Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

1989. október 9. g PETŐFI NÉPE • 5 HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ 0 A Ciróka szabadtéri előadásai mindig sikeresek. (Walter Péter felvétele.) Az érem többi oldala Egy régi Cirókás a mai Cirókáról A Petőfi Népe 1989. szeptember 16-ai számának A színház mostohagyerekei című cikkükhöz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Az éremnek ugyanis két, sőt több oldala van, attól függően, merről nézik, hogyan forgatják. Valahányszor a Ciróka Bábtago­zatról ír Borzák Tibor jó hosszú, terjedelmes cikket — hálás téma! — úgy tűnik, elég egyoldalú értesülése­iről tesz bizonyságot, s így a terjedelemhez képest nem eléggé hiteles a nagyközönség részére. Eddig még ezért „nem szólt vissza” talán senki. Persze, nem js kérdezték! Sem a munkaadóikat, sem a harmadik felet, a közönséget. Pedig lehet, hogy nem ártana! Természetesen az újságírás egyik fontos alapszabályát követve, objektiven, s így hitelesen tájékoztatva erről azokat, akik olvassák lapjukat. Ezért szeretnék én „visszaszólni” egy régi cirókás és amatőr bábjátékos jogán. ______ ' §Mij| , A Ciróka Bábcsoport valófcatóXöhb éwáőcfiS iBÖFÍ- ra tekintett'vissza (pontosábteií 23 évtSdMtj^áiddij»,«' amíg — úgymond — „profivá”, a kecskeméti színház tagozatává vált. Akik azonban a Ciróka nevét átvit­ték á színházhoz, azok csak 1-2 évig, voltak vagy egyáltalán nem is voltak tagjai a megyei művelődési központban működött, több évtizedre visszatekintő együttesnek. Egynémelyik profinak kinevezett játéko­sa pedig éppen csak akkor kezdett ismerkedni a báb­játékkal. így nem kellene már folyton erre hivatkozni! A régi tagok közül többen azóta és ma is az Erdei Ferenc Művelődési Központban játszanak a gyere­keknek, rendszeresen, minden héten, Piróka Bábszín­ház néven. (Ami nem véletlen, hiszen így csak egy betű került át az új tagokkal.) Nekik nincsenek újságíró ..barátaik, nem is írnak róluk jó hosszú és terjedelmes cikkeket, nem panaszkodnak, csak teszik a dolgukat, ahogy tudják. A gyerekek és a nevelők nagyon meg­kedvelték játékaikat, eljönnek újra és újra. S hogy miért érzik úgy, hogy hangosan ki is nyilvánítják az előadásról távozóban: „Ez jobb volt, mint a Ciróka? Mert ebben ők is aktív részesei a bábszínháznak, nemcsak passzív nézői (netán érteden rettegői) annak. Három éve négy darabot tudnak repertoáron tartani, mert nem lehet levenni a műsorról, igény van rá. (Egy felnőtteknek szóló vidám, zenés produkcióval a Pécsi Nemzetközi Bábfesztiválon is felléptek.) A következő évben három új összeállítást valósítanak meg. A Má­tyás király évfordulóra és a Békéscsabai Nemzetközi Fesztiválra készülnek. Hogy a 350 ezer forint sok-e vagy kevés a jó játékhoz, ez relatív. Pirókáék 1987- ben 70 ezer 1988/89-ben 80 ezer forintot használtak fel a bábelőadásokra. Kétezerötszáz gyerek látogatta az előadásaikat. Az anyagi feltételek lehetnek fontosak egy bábszín­ház életében, de nagy baj van ott, ahol a sikertelensé­get csak ennek tudják be! Az igaz, hogy a kiszsinagó- ga átépítéséről még a Ciróka valamikori vezetője kezdte szövögetni nagyralátó terveit azért, hogy a pécsi Bóbita és az egri Harlekin után Kecskeméten ő lehessen a harmadik vidéki profi bábszínház vezetője. Ez azonban meghiúsult azzal, hogy Kovács Géza kikönyökölte a ^vezetésből — és nemsokára a megyei tanács elnökhelyettesének a lánya is kimaradt a társu­latból. Ettől azonban még lehetne jó bábszínházát csinálni. Hogy mi a nagyobb merénylet a gyerekek ellen? Az operettbérlet vagy amikor egy bábszínházi előadást magasabb művészet címén a gyerekek végigszoronga- nak, rettegnek, a jó ízlésű felnőtt türelmét is igénybe véve? Erről lehet vitatkozni pszichológussal, pedagó­gussal, szülővel, de kategorikusan kijelenteni egyhén ! szólva is túlzás! Szerencsére nagyon sok jó bábegyüttes, csoport működik szerte az országban amatőrként is. Igaz, mindenütt kellene több pénz, jó lenne, ha minden gond nélkül lehetne akkor és ott próbálni, amikqr ',&MltiáR',Jd)é*ü?'közönség, a gyerekek, a jó műsorokat, J1íl%elák,^SÍétkófüknak megfelelő- bábelőadásokat váf- ják, és az egyre szűkülő anyagi lehetőségek között a játékosoknak, a „művészeknek”, is ezt kellene figye­lembe venni az eddigieknél sokkal jobban. Ha á Ciró­ka tervezett hat bemutatójából három jó lenne és a megcélzott korosztálynak szólna megvalósításában is, akkor kevesebbet kellene panaszkodniuk. Az eddigi műsorválasztásuk, sőt további terveik most sem az óvodás-kisiskolás közönségréteget célozzák meg. Azok pedig, akiknek szólhatnának, már nem járnak bábszínházba. Még a láthatóan nagy rokonszenwel megírt cikkből is érezhető az egyéni ambíciók túlten- gése, a vezetőkkel való egyenrangúság becsvágya (csakhogy emögött egyenrangú teljesítménynek kelle­ne állnia!) és az ennek hiánya miatt érzett agresszió nem használ sem az'előadásaiknak, sem törekvéseik elérésének, sem a közönség meghódításának. Csak reménykedni lehet abban, hogy Kovács Géza Prágá­ban a bábművészetet megtanulja és itthon, a gyakor­latban egy kevésbé erőszakos arculatra, stílusra pró­bál törekedni társulatával. Természetesen nemcsak a maguk érdekében, hanem elsősorban a gyerekek, a nézők meghódításáért. , Dr. Juharos Imréné Kecskemét Dr. Juharos Imréné, régi cirókás, amatőr bábjátékos hozzászólásában vannak igazságok. A Kecskeméti Ka­tona József Színház Ciróka Bábtagozatának illetékesei bizonyára el is fogadják „tanácsait", jobbító szándékú észrevételeit. A „mostohagyerekek" nyilatkozatát to­vábbító újságíró csak annyit jegyez meg: soha nem azért készült és készül újságcikk a lapba, mert valaki valakinek a barátja. így a cirókásokról sem azért adunk időnként hírt, mert nekik baráti kapcsolataik lennének a Petőfi Népe munkatársaival. Hanem azért, mert gondjaik, problémáik évek óta megoldatlanok. S ezeket csupán az a tény nem orvosolhatja, hogy más csoportok sem mentesek hasonlóktól! Borzák Tibor MIT ÍGÉR A TÉVÉ 2? A nézők kívánsága a döntő A Magyar Televízió — mint a nemzet tele­víziója — két csatornán sugározza műsorait. Ilyen felállásban, nem kell külön hangsúlyoz­ni, mekkora jelentőségű szerep valamelyik program egyszemélyű felelősének lenni... Néhány napja Baló Györgyöt bízták meg ezzel a munkával, miután elkészített egy ta­nulmányt arról, hogy milyennek képzelné el ezt a programot, milyen feltételekkel, appará­tussal stb. működtetné azt. A televízió vezeté­sének 30 fős szakembergárdája megvitatta ezt a tanulmányt, és elfogadva annak tartalmát, úgy vélte, a gyakorlati megvalósításra is fel­kéri annak szerzőjét. Baló Györgyöt nem szükséges a nézőknek bemutatni, hiszen évek óta elismert televíziós személyiség. Közismert az új programigazga­tó felkészültsége, vitakultúrája', kompromisz- szumkészsége, a problémák iránti fogékony­sága, munkabírása. Minderre most igen nagy szükség lesz, hiszen nemcsak az elvárások na­gyok, de a gondok is. Kevés a pénz a műsorok­ra, a technikára, mostohák a gyártási körül­mények, mások a korábbi műsorkészítési be­idegződések stb... Mindezeket és á már elkészült műsorok átfutási idejét figyelembe véve Baló György hangsúlyozta, hogy igazán csak 1990 márciu­sától tud felelni mindazért, ami a 2. műsorban megjelenik a képernyőn. Addig is lesz azért változás. Szeretnék a Napzártát — amikor csak lehet — 21.30-ra előrehozni, hogy e „ko­ránfekvő országban” mindazok nézhessék, akik ilyen típusú esti beszélgetésekre, vitákra vágynak. A 2. program egyenrangú műsor akar lenni, versenyezve az 1. programon kínáltakkal. Egy szempont lehet csak: mit akar a néző? Ennek a felmérése közel sem könnyű feladat, de ezt a kihívást el kell fogadni, fogalmazta meg gondolatait az új programigazgató. Visszajel­zések, szakmai kritikák, kulturális, nemzeti szempontok mérlegelésével állandó készenlét­ben az újra, a frissre, de mégis tervezetten, előre megrendelt, felkészültségről, színvonal­ról tanúskodó műsorokkal kell szolgáim a né­zőket. Érdekes az új igazgató elképzelése a 2. program egészét illetően. A kora délutáni idő­ben 17—19 óráig egy széles nézettségre szá­mot tartó, különösen gyerekeknek, fiatalok­nak, idősebbeknek szóló szolgáltató, informá­ciós, háttérmüsort kívánnak indítani. A főmű- soridőben 21.30-ig filmeket, tv-játékokat, szó­rakoztató műsorokat, sporteseményeket stb. sugároznak majd. Ezután a mostam Napzár- ta-szerü vitaműsorok, majd pedig olyan réteg­műsorok kerülnek a képernyőre, amelyek már egy-egy kisebb létszámú nézőigény kielégíté­sét szolgálják. Azt is szeretnék, ha a záró vitamüsorók kötetlenül zajlanának, és akkor fejeződnének be, amikor a megjelentek tényle­gesen is befejezettnek vélik, rugalmasan ke­zelve az adászárás időpontját. P. E. Zongoraművész — Bácsbokodról Baján a zenei világnapot a mu­zsika feledhetetlen ünnepévé avatta Regős Róbert zongorahangverse­nye. Összefoglalva így jellemezhet­ném a hétfő esti koncertet, melyen a'nagy gonddal összeállított műsor egyszerre szólt a legszebb emberi észményekről és egyszerre a ma­gyarságunkról. — Ma nagyobb izgalommal ké­szültem az itteni koncertre, de ugyanakkor boldogan jöttem ide, ez azért van, mert tulajdonképpen haza érkeztem — mondotta a mű­vész a koncert után. — Itt szület­tem Bácsbokodon, gyermekkorom ehhez a szép faluhoz, azután Ho- mokmégyhez és Kalocsához kötő­dik. Egyre többször idézem fel az emlékeket, a bácskai tájat, a ját­szótársak, kis barátaim arcát. A forró nyarak, a gabona illata, a folyóparton hajladozó füzek fris­sen jelennek meg emlékezetemben. 1É Úgy tudom, az utóbbi években egyre több koncertet vállal itthon. — Örömmel teszek eleget a meg­hívásoknak, melyek a számomra kedves helyekről érkeznek. Tavaly például Dunapatajon, Bácsalmá­son, Kalocsán és Kiskunhalason adtam hangversenyt, és természe­tesen Baján. Megtiszteltetés, hogy ott játszhatom, ahol Gidófalvi Ilo­na pedagógustól az első zongora­leckét kaptam i§l ez Kalocsán tör­tént —, vagy ahol — most Bajára gondolok — Recska Ilona tanárnő irányította előmenetelemet. — Hogyan kezdődött a pályafu­tása?- Édesapám Homokmégyen volt főállatorvos. Esténként szíve­sen hegedült, édesanyám zongora- játékával kísérte. Kisgyermekként rendszerint az ő muzsikájuk hang­jaira aludtam el. Kezdetben, autó­busz hiányában sokszor lovas sze­kéren vagy motorkerékpárral vit­tek Kalocsára, zongoraórára. Té­len pedig a szánkó volt az egyetlen közlekedési eszköz. A budapesti zenei gimnázium, majd a főiskola következett. Mindvégig Zempléni Koméi növendéke voltam, kitünte­téssel szereztem meg a művészta­nári oklevelet. Ezt követően Graz­ban folytattam tanulmányaimat Farnadi Edith híres mesteriskolájá­ban. Első koncertjeimmel elnyer­tem egy rangos állami ösztöndíjat, mely lehetővé tette tanulmányaim folytatását. A három esztendőben, melyet Ausztriában töltöttem, na­gyon fontos szakmai ismereteket szereztem a bécsi klasszikus zene előadói stílusával kapcsolatosan. Regős Róbert a továbbiakban elmondta, hogy tanulmányait Kari Engel professzornál folytatta a hannoveri zeneakadémián. Ekkor kezdődött igazi művészi pályafutá­sa, Velencétől Brüsszelig számos nagyvárosban koncertezett, Ber­linben W ez nagy kitüntetés — a filharmóniában is játszott. Tervei­vel kapcsolatban kifejtette, hogy nagyon fontosnak tartja a kortárs zene, ezen belül a magyar szerzők műveinek propagálását. Sok rá­diófelvételen váltja valóra ezt az elhatározását. Gál Zoltán KIÁLLÍTÁS A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN Mii Uram Mm '■ rl V- • ' M ■ " sp ;■ . - i Aquincum Három év alatt négy NSZK-beli és három osztrák múzeumban ven­dégszerepeit az a kiállítás, amely az utóbbi két évtized Budapesten folyó római kori ásatásainak em­lékanyagából tartalmaz váloga­tást. A hazai közönség most ismer­kedhet meg,a Budapesti Történeti Múzeum régészei által feltárt kü­lönleges anyaggal, amelyet város- történeti, településtörténeti szem­pontokat hangsúlyozva rendeztek meg itthon. Több mint ezer lelet—építészeti emlék, szobor, feliratos kő, falfest­mény, mozaik, arany ékszer, üveg, kerámia használati tárgy, síremlék — látható az Aquincum, Budapest a római korban című kiállításon a Budapesti Történeti Múzeum föld­szinti termeiben, október végéig. Történeti sorrendben,. a római korszakot megelőző kelta-eravisz- kusz törzsek erődítményei, iparte­lepei nyitják a kiállítást, s a késő római korig, a 4—5. századig kö­vetik az eseményeket. t Sírrészlet, az elhunyt család ábrázolásával (3. század). • Eredeti festésnyomok alapján rekonstruált falfestésmásolat. Az utóbbi évtizedekben az aquincumi volt a legnagyobb je­lentőségű magyarországi régészeti vállalkozás. Rendkívül sok emlék­anyagot mentettek meg, annak el­lenére,, hogy a nagyarányú óbudai építkezések nem tették lehetővé a teljes feltárást. (Emlékezetes, hogy a Flórián áruház építésekor előke­rült ókori romokat, az aquincumi légiós tábor diadalkapujának ma­radványait felrobbantották, mert zavarták az építkezést!) Az ötvenezer lakosú ókori Aquincum több településből állt: katonai táborokból, táborváros­ból, polgárvárosból, amelyet kéz­művesek elővárosai, villanegyedek és a környező falvak tettek teljessé. E települések maradványait nem­csak Óbudán, hanem más, pest­Falfestmény, vadászjclcnettel (3. század). budai ásatásoknál is fellelték a ré­gészek. Akik minden nagyobb mé­retű építkezésnél, a belvárosi köz­műhálózat felújításánál, a közleke­dési vonalak bővítésénél, az új híd­feljárók (Árpád-híd, Erzsébet-híd) kialakításánál ott voltak. Csak­úgy, mint a Budapestet övező új lakótelepek — a Békásmegyeri, a Római úti, a Mocsaras dűlői, a Kaszás dűlői, a Bécsi úti; a Buda —Újlaki, valamint az Óbudától távolabbi Albertfalvai, Budatété- nyi, Budaörsi, Leányka úti, Őrme­zei, Fehérvári úti, Gazdagréti, So­roksári, Újpesti lakótelepek épít­kezésénél, ahol értékes római kori hagyatékokat tártak fel. Különléges ritkaságok és a min­dennapi élet kellékei sorakoznak a kiállításon: egy 1. századi bronz­sisak, a 2—3. század fordulójáról való Mithrasz-szentély, feliratos oltárkövekkel, színes faliképekkel. A keleti eredetű misztériumvallás­nak ez az egyetlen szentélye, ame­lyet katonai táborban találtak. Egy komplett kerámiaműhely a 2. századból, amelyben a formatálak és a pecsételő minták is fennma­radtak. Az építészeti, városépítési kultúrát a csatornázott, közpon- tifűtéses, festett falú, mozaikpad- lós kőházak, fürdők, kórházak bi­zonyítják. A mindennapi élet hasz­nálati tárgyai — edények, szerszá­mok, üvegek — az öltözködés kel­lékei, a vallási rítusok eszközei sír­leletekből, temetőkből kerültek elő. A kiállítást is éppen egy óke­resztény jelképekkel díszített fes­tett kőlap zárja, amelyet a katona­város egyik temetőjében találtak.. Kádár Márt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom