Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám

1989. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • 3 • A bővebben termő, több festékanyagot tartalmazó, szárazságtűrő fűszerpaprika nemesítésének irányí­tója Kalocsán Kapcllcr Károly címzetes egyetemi docens, a /.öldségtcrmcsztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat kalocsai telepének vezetője. DIPLOMÁS GYÁRTÓK Piros arany a feketekereskedelem árnyékában • Marokity Péterné bátyai paprikatermelő ragaszkodik a hagyományokhoz, felfűzi a paprikacsöveket. A ház eresze alá akasztva utóérlclődik a fűszernövény. Paprikanapok után — áremelés • A KAGE paprikagyárában korszerű gépekkel őrlik a fű­szernövényt, amelynek a minősége kitűnő. (Tóth Sándor felvé­telei) Sikeres éveket tudhat maga mögött a Kalocsakörnyéki Agráripa­ri Egyesülés. Mindezt bizonyítja, hogy az elmúlt három esztendő eredményeiért elnyerték a Kiváló Vállalat címet. Noha az egyesü­lésben jelentős a tejüzem, az agrokémiai telep és a savanyúság- konzervek készítése, mégis a fűszerpaprika-gyártás a legfontosabb. A kalocsai piros arany az, amitől világhírű e tájegység, és az őrleményt előállító vállalat is. Az évtized elején ugyan mélypontra zuhant — elsősorban minőségi okokból — az itt gyártott fűszerpap­rika elismertsége, de a határozott intézkedések nyomán erőteljesen fölfelé ívelt, úgy, hogy tavaly a kiváló minőségű exportért két nemzeti diplomát is kiérdemeltek. A külpiac elismeri Beltartalmi szempontból napjaink­ban a világ legjobb fűszerpaprikája a kalocsai, a spanyolok őrleménye csu­pán színanyagban jobb, az ottani ter- mőláj adottságai miatt. Hogy a kalo­csai ilyen rangra emelkedhetett, ebben benne van a következetes és szabályo­zott termeltetés: csak a termőkörzetben kötöttek szerződést meghatározott mennyiségre és területre, annyira, hogy egy esetleges nagy termés se okozzon minőségi visszaesést, vagy a nagy kész­letek túltárolása következtében a mi­nőség ne rosszabbodjon. A feldolgozás technológiájában, a csomagolásban ugyancsak történtek korszerűsítések, amelyek kedvezően hatottak a minő­ségre. Ez a folyamat az idén tovább folytatódik, 30 millió forintot költenek a malom rekonstrukciójára, például gyorsőrlő cs kövesőrlő hengerpárokat helyeznek üzembe. A fűszerpaprikát rugalmatlan áru­cikknek mondják, mivel ebből évente azonos mennyiségű a világkereslet, vagyis az országok étkezési, fűszer- használati szokásai, hagyományai nem változnak. Csekély elmozdulás ugyan van, egyes magasfcjlettségü országok­ban tiltott (vagy korlátozott) a kémiai eredetű élelmiszer festékanyagok fel- használása, ezért a „pirosításhoz” pap­rikát használnak. Ebben az üzletágban a magyar paprika nem versenyképes, mint ahogyan a kozmetikai, takarmá­nyozási keresleti piacon sem, mert ezen a gyengébb minőségű, olcsóbb fűszer cserél gazdát. A kalocsai paprikát az emberi étke­zési célra az igényes országok vásárol­ják. Jellemző, hogy megszilárdult a pia­ci pozíció az USA-ban, Japánban, és nőtt a kereslet az NSZK-ban, valamint Izraelben. A kalocsai paprika egyéb­ként a világ 25 országába jut cl. A tőkés export növekvő tendenciájú, a szocia­lista viszont csökkent. A kontingens- korlátozás miatt a Szovjetunióba az idén a tavalyi mennyiség egy harmadát szállítják. A zugfeldolgozók előnye Valószínű, nemigen siránkoznak ez utóbbi miatt, hiszen a rossz időjárás következményeként a vártnál kevesebb paprika termett! A kalocsai körzetben negyven, míg országosan hatvan száza­lékos a terméscsökkenés. Megnőtt a fűszeralapanyag iránti kereslet, és több felvásárló irreálisan magas árat ígér. Ha viszont azt is nézzük, hogy a terme­lés költségei a tavalyihoz képest csak­nem megduplázódtak, már kevésbé mondható túlzottnak a kilónkénti 20 forintos „maszek-ár”, vagyis az, amit a magánfeldolgozók főként az ipari jogosítvánnyal nem rendelkező, házi zugfeldolgozók ígérnek. Ezekkel versenyképtelen a KAGE paprika- és konzervgyára, amely ugyancsak meg­emelte, 35 százalékkal, az átvételi árat, de így is átlagosan csak 14-15 forintot tudnak fizetni egy kilogramm nyers paprikáért. Hátrányosabb helyzetben van e táj­egység feldolgozója a konkurens szege­dinél is, ahol például a feldolgozás attól is olcsóbb, hogy a szárításhoz gázt használnak; a kalocsaiak pedig olajat. Igaz, az itteni maszekok is, csakhogy ők 9,20 forintért, a gyár pedig 13,40-ért vásárolhatja a fűtőolajat. A paprika­gyárban foglalkoztatottak munkabérét még 43 százalékos tbk-járulék is terhe­li, vagyis ennyivel drágább az élőmun­ka értéke, aminek meg kellene térülni (sok egyéb járulékos költséggel, adóbe­fizetéssel együtt) a végtermékből. A fű- szerpaprika nem volt szabadáras, most már az, kilónként állagban 145 forint termelői árbevételhez jut a vállalat. Mi­re ez a termék az üzletek polcára kerül, áfa és árrések után, 200 forint körüli az ár. Ezt fizette eddig a fogyasztó. A fűszerpaprika őrlemény harmada a feketepiacon értékesül. A zugőrlők­ből kikerült fűszer kilójáért 300 forin­tot is elkértek, napjainkban pedig még többet. Most rossz a termés a fűszer- készletek kiürültek legalábbis a ma­szekoknál —, de az eddig bekasszíro- zotl forintok mintegy 200 százalékos hasznából jut nekik arra, hogy akár 20 forintot kínáljanak a jó alapanyagért. Persze nagy hasznuk ezután is megma­rad, mivel többet kérnek majd az őrle­ményért. A KAGE paprikagyára ezzel a nem csekély számú konkurenciával képtelen versenyezni. Annál is inkább nehéz a helyzetük, mivel a kézimunka- igényes növény termesztése átcsúszott a háztáji és vállalkozói (magánterme­lői) szférába, ahol nehezebb a szerző­dés betartatása. Az sem kétséges, hogy a válogatott, legjobb minőségű termés­ből — a maszek vevők csak ezért adnak 20 forintot lehet a legkiválóbb őrle­ményt előállítani, amiből viszont a KAGE-nak (mivel nem tud érte ennyit fizetni) csak kevés jut. így sincs egyensúly Úgy gondolom, nem kell tovább bo­nyolítani és magyarázni a helyzetet, így is kitűnik: kutyaszorítóba került a gyár, és sajnos nem versenysemleges helyzetbe, hogy felvehesse a „kesz­tyűt”, minden közeli és távoli konku­renssel. Eltérő közgazdasági feltétel- rendszer és állami költségvetési kap­csolat mellett lehetetlen versenyezni, mint ahogyan nyerésre esélytelenül fut az a futó, akinek homokzsákot kötnek a hátára az enélkül szaladgáló mellett. Ebben a helyzetben határoztak ter­melői és ennek következtében fo­gyasztói áremelésről, amely hétfőtől lép életbe. Egyébként a fűszerpaprika eddig állami monopoleikk volt. köz­ponti diktátum szerint alakították az árát. 1980-tól a különböző élelmiszerek és konzervipari termékek ára száz vagy ennél is nagyobb százalékban emelke­dett, a fűszerpaprika termelői ára csu­pán 50 százalékkal. Egy adalék még mindig szükséges ahhoz, hogy világo­san látható legyen a kép: a konkuren­seknek alig kellett készletezni (a belke­reskedelem igénye is szolid volt az év elején, a vállalattól keveset rendeltek, ismerve a fűszerpaprika-feketepiacot), a KAGE-nak viszont a pénze az őrle­ményben feküdt, s nyártól rendelt töb­bet a kereskedelem. Addig a paprika­csomagok 20-23 százalékos készletfi­nanszírozási kamattal pihentek a rak­tárakban, növelve a termék teljes előál­lítási költségét és csökkentve azt a hasznot, amelyből ma a felvásárlási áremelés finanszírozható lenne. Ugyanis ha 20 forintért vennék át a nyers paprikát, ez mintegy 200 millió többletkiadást jelentene a vállalatnak, ugyanakkor az egyesülés teljes nyeresé­ge csupán 100 millió forint. A 35 száza­lékos nyersanyagáremelés is csaknem 150 millió forint többletkiadást jelent, viszont a termelői áremelésből 55 mil­lió forint többletbevételre számíthat­nak, és még így sincs egyensúly, vagyis mintegy 100 millió forintot valamilyen módon „ki kell gazdálkodni”. Emelik a tőkéspiaci árat, és jövőre újabb hazai áremelést terveznek. • Feldolgozásra legjobbak az egyenle­tesen pirosodó, egészséges csövek. kialakult körülmények miatt egy-két év múlva a hazai ellátás és az export ká­tyúba jut. Természetesen nem akarom az ár­emelési helyzetet teljes egészében a ma­szekok és a zugőrlők nyakába varrni, az is tény, hogy nőttek a termelés költ­ségei, durván továbbnyílik az agrárol­ló, elviselhetetlenül magasak a bank kamatlábak, és mindezek előidézői a mezőgazdasági termékek áremelésé­nek, az inflációnak, és még akkor is ez az igazság, ha egyesek tagadják, hogy a mai banki magatartás ilyen hatású. A fejetlenség kátyúba vezethet Szóval, nem könnyű ilyen nem piaci körülmények között fennmaradni és állni a versenyt. Noha az áremelés most csupán 15 százalékos (a szegediek is­mereteink szerint nem emelnek) a la­kosság nem éljenzi meg a kalocsaiakat, mint ahogyan azt sem veszik figyelem­be: a maszektól származó és a feketeke­reskedelemben forgalmazott fűszer csupán árnyalatokkal jobb minőségű, bár ára duplája, mint a gyár által cso­magolt paprikáé. A vázolt körülmények ellenére sem kritikus a helyzet. Ide csak nagykeres­kedői „meggondolásból” juthatnak, de ez a „betartásra” való célzás e sorok írójától csupán a paprikakereskedelem anarchikus helyzete miatti keserűség kibuggyanása, és remélhetően minden realitást nélkülöz. De talán fölkelti az üzletfelek figyelmét, mert feltételezhe­tően maguknak is ártanak azzal, ha a Látványosság és üzlet A piros aranyról, a Kalocsa környé­ki, a Duna-mentén élő emberek nagy becsben tartott kincséről jobb lenne vi­dám, szívderítő dolgokat írni. Különö­sen most, hogy mától hagyományt te­remtő paprikanapok kezdődnek. Ezen a hétvégén Kalocsán szakmai tanács­kozások, élelmiszer- és ételbemutatók, halfőzőverseny, paprikaszüreti bál, sportműsorok szerepelnek a rendez­vénysorozaton. Minden a fűszerpapri­kára emlékeztet és azt „dicsőíti”. A ku­tatókra, a szorgalmas termelőkre, az ügyes paprikamolnárokra és minden­kire, aki Kalocsa aranyának „fényesí- tője”, irányul a figyelem. Hazai és kül­földi kereskedők meghívásával az üzle­ti szempontok is előtérben állnak, a tervek szerint a későbbiek során ide­genforgalmi látványossággá válhat a rendezvénysorozat. Csabai István Bármely párt tagja munkásőr lehet Beszélgetés Vízin Miklós megyei parancsnokkal Nagyon sok szóbeszéd forog közszájon a munkásőrségről. So­kan megkérdőjelezik létjogosultságát, mások megerősítését kí­vánják. Már tudjuk: a jövőben csökkentik létszámát.Vízin Mik­lóst, a munkásőrség megyei parancsnokát kértük arra, válaszol­jon kérdéseinkre, világítsa meg a munkásőrség mai helyzetét. — Mit csinál ma a munkásőrség? — Jelenleg az állomány felké­szültségének szinten tartásával foglalkozunk; ebben az évben csökkentett óraszámú kiképzést folytatunk. Feladataink változat­lanok, a hátország védelméből adódnak. Ezen túl célunk az állomány összekovácsolásának, együttlétének biztosítása az alegy­ségekben. Szolgálatot látunk el az elhelyezési körletekben — a me­gyei pártbizottság kivételével —, pártházakban, de már más felfo­gásban. Már csak saját eszközein­ket, fegyvereinket őrizzük, védjük. Miután a legtöbb kifogás a párthá­zak védelmével kapcsolatban me­rült fel, fokozatosan végrehajtjuk a munkásőralegységek kiköltözte- tését. Ennek a feltételeit keressük. A megyei parancsnokság már ki­költözött a pártházból, folyamat­ban van a kiskunhalasi egység ki- költöztetése, ahol az általunk használt helyiséget iskola céljaira adtuk át. — Sokan mondják, a munkás­őrség a párt magánhadereje. Ebből adódik a kérdés: a megyei állo­mányban mennyi a párttag? Korábban az MSZMP köz­vetlen irányítása alatt tevékenyke­dett a munkásőrség. Május 8-án a Központi Bizottság ezt határozat­ban felfüggesztette, ám ez idő alatt is érvényben volt a 49/1978-as mi­nisztertanácsi rendelet, amely már állami feladattá tette az irányítást. Az említett párthatározat a kettős irányítást megszüntette, és közvet­lenül a Minisztertanács irányítása alá került a munkásőrség, ezt a kormány ez év júniusi határozata megerősítette. Az állomány 73 szá­zaléka tagja a pártnak. Létszá­munk nem növekedett, de nem is csökkent. Vannak egységeink, ahol a jelentkezők száma maga­sabb az előírtnál, de akadnak olya­nok is, ahol nehezen tudjuk feltöl­teni a létszámot. — Ezeken a helyeken miért eről­tetik a munkásőrlétszám feltölté­sét? — Ma már nincs erről szó. Az alegységeket, a létszámot a területi adottságokhoz alakítjuk, sőt az ilyen fegyveres szolgálat ellátását vállalók arányában alakítjuk ki az egységet. Példa Kecskemét és von­záskörzete, ahol a létszám a koráb­binál mintegy ötvennel kevesebb, de említhetem Kiskőröst is. Baján évek óta magasabb a jelentkezők létszáma, de itt is a normákhoz tartjuk magunkat. — Sokan beszélnek arról, sőt, követelik, hogy szüntessék meg a munkásőrséget. Erről mi a vélemé­nye? — Meggyőződésem, hogy ez a kérdés azért vetődik fel, mert so­kan nem ismerik a munkásőrség tevékenységét, amiben mi is hibá­sak vagyunk, ugyanis az utóbbi időkig nem voltunk eléggé nyitot­tak. A másik gond az, hogy a köz­vélemény csak a fegyveres szolgá­lat ellátását érzékeli, holott ez mű­ködésünkben a legkevesebb. Az ál­lomány fegyveres felkészítésére évente 40-50 órát fordítunk, a töb­bi időt a nevelésre, az emberek kö­zötti bajtársi, baráti viszony erősí­tésére kell felhasználnunk. Alegy­ségeink munkásőrei a szolgálati feladatokon kívül nem egyenruhá­ban, a saját lakókörzetükben, a munkahelyen tettek és tesznek a vagyonvédelem, a vagyonbizton­ság megőrzéséért, a vállalati pénz őrzéséért. Szolgálaton kívül nem kevesebb mint ötezer társadalmi munkaórát teljesítettek. A mun­kásőrök fegyelmezetten látják el gazdasági, termelőmunkájukat; szabadidejüket áldozzák fel az ön­kéntes fegyveres szolgálat teljesíté­sére. Aktív részesei a rendőrséggel, a határőrséggel együtt a közrend és közbiztonság őrzésének. Ez a tevékenység már régen nem kizá­rólagos pártügy, hanem a nemzet szolgálata. Egyébként hasonló fegyveres testület nemcsak a szoci­alista, hanem a nyugati országok­ban is létezik. Emlékeztetek az amerikai Nemzeti Gárdára, a sváj­ci Véderőre, az osztrák és a jugo­szláv önkéntesekre. — Úgy hírlik, a munkásőrséget nagyon sokan hagyják ott a testüle­tet ért támadások miatt. Igaz ez? A közelmúltban értékeltük a megyei állomány helyzetét. A kilé­pők száma harmincöt volt, közü­lük legtöbben egyéni, családi okok miatt kérték felmentésüket, nem pedig a testületet ért támadások miatt. Ezek között akadtak, akik építkeznek, s minden szabadide­jükre szükség van, mások korukra, egészségi állapotukra való hivat­kozással kérték leszerelésüket. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy minden egységnél a koráb­ban leszerelt vagy tartalék állo­mányban lévő munkásőrök aktivi­zálásukat kérik. Az év végi leszere­lési arány, a természetes cserélődés nem lesz magasabb a múlt évinél. — Van-e jelentkező s milyen tár­sadalmi rétegből a munkásőrségbe? — Tovább folytatjuk állomány­építő munkánkat, ez évben is van­nak előképzősök, igaz, kisebb számban. Az összetétel az előző éveknek megfelelő: van közöttük munkás, mezőgazdasági dolgozó, humán- és műszaki értelmiségi, fő­iskolás. A korábbi rendtől eltérő­en, ebben az évben az új jelölteket az alegységi kollektívák választják ki, s azok egyetértésével a parancs­nok hagyja jóvá felvételüket. A pártszervezetek ma már nem foglalkoznak ezzel. A parancsno­kok az adott államhatalmi szerv vezetőjének — a tanácselnöknek számolnak be. A munkásőrség­nek gyakorlatilag tagja lehet min­den 18. életévét betöltött magyar állampolgár, aki az alkotmányos rend fenntartásáért a testületben tenni akar. Jöhetnek közénk a töb­bi pártok és alternatív szervezetek tagjai is. — Ezekkel az új pártkezdemé­nyekkel, pártokkal milyenek a kap­csolataik? — Volt már rá példa, hogy a munkásőrök leültek tárgyalni az alternatív szervezetekhez tarto­zókkal. v Kiskunhalason a MDF képviselőivel találkoztak, Kiskun­félegyházán az egység parancsnok­sága felvette a kapcsolatot az MDF vezetőivel. A tárgyalások is- merkedésjellegűek, nem ellenséges hangulatúak. Jónak tartjuk, hogy lépni tudtunk a kapcsolatok felvé­telében. Részünkről az ilyen talál­kozásokra megvan a készség. — Végezetül egy utolsó kérdés: hogyan politizálnak a munkásőrök, hiszen a testületben nics semmilyen pártnak szervezete? — A testületben eddig sem volt pártszervezet, s aki az MSZMP- nek volt a tagja, az saját pártalap- szervezetében politizált, dolgozott. Véleményem szerint a jövőben sem, a' többpártrendszer keretei­ben sem lehet a munkásőrség a politikai pártok harcának színtere. Minden párt tagja lehet munkásőr, de továbbra is csak az alapszerve­zeténél politizálhat — mondta be­fejezésül Vízin Miklós. Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom