Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 16. Halászni kell megtanulni! Párbeszéd a közművelődés forintjairól Túlzás lenne azt állítani, az elmúlt évtizedeket tekintve, hogy a kultúra, illetve annak terjesztése nagy-nagy presztízsnek örvendett társadalmunkban. Irányelvekből, közhelyek­től tarka, agyonismételt szónoklatokból, persze, nem volt hiány, miközben az elvekre építkeztünk a művészeteket, művelődést illetően is, egyszerűen nem véve tudomást arról, bogy valójában az érdek határoz meg mindent. A levelezőn érettségizett filoszok tudáléko­san ráncolták homlokukat azon elmélkedve: áru-e a kultúra? S mi mást tehettek, akiket nem a párttagkönyvük, hanem annál sokkal vaskosabb könyvek százai tettek gondolkodó­vá? Ugyanúgy ráncolták a homlokukat, mondván: még mindig jobb, mintha a hivatal teszi ezt, miközben ők a szőnyeg szélén álldogálnak. Azután jött a fanyalgó beismerés: nem baj, ha a kultúra — illetve annak terjesztése — hoz is valamit a konyhára. Már csak azért sem, mert a cincogók kórusa egyre nagyobb ebben a konyhában, és mindinkább hasonlítanak a templom egerére. Az egér mint olyan még csak hagyján. De a templom! Nos, Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ, az ördögűzés helyett, úgy gondolta, hogy ha ilyen mértékben csökken a támogatás, csak a lakosság igényeinek ismeretében és azokra törekvő kielégítésével kerülheti el az anyagi csődöt. — Jelenleg mintegy 15 milliót kapunk dotáció­ként évente — magyarázza Sajtos Géza, e művelő­dési központ igazgatója. — Ez, a reálértékét te­kintve a pénznek, jóval kevesebb, mint öt éve volt. Csakhogy 1984 óta, hárommillióról tízmillióra nö­veltük intézményünk bevételét. Egyrészt úgy, hogy drágábbak lettek* a különböző rendezvényekre a belépők, illetve a tanfolyamok díjai. Ám a bevétel jelentősebb növekedését elsősorban annak kö­szönhetjük, hogy bővítettük e művelődési központ tevékenységének a körét. — Konkrétan? — Bevezettük a rendezvényszolgálatot, vagyis a színháztermünkben és más helyiségeinkben bárki tarthat tanácskozást, fórumot, konferenciát, ha megfizeti. Bővítettük a lakossági szolgáltatásaink körét, azaz: ma már a videofelvételektől a személy- szállításig, a tanfolyamok kínálatának növelésétől a könyvkiadásig sok mindenre vállalkozunk, ha az nyereségesnek ígérkezik. A gazdasági struktúra- váltások következtében jövedelmező lehet a jövőre nézve a különböző termelői ágazatokkal való kap­csolat, gondolok itt elsősorban az átképző, to­vábbképző tanfolyamokra. — Mindig elsődleges szempont a haszon? — Nézze, ahhoz, hogy az úgynevezett magasabb kultúrát színvonalasan szolgálhassuk, muszáj ki­egészítő tevékenységeket felvállalnunk. Hiszen a képzőművészeti kiállítások, komolyzenei koncer­tek, irodalmi estek — és még sorolhatnám — leg­többször ráfizetésesek. De az amatőr művészeti csoportokat sem tudnánk fenntartani a kiegészítő tevékenységeinkből származó jövedelmek nélkül. Feloszlathatnánk a Kecskeméti Szimfoúikus Zene­kart, a Pedagógus énekkart, a néptáncegyüttesün­ket... — Az Erdei Ferenc Művelődési Központ ma is viseli a megyei jelzőt. Ami azt jelenti, hogy figyelem­mel kíséri, módszertanilag segíti Bács-Kiskun tele­püléseinek művelődési intézményeit. Mi jellemző ezek működésére? — Érdekesen polarizálódtak. Akik éltek a lehe­tőségekkel, s érzékenyen reagáltak a lakosság egyéb irányú igényeire, azok jobb anyagi feltételek mellett működhetnek. Említhetném példaként Ti- szakécskét, Hajóst, Jászszentlászlót. Ahol viszont nem tudtak megszabadulni az egyoldalú közműve­lődési szemlélettől, miszerint csak az igényes pro­dukciók terjesztése tartozhat egy művelődési ház tevékenységébe, azok ma már a fűtési díjat is alig tudják kifizetni. Mert a gazdasági-társadalmi vál­tozások ellenére nem tanultak meg racionálisan gondolkodni: — Azt hiszem, itt ismét nem ártana konkrétabb magyarázat. — Egyszerű: egy falusi művelődési ház esetében nem tragédia, ha —f az egyébként kitűnő — Győri Balett előadása helyett szőlő- Vagy gombatermesz­tő tanfolyamot szervez. Körülbelül ugyanannyi érdeklődőre számíthatnak mindegyik esetében. S bár egy színvonalas balettműsorra a szakma, a sajtó jobban odafigyel, a ráfizetés azonban akkora, hogy utána egész évben csak agonizál az intéz­mény. Más hasonlattal élve: olyan ezeknek a kul- túrházaknak az esete, mint az éhező népeké. És hiába a támogatás! Azzal még nem oldottuk meg a problémájukat, hogy szállítunk nekik néhány rakomány halat; halászni kell megtanítani őket! — Kecskemét megyei jogú város lett. Ez jogilag azt jelenti, hogy a megyei tanács — a színházzal és más intézményekkel együtt — az Erdei Ferenc Mű­velődési Központ felügyeletét is átpasszolhatja a városi tanácsnak. Jövőre, állítólag, ez meg is törté­nik. Örülne egy ilyen változásnak? — Valóban van szó erről. Amennyiben nem rosszabbodik az anyagi helyzetünk általa, lényegé­ben nem számít, melyik tanácshoz tartozunk. Hi­szen mi nem a tanácsokat, hanem a lakosságot akarjuk szolgálni, változatlanul. — És ha a város tovább csökkenti a támogatást? — Ezzel polgárai érdekét sértené. — Ugyancsak az utóbbi évtizedek gyakorlatára kell hivatkozni, haIKíjéTéntjük, fíogy a többi értelmi­ségi szakmához viszonyítva is, a rangsor jégén kul­log a népművelői ha a fizetését TiezziíkTEz ma is igaz? —Tisztességesebben meg tudjuk fizetni az alkal­mazottjainkat, ha engednek dolgozni bennünket, s anyagilag is érdekeltek vagyunk vállalkozásaink­ban. — Hogyan? — Akár az évi bérük 20-30 százalékát megkap­hatják pluszban a népművelőink, ha olyan új ötle­tekkel, kezdeményezésekkel rukkolnak elő, ame­lyek jelentősebb bevételt hoznak intézményünk­nek. Vagyis az érdekeltség mindenképpen ösztön­zően kell hogy hasson. Másképpen lehetetlen ered­ményt elérni napjainkban, a közművelődés terén. — Ellentétben a tegnapokkal? — Miért? Maga szerint azok eredményesek vol­tak e tekintetben? Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem a tegnapokkal ellentétben, hanem a jövő érde­kében. |ÉÚgy legyen. 1 ifi Nem rajtunk fog múlni... Koloh Elek ÉRTÉKES JAVASLATOK, FORMÁLÓDÓ KARAKTER A Kecskeméti Pedagógus Kamara közgyűléséről SAJTOPOSTA Kisgyermekes bedolgozóként—hátrányosan? Több mint öt esztendeje vagyok a helyi háziipar bedolgo­zója. E munkámat 1986 januárjában szakítottam meg szülés miatt, majd elmentem gyermekgondozási szabadságra. A gyed és a gyes lejártával, ez év elején újra dolgozni kezd­tem. Megrendeléseket folyamatosan kapok, s azokat mara­déktalanul teljesítem, emiatt nincs gondom, más okból azon­ban annál inkább. Már többször kértem a cégem vezetőit, hogy adják ki a gyes időszakára, illetve az idei évre járó szabadságomat, de hiába. Válaszuk: a gyermekem gondozása-nevelése céljából odahaza töltött időszakra nem lehetek jogosult szabadságra, mert a terhességem idején sokáig voltam táppénzes állo­mányban, az 1989-es munkám után pedig csak jövőre vehe­tek igénybe szabadságot. Én pedig úgy tudtam, hogy a kisgyermekes bedolgozó sem hátrányosan megkülönböztetett munkajogilag a munkavi­szonyban lévőkhöz képest. Esetem azonban ennek ellenke­zőjét bizonyitja. Vajon a józan eszemnek higgyek, vagy a vállalati elutasítás indoklásának? S. S.-né Kiskunfélegyháza Mindenekelőtt egy alapvető tudnivaló: a biztosított bedol­gozót a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályok sze­rint illeti meg a fizetett, vagyis az évi 15 nap alap-, s a munkaviszonyban töltött, háromévenként 1 nappal szaporo­dó pótszabadság. Fontos megjegyezni, hogy munkajogi szempontból az minősül biztosított bedolgozónak, aki rend­szeres munkát végez, s a keresete negyedéves átlagban eléri a jogszabályilag megállapított minimális havi munkabér fe­lét. (Hazánkban a kifizethető legkisebb összegű munkabér 1982—1988 között 2000 Ft volt, a tavalyi évtől kezdődően pedig 3000 Ft.) Olvasónk konkrét esetét alapul véve azt felelhetjük: ha a szülése előtt eleget tett a biztosított bedolgozóval szemben támasztott munkajogi követelménynek, akkor a tíz éven aluli gyermek gondozása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre megilleti a fizetett szabadság. Kiadásához semmi köze a ténynek, hogy a terhessége alatt meddig volt táppénzes állományú a kismama. Ha Önnek ezek ismeretében sem sikerül igénybe vennie a gyes utáni szabadságát, forduljon jogorvoslatért a megyei tanács vb munkaügyi osztályához. Ami pedig az 1989-es évben elért munkateljesítményével kapcsolatos szabadságot illeti, annak kivételére — a jogi előírásoknak megfelelően — valóban csak a következő esz­tendőben lesz jogosult. 1 szabadság idejére is átlagkereset fizetendő. CIKKÜNK NYOMÁN Változó társadalmunkban helyüket keresik az örvendete­sen gyarapodó új szervezetek, egyesületek. A Kecskeméti Pe­dagógus Kamara második köz­gyűlése a szervezeti keretek véglegesítése, a működési ala­pok kiépítése után remélhető­leg az érdemi szakmai tevé­kenység előtt nyitott utat. Lassan körvonalázódnak a kamarai jelleg sajátosságai, melyhez — a rövid tájékozta­tón elhangzottak szerint — a magyarországi kamarai hagyo­mányok, történelmi előzmé­nyek tanulmányozása is fontos adalékokkal szolgálhat. Külö­nösen fontos ez egy olyan szer­veződés számára, mely céljá­nak és feladatának tekinti a szakmai önkormányzati for­mák kiépítését, a szakmai, eti­kai érdekképviselet elsődleges­ségét. Persze, a praktikus szer­vezeti kérdések (tagsági vi­szony tartalma körüli vita, in­tézőbizottság megválasztása) itt is sok időt és energiát fel­emésztenek, e „szükséges apró­ságok” azonban elengedhetet­lenek az érdemi munka megin­dításához. Ha a kívánatosnál lassabb ütemben is, de ez alkalommal is növekedett a taglétszám, a jelenlévők pedig további érdek­lődők toborzására tettek ígére­tet. Értékes javaslatok fogal­mazódtak meg a kamara tevé­kenységére vonatkozóan is: a folyamatos tájékoztatás, infor­mációáramlás szükségességéről (önálló kiadványok, illetve a helyi sajtóorgánumok közre­működésével); a más szerveze­tekhez, intézményekhez fűződő kapcsolat jellegéről; s minde­nekelőtt a pedagógushivatás társadalmi elismertetéséért folytatott küzdelem konkrét formáiról. A közgyűlés elfo­gadta az éves rendezvénytervet, üdvözölte dr. Glatz Ferenc mű­velődési miniszter meghívását a novemberben esedékes peda­gógusfórumra (a miniszter a meghívást elfogadta!). A prog­ramban szerepelt meg az oka- tás távlati fejlesztési stratégiá­járól szóló szakmai vita, kon­zultáció a pedagógus etikai kó­dex kialakításáról, javaslat hangzott el a nevelési, pedagó; giai értékek felmutatásának^ terjesztésének égető szükségé­ről s arról, hogy ezt az érték- közvetítést a kamarának feltét­lenül vállalnia kell. A közgyűlés végül—több ki­egészítéssel és módosítással — egy nyilatkozatot fogadott el, melyet végleges formában az országos sajtószolgálaton ke­resztül hoztak nyilvánosságra (csütörtöki lapunkban jelent meg). A Kecskeméti Pedagógus Kamara immár tartósan körvo­nalazta működésének kereteit, várja tehát további kollégák csatlakozását, s nem utolsósor­ban a 'célkitűzéseivel rokon­szenvező gazdálkodó szerveze­tek, magánszemélyek anyagi tá­mogatását. (Számlaszám: Or­szágos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. Kecskémé);, 250- 88887, Kecskeméti /Pedagógus Kamara 2500-0399.) ——s Október 9-én e hasábokon tettük im­már másodszor szóvá, hogy hetek óta baj van a megyeszékhely napilapellátá­sával, ugyanis számos újságárusnál (például a Hunyadivárosban és a vá­rosközpontban) már délelőtt, sőt a reg­geli órákban is hiába keresi a vevő a Népszabadságot, a Népszavát és a töb­bi központi napilapot, nemegyszer pe­dig a Petőfi Népét is. E közérdekű észrevételekkkel kap­csolatosan most kaptuk meg a szegedi postaigazgatóság helyettes vezetőjének, dr. Lénárd Lászlónak a válaszát. Ebből kiderül, hogy a kis példányszámban árusított lapok vásárlását döntően befo­lyásolja a rádió reggeli sajtószemléje, amelynek hallatán megnő az érdeklődés többlap iránt. Gond azis: az újságok na­gyobb visszhangot kiváltó cikkeiről nem kap előzetes tájékoztatást a posta, így az árusítandó újságok példányszá­mának növelése érdekében nem tud ide­jében intézkedni. Noha a kecskeméti pa­vilonokba folyamatos a. reggeli lapki­szállítás, előfordulhat, hogy némely. árjUshelyre —ilyesmi történhetett meg a Hunyadivárosban—a nyitás pillanatá­ig nem jut el a friss olvasnivaló. Egyébként a megyei postahivatal el­adási ütemvizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy az igényeknek jobban Szabó Sándorné tiszakécskei ol­vasónknak nagy a bánata, mert a betegsége idejének egy részét nem volt hajlandó táppénzes állomány­ként igazolni munkahelyének, a Vegyépszer helyi gyáregységének üzemorvosa. A részletekről így számolt be a panaszos: — Heteken át gyötört hányin­gerrel járó fejfájás, míg azután szeptember 20-án felkerestem az üzemi doktort. Elmondtam neki, hogy a betegségem alatt már több kilót fogytam. Mire beutalót kap­tam tőle a kecskeméti megyei szak-> orvosi rendelőintézetbe. Egyidejű­leg felhívta, a figyelmemet, hogy csak utána menjek vissza hozzá, ha befejeződött a szakvizsgálat. A szakrendelőben 21-én, csütör­tökön voltam, ahová 25-én, hétfőn visszahívtak ellenőrzésre. Másnap jelentkeztem az üzemorvosnál, aki különféle gyógyszert írt fel, majd közölte: holnap felvehetem a mun­kát. Ezt követően ért a meglepetés: a betegség miatt a gyárból távol töltött két napomat, 22-ét és 26-át nem tekintette igazoltnak. Ha a főnököm jóhiszemű, tudo­másul veszi, hogy keresőképtelen­ség miatt nem dolgozhattam az utóbb említett napokon is. Ameny- nyiben kételkedik állításomban, amit az orvosi papírral sem tá­maszthatok alá, akkor megmarad az igazolatlan napom. Ami után bér sincs, ráadásul a munkafegyelem megszegőjeként minősíthetnek. Egy szó, mint száz: sérelmesnek tartom az üzem doktorának velem szembeni eljárását. Nos, ez ügyben sem tudunk és akarunk döntőbírók lenni. Köte­lességünk azonban emlékeztetni az egészségügyi törvény és végrehaj­tási rendeletének ama kitételére, miszerint a munkavállaló betegsé­gének tartamára keresőképtelen­nek nyilvánítandó. Ezen állapot megfelelő példányszámú lapok kerül­hessenek az újságárusokhoz. A szerkesztő megjegyzése: Vitathatatlan, hogy a rádió reggeli cikkajánlatai következtében fokozódik a vásárlói igény néhány lap iránt. Ám az is tény: többször akkor sem kapható már napilap délelőttönként néhány pa­vilonban, amikor semmiféle szenzációs hírű cikk nincs benne. Konkrétumként hadd hivatkozzunk a legfrissebb ta­pasztalatunkra: október 10-én, kedden reggel negyed 8 óra körül már Népsza­badság nem volt a vasútállomási új­ságárusnál. Véleményünk az, hogy a pavilonban dolgozók igényei szerinti áruspéldá­nyokat kell a postának kiszállítania a helyszínekre, s megszervezni: napköz­ben is. eljusson az egyik pavilonból a másikba, vagyis a még nagyobb pél­dányszámmal rendelkező árustól ama kollégájához, akinél már elfogyott ugyanaz a lap. Egyébként az e tárgyú, legutóbbi írá­sunk óta már újabb bíráló észrevétele­ket kaptunk lapügyben: a Szabadság téri pavilon az elmúlt napokban olyan kevés Tallózót, Mai Napot meg Élet és Tudományt kapott, hogy azokból még az úgynevezett törzsvásárlók egy része sem részesülhetett. megítélése természetesen orvosi feladat, amelynek mentesnek kell lennie mind a vállalat, mind pedig az egyén érdekét szolgáló részre­hajlástól. Kécskei olvasónk felvetését jo­gosnak véljük, éppen ezért javásol- juk, hogy az ügy kivizsgálása és rendezése érdekében kérje a me­gyei tanács vb egészségügyi osztá­lya közbenjárását. Október 2-án megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük, hogy a kecs­keméti Alsószéktó nevű városrészben lakó Fries Ádám és családja sok kelle­metlenséget él át amiatt, mert a szom­szédban hobbifoglalatosságot űző tu­lajdonos naponta röpteti több száz ga­lambját, s e turbékolók bepiszkítják olvasónk udvarát és kiskertjének növé­nyeit, valamint a száradni kiteregetett ruháit. Egyidejűleg utaltunk arra: a szennyezésekről a kerületi tanácstag is meggyőződött. Végezetül leszögeztük: a helyi tanácsrendelet értelmében zárt­kertben csak zárt rendszerű galambtar­tás lehetséges, s ha más elbírálású a szóban forgó terület, akkor a birtokhá­borítás ténye állhat fenn. A közöltekkel kapcsolatosan az alábbiakat mondotta a turbékolók gazdája, a Kecskemét, Forradalom u. 18. szám alatt lakó Szakállas Pál:- Harmincöt éve vagyok galam­bász. E tevékenységem a szenvedé­lyemmé vált, amire bizonyság, hogy míg a fővárosban, egy többlakásos házban volt az otthonom, annak pad­lástere is tele volt a szárnyasaimmal. Hosszú ideig voltam tagja a galambte­nyésztők egyesületének is, számos or­szágos és nemzetközi kiállításon is részt vettem. Az említett külterületi, vegyes hasz­nálatú ingatlanon 1984 tavasza óta te­nyésztek galambot. Kezdetben kiállítá­sokra való fajtáim voltak, mivel azon­ban Fries szomszéd macskái szemet ve­tettek az állatokra, melyekből többet zsákmányul is ejtettek, azt követően felszámoltam az állományt. A jelenlegi csupán 124 darabból áll, melyek nap­közben zárt helyen vannak. Röpteté- sükre csak délutánonként kerül sor. ÜZENJÜK Alföldinének, Kiskunhalasra: A szakszövetkezet tagjaként 1971. január elseje előtt munká­ban töltött azon naptári évek számítanak szolgálati időnek, melyeket a tag 1973. december végéig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határo­zattal ismert el a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság vagy területi kirendeltség. Bő­vebbet erről a szakhatóságtól tudhat meg.. „Elbántak velem” jeligére, Bácsalmásra: A Legfelsőbb Bí­róság Munkaügyi Kollégiumá­nak 90-es számú állásfoglalása szerint az „áthelyezés” fegyelmi büntetés' automatikusan nem jár együtt alapbércsökkentéssel. Ha azonban ezen intézkedés kö­vetkeztében az illető személy a korábbi beosztásához képest alacsonyabb rendű munkakör­be kerül, akkor a bér csökkené­se szinte magától értetődő. A félreértések elkerülése érdeké­ben mondjuk el: a „személyi alapbércsökkenés” fegyelmi büntetés akkor is kiszabható, ha a határozat után is ugyan­azon feladatkörben marad a dolgozó. Marozsiéknak, Bajára: Az alacsony vérnyomás diétás ét­rend révén is gyógykezelhető. Jót tesz az ilyen betegnek a rendszeres mozgás, például a kocogás, kerékpározás, úszás és a váltakozó hideg-meleg zuha­nyozás. További felvilágosítást szakorvostól kérjen. Persze, az ilyen jellegű hasznos tudnivaló­kat a boltokban kapható külön­féle szakkönyvekből is elsajátít­hatja. Virág Juditnak, Kalocsára: A biztosítás önként vállalt jog­ügylet, ami természetesen fel­mondható. A felmondás — ez mindkét félre vonatkozik I csak a biztosítási év végére le­hetséges. Ennek részletes felté­teleit a biztosítási kötvény tar­talmazza. Még annyit: bármi­kor történik is a felmondás, a díj év végéig megilleti a biztosí­tót. Való igaz, hogy szállás közben „po- tyogtat” az állat, ám ez az ürülék nem olyan mértékű, hogy gátolja a szomszé­dos tanyai föld használatát. Végezetül megjegyzem, hogy verebek, seregélyek stb. is röpködnek gyakorta arrafelé, s nyilván ezek sem tartóztatják az anyag­csere-folyamatukat, ha Fricsék birtoka felett vannak. Szóval, nem látok okot a cikkben említett békétlenségre a szomszédommal... * * * Megértjük a galambászt, aki hódol szenvedélyének, s igyekszik a szárnya­sainak minden feltételt megadni, hogy azok jól fejlődjenek, egészségesek le­gyenek, amelyhez a „kicsi mozgás”, vagyis a röpülés nekik is kell. De jogos­nak véljük a szomszéd háborgását is amiatt, mert a gazdálkodásra és a la­kásra egyaránt szolgáló ingatlanon nap mint nap találkozik az ürülékkel és a lehullott tollal. Mindennek elviselését aligha lehet elvárni a Fries családtól. Valamiféle igazságot kellene szolgál­tatnia a megyei város tanácsa szakha­tóságának a galambtartás miatti perle­kedésben, melynek eldöntéséhez a vo­natkozó állattartási rendeletet, no meg a szennyezés mértékének bizonyítékait lenne célszerű alapul venni. Szerkeszti :Velkei Árpád Levélcim: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 A beteg nem keresőképtelen? Mit mond a galambtulajdonos? így látja a posta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom