Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

4 « PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 11. Az utaspanaszok nyomában Beszélgetés Rigó Istvánnal, a Kunság Volán Vállalat igazgatójával Mostanában nagyon sok panasz hangzik el jogosan vagy vélt sérelem miatt — Kecskemét helyi tömegközlekedé­séről. Érkeznek észrevételek a vállalat különböző szintű ve­zetőihez, a forgalmi dolgozókhoz, a tanácsi és a sajtószer­vekhez. Itt az elején szeretnénk egy statisztikai adatot idézni, amelyet a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztéri­um felmérése állapított meg ez év tavaszán: Kecskemét tö­megközlekedése az azonos nagyságú vidéki városok között minden vonatkozásban az első-második helyen áll. A pana­szok egy része jogos, aminek belső és külső okai vannak, ezért kerestük fel Rigó Istvánt, a Kunság Volán igazgatóját. Amit nem lát a közönség A vállalat munkásgárdájának összetétele kezdte az igazgató tükrözi a város és környéke munkaerőhelyzetét, annál nem jobb, de nem is rosszabb. Nálunk is akadnak gyengébb, fegyelmezetlenebb munkavállalók akik máshol még kimagasló gépkocsivezetőnek számítanak, de itt nem ütik meg a mércét —, akik nem tartják be a menetrendet, nem állnak meg a megállóknál, udvariatlanok, az ajtókhoz csukják az utasokat és sorolhatnám tovább. Ezek az esetek egyediek a jót a közönség nem észleli, miért is tenné, hiszen az természetes. Az okok a következőkben gyökerez­nek. Kevés az autóbusz-vezető, emiatt az. állomány túlter­helt. havonta 250-260 órát dolgoznak, ami annyit jelent, hogy havonta csupán egy-két szabadnapot tudunk adni, javarészük 27-28 napot dolgozik. Nem javít a helyzetünkön, hogy ezek a gépkocsivezetők, akik a hét minden egyes nap­ján dolgoznak, csupán 50-70 forintot keresnek óránként, s fizetésük átlagosan 15 ezer forint bruttóban. Valljuk be, ezért a teljesítményért ez a bérezés nem túl vonzó. A törvényes 182 órás foglalkoztatáshoz még legalább húsz buszvezető kellene. Nyilvánvaló, ez a túlterhelés is fegyelmezetlenséghez, mulasztáshoz vezet. Egyetlen példa a forgalom nagyságára, a gépkocsivezetők terhelésére: a regge­li csúcsidőben 6.40—7.45 óráig a kecskeméti helyi forgalom 19 százalékát, azaz 25-30 ezer embert kell elszállítani. Hova­tovább ezt a feladatot képtelenek vagyunk zökkenőmente­sen végrehajtani. Szólt az igazgató az eszközökről is. Több éve csupán a sclejtpótlásra jutott pénz. Ebből következik, hogy több a meghibásodás, az üzemzavar, s a javító anyagok, alkatré­szek, gumiabroncsok minősége — nem lehet például megvá­sárolni a Taurus-gumiköpenyt, román abroncsot használ­nak nem felel meg a követelményeknek. Külső, kivédhetetlen hatások Nem szeretném magyarázni a bizonyítványt, de a köz­lekedés biztonsága, gyorsasága, kulturáltsága nemcsak az autóbuszvezetőkön és az eszközökön, hanem más, egyéb tényezőkön is múlik. Kecskeméten évtizedek óta kérelmez­zük a lépcsőzetes munkakezdés bevezetését, hogy a reggeli egyórás csúcsot széthúzzuk. Az eredmény? Minden vállalat, intézmény, iskola 7.30 órakor kezd. Miután kevés a csúcsban a helyi járatú autóbusz, a helyközi járatoknak kell besegíte­ni, ami naponta 18-20 kocsit jelent. Ha köd, síkos út vagy más egyéb ok miatt a helyközi járatok csupán 5-10 percet késnek, a megyeszékhelyen a csúcsforgalom lebonyolítása már jelentős csorbát szenved, járatok maradnak ki, elkésnek az emberek a munkahelyükről. A másik akut gond a telepü­lés úthálózatának szerkezete, amely nem alkalmas a tömeg- közlekedés zavartalan lebonyolítására. Mindemellett növekedett a városi és a környékbeli lakos­ság, az iskolába járó gyerekek száma, új lakótelepek alakul­tak ki, ahonnan el kell szállítani az embereket munkahelyük­re és vissza. Ezekhez a régi gondokhoz most újabbak járul­tak. A Kaszap utcai csomópont átépítése, az 5-ös út átmenő szakaszának megerősítése irdatlan késéseket, járatkimaradá­sokat okoz, nem beszélve a Volán Vállalat egymillió forintos anyagi veszteségéről. A menetidőt így, de különben sem lehet tartani. Ismét példát hozok fel ennek bizonyítására: jelenleg a Katona József Gimnáziumnál csak a harmadik lámpaváltásnál tud átmenni az autóbusz, de a 3-as vonalán egy délutáni vasúti sorompó lezárása mindennapos eset legalább 10-15 perces késést, járattorlódást, s kimaradást okoz. Tenni kell, de nemcsak a cégnek Szeretném hangsúlyozni, a panaszok nagy része jogos, amelyeket lehet orvosolni: változtatunk, figyelmeztetünk, büntetünk, de ahol mi is kiszolgáltatottak vagyunk ott part­nerek nélkül nem tudunk segíteni. Utasszámlálást végeztünk ott, ahonnan a legtöbb észrevételt kaptunk, a Vacsi közi lakótelepen, a 16-os vonalán. Hatósági bejárással vizsgáljuk, hogyan lehetne ott csuklós autóbuszt közlekedtetni. Növelni szeretnénk miután gépkocsivezetőkből hiány van a nagyobb befogadóképességű csuklós autóbuszok számát. A jelenlegi 55—45-ös arányt 60- 40 százalékra emeljük a csuklósok javára. Ezek beszerzési ára darabonként 2,3 millió forint. Ez az arányváltoztatás, sajnos, nem jelenti az autó­busz-állomány növekedését, csupán a sclejtpótlást. Nem vi­gasztalásképpen említem, az eszközbeszerzési és a munka­erőgond nemcsak a mi vállalatunkra, hanem az egész volán­szakmára jellemző. Az igazgató megemlítette, hogy jó lenne, ha a Kunság Volán helyi közlekedése a tanácsi közlekedési vállalatokkal BKV, Szegedi KV stb. azonos elbírálás alá esne. Ebben az esetben magasabb lenne a forgalmi dolgozók juttatása, másképpen alakulna az elvonás, az eszközbeszerzés. (A BKV-nál kiselejtezett autóbuszokat — kék színűek ná­lunk még 2-3 évig üzemeltetik.). Ha a mesebeli tündér teljesítené három kívánságomat, azt kérném, hogy legyen elegendő gépkocsivezető, jó autó­busz, megfelelő úthálózat, infrastruktúra. A valóság talaján élve próbálkozunk, igyekszünk kiszűrni a zavaró körülmé­nyeket, nyereséget termelni, hogy ebből eszközöket vásárol­junk. Emellett lehetőséget kívánunk teremteni a jobb bére­zésre, a minőség megteremtésére. Ezekhez azonban — talán az elmondottakból is kitűnt több segítségre, együttműkö­dő partnerekre, s a végleges megoldásig türelemre van szük­ség. Gémes Gábor A szabad akarat haszna Rekord született a bakonyi ter­melőszövetkezetben. Hektáronként hat és fél tonna búzát takarítottak he az idei nyáron. A szomszédok nem akartak hinni a hírnek, hiszen eddig mindössze négy tonna volt a legjobb eredmény. A helybéli gaz­dák csak mosolyogtak a hitetlenke­dőkön, ők ugyanis biztosak voltak a sikerben. Semmi különöset, semmi megma- gyarázhatatlant nem cselekedtek. Egyszerűen a felére csökkentették a búza vetésterületét, csak azokba a földekbe került vetőmag, amelyek várhatóan jó termést adnak. Igaz, az időjárás is kegyes volt hozzájuk, hiszen az idén országos átlagban is a harmadik legjobb búzatermés volt. Csak alkalmazkodtak az adottságokhoz A bakonyi sikernek azonban az ésszerű gazdasági döntés az oka. Alkalmazkodtak a valós földrajzi adottságokhoz. Ez elméletben nem volna új, korábban is sokat han­goztattuk a követelményt. Még a határozatokból sem volt hiány, már az MSZMP XII. kongresszu­sán, 1980-ban is szerepelt az a megfogalmazás, hogy a méretek, a mennyiség helyett az eredményt il­lesse az első hely. A meghirdetett elvek és a gya­korlat között azonban mindeddig nagy volt a szakadék. A bakonyi termelőszövetkezet is próbálko­zott korábban a búza vetésterüle­tének csökkentésével, mondván, a dombos, sekély termőrétegű földe­ken nem a legjövedelmezőbb ez a növény. A helyi, hatalmi szervek vezetői mindannyiszor rosszallóan csóválták a fejüket, a szövetkezet szakemberei pedig nem akarták „kikezdeni” a jóindulatukat. Ma­radt a búza és a gyengébb jövedel­mezőség. Szót sem érdemelne az eset, ha helyi, elszigetelt jelenségről volna szó. A hirdetett önállóság és az informális beavatkozás azonban az egész magyar gazdaság napi gyakorlata volt, s a mezőgazdaság­ban egyebek között torz termelési szerkezetet indukált. A terveket ugyan nem kellett bemutatni a fe­lettes szerveknek, de azok képvise­lői járták a gazdaságokat, „tájéko­zódták”, s intelmeik kimondatla­nul is kötelező érvényűvé váltak. Az informális beavatkozást a hata­lom intézményesítette, hiszen az el­ső számú vezetői funkciót a felettes bizalmából lehet betölteni, s e bi­zalomról szubjektiven döntöttek. A vezetők pedig többnyire ügyel­tek is arra, hogy ne váljanak kegy- vesztetté, s kiváltképpen ne olyan „apróság” miatt, mint a gazdaság jövedelmező termelési szerkezeté­nek kialakítása. Torz szerkezetre kényszerítve Ráadásul a közgazdasági szabá­lyozás is torz szerkezetre ösztönöz­te a szövetkezeteket. A népgazda­sági tervekben kimunkálták a célo­kat, s ez a gabona esetében tipiku­san a mennyiségi szemléletre épült. Korábban is nyilvánvaló volt, hogy 15 millió tonna gabonát nem lehet csak a gabonatermelésre al­kalmas területeken megtermelni. Ezért a felvásárlási árakat akkor úgy állapították meg, hogy az átla­gosnál rosszabb földeken is megér­jen a termés. Emlékezetes, hogy a búzatermelés jövedelmezősége meghaladta a harminc százalékot, minden más növényt megelőzött, következésképpen kiszorította a vetésszerkezetből. Ez a paradicsomi állapot nem tartott sokáig, a gabonafélék közül elsőként a kukoricánál romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok igyekeztek reagálni, óvatosan, de csökkentették a vetésterületet. A mezőgazdasági kormányzat a piaci módszereket sutba dobva, a gazdaságok vezetőit személyesen ösztönözte a kukoricatermelés nö­velésére. Az úgynevezett kukori­caprémium azoknak az ágazati ve­zetőknek járt, akik hajlandók vol­tak a mennyiségi szemlélet és saját jövedelmük uszályába kerülve, a termelés növelésére. Ez többnyire ellentétes volt az egész gazdaság érdekeivel, hiszen olyan földeken is kukoricát kellett termelni, ame­lyeken alacsonyabb a hozam, ki­sebb az elérhető jövedelem; követ­kezésképpen gazdagodik az egyén, károsodik a közösség. Számos szö­vetkezeti vezető elutasította e módszert, személyes prémiumáról is lemondva, nem volt hajlandó a mennyiség növelésére. Mások vi­szont nem voltak ennyire etikusak, éltek a kínált lehetőséggel, s végül e módszer több éven át a szabályo­zás részévé vált. Nem az áremelést választották Mostanáig persze kiderült, hogy egy ágazat valós és komplex érde­keltségét nem lehet ügyeimen kívül hagyni, nem lehet személyes érde­keltséget kínáló módszerekkel he­lyettesíteni. A gabonatermelés jö­vedelmezősége összeomlott, a ter­melők munkabeszüntetéssel is nyomatéked adtak elégedetlensé­güknek. A korábbi, de legalább is a megélhetéshez szükséges jövedel­mezőségért harcolnak E törekvé­sük jogos, ám nem feltétlenül csak az áremelés lehet a hozzá vezető út. Ezt jól érzékelteti a bakonyi szö­vetkezet példája. A természeti adottságokhoz igazított vetésszer­kezet változatlan felvásárlási ára­kon is jövedelmezővé tette a kalá­szos gabonák termelését. Búzából a korábbinak felét vetették, a jobb földeken jelentősen nőttek a hoza­mok, veszteségesből nyereséges lett a termelés. A maradó területeken rozsot termeltek, ami igénytelenebb nö­vény, kisebb ráfordítást követel, de végül is búzából hasonló jöve­delmezőséggel termelhető. A ba­konyi gazdaságban tehát elegendő volt a szakismeretre, helyi tapasz­talatokra alapuló döntések, önálló kezdeményezések „engedélyezé­se”. Ez nyilvánvalóan más ágaza­tokban és más gazdaságokban is hasonló eredményekkel párosul­hatna. Tágabban értelmezve, a fe­lesleges, olykor kifejezetten káros felsőbb beavatkozásoktól mente­sülve, az elvekben gyakran hirde­tett szövetkezeti önállóságra ala­pozva, életképesebbek lehetnek a nagyüzemek is. V. Farkas József SAJTÖPOSTA DÖNTÖTT A BÍRÓSÁG Felmentették a bugaci falopás vádlottját Kényszerhelyzet a vonaton? Sokszor hallani a találóan sommázott véleményt: a MÁV állam az államban. Nos, az ilyesféle „hatalmáról” legutóbb szeptember 5-én, kedden reggel meggyőződhettek jónéhányan, akik a fővárosba tartó Napfény expresszre szálltak fel Kecske­méten. Ugyanis nekik nem ada­tott meg, hogy a pénzükért megfelelő körülmények között utazzanak. Közbevetőleg kell megjegyez­ni: egyre többen keresik a vona­tok nemdohányzó szakaszait, így hát érthetetlen, hogy e tény­ről nemigen akar tudomást ven­ni a vasút, amely a szükségesnél jóval kevesebb kocsit bocsát a füstölés káros szenvedélyét nem űző emberek rendelkezésére. Ebből következően az említett expresszen sem ülhetett min­denki oda, ahol tiltott a cigarel- tázás. A másik észrevétel: megnőtt az igény a kárpitozott, vagyis az első osztályú ülőhelyek iránt. Ami korántsem véletlen, hiszen az 50 százalékos mérséklésű me­netjegy váltására felhatalmazott közalkalmazottak mellett a 70. életévüket betöltött, tehát az in­gyenes utazásra jogosultak is szeretnek kényelmesen vonatoz­ni. Csakhogy effélére a szóban forgó Napfényen sem volt lehe­tőség az utastömeg jelentős ré­szének, mert kevés volt az I. osztályú kocsi. Miért ez a kényszerhelyzet? kérdeztük az egyik szakem­bert, a kecskeméti MÁV-állo- más főnökét, Tóth Sándort. Mint elmondotta, a vasút úgy­nevezett kocsikontingens alap­ján állítja össze a szerelvénye­ket. Eszerint egy-egy vonat csakis annyi első osztályú, illet­ve nemdohányzó kocsiból áll­hat, amennyit a keret lehetővé tesz. Dehogyis akarjuk kétségbe vonni a kocsigazdálkodás szabá­lyának létjogosultságát, ám a minap Kecskeméten látottak, s a máshonnan hozzánk érkezett ha­sonló panaszok alapján köteles­ségünk leszögezni: alighanem megérett már a felülvizsgálatra ez a kontingens-gyakorlat. Még­pedig annak reményében, a szü­letendő intézkedés nyomán a MÁV a jövőben a lakossági igé­nyeket messzemenően kielégítve közlekedteti személyszállító vo­natait, minek következtében bár­ki eldöntheti — óhaja és pénze alapján —, hogy a nemdohányzó szakaszban, illetve az első osztá­lyú ülőhelyet elfoglalva utazik-c, vagy sem. Legelőször május végén írtunk c ha­sábokon arról, hogy a Bugacon lakó Judák Imre a szűkebb környezete csi­nosítása érdekében arra vállalkozott: a tanyája közelében lévő földút két olda­lán húzódó fasorból eltávolítja a meg­száradt, illetve az útra hajló, s ezáltal a közlekedést akadályozó ágakat. A munkához - ez több mint fél hóna­pig tartott, s a hétvégeken egy barátja és a családtagok közreműködésével vé­gezte a helyi mezőőr, valamint a tanácselnök hozzájárulását adta, ám amikor a hatóság meglátta a tanyai udvaron összegyűjtött nagy mennyisé­gű gallyat, feljelentést tett olvasónk el­len a társadalmi tulajdon sérelmére okozott lopás tárgyában. A Bugaci Nagyközségi Tanács elnö­kének, Endre Imrének e sorainkra adott válaszát június elején közöltük, melynek lényege: Judákék nemcsak a közcélt szolgáló fagondozási feladato­kat látták el, hanem saját céljukra ki­termeltek számottevő mennyiségű egészséges fát is, engedély nélkül. Mivel utoljára azt közöltük, hogy az ügy fejleményeire visszatérünk, most eleget teszünk ezen ígéretünknek: A rendőrségi nyomozás során lefog­lalásra került Judák Imre otthonában több mint 10 köbméter akácfa, melyet a területi ügyészség jogtalanul eltulaj- donítottnak minősített és a tettes ellen büntetőjogi felelősségre vonást kezde­ményezett. E vádindítvány alapján a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság né­hány nappal ezelőtt tárgyalta az ügyet és az alábbiakat állapította meg: „Bajban vagyok” jeligére: Ha Ön négy alkalommal sikertelenül vett részt autó­vezetői vizsgán, még ötödször is megpró­bálhatja a gyakorlati felkészültsége bizo­nyítását. Ézt megelőzően azonban cél­szerű 10-20 órányi plusz oktatási időt vennie, ami természetesen külön költsé­get jelent. Amennyiben az ötödik vizsgá­ja sem jár eredménnyel, akkor az érvé­nyes szabály értelmében pályaalkalmas­sági megmérettetésen kell részt vennie. A Közlekedési Felügyelet Pályaalkal- masság-vizsgáló Intézete az illető sze­mély gépjármű-vezetői alkalmasságáról, vagy alkalmatlanságáról határozatban értesíti a címzettet. A kedvezőtlen döntés ellen fellebbezni lehet a Közlekedési Fő- felügyelet Pályaalkalmassági Felülvizs­gáló Bizottságához. Galambos Adómnak, Soltvadkertre: Ha a közvetlen szomszédságában lévő lakatlan épület fala annyira repedezett, hogy a ledőlésének veszélye fenyeget, miáltal az Ön anyagi értéke sincs biz­tonságban, műszaki vizsgálatot kérhet a helyi tanács vb szakigazgatási szervé­A bugaci tanács alkalmazásában ál­ló Hajagos József mezőőrrel ez év feb­ruárjában szóbeli megállapodást kö­tött Judák Imre arról, hogy a Bugac —Jakabszállás közötti dűlőút mintegy 700 méternyi szakaszán lévő fasorból lenyesi az élettelen és a forgalmat zava­ró gallyakat. Az ismerősök és a család­tagok bevonásával végzett munka so­rán a nevezett azonban nemcsak gal­lyazott, hanem kivágta a 15 centiméter tőátmérőnél nagyobb, de már kiszá­radt, vagy a fagykárosodás miatt beteg fákat is, összesen csaknem 23 ezer fo­rint értékben. E fasor megtisztítását, rendbetételét még a befejezés előtt a helyszínen ellenőrizte a mezőőr és a tanácselnök, akik a látottakkal elége­dettek voltak, semmiféle kifogást nem tettek. A továbbiakban kiderült, hogy a fa­sor rendbetételéről a helyi szakigazga­tási szerv nem hozott határozatot, s a fakivágáshoz szükséges engedélyt sem szerezte be az illetékes az erdőfelügye­lőségtől. Talán ez utóbbit pótolandó állította a tanácsi vezető és az említett beosztottja, hogy a 15 centiméteren túli átmérőjű fa kitermelését külön enge­délyhez kötötték, amit azonban cáfolt a vállalkozó. A bíróság az állítások, tények ,és a tanúvallomások mérlegelése után végül is úgy döntött, hogy bizonyítékok híján felmenti Judák Imrét a lopás bűntetté­nek vádja alól, s a fa lefoglalását meg­szünteti. Az. ügyész tudomásul vette az ítéletet, amely a kihirdetésekor jogerő­re emelkedett. tői. A hatóság sürgős esetben azonnali intézkedést is hozhat, amennyiben azonban nem várható az omlás, hatá­rozatban kötelezheti a tulajdonost az indokolt állagmegóvási munkák záros határidőn belüli elvégzésére. Az épület külföldön tartózkodó gazdájával szem­ben is előírható az ilyen kötelezettség. Ha a helyi szerv e vonatkozású eljárá­sával, döntésével nem ért egyet, segítsé­gért fordulhat a megyéi tanács vb építé­si és vízügyi osztályához. Házi Imrének, Kecskemétre: Elgon­dolkodtató, hogy a levelében említett kiskereskedő a pénztári tévedését csak kínos kérés-könyörgés után korrigálta. Tájékoztassa minderről a Kisosz me­gyei szervét. Szerkesztő: Velkci Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Ez az eset arra figyelmeztet, hogy a helyi vezetőségnek sokkal egyszerűbben, s főleg korrektebben és tárgyilagosabban kell tisztáznia vitáját a közérdekű feladatra szívesen és önzetlenül vállalkozó állampolgárával szemben, mint azt a bugaci tanács tette. A jó szándékú, illetve magától értetődő cselekmények mögött pedig csakis alapos okkal illik törvénysértést gyanítani, s emiatt büntetőeljárást kezdeményezni. A népképvisclet iránti bizalmat a választópolgárral szembeni bizalmatlansággal nemigen lehet növelni vagy megőrizni. ÜZENJÜK NOTESZLAPOK Király ellenzékben Nincs kedvem szatírát írni, pedig milyen jó téma lenne: ellenzékbe vonult a magyar Király! Mármint Király Zol­tán országgyűlési képviselő, aki néhányad magával — jóslatom: lesznek még többen is — megalak ította a parla­ment ellenzéki csoportját. Régóta őrizgettem ennek a sokáig azt hittem szocialista karriernek a történetét, amit annak idején maga Király mesélt el azon frissiben, amikor egy orszá­gos békegyűlésen egymás mellé kerültünk. Képzeld csak, képviselőjelölt lettem Szegeden. Nahát, hogy történt? álmélkodtam, s amíg a szónokra vártunk, elmesélte a következőket. Részt vett az ottani 5. számú választókerületi jelölő­gyűlésen, ahol Árendás József tsz-elnököt és az akkor már nyugdíjas megyei párttitkárt, Komócsin Mihályt hozták javaslatba. Igenám, de felállt valaki — Király sem ismerte azelőtt -, s azt javasolta, hogy az agilis tévéstú­dió szerkesztő-riportert vegyék fel még a listára. Meg is szavazták, jelölt lett, majd a legnagyobb meglepetésre, pótválasztáson, vagyis a második fordulóban elnyerte a szavazatok többségét. Gratuláltam neki, hiszen hazánk­ban ritka, mint a fehér holló, hogy újságírót hozzanak javaslatba, pláne meg is válasszanak bármiféle közéleti tisztségbe. Bevallom, sokáig drukkoltam ennek a mai „király­nak”, akit — mint itteni származásút Kecskeméten is jól ismernek, mivel a KISZ házatáján kezdődött politiku­si pályája, majd a szegedi stúdióba került. Aztán a pártból való kizárása hökkentett meg sokun­kat, igazságtalannak tartva a döntést. Értelmiségiek leg­javával- Bihari Mihállyal és társaival együtt gyakor­latilag a „pályán kívülre” tették a „másként gondolko­dók” egy részét, nyilván példát akartak statuálni. Ké­sőbb sután-bután vissza is vették (volna) őket, de már nem álltak kötélnek. Királyból így lett valahogy „ellenzéki”. Ismerjük egyre gyakoribb meghökkentő, tisztségviselőkét pukkasztó fel­szólalásait, javaslatait a parlamentben, melyekhez egy- egy akció kapcsán azóta már elég sokan csatlakoztak. És lám, hivatalosan is bejelentette az ellenzékbe vonulást. Élcelődni lehetne azon, hogy a világon nem sok olyan király akad, aki ellenzéki lett a saját országában. De nincs kedvem még mosolyogni sem ezen a „vicces” hely­zeten. Hiszen tudom, hogy Király és a többiek ellenzéki­sége — mint minden ellenzékiség — csak viszonylagos. Attól függ, honnét nézzük, mihez képest ellenzékiek? A jelenlegi parlamentben nem nehéz ezt a minősítést kivívni. Elég hozzá egy-egy sarkos, a többitől elütő, szembenálló vélemény, nézet, felszólalás. De kíváncsi vagyok, milyen lesz majd ennek az ellen­zéknek a sorsa akkor, amikor netán a képviselőknek a kétharmada a mostani ellenzéki pártok tagjai közül kerül ki? Vagyis ők alkot(hat)ják a kormánypártot. Előfordul­hat nem én mondom , hogy a mostani többség szorul ellenzékbe, s bírálja a hatalmon levőket. Vajon akkor, egy ilyen helyzetben, hol áll majd a pártja oldalá­ról elverődött ellenzék? Remélem, hogy még vagy majd — akkor is ott ülnek a parlamenti széksorokban, s felszólalásaik továbbra is figyelmet keltenek. S nem ők lesznek — a többiek szemében hitehagyot- tak, a renegátok. F. T óth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom