Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-31 / 258. szám
1989. október 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Lökhárítók a Skoda Favorithoz Lajosmizséről •A Lajosmizsei Béke Szakszövetkezet 1988-ban Kiváló címet kapott — mely pályázatnak az országban csak ketten tudtak megfelelni. Évek óta hitel nélkül gazdálkodnak, s mind az alap-, mind az ipari tevékenységük nyereséges. A rozsot már elvetették 650 hektáron, ami zömmel már ki is kelt. Most a búza vetése van soron 500 hektáron. Napraforgójuk olajtartalmával meg voltak elégedve Martfűn is, a növényolajipari gyárnál. Állattenyésztéssel is foglalkoznak — 70 ezer csirkét és 45 ezer pecsenyelibát hizlaltak. Az idén minden növendékmarhájuk élő exportként tőkés országokba került. Ipari termelésük mennyisége ebben az évben is nőtt, de a nyereségük nem növekedett vele párhuzamosan, a drasztikus alapanyagár-emelések miatt. Ezt az összéget a szakszövetkezet nem hárította át a fogyasztókra; Azt, hogy a vegyi áruk forgalma ne csökkenjen, úgy érték el, hogy partnereiknek továbbra is bizományba adják azokat. Pénzügyi helyzetük stabil,jó eredményeket várnak • Tóth Lászlóné a Skoda Favorit lökhárítóját formázza... ez évre is. Új termékeik üvegszálas poliészterből készülnek: Lada Nivához és Szamarához lökhárítók és díszsárvédő ívek, Skoda Favorithoz pedig első és hátsó lökhárító, valamint küszöb. • ...Kras- nyánszki Pál pedig festi. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) • Újonnan vásárolt kombinátorral készíti elő a talajt a búzavetéshez Ádám Márkus erögépkezelő. Wmm MŰSORRAL FIZETNEK! Kereskedelmi adás a szolnoki rádióban Az „új időknek új dalai”, változásai átalakulásra késztetik a régiók rádióit is. Az először Budapesten megszerveződött kereskedelmi-marketing jellegű rádióadók — Danubius, Calypsó után most Pécs, Miskolc, majd november elsejétől Szolnok rádióstúdiója is — napi két órával bővítve adásidejét — kereskedelmi rádióprogramot indít. A több megyére kiteijedő, önálló hullámhosszon (1350 KHz-n, a 222 nies középhullámon, Szolnokon kábelen az Oirt-URH 72,95 MHz-n) sugárzó Rádió Szolnok sajátos piaci műsora az ECCO kft. menedzselésében készül profi rádiósok és külső munkatársak részvételével. A közszolgálati és kereskedelmi adások együttesével, minden bizonnyal a hallgató jár jól. Az adásidő hétköznapokon 15 órakor kezdődik, s a szokott időben 18.30 órakor zárul. Szombaton, nyolctól délig tart a műsor (10-től a kereskedelmi) míg vasárnap délelőtt megmarad 9-től 11-ig a magazin, s délután fél öttől kezdődik a magán- és közületi hirdetésekkel, közleményekkel, friss sporthírekkel, riportokkal és jó zenével szerkesztett, meghosszabbított Hangos Újság este hétig. Eszerint tehát az adásidő, a jelenlegi heti 12 óráról 26 órára nő. A többlet minősége és milyensége a rádiósok szakmai kultúráján túl, a megrendelőktől függ. A Rádió Szolnok november elsejétől tehát olyan új szolgáltatást nyújt, melyben a műsor jórésze is áru, a hullámsáv kibérelhető, legyen szó zenés kívánságokról, szívküldiről, üzenetekről, vállalati vagy családi ünnepségekről, vagy éppen sportközvetítésekről. A kereskedelmi adások is a hallgatókat szolgálják, segítenek eligazodni a mindennapokban: hol mi az olcsó és a jó, mi van a pult alatt és felett, miből van felesleg és hiány, egyáltalán: mi újság a termékek és szolgáltatások piacán? A hirdetések, reklámok felvételét a Rádió Szolnok szerkesztősége (MR Szolnoki Stúdiója, 5001 Szolnok, Kolozsvári u. 2., Tel.: 41-133, Telex: 23- 207) mellett a Jászkun Lap- és Könyvkiadó Vállalat vállalkozási csoportja (5000 Szolnok, Kossuth tér 1., Tel.: 37-738) és vidéki bizományos hálózata végzi. A jelenleg sugárzó középhullámú adón és a szolnoki kábeles műsor- továbbításon kívül a Magyar Rádió a várost és környékét ellátó URH adó(k) felállítását is tervezi. CIKKÜNK NYOMÁN Leszázalékolási tortúra A kunszentmiklósi asszony még panaszkodhat Szeptember 20-ai lapszámunkban Leszázalékolási tortúra, Panaszkodjon, csak panaszkodjon! címmel megírtuk, hogy a Karamell Sütő- és .Édesipari Vállalat kunszentmiklósi gyáregységében tésztacsomagolóként foglalkoztatott egyik asszonynak számtalan hasműtét után sem forr össze a vágása, igy nyitott hasfallal él, a senkinek sem kívánt összes következményével együtt. Ám mindhiába nyitogatja a társadalombiztosítás fa- és párnás ajtóit az ideiglenes — a hőn áhitott gyógyulásig — lerokkantosítási kérelmével, az eddigi határozat: munkaképesség-csökkenése 50 százalékos. Rehabilitálható. A cikk megjelenése után Fodor Józsefié munkaadójának vezetője, Köny- nyű Vibnosné október 12-én — telefonon —- örömmel közölte: dr. Kuczka Kálmán, a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság egészségügyi, gyógyszerügyi osztályvezetője személyesen felkereste az asszonyt, s talán jó úton halad az ügy. — Látom, már kicsit mosolyog... —- Tudja, velem olyan emberségesen nem bántak, mint ez az orvos. Engem még ezzel a tortúrával kapcsolatosan senki nem hallgatott és nem vizsgált meg úgy, mint az a doktor úr. Ma két hete volt itt. Akkor is csütörtök volt — meséli ismételt látogatásomkor az asszony. — így nem lehet dolgozni, mondta is, és ígéretet tett arra, hogy a táppénzt ez év áprilisától október 30-áig megkapom. Én neki elhiszem. Teljesen kiakadtam a kedvességén. Mondta, nehéz helyzetben vannak, mert egy vizsgálattal megállapítani, hogy ki rokkant, nem lehet. Igaz, nekem 26 zárójelentésem is van. Most ez a legújabb irományom: „Határozat rendszeres szociális járadék megállapításáról. Igénybejelentés: 1989. szeptember 26., folyósítás kezdete: augusztus 28. Felülvizsgálandó 1993 augusztus. 3590 Ft. Kelt: október 11.” ifi— Ezt reálisnak tartom — folytatja Fodomé —, mert amikor még a bruttósítás előtt dolgoztam, ekörül kerestem. Kuczka doktor azzal távozott; ha majd megmütenek és meggyógyulok, menjek be Kecskemétre. Aggódva érdeklődött, hogy vállalom-e az újabb műtétet? Van más választásom? A cikk után levelet, sőt ezer forintot is kaptam. Egy szocialista brigád azt írta, ha netán külföldi gyógyszerekre lehne Szükségem, támogatnak. Egy kedves asszony is levélben biztatott, ne gondoljak semmi rosszra, neveljem a gyereket, s remény, remény! Látja, hittem a bongóban is, nyertem 70 forintot. Most várom, hogy az orvostovábbképző műtőjének az átalakítása befejeződjön. Kapnak valami amerikai berendezést is.., akkor történjen, aminek történnie kell. Dr. Kuczka Kálmán így nyüatkozott: — A helyszíni vizsgálatot megcsináltam. Tény, hogy mindaddig, amíg be nem gyógyul az asszonyka hasa, átmeneti időre lé kell rokkantosítani, tekintettel arra, hogy a táppénzét már kimerítette. Viszont a rokkantosítási dolog nem egy-két nap, de sínen van, az biztos. Számításaink szerint rövidesen megszületik a határozat. A kérelem már Budapesten. Ott dől el. Visszamenőleg is megkaphatja a rokkantosítást. Dr. Najser.Alajost, az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgató főorvosát telefonon kerestem meg. Az ügy nem volt ismeretlen előtte. „Nem tudok mit mondani, megnézettem, úgy döntöttem, hogy a szakmai helyettesem ír neki egy levelet — amit talán meg is kapott (Fodorné) — nézzen be, úgy is jár ide Pestre, s megnézik itt is személyesen”. Valóban, Pestre hetente többször utazik az asszony. A hétvégén elment „szórakozni” is, munkahelyi vezetője kedves meghívást tolmácsolt: nyugdíjasaikat fehér asztal mellett köszöntötték, ám nem feledkeztek meg a hosszú idő óta kényszerűen távollévőkről, így Fodor Józsefnéről sem. * * * Névvel, címmel ellátott hozzászólást is kaptunk a hivatkozott cikkre. „Megdöbbenve olvastam lapjukban, hogy az arra hivatott SZTK-ban működő orvosi bizottság egy hétszer műtött, jelenleg is orvosi kezelés alatt álló munkás asszonynak a rokkantsági nyugdijTa jogosultságát nemállapította meg. ... Kérem, én sok olyan személyt ismerek, akik tényleg nem jogosultak a' rokkantnyugdíjra, mégis minden hónapban viszi a postás nekik a nyugellátmányt Ok meg unalmukban egész nap. a várost járják, a kirakatokat nézik. Mivel ez a pénz nekik csák zsebpénz, azon tanakodnak, milyen új divatos ruhát vegyenek maguknak. A légeik nagy beosztásúak, nagy fizetésűek. Ebből kifolyólag rengeteg orvosbarátjuk van, akik kéz kezet mos alapion olyan igazolást állítanak ki a nem létező vagy' kismértékű betegségükről, hogy az orvosi bizottság rögtön leszázalékolja őket. 1. így könnyű rokkantnyugdíjasnak lenni... Kérdezem, mi a különbség egy állandóan nyitott has, ami mindig be van gyulladva, és egy időnkénti kéz- vagy lábfájás között? Igaz, most sok a front. Nekem az nagyon különös, az orvosi bizottság, ha már nem indokolt esetben megadja a leszázalékoláshoz szükséges 67 százalékot, legalább a tényleg rászorulók- nek is megadhatná ...” Pulai Sára Négymilliárd forintos üzem •A szerelők rövidesen befejezik a berendezések szerelését. A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem négymilliárd forintos költséggel új üzemet építenek, ahol a poliuretán termékek egyik fontos alapanyagát, a metilén-difenil-diizoci- anátot — MDI — gyártják majd. A létesítmény építése befejezéséhez közeledik, rövidesen megkezdik a gyártási rendszer „élesztősét” és még az idén elkezdik a próbagyártást is. (MTI-fotó: Kozma István.) FEHÉR FERENC—HELLER ÁGNES: MAGYARORSZÁG, 1956(1.) A magyar forradalom és a szuperhatalmak A második világháborút követő évtizedet — a hidegháború korszakát — | kelet-európai rendszerek kialakulásával, jellegével és fönnmaradásának kilátásaival kapcsolatban két, egymással látszólag szögesen ellentétes, ám szerepét tekintve úgyszólván egyenértékű koncepció uralta. Az első változat képviselői némi doktrinér felsőbbrendűséggel (az idő tájt ez volt az uralkodó hangvétel, kivált az amerikai sajtóban) azt állították, hogy Kelet- Európa és Ázsia valahány kommunista rendszere egész egyszerűen szovjet exporttermék, s ha a szovjet katonai jelenlét és titkosrendőri segédlet megszűnne, ezek a rendszerek automatikusan megdőlnének. A Jugoszláviában, Kínában, Albániában és másutt bekövetkezett legkülönfélébb jellegű és értéktartalmú változások azonban mindegyre arról tanúskodtak, hogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb.' Ezzel párhuzamosan — jóllehet tartalmát tekintve épp ellentétes előjellel -— létezett a hideghábórú- hak egy másik, éppoly jelentős, habár kevésbé hangoztatott elmélete is. Ez úgy vélte: a kommunista rendszerek belülről megdönthetet- lenek. Az 1956-os magyar forradalom a szovjet típusú rezsimek belülről való megdönthetetlenségének ezen elméletét egyszer s mindenkorra megcáfolta. Ebben áll a magyar forradalom legközvetlenebb hatása, amely azt valóban, túlzás nélkül, világtörténelmi jelentőségűvé avatja. E cáfolat jó néhány olyan fontos tanulsággal szolgált, amelyet a nyugati diplomatáknak, a kelet-európai államférfiaknak és a nyugati baloldaliaknak mindmáig nem sikerült megemészteniük — noha é tanulságok annál is fontosabbak volnának, mivel azok az imént vázolt mindkét elméletet gyakorlati funkciójukban alapvetően érintik. Hiszen mind a kettő, ha mégoly ellentétes előjellel is, a hidegháború ideológiai és gyakorlati követelményeit szolgálta. E kétfajta politikai előítélet határozottan a jaltai rendszerre vezethető vissza. De vajon létezett-e éjfélé „rendszer" egyáltalán? Valóban joggal nevezhetjük egy rendszer alapvetésének a „három nagy” 1945 februári találkozóját ama bizonyos krími nyaralóhelyen? A kérdés mindmáig heves történészi viták kereszttüzében áll... A nagyhatalmak egész egyszerűen képtelenek voltak fölismerni, hogy az egyedüli eszköz, amely elejét veheti, hogy ismét egymás torkának essenek s ezzel egy újabb világméretű kataklizmát idézzenek elő, nem egyéb, mint az atomfegyver (amely akkor már az amerikaiak rendelkezésére állt, az angolok előrehaladott kísérleteket folytattak vele, s hamarosan az oroszoknak is sikerült előállítaniuk). Képtelenek voltak belátni, hogy valahány „bölcs" döntésük csupán akadályok sorát támasztja majd egy szánalmas béke fönntartásának útjában — egy olyan békekorszakban, amelynek az atomerőegyensúly közelgő beállta lesz kizárólagos biztosítéka. 1956 magyar forradalma épp ezen általános világhelyzettel szemben intézett kihívást. Jóllehet a lakosság politikailag képzetlen rétegeiben élt némi bizonytalan sejtés Jaltát illetően, ám annak teljes következménye nem vált rögtön nyilvánvalóvá a háborút követő békeszerződésekben — így abban sem, amelyet a szövetségesek 1947 februárjában Párizsban aláírattak Magyarországgal. Ráadásul a kommunista hatalomátvétel előtt Kelet-Európában élt egy, a Nyugathoz fűződő populáris mítosz, amit csak megerősített a térség liberális pártjainak erősen megkérdőjelezhető és ellentmondásos magatartása. E két tényező együttes hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom széles rétegeinek politikai tisztánlátása elhomályosuljon. E populáris mítosz azon a föltevésen alapult, hogy a szovjet vezetés csupán időlegesen ,járt túl a Nyugat eszén”, amelynek gazdasági, katonai és technikai fölénye kétségtelen, s hogy a hatalmi egyensúly hamarosan egy, a nyugatifölényt valóságosan és megfelelőképpen tükröző arányban fog helyreállni. Ezt a fölfogást látszott igazolni Jugoszlávia 1948-as szereplése is. Hiszen ekkoriban „az utca embere” behatóbb stratégiai előtanulmányok nélkül is képes volt eljutni árra afölismerésre, hogy Jugoszláviát legfőképpen (ha nem éppen kizárólag) az amerikai nukleáris ernyő óvja meg a sztálini beavatkozástól. (Hadd jegyezzük meg azért, hogy a titóista vezetés elszántsága és széles tömegtámogatá- \ sa csaknem ugyanilyen súllyal esett latba.) A kelet-európai liberális pártok ellentmondásossága (ha nem kimondott gyávasága) pedig abban nyilvánult meg, hogy bár hivatásos vezetőrétegük tisztában volt a , jaltai jéghegy" rejtett dimenzióival, mégis elhallgatta azt és úgy tett, mintha a térségben minden a parlamentáris demokrácia játékszabályai szerint történne. A növekvő elkeseredés ellenére a hatalmi erőkiegyenlítődés ezen populáris mítosza nem szűnt meg, sőt tovább élt a kommunisták hatalom- átvételét követő időkben is. Hadd ismételjük újra: egyedül Magyar- ország 1956-os forradalma leplezte le és semmisítette meg végleg ezeket az illúziókat. (Folytatjuk)