Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

1989. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Kiárusítás vagy modernizálás ? Kiárusítják az országot! - kiáltják vádlón az egyik oldalon, míg a másikon azért sopánkodnak, hogy nem jön be elég külföldi működő tőke, csak töredéke érkezik annak, amennyit más elmaradott gazdaságoknak sikerült magukhoz vonzaniuk. Mól hát az igazság, és mi felel meg Magyar- ország érdekeinek? A kiárusítás aligha reális veszély: a modern gazdaság történetében nem akadt ország, ahol a külföldi tőke érdeklődése és érdekeltsége meghaladta volna a 10-15 százalékos részesedést a gazdaság egészéből. Ettől függetle­nül maga a megfogalmazás — „kiárusítás” — visszaélés a szavakkal. Azt sejteti, hogy idáig a magyar munkásé volt a gyár, most pedig a külföldi tőkés kezére kerül. De vajon valóban a munkásé, a népé a gyár? Miközben a jelszavak ezt sulykolták az emberekbe, valójában senki sem érezte magáénak még azt a gyárat sem, amelyikben dolgozott. Nem is érezhette, hiszen a döntések mindig a feje fölött születtek. Arról, hogy miként hasznosítsák a termelő- eszközöket, hogy mire fordítsák a megtermelt jövedelmet, mindig kisebbsé­gi csoportok döntöttek, melyek felett még formálisan sem gyakorolt ellen­őrzést az úgymond népképviseleti Országgyűlés sem. A nemzeti vagyon tisztán magyar tulajdonban sem gyarapodhatott az elvárható mér­tékben, viszont sok tekintetben — például a megalomániás nagyberuházá­sok révén gyakran pocsékolódott. Ha viszont most a magyar nemzeti vagyon egy része kis töredéke — külföldi közreműködéssel hasznosul, akkor a döntések ugyan továbbra is kisebbségi csoportok hatáskörében maradnak (a naturális gazdasági döntésekhez olyan szakértelem szükségel­tetik, amilyennel a nép egésze nem rendelkezhet), de akkor mindenekelőtt a magyar nemzet számára hasznosul és gyarapszik. Hogyan, ha a külföldi tőkés kiviszi az országból az őt megillető nyereség- részt? Úgy, hogy a vegyes vállalati termelésben létrehozott jövedelemből a tulajdonosok mindenekelőtt bért fizetnek a magyar munkásoknak, mér­nököknek, alkalmazottaknak. Márpedig a bérköltség nagyságrendekkel múlja felül az, elérhető tiszta jövedelmet; annak sok tízszerese, vagy akár sok százszorosa. (Nem véletlen, hogy kevés a tőkés és sok a munkás.) A megtermelt jövedelemből a tulajdonosok a bérfizetés után adót fizetnek a magyar államnak. Fizetnek továbbá használati díjat az infrastruktúráért, tehát az áram, a víz, a csatorna, a gáz, a telefon, a telex stb. használatáért, ami szintén a magyar gazdaságot gyarapítja. Vásárolnak a termeléshez nyersanyagokat, alapanyagokat, alkatrészeket, gépeket ezek is lehetnek a magyar gazda­ság termékei. Az országból kikerülő nyereséghányad mindehhez mérten elenyésző. A magyar gazdaság szempontjából viszont számottevő az az érték, ami a működő tőke importja révén ide bekerül. S nem elsősorban maga a tőke, aminek összege valóban csekély; sokkal inkább az a technika, technológia, know-how, marketingismeret, piaci kapcsolat jelentené számunkra az érte­ket, amelyet a külföldi tulajdonos tulajdonának eredményes hasznosítása érdekében magával hoz. Ez az ismeretanyag, ami magában foglalja a munka szervezésének, a vezetés módszereinek, a piaci értékesítés fortélyai­nak, az ergonómiának és sok más, modern gyakorlatnak az ismeretét is, nem áll meg a vegyes vállalati üzem kapujánál. Ez az ismeretanyag onnan kiszivárog és lassan, de biztosan beáramlik a gazdaság egészébe. így modernizálódik, és csakis így modernizálódhat az a magyar gazda­ság» amely nagyrészt éppen elszigeteltsége-folytán szakadt le az-élbolytól. A nemzetközi munkamegosztás mai szintjén ez a lemaradás törvényszerű: szűk nemzeti keretek között tartva a gazdaságot, lehetetlen a többinél előbbre jutni, de a többivel lépést tartani is képtelenség. Ha fejlődni aka­runk, be kell kapcsolódnunk a világgazdaság áramkörébe, s ehhez jó lehetőséget kínál a működő tőke importja, a vegyes vállalati együttműkö­dés formája. Ez a felismerés mondatja sokakkal, hogy elégtelen mértékű a tőkeim­port, túl azon, hogy a magyar gazdaság kétségtelenül a tőkeszegénység állapotában van. Ám a tőkcéhséget csak kissé csillapíthatja a külföld: bár a világ jó néhány prosperáló gazdasága aktív tőkeexportőr, és keresi a befektetésre alkalmas pontokat, azokat nem elsősorban Magyarországon fogja megtalálni. Egy társadalmi, gazdasági, politikai válsággal küzdő ország nem a legvonzóbb befektetési terület; az általános labilitással járó kockázatot az egyébként exportra törekvő pénztulajdonosok nagyon is pontosan érzékelik. A jelen körülmények között ezért nem is várható, hogy dollármilliárdokra rúgjanak a külföldi befektetések, de az igen, hogy né­hány tíz- és százmillió dolláros tőkeinjekciók ismeretanyag-mellékhatásuk következtében segítik talpra állítani a sokféle betegségben szenvedő ma­gyar gazdaságot. (MTI-Prcss). Kézi csomózású szőnyegek Békésszentandrásról • Készül a perzsaszőnyeg Az országban egyedülálló módon, kézi csomózással készítenek szőnye­geket Békésszentandráson, a Sző­nyegszövő Háziipari és Népi Ipar­művészeti Szövetkezetnél. Évente kétezer négyzetméter készül ezekből a termékekből, melyek keresettek a francia, az NSZK-piacon, de az an­gol királynő lakosztályában is meg­találhatók. Másik termékük az ipar­művész által tervezett kézi szövött szőnyeg, melynek jó piaca van a ten­gerentúlon is. (MTI—fotó) • Mcózzák a szőnyegeket. Van villany és még sincs! A 60-as és 70-es évek nagyarányú tanyavil­lamosítási programja végrehajtásakor a Duna —Tisza közén is sok száz külterületi család élete vált könnyebbé. A technika eme áldása következtében nemcsak a háztartásuk beren­dezéseit korszerűsíthették az emberek, hanem számos praktikus, árammal müködö kisgépet is beszerezhettek a kisgazdaságukban folyó termeléshez. A zömmel központi költségvetésből megva­lósult fejlesztési akcióból a területi gazdálko­dó szervek több helyütt is derekasan kivették részüket. Megyénk néhány térségében például a termelőszövetkezetek döntő összeget vállal­tak a villamosítás költségeinek fedezéséből, következésképpen a vezetékrendszernek is a tulajdonosai lettek. És ebből származnak ma­napság a kellemetlenségek. Egyre több tanyasi olvasónk sérelmezi, hogy áramellátása nem zavartalan. Gyakori hiba, hogy elszakad a légvezeték vagy érintke­zések miatt zárlatos lesz. És az sem ritkaság, hogy a 220 voltnál jóval alacsonyabb értékű a feszültség. A minap az egyik matkópusztai lakos tette szóvá, hogy a feszültségingadozás következ­ményeként már hónapok óta alig használhatja a háztartási gépeit és a televíziót. Nemrégen ilyesféle okból elromlott a fagyasztóládája, amelynek javítása ötezer forintba került. De az sem elhanyagolható bosszúság, ha a vil­lanykörte pislákolva világít. A konkrét esetben az áramszolgáltatási za­var okozója az egyik szomszéd lehet, aki az áramot hcgcsztőbcrcndczés üzemeltetésére használja. Figyelmeztették már emiatt, de eredmény nélkül, mert ipari vállalkozást foly­tat. De az áramszolgáltatónál is hiába jártak a panaszosok: ezt a választ hallhatták: a lég­kábel gazdája a környékbeli mezőgazdasági nagyüzem, ö rendezheti a felmerült problémát. Erről, a „van villany és még sincs” állapot­ról felvilágosítást kértünk a területileg illeté­kes Dclmngyiirorsr.ági Áramszolgáltató Vál­lalat nagykőrösi üzemigazgatósága vezetőjé­től, aki a következőkről informált bennünket: — Jogilag vállalatunk valóban nem vizsgál­hatja ki a szóban forgó panaszt. A hálózat tulajdonosának — például a termelőszövetke­zetnek — azonban kötelessége mindez, sőt, az intézkedés is. Különben az egyik áramfo­gyasztó nem hozhatja kiszolgáltatott helyzet­in; a másikat. A tulajdonos, ha indokolt, akár azonnali hatállyal is beszüntetheti az áramel­látási folyamatosságot akadályozó ipari tevé­kenységet. De mód van arra is, hogy transz­formátor felszerelését kérje, miáltal elejét le­het venni a feszültségingadozásnak. Ha a gazdaság vagy egyéb cég nem óhajt foglalkozni az e tartalmú bejelentésekkel, ak­kor jól teszik az érintett lakosok, ha a felügye­leti szerv segítségét kérik. Végső soron azon­ban bíróság dönthet az ilyen ügyekben.-- •' \ i-i >* .Antim .Viic.rzh Véleményünk szerint az jelentene tökéletes garanciát a tanyai villamos szolgáltatás za­vartalanságára, ha a hálózat üzemeltetését az áramszolgáltató szakvállalat venné át, amely szükség szerint gondoskodhatna a felújítási, javítási munkák elvégzéséről is. Kérdés azon­ban: lennc-c elég pénze e vezetékrendszerek műszaki elavultságának megszüntetésére, il­letve a tulajdon megvételére? Persze, az is rejtély: a nehéz pénzügyi helyzetbe kerülő szö­vetkezeti közösség miből tudja finanszírozni a tulajdonában lévő elektromos hálózat üzem- biztonsági költségeit? Veikéi Árpád NEMERE ISTVÁN: Leszámolás / f j A szoba semmilyen sem ( •" • / voh Vagyis pontosan olyan, mint ezer kilométerre innen bármilyen irányban a kisvárosi szál­lodaszobák. Nem is érdekelt külön­ben, hisz valójában úgysem fogok itt lakni. Szétraktam néhány nélkülöz­hető holmimat, aztán zakóm alá fűztem egy különleges övét (saját találmány), arra akasztottam a Magnumot, meg a tartalék tölté­nyeket. Zakóm zsebébe tettem egy apró női pisztolyt,- ez kis helyen is elfér. Akadt még nálam egy éles tőr, derekamra tekerve egy erős, de igen puha műanyag kötél kis horoggal a végén. Gumitalpú, lágy cipő, szűk szárú, sportos nadrág és sötét zub­bony egészítette ki a felszerelést. Amikor mindezt magamra öltöt­tem, nagyon ártalmatlan külsőt mu­tatott a szobai tükör. Kisvárosi könyvügynöknek látszottam, főleg ha vágtam hozzá egy odaillő sze­rénykedő arcot is. Feltúrtam kissé az ágyat, hogy úgy látszódjék, már belaktam a szobát, és minden apró­sággal azt a benyomást akartam kelteni: visszajövök ide, hamarosan. Pedig ez eszemben sem volt. Csak a kislányt sajnáltam. Jó lett volna még látni. Azért kivártam egy órát, aztán le­felé ballagtam a lépcsőn. Felfrissül­ve a hideg csapvíztöl. Nem voltam éhes, pedig Erdingben már közele­dett az ebédidő. — Elmegy ? — kérdezte a lány. — Igen —feleltem. — Harapok valamit. Melyik a legjobb étterem ? IGAZGATÓVÁLASZTÁS UTÁN A KODÁLY-ISKOLÁBAN Hagyományos korszerűséggel Az új év új feladatai Az új iskolaévet Ladies Tamasné igazgatónő irá­nyításával kezdi meg a kecskeméti Kodály-iskola. Pályakezdése, a hatvanas évek közepe óta — előbb zongoratanárként, majd a hangszeres munkakö­zösség vezetőjeként, 1976-tól igazgatóhelyettes­ként, az utóbbi hónapokban pedig megbízott igaz­gatóként — részese az intézményben folyó munká­nak. Zenei igazgatóhelyettesként részt vállalt az új, a zeneművészeti szakközépiskolát is tartalmazó iskolatípus létrehozásában, a szakmai oktatómun­ka megszervezésében. — Koncepciónk, új feladataink nem választha­tók el a már megkezdett és megvalósult elképzelé­sektől — mondta az újonnan megválasztott igaz­gatónő. — Az 1987-ben összeállított tervezetünk szerint külön hangsúlyt kap az anyanyelvi oktatás, a beszédkészség fejlesztése, az olvasás és a helyes­írás gyakoroltatása. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanulják a jó időbeosztást, annál is inkább, mert a nálunk tanulók többségé­től a hangszeres gyakorlás is jelentékeny időt vesz el, és szeretnénk, ha ez nem az olvasás rovására történnék. — A Kodály-iskola minden időben megkülönböz­tetett figyelmet fordított a személyiségfejlesztésre. Hogyan kívánnak kötődni ezen hagyományokhoz? Kiemelten nagy gondot fordítunk a további­akban is az egyéni képességek fejlesztésére. -Elkép­zelésem egy olyan toleráns iskola, amely sajátos helyi nevelési rendszerrel rendelkezik. A minőség érdekében igyekszünk csökkenteni az óriási tan­anyagot. Teljes mértékben szakos tanárokból álló testületünk szakmai felkészültsége lehetővé teszi a nagy pedagógiai szabadságot. — Az orosz nyelv tanításának új rendje milyen változásokat eredményez a diákok részére? — Az általános iskolában is szeretnénk bevezet­ni az idegen nyelv választását. A szülők igényeit figyelembe véve, az angol nyelv kerülne előtérbe. Közismert tény, hogy az orosz oktatásának ered­ménye nincs összhangban a rá fordított idővel. Hiányzik a tanulás motiváltsága, a tanulóknak alig van lehetőségük oroszul beszélő emberekkel találkozniuk. Ha az angol nyelv tanulását már a negyedik osztályban megkezdhetnék, könnyebb lenne tizennégy éves korban még egy idegen nyel­vet választani. Ennek ugyan még nincs jogszabály adta lehetősége, mi mégis szorgalmazzuk. Isko­lánkban minden lehetőség adott az idegen nyelv választhatóságára, már csak azért is, mert kollégá­inknak nincs szükségük átképzésre. A gimnázium első évfolyamától ugyancsak lehetőséget kínálunk az idegen nyelv emelt szintű tanulásara. A zene- művészeti szakközépiskolában a most induló tan­évben - kísérletként, felmenő rendszerben ve­zetjük be az egy (kötelezően választható) nyelv tanulását, heti öt órában. — Iskolánként kissé eltérő technikai felkészítést kapnak a gyerekek. Mivel foglalkoznak ezeken az órákon\ a Kodály-iskolában ? Úgy gondolom, a mai gyerekeknek egyre szorosabb a kapcsolatuk a modern technikával is, ezért ismerniük kellene — saját szintjükön an­nak lehetőségeit és korlátáit. Szeretnénk segítséget adni ahhoz, hogy megtanulják ezeket az eszközö­ket kulturáltan használni. Terveink szerint a tanu­lók — ötödik osztálytól — e tantárgy keretén belül számítástechnikát tanulnak, bontott csoportban. Mindehhez személyi és tárgyi feltételeink teljes mértékben adottak. Emellett szükség lenne a ház­tartástan bevezetésére is, így évfolyamonként fél év számítástechnikát, fél év háztartástant tanulhatná­nak a gyerekek. Ugyancsak régi vágyunk, hogy ismét legyen néptáncoktatás. Már csak azért is, mert a zene és a mozgás szorosan összefügg, így a néptánc egy teljesebb zenei anyanyelvi nevelés ré­sze lehet. — A tehetséggondozást a Kodály-iskola minden időben kiemelt feladatnak tekintette. — Valóban, iskolánk koncepciója is kötelez er­re. Hinnünk kell a zenei nevelés más tárgyakra irányuló transzferhatásában is, ezért vannak köz­ismereti tárgyakból is kiemelkedően jó tanulóink. Nagy szerepet kapnak a mindennapi munkában — a fakultáció lehetőségével a tehetséggondozó szakkörök. Mindezek mellett tanulói és tanári hangversenyekkel, kórusfesztiváiokkal folytatni kívánjuk a hangszeres versenyek hagyományát. — Tudomásom szerint az iskola a legutóbbi idő­szakban bővítette kapcsolatait más kecskeméti in­tézményekkel. —- A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézettel igen szoros munkakapcsolatban állunk, az ott ta­nuló külföldi hallgatók a magyar továbbképzések résztvevőivel rendszeresen hospitálnak énektaná­raink óráin. Az intézet nemzetközi szemináriuma­in, szimpóziumain bemutatóórákat is tartanak. — Az iskola részt vállal a Kecskeméti Tanítókép­ző Főiskola hallgatóinak felkészítésében. — Nyolc tanítónkból öten vesznek részt a taní­tóképző munkájában, és két énektanárunk vállalt gyakorlatvezetői megbízatást. Kapcsolatban ál­lunk a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézettel is. A szaktanácsadókkal rendszeresen konzultál­nak kollégáink, szorgalmazzuk a munkaközösség­vezetőkkel és a szaktanácsadókkal való szakmai találkozásokat. Tanáraink számára olyan tovább­képzéseket szervezünk, amelyeknek előadói neves szakemberek. Nyílt napjainkra, a továbbképzések­re ezután is várjuk a város, a megye ének- és zene­tanárait. — Milyen nehézségekkel kell az idei tanévben számolniuk ?- Legnagyobb gondunk középiskolai tanuló­ink kollégiumi elhelyezése, ugyanis gimnáziu­munkba, de a szakközépiskolába is nagy számban jelentkeznek vidéki tanulók. A nálunk tanuló gye­rekek életrendje más, mint a többi középiskolásé, reggeltől estig az iskola épületében töltik napjai­kat. Nagy szükségünk lenne egy saját kollégiumra,. ahol a speciális helyzetben lévő tanulók életrendjé­hez alkalmazkodva biztosíthatnánk a hangszeres gyakorlás lehetőségét s a megnyugtató elhelyezést. A terv kivitelezése mindenképpen meghaladja sa­ját erőinket. — Hány gyereket érint ez a probléma? — Közelitően száz tanulót. Az iskola jelentékeny közművelődési szerepet vállal. Milyen programokkal várják a hangverseny­látogatókat az idei tanévben? —- Ezúttal is gondoltunk az általános, a közép-, a főiskolásokra és a koncertlátogató felnőtt kö­zönségre. Igyekszünk úgy összeállítani programja­inkat, hogy az itt tanító művész tanároknak pódi­umlehetőséget adjunk. A továbbiakban is eleget teszünk minden felkérésnek a városi és a megyei rendezvényeken. Károlyi Júlia — Az Útonálló, itt, a tér másik sarkán — mutatta is. Megint ráfe­ledkeztem a szemére. Az is nagyon tetszett. Alighanem látta rajtam. — Mi a neve? Kis habozás után válaszolt: Clara. Bólintottam. „Helyes” vagy „Szép név", ezt kellett volna monda­nom ? Mostanában elfogult vagyok a nőkkel. Sokáig nem foglalkoztam velük. Nagy úr az elszokás is. A téren ismét hátbavágott a forró­ság. Nem is olyan régen volt alkal­mam alaposan áttanulmányozni, sőt, valósággal megtanulni a kisvá­ros térképét, és alighanem úgy érez­hettem: tudom, hová megyek. Az biztos, nem fogok senkitől kérdezős­ködni. Ennél ostobább dolgot nem is tehetnék. Az idegent errefelé meg­jegyzik. A forrósáig volt a szövetségesem. Senki sem volt az utcákon. Persze, az ablaktáblák mögül láthattak, de nagyon csöndesen lépkedtem. Az el­ső mellékutcán jobbra fordultam, egy még keskenyebb utcában balra, és máris meglát tam a kétablakos há­zat. Körülnéztem. Sehol senki. így kell ennek lennie. Benyomtam a kes­keny ajtót. Nem volt bezárva. Ez is a terv szerint történt. A házikó lényegében egyetlen szo­bából állt. Apró mellékhelyiség, mos­dó a falon. A villany t nem kapcsolha­tomföl, majd este, éjszaka. Senki sem tudhatja, hogy itt lakom. Lakatlan­nak hiszik a házat. A gazdája elment. Ez teljesen biztos, sőt, az is, hogy ha­gyott itt számomra néhány holmit. A barátom igen jó szervező. Kifelé menet lezártam az ajtót a bent talált kulccsal. Kulcs a zseb­ben, senki a környéken. Ismét a tér felé lépkedtem. Az Útonálló kis vendéglő volt. Az egyetlen terme nagyobb szoba csu­pán, a felszolgáló szikár pasas rit- kás szakállal, lassú mozdulatokkal. Ezek itt nem a sietősek közül valók. Pedig közülük jó néhányon fognak még kapkodni, ész nélkül! Remél­tem. — Ebédelni akar? — kérdezte. — Mit tud adni? — kérdeztem, nem felelve a fölösleges kérdésre. Ha délidőben beállítok egy étterem­be, senki se kérdezze meg tőlem, hogy ebédelni akarok-e. Hisz ez vi­lágos, mint a nap. A kevés beszéd híve vagyok. A kevés szóé, és... no, egyelőre hagyjuk. Babot és húst — így ő. — Jöhet. — Ital? — Vörösbor. Nem erre. számított, legyintett és elcammogott. A sarokban lógott a telefon. De még nem mentem oda. Két másik vendég is volt itt, öreg férfiak, az egyiknek fehér a haja. Halkan beszélgettek. Mire meget­tem a húst a babbal, elmentek ők is. A tulajt beküldtem még egy pohár vörösborért, és gyorsan a telefonhoz mentem. Tudtam a számot. Minden fontosabb erdingi szám a fejemben volt már napok óta. Felkészültein. — Hamson-villa mondta egy férfihang. Fiatalember lehetett. Gyorsan úgy tettem, mint aki liheg, merthogy futott a telefonig: Hamson...? Vigyázzon! Mondja meg az úrnak, egy bérgyilkost küld­tek ellene! Most ebédel az Út ónál­lóban!,—. letettem a kagylót, de azonnal felvettem ismét. Új pénzda­rab, másik szám. Még mindig egye­dül voltam az étteremben. — Paretti-villa ...? Mondja meg Paretti úrnak, Hamsonék egy bér­gyilkost szereztek. Mindjárt elin­dul... most még itt van, az Útónál- lóban! — ennyi elég is volt. Mire a szikár pasas behozta a másik pohár bort, már a helyemen ültem. Egyik villa sincs túl messze a belvárostól: maximum hét-nyolc, pete kocsival. Nincs hát túl sok időm. Az biztos, ha kikérdezik az ittenieket, minden­ki azt mondja majd: nemrégen ebé­delt itt egy vadidegen pasas, akit még senki sem látott Erdingben. Es ez így van jól. Kifizettem, a számlát, felhajtottam a bort, és nem. túl gyors léptekkel távoztam. Be az egyik mellékutcába. Még tartott a hely­béli szieszta, amikor ráleltem a kö­vetkező telefonra. Egy fülkében ár­válkodott. Pénzt elő. . .- Hamson-villa? most öreg­emberé volt a hangom, asztmásán fújtattam is. Nem ismerhetik fel, hogy ugyanaz telefonál, aki az előbb is. — Egy idegen pasas táv­csöves puskával jött a városba, lát­tam! Valaki azt mondta, Paretti bé­relte fel... Vége a békességnek! és letettem. Egyeseknek nagyon jót tesz, ha bizonyos információkat több forrásból kapnak . . . Mellék­utcákon megkerültem a teret. Ami­kor legközelebb ismét kinéztem a térre, ott már állt egy autó. Az Útonálló előtt fékezett éppen. Két fiatalember ugrott ki belőle, a har­madik a volánnál maradt. Nem ke­rülte el a figyelmemet, hogy a távo­zók nyitva hagyták a kocsiajtókat, a sofőr pedig túráztatta a motort, hogy azonnal indulhasson, amint, a társai kijöttek... Az egész egy bankrablásra emlékeztetett. Lát­tam ilyent nagyon közelről. De az régebben volt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom