Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 20. „KÉT-HÁROM SEMMITTEVŐ VEZETŐ JET NÉGY ÖT DOLGOZÓRA” Egy nyereséges vállalat vesztesei? Ritka mezőgazdasági vállalkozás mondhatja el manapság magáról, hogy nyereséges. Igaz, a kunfehértói borkősavüzem már csak közvetve nevezhető mezőgazdasági vállalatnak, amennyiben az alapanyag, amellyel dolgozik, mezőgazdasági termék, valamint azáltal, hogy jelenleg még a Kiskunhalasi Állami Gazdaság leány-, vállalataként prosperál. Sokkal jellemzőbb már az ipari, a vegyipari arculata. Elmondhatja viszont, hogy nyereséges. Az elmúlt három év alatt hatvanszázalékos bruttó bérfejlesztést ért el. Most mégis elégedetlenségről kaptunk hírt a munkások köréből. Szerkesztőségünket telefonon hívta fel az üzem egyik dolgozója s kérte, nevét tartsuk titokban, mert korábbi rossz tapasztalatai ezt indokolják. Elmondta, hogy az üzemben, de főként a borkősav- tartarát ágazatban a fizikai dolgozók hangulata rendkívül rossz. Bérfeszültségek, rossz üzemszervezés, hanyag gazdálkodás okozzák elégedetlenségüket. Vélt vagy valós sérelmek A személyes beszélgetések az olt dolgozókkal igazolták a hangulati jelzéseket. — Két-három semmittevő vezető jut négy-öt dolgozóra. A műszak vezetők és helyetteseik, meg a függetlenített csoportvezetők a mi hátunkon élnek, mégpedig jól. — Nem végeznek azok se papírmunkát, se termelőmunkát, csak felveszik a nagy pénzeket, mi meg a tizedét kapjuk legfeljebb. — Volt, hogy az egész napot átsakkozták. — Nézze meg, át se öltöznek, ünneplőben lófrálnak, és úgy beszélnek az emberrel, mint a kutyájukkal. — Kérdem én, ha szegény az ország, hogy lehet, hogy az értékes hígseprőt feldolgozás helyett a csatornába engedik, s amikor szólunk miatta, azt mondják a közvetlen vezetők, ne törődjünk mi azzal. Ilyen és ehhez hasonló kifaka- dások fogadtak, de nevüket nem adták az emberek a véleményükhöz. — Maga elmegy, mi meg maradunk, aztán nagyon könnyen megtalálják a módját, hogy elüldözzék az embert. Igaz, nyugtatom is akadt egy jól öltözött termelésirányító személyében: — Nem olyan vészes dolgok ezek, hogy az újságnak kellene foglalkozni velük. Kérdésemre, hogy ő mennyit visz haza havonta, tízezer- nchányszázzal válaszolt. Azt már nem kérdeztem, mennyi prémiumot kapott. A dolgozók ötezer körüli átlagbérrel talán indokoltan látják vészesebbnek a helyzetet. Baráti Péter, a vállalat igazgatója, amikor bejelentkezem, eléggé zaklatott állapotban fogad. Több mint kétórás termelési tanácskozásról jön, ahol hasonló felvetések hangzottak el. — Vélt vagy valós sérelmek alapján egyfajta vezctőellenesség van kialakulóban — mondja. —: Biztosan van sok igazság is ezekben a felvetésekben, de nem zárba-: tó ki a rosszindulat sem. Ez a vállalat súlyos koloncokat hordoz, nagy lemaradással kezdett, s bár az utóbbi időben nagyon szépen fejlesztettünk bért, nyereséggel zártunk, az anyavállalaton belül az élre kerültünk, a nehezedő gazdasági környezet hatására a korábbi problémák egyre élesebbé válnak. Ahhoz, hogy ezekre a felvetésekre választ tudjak adni, nekem is idő kell, hogy utánanézzek. A tanácskozáson ígéretet tettem, hogy két héten belül leülök a dolgozókkal és megvitatjuk ezeket a problémákat, s lehet, hogy javaslatokat kérek tőlük a megoldásra. A kérésre, hogy jelen lehessek ezen a találkozón, minden további nélkül igent mond. Ki szólt az újságnak? Elképzelésem, hogy lapunk ily módon részese lehet egy alkotó vitának, nem vált valóra. A szeptember 7-ei termelési tanácskozást ugyanis — melyre az én meghívásom szólt — inkább afféle „kirakatbeszélgetésnek” szánták. Mint kiderült, ezt megelőzően már összehívták az üzemrész dolgozóit, ahol szinte jegyzőkönyvi alapossággal olvasta fejükre a műszakvezető a reklamálóknak, hogy az alacsony órabér, a prémiummegvonás milyen korábbi mulasztás, hanyagság következménye náluk. Ott is elmagyarázták, s most is elismételték, hogy a feleslegesnek tűnő vezetők a vállalat biztonságos üzemelése szempontjából nélkülözhetetlenek. A dolgozók által felállított arány egyébként sem valós. Tulajdonképpen abból adódik a félreértés, hogy az emberek vezetőnek számítják azokat is, akik csak utánpótlásként szerepelnek a részlegvezető terveiben. Szaktudásúk ugyanis alkalmassá teszi; őket, hogy bármikor helyettesíthessék a műszakvezetőket. Az ily módon megállapított magasabb órabérük vagy prémiumuk aztán személyeskedést vált ki a többi- ekből. Az igazgató közölte, hogy időközben megtörténtek a felelősségre vonások is, a lazsáló műszakvezetők, a alapanyagot indokolatlanul csatornába engedők hanyagságuk miatt elnyerték vagy el fogják nyerni méltó büntetésüket. Egyet nem sikerült még kideríteni a vezetőknek, hogy ki szólt az újságnak. Ennek érdekében ugyanis észre és szívre ható, valamint indulatos példabeszédek egyaránt elhangzottak a jelenlétemben, mondván, nem az újság, a közvélemény nyomása fog az üzem dolgaiban rendet teremteni. Bár a tények ütköztetése ezek szerint már lezajlott, néhány bátortalan hozzászólás— gondolom, inkább a becsület kedvéért — maradt tnég az emberekben a „próbatárgyalásokról”. — Ha beállítanak egy gépsort, miért nem beszélik meg velünk, hogy jó lesz-e? Ne utólag derüljön ki, hogy használhatatlan, akkor meg lebontjuk. — Amíg a gyárban órabérezés van, a vezetőknek meg fix bére, nincs érdekeltség. — A műszakban dolgozók éjszakai pótlékából annyi a levonás, hogy szinte semmivel sem kapnak többet fizetéskor, mint a többiek. — Hogyan lehet hatvanszázalékos a bérfejlesztés, ha én öt évvel ezelőtt is ennyit vittem haza? — mondta egy-egy felszólaló. Ami nem a sajtó feladata Baráti Péter igazgató válaszában elmondta, hogy a vezetőknek közel sincs fix bérük, meri a fizetésük bizonyos százaléka náluk is a nyereség függvénye. A bérfejlesztés pedig azért nem érződik ilyen magas százalékban, mert az adózás révén jó része elúszik. Megszűntek a vgmk-k is, a puszta fizetések természetesen kevésnek bizonyultak. A műszakpótlékok ügyét viszont meg kell vizsgálni, s erre jó alkalom lesz jövőre a vállalati formában várható változás. Az új kollektiv szerződés ki fog térni erre a problémára. Az igazgató azt is elmondta, hogy úgy látja, az elmúlt napok eszmecseréinek mindenképpen haszna volt, szerinte javult a dolgozók hangulata. De hozzátette, hiba, ha ilyen fórumok kellenek ahhoz, hogy a sérelmek felszínre jöjjenek és tisztázódjanak a félreértések. Egy jól működő vezetői hálózat ki kell hogy küszöbölje ezeket a hibákat. Nem volt: ugyan egy érteim ü számomra, mit nevez az igazgató hibának, csak remélem, hogy a jól működő vezetői hálózat a hibák okait fogja kiküszöbölni, s nem azokat, akik ezeket észlelik. Messze egyetértve azzal, hogy nem a sajtó, a közvélemény dolga megoldani az üzemszervezést vagy a bérrendszer zavarait, úgy érzem, szolgált némi tanulsággal az eset. Ahogy a vállalat vezetői is megállapították; az információ áramlásában, á felépített rendszerben hiba van (mintha ismerős lenne ez a mondat), ha a dolgozók közvetlen vezetőik helyett a sajtóhoz fordulnak a problémáikkal. Mégsem hiszem igazán, hogy az embereknek csak a megfelelő fórum hiányzott, ahol kibeszélhetik sérelmeiket... Hajós Terézia TÚLVANNAK AZ IPARI SZERKEZETVÁLTÁSON — KEVESEBB FÜGGETLENÍTETTEL, HATÉKONYABBAN — SZOMSZÉDAINK MÁSKÉNT ADÓZNAK — BESZÉLGETÉS KARL HAAS TITKÁRRAL így látják az osztrák vasasok Rövidre szabott kecskeméti látogatásakor nehezen talált interjúkészítésre időt Kari Haas, az osztrák fém-, energiaipari és bányászati dolgozók szak- szervezetének központi titkára. Ő maga ugyan csak délután tartott előadást a vasasakadémián, de nem akart egy szót sem elszalasztani a délelőtti fórumokból. A lehető legilletékesebbektől, magyar szaktársaitól próbálta megismerni, megérteni az itteni helyzetet, változásokat. Az ebédidőből elcsípett negyedórában kértem meg: mutatkozzon be olvasóinknak, mondja el, miként lesz egy középkorú osztrák munkásból tömeg- szervezeti vezető. Szerszámkészítőként dolgoztam sokáig Grazban, a Steyr—Daimlers- Puch AG. műveknél. Munkatársaim úgy vélték, hogy a bértárgyalásoknál keményen, következetesen védem érdekeiket. Talán ezért választottak meg előbb a műhelybizottságba, majd vállalati függetlenített titkárnak. Közben tanultam, néhány éve országos titkárnak választottak, hangsúlyozom: választottak. — Keveset tudunk az osztrák szakszervezetekről. Eléggé egységes nálunk a mozgalom. Ez alatt azt értem, hogy nincsenek pártok szerint szerveződött külön szak- szervezetek, mint például Franciaországban. Az osztrák szakszervezeti szövetség mint csúcsszerv 15 ágazati szakszervezetet képvisel. A tagság önkéntes, a szervezettség 67 százalékos. A mi szakszervezetünk a maga 250 ezer tagjával a legerősebb, szervezettségünk is a legjobb, több mint kilencvenszázalékos. — A politikai, a párterőviszonyok tükröződnek a szakszervezeti progra(Tótli Sándor felvétele) mokban, az érdekvédelmi küzdelmekben? Természetesen. A mi ágazatunkban is 3 frakció működik, a vezetőség összetétele nagyjából kifejezi szaktársaink pártállását, nézeteit. A szocialista a legerősebb. Tagságunk 75-80 százaléka ehhez tartozónak vallja magát. Minden tizedik munkatársunk a keresztényszocializmustól vagy más keresztény irányzatoktól reméli Ausztria további virágzását, saját helyzetének jobbulását vagy a mostani viszonyok fennmaradását. A kommunisták aránya 3-4 százalék. — Már a monarchia korában megkezdődött a szakszervezetek elbürokratizálódása, mind több hatalmat ragadtak magukhoz a tisztségviselők. Elnézést, hogy pont Öntől kérdezem: a dolgozók vagy az apparátusok érdekeit képviselik a tömegszervezeti vezetők? Szakszervezetünkben összesen 165 függetlenített dolgozik. Titkárok, munkatársak, gépírónők, takarítók. Visszatérve eredeti kérdésére: nem számíthat újraválasztásra, aki elfelejti, hogy kik küldték. — A személyi jövedelemadózás viszonylag kedvező feltételei mennyiben köszönhetők a szakszervezetéknek? A legutóbbi módosításnál sikerült megakadályozni néhány, elsősorban a dolgozókat hátrányosan érintő elgondolás megvalósítását. — Adóznak-c a hivatalosan a létminimum alatt élők? — Nyolcezer schilling havi jövedelemig nem kell adózni. Az alsó adósáv 10 százalékos. Bizonyos kedvezményeket kaphatnak a lakásépítők, az otthonukat felújítók. — Mennyi az átlagjövedelem? A mi ágazatunkban viszonylag jók a keresetek. Egy gyakorlott, szorgalmas forgácsoló például 15-16 ezer schillinget vihet haza. Most már az év végi többletjuttatáson kívül a szabadság időszakára is emelt fizetés jár. — Botorság volna néhány adat alapján hasonlítgatni, hogy miként élnek az osztrák és miként a magyar munkások. Kétségtelen, a Lajtán túl lényegesen magasabb az életszínvonal. Mégis rákérdezek a lakásbérekre, a lakáshelyzetre. — Egy jobb, háromszobás lakás elviheti a icereset egyharmadát, egynegyedét. A szerényebb olcsóbb, [fiú házasoknak sem kell évekig önálló otthonra várni, azonban a kínálat változatosabb is lehetne. — Ismereteim szerint a munkanélküliség kevésbé nyomasztja Ausztria gazdaságát, mint például a Német Szövetségi Köztársaságét. Az ipari szerkezetváltás azonban a szákszervezeteknek is föladja a leckét. — Mögöttünk van az államosított ipar szerkezetváltása. A szakszervezetek révén sikerült gondoskodni az átszervezések miatt rövidebb-hosszabb időre munka nélkül maradtak létbiztonságáról. Abban is érdekeltek voltunk, hogy bizonyos üzemek bezárása után egyes vidékek ne kerüljenek túlzottan hátrányos helyzetbe. — Szívesen hallanánk egy konkrét példát. — Egy linzi gépgyár megszüntetésekor gondoskodtunk többféle biztosítékról. Hatszáz ember sorsa változik az üzem bezárásával. Részbeni közreműködésünkkel, az ott feleslegessé váló munkások, középirányítók közül sokan a konszern más üzemeiben kaptak állást. Az acélipari alapítvány támogatásával szervezett egyesület segíti az átképzést. Természetesen a szakszervezet is támogatja új munkahelyek teremtésében a vállalatot. Legyen a munkaadó számára is előnyös az új álláshely, különben szembekerülnénk a szerkezet- váltás eredeti céljával. Más intézkedések is garantálják az érintettek létbiztonságát. A nyugdíjkorhatárhoz közeliek bizonyos végkielégítést kaphatnak. Három évig számíthatnak segítségünkre az átszervezéssel nehéz helyzetbe kerültek. — Kedves Kari Haas, már várják magyar szaktársai. Köszönöm a tájékoztatást. Örülnénk, ha egy évtized múltán Önök is olyan érdeklődéssel hallgatnák az ipari átalakítás és a szakszervezeti megújulás kedvező magyarországi tapasztalatairól elhangzó előadást, mint most mi az Önét. ..Feszülten figyeljük a magyar politika, a magyar szakszervezetek törekvéseit. Meghívtuk Ausztriába az új mozgalmak vezetőit. Meghallgatjuk őket, vitatkozunk velük. Reménykedünk a reformok sikerében. Tudjuk, nagy nehézségekkel számolhatnak, de elérhetik céljaikat, ha következetesek maradnak. H eltai Nándor • Alexander Calder: Tájkép. Nyomatok a nagyvilágból Kiállítás Tihanyban • Picasso: Fiatal spanyol paraszt. New Yorkból, a Transworld Art Inc. Kiadó és a Carol és Alex Rosenberg Gallery gyűjteményéből egy nem mindennapi kiállítás érkezett Magyarországra. Ötvenhat ismert európai és amerikai művész százötven nyomata. Picasso, Vasarely, Dali, Henry Moore, Andre Masson, Esteban Vicente, Karel Appel, Rauschenberg, Segal, Oldenburg, Robert Indiana és mások neve jelzi, hogy a modern művészet élvonala sokoldalúan van ebben az anyagban képviselve. A Tihanyi Múzeum e változatos tárlatát a Novotrade Rt. szervezte. Az a Novotrade, amely már a Sotheby aukciósházzal is társult magyarországi műtárgyak külföldi értékesítésére. A műfaj, amelyet printnek (nyomatnak) nevez a szakirodalom, s amely napjainkban egészen más fogalmat fed, mint a hagyományos nyomat vagy sokszorosított grafika, rendkívül népszerű Amerikában. Az ötvenes-hatvanas években az USA-ban elterjedt színes nyomatok önálló művészi célokat szolgáltak, hatásukban a festészethez közeledtek. Korábban, évszázadokkal ezelőtt, csak a hagyományos kézi technikákat (a fa- és rézmetszést, a kőnyomatot) tekintették eredeti alkotásnak, ámennek készítésében a művész saját kezűleg közreműködött. A print forradalmát a kézi beavatkozást nem igénylő technikák (ofszet-litográfia, fotónyomat stb.) megjelenése eredményezte. Amikor is a nyomatkészítő műhelyekben már nem a magányos művész, hanem egy-egy csoport működik közre a művész irányításával. A technika mellett a nyomatok mérete is változott. S a nagyméretű prin- tek kikövetelték maguknak a helyet a lakások és a kiállítótermek falain. Miközben a print festményként viselkedett, a festmények is éltek a nyomtatott technikával, s azonos stílus- és tendenciajegyek is közelítették a műfajokat. Az ötvenes évek végén az ofszet-litográfia festői hatását, a hetvenes években viszont a cool-printet a (hideg nyomatat) részesítették előnyben. „A cool- print nem jelentett meghatározott nyomtatási eljárást, csupán annyit, hogy a korábbi nézetekkel szöges ellentétben száműzni kívántak mind a nyomat, mind a festmény felületéről minden kézi beavatkozásra — s így a művész egyéniségére — utaló jelet.” Ez pedig a neoavantgarde ízlését tükrözte, amely még a festményen is a mechanikus eljárásokat kedvelte. (Fotórealista, minimal art, op-art alkotások tanúskodnak ilyen hatásokról). A nyolcvanas évek ízlése a monotypia, a mono- print elterjedésének kedvez. A print mostanra alig különbözik a festménytől. Technikái keverednek, a táblaképeken éppúgy felhasználnak fotó- és nyomattechnikát, mint ahogy a nyomatot kézzel festett részekkel egészítik ki. S a variációk szinte cldönthe- tetlenné teszik, hogy kézzel festett nyomatról vagy inkább nyomatra felvitt, papírra készült festményről van-e szó. Az amerikai földrészen a nyomatok elérhető ára is e művek népszerűsíthe- tőségének kedvez. Kádár Márta BIZTOS JÖVÖ! A KISPESTI TEXTILGYÁR átképzős tanfolyamot indít textilnyomó és -festő munkakörök betanítására A tanfolyam 3 hónapos, melynek elvégzése nyomó és festő munkakörök betöltésére jogosít. Felvételre jelentkezhetnek a 18. életévüket betöltötték. KERESETI LEHETŐSÉG: a tanfolyam ideje alatt 6000 — Ft után 8000-12 000— Ft. A vállalat felvesz továbbá gyakorlott textilnyomó és -festő dolgozókat is. KERESETI LEHETŐSÉG: a gyakorlattól függően 8000—15 000,— Ft-ig Többletmunkával a kereset növelhető. Vidékieknek szállást biztosítunk, aminek díja havi 500,— Ft. Jelentkezni lehet: KISPESTI TEXTILGYÁR 1184 Budapest, XVIII., Fáy u. 2. Telefon: 1 575-555/152. munkaügyi osztály 2141