-70 százaléka foghatja a készülékén a nyugatnémet televíziós prog­ramokat. Innen értesülhettek, hogy a Lipcsében tartott egy­házi találkozón voltak a hivatalostól eltérő véleményt képviselők is. Vagy innen tudták meg már július vé­gén, hogy szeptembertől megszűnnek a szabad utazá­sok Magyarországra. Csoda-e, hogy a határőrök nem szívelték, ha az NSZK-vízum adta lehetőséggel élve a magyar turista ki-be utazgatott, míg ők, az NDK- beliek nem kereshették fel rokonaikat, barátaikat, lakjanak azok, mondjuk, 60 kilométerre egymástól — mint amennyire az NSZK-beli Lübeck van az NDK-beli Schwerintől—, vagy netán alig két utcá- nyira, teszem azt Berlinben, a fal két ellentétes olda­lán. Megrázó élmény volt egyébként látni a falat a való­ságban. (Éppen olyan döbbenetes anakronizmus, ide­jétmúlt „emlékmű”, mint ami a két Koreát választja el egymástól.) Különbség persze van (volt) a két oldal között. Míg Nyugat-Berlinben a falig lehet sétálni, emelvényről átnézni, Kelet-Berlinben a fal megköze­líthetetlen; Katonák vigyázzák, a határsáv húzódik mellette. Átlépés csak útlevélvizsgálat után, a kijelölt helyen. A reménytelenség, a mozdulatlanság volt ér­zékelhető mindenütt az NDK-ban. Nyugat-Berlinben viszont kapható volt a Berlin, Berlin című politikai dal lemeze. Miután a videó- klipet, úgy egy éve, véletlenül láttam, még idehaza, az RTL televízió egyik reggeli műsorában, elhatároz­tam, mindenképp megveszem. Amikor megmutattam a borítót keletnémet ismerősömnek (aki baráti kör­ben nem rejtette véka alá nézeteit), figyelmeztetett: a határon nem örülnének, ha meglátnák. Ezt én magam is sejtettem. Miért, miről is szól a John F. és a Gropiuslerchen együttes száma? Nem fognak meglepődni, a berlini falról. S a főszereplők az énekeseken, zenészeken kívül neves politikusok, akik a lemezen saját hangju­kon meg is szólalnak. Mondataik évtizedekkel ezelőtt hangzottak el, így különösen érdekes az akkori és a mai történések ismeretében meghallgatni azokat. Mi­lyen más az akusztikájuk! A sláger fő motívuma az a refrén: „Berlin, Berlin, a te szíved nem ismer falakat...” S kezdésként rög­tön John F. Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke mondja el híres szavait a Nyugat-Berlinben tartott tömegdemonstráción: „Ma, a szabad világban a legnagyobb büszkeség kijelenteni: Ich bin ein Berli­ner!” (Én berlini vagyok.) Aztán jön Willy Brandt, az egykori vendéglátó, Nyugat-Berlin akkor volt főpolgármestere: „Hölgye­im és uraim, a falnak el kell tűnnie!” Szinte felesel ezzel, és a későbbi valósággal Walter Ulbricht, az NDK vezetője: „A mi politikánk: senkinek nincs # Ők négyen ültek együtt egy autóban. Lehet, hogy most mégis, sőt mi is ... (Kennedy, Reuter, Brandt, Ulbricht, s a háttérben az énekesek a lemezborítón.) szándékában falat építeni.” Segélykiáltásnak tűnnek egy másik volt nyugati vezető, Ernst Reuter szavai: „Ti, világ népei, figyeljetek erre a városra!” A világ figyelt, s ma még jobban figyel: látta a mai Willy Brandtot, aki a falbontási fiesta napján, no­vember 10-én, pénteken Nyugat-Berlinben egy eddig- még sosem volt kelet—nyugatnémet tömeggyűlésen Kohl kancellár mellett szólt a tömeghez. Nemcsak reménykedve, hanem a bizonyosság tudatával jelen­tette ki: „Vége a kibetonozott megosztottságnak, a fal le fog omlani!” Az első kalapácsütéseket láthattuk. Hogy a fal végül is mikor tűnik el, azt ma még a nemzetközi megfigyelők is csak találgatják. Hiszen a berlini kér­dés egyben a német egység, az újraegyesítés kérdését is felveti. S ebben nagyon óvatosan nyilatkoztak az érdekeltek, nem is csak elsősorban a németek, hanem az egykori szövetséges hatalmak. Azt pedig minden­kinek tudnia kell, s nem véletlenül írta ezt nálunk sokáig csak bizalmas körben terjesztett, kiadó feltün­tetése nélkül megjelentetett könyvében Nahum Gold- mann, a Zsidó Világkongresszus egykori elnöke, glo­bálissá bővítve témáját: „Olyan évszázadban élünk, amelyben egyetlen nagy nemzetközi problémát sem lehet a szuperhatalmak részvétele nélkül megoldani. A német kérdés pedig — Európa közepén — valóban nem kis probléma. De bízni lehet abban, hogy az új világpolitikai helyzet kínál megoldást. S. akkor idő­szerűtlenné válik a fal melletti figyelmeztetés: Vigyá­zat! Ön most elhagyja Nyugat-Berlint. Egyébként a dal befejező, önálló blokknak is szá­mító részének címe a világpolitikában gyakran hasz­nált kifejezés. Enyhülés. S a visszatérő, ismétlődő szöveg benne:' „We are ready!” vagyis: „Készen ál­lunk!” Váczi Tamás MDF KONTRA SZDSZ A nagy dilemma: kinek van igaza? Nem vagyok tagja egyik pártnak sem, szívemhez közel áll az SZDSZ radikalizmusa, de az MDF józansá­gát is nagyra értékeltem. Hogy most mégis szólnom kell, az az elmúlt na­pok nagy és nyilvános szakítási jele- netével.függ össze, amelynek követ­kezményei ma még kiszámíthatatla­nok. Elmondom hát saját vélemé­nyem dr. Sándor László és dr. Deb- reczeni József nyílt levelei kapcsán. Hadd kezdjem azzal, szerencsém volt, hogy feküdtem, amikor Csen- gey Dénes a tévé esti Híradójában a küszöbönálló szavazás bojkottjára szólította fel az egész magyar népet. Nem akartam hinni a fülemnek, az egész nyilatkozatot érzéki csalódás­nak véltem, mert nem tudtam felté­telezni, hogy egy ellenzéki párt, amely eddig nemegyszer érezte az eU múlt negyven év alatt kialakult kö­zöny bénító hatását, s szavai szerint ennek feloldása közös nemzeti ügy, most nem arra szólít, hogy az első kérdésre NEM-mel szavazzunk, amihez természetesen joga van, s amire (nem vonom kétségbe) felte­hetően komoly érvei vannak, de passzivitásra mozgósítani egy éppen ébredő népet, minden bizonnyal sú­lyos történelmi felelősség, amivel az MDF vezetőségének majd el kell számolnia nemcsak önmagának, hanem a magyar népnek, amelynek nevében most oly magabiztosan, hetykén nyilatkozik. Pedig én ma­gam is részt vettem olyan ellenzéki összejövetelen, amikor az MDF képviselője határozottan és joggal utasított vissza egy hozzászólót, aki a népre hivatkozva terjesztette elő mondandóját. Igaza van. Túl sokan és túl sokszor hivatkoztak már itt a népre ahhoz, hogy efféle kijelentése­ket kétkedve fogadjunk. A nép neve ne legyen tovább senki palástja hol­mi megérzés, egyéni tapasztalat, be­nyomás merész általánosítás révén; csak egy esetben lehessen rá hivat­kozni: ha a nép maga erősítette meg az adott kérdést „igen” szavazatá­val. Ilyen pedig a közelmúltban nem volt, s esetleg nem is lesz november 26-án, s ha ezt az MDF saját „győ­zelmének” könyveli majd el, én nem irigylem e kétes győzelemért. Ami pedig dr. Debreczeni József nyílt válaszát illeti (Petőfi Népe, 1989. nov. 18., 3. old.): nem volt meggyőző. Elismeri, hogy az SZDSZ végig következetes az MSZMP-vel folytatott küzdelem­ben, de kétségbe vonja politikai ér-^ zékét, nagyobb erénynek minősíti a kompromisszumot, mint az elvi szi­lárdságot. (Ki tudja, hogy jelen esetben melyik az értékesebb?) Te- átrálisan felnagyított képekkel, de minden érvelés nélkül festi a jövő kétségbeejtő vízióját, ami egészen biztosan (kiemelés tőle) bekövetke­zik, ha a magyarság nem az MDF által elképzelt úton halad. Kinyilat­koztatásai azért fájók, mert nyu­godt hangvétele mögött ugyanaz az érv nélküli bizonyosság érződik, amit annyiszor „megcsodáltunk” az MSZMP időszakában, s amiről lám kiderült: tévedni emberi dolog. Egyetlen párt sem sajátíthatja ki magának a felelősség, a realitás és a népben, úemzetben gondolkodás privilégiumát. A nyílt levél szövegét 'követve olyan érzés ébred a gyanút­lan olvasóban, hogy a nemzeti fej­lődésnek legnagyobb kerékkötője az SZDSZ, s hogy ez a párt és alkal­mi szövetségesei nem népben, nem­zetben gondolkodnak. Áz ilyen fel­tevés pedig enyhén szólva is sértő, bizalmatlanságot szül, mert a tisz­tánlátás képességét akarja kisajátí­tani. A biztos tudás képessége -— ma már jól tudjuk — egy pártnak sem kizárólagos képessége. Vala­mennyi párt programja megméret­tetik tettei és a nép szavazatai által. Befejezésül még egyetlen gondo­lat. Hogy lehet a népszavazás mél­tóságát megőrizni, ha az elsőt ko­molytalanná silányítjuk; a másodi­kat már történelminek minősítjük? Vajon nem lehet majd ugyanezzel a fegyverrel visszalőni? S hogy lehet az, hogy csak első ízben, tehat most antidemokratikus az, ha nem a nép választja : a köztársasági elnököt, minden további esetben, azaz a jö­vőben már mindig demokratikus lesz. Nincs itt valami bökkenő? Tisztelettel: Kurucz Géza, egy polgár, aki szavazni fog Befejeződött a Szabadság Párt kongresszusa Befejeződött vasárnap a Szabadság Párt — a Sulyok Dezső áltál 1946 tava­szán megalakított, 1946 októberében bejegyzett Szabadság Párt jogutódja — második kongresszusa a Jurta Szín­házban. A párt korábban az Egyesült Államokban alakult újjá, s ez év júliu­sában bontott zászlót Budapesten. A több mint 100 résztvevő a két nap során kialakította a párt programját, elfogadta alapszabályát, megvitatta a szervezeti és ügyrendi kérdéseket, vma- mint megválasztotta a végleges vezető­ket. Elnök a New Yorkban élő Hóka Ernő, ügyvezető elnök pedig dr. Gueth Gyula kaposvári főorvos lett. A szavazást követően Hóka Ernő el­mondta az MTI munkatársának, hogy a Szabadság Párt a világban élő 16 mil­lió magyart kívánja egyesíteni, össze­fogni, fajra, nemre, vallásra és foglalko­zásra való tekintet nélkül. Jelenleg mintegy 80 hazai településen vannak je­len, közöttük sok nagyvárosban; s már eddig is több száz belépési nyilatkozat érkezett címükre. A párt köztársasági- elnök-jelöltet nem állít, mivel nem volt lehetősége a felkészülésre. Újabb tüntetés Prágában Hatalmas tömegtüntetés kezdődött tegnap délután, a prágai Vencel téren: négy óra körül legalább húszezer ember vonult fel új kormányt, szabad választá­sokat követelve. Azemberek szavalókó­rusban Václav Havelt, a Charta ’77-et és Dubceket éltették. A Vencel-szobomál gyertyákat gyújtottak és<£zabad válasz­tásokat követelő táblákat helyeztek el. A tüntető menethez nemcsak egyete­misták és középiskolások, hanem idő­sebb emberek is csatlakoztak. A tömeg fél ötkor elindult a térről a Nemzeti Színház felé. Sokan ezt kiáltozták: „fel a Várba”. A tömeg vissza-visszatérően Milos Jakes távozását követelte és psat- lakozásra szólította fel a nézelődőket. Határőrök tévedtek át Romániába A Határőrség Országos Parancsnok­ságának tájékoztatása szerint novem­ber 17-én, Csenger térségében egy sor- állományú őrmester vezetésével hat újonc határőr, az államhatárról tájéko­zódva, mintegy 30 méternyire Romá­nia területére tévedt. A katonáknál fegyver volt, de lőszer nem. Az áttéve- dés tényét a magyar fél elismerte, és ezért elnézést kért. A történteket a ma­gyar és a román határmegbízottak so­ros ülésén tárgyalják meg. (MTI) Betétidíj-emelés Az Országos Árhivatal tájékoztatása szerint november 20-átóI, hétfőtől felemelik néhány üvegpalack és konzervesüveg betéti diját A 7 deciliteres keserű-, illetve gyógyvizes üvegekért az eddigi 4,50 forint helyett 6 forint betéti dijat kell fizetniük a vásárlóknak, és természetesen az új áron veszik vissza tőlük. Az 1 literes szénsavas üdítőitalok Üvegeinek betéti díját 8 forintról 10 forintra emelték. Az öblös konzervesüvegek közül a legnagyobb számban forgalomban léyő 7,2, valamint a 8 deciliteres üvegek betéti díját 4 forintról 5 forintra .változtatták. Az 5 literes konzervesüvegek betéti díja ezentúl 11 forint helyett 16 forint. Egyéb üvegek, így a sörös-, boros- és a tömény szeszes palackok betéti díja változatlan. A betétdíjak növelését az üvegek termelési költségeinek emelke­désével indokolják. A betétdíjak változásának teljes listáját az Árszabályozás című lap 31. száma közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom