Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-11 / 241. szám

1989. október 11. • PETŐFI NÉPE • 5 TÁJÉKOZTATÓ A Bács-Kiskun Orvosi Kamara 1989. szeptember 29-én tartott vezetőségi üléséről BŰNÖZÉSI HULLÁM — TETTESEK ÉS ALKALMA — ANGLIÁBAN MÁR VAN FIGYELŐSZOLGÁLA T —A KÉSELŐ SZABADON JÁR-KEL — SZÁZNEGYVEN­NEL RENDŐRAUTÓT ELŐZNEK — EGYÜTTMŰKÖDÉSI FELHÍVÁS Növekvő bűnözéssel a jogállamiság felé? INTERJÚ DR. BITÓ ISTVÁN KECSKEMÉTI RENDŐRFŐNÖKKEL Amint arról a napi sajtó júniusban hirt adott, megalakult a Magyar Orvosi Kamara Bács- Kiskun megyei szervezete, „Bács-Kiskun Orvosi Kamara” névvel. Az alakuló közgyűlés 32 tagú vezetőséget választott, amelyben képviselve annak a fogorvosok, közegészségügyben dolgozók, az alapellátás orvosai, rendelőintézeti és kórházi orvosok egyaránt. Egyidejűleg létrejött az önálló Fogorvosi Kamara, dr. Utassy Béla vezetésével... Célok, feladatok A Bács-Kiskun Orvosi Kamara (BKOK) 1989. szeptember 29-én tartott vezetőségi ülésén dr. Dómján Lajos elnök ismertette a Magyar Orvosi Kamara országos választmá­nya elvi állásfoglalásainak legfontosabb részleteit, amelyekből az alábbiakban idé­zünk: „A Fővárosi Bíróság az 1989. évi II. törvény 15. §-ának (1) bekezdése alapján, 232 szám alatt, a Magyar Orvosi Kamarát a tár­sadalmi szervek nyilvántartásába vette. Ez­zel az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabály jogerőre emelkedett... Az alap­szabály világosan fogalmazza meg a kamara céljait, nevezetesen a kamaráról szóló tör­vény kezdeményezését, az orvosok szakmai, étikai, gazdasági, szociális érdekeinek érvé­nyesítését; az orvosi tevékenység színvonalá­nak emelését; az orvosi tevékenység társadal­mi jelentőségének elismertetését... A ka­mara őrködik afelett, hogy az orvostársada­lom olyan jogok és kötelességek között gya­korolja hivatását, amely érdekviszonyok le­hetővé teszik — és elvárják — tudásának széles körű alkalmazását a betegek, az or­szág lakosainak érdekében. A Magyar Orvo­si Kamara az orvosok nem kizárólag érdek- védelmi, hanem olyan szakmai társadalmi szervezete is, amely politikai pártoktól füg­getlen — ismételten aláhúzva a szót — szak­mai testületet alkot... A kamara az orvosok jó szakmai munkájával kíván politizálni. A kamara kinyilvánítja, hogy határozott szándéka a Magyar Orvosi Kamara autonó­miájának megőrzése mellett a kölcsönös ér­dekekre alapozottan tartós, két- vagy több oldalú kapcsolat teremtése mindazokkal az önálló, vagy szövetségbe, ligába tömörült szakszervezetekkel, amelyek tagságában or­vosok (is) vannak. E kapcsolatok tartalma — a felek megállapításától függően — kiter­jedhet az információk cseréjére, a kölcsönös javaslattételre, az aktuális és hosszú távú feladatok egyeztetésére, szükség esetén a kö­zös kezdeményezésre, fellépésre. Meghatáro­zónak a kölcsönös előnyöket, végső soron az orvosok sokoldalú, hatékony érdekvédelmét tekintik. Érdekvédelem és szakma .11 A. Magyar Orvosi. Kamara azonban, az orvosoknak nem kizárólag érdekvédelmi, hanem szakmai társadalmi szervezete is, , Fontos feladat az orvosi hivatás etikai normáinak rendszerbe foglalása, fejlesztése, gyakorlati érvényesülésének figyelemmel ki­sérése, az akadályozó (gazdasági, szervezési stb.) tényezők elhárításának kezdeményezé­se, szükség esetén elvi vagy konkrét ügyekre vonatkozó etikai állásfoglalás, tagjai eseté­ben a szükséges intézkedés... A Magyar Orvosi Kamara — együtt más, szerveződő és már megalakult kamarákkal, szakmai érdekvédelmi testületekkel — első­sorban azért kezdeményezi a kamarai tör­vény megalkotását, hogy segítse a társa­dalomirányítás két alapvető formája — a társadalmi önigazgatás és az államigazgatás — között kialakult aránytalanság megszün­tetését, a demokratikus önigazgatási forma javára. Teszi ezt azért, hogy a közhatalom közigazgatási feladatairól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelméilyrendszerének meghatározása és betartása hatáskörébe tartozzon,... A ka­mara törekvése az, hogy a beteg, ember gyó­gyításának mikéntjét ne az állampolgár va­gyoni, társadalmi helyzete, pártállása hatá­rozza meg, hanem a betegrége... Ezt követően a BKOK titkára ismertette az országos tagnyilvántartás adatait, kiemel­ve, hogy a megye orvosai közül már 500 a kamarai tagok száma. A vezetőség egyhangúan kinyilvánította, hogy a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalá­saival egyetért, aszerint kívánja végezni munkáját, önmagát ideiglenes jellegűnek tartja, s a küldöttválasztások után a megyei küldöttek (minden 50 orvos után 1 fő) vá­lasztják majd meg a végleges vezetőséget, a demokratizmus elveinek megfelelően. Társadalmi munkában A vezetőség a kamarai törvény megalko­tásáig is részt kíván vállalni a felmerülő kér­dések megoldásában, ezért ideiglenes bizott­ságokat hozott létre a konkrét feladatok el­végzése érdekében. A „szakmai bizottság” vezetőjévé dr. Tóth Csaba kandidátust választották, az „érdek- védelmi munkát” dr. Pánczél Gyula irányítja, az „etikai-fegyelmi bizottság” munkáját dr. Vass-Eysen Ervin vezeti. A bizottságok tagjai a megye különböző területeiről kerültek megválasztásra, így le­hetővé válik a tagság véleményének felméré­se. A BKOK munkáját teljes mértékben tár­sadalmi munkában szándékozik végezni, munkaidőn túl. A BKOK vezetősége kéri a megye orvosa­it, hogy amennyiben egyetértenek az orvosi kamara célkitűzéseivel, belépési szándékukat szíveskedjenek eljuttatni a vezetőséghez. A belépési szándék mellett a személyi ada­tok közlését kéri a vezetőség, valamint egy fényképet a tagsági igazolványba. A 200 fo­rint belépési díj befizetése a következő csekk­számlaszámon lehetséges: 232 90149 0565. A BKOK vezetősége következő ülésén ja­vaslatot tesz a küldöttértekezletre történő választások lebonyolítására, s ha a tagság igényli, még az országos értekezlet előtt me­gyei küldöttértekezlet összehívására kerülhet sor 1990. év elején. A BKOK vezetősége deklarálja, hogy amennyiben az alakulófélben lévő orvos- szakszervezet is,részt kíván vállalni 32, qrvo- sok érdekvédelmében, elképzelhetőnek tartja a konstruktiv együttműködést. Hangsúlyozta továbbá a vezetőség, hogy feladatának tekinti működőképes orvosi ka­mara kialakítását a megyében, részt vállal a kamarai törvénytervezet előkészítésében, munkakapcsolatokat alakít ki a különböző társadalmi szervezetekkel és egészségügyi in­tézmények vezetőségével úgy, hogy vala­mennyi — orvosokat érintő — kérdésben véleményt nyilvánítson, állást foglaljon, a BKOK egyetértése nélkül ne születhessen döntés orvosok szakmai, érdekvédelmi, eti­kai ügyében. A vezetőség kéri a tisztelt kolléganők és kollégák megértő támogatását és együttmű­ködését annak érdekében, hogy az eredeti célkitűzéseknek megfelelően az orvosi kama­ra minden orvos számára vonzó szakmai és érdekképviseleti szervezetté váljon. A BKOK vezetősége nevében: Dr. Dómján Lajos, Dr. Bozóky Géza, a BKOK elnöke a BKOK titkára lom a határállomáson. Úgy tűnik, jóval több a hazaigyekvő jugoszláv autós. Tom­pán, a kanyar mellett álló kis maszek ve­gyeskereskedés előtt is egy szabadkai rend­számú személygépkocsi parkol. Csomagtar­tója nyitva, egy hölgy épp most pakol bele. — Gyakran jön át? :— érdeklődünk. — Hát, úgy havonta egyszer — válaszol­ja. — Kelebián van a víkendházunk, igy aztán még közelebb van Tompa. Átugrom, megveszem a tejet, kenyeret, vajat, szóval az élelmiszert, aztán megtankolok és me­gyek is haza. Most is vacsorára valóért jöttem át. Sietek, mert várnak otthon a gyerekek. A kis üzletben három férfi nagy bevásár­lást végez. Jókora dobozba gyűjtik a 15 liter étolajat, az 5 liter citromlevet, a 15 Ráma margarint és a 10 tekercs WC-papirt. Mi­után űzettek, szintén berakják az autójukba a vásárolt holmikat és az átellenben lévő húsboltba veszik útjukat, A pénztárnál ülő Szekeres Imréné alig bírja akár 1-2 percre is szabaddá tenni magát. — Látja, mindig jön valaki — mondja. — Sokakat már arcról megisme­rek. Egyébként tudjuk, mit keresnek, igy a megrendelést is ennek megfelelően állítjuk össze. Persze, az élelmiszer nagyon népszerű náluk. Viszi): a szalvétát, a dezodort, a szappant és a krémeket. Ám ezekből csak az olcsóbb termékek érdeklik őket. Hogy átjámak-e a tompaiak? Hát, kevesen. Leg­inkább a szeszért, de azt itt is megvehetik tőlük, egyébként is elég rossz minőségűek ezek az italok. Én legfeljebb, ha olcsóbb cipőért megyek át. Az áfész helyi áruházában nincs nagy tö­meg, de már csak néhány perc van zárásig. Kínálnak itt cipőket, ruhaneműt, de még könyveket is. Az üzletvezető, Szabó K. Fe- rencné szerint a legkeresettebb a jugoszlávok körében a cipő. (No, lám!) De viszik az alsó- neműt, a zoknit és a gyerekruhát is. Kecskemét felé tartunk és Kiskunhalason áthaladva, a szürkületben még jól kivehető a városközpontban lévő piacon a nagy sürgés-forgás... Bcncze Andrea (Fotó: Straszer András) Valóságos bűnözési hullám öntötte el Kecskemétet és térségét. Mindennaposak a betörések, tucatszámra feszítenek föl autókat, s oda jutottunk, hogy minden második közlekedési balesetet részegek okoznak. Az okokról, a megelőzésről, a lakosság védekezési lehetőségeiről dr. Bitó István rendőr ezredest, a Kecskeméti Városi Rendőrkapitányság vezetőjét kérdeztük. .— Ezt a beszélgetést nem az újságíró kezdeményezte, hanem ön. Mi indította erre? — Félre kell verni a harangokat: baj­ban van a közbiztonság. Kecskeméten, ahol évtizedeken át lényegesen kisebb mértékben nőtt a bűncselekmények száma, mint másutt az országban, ta­valy ősz óta erőteljes növekedési ten­denciát tapasztalunk, s ez joggal nyug­talanítja a lakosságot is, különösen, hogy a legutóbbi néhány hónapban a bűnesetek száma rendkívüli mértékben megugrott. — Pusztán szónoki fogásként használ olyan szavakat, mint „rendkívüli mér­tékben”, vagy valóban ez felel meg a helyzetnek?- Talán még finom is voltam. A 80-as évekig Magyarországon átla­gosan 130 ezer bűncselekmény vált is­mertté, ez lassan elérte a 190 ezret, ám ,az idén biztosan 200 ezer fölé emelke­dik. Kecskeméten és a kapitánysághoz tartozó területen — a Dunától a Tiszá­ig 3 város és 20 község mintegy 200 ezer lakosa él itt — a bűnözés növekedése ad okot komoly aggodalomra: az or­szágos növekedés 20-25 százalékos, itt a térségben 1989 első háromnegyedé­ben 25,8 százalékos, Kecskemét váro­sában ennél is több. — Miféle bűncselekmények szapo­rodtak el? K Kiváltképp a vagyon elleni táma­dások, ezen belül a betörések, gépko­csifeltörések, autólopások. Kereken egyharmaddal több ügyben nyomo­zunk, mint a korábbi időszakokban, ám látjuk, hogy az erőteljes és drámai növekedésnek még csak az elején tar­tunk. Ezért is halaszthatatlan, hogy a lakossághoz forduljunk. Érzékelik ugyanis a helyzet romlását, ám/még nem reagálnak megfelelően a fokozódó veszélyre. Igén sok esetben — minden intő szavunk ellenére — még mindig szinte tálcán kínálják az alkalmat: nyit­va hagyják az autót, nemritkán kulcs­csal együtt. Július végén egy esztergá­lyos kocsijából 15 ezret loptak el — az autó nem volt bezárva. Kecskeméten, a Városi mozi előtti parkolóban — va­lószínűleg álkulcsot használva— egy autóból 34 500 forintot loptak el. Egy lajosmizsei embernek leégett a tanyája, 35 ezer forintját az autójában gondolta biztonságosan elhelyezni — a kocsit feltörték és a pénzt elvitték, csakúgy, mint a kecskeméti Budai utcából 65 ezret egy Aróból. Valamelyik nap a hunyadivárosi ABC elől az OTP szol­gálati kocsiját lopták el — a sofőr járó motorral hagyta a bolt előtt. Sorolhat­nám tovább az eseteket, egy biztos: ezek mind megelőzhetők lettek volna. — Hogyan? — Ha a kocsiban semmiféle érték nincs, s ha ráadásul a kormányzár is be van kapcsolva, akkor ugyan feltörhe­tik, de ezenkívül nemigen tehetnek vele mást. Akadt olyan tolvaj, aki addig próbálkozott, míg egy nyitott kor- mányzáras autót föl nem tört — ezt aztán elvitte. A többi ötöt nem tudta elvinni. — A bűnügyi krónikák újabban la­kásbetörésekkel is teli vannak. — Ez eddig pesti „műfaj” volt, ám a helyzet megváltozott. Erre specializáló­dott szakemberek járnak betömi, rend­szerint nappal, a délelőtti órákban dol­goznak, amikor a lakók nincsenek ott­honja újdonság, hogy a hengerzártö­rés elég különleges módszerét is alkal­mazzák. Két — nyolcas és hatos — sorozat ügyében pillanatnyilag is tart a nyomozás. — Ez ellen mit lehet tenni? — Többet, mint gondolnák! Először is: helyes két, külön-külön fajta, zá­rat fölszerelni, és persze, mindkettőt használni is! Tudom javasolni a kéttol- lú Elzettet; biztonságosabb a hagyo­mányosnál a mágneszár. Lakótelepen jó lenne zárni a lépcsőházakat. Ha is­meretlen ácsorog a szomszéd ajtaja előtt, célszerű megkérdezni tőle: mit akar — Angliában, példának-okáért, egész tömegmozgalom alakult ki ilyen módon. Az OTP-nél csekély összegért őriznek meg pénzt, ékszert, értékpa­pírt, festményt — kár, hogy erről keve­sen tudnak. Elképesztően rossz a hét­végi házak, a tanyák védelme, miköz­ben indokolatlanul értékes holmikat tartanak kint: színes tévét, videót; nincs is betörés 30 ezer forintos kárér­ték alatt. — Csak a magántulajdon van veszély­ben? — Legszívesebben Moldovát idéz­ném: mindent ellopnak, ami könnyebb, mint a mozdony és hidegebb, mint a parázs — mindenhová betörnek, aho­vá úgy gondolják, hogy érdemes. Van olyan vállalat, ahol már háromszor volt betörés — kommentár nélkül jegy­zem meg, hogy azóta sincs éjjeli­őrük .. | — Rémisztő történeteket hallani vá­rosközponti támadásokról: mindenféle előzmény nélkül, pusztán a hecc kedvé­ért megvernek gyanútlan járókelőket. i i Ez is ’ megesik,- igaz; egyre gyako­ribb, hogy szétvernek egy kocsmát. Az ököljog kezd érvényésülni: az emberek egy része nem a törvénytől váija sérel­meinek az elintézését, hanem saját ma­gától. — Mindez több mint ijesztő. Milyen helyzetmagyarázatot ad a rendőrség? H3j Átmeneti állapotban élünk, a rend és a fegyelem föllazult. Ez nem speciálisan magyar találmány, hasonló helyzetben így van ez a világ keleti és nyugati felén egyaránt. Tudomásul kell vennünk, hogy a demokratizmus felé haladva a bűnözéssel nagyobb mérték­ben kell együtt élnünk, mint azelőtt. — A jogállamban tehát kisebb lesz a közbiztonság? ílöpAlighanem, igen. Európa ugyan mint eszme valóban szép, ám attól tar­tok, az odavezető útról a nép feje fölött vitatkoznak és döntenek, miközben a következmény — egyebek között a bű­nözés növekedése S a lakosságot sújt­ja. Két éve még 24 ezer ember töltötte büntetését a börtönben, most alig 17 ezer, és várhatóan ez a szám is csökken, miközben a bűnözés soha nem látott mértékben nő, a jogállamiság szép esz­méjével ugyanis a szabadságvesztés büntetés nem jól fér meg. Azt én sem állítom, hogy a börtönnek túl nagy visszatartó hatása lett volna, ám leg­alább addig biztonságban volt a társa­dalom masszív bűnözőktől, míg azok ültek. Helyes és szép a szigorított őrizet megszüntetése, maga a jogintézmény jogállamhoz valóban méltatlan, ám az is cáfolhatatlan, hogy megrögzött bű­nözők kerültek ki a börtönökből — sokan mellesleg azóta már vissza is ke­rülték. A liberalizált jogalkalmazás egyik szép példája, hogy a többszörö­sen büntetettek is kaphatnak a börtön- büntetés közben szabadságot — hat napra legutóbb hazaengedték azt a közismert besurranó tolvajt, akit az­előtt másfél évig kerestünk. Most, per­sze, azonnal eltűnt, állítólag az NSZK- ba ment, gondolom, nem üres kézzel. A rendőri felügyelet megszüntetése szintén komoly gondot okoz, tudniillik igen hatékony eszköz volt a kezünk­ben. Az utazó bűnözőt nem engedtük ki az adott városból, az iszákos nem mehetett kocsmába, a zsebtolvaj nem szállhatott buszra — ennek vége. Sze­retném ugyanakkor megjegyezni, hogy például a kitiltás a szabadnak mondott tőkés államokban is bevett gyakorlat. Nem használt a közbiztonságnak az előzetes letartóztatás feltételeinek mér­hetetlen megszigorítása sem, hiszen mit gondol az, aki látja, hogy a késelő két óra múlva már szabadlábon is van, a bíróság elé pedig jó esetben fél, de in­kább egy esztendő múlva kerül. — Fordítsunk egyet beszélgetésünk kerekén: volt már szó arról, miként véd­je magát a lakosság és hogy milyen nem kívánt veszélyekkel járhat a jogállami­ság. A közrend és közbiztonság védel­méért azonban főként és elsősorban mégiscsak a rendőrség a felelős. Meny­nyire urai a helyzetnek, egyáltalán, ké- pesek-e megfelelni feladatuknak? — A rendőrség ma lényegesen rosz- szabb körülmények között dolgozik, mint korábban, a technikai eszközök fölött elszállt az idő — egy tipikus jár­őrkocsi 170-180 ezer kilométert fut —, pénzünk nemhogy szintentartásra nincs, de néha — és ezt féltve árulom el -— tankolásra se futja, miközben normálbenzines- öreg csattogó Ladák­kal kellene utolérni szupergyors autójú bűnözőket. Azok a támadások, ame­lyek — okkal és' ok ’nélkül-“ a testüle­tet érték, nem kedveznek az aggasztó létszámhiány betöltésének, az ország­ban pillanatnyüag 1600 rendőrstátus üres. Egyébként Magyarországon ke­lethez és nyugathoz viszonyítva is ke­vés a rendőr, általában 100 ezer lakosra 500-600 rendőrrel számolnak ők, ná­lunk alig több ez a szám 300-nál, ám spéciéi a mi kapitányságunk állomá­nyában — mint mondottam: a terüle­ten 200 ezren élnek — 340 rendőr dol­gozik. A nem kevés munkáért, ügyele­tért, kötöttségekért igazából ma már alacsony a fizetés: egy őrmester öt év után esetleg 8500-9000 forintot visz ha- 3a, egy nyomozótiszt 9500-at, de úgy, hogy esetleg hetekig bent éjszakázott. Műszakpótlék nélkül Magyarországon ember nem dolgozik, csak rendőr (Bu­dapest a kivétel) — és ez nem tréfa, hanem szomorú valóság. — Tehát a bűnözési hullám a rendőr­ség alacsony létszámának, nem a kor­nak megfelelő technikai fölszereltségé­nek is „köszönhető”. "ÜP Ü lehetséges tartalékokat már évekkel korábban kimerítettük. Ma ugyanaz a létszámú rendőri állomány dolgozza fel a 200 ezer bűnügyet éven­te, mint pár éve a 130 ezret. A követ­kezmény: a bűnügyi felderítés eredmé­nyessége veszélyesen csökken. A hetve­nes években átlagosan 50 százalék volt, ma körülbelül 30 százalék. — Hadd ismételjem meg másképpen: ez azt jelenti, hogy 100 bűncselekmény közül hetvennek nem találják meg az elkövetőjét? — Pontosan ezt, egyébként nagyjá­ból ez az arány a világ más országaiban is. Kecskeméten azonban az eredmé­nyességi mutatónk a hazai átlagnál lé­nyegesen magasabb, ma is 60 százalék fölötti. Az azonban tény, hogy ma már nálunk is kevesebb energia jut—juthat i a bűnmegelőzésre. — Ezért kevesebb újabban az utakon is a rendőri ellenőrzés? Sokak szerint a forgalomban aztán tényleg elszabadult a pokol. — A belügy vezetése úgy értékelte, bizonyos jelzések alapján, hogy a köz­vélemény nem ért egyet a közlekedés­ben részt vevők ellenőrzésének korábbi gyakorlatával. Megjegyzem, a lakosság bírálatának tényleg volt alapja, mert — mondjuk -%egy tilos helyen való parkolásért kiszabott 5000 forintos bír­ság valóban nem áll arányban egy utcai verekedőre kirótt 1500 forintos bünte­téssel. Több mint a felével csökkent az utóbbi fél évben a szabálysértési följe­lentések száma, a bírságolás, az igazol­tatás — visszafogottabb közlekedés­ellenőrzési gyakorlat alakult ki. — Milyenek a tapasztalataik? — A lehető legrosszabbak. Koráb­ban a balesetezők között 20 százalék alatti volt a részegek aránya—Kecske­méten 1988-ban 13,5, a községekben kereken 20 —, ez mára 30 százalék fölé emelkedett, a két-három legutóbbi hó­napban pedig elérte az 50 százalékot. — Minden második balesetet része­gen okoznak? — Minden második balesetet, igen! Különben tényleg elszabadult a pokol: a csíkos rendőrautót száznegyvennel előzik — s ez már tényleg jelez valamit, azt, hogy nagyon sokan semmiféle sza­bályt nem tartanak érvényesnek ma­gukra nézve. — A helyzet, amit fölvázolt, egyene­sen félelmetes: gyakorlatilag arról van szó, hogy nagyságrenddel kisebb a köz- biztonság a korábbinál. Amikor a nyil­vánosság előtti megszólalás lehetőségét kérte, ezt akarta tudatosítani? — A társadalomnak jogában áll minderről tudnia, hiszen minden egyes állampolgárt személyesen is érint, ami­ről beszéltem. Ugyanakkor a nyüvá- nosságot arra is szeretném felhasznál­ni, hogy nyomatékosan leszögezzem: a társadalomnak, ha nagyobb biztonsá­got akar, többet kell áldoznia a rendőr­ségére. Kevés a létszámunk, elavult a technikánk, nincs pénzünk például mikrofonos alkoholvizsgálót venni, és még mindig a szondával vacakolunk. Feltétlenül fejleszteni kell a társadalom önvédelmét, értékeinek védelmére egyénnek és közösségnek egyaránt ál­doznia kell. De egy biztonságos ajtó — mondjuk — hatezer forintért még mindig olcsóbb, mint ha betörnek és elviszik a lakásból az összes értéket. Hamarosan egyébként vagyonvédelmi tanácsadó irodát nyitnak Kecskemé­ten, ahol elérhető áron beszerezhető eszközöket, hatásos módszereket aján­lanak. — Mi az, amire rendőrfőnökként ga­ranciát tud vállalni? — Reális célunk lehet a drasztikus romlás megállítása. De erre is csak ak­kor van remény, ha javul a vagyonvé­delem, az állampolgári fegyelem, to­vábbá: ha létszámában, technikai szín­vonalában fejlesztik a rendőrséget. — Bizakodjunk ... Ballai József RÁDIÓJEGYZET Csak kabaré... Farkasház v Tivadar és időnként vál­tozó csapata nem akár megfutamodni az önként vállalt nehéz feladata elől. Rendszeres időközönként, néha pedig csak úgy, a maguk kedve szerint, elénk tartják a görbe tükröt, amiben a min­denkori magyar valóság egy-egy da­rabkája — torzított, groteszk formá­ban — látható. Azaz hogy... Mostanában néha azt érezzük, hogy nem is a tükör torzit, hanem az a nevetséges éí torz, amit visszatükröznie kellene. Olyannyira, hogy még mosolyogni sincs kedvünk rajta, sőt elszomorodunk. (Ellentétben a rájátszott nevetéssel.) így jártunk pél­dáid a szegedi szabadtéri műsorok rá­dióbeli közvetítésével is nemrég. A pártonkivüliek I. kongresszusa cí­mű múlt heti adás viszont mintha már túllépett volna ezen a szomorító és dü­hös korszakon. Hála a jeles színészek­nek — Kállai Ferenc, Kern András, Szi­lágyi Tibor — időnként még derültünk is a friss ötleteken. Persze, akadt olyan, akit már meguntunk, ilyen az „ügyelfe- tes humorista” Nagybandó, de őt is el kell viselni, mert — állítólag — ez kell a közönségnek. Csak mellékesen megjegyezve, a jö­vőben kéthetenként, a Hócipő cimű lapban is jelentkeznek a humoristák, miáltal kiderül majd, hogy a jópofa bemondásokon miért nevet olyan har­sányan a közönség. Vagyis „ül-e” a poén, vagy csak grimaszolt az előadó. Süket fülek — Azt hiszem, hogy az ország vala­mennyi körzeti orvosi rendelője egyfor­ma! — kezdte a nyugdíjasoknak szóló, Hogy tetszik lenni? című adást László György műsorvezető. S igaza volt ab­ban, hogy az idősebbek közül különö­sen sokan kénytelenek itt üldögélni egy-egy receptre, beutalóra várva. Nem csoda, hogy már jól ismerik egymást, bajaikat, hasonló sorsukat is természe­tesen. Kiss Magdolna szerkesztő-riporter azonban nem érte be a várószobái be­szélgetésekkel. Nem csak a „drága a gyógyszer” kezdetű, elkeserítő pana­szokat rögzítette szalagra, bár ez is ön­magában lehangoló. Az élet még söté- tebb „bugyraiba” is betekintett. A kór­ház még egy lépés ezen a lefelé vezető úton. Sokan váiják hiába a látogatót, gyermekeiket, a hazaindulás perceit. Helyette az elfekvőbe, az utókezelő­be jutnak, olyanok is, akik még el tud­nák látni magukat egy kis segédlettel, s a házi gondozás lenne a megfelelő j— és emberséges — számukra. De az üresen maradt lakásra szüksége van valakinek, családtagnak, az eltartási szerződés aláírójának. A kisemmizett nénike pedig nem érti: miért nem térhet vissza régi otthonába. Messzire vezető szálak ezek. Ez a kórkép sötétebb volt egy őszinte orvosi diagnózisnál. Ritkán hallgatom a nyugdíjasoknak szóló műsort. Elszo­morítanák. Hiszen akik tehetnének va­lamit értük, süket fülekkel járnak a vi­lágban. György Csodálatosan gazdag életművet ha­gyott maga után Győrffy István, az alig 56 éves néprajztudós, amikor meghalt 1939. október 5-én. Az alföldi népélet kutatása, a feltárt ismeretek közkinccsé tétele kötötte le szinte minden idejét. Átfogó, nagy munkája, A magyarság néprajza valóságos bibliája lett az et­nográfus nemzedéknek. A Nagykunsá­gi krónika pedig élvezetes olvasmánya is mindazoknak, akik — a csekély pél­dányszám mellett — valamikor hozzá­jutottak. A rádió a múlt héten 15 percet szen­telt a tudós emlékének, s az adást e hét csütörtökön is — a Petőfin — megis­métlik. Talán mondani sem kell: soro­zatot érdemelne. F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom