Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-11 / 241. szám
1989. október 11. • PETŐFI NÉPE • 5 TÁJÉKOZTATÓ A Bács-Kiskun Orvosi Kamara 1989. szeptember 29-én tartott vezetőségi üléséről BŰNÖZÉSI HULLÁM — TETTESEK ÉS ALKALMA — ANGLIÁBAN MÁR VAN FIGYELŐSZOLGÁLA T —A KÉSELŐ SZABADON JÁR-KEL — SZÁZNEGYVENNEL RENDŐRAUTÓT ELŐZNEK — EGYÜTTMŰKÖDÉSI FELHÍVÁS Növekvő bűnözéssel a jogállamiság felé? INTERJÚ DR. BITÓ ISTVÁN KECSKEMÉTI RENDŐRFŐNÖKKEL Amint arról a napi sajtó júniusban hirt adott, megalakult a Magyar Orvosi Kamara Bács- Kiskun megyei szervezete, „Bács-Kiskun Orvosi Kamara” névvel. Az alakuló közgyűlés 32 tagú vezetőséget választott, amelyben képviselve annak a fogorvosok, közegészségügyben dolgozók, az alapellátás orvosai, rendelőintézeti és kórházi orvosok egyaránt. Egyidejűleg létrejött az önálló Fogorvosi Kamara, dr. Utassy Béla vezetésével... Célok, feladatok A Bács-Kiskun Orvosi Kamara (BKOK) 1989. szeptember 29-én tartott vezetőségi ülésén dr. Dómján Lajos elnök ismertette a Magyar Orvosi Kamara országos választmánya elvi állásfoglalásainak legfontosabb részleteit, amelyekből az alábbiakban idézünk: „A Fővárosi Bíróság az 1989. évi II. törvény 15. §-ának (1) bekezdése alapján, 232 szám alatt, a Magyar Orvosi Kamarát a társadalmi szervek nyilvántartásába vette. Ezzel az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabály jogerőre emelkedett... Az alapszabály világosan fogalmazza meg a kamara céljait, nevezetesen a kamaráról szóló törvény kezdeményezését, az orvosok szakmai, étikai, gazdasági, szociális érdekeinek érvényesítését; az orvosi tevékenység színvonalának emelését; az orvosi tevékenység társadalmi jelentőségének elismertetését... A kamara őrködik afelett, hogy az orvostársadalom olyan jogok és kötelességek között gyakorolja hivatását, amely érdekviszonyok lehetővé teszik — és elvárják — tudásának széles körű alkalmazását a betegek, az ország lakosainak érdekében. A Magyar Orvosi Kamara az orvosok nem kizárólag érdek- védelmi, hanem olyan szakmai társadalmi szervezete is, amely politikai pártoktól független — ismételten aláhúzva a szót — szakmai testületet alkot... A kamara az orvosok jó szakmai munkájával kíván politizálni. A kamara kinyilvánítja, hogy határozott szándéka a Magyar Orvosi Kamara autonómiájának megőrzése mellett a kölcsönös érdekekre alapozottan tartós, két- vagy több oldalú kapcsolat teremtése mindazokkal az önálló, vagy szövetségbe, ligába tömörült szakszervezetekkel, amelyek tagságában orvosok (is) vannak. E kapcsolatok tartalma — a felek megállapításától függően — kiterjedhet az információk cseréjére, a kölcsönös javaslattételre, az aktuális és hosszú távú feladatok egyeztetésére, szükség esetén a közös kezdeményezésre, fellépésre. Meghatározónak a kölcsönös előnyöket, végső soron az orvosok sokoldalú, hatékony érdekvédelmét tekintik. Érdekvédelem és szakma .11 A. Magyar Orvosi. Kamara azonban, az orvosoknak nem kizárólag érdekvédelmi, hanem szakmai társadalmi szervezete is, , Fontos feladat az orvosi hivatás etikai normáinak rendszerbe foglalása, fejlesztése, gyakorlati érvényesülésének figyelemmel kisérése, az akadályozó (gazdasági, szervezési stb.) tényezők elhárításának kezdeményezése, szükség esetén elvi vagy konkrét ügyekre vonatkozó etikai állásfoglalás, tagjai esetében a szükséges intézkedés... A Magyar Orvosi Kamara — együtt más, szerveződő és már megalakult kamarákkal, szakmai érdekvédelmi testületekkel — elsősorban azért kezdeményezi a kamarai törvény megalkotását, hogy segítse a társadalomirányítás két alapvető formája — a társadalmi önigazgatás és az államigazgatás — között kialakult aránytalanság megszüntetését, a demokratikus önigazgatási forma javára. Teszi ezt azért, hogy a közhatalom közigazgatási feladatairól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelméilyrendszerének meghatározása és betartása hatáskörébe tartozzon,... A kamara törekvése az, hogy a beteg, ember gyógyításának mikéntjét ne az állampolgár vagyoni, társadalmi helyzete, pártállása határozza meg, hanem a betegrége... Ezt követően a BKOK titkára ismertette az országos tagnyilvántartás adatait, kiemelve, hogy a megye orvosai közül már 500 a kamarai tagok száma. A vezetőség egyhangúan kinyilvánította, hogy a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalásaival egyetért, aszerint kívánja végezni munkáját, önmagát ideiglenes jellegűnek tartja, s a küldöttválasztások után a megyei küldöttek (minden 50 orvos után 1 fő) választják majd meg a végleges vezetőséget, a demokratizmus elveinek megfelelően. Társadalmi munkában A vezetőség a kamarai törvény megalkotásáig is részt kíván vállalni a felmerülő kérdések megoldásában, ezért ideiglenes bizottságokat hozott létre a konkrét feladatok elvégzése érdekében. A „szakmai bizottság” vezetőjévé dr. Tóth Csaba kandidátust választották, az „érdek- védelmi munkát” dr. Pánczél Gyula irányítja, az „etikai-fegyelmi bizottság” munkáját dr. Vass-Eysen Ervin vezeti. A bizottságok tagjai a megye különböző területeiről kerültek megválasztásra, így lehetővé válik a tagság véleményének felmérése. A BKOK munkáját teljes mértékben társadalmi munkában szándékozik végezni, munkaidőn túl. A BKOK vezetősége kéri a megye orvosait, hogy amennyiben egyetértenek az orvosi kamara célkitűzéseivel, belépési szándékukat szíveskedjenek eljuttatni a vezetőséghez. A belépési szándék mellett a személyi adatok közlését kéri a vezetőség, valamint egy fényképet a tagsági igazolványba. A 200 forint belépési díj befizetése a következő csekkszámlaszámon lehetséges: 232 90149 0565. A BKOK vezetősége következő ülésén javaslatot tesz a küldöttértekezletre történő választások lebonyolítására, s ha a tagság igényli, még az országos értekezlet előtt megyei küldöttértekezlet összehívására kerülhet sor 1990. év elején. A BKOK vezetősége deklarálja, hogy amennyiben az alakulófélben lévő orvos- szakszervezet is,részt kíván vállalni 32, qrvo- sok érdekvédelmében, elképzelhetőnek tartja a konstruktiv együttműködést. Hangsúlyozta továbbá a vezetőség, hogy feladatának tekinti működőképes orvosi kamara kialakítását a megyében, részt vállal a kamarai törvénytervezet előkészítésében, munkakapcsolatokat alakít ki a különböző társadalmi szervezetekkel és egészségügyi intézmények vezetőségével úgy, hogy valamennyi — orvosokat érintő — kérdésben véleményt nyilvánítson, állást foglaljon, a BKOK egyetértése nélkül ne születhessen döntés orvosok szakmai, érdekvédelmi, etikai ügyében. A vezetőség kéri a tisztelt kolléganők és kollégák megértő támogatását és együttműködését annak érdekében, hogy az eredeti célkitűzéseknek megfelelően az orvosi kamara minden orvos számára vonzó szakmai és érdekképviseleti szervezetté váljon. A BKOK vezetősége nevében: Dr. Dómján Lajos, Dr. Bozóky Géza, a BKOK elnöke a BKOK titkára lom a határállomáson. Úgy tűnik, jóval több a hazaigyekvő jugoszláv autós. Tompán, a kanyar mellett álló kis maszek vegyeskereskedés előtt is egy szabadkai rendszámú személygépkocsi parkol. Csomagtartója nyitva, egy hölgy épp most pakol bele. — Gyakran jön át? :— érdeklődünk. — Hát, úgy havonta egyszer — válaszolja. — Kelebián van a víkendházunk, igy aztán még közelebb van Tompa. Átugrom, megveszem a tejet, kenyeret, vajat, szóval az élelmiszert, aztán megtankolok és megyek is haza. Most is vacsorára valóért jöttem át. Sietek, mert várnak otthon a gyerekek. A kis üzletben három férfi nagy bevásárlást végez. Jókora dobozba gyűjtik a 15 liter étolajat, az 5 liter citromlevet, a 15 Ráma margarint és a 10 tekercs WC-papirt. Miután űzettek, szintén berakják az autójukba a vásárolt holmikat és az átellenben lévő húsboltba veszik útjukat, A pénztárnál ülő Szekeres Imréné alig bírja akár 1-2 percre is szabaddá tenni magát. — Látja, mindig jön valaki — mondja. — Sokakat már arcról megismerek. Egyébként tudjuk, mit keresnek, igy a megrendelést is ennek megfelelően állítjuk össze. Persze, az élelmiszer nagyon népszerű náluk. Viszi): a szalvétát, a dezodort, a szappant és a krémeket. Ám ezekből csak az olcsóbb termékek érdeklik őket. Hogy átjámak-e a tompaiak? Hát, kevesen. Leginkább a szeszért, de azt itt is megvehetik tőlük, egyébként is elég rossz minőségűek ezek az italok. Én legfeljebb, ha olcsóbb cipőért megyek át. Az áfész helyi áruházában nincs nagy tömeg, de már csak néhány perc van zárásig. Kínálnak itt cipőket, ruhaneműt, de még könyveket is. Az üzletvezető, Szabó K. Fe- rencné szerint a legkeresettebb a jugoszlávok körében a cipő. (No, lám!) De viszik az alsó- neműt, a zoknit és a gyerekruhát is. Kecskemét felé tartunk és Kiskunhalason áthaladva, a szürkületben még jól kivehető a városközpontban lévő piacon a nagy sürgés-forgás... Bcncze Andrea (Fotó: Straszer András) Valóságos bűnözési hullám öntötte el Kecskemétet és térségét. Mindennaposak a betörések, tucatszámra feszítenek föl autókat, s oda jutottunk, hogy minden második közlekedési balesetet részegek okoznak. Az okokról, a megelőzésről, a lakosság védekezési lehetőségeiről dr. Bitó István rendőr ezredest, a Kecskeméti Városi Rendőrkapitányság vezetőjét kérdeztük. .— Ezt a beszélgetést nem az újságíró kezdeményezte, hanem ön. Mi indította erre? — Félre kell verni a harangokat: bajban van a közbiztonság. Kecskeméten, ahol évtizedeken át lényegesen kisebb mértékben nőtt a bűncselekmények száma, mint másutt az országban, tavaly ősz óta erőteljes növekedési tendenciát tapasztalunk, s ez joggal nyugtalanítja a lakosságot is, különösen, hogy a legutóbbi néhány hónapban a bűnesetek száma rendkívüli mértékben megugrott. — Pusztán szónoki fogásként használ olyan szavakat, mint „rendkívüli mértékben”, vagy valóban ez felel meg a helyzetnek?- Talán még finom is voltam. A 80-as évekig Magyarországon átlagosan 130 ezer bűncselekmény vált ismertté, ez lassan elérte a 190 ezret, ám ,az idén biztosan 200 ezer fölé emelkedik. Kecskeméten és a kapitánysághoz tartozó területen — a Dunától a Tiszáig 3 város és 20 község mintegy 200 ezer lakosa él itt — a bűnözés növekedése ad okot komoly aggodalomra: az országos növekedés 20-25 százalékos, itt a térségben 1989 első háromnegyedében 25,8 százalékos, Kecskemét városában ennél is több. — Miféle bűncselekmények szaporodtak el? K Kiváltképp a vagyon elleni támadások, ezen belül a betörések, gépkocsifeltörések, autólopások. Kereken egyharmaddal több ügyben nyomozunk, mint a korábbi időszakokban, ám látjuk, hogy az erőteljes és drámai növekedésnek még csak az elején tartunk. Ezért is halaszthatatlan, hogy a lakossághoz forduljunk. Érzékelik ugyanis a helyzet romlását, ám/még nem reagálnak megfelelően a fokozódó veszélyre. Igén sok esetben — minden intő szavunk ellenére — még mindig szinte tálcán kínálják az alkalmat: nyitva hagyják az autót, nemritkán kulcscsal együtt. Július végén egy esztergályos kocsijából 15 ezret loptak el — az autó nem volt bezárva. Kecskeméten, a Városi mozi előtti parkolóban — valószínűleg álkulcsot használva— egy autóból 34 500 forintot loptak el. Egy lajosmizsei embernek leégett a tanyája, 35 ezer forintját az autójában gondolta biztonságosan elhelyezni — a kocsit feltörték és a pénzt elvitték, csakúgy, mint a kecskeméti Budai utcából 65 ezret egy Aróból. Valamelyik nap a hunyadivárosi ABC elől az OTP szolgálati kocsiját lopták el — a sofőr járó motorral hagyta a bolt előtt. Sorolhatnám tovább az eseteket, egy biztos: ezek mind megelőzhetők lettek volna. — Hogyan? — Ha a kocsiban semmiféle érték nincs, s ha ráadásul a kormányzár is be van kapcsolva, akkor ugyan feltörhetik, de ezenkívül nemigen tehetnek vele mást. Akadt olyan tolvaj, aki addig próbálkozott, míg egy nyitott kor- mányzáras autót föl nem tört — ezt aztán elvitte. A többi ötöt nem tudta elvinni. — A bűnügyi krónikák újabban lakásbetörésekkel is teli vannak. — Ez eddig pesti „műfaj” volt, ám a helyzet megváltozott. Erre specializálódott szakemberek járnak betömi, rendszerint nappal, a délelőtti órákban dolgoznak, amikor a lakók nincsenek otthonja újdonság, hogy a hengerzártörés elég különleges módszerét is alkalmazzák. Két — nyolcas és hatos — sorozat ügyében pillanatnyilag is tart a nyomozás. — Ez ellen mit lehet tenni? — Többet, mint gondolnák! Először is: helyes két, külön-külön fajta, zárat fölszerelni, és persze, mindkettőt használni is! Tudom javasolni a kéttol- lú Elzettet; biztonságosabb a hagyományosnál a mágneszár. Lakótelepen jó lenne zárni a lépcsőházakat. Ha ismeretlen ácsorog a szomszéd ajtaja előtt, célszerű megkérdezni tőle: mit akar — Angliában, példának-okáért, egész tömegmozgalom alakult ki ilyen módon. Az OTP-nél csekély összegért őriznek meg pénzt, ékszert, értékpapírt, festményt — kár, hogy erről kevesen tudnak. Elképesztően rossz a hétvégi házak, a tanyák védelme, miközben indokolatlanul értékes holmikat tartanak kint: színes tévét, videót; nincs is betörés 30 ezer forintos kárérték alatt. — Csak a magántulajdon van veszélyben? — Legszívesebben Moldovát idézném: mindent ellopnak, ami könnyebb, mint a mozdony és hidegebb, mint a parázs — mindenhová betörnek, ahová úgy gondolják, hogy érdemes. Van olyan vállalat, ahol már háromszor volt betörés — kommentár nélkül jegyzem meg, hogy azóta sincs éjjeliőrük .. | — Rémisztő történeteket hallani városközponti támadásokról: mindenféle előzmény nélkül, pusztán a hecc kedvéért megvernek gyanútlan járókelőket. i i Ez is ’ megesik,- igaz; egyre gyakoribb, hogy szétvernek egy kocsmát. Az ököljog kezd érvényésülni: az emberek egy része nem a törvénytől váija sérelmeinek az elintézését, hanem saját magától. — Mindez több mint ijesztő. Milyen helyzetmagyarázatot ad a rendőrség? H3j Átmeneti állapotban élünk, a rend és a fegyelem föllazult. Ez nem speciálisan magyar találmány, hasonló helyzetben így van ez a világ keleti és nyugati felén egyaránt. Tudomásul kell vennünk, hogy a demokratizmus felé haladva a bűnözéssel nagyobb mértékben kell együtt élnünk, mint azelőtt. — A jogállamban tehát kisebb lesz a közbiztonság? ílöpAlighanem, igen. Európa ugyan mint eszme valóban szép, ám attól tartok, az odavezető útról a nép feje fölött vitatkoznak és döntenek, miközben a következmény — egyebek között a bűnözés növekedése S a lakosságot sújtja. Két éve még 24 ezer ember töltötte büntetését a börtönben, most alig 17 ezer, és várhatóan ez a szám is csökken, miközben a bűnözés soha nem látott mértékben nő, a jogállamiság szép eszméjével ugyanis a szabadságvesztés büntetés nem jól fér meg. Azt én sem állítom, hogy a börtönnek túl nagy visszatartó hatása lett volna, ám legalább addig biztonságban volt a társadalom masszív bűnözőktől, míg azok ültek. Helyes és szép a szigorított őrizet megszüntetése, maga a jogintézmény jogállamhoz valóban méltatlan, ám az is cáfolhatatlan, hogy megrögzött bűnözők kerültek ki a börtönökből — sokan mellesleg azóta már vissza is kerülték. A liberalizált jogalkalmazás egyik szép példája, hogy a többszörösen büntetettek is kaphatnak a börtön- büntetés közben szabadságot — hat napra legutóbb hazaengedték azt a közismert besurranó tolvajt, akit azelőtt másfél évig kerestünk. Most, persze, azonnal eltűnt, állítólag az NSZK- ba ment, gondolom, nem üres kézzel. A rendőri felügyelet megszüntetése szintén komoly gondot okoz, tudniillik igen hatékony eszköz volt a kezünkben. Az utazó bűnözőt nem engedtük ki az adott városból, az iszákos nem mehetett kocsmába, a zsebtolvaj nem szállhatott buszra — ennek vége. Szeretném ugyanakkor megjegyezni, hogy például a kitiltás a szabadnak mondott tőkés államokban is bevett gyakorlat. Nem használt a közbiztonságnak az előzetes letartóztatás feltételeinek mérhetetlen megszigorítása sem, hiszen mit gondol az, aki látja, hogy a késelő két óra múlva már szabadlábon is van, a bíróság elé pedig jó esetben fél, de inkább egy esztendő múlva kerül. — Fordítsunk egyet beszélgetésünk kerekén: volt már szó arról, miként védje magát a lakosság és hogy milyen nem kívánt veszélyekkel járhat a jogállamiság. A közrend és közbiztonság védelméért azonban főként és elsősorban mégiscsak a rendőrség a felelős. Menynyire urai a helyzetnek, egyáltalán, ké- pesek-e megfelelni feladatuknak? — A rendőrség ma lényegesen rosz- szabb körülmények között dolgozik, mint korábban, a technikai eszközök fölött elszállt az idő — egy tipikus járőrkocsi 170-180 ezer kilométert fut —, pénzünk nemhogy szintentartásra nincs, de néha — és ezt féltve árulom el -— tankolásra se futja, miközben normálbenzines- öreg csattogó Ladákkal kellene utolérni szupergyors autójú bűnözőket. Azok a támadások, amelyek — okkal és' ok ’nélkül-“ a testületet érték, nem kedveznek az aggasztó létszámhiány betöltésének, az országban pillanatnyüag 1600 rendőrstátus üres. Egyébként Magyarországon kelethez és nyugathoz viszonyítva is kevés a rendőr, általában 100 ezer lakosra 500-600 rendőrrel számolnak ők, nálunk alig több ez a szám 300-nál, ám spéciéi a mi kapitányságunk állományában — mint mondottam: a területen 200 ezren élnek — 340 rendőr dolgozik. A nem kevés munkáért, ügyeletért, kötöttségekért igazából ma már alacsony a fizetés: egy őrmester öt év után esetleg 8500-9000 forintot visz ha- 3a, egy nyomozótiszt 9500-at, de úgy, hogy esetleg hetekig bent éjszakázott. Műszakpótlék nélkül Magyarországon ember nem dolgozik, csak rendőr (Budapest a kivétel) — és ez nem tréfa, hanem szomorú valóság. — Tehát a bűnözési hullám a rendőrség alacsony létszámának, nem a kornak megfelelő technikai fölszereltségének is „köszönhető”. "ÜP Ü lehetséges tartalékokat már évekkel korábban kimerítettük. Ma ugyanaz a létszámú rendőri állomány dolgozza fel a 200 ezer bűnügyet évente, mint pár éve a 130 ezret. A következmény: a bűnügyi felderítés eredményessége veszélyesen csökken. A hetvenes években átlagosan 50 százalék volt, ma körülbelül 30 százalék. — Hadd ismételjem meg másképpen: ez azt jelenti, hogy 100 bűncselekmény közül hetvennek nem találják meg az elkövetőjét? — Pontosan ezt, egyébként nagyjából ez az arány a világ más országaiban is. Kecskeméten azonban az eredményességi mutatónk a hazai átlagnál lényegesen magasabb, ma is 60 százalék fölötti. Az azonban tény, hogy ma már nálunk is kevesebb energia jut—juthat i a bűnmegelőzésre. — Ezért kevesebb újabban az utakon is a rendőri ellenőrzés? Sokak szerint a forgalomban aztán tényleg elszabadult a pokol. — A belügy vezetése úgy értékelte, bizonyos jelzések alapján, hogy a közvélemény nem ért egyet a közlekedésben részt vevők ellenőrzésének korábbi gyakorlatával. Megjegyzem, a lakosság bírálatának tényleg volt alapja, mert — mondjuk -%egy tilos helyen való parkolásért kiszabott 5000 forintos bírság valóban nem áll arányban egy utcai verekedőre kirótt 1500 forintos büntetéssel. Több mint a felével csökkent az utóbbi fél évben a szabálysértési följelentések száma, a bírságolás, az igazoltatás — visszafogottabb közlekedésellenőrzési gyakorlat alakult ki. — Milyenek a tapasztalataik? — A lehető legrosszabbak. Korábban a balesetezők között 20 százalék alatti volt a részegek aránya—Kecskeméten 1988-ban 13,5, a községekben kereken 20 —, ez mára 30 százalék fölé emelkedett, a két-három legutóbbi hónapban pedig elérte az 50 százalékot. — Minden második balesetet részegen okoznak? — Minden második balesetet, igen! Különben tényleg elszabadult a pokol: a csíkos rendőrautót száznegyvennel előzik — s ez már tényleg jelez valamit, azt, hogy nagyon sokan semmiféle szabályt nem tartanak érvényesnek magukra nézve. — A helyzet, amit fölvázolt, egyenesen félelmetes: gyakorlatilag arról van szó, hogy nagyságrenddel kisebb a köz- biztonság a korábbinál. Amikor a nyilvánosság előtti megszólalás lehetőségét kérte, ezt akarta tudatosítani? — A társadalomnak jogában áll minderről tudnia, hiszen minden egyes állampolgárt személyesen is érint, amiről beszéltem. Ugyanakkor a nyüvá- nosságot arra is szeretném felhasználni, hogy nyomatékosan leszögezzem: a társadalomnak, ha nagyobb biztonságot akar, többet kell áldoznia a rendőrségére. Kevés a létszámunk, elavult a technikánk, nincs pénzünk például mikrofonos alkoholvizsgálót venni, és még mindig a szondával vacakolunk. Feltétlenül fejleszteni kell a társadalom önvédelmét, értékeinek védelmére egyénnek és közösségnek egyaránt áldoznia kell. De egy biztonságos ajtó — mondjuk — hatezer forintért még mindig olcsóbb, mint ha betörnek és elviszik a lakásból az összes értéket. Hamarosan egyébként vagyonvédelmi tanácsadó irodát nyitnak Kecskeméten, ahol elérhető áron beszerezhető eszközöket, hatásos módszereket ajánlanak. — Mi az, amire rendőrfőnökként garanciát tud vállalni? — Reális célunk lehet a drasztikus romlás megállítása. De erre is csak akkor van remény, ha javul a vagyonvédelem, az állampolgári fegyelem, továbbá: ha létszámában, technikai színvonalában fejlesztik a rendőrséget. — Bizakodjunk ... Ballai József RÁDIÓJEGYZET Csak kabaré... Farkasház v Tivadar és időnként változó csapata nem akár megfutamodni az önként vállalt nehéz feladata elől. Rendszeres időközönként, néha pedig csak úgy, a maguk kedve szerint, elénk tartják a görbe tükröt, amiben a mindenkori magyar valóság egy-egy darabkája — torzított, groteszk formában — látható. Azaz hogy... Mostanában néha azt érezzük, hogy nem is a tükör torzit, hanem az a nevetséges éí torz, amit visszatükröznie kellene. Olyannyira, hogy még mosolyogni sincs kedvünk rajta, sőt elszomorodunk. (Ellentétben a rájátszott nevetéssel.) így jártunk példáid a szegedi szabadtéri műsorok rádióbeli közvetítésével is nemrég. A pártonkivüliek I. kongresszusa című múlt heti adás viszont mintha már túllépett volna ezen a szomorító és dühös korszakon. Hála a jeles színészeknek — Kállai Ferenc, Kern András, Szilágyi Tibor — időnként még derültünk is a friss ötleteken. Persze, akadt olyan, akit már meguntunk, ilyen az „ügyelfe- tes humorista” Nagybandó, de őt is el kell viselni, mert — állítólag — ez kell a közönségnek. Csak mellékesen megjegyezve, a jövőben kéthetenként, a Hócipő cimű lapban is jelentkeznek a humoristák, miáltal kiderül majd, hogy a jópofa bemondásokon miért nevet olyan harsányan a közönség. Vagyis „ül-e” a poén, vagy csak grimaszolt az előadó. Süket fülek — Azt hiszem, hogy az ország valamennyi körzeti orvosi rendelője egyforma! — kezdte a nyugdíjasoknak szóló, Hogy tetszik lenni? című adást László György műsorvezető. S igaza volt abban, hogy az idősebbek közül különösen sokan kénytelenek itt üldögélni egy-egy receptre, beutalóra várva. Nem csoda, hogy már jól ismerik egymást, bajaikat, hasonló sorsukat is természetesen. Kiss Magdolna szerkesztő-riporter azonban nem érte be a várószobái beszélgetésekkel. Nem csak a „drága a gyógyszer” kezdetű, elkeserítő panaszokat rögzítette szalagra, bár ez is önmagában lehangoló. Az élet még söté- tebb „bugyraiba” is betekintett. A kórház még egy lépés ezen a lefelé vezető úton. Sokan váiják hiába a látogatót, gyermekeiket, a hazaindulás perceit. Helyette az elfekvőbe, az utókezelőbe jutnak, olyanok is, akik még el tudnák látni magukat egy kis segédlettel, s a házi gondozás lenne a megfelelő j— és emberséges — számukra. De az üresen maradt lakásra szüksége van valakinek, családtagnak, az eltartási szerződés aláírójának. A kisemmizett nénike pedig nem érti: miért nem térhet vissza régi otthonába. Messzire vezető szálak ezek. Ez a kórkép sötétebb volt egy őszinte orvosi diagnózisnál. Ritkán hallgatom a nyugdíjasoknak szóló műsort. Elszomorítanák. Hiszen akik tehetnének valamit értük, süket fülekkel járnak a világban. György Csodálatosan gazdag életművet hagyott maga után Győrffy István, az alig 56 éves néprajztudós, amikor meghalt 1939. október 5-én. Az alföldi népélet kutatása, a feltárt ismeretek közkinccsé tétele kötötte le szinte minden idejét. Átfogó, nagy munkája, A magyarság néprajza valóságos bibliája lett az etnográfus nemzedéknek. A Nagykunsági krónika pedig élvezetes olvasmánya is mindazoknak, akik — a csekély példányszám mellett — valamikor hozzájutottak. A rádió a múlt héten 15 percet szentelt a tudós emlékének, s az adást e hét csütörtökön is — a Petőfin — megismétlik. Talán mondani sem kell: sorozatot érdemelne. F. Tóth Pál