Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 • A Barbican központ Londonban. Barbican: a kultúra fellegvára „Britannia üdvözli Magyarországot” Igaz, maga a szó, Barbican pontos fordításban '.őrtornyot” jelent. Ám, funkcióját tekintve, ez a különös formájú épületegyüttes a londoni City peremén, az egykori, 1940-ben lebombázott Cripplegate negyed helyén igazi fellegvára a kultúrának. Már csak azért is, mert korszerűen megépített létesítményei minden műfajban kínálnak lehetőséget színvonalas rendezvé­nyekre. Jól számított tehát az a két rangos társulat, amely már a hatvafíás években felfedezte a maga lehetőségeit az éppen csak beindult tervezgetés- bcn: a Royal Shakespeare Company és a Londoni Szimfonikus Zenekar már ebben a szakaszban bekapcsolódott az előkészületekbe. A Shake- speare-társulat számára az épületegyüttes új londoni székhelyet ígért, a jócskán kinőtt Aldwych színház helyett. S hogy szakértőik — a szimfoni­kusokéval egyetemben — személyesen tudták a tervezőknek előadni igé­nyeiket, az nagyban hozzájárult a sikerhez. A koncertterem, a Barbican Hall a legnagyobb befogadóképességű és emellett igen reprezentatív helyisége a kulturális központnak. A London Symphony Orchestra otthona, ám'ők készségesen megosztják más vendég­zenekarokkal, nem beszélve arról, hogy a terem konferenciák rendezésére is alkalmas. Összesen 2026 férőhelye van, jócskán „lekörözve” a szomszé­dos színháztermet, amelyben 1166-an élvezhetnek egyszerre egy-egy elő­adást. Itt is tartanak tanácskozásokat, nem véletlenül a kultúrközpont teljes neve: Barbican Művészeti és Konferencia Központ. Más célra nemi­gen használják viszont a föld alá süllyesztett kamaratermet (The Pit — a Gödör stílusosan a neve), amelyben 200-240 néző számára sokkal meghit­tebb légkörű előadásokat tarthatnak. A próbatermek, az öltözők, a színé­szek, zenészek pihenői minden igényt kielégítenek. Van lehetőség meghittebb tanácskozásra is: öt kisebb terem — 20 és 80 közötti férőhellyel — szolgálja a kisebb rendezvények céljait. Ha pedig 100 —200 a leendő tanácskozók száma, akkor nekik a három moziterem valamelyikét biztosítják. Ezek közül a legnagyobb — mellesleg a City legnagyobb nyilvános filmszínháza — 280 férőhelyű; a két kisebb teremben 255, illetve 153 a székek száma. Ez utóbbiakban gyakori a klubszerű mozielőadás. * Nem panaszkodhatnak a képzőművészek sem: 1400 négyzetméteren rendezhetnek elegáns, korszerű és tágas tárlatokat. Szép az épületek kö­zött, előtt ízlésesen berendezett szabadtéri szoborkiállítás. A máris 100 ezer kötetes könyvtár nem csupán a kölcsönzés vagy helyben olvasás nemes küldetését szolgálja. Felolvasóesteket, gyerekeknek irodalmi foglalkozáso­kat tartanak itt, nagy sikerrel. Kapcsolódik az épületekhez — bár a napi oktatómunka védelmében turistákat ide nem engednek be — a Guildhall (városháza) Zene és Dráma Iskola, amelynek 650 nappali tagozatos növen­déke mellett esti tanfolyamai is vannak. A kultúra a szigetországban nem olcsó mulatság, sem a közönség, sem a rendezők szemszögéből. A költségek fedezésére a Barbican évi költségve­tést kap a Cityből (London és a világ e pénzközpontja volt a fő beruházó is). Ezt a pénzt, éppen a jobb produkciók érdekében, célszerű saját bevéte­lekből is kiegészíteni. A Barbican jegyei nem olcsók tehát. Mégsem fosztják meg a kultúrától azokat, akiknek nem telik a belépti díjra: mindennaposak az úgynevezett foyer-előadások. Előre meghirdetett program szerint a termek előtti előcsarnokokban (összesen 4650 négyzetméteren) délidőben, délután, olykor este ingyen élvezheti a közönség a színvonalas koncerteket, előadásokat. Hogy ezek milyen színvonalúak, az nem utolsósorban az egyéb létesít­mények bevételeitől is függ. Ez pedig néhány étterem, a szökőkutas tó partján létesített hangulatos kávézó, az autóparkoló, könyv- és emlék­tárgy-boltok forgalmától, a konferenciarendező tevékenységtől, a 8 ezer négyzetméternyi árubemutató helyiség kiadásától, vagy a turistáknak szer­vezett „Barbican-néző körutak” eladhatóságától függ. Igazgatótanács vi­gyázza a pénzügyeket éppúgy, mint azt, nehogy a kereskedelmi tevékeny­ség ártson a művészetinek. E bizottságban pénzügyi és kulturális szakértők egyaránt jelen vannak, és éves jelentésük igen részletesen beszámol tevé­kenységükről. A csinos füzetecskét, amelyben az adatokon kívül a legemlé­kezetesebb előadások fotói is helyet kapnak, évről évre kiadják. Már csak a büszkélkedés okán is: alig hét és fél év alatt a központ a világ kulturális centrumainak élvonalába került, rangos művészek érzik megtiszteltetésnek a meghívást, szívesen jönnek, és művészetük javát adják. Jó érzés, hogy október 25-étől négy héten át a magyar.kultúra követei népesítik be minden műfajban a Barbican összes színhelyét. London-szerte hirdetik a plakátok a „Magyarok” (így, nem angol fordításban!) jövetelét, angolul hozzáfűzve: Britannia üdvözli Magyarországot. Pár beszéd pedagógustalálkozó kiskörösön A szakszervezetből nem kilépni kell, hanem érdekképviseletre kényszeríteni! Mintegy hetven pedagógus — szinte a megye egész területéről — gyűlt össze október 14-én, a kiskőrösi művelődési központ kamaratermében. A tíztől délután kettőig tartó találkozó is bizonyítja: van mondanivalója a pedagógusoknak, csak lehető­séget kell erre teremteni. A bevezető helyzetelemzés olyan volt, amilyen. Az tény: sem a szakszervezeti titkár, sem a szakigazga­tási szerv képviselője, sem a pedagógusok nem cáfol­ták (nem akarták, nem tudták?), hogy — a beharan­gozott 60 százalékos bérrendezés ellenére is — a pedagógusok megélhetési lehetősége, anyagi helyze­te tovább romlik ... A légkör mindezek ellenére őszinte volt. A peda­gógusok jóvoltából. Elmondták többen, hogy na­gyon sokaknak a „bérrendezés” után sem éri el a nettó jövedelme a 7 ezer forintot. Egy 49 éves óvónő, a szünetben kesergett, 6450 „bruttóval” becsülik meg az ő munkáját. Egymondatos idézetek a hozzászólásokból: „Nem érzem, hogy a társadalommal szemben elkötelezett­nek kell lennem, mikor a társadalom elvet magától, megaláz.” „Szégyen a társadalomra nézve, hogy pedagógusoknak a létminimumért kell küzdeni, egy félrevezetőén beharangozott bérrendezés közben.” „Addig nem tartok igényt szakmai érdekképviselet­re, míg anyagilag nem ismerik el munkámat”. Kiskőrös tanácselnöke: „Nem tudjuk biztosítani a megyei tanács által a nevünkben felajánlott plusz 3 százalékot, sőt, a jövő évtől a már megadott 3 százalékot sem garantáljuk.” Véleménye szerint a kistelepülések is képtelenek a rájuk hárított vállalás teljesítésére. Papesch László, megyei művelődési osztály: Nem tartja kizártnak a megye által adott 3 százalék beépítését a még januárban esedékes 20 százalékos béremelésbe. Mészáros István, a szakszervezeti titkár: Türel­met kér. (Tessék mondani: miből, meddig?) Zárszóként a kiskőrösi tanácselnök fogalmazta meg: a pedagógusok helyzete majd akkor javul, ha egységesen és radikálisan mernek fellépni... Nem született akcióprogram, de a jelenlévők ab­ban egyetértettek, hogy a nemzeti jövedelem 15 szá­zalékát az oktatásra kellene fordítani. Felhatalmaz­ták, megbízták, megkérték(?) a szakmai és szak- szervezeti vezetést, a pedagógusok anyagi helyzeté­vel kapcsolatban csak reális, a pillanatnyi helyzetet tükröző adatok jelenjenek meg a tömegkommuniká­ció áltaL A szakszervezeti vezetés rövid időn belül, legkésőbb januárban kezdeményezzen radikális lé­péseket, ha a tárgyalásokkal nem sikerül hatéko­nyan rendezni a pedagógusok jövedelmi körülmé­nyeit! Hogy sikeres volt-e a találkozó? Én elfogult va­gyok. Nekem igen. A sikerem egyik hordozója az az idősebb kolléga, aki a teremből kilépésekor a kezét a vállamon végighúzva súgta oda: „neked van iga­zad”! Köszönöm! Én is úgy érzem, nekünk van iga­zunk. Mi már döntöttünk! Februárra szervezzük az újabb találkozót Azóta, meg nem erősített hírként, hallottam: Kecskeméten, a Hosszú utcai iskolában több mint tíz pedagógus kilépett a szakszervezetből. Ők még nem tudják? A szakszervezetből nem kilép­ni, azt kisajátítani kell! Hegedűs Gábor, a találkozó szervezője — Milyen jelképet választanál a mai ma­gyar modellváltás és a piacgazdaság szimbó­lumaként? — Tőkésrécét! * * * — Pesten, a Lehel piac mellett egy új fagy- laltozó nyílt. Tudod mi a neve? Nyalizó! — Biztosan oda járnak a környék beosz­tottai. * * * H Hallottam, hogy egyre csökken a vér­adók száma. Szeretnék egy véradást propa­gáló filmet készíteni. — Uram, már többféle reklámfilmmel próbálkoztunk, de a mai világban nem hat­nak már az emberekre. — Én egy újfajta propagandára gondol­tam, ami megfelel a korszellemnek. Egy hát- borzongató vámpírfilmet szeretnék csinálni. — Ezt nem gondolhatja komolyan ... — De igen! Ez egy speciális vámpírról szólna, véradó vámpírról. A sötét utcán megtámadja a vérszegény polgárokat, ron­da, éles fogait belemélyeszti a nyakukba és — vért ad nekik! * * * — Mostanában olcsón jövünk ki. Délben hideget eszem, és munkahelyemről hazavi­szem az előfizetéses menüt vacsorára. — Nagyszerű! — Csak az a baj, hogy a rizses húst vagy a diós tésztát nagyon körülményes dolog este újra melegíteni. Ezért vettünk húszezerért egy mikrosütőt. Emiatt viszont már nincs pénzem előfizetéses menüre sem. * * *- Szakszervezetibizalmi-választás volt nálunk. Az MDF és az SZDSZ is állított jelöltet. — És ki nyert? — Egy harmadik, aki volt olyan dinnye, hogy elvállalja. * * * — Egyesek Habsburg Ottót jelölték köz- társasági elnöknek. — Igen, de az öregúr nem vállalja. g Talán arra vár, hogy királynak hívják. * * * Egyre lehetetlenebb apróhirdetéseket ol­vasok. Nem a Kacsa szexapróiról beszélek, hanem egy komoly napilapról. Itt van példá­ul ez: „Akar-e ön manöken lenni egy fejlődő afrikai országban? Egész embert kívánó munka — teljes garanciával.” Mi lehet az a teljes embert, esetleg testet kívánó munka fehér nőnek Fekete-Afrikában? Valószínűleg nem maniókaültetés. Más. „Szabad idejé­nek, érzelmi beállítódásának, múltjának és jelenének megfelelő politikai csoportosulást és pártot ajánlunk.” Ki az a hülye, aki pénzt ad azért egy gmk-nak, hogy pártot ajánljon? Megint más. „Áremelkedés- és bércsökke­nés-előrejelzés magánszemélyeknek és közü- leteknek.” No, ezt én is vállalom. Előrejelzé­sem: hamarosan, mindenkinek, minden terü­leten. Ez tuti! * * * A Nap Tv hajnalonként jelentkezik. A hajnal másképpen: aurora. Javaslom, hogy az első magyar független tévéadó le­gyen Aurora Tv. Szimbóluma pedig legyen az Aurora cirkáló. A nevezetes hadihajó díszlövésével kelthetné a tévé a magyarokat hajnali hatkor. Ha a hajó politikailag nem felel meg, akkor legyen egy másik híres hajó: Santa Maria. Vagyis Szűz Mária. Más javas­latom nincs. Majláth László Beszédes múmia VIII. Henrik, az anglikán egyház megalkotója mintegy négyszáz évig cipelte történelmi terhét, azt, hogy a halálát szifilisz, vérbaj okozta. Aztán az idén nyáron megírták róla, hogy ez tévedés, az assszonyfaló király ugyanis vészes C-vitamin-hiányban hunyt el, skorbutban. Aragóniái Mária, akinek szépségét és a hitben való elmélyüitségét Itália reneszánsz költői énekelték meg, s akinek bebalzsamozott holttestéhez ma is zarándokolnak Nápolyban, nos, ő bizony szifiliszben hunyt el, 1568-ban. A Lancet című orvosi szak­lap adott hírt arról a meglepő vizsgá­latról, amelynek a pisai egyetem ku­tatói vetették alá a múmiát. „A test rendkívül jól konzerváló­dott, a bőr, a haj és a pompás rene­szánsz ruházat megmaradt. A bőr jel­legzetes károsodása egyértelműen utalt a treponema jelenlétére, arra, ami a betegséget előidézte. Még ez is olyan jól konzerválódott, hogy össze lehetett hasonlítani a betegség mai tüneteivel” — nyilatkozta az egyik professzor. A paleopatológusok. a régi idők betegségeit kutató orvosok azzal is hangsúlyoztak a tudomány sikerét, hogy előszört nyílt lehetőség rég meghalt emberen kimutatni a szi­filiszt, mint halálokot. Igen ám, de honnan kapta a jámbor életű Mária ezt a kegyetlen betegséget? Nos, erre már korántsem adtak pontos választ. Az egyik feltevés szerint a bajt Ko­lumbusz tengerészei hurcolták be Eu­rópába. És ezt megerősíti, hogy az első orvosi leírás 1530-ban utal —1 méghozzá poétikus formában — ar­ra, hogy egy Syphillis nevű pásztor miként kapta meg a „francia betegsé­get”. Vagyis azt a bajt, amely francia zsoldosok révén jutott Itáliába. Az Alpokon túl viszont máig is „nápolyi betegségeként ismerik, amit a zsol­dosok hurcoltak francia földre, itáliai kalandozásuk végzetes emlékeként. Vagyis csupán nézőpont kérdése, hogy miért járt a zsoldos Nápolyban. PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Az aradi vértanúk emlékének szente­li első lapjait a Kincskereső októberi száma. Juhász Gyula Arad cimű verse („Arad, örök gyász szép magyar ará­ja ...”), melyet a költő 1920-ban irt. fájdalmasan aktuális ma is. Ordas Iván a vértanú tábornokok emberi-katonai portréját rajzolja meg (részlet a szerző Az aradi tizenhárom című könyvéből), ezt egészíti ki a kortárs Teleki Sándor visszaemlékezése. Először idézheti a Kincskereső az 1956-os forradalom felemelő pillanata­it — Fekete István írása (Levél Bécsbe) október 31-én, Örkény Istvánné (Fo­hász Budapestért) november 2-án író­dott —, a bizakodás hangján szólnak a győzelmes harcról, még nem tudva az elkerülhetetlenről... Az Időutazók klubja egy sikertelen kapcsolatfelvételről szóló novellát kö­zöl: I. Varsavszkij müvét. Nem árul­hatjuk el, miért nem értették meg az ürlények a földieket, különben elronta­nánk a szellemes csattanót. Az Ez fan­tasztikus sorozatban Tőke Péter zavar­ba ejtő novelláját olvashatjuk. Az így írunk mi ifjú szerzői § a szolnoki reneszánsz-tábor lakói — in­kognitóban maradnak, ami Petrarcát és Janus Pannoniust idéző verseik érté­kéből nem von le semmit. A szám fel­nőtt költői: Szöllősi Zoltán, Zalán Ti­bor, Bornemisza Endre, Szauer Ágos­ton és Garai Péter, valamint az egyet­len nem magyar, Renat Harisz. „Arad pedig a magyar Golgota." Kossuth Lajos hasonlatának idézése a tizenhárom aradi mártír (magyar, hor- vát, szerb, örmény, német, osztrák ka­tona) életútját, szabadságharcunk bu­kását, az események történelmi helyét és szerepét, a mának szóló üzenetét Csorba László gyűjtötte össze A tizen­három aradi vértanú című könyvében, a 140. évi szomorú jubileumra. A kötet elején a szemtanúk, az aradi minorita rendház szerzetesei emlékez­nek az 1849. október 6-án látottakra, és hallottakra, majd a hősi halált hal­tak egyenkénti bemutatására — élet­rajzuk, munkásságuk közreadására Kincskereső A versek többsége az ősz hangulata­it. színeit villantja fel. A Testvérmúzsákban Szokolay Sán­dor emlékezik meg a 90 éve született Bárdos Lajosról, az Olvasónaplóban Annus József vallomása, az Édes anya­nyelvűnkben Deme László írása, A be­szédkultúra ábécéje olvasható. Az ok­tóberi számot Papp György, Szegszár- dy Ildikó, Csala Károly és Berta Ró­bert illusztrálta. A Kincskereső kisga- lériája Barabás Miklós Damjanich- portréját mutatja be. KÖNYV E- vállalkozott a könyv szerzője. Csor­ba László kötetét azoknak az olvasók­nak szánta, akiket részletesebben is ér­dekel az aradi tizenhárom vértanú sor­sa: Kik voltak, honnan jöttek, mit akartak, mit, miért tettek, hogyan ju­tottak végül éppen ők a bakó kezére? A kiadvány utolsó fejezete Tájékoz­tató címmel jelent meg; aktualitása napjainkban — a barguzini ásatások kapcsán — kap külön is hangsúlyt: „... a hadtörténészek ... és a szaktör­ténészek . I. adóssága ma még a fenn­maradt eredeti iratok monografikus feldolgozása ... De amig erre sor ke­rülhet, a szabadságharc koráról és ese­ményeiről született számos könyv, for­ráskiadvány és izgalmas memoár leg- jobbjaiból a szétszórt utalások össze­gyűjtése és biográfiákba foglalása is olyan eredményt ígér, amely az elmúlt száznegyven évben publikált kiadvá­nyok zöménél többet mondhat arról, miféle emberekből, tettekből, jellemek­ből ötvöződik össze nemzeti gyászna­punk, október 6. erkölcsi fundamentu­ma. A tisztábban látás egyik láncszeme lehet a sokak érdeklődésére számottar- tó Csorba László-kötet is. (Panoráma Kiadó, 96 Ft.). LEMEZ Amerikába mentem Mottó: Kivándorolni — szomorúság! Visszavándorolni — nem öröm! (ameri- kás mondás) A Kivándorlás című nagylemez jel­szava is utal rá: az összeállítás az Ame­rikába „tántorgott” magyarokról szól. Csak felsőfokban lehet írni az album­ról, melyet Cserepes Károly készített. A zenét, a szöveget korabeli dokumen­tumok alapján irta. Ismerős a két köz­reműködő énekes is: Hobo (Földes László) és Sebestyén Márta. A lemez pedig egy sorozat harmadik darabja. 1884-ben jelent meg a kitűnő Jeles na­pok. egy esztendővel később pedig a Szerelmeslemez. Mindkettő Cserepes Károly hozzáértő, értékteremtő mun­káját dicséri. És most a harmadik al­bum, i Kivándorlás méltó darabja a megkezdett sorozatnak. i 11 iin :i it I A legtöbb dalt Hobo adja elő. na­gyon kár, hogy a csengő hangú Sebes­tyén Mártának mindössze csak két szerzemény jutott. A lemezen gyerekek is szerepelnek, közülük Cserepes Anna szólót is énekel. A rögtönzések, csujo- gatások mestere Hobo. Dániel Ferenc érzékkel szerkesztette egységes produk­cióvá a Kivándorlást. Az érdes férfi­hangot, lágy, lírai női szóló követi, mint az A oldalon az Olcsó már a pász­tor után a Ne menj, szivem. A Fiúméban cimű dal ragtime-mal zárul, kitűnő hangulatban. Érdekes a Duna-blues. A B oldalon megismétlődik az imént említett férfi—nő páros, megint csak figyelemre méltó módon. (Harminc!tá­rom kazán — Hobó, Elment az én ró­zsám jg| Sebestyén Márta.) Ezzel a lemezzel sikerült érzékeltetni az egykoron Amerikába kivándorlók sorsát, életértéseit, gondolatait. Kitűnő ötvözete a modem hangoknak és a népzenének, a népdaloknak. Mindeh­hez olyan előadók társulnak, akikre igazán érdemes figyelni. (Más kérdés, hogy nem eléggé figyelnek rájuk azok, akiknek kellene!) Bízhatunk, hogy ez az album a tengeren túlra is elkerül, és megértésre talál. Ahogyan az amerikás magyarok tízparancsolatának első ta­nácsa szól: Légy hű önmagadhoz, de ne feledd szülőhazádat! — ennek szellemé­ben, bizony, könnyen elérzékenyülnek majd a távoli hallgatók. Mert egyéb­ként itthon is ez történik, történhet a Kivándorlás hallgatása közben. A le­mezborító rendkívül egyszerű, kifejező. A kecskeméti származású Orosz István munkája! (Hungaroton — SLPX 18153) B. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom