Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

1989. szeptember 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Főpróba után, kongresszus előtt Az elmúlt hétvége hangosan zajló politikai eseményeinek a főszereplője az MSZMP volt. Nem véletlen: kongresszusukra készül. Évtizedekig a párt — mert csak ez az egy volt — kongresszusai össznépi figyelemre tartottak igényt. Ünnepi eseménynek szá­mítottak, s ennek mintegy főpró­bája mindig a budapesti pártérte- kczlct volt. Ma már más MSZMP készül, másfajta kong­resszusra. De milyenre? Érdemes ilyen nézőpontból visszaidézni a budapesti pártértekezletet. A szemlélő első benyomása egyezik azzal, amit egy felszólaló még az első órákban megfogalma­zott: itt már nem csak arról van szó, hogy a kardinális kérdéseket a szőnyeg alá seperhetjük, vagy sem. A szőnyeg alatt vagyunk va­lamennyien. Majd a kétnaposra nyúlt tanácskozás végén így tört ki egy küldöttből a rádöbbentő szándék: Vegyük végre tudomá­sul, nem mi határozzuk meg egye­dül az országban a politikai szín­teret, nem vagyunk már monopo- lisztikus hatalmi elit! Arról kelle­ne beszélnünk, hogyan illeszked­jünk be ebbe az új társadalmi kör­nyezetbe. Nos — ezzel adós maradt a bu­dapesti pártértekezlet. A területi elv szerint kiosztott felszólalási le­hetőség — szándékkal, vagy csak a demokrácia félreértelmezéséből — órákra unalomba fullasztotta a tanácskozást. Nem volt lehetőség arra, hogy a különböző platfor­mokat képviselő küldöttek a né­zetrendszerek mentén ütköztessék álláspontjukat. Sok, többnyire ál­talánosságokban mozgó elmélke­dés hangzott el arról, milyen pár­tot akarnak az MSZMP itt ülő reprezentánsai — akik elvileg a főváros valamennyi párttagját képviselték —, de ezek a mini­esszék elsiklottak egymás mellett, majd eltűntek a érdektelenség kö­dében. Ugyanakkor, más helyszíneken az MSZMP csoportosulásai han­gosan hirdették a hitvallásukat, egészen addig, hogy egyes vezető politikusokat távozásra is felszólí­tottak. Elgondolkodtatja a megfi­gyelőt, hogy ez a vita miért nem a pártértckezlet fórumán zajlott le. Figyelemre méltó mozzanat: ugyanaz a személy, küldöttként, a pártértekezlet első napján langyos általánosságokat mond, majd a második napon egy másik fóru­mon, egy markáns platformot megfogalmazó tanácskozás el­nökségében ül — feladva küldötti megbízását. Az MSZMP immár mindenütt megválasztott kongresszusi kül­döttei számára intő jel ennek a hét­végének egy fontos tanulsága. A kongresszus csak úgy lehet eredményes — és itt az eredmény a párt további szerepének a meg­határozása lehet a magyar köz­életben —, ha végre nyíltan meg­ütköznek az eddig kialakult plat­formok. Olyan nagy szőnyeget nem lehet a kongresszuson kiterí­teni, amely alá a mai MSZMP minden problémája befér. Nem utolsósorban azért sem, mert a he­lyiség nagy részét mások foglalják el, saját szőnyegeiket teregetik. Ami pedig ezeket a „másokat” illeti: nem sok sikert ígér a jöven­dő MSZMP számára, ha kong­resszusa is csak annyit tud majd a többpártrendszer viszonyai között folytatandó stratégiáról, taktiká­ról mondani, amennyi a budapesti pártértekezleten felsejlett. Lehet­séges, hogy nincs is még egysége­sen kiérlelt álláspont? Az Ellenzé­ki Kerékasztallal folytatott tár­gyalások körüli, párton belüli vi­ták erre engednek következtetni. De ez a vita sem tört felszínre a pártértekezleten. Pedig ebben is olyan csomópont rejlik, amely nyílt színvallásra késztetheti a jö­vő párttagjait. Vannak még más hasonló csomópontok, de ezeket a küldöttek gondosan kerülgették. Nehéz a megfigyelőnek eldönte­nie, mennyi volt ebben a tudatos taktikázás, a bizonytalanság, vagy éppen a „majd megoldják az illetékesek” régi típusú gondolko­dásának a maradványa. A pártban folyó viták kerülge­tése, vagy annak az alapkérdés­nek a háttérbe szorulása, hogy mi legyen az MSZMP sorsa-dolga a holnap Magyarországában, olyan belterjességre enged következtet­ni, amely alig magyarázható. Ta­lán csak azzal, hogy a párt tagjai­nak nagy része még csak most kezdi sejteni annak a gyökeres változásnak a jellegét, tartalmát, amely az országban napirenden van. Megerősíti ezt a feltevést, hogy a kétnapos tanácskozás mellőzte annak vizsgálatát, milyen külső körülmények között folyik az a rendszerváltás, mások szerint mo­dellváltás — a pártértekezlet nem tudta egységesen definiálni —, amely négy évtized után új utakra vezeti az országot. És amelyben egy megújhodott MSZMP, vagy utódpártja, meghatározó szerepet kíván betölteni. Nehezen magya­rázható bármivel is, vajon miért nem visszhangozták az értekezlet falai a gorbacsovi politika biztató üzeneteit, néhány szomszéd or­szág fenyegető aggodalmát vagy a világpolitika jelentős tényezőinek a magyarországi események iránti őszinte és egyértelmű rokonszen- vét. E mozzanatok kiemelése sem­miképpen sem sugallja a budapesti pártértckezlet egyértelműen nega­tív megítélését. Csupán azt, hogy igen nehéz utat kell az MSZMP- nek bejárnia, amíg arcnélküliség­re ítélt tömegei — ha megrostá­lódva is — politizáló személyisé­gekként birtokba veszik pártju­kat. (MTl-Press) Varga József Élénkülő gazdasági kapcsolatok Izraellel Várhatóan tovább élénkülnek a ma­gyar izraeli gazdasági kapcsolatok a két állam közötti teljes jogú diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítása után erről tájékoztatták az MTI munka­társát a Magyar Gazdasági Kamará­ban és a Kereskedelmi Minisztérium­ban. Hazánk és Izrael gazdasági kontak­tusai a diplomáciai kapcsolatok meg­szakítását 1967-et követően sem szüneteltek teljesen. Azonban élénkülé­sük csak két éve kezdődött meg, ami­kor Magyarország és Izrael érdekkép­viseleti irodát nyitott egymás országá­nak fővárosában. Ezt követően a gaz­dasági kapcsolatok is igen jelentős mértékben kiszélesedtek, jelzi ezt az a tény is, hogy tavaly magyar hetet ren­deztek Tel-Avivban, míg az idén nyá­ron hasonló rendezvényre került sor a Magyar Gazdasági Kamara szervezé­sében Budapesten. Magyarország ex­portja az elmúlt évben mintegy 21 mil­lió dollárt lett ki, míg Izraelből 10,6 millió dollár értékű árul importáltunk. A magyar exportban főként a félkész és a mezőgazdasági termékek dominál­nak, azonban néhány százalékban már szerepelnek a listán iparcikkek és ipari berendezések is. Hazánk Izraelből fő­ként félkész termékeket, mezőgazdasá­gi cikkeket, valamint vegyipari árukat importál. A magyar vállalatok számára kedve­ző, hogy a nyár közepén lépett életbe az a kétoldalú megállapodás, amely sze­rint a magyar áruk egy szűk sáv kivételével, amelyben Izrael saját ipa­rát részesíti előnyben minden külföldi termékkel szemben az EFTA-lagor- szágokéhoz hasonló elbírálás alá esnek a közel-keleti országban. Ez konkrétan azt jelenti: hazánkat a kétoldalú keres­kedelemben nem sújtják megkülönböz­tetések. További könnyítést jelent a ke­reskedelmi forgalomban az a tény is, hogy 16 meghatározott magyar ter­mékre — például az őrölt paprikára, a PVC-re, a Tungsram izzókra, valamint néhány alumíniumárura — kedvezmé­nyes elbírálás vonatkozik az izraeli pi­acon. S hogy ez az utóbbi kör újabb árucsoportokkal bővülhessen, további tárgyalásokat javasolt izraeli partneré­nek a Kereskedelmi Minisztérium. Persze, ha a magyar cégek komolyan szeretnék megvetni lábukat a közel- keleti ország piacán, számolniuk kell azzal, hogy ott igen éles a verseny. Úgy tűnik azonban, ezt a konkurenciahar­cot több magyar termelő is vállalja, mivel nemcsak az export növekszik di­namikusan, ahogyan azt a statisztikai adatok mutatják, hanem több közös vállalat létrehozásáról is folynak tár­gyalások. Ásatások Szentkirályon Szentkirályon 20 éve végez régészeti feltáró munkát Palóczi Hor­váth András a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részére. A hosszú kutatómunka eredményeként egyebek között kiderítette, hogy ez a település volt Kecskemét környékén a legnagyobb falu a középkorban. A régi nevét — Szentkirályt — két éve visszakapott ősi településen több mint harminc épülctmaradványt, 400 Árpád-kori és középkori sírt tártak fel. Víziszony Ki gondolná, hogy legalábbis itt, Európában, ezen.a minden szörnyűséget megélt szerencsétlen földrészen hoz­závetőlegesen mintegy kétszáz éve fe­deztük fel a vizel mint mosdásra is al­kalmas elemet. Az a legvalószínűbb, hogy a háborúk, járványok rettenetes emberpusztító velejárói idegenítették el a népeket a víztől. Elannyira, hogy még az orvosok is eltiltották őket a vele való tisztálkodástól. Erről tanúskodik egy a 17. században, Párizsban megjelent — könyv szerzőjének méltatlankodó in­telme, amely fehéren-feketén leszögezi, hogy „sajnálatosan kezd divatba jönni a bolond mosakodás". Pestis, kolera, véráztatta csataterek ezernyi szörnyűségei tartották rettegés­ben a múlt századot megelőző korok embereit, hiszen hol volt még akkoron a mai fejlett környezetvédelem, amely, ugyebár, napjainkban már a tudomány vívmányaival gondoskodik életünk nyu­galmáról, biztonságáról. Ma már ismét életelemünknek tartjuk a mosdást, für­dést, tisztálkodást. Sőt büszkén emlé­keztetünk ősi, nagy kultúrájú népekre Athénre, Rómára vagy még előbb: Egyiptomra, Babilóniára - ahol nagy kultusza volt a vízzel való testápolásnak. Könyvtárnyi emlékek virulnak hajdan­volt fürdők, termálházak maradványai­ról, irodalmi citátumok győzködnek bennünket a fürdők központi szerepéről a köz- és társadalmi élet befolyásolásá­ban. De hát, ismétlem: változtak az idők, s Európánkban, ezen az izgága földré­szen sanyarú századok következtek a halandókra. Nagyjából a 16. századig visszamenően a víz lett titokzatos közel­lenségünk, s az említett fő okok miatt nem mertünk vele érintkezni. Elannyira. hogy a mosakodás, fürdés összeegyeztethetetlen volt az előkelő életformával. Fürdőszoba? Eszükbe se jutott ilyet építeni nemhogy kastélyok­ban, hanem még királyi palotákban sem. Ha hiszik, ha nem, még a Habsburgok hires schönbrunni kastélyában sem tűr ■ tek meg fürdőkagylót. De még egy kö­zönséges bádoglavórt sem a reterá- ton. Joggal kérdezhetik: hogyhogy, ha annyira undorodtak a víztől, egyáltalán miként tisztálkodtak? Legyenek nyu­godtak, megtalálták a módját. Volt par­füm, púderok, kenőcsök garmadája. Ezért festettek annyira „kimosdatva’' korabeli ábrázolatokban, mintha púde­res skatulyából húzták volna ki őket. Titkos feljegyzések szerint Napóleon hozta vissza félig a víz becsületét. Időn­ként meg-megfürdött egy nagyobbacska lavórban. Orvosai tanácsára tett így, epiliepsziás rohamait próbálta kikúrál­ni. Szöget ütött a fejemben: vajon ivásra hogy használták a vizet, ha külsőleg ennyire ódzkodtak igénybevételétől?! Napóleon is csak csínján vette igénybe a vizet, csupán nyavalyatörés elöl mene­kült belé. A „különleges" gyógymóddal járó vízártalmak ellensúlyozásaként li­terszám löttyintelle magára a parfümöt. Mindenesetre némi elégtétel magam­fajta egyszerű nyárspolgár számára an­—a-----------------------------------------------­n ak elképzelése, hogy egy félelmetes vi­lághódító is kerülhet olyan helyzetbe, ami nem éppen fér össze nimbuszával. Ámbátor ilyesmi nem nagyon izgatta őpuritánságát. Nem tudom, volt-e már akkor zománcos lavór, vagy egyszerű bádoglavórban egyensúlyozott féllábon, amíg meghitt csicskása a törülközővel a másik lábát szárítgatta. Hiába, őfelsége mindig sietett: egyik csatamező után várta a következő, s eszében sem járt, hogy átruccanjon Angliába, holmi für­dőszoba vagy vízöblítéses WC tanulmá­nyozására. Miként a mi Széchenyi Ist­vánunk tette, aki 1815-ben 24 évesen járt ott először. O bizony szakitoil erre időt, s nemcsak elleste az angol WC-k, fürdőszobák „titkát", hanem idehaza, nagycenki kastélyába be is ve­zette őket. Lefőzve vele Ferenc Józsefet is, aki a bécsi Burgban csak 1854 után szereltette fel az első fürdőszobát, Er­zsébet királyné kérésére. Tényvaló, hogy Széchenyi már rend­szeresen fürdőit is. Vízzel. Míg ezeken studíroztam, eszembe jutottak hazánk mai vízviszonyai.. . Majdnem azt írtam: hazánk víziszo­nyai. Az igázat megvallva: van is némi iszony vizeink mai állapotában. Mert nézzük csak, ami legközelebb kézenfek­vő. Itt van, ugyebár, a mi szőke Tiszánk, aminek gyakran változó klóros voltát felpanaszoljuk. No nem azért, mert már ihatatlan, hanem csak „túlízesített" kü­lönlegessége miatt. Pedig olyan meg­nyugtatóak a jelentések a Tisza-víz álla­potáról. Például a Köti-Kövizig augusz­tus havi tájékoztatója azt írja, „hogy a Tisza vizénekr minősége változatlanul igen jó" .. . Ámbár igen nagymértékű kárt okozott az augusztus 29-ei deci!- benzol-szulfonsav szennyeződés amely a TVM-ből került a folyóba .. . Aztán volt még egy szennyezés augusztus 15-én a folyón, amelyet gázolaj okozott, s en­nek a tettese még mindig nincsen meg ... De semmi vész, ismétlem: „a Tisza vizének minősége változatlanul igen jó". Aztán nehezen hisszük el, hogy nem megy tönkre ivóvizünk, ami már az or­szág nagy részén most is, a sok talaj­szennyeződés miatt is, szennyezett. Ha akarjuk, ha nem, el kell viselnünk reméljük, nem véglegesen, hogy el­pusztuljon vizeink faunája, flórája, hogy mind kevésbé tudjuk vizeinket pihenésre, sportolásra, szórakozásra kihasználni, hogy vizeink és közvetlen környéke egy szemétgyűjtő, fertő legyen. . . . Csak nem a történelem megismét­lődése felé rohanunk ? Hogy összes tudo­mányos felkészültségünk, mikroszkopi­kus „nagyságrendű" tudásunk ellenére egész ipari-technikai életberendezkedé­sünk ellenünk fordul? Ha nem teszünk valamit mi, mindannyian, nemzetközileg összefogva, immár a huszonnegyedik órában. Különben újból aktuális lesz a 17. szá­zadi óvaintelem: „Sajnálatosan kezd di­vatba jönni a bolond mosakodás." Menthetetlenül szennyezett vizekkel. Ami orvosilag megengedhetetlen. Tóth István A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZ ___________________ N épdalok Erdélyből A népzenei nagylemezek kiadá­sában örvendetes szerepet tölt be a Magyar Rádió. Több Radioton- korongon hallható már értékes, eredeti népzenei anyag. Legutóbb Alföldy Boruss István szerkesztésé­ben látott napvilágot a Népdalok Erdélyből című album. Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimes- völgyi csángó és moldvai csángó énekek szerepelnek az összeállítás­ban, főképp olyan előadók tolmá­csolásában, akik évezredes múl­tunk zenei örökségének képviselői. Hegedű-gardon kettősök mellett kiváltképpen szépen szólnak a le­mezen meg nem nevezett férfi és nő előadók. Nem tudni, mi az oka, hogy elhallgatták a dalok megszólaltatóinak nevét. A romá­niai magyar énekesek és hangszere­sek felvételeiből készült összeállí­* táshoz Csoóri Sándorné Marosi Jú­lia irt ajánlósorokat. Legjobb, ha ebből idézünk: „Külön lemezt le­hetne megtölteni bármelyikőjük- kel. Szinte minden műfajban jára­tosak. Mindennapjaiknak termé­szetes része még áz is, ami a magyar- országi élő folklórból már kiesett: balladák, halottaskísérő keserve­sek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrnak, szőnek, s a tánc és a zene sem hiányzik életükből. Ez a mö­göttes gazdag világ, s a megszenve- dettség telíti meg élettel, utánozha­tatlan színekkel énekeiket. Sokféle tudásuk nem csak az örökségé, in­kább a nekünk is példamutató gon­dolkodásuké, magatartásuké.” Ezekért is különös értéket kép­visel e mostani Radioton-korong. Egyre kevesebb az esély, hogy rög­zíthetjük az erdélyiek gyönyörűsé­ges énekét, muzsikáját. Már nem tehetünk mást, mint hogy őrizzük az eddig felgyűjtötteket, közkincs- csé tesszük azokat. (Radioton— SLPX 18174) (B. T.) KÖNYV Macskák Fél tucat kutyáskötet után a macs­kákról írt könyvet Színák János cs Ve­ress István azoknak a cicarajongóknak, akik szeretnének megismerkedni a je­lenleg előforduló, valamennyi macska­fajtával és színváltozataikkal. A Gondolat Kiadó kötetéből megtud­juk: régen a macska szent állat volt, s azért tartották, hogy egerésszen. Nap­jainkban a szobamacskák száma nő inkább, hisz egyre több az olyan szoba­cica, mely csak a tévé képernyőjén lát egeret, azt is rajzfilmeken. Ä szoba­macskával szemben egyre inkább a szépség és a különlegesség lelt a köve­telmény. Meglódult a tenyésztők fantá­ziája az utóbbi években, s az alig átte­kinthető szőrszínű és formájú változa­tok között még olyan cicákat is kite­nyésztettek, melyeknek a kél szeme sem egyforma. Nem csoda hát, ha ma már igen kevés ember ismeri ki magát a macskafajták és -fajtaváltozatok vilá­gában, s a macskakedvelőknek gondot okoz, hova is sorolhatja kedvencéi. Ha pedig meg akarjuk őrizni macskánk szépségét az utódokban, akkor elen­gedhetetlen a fajtaismeret is. A Macskakalauz nemcsak a hova­tartozás kérdésében igazít el, hanem áttekintést nyújt a macska származásá­ról, tulajdonságairól, viselkedéséről. képességeiről, testi felépítéséről és öröklődéséről. A színes grafikákkal és 128 fotóval illusztrált könyv azoknak is kellemes szórakozást és hasznos is­mereteket nyújt, akik nem tartanak vagy nem tarthatnak macskát, de sze­relik ezeket a doromboló, játékos álla­tokat. (K. M.) FILM Bécs — 1938 Az új osztrák film címe némiképp utal magára a történetre is, mely 1937 őszének feszült légkörében indul. A színhely a bécsi színház, amely mun­kaadója a főszereplőknek; a zsidó szár­mazású, neves színházi szerzőnek, Martinnak, és szerelmének, az ünnepelt árja színésznőnek. A bonyodalmat az okozza, hogy a feltűnően szép, szőke. Carolára számot tartanak a nácik is, és amikor az ünnepelt sztár Berlinben vendégszerepei, megpróbálják rábe­szélni az „igazi némethez méltó” visel­kedésre. Mivel udvariasan nem sikerül, megfenyegetik a Gestapóval is. A szerelmes Martin hiába várja ked­vese megnyugtató telefonját. Türelme fogytán úgy határoz, hogy személyesen megy érte. Az akció természetesen élet­veszélyes, ám jóindulatú barátja köz­benjár érdekében. Úgy tűnik, a veszély egyelőre elhárul, együtt ünnepük az új esztendő beköszöntőt. Carolát a közel­múlt kínos incidenséért szakmai kár­pótlásban is részesítik; egy parádés sze­repet osztanak rá egy készülő filmgyári produkcióban. Minden jel arra mutat, hogy magánéletük mellett az ország sorsa is rendeződni fog, Ausztriának sikerül megóvnia függetlenségét. A szebb jövő reményében Carola gyer­meket vár. A tavasz azonban szerte- foszlatja a reményeket, teret nyernek a nácik, s a zűrzavarban csupán egy do­log látszik bizonyosnak: menekülniük kell. A középgenerációhoz tartozó, Ma­gyarországon ismeretlen nevű osztrák rendező: Wolfgang Glück munkáján elejétől végig látszik, hogy rendkívül otthonos a színházi világban, ami nem is csoda, hisz színházi rendezőként aratta első sikereit. A produkció érde­kessége, hogy a zsidó szerzőt alakító Tobias Engel ismerős lehet a magyar .nézőknek is Luis Bunuel A szabadság fantomja című, immár klasszikus film­jéből. (Képünkön: jelenet a filmből.) (K. J.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom