Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 17. MAGYAR JAVASLAT VÁRHATÓ A környezet véd elemről Szófiában Az összeurópai környezetvédelmi találkozón részt vevő magyar dele­gáció, Zsuffa Ervin környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyet­tes vezetésével hétfőn Szófiába utazott. A magyar küldöttség a találkozón javaslatot tesz egy nemzetközi egyezmény kidolgozására — tájékoztatták a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztériumban az MTI munkatársát. Magyarország fo­lyóinak nagy része határainkon kívülről érkezik, ezért hazánknak külö­nösen fontos, hogy nemzetközi egyezmény garantálja a vízgyűjtő terüle­tek védelmét, a több országon is áthaladó vizek nagyobb tisztaságát. Ma például nem alkalmaznak egységes, egész Európára érvényes vízminősí­tési módszert, így ugyanazt a szennyezést országonként másként értéke­lik. Magyar vélemény szerint egy ilyen keretegyezmény rendelkezhetne az egységes nemzetközi szabvány bevezetéséről, az egyes szennyező anya­gokról, a szennyviztisztításról, a vizeket szennyezők felelősségre vonásá­nak módjáról. Ez azért is fontos lenne, mert a felszíni vizek szennyezése veszélyeztetheti az ivóvízbázisokat is. Hazánk csatlakozik a tanácskozás másik témaköréhez, Svájc kezde­ményezéséhez is, amely indítványozza, hogy az országok javítsák együtt­működésüket az ipari balesetek megelőzése érdekében. A szófiai tanács­kozáson áttekintik a veszélyes vegyi anyagok biztonságosabb kezelésé­nek lehetőségeit is. Prága már Moszkvát is támadja Csehszlovákia a lengyel és a ma­gyar politikai fejlődés bírálata mel­lett egyre nyíltabban ad hangot fenntartásainak a szovjetunióbeli változásokat illetően is. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén Milos Jakes pártfőtitkár óvatosan kritikus megfogalmazá­sai után a csehszlovák szakszerve­zetek elnöke, Miroslav Zavadil nyíltan támadta a szovjet sajtót, azt állítva, hogy olyan cikkeket je­lentet meg, amelyek ártanak Csehszlovákia és a Szovjetunió kö­zös érdekeinek, nem szolgálják a két ország együttműködését. Politikai megfigyelők Prágában emlékeztetnek arra, hogy az utób­bi időben egyre több olyan cikk jelent meg a csehszlovák pártsajtó­ban, amely meglehetősen élesen tá­madta a magyar és a lengyel mel­lett a szovjetunióbeli fejleményeket is, de a CSKP legfelső vezetése mindeddig tartózkodott attól, hogy nemtetszését nyilvánítsa ki azokkal a változásokkal kapcso­latban, amelyek a legfőbb szövet­séges országban zajlanak. A CSKP múlt heti ülésén azonban „megtört ajég”. Milos Jakes pártfőtitkár be­vezető beszédében azt fejtegette, hogy „új tények vetődnek fel” a Szovjetunióval való együttműkö­dés fejlesztésében, olyan nézetek és jelenségek mutatkoznak a Szov­jetunióban, amelyek „aggodalma­kat keltenek a CSKP tagjai és tiszt­ségviselői körében”. Ugyanezen a KB-ülésen a csehszlovák szakszer­vezetek elnöke, Miroslav Zavadil (aki egyébként Csehszlovákia moszkvai nagykövete volt a nyolc­vanas évek közepén) kifejtette, hogy a szovjet sajtóban a csehszlo­vákiai tematikájú írásokat nem le­het „sem dialógusnak, sem polémi­ának nevezni”, azok „nem szolgál­ják a csehszlovák—szovjet együtt­működést, ártanak a két ország közös érdekeinek, ellentétesek a CSKP és az SZKP1 elvtársi, elvi kapcsolataival”. • Vasárnapi prédikáció a szovjet tv-ben Pityirim metropolita erkölcsi intelmeit hallgathatták a szovjet televízió nézői vasárnap este főműsoridőben, közvetlenül a Tv- híradó után. Ez a nyugati televíziókban gyakori műsortípus mos­tanáig nem létezett a szovjet televízióban. Az orosz ortodox egyház főpapja önálló műsorban, egyedül szerepelt. A „Vasárnapi erkölcsprédikáció” című, körülbelül húsz­perces műsort ősi orosz templomok gyönyörű képsorai nyitották és zárták. A metropolita bibliai és irodalmi idézetekben bővelkedő beszédében arra intette az embereket, hogy a nagyvárosi élet lázas hajszájában se feledjék el a csendes elmélyülés szükségességét, ne hagyják, hogy elragadja őket az örvénylő események vad forgata­ga, mert akkor elveszítik önmagukat, és elveszítik a szeretetet. Ro Te Vu a Fehér Házban Háromnapos látogatásra vasár­nap este az Egyesült Államokba érkezett Ro Te Vu dél-koreai el­nök. Az államfőt kedden a Fehér Házban fogadta George Bush. Ro Te Vu szerdán a kongresszus előtt mond beszédet. A látogatás elsődleges célja Szö­ul és Washington katonai kapcso­latainak erősítése. A The Wa­shington Times értesülése szerint Ro Te Vu többek között aláír egy szerződést, amelynek alapján az el­következő három év során 120 da­rab F—15-ös és F—16-os vadász­bombázót szállítanak Dél-Koreá­nak 2,&—3,7 milliárd dollár érték­ben. Á tartalék-alkatrészek után­pótlásáról a dél-koreai légierő szá­mára már egy 90 millió dolláros üzlet keretében gondoskodtak. Az amerikai sajtó adatai szerint Dél-Korea évente több mint 5 mil­liárd dollárt költ katonai kiadá­sokra: a Koreai-félsziget státus quo-jának megőrzésére 650 ezer fős hadsereget, közel 550 harci re­pülőgépet és helikoptert, továbbá 1500 tankot tart fenn. Dél-Koreá- ban több mint 40 ezer amerikai katona állomásozik. Szeptember óta már 36 ezren A hét végén újra erősen megnövekedett az NSZK-ba Magyaror­szágon és Ausztrián át kivándorló NDK-állampolgárok száma. Osztrák adatok szerint szombat reggeltől vasárnap reggelig két­ezerharmincöt, majd azóta hétfő reggelig ezerhétszáznyolcvanegy NDK-menekült utazott keresztül az országon Magyarország felől. Mint a burgenlandi határőr-parancsnokság közölte, szeptember 11., a magyar kormány ismert intézkedése óta összesen már kere­ken harminchatezer NDK-polgár választotta az áttelepülésnek ezt az útját. A hét végi létszámemelkedést Ausztriában az NDK-beli őszi iskolai szünettel hozzák összefüggésbe. Kormányszóvivői tájékoztató — A kormány hétfői ülésén úgy döntött; hogy a munkásőrség jogutód nélküli meg­szüntetését javasolja az Országgyűlésnek. Az erről szóló törvénytervezetet az igazságügy­miniszter terjeszti a parlament kedden foly­tatódó ülésszaka elé. A döntésről Bajnok Zsolt tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit a kormány ülését követő szokásos sajtókonfe­renciáján. A kormány döntését indokolva a szóvivő hangoztatta: megszűntek azok az okok, amelyek az 1956-os népfelkelés után a mun­kásőrség létrehozásához vezettek. A kor­mány ezért úgy véli, hogy a fegyveres testület további fenntartása már nem indokolt. A munkásőrség megszüntetésére vonatkozó javaslattal egy időben a parlament elé ter­jesztik a honvédelmi törvény módositásának tervezetét. Ennek lényege, hogy a jelenleg is működő területi véderőbe önkéntes alapon, társadalmi munkában, tartalékosként bárki jelentkezhet. A szóvivő elmondta azt is, hogy amennyi­ben a parlament elfogadja a törvényterveze­teket, a pénzügyminiszter zárolja a mun­kásőrség vagyonát. Ennek értékét jelenleg mintegy 11 milliárd forintra becsülik. Ebből 5,1 milliárd forintot tesz ki a munkásőrség felszerelése, 4,5 milliárd forintos ingatlannal rendelkezik, s a különféle bérlemények ősz- szege 1,2 milliárd forintra rúg. A munkásőr­ség összlétszáma 52 ezer 800 fő. Ebből 615- en teljesítenek hivatalos szolgálatot, 370-en főfoglalkozásúak; kétezer részfoglalkozású, polgári alkalmazott dolgozik a munkásőr­ségnél; társadalmi munkában pedig 49 ezer 800 munkásőr teljesít szolgálatot. A kor­mány fontos feladatának tartja, hogy a hiva­tásos és a polgári állományról — amely a munkásőrség megszüntetésével elveszti szol­gálati, illetve munkahelyét — megfelelően, emberségesen gondoskodjék. A kormány döntése értelmében várhatóan még az év végéig megszületik a döntés a munkásőrség vagyonának polgári célú hasz­nosításáról, a testület fegyverei pedig a Hon­védelmi Minisztérium fennhatósága alá ke­rülnek. A tennivalók koordinálására minisz­teri biztost neveznek ki. A sajtókonferencián részt vett Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes is, aki a téli energiaellátás helyzetéről tájékoztatta az új­ságírókat. Elmondotta, hogy az ország össz- energiafelhasználása az eddig eltelt 9 hónap­ban 0,2 százalékkal növekedett, vagyis gya­korlatilag a tavalyival azonos szinten ma­radt. A villamosenergia-felhasználás 1 száza­lékkal növekedett. A prognózisok szerint a kialakult tendencia az év hátralévő részében sem változik alapvetően. A szénbányászat termelése az idén várha­tóan eléri a 20,7 millió tonnát. A tartalékok jelentősek, az erőművekben tárolt szén mennyisége eléri az 1,4 millió tonnát, amely több mint egy hónapra elegendő. A lakossá­gi szén- és brikettkeszlet megegyezik a múlt évivel, 260 ezer tonnára tehető. A bányászat egyaránt ki tudja elégiteni az erőművek és a lakosság szénigényét. Az idén a választék kismértékben javul, több NDK-brikett — 900 ezer tonna — érkezett az országba, mint tavaly. A hazai kőolajtermelés és -import az év eddig eltelt időszakában a terveknek megfe- ' lelően alakult. Hiány csupán benzinből van. Ezért a kormányzat intézkedett 100-120 ezer tonna benzin pótlólagos beszerzéséről. Eb­ből 100 ezer tonnának a Szovjetunióból kel­lett volna beérkeznie, ám a partner lemondta a szállítást. A lakosság ellátásában továbbra sincs hiány, mert a kieső mennyiséget vegy­ipari benzinből — csökkentve a Tiszai Vegyi Kombinát ellátását — pótolták. Várhatóan a vegyipari benzinhiány az év végéig fennma­rad. Á TVK-nak lehetősége van, hogy dollá­rért vásároljon benzint, de ez többe kerül, mint a szovjet import. A terveknek megfelelően alakul a földgáz- ellátás is, a hazai termelés várhatóan az idén eléri a 6,1 milliárd köbmétert és ugyanennyi érkezik be külföldről, A téli hideg napokra is fölkészült az ágazat, jelenleg 1,5 milliárd köbméter földgázt tárolnak, amelynek fel- használását november elején kezdik meg. A téli időszakban a hazai termelés növelhető, elérheti a napi 24 millió köbmétert. Import­ból pedig 16,5 millió köbméter földgáz érke­zik naponta. Mindez azt jelenti, hogy mínusz nyolc fokos napi középhőmérsékletig — ami éjszaka mínusz 12-15 fokos hideget is jelent­het — a termelés, az import és a tartalékok biztosítják a korlátozás nélküli ellátást. Ha ennél hidegebbre fordulna az időjárás, akkor a lakossági ellátás biztosítása érdekében szükségessé válik az ipari fogyasztók korlá­tozása. A villamosenergia-ellátásban a meglévő paksi atomerőmű nagy szerepet játszik, kö­zel a felét adja a hazai termelésnek, a felhasz­nálás egynegyede pedig importból szárma­zik. Az erőműrendszer mintegy 800-900 megawatt tartalékkal rendelkezik, s a nem­zetközi együttműködés révén az ország szük­ség esetén többletenergiához juthat. Elsősor­ban az osztrák és a jugoszláv erőműrendszer segítségére lehet számítani. Csak akkor vár­ható ellátási gond, ha több váratlan ese­mény, hiba fordul elő egy időben, vagy igen kedvezőtlenre fordul az időjárás. Erre az esetre a minisztérium korlátozási menetren­det dolgozott ki, hogy a lakossági ellátást mindenképpen biztosítsa. Kérdésekre válaszolva Clipper Gyula el­mondotta: a tartalékok részben biztonságot nyújtnak arra is, ha netán kemény tél esetén romlik a szocialista partnerek szállítási kész­sége. Amennyiben jelentősebb kiesés követ­kezik be, elkerülhetetlen az ipari fogyasztók korlátozása. Ám jelenleg tervszerűen érkezik a Szovjetunióból a Villamos energia. A Népszava újságírója szerint jövőre kö­rülbelül 260 ezer tonna benzin hiányzik a megfelelő ellátáshoz, s ez már érinteni fogja a lakosságot is. Az ipari miniszterhelyettes elmondotta, a hiányzó benzint dollárért vá- sárojják meg, így a fogyasztást továbbra sem fogják korlátozni. A továbbiakban bajnok Zsolt elmondotta: a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kor­mányt a közelmúltban lezajlott magyar— csehszlovák, illetve magyar—osztrák kor­mányfői tárgyalásokról, A magyar—cseh­szlovák tárgyalásokon mindkét oldalon hangsúlyozták: a két ország együttműködése számos területen niagas színvonalat ért el. Nem közeledtek viszont az' álláspontok Bős —Nagymaros ügyében. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy — mint ismeretes — még ebben a hónapban csúcstalálkozóra kerül sor. Ezen a két miniszterelnökön kívül részt vesz Nyers Rezső, az MSZP elnöke és Milos Jakes, a CSKP főtitkára. A magyar—osztrák miniszterelnöki meg­beszélésen Bős—Nagymaros mellett több szó esett a tervezett Budapest—Bécs világki­állításról. Németh Miklós tájékoztatta part­nerét, hogy a magyar kormány támogatja ezt a közös vállalkozást. A kormánynak fontos törekvése az is, hogy javítsa a magyar ex­porttermékek piacra jutásának feltételeit is. Ennek jegyében kezdtek tárgyalásokat az EFTA titkárságával és a EFTA-tagországok kormányszerveivel az elmúlt hónapokban. A magyar kezdeményezés kedvező fogadta­tásra talált. így a kezdeményezésnek folyta­tása lesz, az előkészítő munkálatokat az ille­tékes magyar szervek folytatják. A szóvivő végül arról tájékoztatta az új­ságírókat, hogy a kormány a hagyományok­nak megfelelően időszerű belpolitikái kérdé­seket is áttekintett. A kedden folytatódó par­lamenti ülésszakkal kapcsolatban a Minisz­tertanács úgy döntött, hogy a törvényhozás elé terjeszti javaslatát népszavazás megtartá­sáról két nagy fontosságú és már huzamo­sabb ideje a közvélemény érdeklődésének homlokterében álló kérdésről. Az egyik ilyen össznépi döntést igénylő kérdés, mi legyen a Magyar Köztársaság címere. Az eddigi viták során sokan voltak amellett, hogy a koronás címer legyen az államiság szimbóluma, töb­ben viszont a Kossuth-címerre voksoltak; s természetesen vannak hívei a jelenlegi címer megtartásának is. Nem kevésbé heves viták kereszttüzébe került a nemzeti ünnepek sorsa. A szóvivő ezzel kapcsolatban nemzetközi tapasztala­tokra hivatkozott, amelyek szerint minden országnak egy nemzeti ünnepe van. Az el­múlt hetekben Magyarországon rendkívül élénk, heves, sőt indulatos polémia bontako­zott ki akörül, hogy október 23. legyen nem­zeti ünnep. Esetleg a nemzeti megbékélés napja, netán nemzeti emléknap. A kormány e vita kapcsán döntött úgy, hogy e kérdésben is népszavazáson kéri ki a lakosság vélemé­nyét. A magyar állampolgároknak a népsza­vazás során arról kell dönteniük, március 15-ét, augusztus 20-át vagy október 23-át választják-e nemzeti ünnepül. Az elgondolá­sok szerint a népszavazást a köztársaságiel- nök-választáSsal egy időben tartanák. Ez utóbbi tájékoztatás kapcsán a tudósí­tók arról faggatták Bajnok Zsoltot, vajon az SZDSZ sikeres aláírásgyűjtő akciója a köz- társaságielnök-választás elhalasztására nem befolyásolja-e a választás kiírásának idő­pontját. A szóvivő úgy foglalt állást, hogy ez ügyben nem a kormánynak, hanem a parla­mentnek kell majd döntenie. Elképzelhető­nek tartotta azonban, hogy az akció nyorúán esetleg kiírandó népszavazás egy későbbi időpontot jelöl majd ki a köztársaságielnök­választásra. Kérdésekre válaszolva Bajnok Zsolt el­mondta azt is, hogy a kormány hétfői ülésén egyelőre nem került napirendre a tengíz’-r jamburgi beruházás jövője, de a közeli há- pokban e kérdéskört is áttekinti a Miniszter- tanács. Ami a MSZMP-tag miniszterek „át­igazolását" illeti, rájuk is vonatkozik az a döntés, miszerint október 31-éig kell nyilat­kozniuk az átlépésről. Az természetesen már biztos, hogy a kormánynak három, olyan tagja van, aki az MSZP-nek is tagja: Németh Miklós, Pozsgay Imre és Horn Gyula, akiket az új párt elnökségébe választottak. A miniszterelnök egyébként azon a véle­ményen van, hogy semmiképp sem kíván pressziót, befolyást gyakorolni a kormány tagjaira; a döntés személyes joguk, azt azon­ban elvárják tőlük, hogy döntésüket közöl­jék a miniszterelnökkel. A kormány koalíciós alapokon való átala­kításának lehetőségét firtató kérdésre a szó­vivő úgy vélte: már most is megfigyelhető egyfajta koalíciós jellegű kormányzásra való áttérés, ennek alátámasztására emlékeztetett arra, hogy a kormánynak egy párton kivüli tagja is van, s számuk a jövőben várhatóan gyarapodni fog, hiszen például Kulcsár Kál­mán már nyilvánosan is közölte, hogy nem az MSZP tagja. Ezzel kapcsolatban Bajnok Zsolt elmondta azt is, hogy a Miniszterta­nács ülésén egyértelműen megfogalmazó­dott: a kormány legitimnek tekinti a jelenlegi Országgyűlést, hiszen saját legitimációját is ettől a parlamenttől kapta; következéskép­pen helyén marad, s lényégében jelenlegi ösz- szetételében folytatja a munkát. Természete­sen számít az MSZP támogatására, emellett azonban minden olyan felelős politikai erő támogatását várja, amely felelősséget érez az ország sorsáért. A szóvivő arról is tájékoztatta az újságíró­kat, hogy várhatóan a napokban napirendre tűzi a kormány a magyar állampolgárok kül­földi munkavállalását megkönnyítő intézke­déseket. Erről azonban egyelőre nem közölt részleteket. (MTI) EGYHÁZKÖZSÉGI JUBILEUM A kalocsai érsek Nemesnádudvaron A KERESZTAPÁK (?) NÉVSORA Folytatódik a kécskei telekpanama bírósági tárgyalása „Én mindent utasításra hajtottam végre egy jól olajozott gépezet részeként” — jelentette'ki tegnap dr'. KisjuhásZ Gyula a Kecskeméti Várdsi 'Bíróságcfn'dr. Feleky István bíró tanácsa előtt. Egy hete fólyik ugyanis a tiszakécskei tanács osztályvezetőjének kihallgatása, aki egyébként nem tekinti bűnösnek magát, mert úgy véli, a saját részére juttatott telket többéves tevékenységéért kiérdemelte. Hogy anyósáék is enyhén szólva jutányos áron jutottak építési területhez, ebben teljes egészében ártatlannak tekin­ti magát, mondván, ez kizárólag Miskó István tanácselnök müve, mert ő adta a hozzájárulását. A kécskei telekpanamában immár egy hete tartó kihallgatás ered­ménye, hogy az elsőrendű vádlott úgy érzi, hibás, mert az eltelt öt esztendő alatt ő sem lépett fel a visszaélések ellen. Arról azonban hallani sem akar, hogy hamis tanúzásra akarta volna rábírni beosztottját, vagy hagyta volna magát megveszte­getni. Falat rengető szenzációt nem pattantott ki vallomásával, legfeljebb a hallgató­ság értesülhetett róla, hogy Tiszakécskének nemcsak „kijárás” tanácselnöke volt, de jutott neki szép számmal a keresztapákból is. Közöttük emlegette Losonczi Pált, Korom Mihályt, Ábrahám Kálmánt, Romány Pált és Gajdócsi Istvánt is. Állítólag, amikor egyszer a Tisza-parti kisvárosban járt Urbán Lajos, az akkori közlekedési és postaügyi miniszter, az egyik kátyús utcán nagyot huppant a Mércedese. Nem sok idő telt bele, és ugyanitt kísérleti utat avattak ... Hogy így volt-e vagy sem, majd a tárgyalások során (melyekről továbbra is beszámolunk) kiderül... n,a) SZDSZ: már több mint 100 ezer aláírás Ünneplőbe öltözött emberek sU ettek- vasárnap délelőtt it' Nemest- nádudvar központjában levő templom felé. Köztük láttam a ha­gyományőrző együttes pompás sváb népviseletében lévő házaspá­rokat. (Vezetőjüktől, Kishegyi Si­montól tudom, hogy eredeti, két­száz éves ruhákról van szó.) A szo­katlanul nagy mozgásnak az volt az oka, hogy 250 esztendeje alakult át önálló plébániává Nemesnád­udvaron a római katolikus egyház- község, mely addig, tehát 1739-ig a hajósi plébánia filiáléjaként mű­ködött. Az évfordulóról nagysza­bású ünnepséggel emlékezett meg a község hívő lakossága, melyen részt vett az NSZK budapesti nagykövete, dr. Alexander Arnot és dr. Zorn Antal, a Magyarországi Németek Szövetségének alelnöke is. A jubileumi istentiszteletet Kü­hner János nemesnádudvari kano­nok plébánossal közösen dr. Dan- kó László kalocsai érsek celebrálta. Friedrich Adám egyházközségi elnök köszöntötte az érseket, majd Merényi Gáspár anyanyelvükön üdvözölte a német vendégeket. Ugyancsak németül tartott igehir­detést Wolfram Hartmann, Nemes­nádudvar testvérközségének, az NSZK-beli Neibsheimnek a plébá­nosa. Közreműködött a kalocsai székesegyház énekkara, Leányfa­lusi Vilmos főzeneigazgató vezény­letével. Az ünnepi mise után alkalmam volt' ifnőgfcéFdéZttí aú magas vendé­geket, hogy milyen benyomást kel­tett bennük a jubileum. íme, dr. Alexander Amot válasza: — Először van alkalmam, ami­óta magyarországi állomáshelye­met elfoglaltam, hogy ilyen rangos egyházi ünnepségen vegyek részt. Tisztelettel hallgattam az érsek úr által celebrált istentiszteletet, s kü­lön öröm számomra régi német egyházi énekeket hallani. Ha pedig a szertartás latin nyelvű részeire gondolok, elmondhatom, hogy eb­ben a szép nemzetiségi községben egy kis darab Európára találtam. — Örülök a nagykövet úr szava­inak — csatlakozott az elhangzot­takhoz dr. Dankó László érsek. — Jómagam is az élő és ható euró­pai gondolatot éreztem ki például abból, hogy együtt ünnepelt ve­lünk a testvérközség plébánosa. A prédikációmban különös jelen­tőséget tulajdonítottam annak a ténynek, hogy az itteni közösség 250 évvel ezelőtt önállóvá és egy­ben közvetlen részévé vált a Szent István királyunk alapította kalo­csai egyházmegyének. Ez akkor, 1739. július 16-án Patachich Gá­bor, sorrendben a hetvenegyedik kalocsai főpásztor rendelkezésére történt, most pedig, személyem­ben, a kilencvenedik emlékezhetett meg a község népével együtt az évfordulóról. Gál ZoItán A Szabad Demokraták Szövet­sége már több mint 100 ezer alá­írást gyűjtött össze annak érdeké­ben, hogy az állampolgárok nép­szavazáson nyilváníthassanak vé­leményt a munkásőrségről, a mun­kahelyi pártszerveződésekről, az MSZMP, illetve annak jogutódjá­nak vagyonával való nyilvános el­számoltatásról, valamint a köztár­sasági elnök megválasztásának' időpontjáról. Haraszti Miklós az MTI érdeklődésére elmondta, hogy újabb 72 ezer aláírást adnak át a parlament elnökének. Hozzá­tette még: ezután is folytatják az aláírás-gyűjtési kampányt. Figyelembe véve az elbírálás hosszú idejét, s azt a körülményt, hogy november végére tervezik a köztársasági elnök megválasztá­sát, felvetődik a kérdés, hogy a benyújtott több mint százezer alá­írás halasztó hatályú-e az elnökvá­lasztás megrendezésére. Ezen a kérdésen azonban még a jogászok is vitatkoznak. (MTI) RÁDIÓJEGYZET Segíthetünk? Mindig csodálom azokat az újságírókat, riportereket, szerkesztőket, akik nem fárad­nak bele az úgynevezett szolgáltató műsorok készítésébe, s készek az emberek gondját, ba­ját újra és újra a vállukra venni. Sokan vannak ilyenek a rádiónál is. Ezúttal a Segíthetünk? című sorozat különkiadását hallgattam végig, amely a társat keresőknek igyekezett a segít­ségére lenni Ungváry Ildikó közreműködésé­vel. A műsor vendége Ancsel Éva filozófus, a tőle megszokott kedves, nyugodt bölcsesség­gel és nagy tapintattal próbált lelki tanácsot adni a telefonon jelentkezőknek, s a személye­sen is megszólaltatott, igen változatos sorsú magányos, társra vágyó embereknek. Csak egy példa a szokatlan helyzetekre: még a bör­tön fogságában is akad, aki reménykedik, hogy talál együttérző lélekre, s miért ne... A megszólalók többsége tiszta, becsületes gondolkodású, önzetlen, érdek nélküli part­nerre vágyik. Szinte hihetetlen, hogy milyen sokan vannak, akik képtelenek rálelni az „igazira", s abban bíznak, hogy a megadott jelige révén elérik ezt a boldogságot. A filozó­fusnő szerint erre meg is van az esélyük. Felté­ve, hogy nem csak azt nézik, nekik ki felelne meg, hanem azt is, ki az, akinek órájuk szük­sége van. A szellem világa Három fiatal költő első könyvének megjele­nése igazán nem országos ügy — gondolhat­juk. A Magyar Bibliofil Társaság kivételes gesztusának tartják, hogy évente kiadnak ilyen versköteteket. A természetes dolgok így fordulnak, alakulnak mai helyzetünkben rendkívülivé. Lényegében ez volt az indítéka annak az egyórás beszélgetésnek, amelyet a rádió Tár­salgó című műsorában hallhattunk a múlt hé­ten. Költők, írók, könyvkiadók között zajlott ez a beszélgetés, a tehetséges fiatal poétákat és egy-egy versüket is bemutatva. Nem csoda, hogy visszatérően mindig a magyar könyvki­adás jelen állapota (válsága) került szóba. A mindent kiszorító színvonaltalan szenny­áradat, s az okok közt az irodalmi értékek támogatásának megszűnése, a müvek évekig tartó hevertetése, s a következmény: a szelle­mi élet elsivárosodása. Horgas Béla költő méltatlannak tartja ezt a „koldus" állapotot, amikor már csak néhány támogató (szponzor) jószándéka élteti még a könyvkiadást. Csoóri Sándor szerint ha szép- irodalom nem születik, nem lesz a jövő számá­ra üzenethordozó a máról. A művelt magyar polgárság csakis a művek ismerete által jöhet létre. De ehhez a fizetőképesség is szükségel­tetik. Eszi, nem eszi... Franciaországban komoly küzdelem folyik a nemzeti nyelv, a kulturális értékek megőrzé­séért. Kötelező „penzum" írja elő rádióban, televízióban a hazai műsoranyagok arányát. Nálunk még tart a külföldi térhódítása a rádi­óban is. Nem a valódi kultúra dörömböl, csu­pán az úgynevezett pop-rock muzsika üzleties áradata. Nem a külön műsorblokkokra gondolok, ezek rétegműsorok, szükség van rájuk. (Pl. a Pop-régiszter, Rockújság, a Garázs vagy a Poptarisznya dalai stb. —főleg fiataloknak.) De Fekete Gyula íróval együtt vallom, hogy idegesítő az egysíkúság, az „eszi, nem eszi, nem kap mást" stílusú zenei szerkesztés. Pél­dául a Jó reggelt! című, sokak által hallgatott műsor zenei anyaga szinte kizárólag külföldi, angol nyelvű muzsikából áll. Nem gondolva a hallgatóság valamennyi rétegére, akik szíve­sen vennék egy-egy magyarnóta, népdal, ha­zai műdal, sláger, népszerű opera vagy ope­rettbetét lejátszását is. Ha a rádió gombját csavargatjuk, hamar kiderül, hogy angol, német, francia, orosz, szlovák, román stb. adó muzsikáját fogtuk-e. Van jellegzetessége mindegyiknek. A magyar adás jellegtelen, illetve inkább az angol BBC adásához hasonlít. Lehet, hogy ezt is kinőjük egyszer? F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom