Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

1989. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 5

MEGYEI ÉVKÖNYV

Szlovák tájház — a dunaegyháziak büszkesége

„Szerencsés az a falu, amely — ebben a históriát újrateremtő, zavaros világban közvetlenül is találkozhat a múltjával. Ahol egyének és közösségek szorgossága még időben összegyűjtötte őseink hagyatékát.

Boldog lehetsz,

Dunaegyhá- za... ”

A dunaegy- házi szlovák tájház vendégkönyvéből idézzük ezeket a sorokat, egy Kassa melletti faluból érkezett pedagógus vallomását. Aki, mielőtt tollat

fogott volna, meghatottan tanulmányozta az alföldre került rokonság kiállított emlékeit.

Nagyon egyetértünk a messziről jött nótáriussal. A kétezer lakosú, szlovák anyanyelvű falucska valóban, méltán büszkélkedhet hagyományápoló szorgoskodásával, s az ősi Petrik-féle házban kialakított helytörténeti gyűjteményével.

Az igen gazdag néprajzi anyag gyűjtője, gazdája, az oda érkező vendégek szíves kalauza a Hopka család.

Az Álba Volán dunaújvárosi telepének festő mestere, Hopka Sándor évtizedek óta lelkesen kutatja a falu históriáját. Szorgosan gyűjti az 1700-as évektől felvidéki szlovákokkal újratelepített Duna-parti falucska egykori lakóinak használati tárgyait, munkaeszközeit, bútorait. A lakásán tárolt, összezsúfolt anyag bemutatásának kínált megfelelő helyet a település tanácsa, amikor 1983-ban — megvásárolta a falu egyik legöregebb nádfedeles házát. Az átadás óta több ezer érdeklődő kereste föl a számos kuriózumot is rejtő bemutatót.

Különösen gazdag a szlovák nemzetiségi anyag: ruhák, díszesen festett bútorok és az evangélikus hitélet rekvizítumai. Értékes az alföldi fazekasműhelyek termékeit bemutató kiállítás is. A falusi „ezermesterek” leleményességét dicsérik az eszkábált szerszámok, s a házilag készített díszilletve ajándéktárgyak. Természetesen nemcsak a helyi folklór tárgyi kultúrája ismerhető meg a kiállításon. Az újratelepítést megelőző korok, kultúrák szokásait, vallását is tanulmányozhatják, akik ellátogatnak Dunaegyházára. (Az udvaron például Interscisából származó faragott kövek láthatók.)

Mint azt Hopka Sándornétól megtudtam: az idei nyáron feltűnően sok külföldi vendég érkezett. Egyéni turisták és az utazási irodák csoportjai. A vendégkönyvben Csehszlovákiából, Franciaországból, Ausztráliából és az Egyesült Államokból érkezett érdeklődők gratulációit is felfedezhetjük. Á helyi és a környékbeli iskolák is gyakran tartanak múzeumi és környezetismereti órákat az öreg épületben.

— f —

A terveknek megfelelő ütemben halad a Parlament üléstermének felújítása. Az elektromos vezetékek felújításán kívül a terem berendezéseit is rendbehozták, mindenekelőtt a padsorok, a belsőtéri faburkolatú szerkezeti elemek szorultak nagyjavításra.

A lépcsőházban és a karzati szinteken befejeződött a festés. Restaurálták a festményeket és a szobrokat.

Az ülésterembe bevezetik a legmodernebb technikát, a sokat emlegetett szavazatszámláló berendezést, amit a FOKGYEM Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó szövetkezet gyártott.

A képviselői hozzászólórendszert a Budapesti Elektroakusztikai Gyár készítette és az őszi ülésszakon már ez is segíti a munkát. (MTI-fotó)

Felújítják a Parlament üléstermét

A statisztikai szolgálat azon törekvése, hogy a szakembereket, valamennyi politizáló pártot, a döntéshozó szférát, illetve az egész lakosságot sokrétű információval lássa el, leginkább a megyei évkönyv útján valósulhat meg.

Idén az évenként megjelenő sorozat 33. kötetét adja közre a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága. Jó szervezéssel sikerült az előző éveknél korábbi időpontban megjelenni a „piacon” a mintegy 290 oldal terjedelmű, széles körű statisztikai információkat tartalmazó kiadvánnyal.

A 700 példányban megjelent évkönyvben 21 szervezet tevékenységének reklámozása is helyet kapott. Egyszerűsödött a forgalmazás, mivel most a KSH megyei igazgatósága címén megrendelhető (telexen is!), illetve a helyszínen megvásárolható.

Az évkönyv az előző éviekkel azonos szerkezetben készült és a benne regisztrált adatok hűen tükrözik gyorsan változó világunkat. Ezek közül egy kis kiemelés!

Bács-Kiskun a statisztika tükrében

Bács-Kiskun megye lakónépességének száma 1988 végén már nem érte el az 552 ezer főt. A lakosság számához mérten 12,4 ezrelék volt az élveszületési és 14,1 ezrelék a halálozási arány 1988- ban az előbbi tovább romlott, az utóbbi valamelyest javult az egy évvel korábbihoz képest. A lakó- népesség mintegy ötödé nem érte még el a 14. életévét, csaknem ugyanennyien pedig 60 évesnél idősebbek voltak, csakúgy, mint az előző évben. A lakóhelyváltoztatások egyenlegeként 810-zel csökkent a megye népessége.

A bölcsődés korúaknak és az időseknek csak abg egytizede részesült társadalmilag szervezett közösségi ellátásban, viszont az óvodás és iskolás korúak részére ez megfelelő szinten többnyire biztosított. 1988-ban csaknem 2200 gyermek volt bölcsődés, 98- at csecsemőotthonban gondoztak, több mint 21 ezren jártak óvodába. Az általános iskolai tanulók száma töBb mint 65 és fél ezer volt és 2100 fogyatékos gyermeket is oktattak. Tizenegyezer szakmunkástanuló és majdnem ugyanennyi középiskolás tanult az iskolákban. A felsőoktatási intézményekben — a más megyei

székhelyű felsőoktatási intézmények megyébe helyezett tagozataival együtt — 2 és fél ezren tanultak a nappali, esti és levelező tagozatokon.

Az idősek közül alig 2 ezret gondoztak a szociális otthonokban, hasonló számban voltak az idősek klubjának tagjai és több mint 3 és fél ezren részesültek házi szociális gondozásban.

A megye lakói közül több mint 300 ezren tartoznak a 20-59 évesek korcsoportjába, akiknek döntő többsége aktív kereső foglalkozást folytat, de vannak még tanulók, gyesen lévők, sorkatonák stb., az állami és szövetkezeti szervezetek viszont 60 éven felülieket is foglalkoztatnak; Ma már szép számmal vannak szabad foglalkozásúak és vállalkozók, egyéni gazdálkodók, magán kisiparosok és kiskereskedők stb.

A kereskedők e sokszínű skáláján belül 1988 év végén az állami és szövetkezeti szervezetek több mint 218 ezer főt tartottak munkajogi állományban, akiknek majdnem 80 százalékát az anyagi ágakban foglalkoztatták. Az ösz- szes létszám háromnegyede fizikai foglalkozású volt. A foglalkoztatottak kormegoszlása az előző évihez képest alig változott, a 15—29 évesek 28 százalékot képeznek, a 30—39 évesek 31 százalékot, a 4(1—54 évesek pedig 36 százalékot.

A fizikai és szellemi foglalkozásúak együttes létszámának egy- harmada a mező- és erdőgazdálkodáshoz tartozik, egynegyede az iparban, csaknem egytizede a kereskedelemben dolgozik, 5 százalék körüli arányokban pedig a közlekedés, posta és távközlés, illetve az építőipar foglalkoztatja őket.

A fizikaiak 5 százaléka, a szellemi foglalkozásúaknak pedig majdnem 7 százaléka vett igénybe gyermekgondozási díjat vagy segélyt. A rajtuk kívüli összes létszámból az 1988. évi adatok szerint—a fizikai foglalkozásúak mintegy négytizede szakmunkás, ezen belül az iparban 44 százalék, az építőiparban 51 százalék, a mező- és erdőgazdálkodásban pedig csak 33 százalék. A betanított munkások 46 százaléka mellett mintegy 15 százalékot képeznek a segédmunkások. Ezutóbbiak aránya az anyagi ágakban már nem éri el a 13 százalékot, míg a nem anyagi ágak fizikai foglalkozású dolgozói közül majdnem háromtized a segédmunkások aránya.

A szellemi foglalkozásúak közül legtöbben (28 százalék) igazgatási, igazságszolgáltatási, gazdasági, áruforgalmi és forgalmi foglalkozásúak, csaknem ennyien dolgoznak számviteli, pénzintézeti, pénzügyi területen, közel egynegyede a szellemi foglalkozásúaknak egészségügyi és kulturális tevékenységet végez, és alig több mint egyötöd a műszaki foglalkozásúak aránya.

És tovább?

E rövid cikkben nincs mód arra, hogy a megye gazdálkodását, társadalmi jellemzőit, azok alakulását a nyolcvanas évtizedben; a megye településhálózatának rendszerbe foglalt adatait, mutatóit; az ország megyéinek és Budapestnek 20 oldalon közölt összehasonlító adatait mind bemutassam, illetve csak egy részét is elemezzem, de az, aki birtokba veszi az évkönyvet, a statisztikai ismeretek szerzésén túl a továbbgondolkodás, a múlt alapján az előrelátás örömét is megismerheti.

NEMERE ISTVÁN

Leszámolás

(6.) A régi piactér a folyóparton volt. Eléggé elhagya tott környék. Tíz perc múlva ott voltam. Biztosan elsőként érkeztem. Ebben nagyon reménykedtem — mert ha nem így van, negyedóra múlva erősen hűlni kezd a testhőmérsékletem. És az ilyesmi nem sok jóval kecsegtetett. Még sok munkám van az életben, legalábbis merész terveim szerint.

Több rozoga árusítóbódé között csatangolt a könnyű szellő, szemetet sodort ide-oda. Pár kóbor kutya, egy horkolva alvó csavargó az egyik sarokban... Senki tehát. Meglapultam, miután kikémleltem, merre lehet egérutat nyerni.

Jött egy autó. Lassan hajtott be a bódék közé. Mire közelebb jött, felcsavartam a hangtompítót a Magnum csövére. Nem mozdultam.

Ketten ültek benne. Szóval Pa- retti máris becsapott. Nyilván el akar tétetni láb alól, Hamson emberének hisz. Ezt mellesleg magam mondtam neki. No lássuk csak!

Az autó nem messze tőlem megállt, az egyik fickó kiszállt, és eltűnt az éjszakában. Tíz óra felé járt, sötét volt. A másik pasas közelebb gördült, aztán lekapcsolta a kocsi fényeit, és ő is kiszállt. Akkor már egy bódé mögött guggoltam, és vártam. Bal kézzel néhány kavicsot vettem fel. Az egyiket erre, a másikat arra dobtam.. . Kicsiny neszt keltettek. De annyi éppen elég volt.

A pasasok egymáshoz közeledtek. Mindkettő azt hitte, engem hall. Én meg halkan szóltam:

Hé, uram, itt vagyok.. .! és magam elé vetettem néhány kavicsot.

Majdnem egyszerre bukkantak fel, három bódéval odább. Igyekeztem nagyon kicsire összehúzni magamat.

— Jöjjön! suttogtam jó hangosan, akár a színészek a színpadon. Szerintem nem voltam nagyobb, mint egy macska.

Csaknem egyszerre lőttek. Jó reflexeik lehettek. Az egyik kétszer, a másik csak egyszer. De az is elég volt. Sztereóban, kétoldal- ról hallottam, hogyan zuhannak a

piszkos földre. De azért vártam. Óvatos vagyok, említettem már. Hallgatóztam, majd háttal húzódtam vissza, a bódék között kinéztem. Két fatörzsszerű mozdulatlan árny hevert a földön a csillagfényes égbolt alatt.

Beültem a gazdátlanul maradt kocsiba, és a Szent Tamás templom környékére hajtottam.

Most is csak néhány gyertya égett az egyik oltár előtt.

Halkan lépkedtem a fal mellett. Clara mégis meghallotta, felnézett. Szép volt az arca gyertyafényben is. És megéreztem azt, amit már olyan régen nem éreztem. Valaki bízik bennem. Különben nem jött volna ide.. . Persze, nem kenőd- tem el, az nem az én formám. Hányaveti, mégis nyugodt léptekkel mentem oda hozzá.

— Minden rendben van, kislány?

— Engem is gyanúsítanak — felelte köszönés nélkül. Néztem a szemét. Nem hazudott. — Mivel maga nem tért vissza a szállóba, gyanús mindenki, akivel csak egy szót is váltott Erdingben.

— Van valakije itt?

Senki. Nevelőintézetben nőttem fel, a szálló az első munkahelyem.

Suttogva beszélt, és_ ez illett a helyhez, a helyzethez. Én sem kiabáltam:

— Jöjjön!

Tíz perc múlva a kis utcában voltunk. A kulcs ellenállás nélkül fordult a zárban. Bementünk a sötét utcába. Nem kérdeztem, Paretti vagy Hamson emberei gyanúsítják Clarát. Talán mindketten.

— Mit tudnak rólam? — kérdeztem, amikor beértünk a szobába. A villanykapcsolóhoz nyúlt, de lefogtam a kezét, megértette. A kezét viszont elhúzta tőlem. Megmutattam, hol az ágy, az asztal, merre a fürdőszoba. A kérdésemre csak utána válaszolt:

Anton Traun, körülbelül harmincnyolc éves, nálam fél fejjel magasabb, rosszul öltözött, csöndes alak.

Meg voltam elégedve, különösen, ami az öltözetemet illeti. Ilyen pasasból vagy ötszáz futkos Er- dingben, ők sem ismerhetnek mindenkit személyesen. Sem Paretti, sem Hamson nem idevaló.

— Nem éhes?

Nem, ettem a szállóban.

Feküdjön le, és próbáljon meg aludni. Nekem még dolgom

van. Reggel eldöntjük, mit teszünk

— és behúztam az ajtót.

Odakünn rám nevettek a csillagok, de ettől sem lett jobb kedvem. Beültem a zsákmányolt kocsiba, és egyelőre céltalanul elindultam a városba. Aztán megint egy telefon- fülkénél kötöttem ki.

Azon az éjszakán nagyon megszerettem a telefonokat, úgy látszik. Még nem volt tizenegy óra, amikor felhívtam Hamsont. Csak az egyik embere volt a telefonnál.

— Ki maga? - kérdezte. Hangjából ítélve fiatal lehetett. Talán az egyik testőre, mindenese.

— A bérgyilkos — feleltem egyszerűen. Kis csönd volt a válasz, aztán:

— Mi.. milyen bérgyilkos?

— Akit Paretti bérelt fel, hogy kinyírja a maga gazdáját.

Zavart csönd után — nyilván Hamson utasítására, aki hangszóróval hallgathatta a beszélgetést

— a testőr folytatta:

— És telefonon át akarja ezt megtenni?

— Értékelem a humorát, barátom. Én már útban voltam a maguk sasfészke felé, amikor Paretti két embere, akik elkísértek, összevesztek valamin, és az egyik pisztolyt rántott. Lelőtték egymást.

— Hm ... még ha így is van ... mi közünk hozzá?

— Megnézhetik a régi piactéren, ott hűlnek szorgosan. Hogy mi közük hozzá. .. ? Lehet, hogy meggondoltam magamat. Mondja meg Hamsonnak, száz rongyért elintézem Parettit, és végre nyugta lesz.

Megint csönd volt, aztán jött a válasz:

— Hamson úr azt mondja, nincs szüksége bérgyilkosokra.

— Semmi baj — mondtam gondtalanul. — Akkor megyek tovább. Magukhoz.

— Ide. .. ?

— Persze. Ha Hamson nem üti felül Paretti nyolcvanezres ajánlatát, akkor kénytelen vagyok tartani magamat az eredeti megállapodáshoz, és kinyírni Hamsont. Viszlát, hamarosan odaérek — és letettem. Aztán felhívtam a rendőrséget.

— Adja Binner kapitányt.

— Ki keresi? — érdeklődött az ügyeletes dühösen.

— Süket maga? Azt mondtam, a kapitányt kérem — feleltem kissé ingerülten. —- És ne kerteljen, hogy nincs bent. Ennyi halott egy álló évben sincs Erdingben, mint ma délután meg este. .. Flát biztosan ott van a hivatalában. Kapcsolja.

(Folytatjuk )

Milyen a lakosság struktúrája?

%/ ö ti