Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP XIV. KONGRESSZUSA A PLATFORMOK KÉPVISELŐI MONDOTTÁK Megválni a hitelüket vesztett vezetőktől! dönteni, illetve abból visszahívni, és semmilyen testület sem, egészítheti ki magát kooptálással. A mostani tanácskozás — hangoz­tatta Kovács Jenő — visszavonhatat­lanul lezáija az állampárt korszakát Magyarországon, és kiindulópontjá­vá válik az új demokratikus, baloldali párt megteremtésének. A párt hitele nagyobbrészt azon múlik, hogy mi történik a következő két-három hó­napban. Ezért az előadó kezdemé­nyezte, hogy a kongresszus elvi ter­mészetű döntéseit követően külön határozzon a következő hónapok pártszervezési teendőiről. A szavakat ugyanis tettekre kell váltani — muta­tott rá —a párt még egyszer nem viselné el az 1988 májusát követő hó­napok tanácstalanságát, bénultságát. Pozsgay Imre, a pártelnökség tagja a Politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól, illetve a párt program- nyilatkozata című dokumentumter­vezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizott­ság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a program- nyilatkozat tervezetének társdoku­mentuma. A KB — e fontos gondo­latkört nem kívánva kivenni a kong­resszusi vita köréből — azzal a meg­fontolással terjesztette elő, hogy na­gyobb önismerettel, világos beszéd­del, a programnyilatkozatot tisztá­zott történelmi körülmények között fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai összefoglalást ad arról, mikent lehet ebből a negy­ven esztendőből vállalható, tovább­vihető értékek egész tárát elkészíteni, s mi az, amiktől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalom­ban megingott tekintélye és az elvesz­tett bizalom után ismét kérhesse nem­csak saját tagságának támogatását és bizalmát, hanem ezzel együtt a ma­gyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámutatott: a tör­ténelmi igazság elérésére törekedett az a tudós- és kutatógárda, amelyik e dokumentum elvi, elméleti alapjait megteremtette, forrásait feltárta. Re­mélte, hogy e párt számára a történel­mi igazsághoz való szakadatlan tö­rekvés a nép közgondolkodásával va­ló együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándéka volt, hogy a párt önismeretre szert téve, az elmúlt negyven év értékleltárát is el­végezve, kimondjon olyan történelmi tapasztalatokat, amelyek korábban kimondhatatlanok, tabu ügyek vol­tak. „Ha itt hibák, bűnök voltak az el­múlt negyven esztendőben, egy érték­leltár elvégzése után is ott marad ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott rrteg a felelősség, és miként lehet en­nek a pártnak a tagsága — megtisz­tulva az elmúlt évtizedek bűneitől, terheitől — alkotója egy új politikai gondolatnak, amely a demokratikus jogállam és a demokratikus szocializ­mus viszonyai között tételez bennün­ket” — tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tagságnak bűntudattal és bénult poli­tikai akarattal kell-e belevágni a kö­zeljövő feladataiba^ vagy felszaba­dultan, tisztán s világosan, a felelős­séget is meghatározva, cselekvőké­szen, vállalkozásra készen. Ezzel ösz- szefüggésben Pozsgay Imre leszögez­te: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évtized válságai­nak felelősségét elemezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A ter­het a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb műveletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjaiban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dol­gában pedig azokban a oligarchiák­ban és szerveződésekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rendszer műkö­dését úgy igyekeztek berendezni, hogy a döntésért ne jegyen felelős senki. A párttagság a döntéseknek valódi tényezője nem is lehetett, hi­Egy újabb elszalasztott lehetőségért most már végzetes árat kellene fizet­ni. * Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, á megválasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mond­ják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus eredményeképpen kör­vonalazódó pártnak. A párt ugyan­akkor hívja soraiba mindazokat, akik politikájával — világnézeti kü­lönbségre való tekintet nélkül — ro­konszenveznek és vállalják céljait. Várja azokat is, akiket éppen a párt múltbeli gyakorlatának elutasítása és jogos bírálata tartott távol az MSZMP-től — mondotta befejezésül Kovács Jenő. szén egy centralisztikus, bürokrati­kus rendszerben erre nem volt lehe­tőség. A pártállam története véget ér Ezután a programnyilatkozat ter­vezetéről szólt Pozsgay Imre: — Ez a programnyilatkozat-tervezet egyet­len fontos feladatra készült: A párt­állam és állampárt politikai gyakor­latával való szakítás idején egy, az alkotmányos jogállamra áttérő poli­tikai pluralizmus körülményei között működő új párt tartozik saját tagsá­gának elszámolni eddigi helyzetével, es felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyében ez az új párt meg­szerveződhet. Ebből a szempontból sem nélkülözhető a korábbi korsza­kok értékeinek számbavétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert máskülönben nincs esélyünk, hogy újrá az'európai baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocialista gon­dolkodás szervezetében, szerkezeté­ben a nép elismerjen bennünket. — Szakítani kell azzal a mons­trummal és konglomerátummal.— folytatta —, amely valójában nem pártként, hanem közhatalomként funkcionált ebben az országban, s így ebben a’ formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné el. Ez az az alapgondolat és alapkoncep­ció, amelynek jegyében új programot kell készíteni. — Az MSZMP története minden felmutatható érték ellenére a pártál­lam-állampárti szerkezet története. Tagságának története azonban itt nem zárulhat le, mert ez a párt hor­dozta az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reformgondola­tot, gyűjtőpártként azt a sokféle érté­ket, emberekben megtestesülő akara­tot, amely nélkül Magyarország poli­tikai egyensúlya helyre nem állítható, politikai jövője katasztrófa nélkül nem folytatható. Ezért megismétlem: a párt története, mint MSZMP-törté- net, a pártállam történetével együtt ezen a szakaszon véget ér, s ettől kezdve ez a tagság az alanya és letéte­ményese egy uj szocialista párt meg­teremtésének, amely elsősorban az európai baloldal értékrendjére, s ab­ból következően a demokratikus szo­cializmus követelményeire építi fel szervezetét, politikailag pedig szaka­datlan jelenlétet kíván a társadalmi mozgásban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva kormányzópár­ti szerepre pályázhasson szabad vá­lasztásokon a pluralista politikai be­rendezkedés körülményei közöttES hangoztatta a szónok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell fordítaniuk azokra a gondolatokra, amelyek megkülön­böztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez erkezett kiegészítő javaslatok a parla­mentáris demokrácia elismerésén túl az önkormányzatokban, s e tekintet­ben a vidéki Magyarország kezdemé­nyezőkészségében látták azt a politi­kai kezdeményező erőt, amely a fővá­ros, a városlakók számára is egyfajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidari­tásnak az autonóm közösségekben való kiépülését tervezi. Ebből a szem­pontból a most megteremtendő párt­nak előnye van minden más politikai kínálattal szemben ebben az ország­ban — hangoztatta. Ezt a lehetőséget kell megragadni ahhoz, hogy a politi­kai győzelem és a kormánypárt meg­teremtésének esélyeivel léphessenek fel a következő korszak politikai küz­delmeiben. A pártnak nevében is meg kell újulnia — Ebből a szempontból kell mérle­gelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá teszik, meddig ter­jed ebben az új pártban az áramlatok és platformok szabadsága, s melyik az a határ, amelyen túl már valami más pártról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáztuk, és ha ezt ezen a kong­resszuson nem tisztázzuk, akkor az egybemosás, a ködösítés kongresszu­saként rögzíti e tanácskozást a törté­nelem, olyan kongresszusként, amely Az előadói beszédek után a küldöt­tek a beterjesztett dokumentumokkal s az elmondottakkal kapcsolatos kér­déseiket fogalmazták meg. Grósz Károly a hozzá intézett és a személyére vonatkozó kérdésekre vá­laszolva elmondotta, hogy az elmúlt 16 hónap alatt a Központi Bizottság­ban a tartalmi és a szervezeti kérdé­sekről egyaránt sok vita folyt. Ennek alapján jutott áprilisban arra a követ­keztetésre: kezdeményezi, hogy a fő­titkár és a Politikai Bizottság tagjai mondjanak le. A KB a párt legfel­sőbb vezetőségét bizonyos módosítá­sokkal újjáválasztotta, ám a követke­ző KB-ülésen a főtitkárt többen is­mét lemondásra szólították fel. Grósz Károly elmondotta: arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy hónappal azelőtt — bár akkor le­mondott — mégis újjáválasztották, akkor nem ajánlja fel ismét lemondá­sát. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a partnerek a nyílt vitát nem vállalták, ám mindent elkö­vettek, hogy a főtitkár politikai hely­zetét megnehezítsék. Megítélése szerint a párt megújulá­sa tekintetében nézetazonosság -van közte és Nyers Rezső között, ám Pozsgay Imrével filozófiai és szemlé­letbeli különbségeik vannak ebben a kérdésben. Grósz Károly több más, így a generációs problémákkal és a az ország számára nem oldott meg semmit, saját sorait pedig tovább ku­szába, áttekinthetetlenné tette. — Mint minden, európai politikai kultúrán nevelődött párt, a mi pár­tunk is tiszteletben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadsá­gát, s a szentségnél is szentebben tisz­telni a kisebbség jogainak védelmét. De egy pluralista politikai berendez­kedésben nem lehetnek olyan kény­szerek, amelyek közénk kenyszeríte- nek olyanokat, akik nézeteikben, gondolataikban és politikai érvrend­szerükben nem tudnak együtt lenni. Az egy másik párt — ezt kell megér­teni! Ez nem*a politikai szabadság korlátozása, hanem a politikai sza­badság viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indulunk ki, ak­kor az ajánlott szervezeti elvek sze­rint, az itt ajánlott program s a hozzá kapcsolódó történelmi’áttekintés sze­rint ez új párt, amelynek nevében is meg kell különböztetnie magát előd- pártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a programtervezet tartalmaz — mondotta Pozsgay Im­re, kifejezve azt a meggyőződését, hogy ily módon több, tartalmas bal­oldali mozgalom együtthatásából kö­zös kormányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt, amely Ma­gyar Szocialista Pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékeny­ségét. többi szocialista országhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos kérdésre is válaszolt. Pozsgay Imre szerint a létrejövő új párt az MSZMP jogutódja lesz, mű­ködésének anyagi feltételei ennek ré­vén teremthetők meg. Mivel a párt- vagyon manapság meglehetősen nagy viták tárgya, ezért a kongresz- szus döntésének megfelelően az lenne a célszerű, hogy csak az új párt mű­ködési feltételeit biztosító vagyontár­gyak maradjanak birtokában, de semmiféle olyan kölönc, amely az „abszolutizmus hatalom- és tulajdon­gyűjtő törekvéseiből származik”. Vajon az új párt a munkásosztály pártja lesz-e? Erre a kérdésre Pozsgay Imre elmondotta: mindez nem attól függ, hogy a párt nevében viseli-e a jelzőt vagy sem. A korábbi körülmé­nyek között a munkásosztály és a párttagság egyaránt nem vett részt a párt felső szervezeteiben meghozott döntések kialakításában. A munkás- osztályra való hivatkozás gyakran csak arra volt jó, hogy eltakarja a diktatórikus szocializmus tényét. Nem a munkásosztály és nem a dol­gozó társadalom ellen irányul az új párt megalakításának terve. Az ön­csalás állapotából ki kell lépni. Csak így jöhet létre olyan párt, amely a munkások érdekeit is szolgálja. A kongresszus menetében a plat­formok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reformszövetség nevé­ben szólt a küldöttekhez, s elöljáró­ban leszögezte: a jelenlegi kongresz- szusnak történelmi lehetősége és egy­ben komoly történelmi felelőssege egy baloldali szocialista párt megala­kítása. Mintegy indoklásképpen fűz­te hozzá: az MSZMP válságban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors társadalmi, gazdasági reform­hoz képest megkésett a párt belső reformja. Éppen ezt a késést kell a kongresszuson megszűntetni a párt szervezetének és vezetőségének mély­reható reformjával — állapította. meg. Kijelentette: a pártot az a ve­szély fenyegeti, hogy kiszorul a döntő politikai tényezők közűi. Az MSZMP állampártként már műkö­désképtelen, de új pártként sem tud kilépni a politikai színtérre. Mint mondotta: eljött a választás, az utak elválásának ideje, hiszen az MSZMP a májusi pártértekezlet óta egymással csatázó áramlatokra szakadt szét. E csatározások nyomán az MSZMP centrumá is kiüresedett, tehát a meg­újuláshoz egy reformcentrum kell, azaz a párt centrumába a reform­erőknek kell kerülniük. I A pártszakadás esélyeit latolgatva Ágh Attila rámutatott: a pártban je­lenleg nincs egység, amelyet meg le­hetne védeni vagy helyre lehetne állí­tani. Hozzátette: új egység szükséges, mégpedig egy olyan egység, amely a platformok elvi egyensúlyán nyugvó akcióegységet jelent. Úgy vélte: a pár­ton belüli politikai csoportosulások, közötti törésvonal a demokratikus szocializmus értelmezésénél, illetve az elmúlt négy évtized értékelésénél ér­hető tetten. Ágh Attila végezetül azt hangsú­lyozta: egy olyan szervezetileg is új pártra van szükség, amely felvállalja a demokratikus szocializmust, s ezzel esélye van arra, hogy a jövőben is fontos politikai tényező legyen. Eh­hez :— mint aláhúzta — személyi ga­ranciák is szükségesek, azaz: „a párt­nak meg kell válnia a hitelüket vesz­tett vezetőktől, a politikai múmiák­tól, s nem szabad lehetőséget adni a rejtőzködő konzervatívok átmenekí- tésére sem.” A sztálini eredetű struktúrák le­bontásában a Népi demokratikus platform szerint a hatalom és az álla­mi tulajdon társadalmasítása a járha­tó út = mondta a tömörülés vélemé­nyét ismertető Krausz Tamás. Ebben a folyamatban sem a keleti, sem pe­dig a nyugati modellek nem másólhar tők. vissza kell térni a magyar népi demokratikus hagyományok pozitív vonásaihoz. A fejlődés során a plat­form elképzelései szerint fennmarad­na a többszektorú vegyesgazdaság, de abban a kapitalizmus, a profit­centrikus gazdálkodás társadalmilag korlátozott és ellenőrzött formában terjedne ki újra. A kibontakozó pri­vatizációt a dolgozói önkormányza­toknak kellene ellenőrizniük. Ha a dolgozói önkormányzatok rendel­keznek a tulajdonosi funkciókkal, a fejlődés szocialista útja fenntartható lesz. Vidéki fiatalokat az elnökségbe! A platform álláspontja szerint a demokratikus fejlődés garanciája Magyarországon csakis egy erős bal­oldali tömegpárt lehet. Olyan párt, amely megtisztul és nem siratja meg a köpönyegforgatókat. Az MSZMP nem lehet többe a káderek és a karri­eristák elit pártja. A pártszakadást akkor tartják megelőzhetőnek, ha a tagság sajat apparátusát képes ellen­őrzése ala vonni. A párt helyzetéről szólva Krausz Tamás rámutatott: a vezetés szétesett, s az álviták által megosztott párt befolyása rohamo­san csökkent. Ezért egy teljesen meg­újított pártelnökségre lenne szükség, amely elén számos vidéki fiatallal ké­pes lenne megfelelően felkészülni a választásokra. Zentai Gábor, a platform az MSZMP-ért képviseleteben hangoz­tatta: platformjuk úgy véli, hogy a párt tagsága még nem ürült ki. Hét­százezren várják, hogy a küldöttek értük, felelősen döntsenek. Ezzel ösz- szefüggésben kifogásolta, hogy a jó­részt értelmiségi küldöttekből össze­állt kongresszusi tagság másfél napot időzött eljárási módozatok, ügyrendi kérdések megvitatásával, szerinte ez az egymás iránti bizalmátlanságból fakadt. Ezután arról beszélt: a munkásőr­ség létét kritizálva senkinek sem jut eszébe, hogy emberségesen megkö­szönje több évtizedes munkásságu­kat, s felhívja a testület tagjainak fi­gyelmét: a történelem most mást kí­ván. Figyelmeztetett: a küldöttek több­ségének nincs mandátuma arra, hogy az MSZMP-t — bármilyen néven működjék is mint utódpárt —' meg­szüntesse, szétszakítsa. „A tanácsko­zási terem hangulata szülte pillanat ezt a pártot nem oszlathatja fel, az ilyen »sédeteknek az utolsó pillana­tig ellent kell állni.” A kongresszuson a pártnak újjá kell születnie. Abba azonban nem belépni kell, ellenkező­leg: a pártot mindazok hagyják el, akiknek nem tetszik programja. Végezetül fontosnak ítélte, hogy a küldöttek olyan személyeket jelölje­nek a legfontosabb állami és közéleti funkciókba, akik mögött egységesen felsorakozhat a párttagság. Polgári restaurációs folyamat Udvarhelyi László az Összefogás platform nézeteit összefoglalva han­goztatta: az oly sokszor emlegetett reform egy olyan gyökeres, struktu­rális fordulatot eredményező folya­mat, cselekvési program, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Ebből a felfogásból követ­kezik, hogy a kongresszus egyik fon­tos feladata annak eldöntése, modem baloldali tömegpártot kíván-e for­málni az MSZMP-ből, vagy valami­lyen ettől eltérő politikai alakulatot. A küldötteknek azt sem szabad szem elöl téveszteniük, hogy a struk­turális fordulatot a pártnak olyan kö­rülmények között kell végrehajtania, amikor erős egy jobboldali polgári restaurációs folyamat elmélyülésének veszélye, s amikor bizonyos szociális feszültségek esetleg kezelhetetlenné teszik a társadalmi folyamatokat. Ebben a helyzetben a pártnak a struktúra megújítása mellett számos (Folytatás a 4. oldalon) KONGRESSZUSI BESZÉLGETÉSEK ÜGYREND Az MSZMP kongresszusán többórás, mondhatni egészen részletekbe menő rí tát folytattak a küldöttek az ügyrendi kérdésekről. Hogy miért, s milyen eredményre jutottak, azt kérdeztem a tanácskozás egy meghívott vendégétől, s egy kongresszusi küldöttől. Elsőként dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter­rel beszéltem, aki 1970 óta párttag, s most mint vendég vesz részt a tanácskozáson. V;— Mint szakember, hogyan vélekedik erről a több órás, meglehetősen bonyolultnak tűnő procedúráról? ■ — Nem tudom, hogy lehetett volna másként meg­szervezni, mivel nem ismerem a mögöttes tényezőket, nem tudom, hogy előző este müyen érdekek és hogyan nyilvánultak meg, de bizonnyal ezek befolyásolhatják azt, hogy ilyen miniciózus j— részletező — pontosság­gal kell a részleteket is kimunkálni. — Ön szerint szükség van ilyen aprólékosságra, vagy lehetett volna ezt rugalmasabban is szervezni? — Valószínűleg szükség van most rá, az MSZMP-n belüli sokfajta platform és csoport is ezt látszik bizo­nyítani. Mert mindenfajta esetleges későbbi szemrehá­nyásnak, bizonytalansagnak igy lehet elejét venni. ■— Ön milyen várakozással szemléli a tanácskozást? — Kíváncsi vagyok, mert ez számomra nem csak mint vendég kormánytagnak érdekes, hanem olyan valakinék is, aki politikai szociológiával foglalkozik. Egy sorsdöntő folyamat megfigyelése—aminek szem­lélői vagyunk—több szempontból is tanulságos lehet. — Mit tartana a kongresszus legnagyobb értékének? — Legpozitívabb az lenne, ha kialakulna egy tiszta kép arról, hogy müyen pártként vesz részt a politikai porondon a továbbiakban az MSZMP, ezután pedig mindenki szint vallana arról, hogy elfogadja-e valójá­ban azt a programot és vezetést, ami itt kialakul. Mert nyüvánvalóan annak semmi értelme nincs, hogy belső küzdelmek terepe legyen a párt, ugyanis sokkal kisebb hatékonysággal tud akkor működni. * * * Az ügyrendi vita lezárásakor nemmel voksolt a kongresszusi küldöttek egy kisebbsége, köztük Ram- háb Mária kecskeméti küldött is. — Vajon miért? — kérdeztem. — Azért, mert több olyan szavazásra került sor, ami jelentősen módosította az ügyrendet, s ezzel nem tu­dok egyetérteni. — Konkrétan mire gondol? — Arra, amikor arról döntöttünk, hogy egyénileg vagy listán válasszunk. Az volt a probléma, hogy aki az egyéni választást választotta, ám kisebbségben ma­radt, az ismét szavazhatott valamelyik listás szavazási változatra. Ezt pedig nem lett volna szabad így eldön­teni. S úgy éreztem, úgy éreztük, helyes, ha a vélemé­nyünket az ellenszavazatokkal kifejezzük. (v.t) POZSGAY IMRE SZÓBELI KIEGÉSZÍTŐJE A tagság nem lehetett a döntések valódi tényezője Válasz a küldöttek kérdéseire A népfront szuverén szervezetként kíván működni Dr. Kukorelli István előadása a megyei népfrontbizottság ülésén — Elégedetlenség a jelölőbizottsággal szemben Kibővített ülést tartott tegnap délután a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Me­gyei Bizottsága. Farkas József, a bizottság elnöke köszöntötte a testület és a népfrontkongresszus küldöttcsoportjának tagjait, a társadalmi bizottságok és a pártok képviselőit, valamint dr. Ábrahám Lászlót, a Csongrád megyei népfrontbi­zottság elnökét és a tanácskozás' előadóját, dr. Kukorelli Istvánt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Ügyvezető Elnökségének elnökét. Dr. Kukorelli István előadásában azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a kongresszus előtt leginkább foglalkoztatják — Bács-Kiskun megyében is -j a népfront-aktivistákat. Hangsúlyozta: ez a népfrontkongresszus történelmi lesz, mert szabadon dönthet a mozgalom jövőjéről. Küldötteinek nem azon kell vitáz­niuk, mondotta, hogy legyen-e népfront vagy ne legyen, hanem azon, hogy milyen legyen a jövő népfrontja. A pártokkal való viszonyról szólva, egyebek között kijelentette, a népfront aktuálpolitikájának a lényege: a politikai egyensúly. A tár­sadalomnak közösségi demokráciára van szüksége, mert csak ilyen viszonyok között találják meg igazi szerepüket a különböző pártok. A népfront szuverén szervezetként kíván működni, nem akar integrálni senkit, ily módon szeretne egjfiittmüködni valamennyi párttal és mozgalommal, kivéve természetesen a szél­sőségeseket, amelyek ellen fel fog lépni. Sokan kérdezik, ki döntsön a népfront jövőjéről. A válasz: azok döntsenek, akik a nevüket, a munkájukat adják ehhez a nagymultú, de a közelmúltban megtartott helyi választásokon teljesen megújult mozgalomhoz* Az ügyvezető elnökség elnökének előadásához tizenegyen szóltak hozzá, köz­tük dr. Szentkirályi László, a Kisgazdapárt képviselője is. Elítélte azokat, akik a népfrontot még ma is az MSZMP jobbkezének tartják. Kifejtette továbbá — csatlakozva más felszólalókhoz —, szerencsétlennek tartaná, ha párttá alakulna a népfront, mert elveszítené nagy tömegbázisát. Felszólalt dr. Ábrahám László Csongrád megyei népfrontelnök is. Az ülésen dr. Bognár Lajosné, a megyei népfrontbizottság titkárának javaslatára az alábbi állásfoglalásokat hagyták jóvá és hozták nyüvánosságra: 1. A Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottsága és kongresszusi küldött­csoportja annak a véleményének adott hangot, hogy a Hazafias Népfront, mint társadalmi szervezet, továbbra sem adja fel mozgalmi jellegét, ez kell hogy meghatá­rozza jövőbeni munkájának döntő többségét. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a népfront, mint országos társadalmi szervezet, bejegyzett tagsággal is rendelkezzen, megőrizve ezzel jogi személyiségét. Ebben a mozgalmi formában tudja leginkább programjához vonzani azokat az önzetlen embereket, akik a közéletben részt kívánnak vállalni anélkül, hogy valamelyik párttal tagsági viszonyba lépnének. • 2. Az értekezleten megfogalmazódott az a vélemény is, hogy a megye kongresszusi küldöttcsoportja nem tartja megfelelőnek a kongresszusi jelölőbizottság előzetes munkáját. A népfrontmozgalom országos tisztségviselőinek ajánlott személyekkel többségében nem értenek egyet, hiszen a népfrontmozgalom számára csaknem ismeretlen emberekről kaptak tájékoztatást a jelölőbizottság képviselőjétől. A kül­döttek szeretnék, ha olyan egyéniségekre szavazhatnának a népfrontkongresszuson, akiket jól ismernek és akik eddigi tevékenységükkel bizonyitották rátermettségüket Nemtetszésüket fejezik ki azért, hogy nőket országos tisztségekre nem kívánnak jelölni, a vidéki Magyarország képviselete pedig elenyésző. Köztudott, hogy a népfrontmozgalom alulról szerveződő mozgalom, politikai programjában a társa­dalom önszerveződése döntő jelentőségű, tömegbázisát a vidéki Magyarország képezi. Ezért a vidéki egyéniségek jelölése országos tisztségekre nélkülözhetetlen. R. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom