Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-14 / 270. szám

1989. november 14. • PETŐFI NÉPE • 3 JELSZAVUK: ISTEN HAZA — CSALÁD Az országnak kenyér kell , (Folytatás az 1. oldalról) — Érezhető volt, sikerrel lehet politizálni ilyen programmal. Ott kezdődik a probléma, amikor rá­kérdeznek — amint azt itt is hall­hattunk — a hogyanra... T-t Fő követelésünk nem szóno­ki frázis, de vitákban kiérlelt, rész­letekig kidolgozott elképzelés. Úgy gondoljuk például, hogy ez az egész nem egyik pillanatról a má­sikra, hanem lépésről lépésre való­sulhat csak meg. A lényeg: a váltás miatt nem maradhat parlagon a föld egy szezonra sem. Az ország­nak kenyér kell; a terményeinkért kapott forintra, dollárra, márkára nagy szükségünk lesz. El tudom például képzelni, hogy a jól műkö­dő szövetkezetek továbbra is meg­maradnak. Viszont a gazdáknak, a munkát vállaló tulajdonosoknak nagyobb beleszólásuk lesz az irá­nyításba, a döntésekbe. Aki pedig nem tud, vagy nem akar bajlódni a földjével, reálszámitások szerint, járadékot kap majd a tulajdona után. Hangsúlyozni szeretném is­mét: a jövő szövetkezetei már nem kolhozok, hanem igazi gazdakö­zösségek lesznek. A gépeket és az üzemeket az működteti, aki a leg­jobb jövedelemét ígéri értük a tu­lajdonosoknak. — De kikre számít Ön? Ki áz, aki otthagyja a falunál jóval kom­fortosabb várost, a jól jövedelmező ipari termelést vagy a szolgáltatói ágazatot, hogy visszatérjen a visz- szanyert földjéhez, melyet apja vagy a nagyapja hagyott rá? A le­romlott falvak és a gyenge haté­konyságú mezőgazdasági termelés elűzik az új generációkat is... — Nézze, számos gyárat, üze­met be kell zárni a jövőben, ha nem akarjuk újabb milliárdokkal növelni fölöslegesen tetemes adós­ságunkat. Szerintem lesznek majd olyanok, akik számára vonzó al­ternatívát jelenthet a gazdálkodás­hoz váló Visszatérés. Az elsőgene­rációs elszakadás még nem jelent teljes szakítást a múlttal. Mindent „A magyar paraszt alkotóereje és szorgalma hitelképes” meg kell tennünk, hogy az új gaz­dák valóban eséllyel indulhassa­nak. Higgye el: vannak emberek — szerencsére nem is kevesen — akik, ha a sajátjukon dolgozhat­nak, csodát tudnak művelni még a gyenge adottságú területeken is. Egyedi esetek százait tudnám idéz­ni, de hadd említsek inkább egy történelmi példát: miként lett ter­mő gyümölcsös és bortermelő ká- naán az alföldi homokhátság a harmincas években. Az ültetvény- fundálók „hegyeket” mozdítottak el, mert hitték: maguknak, család­juknak s valamiként a hazának is áldozatot hoznak. Ma már nem lehet versenyképes a világban a ta- licskás, hátipermetezős igyekezet. Munkagépek, feldolgozóüzemek, alkalmas szállítóeszközök kelle­nek; új technológiák, kemikáliák. De konkrét ígéreteink és megálla­podásaink vannak: ha sikerül a földreformunk, a külföldi tőke se­gít a hazai mezőgazdaság felvirá­goztatásában. A magyar paraszt alkotóereje, hite és szorgalma hi­telképes! Bízom benne, hogy á falu felszabadulásával, a vállalkozási lehetőségek kiteljesülésével az ifjú­ságunk is otthont talál apái föld­jén. Értékteremtő, teljes emberi életet tervezhetnek fiaink és lánya­ink egy jól fölszerelt, (kis)városkö- zeli farmon is. Óvakodjunk a kommunistáktól?! — Itt Kunszentmiklóson is sok­szor elhangzott a fölszólítás: a kis­gazdapárt óvakodjon a kommunis­táktól. Nehogy megint szétverjék á pártot, megbontsák az egységet. A probléma viszont az, hogy a mai agrárértelmiség többsége — egyéb­ként az egykori mintagazdák fiai, unokái — a végsőkig kitartott az MSZMP-nél. Ha önök következe­tesek lesznek a szigorú felvételi rendhez, kimaradnak soraikból — a korszerű termelésnél elengedhe­tetlenül fontos — jól képzett szak­emberek. Eleve rosszabb pozícióval indulnak a versenyben... — Bizony ez egy valós és igen nehéz probléma. Szerintem vigyáz­ni is kell a kategorikus kijelenté­sekkel. Különbséget kell tennünk kommunista és kommunista kö­zött. Meg kell néznünk például, hogy ki üldözte kifejezetten a pa­rasztot és ki lépett kényszerűségből az MSZMP-tagok sorába? — De hisz itt többen is hangsú­lyozták: a százezreket, milliókat — még az elmúlt évben is — bezse­belő szövetkezeti és állami gazdasá­gi vezetők igenis a „kizsákmányolt, kisjövedelmű tagok és alkalmazot­tak vérét szívták...”- Nem mondhatok mást én sem. Amikor a tsz asszony-brigád tagjai öt-hatezerért egész télen és tavasszal a gyümölcsösöket met­szik, átfagyva, vacogva; amíg a traktorosok „alig bérért” betegre rázatják magukat a rossz inakon s a földeken—s nekik a nyereségből csak százasok jutnak, míg a veze­tők — (a tag-, vagyis tulajdonos­társak) ennek kétszázszorosát markolják föl (a sok egyéb mel­lett), jogos az igen kemény bírálat. Ez etikai kérdés is. E tények ellené­ben mondom: az agrárértelmiség jól felkészült, dolgozni szerető, be­csületes tagjait a sorainkba várjuk. (Nem is szólva persze azokról, akik vállalták a mellőzést, a kikö­zösítést is, mert a meggyőződésük nem engedte, hogy a parasztság árulóival parolázzanak.) A szak­értelmet meg kell becsülnünk. A tudás, a tudomány fontosabb, mint a jó föld és a gép. Ez objektív tény, amivel számolnunk kell.. Hol vannak az érdekeltek? — A Felső-Kiskunság települése­in lakók többsége mezőgazdaságból él. Vagyis biztosan fontos lehet a számukra, amiről Önök beszélnek. Mégsem telt meg érdeklődővel az általános művelődési központ nagy­terme. Nem jutott még el az érde­keltekhez a „földígérő” üzenet? — A Kisgazdapárt csak nemrég született újra. A félelem és a terror ideje után még annak is örülhe­tünk, hogy viszonylag gyorsan né­pes szervezeteink alakultak errefelé is. Ma még csak ígéretek vagyunk. Kunszentmiklósra azért jöttünk, hogy elmondjuk az embereknek az ajánlatunkat még a választások előtt. Úgy gondolom, voltunk ele­gen ahhoz; hogy: sokakhoz eljut majd az üzenetünk. Ez az a párt, amely a nehéz időkben is felemelte a szavát a parasztság érdekeiért. Amely nem kompromittálódott a kommunizmus negyven éve alatt. Jelszavunk: Isten — Haza — Csa­lád. Biztos vagyok benne, hogy az itt élők értik, mit akarunk ... — Az utolsó kérdésem a Kisgaz­dapárt köztársasági elnökjelöltjé­hez szól. A szervezet irányítói egy­ségesen a négy „igen” mellett kar­doskodnak. Vagyis, hogy majd az új, szabadon megválasztott parla­ment nevezze ki a magyar köztársa­ság elnökét. Tehát jelölt vagy nem? — Az én jelölésem csak gesztus volt, a tarpai kisgazdák kedves tisztelgése. Pártunknak nincs el­nökjelöltje. Társaimmal egyezően, én is négy igennel voksolok majd. Előbb szabadon megválasztott or­szággyűlés kell. és, új kormány. -Ez­után majd a honatyák megválaszt­ják a -köztársasági elnököt. A sor­rend igen fontos. Farkas P. József NYÍLT LEVÉL az FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete ügyvezető alelnökéhez, dr. Ádám Pálhoz Tisztelt Ádám úr! A Petőfi Népe 1989. október 31- ei számának 3. oldalán megjelent „Ünnepségek Október 23-án” című Ön által szignált cikkben foglaltak­nak a személyemre vonatkozó kité­teleire az alábbiakban kívánok ugyancsak a nyilvánosság előtt ref­lektálni. Mindenekelőtt sajnálom, hogy ezt meg kell tennem. A megjelent cikk után ugyanis nem véletlenül vártam két hétig. Megadtam azt a lehetőséget, hogy ha egy ember té­ved, illetve téves információt kap és annak hangot ad, annak hiteléről legalább utólag meggyőződik. Először is nem a lajosmizsei, ha­nem a felsölajosi Almavirág Mg. Szakszövetkezet elnöke vagyok. Tájékoztatásképpen jelzem, hogy az október 23-ához méltó megemlé­kezés találkozik az én személyes meggyőződésemmel is. A megemlé­kezés szervezéséért csak gratulálni tudok. Dolgozóinknak meg volt adva a lehetőség a részvételhez. A szövetkezet hirdetőtáblájáról a meghívót nem távolítottam el. Egyébként tudnia kell minden hir­detni szándékozó állampolgárnak, hogy a szövetkezet területén elhe­lyezett tábla használatához illik en­gedélyt kérni, aminek ellenkezőjére még nem volt példa. Mindezek elle­nére a lekerült meghívót azonnal visszarakattam. A kisgazdapárt tagjai ellen dü­hödt kirohanásaim nincsenek, de vitáim viszont vannak, lesznek is mindazokkal, akik nem azt a lehe­tőséget keresik, hogy a közös gaz­dálkodás mellett a magángazdálko­dás lehetőségeit is megteremtsék. Azt is ki merem jelenteni, hogy az Ön által idézett meglehetősen par­lagi stílusban leírt mondatot nem mondtam ki. És most én idézek Ádám úrtól. Könnyen megtehetem, mert személyesen jelen voltam az ülésükön, ahol kijelentette: „az ok­tóber 23-ai ünnepségen egyetlenegy kommunistát sem kívánok látni, mivel nem tudni, melyik a gyilkos. Ezekre az ünnepségeken nincs szükség”. Tekintettel arra, hogy én ezen időpontban az MSZMP tagja vol­tam, úgy éreztem, az ügyvezető alelnök fenti kijelentései nekem is szóltak (ámbár harminchét éves lé­temre aligha lehetek gyilkos). Az ünnepi megemlékezésről ezért még­is távol maradtam. Arra a kérdésére, hogy mennyi földdel léptem be, a következőt kí­vánom megjegyezni: Tudnia kell Ádám Úrnak, hogy ezt a kérdést mely korosztálynak teheti fel, mert különben önmagáról állít ki bizo­nyítványt. Én ugyanis nem azon korosztályhoz tartozom, mindazon kezdeményezők sokaságával együtt, akik rendelkeznek földterü­lettel. Ennek ellenére azon állás­pontot képviselem, amit a kérdező nem tudhat, hisz tőlem idáig meg sem kérdezte, hogy azok a föld­igénylők, akik a földön gazdálkod­ni akarnak, a lehetőséget a szövet­kezet megadja. Áz információszol­gáltatóknak ezt tudniuk kellene, hisz sokadszor jelentettem már ki. Talán a tisztességhez ez is hozzátar­tozott volna, Földeladásról még annyit, hogy azokat a földterületeket értékesítet­tük, amit a rendelkezések lehetővé tettek és a szövetkezet'vezetősége jóváhagyott. Ez tehát nem elnöki hatáskör. Az Ádám úrral való találkozást hasznosnak tartottam. Ám ott sem­minemű ígéretet nem tettem. Ezen a beszélgetésen az elképzelések reá­lis lehetőségeit kerestük, tisztáztuk, hogy a jövő érdekében nem szemé­lyeskedünk, mutogatunk, egymás­nak nem ellenségei vagyunk, hanem a nép érdekeit képviseljük más megközelítésből. Bár így dolgoz­nánk mindketten. A nyíltság és az őszinteség ma az egyetlen elfogad­ható magatartás. | Á tisztességhez csak egy út vezet. És most én kérde­zem: ki tartson önvizsgálatot? Csordás László, a Felsőlajosi Almavirág Mg. Szakszövetkezet elnöke Szociáldemokrata kongresszus után Kétségek és remények előzték meg a szociáldemokrata kongresz- szust. Sokan lesték a szakadást. Valójában az történt, hogy a hat- százegynéhány küldött megválasz­totta a párt vezetőségét és megte­remtette az egységes SZDP-t. Per­sze, a párton belül sokféle szándék és szándékok sorrendiségének kü­lönböző igénye fér meg, mert ez a párt vitatkozó kollektíva. A má­sok jóhiszemű, eltérő véleményé­nek tiszteletben tartása itt alapelv. Voltak, akik a különbözőséget dü­hükben kivitték a külvilágba, a kompromisszumokra törekvést mellőzve. Harmincán kivonultak a teremből, majd többen visszatér­tek. Ez aligha szakadás. A kongresszus leszögezte a min­den tag számára kötelező alapelve­ket: az igazságra törekvés, a sza­badság, az esélyegyenlőség igényét és a szolidaritást. Az esélyegyenlő­ség a protekcionizmus kiküszöbö­lésével biztosítható. Emellett reális az igény: minden embernek joga van a művelődéshez, a szociális biztonsághoz. A szolidaritás az emberi együvé tartozást, a segítő­készséget jelenti, melynek kereszté­nyi etikai-erkölcsi -gyökerei van­nak. Az akciótervek kidolgozása bizottságokban történt. A szociál­demokrácia nem hirdeti a saját té­vedhetetlenségét, ezért igényli a minél szélesebb közvélemény állás- foglalását, véleményét. Nagy él­mény volt a hasonló elvű külföldi pártok képviselőinek az egész or­szágot érintő segítőkészséget beje­lentő megnyilatkozása. A kong­resszus emlékezetes és megindító eseménye volt a hazai veteránok és az emigráció tagjainak újra talál­kozása. Dr. Honti Géza az Országos Választmány tagja A kecskeméti kis zsinagóga sorsáról A Fidesz Kecskeméti Csoportja az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A város és a megye építészeti, várostervezési kérdésekben illetékes fórumain hónapok, sőt évek óta napirenden szereplő kérdés az ún. kis zsinagóga felújítás utáni hasznosítása. A legújabb ezzel kapcsolatos elképzelés szerint — amely már a sajtó útján is napvilágot látott — az épületben a Katona József Színház bábtago­zata nyerne elhelyezést. Elöljáróban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Fidesz nem kultúraellénes, sőt különleges súlyt helyez az állampolgárok kulturális szintjének emelésére, mint a gazdasági felemelkedés és a társadalmi méretű politizálás alapfeltételére. Élismeri továbbá, hogy a város'fiatalabb, de esetenként az idősebb korosztálya számára is szükség van a színvonalas bábelőadásokra, amelyekhez elengedhetetlen feltétel a megfelelő infrastruktúra megteremtése. Véleményünk szerint azonban nem a kis zsinagóga az az épület, amely a fenü célra igénybe vehető lenne. A kis zsinagógának ugyanis megvan (már vagy még) a jogos tulajdonosa: a kecskeméti izraelita közösség. Újraformálódó (helyi) társadalmunkban az állam és az egyház közötti újabb közelítő lépés lenne, ha a megyei tanács — mint az épület kezelője — tárgyalásokat kezdeményezne az izraelita hitközösség képvise­lőivel a kis zsinagóga térítésmentes visszaszolgáltatásáról. A4 épület izraelita templommá történő „visszaalakításában” ezt követően az izraelita közösség mel­lett, annak szakértő közreműködésével a megyei tanács is oroszlánrészt vállalhat­na. Mintegy cserébe azért, hogy a most Tudomány és Technika Házaként funkcio­náló nagy zsinagóga vélhetően eredeti funkcióját már nem kaphatja vissza. Felhívjuk ezért valamennyi — a döntésben részt vevő — megyei vezető figyel­mét, hogy a rövid távú érdekek helyett a hosszú távú — s éppen ezért megalapo­zottabb, egy adott közösség további sorsát alapvetően meghatározó — érdeket részesítsék előnyben. Dr. Sarkadi Zsolt a Fidesz Kecskeméti Csoportjának ügyvivője Népszavazás előtt Politikai irányzatok ' November 26-án népszavazás lesz Magyarországon. Önmagá­ban az a tény, hogy hazánkban népszavazásra kerül sor, vitatha­tatlanul az ellenzéki pártok együttes, szívós harcának egyik elért eredménye, sikere. Ahhoz, hogy a népszavazáson kezünkbe adott, kurtán, furcsán, komplikáltan, sőt félreérthetően feltett kérdésekre választ tudjon adni az egyszerű állampolgár is, érdemes megismerni e népszava­zás előzményeit. Nekem az a véleményem, hogy jelenleg mindössze három jelentős politikai csoportosulás látható, bár mindhárom csoportosulásban megtalálhatók más csoportok elemei is. Az egyik szocialista irányzat, mely az MSZMP utódpártjaként szerveződik, s melyet demokratikus szocialista irányzatnak is ne­vezhetünk. E szocialista irányzathoz kell sorolnunk az MSZMP néven újjászerveződő pártot is? Inkább egy negyedik, egy kommu­nista irányzat verbuválódik. A másik két csoportosulás, irányzat ma még egyértelműen ellen­zéki, még akkor is, ha egyes kérdésekben, egyes jelentős kérdések­ben is van eltérő véleményük. Az ellenzéki pártok egyik irányzatát legtalálóbban liberálisok­nak nevezhetjük, jóllehet, sok esetben távol vannak a klasszikus liberális eszméktől, egyesek inkább a szociálliberálísokhoz sorol­hatók. Ebbe a csoportosulásba sorolhatók a szabaddemokraták (SZDSZ), a fiatal demokraták (Fidesz) és (különösen kongresszus suk határozatai után) a szociáldemokraták (MSZDP) többsége. E csoportosuláshoz híveik elsősorban azért csatlakoznak, mert mindenekelőtt magántulajdont, tiszta piacot, egyértelműen polgá­ri társadalmat akarnak. Ez az irányzat „jelképesen” Magyaror­szágot szeretné „áttolni” Nyugat-Európába, egyesek túl az óceán­ra, Észak-Amerikába. A harmadik csoportosulást, az ellenzék másik irányzatát nemze­ti centrumnak nevezhetjük. Ebbe az irányzatba tartoznak a kisgaz­dák (FKgP), még akkor is, ha ők a háromoldalú tárgyalások jegyzőkönyvét aláírva, később P-és egy időben—aláírást gyűjtöt­tek az SZDSZ kezdeményezte akcióra és Habsburg Ottó elnöki jelölésére, majd csatlakoztak a november 26-ai népszavazással kapcsolatban az SZDSZ felhívásához. Ezen irányzathoz tartoznak a kereszténydemokraták (KDNP), a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Magyar Néppárt (MNP). Valamennyi ellenzéki szervezetnek alapvető célja a vegyes gaz­daság, piac, jogállam, demokrácia, s e kérdésekben nem vitatkoz­nak egymással. E pártok programjaiból én azt vettem ki, hogy e tömörülések nem olyan piacgazdaságot keresnek, mely a tőke nélküli állampolgárok millióit a jelenleginél még súlyosabb hely­zetbe hozná. A nemzeti centrum pártjai egyszerre gondolkodnak hazában, népben, nemzetben és haladásban. Úgy gondolják, hogy Ma­gyarországot még jelképesen sem lehet eltolni sem Keletre, sem Nyugatra. Háromoldalú tárgyalások A háromoldalú tárgyalások eredményeit, úgy gondolom, senki sem vitatja. Vitathatatlan, hogy e tárgyalások eredménye az, hogy a korábbi pártállamból olyan Magyar Köztársaság lett, melyben törvényesített a többpártrendszer, az ország kormányzója, a (majd) legitim Országgyűlés, garantáltak az emberi szabadságjo­gok, jogilag a különböző tulajdonformák egyenrangúak. A végső fordulópont természetesen a jövő év elején—közepén lebonyolított szabad választás lesz. A felsorolt eredményeket a háromoldalú * tárgyalások aláírása pecsételte meg. Fel kell tennem azt a kérdést, hogy ezt a megállapodást miért nem írták alá az SZDSZ és a FIDESZ, miért csak részlegesen a szociáldemokraták, ha ez ilyen jelentős kérdéseket ölelt fel? A fia­tal demokraták és sokszor a szabaddemokraták is hajlamosak e vitát úgy beállítani, hogy az aláírókkal (az általam nemzeti cent­rumnak nevezett pártokkal) szemben, akiket egy időben nosztalgia­pártoknak tituláltak (akkor még a kisgazdákat ésszocdemeket is), csakis ők az igazi ellenzék, csakis ők a nem megalkuvók, csak ők azok,, akik nem paktálnak le a kommunistákkal. Az egész ország olvashatta, a tévében láthatta, hogy a háromol­dalú tárgyalásokon az ott részt vevő ellenzéki szervezetek mindent, tételesen együtt és közösen fogadtak el. E megállapodásban az is szerepel, hogy az aláírók sem kötöttek alkut a munkásőrség, a pártvagyon, a pártok munkahelyi szervezése ügyében. Csupán egy kérdésben nem volt meg az egyetértés, mégpedig a köztársasági elnök megválasztásának idejében és módjában. A nemzeti centrum pártjai, az aláírók (mint említettem, a kisgaz­dák azóta változtattak álláspontjukon) abból indultak ki, hogy a jelenlegi Országgyűlés nem legitim, s az átmeneti időre legalább egy, a nép által megválasztott köztársasági elnök biztosítsa a legitimitást, a visszarendeződés megakadályozását. A nem aláírók (SZDSZ, Fidesz) magatartása nemcsak hogy inkorrekt és helytelen volt, de az én véleményem szerint nem szolgálta a nemzet érdekeit, súlyos pénzügyi terhek viselésére kény­szerítette az amúgy is szegény költségvetést. Céljuk az lehetett, hogy saját pártjaiknak előnyöket szerezzenek, (sokat szerepelje­nek) és az aláíró ellenzéki pártok politikai tekintélyét csökkentsék. Nem az aláírásgyűjtésnek tudható be az a tény, hogy az Or­szággyűlés elfogadta az új alaptörvényeket, megszüntette a mun­kásőrséget, kitessékelte a pártokat a munkahelyekről. E kérdések­ről minek kell most „népszavazni”? Mit szólnának a kezdeménye­zők, ha'— ne adj isten -fi a népszavazás visszavinné a pártokat a munkahelyekre? Hogyan szavazzunk? A Magyar Néppárt a november 26-i népszavazásra azt javasolja az állampolgároknak, hogy azon vegyenek részt, s fontolják meg, milyen választ adnak a feltett kérdésekre. A 2., 3., 4. kérdésekre, s ebben valamennyi ellenzéki pártnak azonos a véleménye, a válasz „igen”. E kérdések egyébként már eldőltek. Az 1. kérdés a köztársasági elnök választásának időpontjára és módjára vonatkozik. Az a véleményem, hogy egyszer (ezer évenként) adassék meg a népnek, hogy államelnökét maga válassza meg, s ne a majdani sok-sok pártból összeverbuválódó parlament, s ezért itt legyen a válasz: nem. Nagy Béla a Magyar Néppárt megyei ügyvivője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom