Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 1. A SZOVJET—NÉMET VISZONY 1939—41-BEN A titkos záradéktól a honvédő háborúig Ötven esztendeje, 1939. szeptember l-jén tört ki á második világháború, amelynek előzményeiről, egyebek között a szovjet német megnemtámadási egyezményről, különösen sokat írnak ezekben a hetekben a történészek. Az alábbiakban Rój Medvegyev ismert szovjet történész gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az APN sajtó- ügynökség számára írt cikket terjedelmi okokból, rövidítve közöljük. * * * ... Ezerkilencszázharminckilenc augusztusának végén Sztálin a kisebb rosszat választotta, amikor megkötötte a megnemtámadási egyezményt Németországgal. Ma már kétségtelenül egyértelmű, hogy ezzel a lépéssel a Szovjetunió erkölcsi-politikai tekintélyvesztést szenvedett, különösen a nyugati országok haladó közvéleménye és a nemzetközi kommunista mozgalom köreiben. Sokak számára, akik a Szovjetunió barátjainak és a fasizmus ellenségeinek tekintették magukat, ez a paktum nemcsak váratlan volt, hanem természetellenes is. Természetesen a szovjet emberek számára is váratlan esemény volt ez, hiszen ellentmondott mindannak, amit gyerekkoruktól hallottak a fasizmusról. A paktum és záradékai Különös figyelmet érdemelnek azok a „titkos záradékok”, amelyeket a megnemtámadási szerződéshez csatoltak és amelyek Németország és a Szovjetunió érdekszféráinak felosztását rögzítették „A lengyel államhoz tartozó területek földrajzi és politikai átrendezése esetén". A titkos záradék eredeti példánya mind a mai napig nem került ugyan elő, de a. másolat szövegéi több sajtóforrás is közölte már. (A közelmúltban jelentették be Bonnban, és legutóbb Moszkvában is, hogy a záradék eredetijét megsemmisítették, de előtte mikrofilmre vették s a jelek szerint tartalmukhoz nem férhet kétség a lord. megjegyzése). Ma is találkozni olyan véleményekkel, melyek hibásnak értékelik ezeket a megállapodásokat, sőt Lengyelországnak a Szovjetunió és Németország általi negyedik felosztásáról beszélnek. Jómagam is hallottam olyan véleményeket, miszerint 1939. szeptember közepén a Vörös Hadsereg egy előzetes megállapodás nélkül is bevonulhatott volna Nyugat-Ukrajnába és Nyugat-Belorussziába. Mivel akkor Anglia és Franciaország már hadat üzent Berlinnek, Németország, úgymond, megbékélt volna a Vörös Hadsereg akciójával. Személyesen azt tartom, hogy egy olyan dokumentum, mint az augusztus 23-ai megnemtámadási szerződés, feltétlenül szükségessé tette egy konkrétabb záradék létrejöttét is. Ha pedig a megállapodást az akkori bonyolult nemzetközi viszonyok között szükségszerűnek értékeljük, ugyanígy kell viszonyulnunk — már csak a dolgok logikájából is kiindulva — a titkos záradékhoz is. Akkor, augusztus végén, senki sem állíthatta bizonyosan, hogyan cselekszik Anglia és Franciaország Lengyel- ország megtámadása után. Nem lehetett kizárni, hogy tartózkodni fognak a Németország elleni azonnali hadüzenettől. Éppen ezért egy lengyel német háború közepette, s egy Hitlerrel megkötött előzetes megállapodás nélkül a Vörös Hadsereg bevonulása felettébb kockázatos lett volna. A Szovjetunió már nem tudta megakadályozni a német támadást Lengyelország ellen, de tudott és kellett is gondoskodnia saját pozíciói és védelme erősítéséről. Annál is inkább, mivel olyan területekről volt szó, amelyekben többségben ukránok és beloruszok éltek. Megegyezés született arról is, hogy Litvánia északi határa egyben a német birodalom és a Szovjetunió befolyási övezeteinek a határát is alkotja Kelct- Európában. A „balti államokhoz (Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia) tartozó területek területi és politikai átrendeződéséről” szóló homályos kitétel pedig kétségtelenül szabad kezet biztosított Sztálinnak az említett államok irányában. Meg lehet érteni a balti köztársaságok lakóinak érzelmeit, amikor is a titkos záradék sorait olvassák. Ám a politikában, különösen egy kezdődő világháború előestéjének bonyolult viszonyai közepette, az erkölcs és a nemzetközi jog önmagukban nem védhették meg a nemzeti függetlenséget. Akkor a balti államok semmiképpen nem őrizhették meg semlegességüket. Választaniuk kellett: vagy a Szovjetunióval, vagy Németországgal. Persze ezen kormányok részére ez a választás is csak papíron adatott meg mások döntöttek helyettük; a szovjet érdekszférában találták magukat. Finnország helyzete másként alakult . . . Ideológiai pálfordulat Ha azonban a megnemtámadási szerződést kényszerűnek és szükségszerűnek ismerjük el, akkor az 1939. szeptember 28-án megkötött szovjet német barátsági és határszerződést hatalmas hibának kell tekintenünk. Ez esetben nem beszélhetünk semmilyen szükségszerűségről ám a történelmi paradox bevégeztetett... A szovjet- német viszony alakulása nemcsak a külpolitikában, hanem az ideológiai munkában is nagy változásokat követelt. 1939 őszétől a Szovjetunióban beszüntették az antifasiszta propagandát, a szovjet vezetők pedig feltétel nélkül támogatták és igazolták a hitleri Németország tevékenységéi, amelyet, úgymond, angol és francia agresszió veszélye fenyeget.. . Molotov például 1939. október 31-én kijelentette, hogy „nemcsak értelmetlen, de bűnös dolog is olyan háborút viselni, mint a hitlerizmus megsemmisítéséért folytatott”. Ezek után Lavrentyij Berija is titkos parancsban utasította a GU- LAG-táborok vezetőségét, hogy az őrök ne nevezhessék „fasisztáknak” a politikai foglyokat. Ezt az intézkedést csak 1941. június 22. után vonták visz- sza. Ez időszak alatt a szovjet sajtó hasábjain sem lehetett a „fasiszta”, illetve „fasiszta Németország” szavakat olvasni. Mindemellett az összes kommunista párt számára kiadtak egy direktívát, mely szerint a propaganda fő élét az angol francia imperializmus ellen fordítsák. Ez persze gyökeresen ellentmondott a Komintern VII. kongrcsz- szusán elfogadott nevezetes határozatnak, amely a fasizmus! jelölte meg fő ellenségnek. Ez a pálfordulat súlyos károkat okozott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban, különösen a Francia Kommunista Pártnál... Ki nyert többet? Tény, hogy a szovjet német megnemtámadási szerződés két évvel elhalasztotta a szovjet belépést a háborúba. Vitathatatlan tény azonban az is, hogy Németország sokkal jobban kihasználta a saját céljaira ezt a halasztást, mint a Szovjetunió ... Sztálin 1939 végén nem láthatta előre, hogy Európában az események ilyen gyors fordulatot vesznek. így például a nácik gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták Dániát és Norvégiát, majd 1940 nyarán már övék volt Belgium és Hollandia. Franciaország gyors eleste s az angol expedíciós hadtest dicstelen távozása igen kellemetlen meglepetésként érte Sztálint, aki első világháborús, hosszú, álló ütközetekre számított. Nehéz volt nem elítélni a hitleristák nyugat-európai agresszióját, azonban a „barátsági” szerződés passzusai más értékelésekre késztették a moszkvai vezetőket, így például az angol—francia csapatok összeomlása után a szovjet sajtó nemegyszer azt hangsúlyozta, hogy a barátsági és megnemtámadási szerződésnek köszönhetően „Németország nyugodt hátországot biztosíthat magának Keleten”. Emellett a Pravda szívesen idézett német lapjelentéseket, melyek szerint — éppen ezen szerződéseknek köszönhetően — „sikeresen alakul a Nyugat elleni támadás”. ... Sztálin nem elégedett meg a Hitlerrel kötött „barátsággal”. 1940 második felében újabb tárgyalások kezdődtek Németországgal, amelyek az Anglia feltételezett összeomlása utáni helyzetre, pontosabban a világ befolyási övezetekre való felosztására vonatkoztak. A tárgyalásokat Hitler kezdeményezte, azt remélve, hogy ezzel elaltatja Sztálin éberségét a Wermacht készülődő támadásáról a Szovjetunió ellen. És Sztálin bizonyos fokig ráharapott a csalira. A szovjet német szövetségről folyó tárgyalások később félbeszakadtak, de nem szovjet kezdeményezésre. Egész egyszerűen Hitler megszüntette a válaszadást a Moszkvából érkező e témájú kérdésekre ... Rój Medvcgycv (Ford.: Daróczi László) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL A homoszexuális fejlődés háttere A homoszexualitást (az azonos neműekhez való vonzódást, illetve a velük folytatott nemi életet) a mai tudományos pszichológiai felfogás nem tartja kórosnak, csupán úgynevezett normális variánsnak. A közvélemény viszont negatívan ítéli meg, és áz AIDS felfedezése óta különös felháborodás és rettegés kíséri; ezt a betegséget sokan szinte „isten büntetésének” vélik a modern világ szabados, túlhajtottnak ítélt nemi szokásai miatt. A homoszexuális irányulás a serdülőkorban fejlődik ki, de gyökerei visszanyúlnak a kisgyermekkorba. Serdülőkor után is rejtve maradhat egy ideig, mivel a fiatal legtöbbször küzdeni próbál ellene, sokszor még saját magának sem vallja be ilyen irányú vágyait, hanem erős bűntudat és szorongás kíséretében elfojtja magában. így meglehet, hogy sohasem, vagy csak jóval később nyilvánul meg a hajlama, valódi homoszexuális kapcsolatteremtésben. Vannak persze, akik hamar elfogadják magukban ezt az érzést, kialakul homoszexuális hovatartozás-érzésük és könnyen engednek idősebbek csábításának, vagy maguk is aktívan keresnek partnert. Becslések szerint az embereknek legalább 5-10 százaléka homoszexuális beállítottságú (de egy részük mindvégig rejtve marad); a férfiak közt több van, mint a nők között. Nagy részük biszexuálisként él, tehát mindkét nemmel folytat testi kapcsolatot. , Az egészséges pszichoszexuális fejlődés során a gyermek a saját nembeli felnőttekhez azonosul, őket utánozza, miközben a másik nemhez fokozatosan egyre közelebbi pozitív viszonyulást alakít ki. Ebben a folyamatban meghatározó az anya és az apa személyisége és a gyermeknek a hozzájuk fűződő kapcsolata. A későbbi homoszexuálisok esetében ez kizökken a megszokott mederből. A fiúgyermek a határozott, uralkodó stílusú, gyermekét érzelmileg túl szorosan, túl sokáig magához kötő anyjával azonosul lelkileg. így számára anyja marad „a nő”, a női nemet később sem tudja szexuális partnerként felfogni, erős szorongás és taszításérzés kíséri benne a nők közeledését. Ugyanakkor, ha ezt egy pozitív apakapcsolat nem ellensúlyozza, a férfias szerepviselkedés hiányosan alakul ki benne. Ezt az irányt erősíti még, hogy az anyai féltés miatti önállótlansága következtében kirekesztődik a kortárs csoportokból, ami egyre fokozza testi kisebbrendűségi és gyámoltalansági érzését. Az évek alatt észrevétlenül kifejlődő hajlamot már csak betetézi az esetleg bekövetkező homoszexuális élmény vagy csábítás. Lányok esetében a helyzet bonyolultabb és részleteiben még nem tisztázott. A férfi homoszexuálisok között elkülöníthető két típus. Az egyik külsejében és viselkedésmódjában is férfias. Azonos nemű kapcsolatában aktív szerepet választ. A másik típus nőies külsőt és viselkedés- módot alakít ki, a kapcsolatban passzív szerepet vállal (mintha ő lenne a női fél): Ennek a különbségnek sajátos, a kisgyermekkorban induló ösztönfejlődési okai vannak. A házassági konfliktusok, válások és csonka családok szaporodásával nemcsak a stabil és pozitív apai minta hiányzik mind több kisfiú és kislány életéből, hanem az anyák viselkedése is egyre inkább megváltozik. Az egyedül maradt asszonyok egy része - többé-kevésbé akaratlan bosszúállásból — tovább rombolja gyermekében vagy gyermekeiben az amúgy is ingatag apaideált. Másrészt ezek az anyák fokozottan kapaszkodnak, érzelmileg szinte rátelepszenek a gyermekeikre, nem nézik jó szemmel önállósági törekvéseiket, sőt, magányos életük súlyos prózai és érzelmi gondjaival is a gyermeket terhelik, aki így rendellenesen kötve marad az anyjához. Önerejéből aztán nem bír szabadulni a homoszexuális fejlődés kényszerpályájáról, melyet ebben a stádiumban még felismerni sem képes. Dr. Ignácz Piroska A kutya Tulajdonképpen Zsuzsi volt a tettese, de áldozata is a B.-i intézetben történteknek. Körülötte, miatta kezdődtek viták, érte és ellene izzottak föl a szenvedélyek, csaptak össze ember- és állatbarátok, elmélet s gyakorlat mezején. Bár az események krónikása vagyok, mégsem hallgathatom el véleményemet: ez a tacskó szuka, azaz Zsuzsi, első perctől rokonszenvesebb volt, mint akik ellene vagy akár mellette szálltak sorompó közé. Az emberek megvitatandó eszmei problémának, tárgynak, napirendnek s a jó ég tudja, még minek nem tekintették szegény állatot, csak eleven kutyának nem, ami volt. Egy szombat este kezdődött. A hálóteremben kutya ugatott. Azonnal a helyszínen termettem (hetvenöt kilogramm pedagógia), és felszólítottam a gyerekeket: távolítsák el az ebet! Mivel ez nem történt meg, hangnemet változtattam, elmagyaráztam: mennyire egészségtelen ez, nem is beszélve az intézeti szabályzatokról. Ez nem használt. Simogatták, ölelgették, szeretgették. Nem tehettem mást, ölben cipeltem ki az udvarra, ám reggelre egy növendék ágyában leltem rá, a kölyök gyermeki (apai?) szeretettel szorította magához. A kutyamindenit! A falatnyi állat, egyetlen nagy, nedves orr, láthatóan jól érezte magát nálunk, illegalitása csöppet sem zavarta, jóízűeket falatozott a kalákában összehordott májkrémekből, harsány nevetés és ugatás zaja hang zott az addig oly komor folyosókon. Szegény kütyus, honnan is szimatolhatta volna ki, micsoda felfordulást okozott a gyerekek lelkében. Ezek a fiúk sok macskát kínoztak már halálra, Zsuzsi mégis olyan érzéseket szabadított föl bennük, melyre emberi közösség nem volt képes. Az épületben azonban nem maradhatott. Összegyűltünk hát - ennyi gazdája még egy kutyának sem volt —, hogy Zsuzsi további sorsa felől értekezzünk. Elhatároztuk: először is kérvényt írunk, hadd maradhasson az állat. Megszületett a mentő ötlet is: kutyaólat kell építeni az udvaron! Igen ám, de nem volt anyag, szerszám, értő kéz, s vállalkozó is alig. Egy hét telt el tétlenkedéssel, mikor Zsuzsi egyszerre csak lekölykezett! Megvallom, nem figyeltem meg, hogy hasas. Ez már nem volt tréfadolog. A szobában bűz terjengett, kutyánk megközelíthetetlennek bizonyult. A gyerekek kitartottak, sajátjukból etették továbbra is az immár népes családot, a porontyok pedig szépen gyarapodtak. Végre elkészült a kiutalt lakás, Zsuzsiék kiköltöztek az udvarra. Még szerencse, mert egy bejelentés alapján köjál-ellenőrzést kaptunk, és más felnőtteket sem tudtam meggyőzni Zsuzsi fontos pedagógiai szerepéről. Szóval még javában tartott a zűrzavar, mikor az intézet előtti főútvonalon a kutyát elgázolta egy teherautó. Néhány napi elfogult csönd és szi- pogás után nagyon hamar elfelejtődött minden. Egymás előtt szégyell- ték-e a fiúk érzéseiket, vagy az egész csak ürügyet adott nekik a szembeszegülésre? Máig sem tudom. De döbbenten értettem, éreztem meg, mekkora szeretetfölösleg halmozódott fel ezekben a gyerekekben, az intézetben töltött hónapok, évek alatt. Harminc nap elteltével hivatalos irat érkezett, hogy kisméretű nem harapós! kutyát, vagy egyéb, másfajta kisállatot szabad tartanunk. Ekkorra azonban már elajándékoztam Zsuzsi kölykeit, mert senki nem viselte gondjukat. Úgy látszik, a kutyakölyök nem volt képes tartós érzelmeket ébreszteni az em- berkölyökben. Vagy a felnőttek voltak képtelenek a helyzetet jól kiaknázni? Kutyadolog, annyi bizonyos. Nehéz elfelejteni. Novak Béla Dcncs FI LM JEGYZET lVTcm sokat mond az J ' átlagos inoziné- zőnek, hogy A légy című új amerikai produkció egy 1958-as horrorklasszikusnak az átdolgozott változata. Már csak azért sem, mert egészen mostanáig nem sok horrort láthatott mozijainkban. Az új helyzetnek —a más szórakoztató műfajok mellett várhatóan szélesedő horrorkínálatnak — lehet éppen őrülni is, ízlés dolga. Minden bizonnyal sokan ülnek majd he kíváncsisággal a viszolyogta- tő lizikai hatáskcltcs reprezentáns darabjaira. A „sztori” az efféle mozidarabokban általában mellékes részletnek számít. A légy esetében sincs sok jelentősége a szépen elgondolt — az ember identitásvesztésének állomásait bemutatni szándékozó — filozofikus, pszichologikus magnak. A szép gondolatok teljes mértékben háttérire szorulnak a nemritkán gyomorforgató látvánnyal szemben. A történet több klasszikus közhelyet is ismétel: ki ne ismerné például a fausti lelkületű tudóst, aki találmányáért életével fizet. De egy ember és egy állat új teremtménnyé gyúrása úgyszintén nem számít eredeti gondolatnak. A vallás-, illetve a művészettörténet az ilyen esetek végtelen sorát prezentálja. Tömérdek bizonyítékként, hogy az embert minden időben élénken foglalkoztatták azok a—csak a szellem által életre kelthető — lények, „akik” a leegyszerűsített hasonmásoknál többet árulnak el magáról az ember lényegéről. A kentauroktól az ördögökig minden korban végtelen találékonysággal és változatossággal írták, rajzolták, formázták meg ezeket a hibrid konstrukciókat. A variációk szinte beláthatatla- nid gazdag skáláján is kivételesnek számít az amerikai film ötlete: a légy és az ember összegyúrása. A történet részletei nem „lövik le” a horror poénját: a látványt. Az 1986-ban készített film egy olyan tudós tragédiáját mutatja be, akinek a génjei és molekulái egy, csak a sci-fi világában létező anyagtovábbítási kísérlet során, összeolvadnak egy közönséges dongóéval. A rovar és az ember génjeinek összeforrása után a fiatalember tehetetlenül szemléli saját, szörnnyé való átváltozását. Tempója ijesztően gyors és félelmetes, mert kontrollálhatatlan, és teljes mértékben kiszámíthatatlan. A rendező nagy lelkesedéssel tobzódik az abszurditásokban. A hatás fokozása érdekében belesző sztorijába egy érzelmes szerelmi szálat is: a tudós életében megjelenik egy lány, aki azért érkezik, hogy ambiciózus újságíróként találmányáról tudósítson, ám beleszeret a páciensébe. „A főszereplő külső megjelenésének azt kell sugallnia, hogy ebben az esetben légyszerű tulajdonságok keverednek az emberi tulajdonságokkal” — mondja egy interjújában a rendező. — „A jellem, felosztódik az érző, emberi lény jellemévé és a lehetőséggé, amivé menet közben válik. Ez a két összetevő harcol egymással a színen a transz- formáció legutolsó fázisáig, amikor az emberi tulajdonságok végképp megsemmisülnek. Azt a kínszenvedést, amelyen a szereplő keresztülmegy, éreztetnie kell a trükkön keresztül is. Hogy mindezt meg tudjuk valósítani, megalkottuk azt a sajátos elegyet, amely mechanikából, maszkból és báhtcchnikából állt össze.” Igaz, ami igaz: a film összhatásában lényegesen kisebb része van a főszereplő Jeff Goldbrun színészi teljesítményének, mint Chris Wales maszkmester (a többi között a Szömyccskék atyja) munkájának. Károlyi Júlia A Neptunusz a cél A Naprendszer perifériáján három bolygó járja örökös útját a Nap körül. Ez a három égitest a Naptól mért közepes távolságuknak megfelelő sorrendben : az Uránusz. a Neptunusz és a Pluto. Az elsőt William Herschel angol csillagász majdhogynem véletlenül fedezte fel, az utóbbi kettőnek a felfedezése azonban a csillagászat legnagyobb diadalai közé tartozott. Már akkor is tudtak ugyanis mindkét bolygónak a létezéséről, sőt az égbolton azokban az években elfoglalt helyéről is, amikor távcsővel még egyiket sem sikerült megpillantani. Az Uránusz és a Neptunusz az óriásbolygók közé tartoznak, noha sokkal kisebbek, mint a Jupiter és a Szaturnusz. Mindkét bolygó rendkívül gyorsan forog a tengelye körül, és emiatt a sarki lapultságuk meglehetősen nagy. Az Uránusz! kedvező légköri körülmények esetén szabad szemmel is felfedezhetjük az égbolton, a Neptunusz azonban szabad szemmel már nem látható. Távcsövön át szemlélve mindkét bolygó zöldes színűnek, a Neptunusz néha kékes árnyalatúnak látszik. Régebben egyesek azt hitték, hogy az Uránuszon növényi ejet honosodott meg, a zöld szín ennek a következménye. Ám később bebizonyosodott, hogy mindkét bolygó teljességgel alkalmatlan az élet számára, hiszen mindkettő felületén roppant hideg van. Egyébként a két bolygó kielégítő, tudományos értékű és érvényű megfigyelése eddig az óriási távolság miatt a legkorszerűbben felszerelt nagy csillagvizsgálók számára is nehéz feladat. Ez a helyzet azonban remélhetőleg rövidesen megváltozik. Az amerikai bolygókutatási program hosszabb szünet után ismét fontos mérföldkőhöz érkezik. Ez a mérföldkő 4,5 milliárd kilométerre van, valahol a bolygórendszer határvidékén, ahol a Voyager 2 űrszonda közeledik utolsó célpontja, a Neptunusz felé. Június 5-én 120 millió kilométerrel a bolygótól megkezdte a megfigyelési fázist, s az október 2-áig tart. Az eddig a Neptunuszról készült felvételek arra mutatnak, hogy c bolygó légkörében felhők lebegnek és a déli féltekén egy hatalmas sötét folt látható. Augusztus 4-ei híradás szerint a Voyager 2 a Neptunusz négy, eddig ismeretlen holdját fedezte fel, sőt néhány nap múlva gyürűdarabokat is. A nagy felbontású képek készítése augusztus 6-án kezdődött, 27 millió kilométer távolságból. Ekkortól kezdve vizsgálhatók a Neptunusz ismert holdjai, a Triton és a Ncrcida, illetve a feltételezett gyűrűívek is. A legizgalmasabb szakasz a bolygó szoros megközelítése, augusztus 24. és 29. között. A szonda ekkor valósággal rárepül a bolygó északi félgömbjére (minimális távolság a középponttól 29 200 kilométer, miközben behatol a magne- toszféra belsejébe is). Különösen érdekes lesz a valószínűleg légkörrel is rendelkező mintegy 2000 5000 kilométer átmérőjű Triton megfigyelése, alig 40 000 kilométer távolságból. Az augusztus 25-ei legnagyobb közelség után még néhány hétig a bolygó felé irányulnak majd a szonda műszerei. Ekkortól kezdve a Voyager 2 távolabb lesz. tőlünk, mint a Naprendszer ismert nagybolygói. • Ribbcntrop nemet külügyminiszter aláírja a megnemtámadási szerződést. A háttérben Molotov és Sztálin. • Szovjet és német tisztek találkozója Breszt- Litovszkban — alatta a titkos záradék kópiája. A légy
