Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
1989. november 17. PETŐFI NÉPE • 5 Az MSZP nem akar földosztást Dr. Lakos László MSZP-elnökségi tag nyilatkozata Az agrárágazat mintegy 15 millió ember élelmét termeli meg, az agrárolló mégsem akar bezárulni. Az MSZP vidéki titkárságának első regionális rendezvénye — melyet a múlt héten Békéscsabán tartottak meg — a térség jellegének megfelelően kiemelten kezelte az ágazat problémáit. A párt agrárpolitikai téziseiről dr. Lakos László, az MSZP elnökségének tagja adott tájékoztatást. A Pest megyei téeszelnöktől először azt kérdeztük: nem gondolja, hogy az MSZP az agrárpolitika terén lépéshátrányba került a többi párttal szemben? — Bár a pártkongresszuson a régi vezetés is tudatában volt a kérdés fontosságának, nem tudtunk érdemben foglalkozni vele, mert amúgy is kevésnek bizonyult az a négy nap. Ha az elnökség elfogadja az itt is ismertetett téziseket, akkor rövid időn belül megjelentetjük az anyagot. Ha nem, nagyon remélem, hogy tíz napon belül akkor is nyilvánosságra kerül a dokumentum. — Ön egyben országgyűlési képviselő is. Mennyire tartja sikeresnek az agrártagozat parlamenti működését? — Azt éreztük, hogy hiába voltunk nyolcvanan- százan, nem tudtunk egységesen fellépni. Meg kell mondanom, hogy részben a TOT akadályozott meg ebben bennünket, mivel az agráriusok csoportjának megalakulása csökkentette befolyását a különböző szintű tárgyalásokon. A pártosodás talán e tekintetben is előrelépést jelent majd. Annyi máris látszik, hogy szükség van a szakmai érdekképviseletre. Eddig külön-külön játszadoztak velünk. Hogy egy egyszerű példával éljek: ha a Szovjetunióba — tegyük fel — egymillió csirkét lehet vinni, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha a Kereskedelmi Minisztérium dönt az exportőrök kiválasztásáról. Ezt a feladatot a tehnelők is meg tudnák oldani maguk között. — Egyesek azt mondják — a dán példával előhozakodva — hogy a fold azé legyen, aki műveli. — Hát ezt nagyon nehéz megvalósítani nálunk. Dániában á gyermek örökölheti apja földjét, de nem kapja meg abban az esetben, ha nem tud megfelelő garanciát adni arra, hogy azt megfélélőén tudja művelni. Azt gondolom, hogy mi még nem tartunk itt. A programunkban a leghatározottabban kinyilvánítjuk: a föld azé, akinek a tulajdonában és használatában van. Tulajdonreform csajé széles közmegegyezés alapján jöhet létre — a jelenlegi földárak miatt is. Húsz-harminc évvel ezelőtt, kérem, az emberek menekültek a földtől, otthagyták az állatokat, a gépeket; most sem dolgozni akarnak, hanem befektetni, kincset képezni, manipulálni. Adminisztratív eszközökkel persze nem lehet fellépni ez ellen. Nagyon remélem, hogy a magyar paraszt ráérez' a föld értékére, és nem fogja azt elkótyavetyélni néhány tízezer forintért. Holnap is meg kell valamiből élni — ezt kell tudatosítanunk az emberekkel. — Mi lesz most már a faluval? —- Agrárpolitikánk szorgalmazza a kistelepülések és falvak helyzetén történő javítást, de az agrárgazdaságban — mivel ott meg kell felelni a piaci követelményeknek — teljes egészében nem vállalhatjuk fel ezt a feladatot. A falu sorsának rendezése mellett természetesen minden erőnkkel kiállunk, de hadd mondjak megint egy példát. Svájcban azt kérdeztem az egyik településen: miért nem törekednek a városi cím elérésére? Azt válaszolták, hogy nem érdemes megszerezni a városi rangot, mert a kis helységek adókedvezményben részesülnek. — Az MSZP agrártéziseiben nem kellett volna kissé részletesebben foglalkozni mezőgazdaságunk múltjával és jelenével?- Azt gondolom, hogy az anyag túlságosan is terjedelmes lett volna. Inkább abból indultunk ki, hogy az általunk összeállított anyagot elsősorban a mezőgazdasági szakemberek fogják elolvasni, ők pedig nemigen kíváncsiak arra, mi a véleményünk a múltról. —■ A téziseknél maradva. Mit akar az MSZP? Földosztást? — Nem akarunk földosztást — azt szeretnénk, ha a földnek gazdája lenne. Én azzal értek egyet, hogy a téesztag legyen a téesz -tulajdonosa. A negyven évet nem lehet meg nem történtté tenni. — Bank, biztosítás, agrárturizmus. Nagyon fontos területeket említ, de nem tudom, hogy bele kell-e kerülniük az agrárprogramba. Az agrárturizmussal kapcsolatosan mindenesetre el tudom mondani, hogy a jövőben 300 ezer forint bevételig valószínűleg adómentes lesz ez a tevékenységi forma. — Mikor beszélhetünk valóban szektorsemleges szabályozásról? — Nem tudom. Azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni: a mostani szabályozás egyértelműen nagyüzemellenes. A magánvállalkozó, mint ismert, 5Ö0 ezer forintig nem fizet adót, nem fizet SZTK-t, nincsen adminisztrációs kötelessége, a vagyonnövekmény teljes egészében az övé. A nagyüzem ezzel szemben rendelkezik a földdel és a tőkével, valamint előnyösebb helyzetben van az állami támogatás odaítélésénél. Ennek ellenére úgy vélem, hogy nem lenne szerencsés, ha az MSZP ezen a területen zászlajára tűzné a radikális változtatást. pályázatot hirdet Kossuth utcai ABC-áruháza ÁRUHÁZ-IGAZGATÓI munkakörének betöltésére Az egység jövedelemérdekeijpégi rendszerben üzemel. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: felsőfokú szakirányú szakmai képesítés, legalább 5 évi szakmai és 5 évi vezetői gyakorlat. A pályázatok beérkezési határideje: 1989. december 1. , A pályázat mellé részletes önéletrajzot kérünk. Cím; Integrál ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza, Szalay Gy. u. 2., személyzeti vezetőnél. Telefon: 76/61-144. 2826 P Á L Y Á Z A T i ■ I 7 ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza JntegrZl pályázatot hirdet VEGYES FELVÁSÁRLÁSI OSZTÁLYVEZETŐI és BAROMFI-FELVÁSÁRLÁSI CSOPORTVEZETŐI munkakör betöltésére. Menedzser típusú, vezetői és szakmai gyakorlattal, felsőfokú szakmai képesítéssel rendelkező pályázók jelentkezését várjuk. A pályázatok beérkezési határideje: 1989. december 1. A munkakör premizált, alapbér megegyezés szerint. Részletes felvilágosítás: Kiskunfélegyháza, Szalay Gy. u. 2., személyzeti vezetőnél, telefon: 76/61-144. 2827 Porfém Üj porkohászati módszert dolgoztak ki az Egyesült Államokban szuperötvözetek előállítására. A fémolvadékot gyorsan forgó fémtárcsára öntik. Erről kis cseppek formájában kisodródik a fém, amelyet azután a kemencébe befúvott héliumban nagyon gyorsan lehűtenek. Az új módszerrel szokatlan összetételű és rendkívül finom szemcsézettségü fémporokat állíthatnak elő. A fémporból készített alkatrészeket nagy hőmérsékleten hőkezelik, ami megjavíthatja mechanikai tulajdonságaikat. ÚTI JÚLIA: Zápor után Orrát az ablaküveghez nyomta és nézte lent az utcát. Hirtelen az jutott eszébe, hogyha kintről látná most valaki, jót nevetne rajta, mulatságos lehet így nyomott orral, bamba tekintettel. A gondolatra el is mosolyodott. Nagyon meleg volt ma. Nemrég esett és most felfrissült egy kissé a levegő. Innen a negyedikről belátta az egész útkereszteződést, egymást érték a járművek, éppen délutáni csúcsforgalom volt. A teherautók, buszok, autók valósággal hömpölyögtek és csak úgy okádták a füstöt. A járdán és a zebrákon hatalmas emberáradat kígyózott. Miért nem tesznek már végre ebbe a kereszteződésbe is lámpákat?! Az utcai óra fél ötöt mutatott, és — mint rendesen — most is nyolc percet sietett. Miért pont mindig nyolcat?! Ahogy így elnézte az ember- és járműfolyamot, azon gondolkodott, hogy milyen parányi is egy ember ' még a sorsával együtt is. Egyébül volt a lakásban, csend volt — csak az utca tompa zaja hallatszott fel, igy zavartalanul gondolkodhatott. Tegnap megbeszélték, hogy végleg szakítanak, ami ugyan nagyon Kamatozó utazások A Soros Alapítvány ösztöndíjával az Egyesült Államokban Borsosáé Ambrus Ildikó, a kecskeméti Petőti Általános Iskola angoltanára 'a közelmúltban a Soros Alapítvány ösztöndíjával másfél hónapot töltött tanulmányúton az Egyesült Államokban. Találkozásunkkor az út előzményeiről, tapasztalatairól kérdeztem. A Művelődési Közlönyből szereztem tudomást a pályázatról ez év márciusában. Az angol nyelvű életrajzot beküldők közül a legjobbakat elbeszélgetésre hívták Budapestre, melynek eredményeként én is megnyertem a hathetes utat jelentő ösztöndíjat. Washington mellett, a Maryland Egyetem területén helyeztek el bennünket. (A Magyarországról érkezett csoportban tizenöt általános iskolai angoltanár volt a társam.) — Milyen programokon vettek részt? — Időnk jelentős részét a? egyetem területén töltöttük. Szemináriumokat, előadásokat, délután rendszerint kirándulásokat, esténként pedig partikat szerveztek számunkra. Minden hétvégén egykét napos kiránduláson vettünk részt. — Melyikre emlékszik a legszívesebben? — Számomra a gyönyörű fekvésű Washington volt a legemlékezetesebb mai és régi épületeivel, közöttük a Fehér Házzal, a Kapitóliummal és a sok-sok múzeummal. Az utolsó hétvégét, három napot, New Yorkban töltöttük. E napok emlékeiből nagyon sokat profitálok a tanításban is. : r-^ Milyen szakmai programok részesei lehettek? — Nagyon érdekesek voltak az oktatási, zenei tárgyú előadások, amelyeket egy-egy meghívott vendég: a szakma legkiemelkedőbb egyéniségei tartottak — természetesen angolul. Mivel az amerikai angol nyelv kicsit más, mint a tisztább brit angol, nem tudta mindenki zavartalanul élvezni az előadók kiejtését. Az első napokban némiképp mindannyiunknak gondot jelentett, de gyorsan hozzászoktunk, miközben nagyon sokat fejlődtünk; lényegesen jobb lett a kiejtésünk, gyarapodott a szókincsünk. Nem lenne rossz sűrűbben ■ részt venni efféle továbbképzéseken! — Sikerült valamilyen mértékben bepillantást nyerniük az amerikai oktatási rendszerbe? — A kinti oktatási rendszer — összehasonlítva a hazaival — természetesen alapvetően más. Ezen a téren korántsem nevezhetőek egyértelműen pozitívnak tapasztalataink. Megítélésem szerint például a gyerekek tanultsági szintje lényegesen alacsonyabb, mint nálunk, amiben nem kis része lehet annak, hogy kisebb — és nagyon változó — a követelmény. Tájékozottságuk, illetve tájékozatlanságuk mértéke több kérdésben is nagyon furcsa volt számunkra. A tanterv — ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán — nagyon laza, s a diákok szabadságának mértékét ebben a vonatkozásban kissé furcsának találtuk. A középiskolában tanú- lók például szabadon választhatnak, hogy matematikát, fizikát vagy más, alapvető tárgyakat ta- nuljanak-e egy éven túl. A diáknak persze többnyire esze ágában sincs választani, miért is tenné, hiszen majdnem biztos, hogy akkor nehézségekkel kell számolnia. Megdöbbentő volt például az idegen nyelvek iránti „érzéketlenségük” is. Míg mi itt, Magyarországon a gyakorlóiskolákban már igen korán, hatéves korban (kétévnyi előképzettség után) kezdjük a nyelvtanítást, úgy tűnt, ez az Egyesült Államokban elképzelhetetlen. Idegen nyelvet alig tanítanak, s ha igen, akkor is — elenyésző mértékben — esetleg a német vagy a mostanában divatos spanyol jöhet számításba. Könnyű persze nekik, hisz világnyelvet beszélnek. Érdekes volt személyesen is érzékelni a tradíciók hiányát, Washingtonban például egy mindössze kétszáz éves épület is réginek, „ósdinak” tűnik, miközben mi Európában ezeréves épületekkel élünk együtt. Mindezek ellenére úgy tűnt, az amerikaiak éppolyan elfogultak Európával, illetve mindennel szemben, ami európai, mint ahogyan mi — irá-. nyukban. Az európai számára általában minden nagyszerű, ami amerikai, az amerikaiak számára pedig minden tökéletes, ami európai. Szeretnék említést tenni egy másik nagy külföldi élményemről is: a Coventry—Kecskemét testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően két hetet tölthettem idén tavasszal Angliában. Az Angoltanárok Egyesülete angoltanárokat is meghívott, tizen voltunk a delegációban. Nagyon sok érdekes előadást hallhattunk, tapasztalatot szerezhettünk a híres war- wicki egyetemen, ahol épp akkor rendezték meg az angol tanárok világkonferenciáját. Nem mindennapi esemény volt azoknak a nevezetes személyiségeknek az előadásait hallgatni, akiknek a tankönyveiből tanítunk nap mint nap. Ezek a tapasztalatok természetesen kamatoznak, beépülnek a gyérekekkel való folyamatos kapcsolatba. Károlyi Júlia Szemenszedett igazságok „Az ember akkor öregszik meg, amikor érzi, hogy már elapadt a kíváncsisága.” André Siegfried producer * „A világháború valamennyi híres hadvezére csöndesen távozott, mindegyik a maga módján. Sztálin volt az egyetlen, akiről azt mondták, hogy diadalmasan halt meg. Aztán kivették a mauzóleumból.” Andre Malraux francia író * „Némely országban a kisiparosok és a politikusok között csak annyi a különbség, hogy az előbbiek nem jönnek, az utóbbiak pedig nem mennek.” Egy újságíró feljegyzése „Sohasem szabad szemtől szembe megtámadni egy államfőt, bárki legyen is az. Kiváltképpen nem, ha a barátunk.” II. Hasszán marokkói király * „A valóság előtt szemet hunyhatsz, az emlékek előtt azonban nem.” Stanislaw Lee publicista * „A vonzó férfi az, akivel minden nő szívesen kötne házasságot. Kivéve a feleségét.” Jacinto Miquelareno argentin író * „Szégyellem, hogy egy idegen öleljen és csókoljon, de az ágyjeleneteket sajnos nem lehet nyakig begomboltan játszani.” • M ... Barbara de Rossi, filmszmeszno „Védencem mellett szól, hogy bár milliók fordultak meg a kezén, ő csak százezret sikkasztott.” Egy védőbeszédből * „A televíziót azért találták fel, hogy száműzzék a mesemondókat. Olykor úgy tűnik, tökéletlen a találmány.” Derek Jarman író * „Megnyugtattam fiatal hölgypáciensemet, hogy nincs semmi baja. Mi több, én is abban a cipőben járok, mint ő: mindketten gyermeket várunk. Erre azt válaszolta, hogy nem egészen, mert ő még egy férjet is vár.” Egy orvosnő feljegyzéseiből * „Az eszkimók a legszívesebben őszszel kötnek házasságot, mert akkor a nászéjszaka márciusig tart.” Jens Jörgensen utazó fájt, mégis legbelül egyfajta megkönnyebbülést érzett. Végiggondolta ezt az eltelt évet megismerkedésüktől egészen a tegnapi napig, az összes örömével és.kínjával együtt. Kezdettől fogva tudta, hogy Zoltán nem fog elválni a feleségétől — igaz, soha nem is kérte erre — és mégis találkozott vele hétről hétre, hónapról hónapra. Egy független nő és egy nős férfi „románca". Úristen, micsoda közhely már pusztán ez a szituáció is! Tudták, hogy nincs jövője a kapcsolatuknak, kimondani azonban egyikük sem mondta soha. Az utóbbi három hónapban már többször elhatározták, hogy vége, nem találkoznak többet, de ezeknek a fogadkozásoknak eddig mindig az lett a vége, hogy valamilyen úton- módon mindketten keresték egymást, Ez a szakítás azonban más volt, mint a többi. Tényleg, miben is volt más? Hát először is a hely! Egy dögunalmas sajtótájékoztató után Zoltán megvárta a folyosón és ki- buszoztak a Duna-partra. Leültek a lépcsőre és beszélgettek. Arra már nem emlékezett, hogy József Attilától és az úszó dinnyehéjtól hogy jutott a beszélgetés fonala a kapcsolatukig — lényeg, hógy újra megállapították, semmi értelme annak, hogy topábbra is találkozzanak, tegyenek végre pontot az ügyre, de most VÉGLEG! Soha nem volt jó a memóriája — különösen a számokat jegyezte meg nehezen — nem is érti azóta sem, hogy miért nem felejtette el annak a citromsárga taxinak a rendszámát, amibe Zoltán sietve beszállt. Most is itt lüktet az agyában; JA 64-50, JA 64-50. Hirtelen felvillant előtte egy kép: egyszer Zoltán véletlenül levert a polcról egy vázát, ami összetört. Akkor úgy érezte, mintha az a váza ö lett volna. Tényleg! Azt a vázát a barátaitól kapta névnapjára. Azt sem tudja mi van velük, pedig igazán jó társaság volt. Holnap felfogja hívni őket. Amióta Zoltánnal megismerkedett, elmaradtak a barátok, mert ő mindig otthon ült, és várta öt, hátha tud időt szakítani és feljön* így aztán hipba hívták, soha nem ért rá, aztán a hívások is elmaradoztak. Jgy visz- szatekintve milyen hihetetlen, hogy mindez ö volt. O, a független, erős és büszke NO, aki azt sem tudta mit jelent az a szó, hogy megalkuvás. Sokcui irigyelték is a határozottságáért és most azt kérdezi magától, hogy'akkor mindez hová lett??? Tovább figyelte az utcát, a forgalom még mindig nagy volt, újra kisütött a nap és annyira tűzött, hogy az iménti zápornak már a nyomai is eltűntek. Egyszeresük a tömegben .megpillantotta Zoltánt. Az a fehérkeretes napszemüveg volt rajta, amit úgy szeretett, és mindig felpróbált, mikor Zoltán feljött hozzá, és ami ugyan el volt törve, de Zoltán ügyesen megragasztotta, sőt az illesztésre tett egy kis piros négyzetet, így aztán tökéletes lett újra. A nyilvános telefonfülke felé sietett és mielőtt belépett volna, felnézett az ablakra. A lány teljes bizonyossággal tudta, hogy másodperceken belül meg fog szólalni a telefon, és azt is tudta biztosan, hogy nem fogja felvenni. Úgy is volt. A telefon beleorditott a süket csöndbe, Egyszer, kétszer, háromszor és utána még ki tudja hányszor. Nem mozdult az ablaktól, csak állt ott, és merevennézte a telefonfülkét benne Zoltánt, aki viszont kezében tartva a kagylót, öt bámulta az ablakban. Nem tudta, mennyi idő telhetett el így — egy perc, vagy talán egy óra? Mire feleszmélt, már üres volt a telefonfülke és lent az utcán mintha a forgalom is alábbhagyott volna. Sóhajtott egy nagyot, és határozott léptekkel elindult a fürdőszoba felé. Egy pete múlva már becsukott szemmel állt a zuhany alatt, és ahogy erős sugárban folyt rá a víz, percről percre tisztábbnak érezte magát. Amikor később magára tekerte a fürdőlepedőt, már tökéletes lett a közérzete. Határozottan úgy érezte — újjászületett!
