Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

1989. október 10. • PETŐFI NEPE • 5 • Jó a közvilágítás a Petőfi Sándor utcában ... TÍZ HÁZNAK EGY LÁMPA — „HA KAPNÉK KÉT POFONT, NEM TUDNÁM, KI ADTA” — HUZALCSERE NEGYVEN ÉV UTÁN Közvilágításunk tükre az utca • ... és az áruházak környékén, míg más helyeken sötétek vagy gyenge fényt kapnak az utcák. mög,,JWsíóHt“az -áramszolgáltatók zsebe bánja-ezt' a -gyako­ribb javítások miatt. Szakember kollégája, Meleg László, a Démász kecskeméti kirendeltségvezetője is csatlakozik ehhez a véleményhez. Fel­hívja a figyelmet arra is: tipikusan „magyar betegségről” van szó. Az idehaza gyártott nátriumlámpák élettartama fele, mint a külföldieké. Tízezer óráig kellene világítaniuk, de öt­ezernél már kimúlnak. Rossz a minőségük — állítja —, akár­csak a körte alakú izzóknak, am^yeknek ezer óra lenne a mű­ködési idejük. Valójában ...? Gondoljunk csak a boltban vá­sárolt égőkre, és könnyen választ kapunk erre is. Baja után Kecskemét megyei város áramellátása és közvi­lágítása is megérdemel néhány szót. Fény és árnyék egyaránt jellemző az itteni állapotokra, már ami a hálózatfejlesztést és a napi szolgáltatást (közvilágítást) illeti. Az idén jutott el a tanács és a Démász odáig, hogy a Tabán utca tartóoszlopa­inak vékony rézhuzaljait a forgalmas úttest mellett, negyven év után, szigetelt vezetékkel cserélje fel. Folytatták a tanya­villamosítást. Száz, külterületen épült házat kapcsoltak be az áramszolgáltatásba. Ami nagy eredmény, de egyben nagy kiadást is jelentett a tulajdonosoknak. Egy miklóstelepi em­ber, hogy világíthasson és a vízhúzó motort használhassa, 50 ezer forintot költött a villany odavezetésére. Az évi 20 millió forint közvilágítási díjat fizető város lakói viszont aszerint értékelik az áramszolgáltatást, hogy ezekben az egyre korábban sötétedő októberi napokban jó látási viszonyok mellett, biztonságosan közlekedhetnek-e az utcá­kon. Milyen lehetőséget nyújt erre az a csaknem 10 ezer lámpa, amely a városban és a közelben lévő Városföld, Balló- szög, Nyárlőrinc, Szentkirály és Lakitelek lakóinak világít? Azonkívül, hogy a tanács négymillió forintot költött ez év­ben az aluljáró környékén és a forgalmas útkereszteződések­ben nátriumlámpák felszerelésére, az utcai világítás tovább­ra is felemás képet mutat. Kielégítő közvilágításról csak a városközpontban és a Petőfi Sándor utcában beszélhetünk, távolabb — mint a Hunyadi- és a Petőfivárosban, s Kecske­mét sok más részén is — csupán úgynevezett irányfény segíti a tájékozódásban a gyalogosakat és a járművezetőket. Alig dereng valamennyi fény a Nagykőrösi utcában, másutt mint­ha gyertya égne a fák sűrű lombkoronája között, a Kerká- poly utca pedig — a kirendeltségvezető szavával élve — töksötét. A városközponttól kintebb eső területek rossz köz- világításának — fekete foltjainak — kritikájaként is.elfogad- hatjuk, amit Meleg László mond: I — Ha az utcánkban, ahol lakom, este kapnék két pofont, nem tudnám megmondani, ki adta. Ott is sötét van. „ I S , Kohl Antal Ki fizeti a településeken a villanyszámlát a közvilágításért? A tanácsok, a lakosság adójából és más, erre a célra fordít­ható pénzből. Már nem ilyen egyszerű a válasz arra a kérdés­re, hogy a közintézményeket is sújtó elszegényedésben med­dig ér az a bizonyos takaró a tanácsoknál az áramdíjak és a villanyhálózat-bővítés kiadásának fedezésére. Nyárlőrincen, mint annyi más községben is, kevés pénz, mindössze 240 ezer forint jut az évi áramszámlára. Tizenhá­rom utcában ma még villanykörték is vannak. Ezek évtize­dekkel ezelőtt sem számítottak újdonságnak. Az olyan utcá­ban, ahol tíz háznál nincs több, csupán az utcasarokra jut «gy lámpa. Budai József, a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vál­lalat Bajai Üzemigazgatóságának osztályvezetője szerint is Bács-Kiskun megye falvai és városai nem sorolhatók a legjob­ban kivilágított települések közé. A Dunántúlon és a Tiszán­túlon nagyobb a fényerő a közterületeken. Baján, egyes utcákban, csak minden harmadik oszlopon található fény­forrás. Az igazgatóság működési területén — Kelebiától Bócsáig, Csengődig, Tabdiig és Tázlárig — szinte megszám­lálható tlannul sok olyan utca, amelynek va^y a közepén, vagy csak a két végén gyullad ki esténként a fény. A szándé­kos rongálás, mint például a csúzlival okozott törés — ame­lyet az elmúlt években sorozatosan követtek el — mostaná­ban szerencsére ritka. Megvan-e'az anyagi fedezet az időnként mégiscsak elromló közvilágítási lámpák javítására ?—érdeklődöm ezután Budai Józseftől. Elmondja: a karbantartásokra még telik a pénzük­ből, abból az öt-hatmillió forintból, amelyet esztendőnként erre a célra költhetnek. Javult az alkatrészellátás is. Míg négy-öt éve nehezen tudtak beszerezni nátriumlámpákhoz való gyújtószerkezeteket, erre ma már nem panaszkodhat­nak. Sokkal nagyobb gond, hogy elténnattaCSblPéS á sieb" •gáltatók érdeke abbanrmilyeiHánipatesteketváséToljanak-és •tartsanak üzemben. A Démász kézéléséfe bízSít'kéf és fél ezer higanygőzlámpa mellett ugyanis az ötezer nátriumlám­pával jól jártak a tanácsok, mert ezeket olcsón vásárolhatták 9 Négymillió forintot költött az idén Kecskeméten a tanács a forgalmas aluljárók környékén és az útkereszteződésekben a közvilágítás javítására. Képünkön: lámpacsere a Mátyás király körúton. SZEPESI ATTILA': Senkiföldje Gyártelep Óbudán. Mögötte kopár földdarab. Szeméthalmokkal elborított mező. Autóroncsok, ládák, székek, rozsdás vasdarabok. Pocsolyák. Ilyen­nek képzeli az ember a végítélet utáni földgolyót, a Naprendszer elszabadult, elnéptelenedett harmadik bolygóját, ahogy élettelenül pörög az üres térben, lakhatatlan hegyeivel és völgyeivel. Az embernek már nyoma sincs e kései tá­jon, hacsak ezt a sok lomot nem tekin tem annak — az önmagát elemésztő ci­vilizáció utolsó kacatjait. Néhány fűszál még itt-ott felüti a fe­jét, de más növény nemigen telepszik meg itt a gyártelep mögötti senkiföldjén. A pocsolyák közt szétfolyt kátrányku­pacok. Ha ezek a tűző napon megolvad­nak, kegyetlen tréfát űznek bogarakkal és madarakkal, mert ha rájuk röppen egy tollas vagy csápos lény, nem engedik el többé. Az belesüllyed a kátrányba és elpusztul. Van állítólag a bolygóközi térben né­hány olyan csillag, ami rég kiégett, fel- perzselödött. Rég halott anyaggá vált, atomjai is szertehullottak, tulajdonkép­pen nem is anyag már, csak annak fáj­dalmas emléke. Az anyag szó az anyá­ból ered, ahogy mintája, a matéria is a mater-bői, s olyan elemi erőt jelent, melynek megvan az életet termő képes­sége. De ez a halott csillag a bolygóközi térben már egész'en elvesztette életet ter- mő-teremtő képességét, csak sodródó, kozmikus szeméthalom. Ez az óbudai sivatag azonban mégsem egészen kihalt. A rozsdalepett pocsolyá­kat parányi férgek népesítik be. Nyál­kás, nyüzsgő, parányi szörnyek hem­zsegnek a vízben. Csak mozgásuk lát­szik, az egyedeket alig lehet különvá­lasztani: nincs ennek az elszabadult pa- rány-farsangnak sem kezdete, sem vége — csak éppen zajlik az egész; értetlen és érthetetlen szenvedély irányítja, a féreg­sors mindenkori jelenideje. Valahol azt olvastam, hogy az idők végén a földgolyót ellepik majd a csótá­nyok, és a burjánzó, illatos, hófehér lili­omok. Ok a fauna és a flóra legszivó- sabbjai, akik minden kataklizmát túlél­nek, minden mérget kibírnak, és a kol­lektív pusztulás felett egyedül képesek diadalmaskodni. Liliomok és csótá­nyok: fekete és fehér. Az álom szent és alvilági jelképei, férgek és szirmok. Meglepő, hogy a liliom ilyen szívós. MEGVALÓSUL VAGY ELVETÉL AZ ÍGÉRETES KEZDEMÉNYEZÉS? Euroskanzen ? Tiszakécskén ? Ügy gyorsult fel, hogy lelassult A történet úgy kezdődött, mint e^y mese. volt egyszer egy Fáth Lajos nevű úr, Svájcban elő hazánkfia, aki az Eürópai Népművészetek Faluja Magyarországon elne­vezésű, Svájcban bejegyzett baráti kör elnöke. Elhatá­rozta, hogy társaival együtt megvalósítja Magyaror­szágon az Euroskanzent, amelyben az öreg kontinens országainak jellegzetes épületei kapnának helyet, szám szerint 52, lévén, hogy egyes országok sajátos kultúrá­jának bemutatásához nem elé| egyetlen ház. Az egyen­ként mintegy 150-200 négyzetméteres épületek egyik fe­lében lakóegységeket alákítanak ki, a másik részben pe­dig a népművészeti kiállítás kap helyet. Része lenne az Európa-falunak egy közösségi épü­let is, étkezővel, kiszolgáló létesítményekkel. Ugyanis a tervek szerint itt állandóan vendégek népesítenék be a házakat, mégpedig az illető országok által kiválasz­tott küldöttek — köztük zömében fiatalok, vagy egy- egy szakma, tudományág képviselői, akik egyrészt alkotó munkát végezhetnének itt, másrészt jó alkalom kínálkozna egymás életének, szokásainak megismeré­sére, kapcsolatok kialakítására, ápolására. Fáth Lajos ezen elgondolásához pártfogókat is kere­sett, és talált is. Az Európa Pariáment illetékes bizottsá­ga támogatja az elképzelést, a beruházást pedig az illető országok finanszíroznák. Részben saját anyag felhasz­nálásával, de elsősorban pénzzel, magyar munkát, kivi­telezőt foglalkoztatva. S ez nem kis lehetőség, hiszen becslések szerint az építkezés végösszege megközelítené az egymilhárd forintot. A magyar partnemekg- akinek egy ilyen vállalkozás hosszabb távon is üzlet lehet, hi­szen mintegy négyszáz személy ellátásáról kellene fo­lyamatosan gondoskodni, úgy, hogy azt a küldő ország fizeti—csak a területet kellene adni hozzá, a telekhatá­rig kiépített közművekkel. Jelentkező lenne is az adott feltételekkel, de Fáth úr — családi kapcsolat, vagy valamilyen más vonzalom miatt — Tiszakécskét választotta, s ragaszkodik a neki bemutatott Tisza-parti területhez. Olyannyira, hogy augusztusban, amikor Kecskeméten járt az anyanyelvi konferencián, újólag megnézte a szép fek­vésű partszakaszt, szerzett magyar kormányzati tá­mogatást, s megkérte az illetékeseket, hogy mielőbb intézkedjenek — külügyi úton;—, mert szerené hiva­talosan is indítani a vállalkozást. ‘ Nagy fantáziát látott ebben a Bécs—Budapest vi­lágkiállítás kormánybiztosa, Somogyi László, aki megígérte: maga is közbenjár, ha szükséges, hogy az ügyek felgyorsuljanak. S hogy mi történt? Jó magyar szokás szerint a gyorsítás helyett lassulás következett. A videofilm, amit Fáth úr kért, elkészült, jöttek viszont a problé­mák — utólag. Hogy kié is az a terület, amelyet a korábbi tanácselnök, Miskó István, bizonnyal a város érdekében már odaígért. Lehet-e ott egyáltalán építe­ni? S ha igen, szabad-e vagy meg kell hagyni azt a térséget, és másikat keresni helyette? (Fáth úr egyéb­ként augusztusi ittjártakor hallani sem akart más helyszínről). A külügyminisztériumba küldendő levél megírása helyett tehát egy értekezletet hívtak össze Tiszakécs­kén, az érintett szakemberek, társadalmi aktivisták részére. ■ . ' ■ A megbeszélésen, — ahol Borbély Lajos, a megyei tanács osztályvezetője ismertette a legújabb fejlemé­nyeket Fr- kiderült: az ominózus terület a Szolnoki Vízügyi Igazgatóságé -3 állami kisajátítással került a birtokukba —, s ők hajlandók is lennének beszállni a vállalkozásba, de üzleti alapon — mondta Ivaskó Lajos. Ilyen megoldás viszont nehezen képzelhető el most. A 120 méter széles parti sávon vizsgálat dönthe­ti el, hogy mennyire közelíthető meg a víz, de 10—20 méter védőtávolság biztosan szükséges. A helyi városszépítő egyesületet Dankó János kép­viselte, aki azt hangsúlyozta: ők is szeretnék, hogy az Európa-falu Tiszakécskén legyen. De ez a terület, adottságainál fogva, láncszerű beépítést tesz lehetővé, s gyűrűben másként nézne ki. Alternatívaként felve­tődne a Holt-Tisza partja, a Makkos-erdő térsége. Kladács Györgyi, a város főépítésze szerint vázlat­tervet kellene készíteni, ahhoz viszont információ is szükséges a házakról. És javasolni kellene más terüle­tet is. Markolt László megyei főépítész ezzel szemben egy „laza tanulmányterv” elkészítését tartotta szüksé­gesnek, hogy egyáltalán legyen miről tárgyalni. S szakmailag indokolta, miért lehet a centrális elren­dezés mellett versenyképes a lineáris település. Azért, mert egy hangsúlyozott, erős motívum, maga a Tisza, ezt jogosulttá teszi. A megbeszélés végén megalakult a helyi érintett szakemberekből egy előkészítő bizottság. A résztve­vők abban maradtak, hogy a városi tanács megrendeli a Bácsterv-től a tanulmánytervet — több változatban és más helyszínre is. Szakemberek megnézik á terüle­tet, elvégzik a szükséges stabilitásvizsgálatot, felmérik a közműkialakítás lehetőségeit. Ennek határideje 1989. október 15. Mindezek figyelembevételével lehet dönteni a helyszínről, s arról, hogy a Fáth Lajos által kért, s neki megígért feltételeket valóban tudja-e telje­síteni Tiszakécske. Ha igen, akkor utána tényleg gyorsítani kell a szer­vezésben. Ha nem, akkor az Euroskanzen elköszön a folyóparttól, s lehet, hogy a^ országtól is, hacsak egy másik helyszín nem jelentkezik. De akkor a döntés ismét Fáth Lajos kezében van... Váczi Tamás (Az Euroskanzenről ma délután 5 órakor, a művelő­dési központban társadalmi vitát rendeznek.) AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI Trónörökösből köztársasági elnök? Magyarország négy évtized után nagy dilemma előtt áll, nem helyette választanak, hanem neki kell megvá­lasztania, szabad akaratából, a köztár­saság elnökét. Kérdés, ennyi idő után, tud-e élni jogával? Pozsgay Imre volt az MSZMP köz- társaságielnök-jelöltje, az viszont még bizonytalan, hogy ő lesz az MSZP el- nökjelöltje is. Belpolitikai kérdésekben nagyobb a bizonytalanság, mint vala­ha. Tisztelettel adózom Pozsgay Imre haladó politikájának, ennek ellenére nem látom okát, hogy az ellenzéki szer­vezetek őt támogassák a köztársasági elnöki tisztségre. Pozsgay Imre a Ká­dár-éra alatt komoly beosztásokban, az első vonalban tevékenykedett, ki­szolgálva a fennálló rendszert, élvezve a rendszer által nyújtott előnyöket, mint csendes ellenzéki. Ezzel szemben dr. Kulcsár Kálmán igazságügy- minisztert nagyobb és markánsabb re­formernek tartom, mert súlyosabb helyzetben, 1957-ben merte vállalni az esetleges súlyos következményeket, nem volt hajlandó részt venni a felállí­tott Népbírósági Tanácsban, és tör­vénytelen ítéleteket hozni. Abban az időben ez a magatartás nemcsak eg­zisztenciáját, de életét is veszélyeztette. A Habsburg-uralkodóházzal szem­beni ellenszenv érthető és részben indo­kolt is. Nemzeti történelmünk folya­mán a Habsburg-uralkodók elég sok Hogy képes minden gyomot túlélni, pe­dig így igaz. Botanikusok állítják, hogy. egy elhagyott kertet, parkot, ha ebben liliom is nyílt valaha, egy idő után egé­szen a hatalmába keríti ez a tisztaságot jelképező, szívós virág. Minden más nö­vényt elpusztít, megfojt, maga alá temet. A romlás húsából, társai elemésztett te­teméből nő ki a szára, talán gyökerét sem a földbe, hanem folyamatosan el­pusztított társai tetőmébe vájja. Ellepi a kertet, a parkot, pontosabban szólva, a kert és a park kései, ember utáni emlé­két. Ahogy a csótány is benépesíti az önmagát túlélt civilizáció kései tájait, a városok emlékét. Es talán közéjük sorolhatom, a vég­ítéletet túlélő állatok és virágok közé, ezeket a pocsolyában hemzsegő, alakta­lan véglényeket, melyek itt nyüzsögnek a rozsdás, olajfoltos pocsolyában. tragédiát okoztak, viszont voltak a Habsburg-Lotharingiai uralkodócsa­ládban olyan uralkodók is, mint Mária Terézia, II. József, akik a jobbágyság terheit elviselhetővé kívánták tenni, nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült, a sikertelenség a magyar uralkodóosz­tály számláját terheli. IV. Károly király nem volt felelős a monarchia hadba lépéséért, sőt ki akarta léptetni a mo­narchiát a vesztes háborúból. Dr. Habsburg Ottó még gyermek volt, er­kölcstelen volna felelőssé tenni az ural­kodóház múltjáért. Életműve teljesen mellette szól, markánsan képviselte a magyar érdekeket. O már bizonyított, háborúellenességével, az üldözöttek mentésével—amikor maga is üldözött volt —, az egységes Európa iránti elkö­telezettségével, becsületességével. Nemzetközi tekintélyével, pártonkívü- liségével, békeszeretetével vélemé­nyem szerint — megfelelő reprezentán­sa lenne Magyarországnak, a legfőbb közjogi méltóságban. Dr. Ádám Pál ügyvezető alelnök FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete • Független lap-e a Bácskapocs? A Bácskapocs című hetilap hátoldalán ez (is) olvasható „független közéleti hetilap”. Abban nem kételkedem, hogy hetilap, még azt is elfogadom, hogy „közéleti”. Amikor e lap útjára indult, sem én, sem sokan mások nem hittük el „függetlenségét”. Úgy Véltem (véltük), hogy a szerkesztő és a távszerkesztők valamiféle szervezethez (párthoz, fórumhoz) tartoznak. Néhány lappéldány után e hiedelmem kezdett változni. Az újságból esetenként 10-20 példányt vásároltam meg, s a Magyar Néppárt rendezvényein „becsületkasz- szára” kiraktam. A lap minden példánya vevőre talált Az elmúlt hetek újból — s most már véglegesen, úgy gondolom — azt a véleményt formálták bennem, hogy bizony erősen kétségbe kell vonnom a lap „függetlenségét”. Azt tudom, hiszen arról meggyőződtem, hogy a lap tulajdonosa független, de nem így a szerkesztő(k). Furcsa dolog az, hogy ha a megyei „Ellenzéki Kerekasztal” pártjai közölnek véleményt, azt a „Szerk.” minden esetben véleményezi. Méhészember vagyok, s megszoktam, hogy szaklapunkban, ha szakmai cikkről van szó, a lap méhész szakértő szerkesztője (A szerk. megjegyz.) kiegészíti a cikket, vagy ellentétes véleményét írja le. Na, de a Bácskapocs Szerkesztője miben szakember? A politikában — úgy vélem — nem, az újságírási tudását nem véleményezem. A Petőfi Népe cikkeinket korrekt módon, a szerk. megjegyzése nélkül még akkor is leközölte, ha azok esetleg a laptulajdonos MSZMP-t bírálták. Egy bizonyos Sz. L - (azóta tudom: Szabó László) cikkel kapcsolatban írtam egy tiltakozó levelet. Személyesen adtam át Kutasi úrnak. Azt a választ adta, hogy „ezt az ügyet legszívesebben lezárná, de (kérdésemre válaszolva) még a levelemet leközli. Ugye ez lenne a „függetlenség”. Az én levelemet azonban nem közölte, de Szabó László úr egy újabb, ugyanezen témában írt cikkét igen. A cikk végén (természetesen) ismét megszólal „a Szerk.”. Engem a Magyar Néppárt kecskeméti képviselőjének titulál, holott a levelem alján a pártban viselt tisztségemet leírtam. (Ne tessék gúnyolódni?) , . Ezen „A szerk.” megjegyzésben arra hivatkozik, hogy az „EKA-ban tömörült pártoknak, szervezeteknek el kell dönteniök, hogy szóvivőjük útján egységesen, avagy egymástól függetle­nül, külön-külön kapcsolódnak be a vitákba”. Ez aztán a demokrácia? A szerkesztő úr „elrendeli”, hogy mi vagy így, vagy úgy, de döntsünk. Tisztelt Szerkesztő Űr! Mi döntöttünk, az ön megjegyzése nélkül is. Ha együtt akarunk véleményt mondani, akkor így teszünk, de mindegyikünknek joga van saját véleményt is mondani. Ha öira Bácskapocs- on kívül, más lapot is olvas, például a Petőfi Népét, úgy olvashatta, hogy az MSZMP-vel folytatott tárgyalásunkról volt együttes véleményünk is, meg külön-külön álláspontunk is egy-egy kérdésben. A Petőfi Népe mindezt leközölte, talán azért, mert nem „független” lap. ön azt írta a 18. számban, hogy dr. Szentkirályi László nem tud magyarul írni. Ön, szerkesztő úr, rosszul tud olvasni! Látja, Szabó László úr jól olvas. Ő tudta, hogy kire vonatkoztatta dr. Szentkirályi László a „gyűlöletet szító stb.” megjegyzéseit, de ön ezt rosszul olvasta. * Szabó László úrnak a 19. számban megjelent cikke (valamelyest más hangnemben, mint az előző) több tárgyi tévedést tartalmaz, ismeretek hiányában nem is írhat mást (például irodaelhelyezés!). Az EKA csoportjai közé, mint úja, nem kíván (nem is tud!) éket verni, de az ellenzék pártjai közé bizony éket vert, s ez, jó szándékú észrevételeit és bírálatait” megkér­dőjelezi. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a „független” lapban kétségtelen számos és jó „közéleti” cikk jelenik meg, s ezért maradok a Bácskapocs további vásárlója. Nagy Béla, a Magyar Néppárt országos . választmányának tagja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom