Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 5 MERJEN-E TERVEZNI A CIRÓKA BÁBTAGOZAT? — MIRE ELÉG A PÉNZ? — HOL VANNAK /4Z IFJÚSÁ­GI ELŐADÁSOK? — MENJÜNK AZ OPERETTRE? A színház „mostohagyerekei” Czipott Gábor és Kovács Géza nyilatkozik Azt hiszem, felesleges bemutatni a Cirókát. A több évtizedes múltra visz- szatekintő kecskeméti bábcsoport né­hány évvel ezelőtt került a Katona Jó­zsef Színházhoz. Önállóan dolgozhat­nak, külön pénzből gazdálkodhatnak, mint a teátrum bábtagozata. Figyelem­re méltó terveket szövögettek, például azt, hogy a színházépület közelében ta­lálható kiszsinagóga épületében ha majd újjávarázsolják — kialakíthatják otthonukat, a bábművészet kecskeméti fellegvárát. Tudjuk, ez másképp ala­kul. Évente több bemutatót terveztek, átgondolt koncepció alapján. Észrevet­tük: sorra maradtak cl premierjeik. Azt gondolhatjuk, nem igazán fon­tos a színház irányítóinak, a művészeti irányvonal képviselőinek a kecskeméti bábtagozat. Érzik ezt maguk a szerző­désben álló bábművészek is. Ahogyan ők fogalmaznak: úgy érzik,.csak nyűg­nek vannak. Pedig be kellene már látni az ifjúsági előadások hasznát, hasznos­ságát. Lehet, hogy pillanatnyilag nem térül meg a „befektetés”, de hosszú tá­von bizonyosan eredmény érhető el. Gondoljunk arra, hogy a most öt-hat és tizenéves gyerekek később, felnőtt­korukban is örömmel váltanának je­gyet a pompázó nagyszínházba, a szá­mukra érdekes előadásokra. Erre a „nevelési célra” egyelőre senki sem gondol? Arról pedig egy külön írás szü­lethetne, hogy miért nem tartják igazán fontosnak az ifjúsági előadásokat. Ha jól emlékszem, utoljára 1987-ben tűz­tek műsorra iskolásoknak szóló dara­bot, Móricz Zsigmond Légy jó mindha­lálig című színművét. És aki most sze­retne neki való, hozzá szóló produkciót végignézni? Hallom, megteheti, ha egy könnyű kis operettre vált jegyet, vagy inkább bérletet. Ez azért mégis csak merénylet az iljúság ellen! A Ciróka Bábtagozat évadonként mindössze háromszázötvenezer forint­ból viheti színre tervezett darabjait. Évek óta nem változott ez az összeg! Ha négy esztendővel ezelőtt három­négy bábbemutatót megtarthattak ennyi pénzből, mára ez legfeljebb két színvonalas produkcióra elég. Egyelőre tehát nem tudják a cirókások, hogyan valósítsák meg a most induló színházi szezonban az elképzeléseiket. Három­százötvenezer forintnál, ha alaposan utánanéznénk, talán még a direktor is többet keres egy idényben ... A Ciróka Bábtagozat vezetői tanács­talanok. Tudomásul vették: további harcos évek várnak rájuk, mire megho­nosodhat végre Kecskeméten a bábmű­vészet. Ezt a színházban szeretnék elér­ni. Mostohagyerekek ők, az biztos. Még az évadnyitó társulati ülésen sem említették meg létüket, pedig éppen most szerződött a társulathoz egy új művészeti vezető: Czipott Gábor. Az Állami Bábszínháztól jött Kecs­kemétté. A fővárosi társulatnak 1973 óta volt tagja. Most mégis inkább vidé­ken próbálkozik. — Mit ígért a színházvezetés? kér­dezem a fiatal bábművészt. Semmi különöset. Ha ígérnek is, nem biztos, hogy teljesülnek a szavak­ban kimondottak. Korábban volt már kapcsolatom a Cirókával, a Búbos vi­tézben vendégként is játszottam. Ez év tavaszán derült ki, hogy ősztől ide szer­ződöm. Alapos műsortervet készítet­tem, amely természetesen máris felbo­rult. Továbbra is a kamaraszínházban játszunk majd. A próbákat délutánon­ként tarthatjuk, ami azt jelnti, hogy a műszaknak akkorra el kell készülnie a színpad átrendezésével, ha délelőt má­sok próbálnak. Nem tudom, ezt med­dig bírják, bírjuk majd. — Milyen terveket dédelgetett? Azt gondoltam, hat bemutatót tudunk majd tartani. Anyagi okokra hivatkozva jó, ha hármat megvalósít­hatunk. Nem tagadom, háromszázöt­venezer forintból lehet, hogy ezeket sem sikerül véghezvinni. Így kezdeni az évadot? Kétségek között? Ez nem túl ösztönző a művészeti munkára nézve. Terveztem: a Vásárfiák című, két egy- lelvonásos darabot, a Három narancs szerelmesét, a Szegény Dzsoni és Árni- kát, a Fehér szerecsent, a Fehérlófiát és a sikerdarab, a Szegény ördög felújítá­sát. — Szép, szép, de ... ... el kell kezdeni a munkát. A Szegény ördög bemutatója szeptem­ber végén, a Három narancs szerelmese című bábdarab premierje pedig novem­ber 11 -én lesz. És utána, majd meglát­juk. A Ciróka Bábtagozat mindössze ki­lenc taggal igyekszik profi munkát vé­gezni. Terveik szerinl hétfőn két, ked­den és szombaton délelőtt cgy-egy elő­adásra várják a gyerekeket. Ahová hív­ják őket, örömmel útra kelnek. Kovács Géza évek óta megszállottan egyenget­te a Ciróka útját, jelenleg még sincs mindennap a bábosokkal. Prágában tanulom a bábművésze­iét meséli. Az egyéves nyclvclőké- szítőt most fejeztem be, lényegében ősztől kezdődne a szakirányú képzés. — Kezdődne? Úgy döntöttem az illetékesek hozzájárulásával , hogy egyéves posztgraduális képzésen veszek inkább részt. Aki hozzászokott a játékhoz, a bábozáshoz, annak nehéz elviselni a „tétlenséget”. Szabadon látogathatom az órákat, a színházakban végig köve­tem a darabok színre kerülését, utána pedig jövök vissza Kecskemétre. Úgy érzem, elegendő lesz egy esztendő. Le­hetőségem nyílik majd arra, hogy a jövőben is ellátogassak Prágába. Bará­ti kapcsolataim révén rendezőket, ter­vezőket hívok majd a hirös városba. Megjegyezném, hogy északi szomszé­dainknál egészen másképp bánnak a bábművészettel. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a cseh-morva területen tizenkét bábszínház várja tárt kapuk­kal a gyerekeket. Nálunk az egész or­9 Bárhol jelenik is meg a Ciróka, közönségre talál. szágban mindössze négy társulat dol­gozik. — Az okokat hosszasan vizsgálhat­nánk. Igen, ebbe nem érdemes belemé­lyedni. Annyit azonban jó lenne elér­nünk, hogy a befektetett szellemi mun­kát elismerjék, egyenrangú partnerként kezeljenek bennünket a kecskeméti színházban. Több éve arra törekszem, hogy kialakulhasson a Ciróka sajátos arculata. Ez addig nem következik be, míg a Gábor által is emlegetett gon­dokról kell nyilatkoznunk. A kecskeméti Katona József Szín­házban vezetőváltásra készülnek. Csak reménykedhetünk, hogy az új igazgató gondol majd a jövő színházba járó nemzedékére, a mai fiatalokra, gyere­kekre. A Ciróka Bábtagozat készen áll arra, hogy újabb és újabb nézőket to­borozzon, hódítson meg. Borzák Tibor A térképen is megtalálható Bol- dogujvár, ez a kies dunántúli megyeszékhely. Hajdan nagy ka­tolikus polgárfészek, mára szoci­alista iparváros. De a múlt szé­gyenbélyegét így sem tudta le­mosni (eltüntetni), számtalan templom ékteleníti cl fogcsikor­gatva „történelminek” elismert belvárosát. Ennek ellensúlyozá­sára épült a megyében egy igazi szocialista mintaváros, ahogy azt a szocialista építészet, életforma, embertípus megkívánja. No, itt nevelték-nevelgették azt a káderállományt, melyből jutott Boldogújvár vezető testü­letéibe is. Eszmeiségben megbíz­ható és testsúlyban bővelkedő elvtársakról van szó. Történt azonban, hogy a me­gyeközpont tanácselnöke várat­lan átigazolt az égi kádermezők­re, s kellett helyette másik. Ugyanabból a merítésből, szín­tiszta szocialista forrásból. Ki is szemelték a minden szempontból alkalmatos utódot: apja munkás­őr volt, 57-ben pufajkás, anyja nagyüzemi párttitkár. Föl- és le­menői között számtalan kiváló harcos található. Védték ezek a szocialista rendet, rendetlenséget, ha kellett, ha nem. De ajutalom nem is maradt el. Valamennyien belvárosi tanácsi lakásban tenge­tik életüket, abból a 20 ezer forin­tos, kiemelt nyugdíjból, amit az • Czipott Gábor, az új művészeti veze­tő. 9 Kovács Géza még Prágában tanul. 9 Bodor Miklós grafikája. PUSZTAI ZOLTÁN: Küldetés A Sárkányt pediglen neked kell leölnöd fiam. Kuporgattam egy életen át. Kopját, pallost, veretes öltözetet, rostélyos sisakot, aranyozott sarkantyúkat, büszke pegazust s a hozzávalót megvettem mind Az égiek legyenek veled. DÚSA LAJOS: (CS)ŐSZ Lanyha ember, szeptember. Túl a nyáron, s még mégis benne vak csőszgond kerül, s a kerülő őrzi a jussom ellenemre. Lanyha ember a szeptember; úgy tesz magában, mintha lenne, s végzi a dolgát. Rám sem néz, csőszpuskásan is menekülő . .. Mosolygok. Az én időm érik. Édesedik a szőlő nedve. Emlékezés Pulszky Ferencre A múlt századi reformnemzedék nagy alakja, Pulsz.ky Ferenc, 175 évvel ezelőtt, 1814. szeptember 17-én szüle­tett Eperjesen. A XIX. századi magyar közélet, tudományosság és irodalom kiemelkedő egyéniségei közé tartozott. Születése, sorshajlama és az élet re­neszánsz formátumú egyéniséggé for­málta, politikusnak, diplomatának, írónak, újságírónak, régésznek, tudo­mányszervezőnek és műgyűjtőnek egy­aránt kiváló volt. Egész élete, széles nemzetközi látóköre, nagy kultúrája a magyarság felemelkedését szolgálta. Sokrétű életművéből is kiemelkedik többkötetes emlékirata, melyet 1874- ben, pályája végén, 60..születésnapján kezdett el írni, és 1880-ban jelent meg Életem és korom címmel. A XIX. szá­zad első felének és a kiegyezés utáni évtizedeknek élményszerüségében sem­mihez sem hasonlítható enciklopédiá­ja, melynek a ma számára nem egy megszívlelendő tanulsága van. A ma­gyar nemesség leghaladóbb rétegéhez, a középnemességhez tartozó gazdag if­jú a nagybátyjától, a híres gyűjtő, Fe- jérváry Gábortól a jó nevelés mellett a felvilágosodás eszméit kapta öröksé­gül. Nagybátyjával közösen megtett ta­nulmányútjain megismerkedett az ak­kori Európa legfejlettebb országaival, Angliával, Franciaországgal, Belgium­mal, Hollandiával, Németországgal. Beutazták Itáliát is, ahol a régészet és művészettörténet iránt később a tudós hivatásérzetévé fejlődő, soha el nem múló szenvedély ébredt fel benne. Hazatérve ügyvédi diplomát szer­zett. A kor szokása Szerint jurátusként került be az 1834-cs országgyűlésre, ahol széles körű műveltsége és serény- sége révén hamarosan a reformfiatal­ság egyik vezéralakja lett. A nemzet felemelkedéséért vívott küzdelem len­dülete őt is elemi erővel ragadta magá­val. írói munkássága is ekkor indult meg. Eszmék Magyarország történeti állam bácsitól kapnak. így aztán nagy nehezen kinyögték az áren­gedményes, kedvezményes, jelké­pes összeget, melynek leperkálása által a bérlakásuk tulajdonosai lettek. A szocialista joggyakorlat nagyobb dicsőségére. Úgy hívták őket: az Erényiek. Mindenki is­merte őket a megyében: Erényi itt, Erényi ott, Erényi mindenütt. Sógor, koma, nászasszony, uno­ka családi kapcsolataik széles körűek és kiterjedtek valának. (Nyolcadik) Erényi Henrik meg is érkezett a fekete Volga síippedős kanapéján Boldogúj­várba. Ahol kitörő lelkesedéssel, nagy ovációval és méla undorral fogadták. „Megint egy Erényit ültettek a nyakunkra.” Henrik — méltó utódként — tovább folytatta az „ejtőernyő­sök” — így nevezték azokat, aki­ket a mintavárosból ledobtak a „terepre” - - áldásos tevékenysé­gét. Nagy erőkkel bontátta azt, ami az egyik régi városrészből megmaradt, hogy a helyén ma­gasba törő toronyházak hirdes­sék rendszerünk magasabbren- düségét, fokozta az ideológiai éberséget, és minden fogadáson seggrészegre itta magát. philozophiájához címmel cikksorozatot írt Bajza ésVörösmarty folyóiratába, az Athenacumba. Már fiatalon is valódi reálpolitikus. Pulszky egész irodalmi és tudomá­nyos munkássága a magyar kultúra folytonosságának, a nemzeti öntudat ébrentartásának fontos eszköze volt. A reformmozgalmakban a Kossuth ve­zette ellenzékhez tartozott. A szabad­ságharc alatt elsősorban külpolitikai, diplomáciai téren tevékenykedett. 1848 májusában Kossuth Bécsbe küldte a király személye körüli miniszter, Es­terházy Pál herceg államtitkáraként, majd a magyar kormány angliai képvi­selője lett. Innen emigrált Kossuthtal együttműködve. Az emigráció mozgal­mainak egyik fő szervezője. Széles körő publicisztikai tevékenységet fejtett ki 1848 49 védelmében. Hős lelkű, a há­nyatott sorsot bátran vállaló felesége társaságában sokat utazott és írt, köz­tük egy érdekes, háromkötetes útleírást Amerikáról, 1852-es tapasztalataikról, melyben az Újvilág első nagy fellendü­lését ismerteti egy felvilágosult magyar szemszögéből. Közben nézetei radika- lizálódtak, mert a londoni emigráció éveiben a legkülönbözőbb politikai szí­nezetű forradalmárokkal ismerkedett meg, Mazzinivcl, Hcrzennei, Louis Blanccal és Bakunyinnal is, majd Gari­baldival, akinek hívéül szegődött, és 1860-ban Olaszországba költözött. A kiegyezéskor hazatért. Deák Fe­renc köréhez tartozott. 1869-ben a Nemzeti Múzeum elnöke lett. Nagy energiával vetette bele magát a kor tár­sadalmi és kulturális mozgalmaiba. Negyedszázados munkássága alatt közgyűjteményeinket európai színvo­nalra emelte. Neki köszönhető az Es- terházy-képgyűjtemeny és a bécsi ipar­művészeli kiállítás anyagának megvá­sárlása, mellyel az Iparművészeti Mú­zeum alapját vetette meg. Tudományos főművei is ekkor keletkeztek. A rézkor Egy ilyen munkahelyi piálás után Erényi elvtárs levegőző sétát tett a belvárosban, szemügyre vé­ve, mit s hogyan kéne itt változ­tatni. Elkísérte az elnökhelyettes és a mindenes, megbízható sofőr. Amint tántorogva haladt, örömmel fedezett fel az Ótemp­lom falánál egy fekvő alakot. Nédd-e, ez még részegebb, mint én! Az elnökhelyettes, aki helyi gyerek vót, ezt már nem állhatta meg szó nélkül. — Nem, Henrik! Ez az ismeret­len katona. — Mi az, hogy ismeretlen kato­na? Itt minden katona ismert, és védi a szoc. hazát. Itt nem isme- retlenezünk, el kell távolítani, el kell tüntetni! Sürgősen! — Ne mérgelődjön, Erényi elv­társ — mondta a sofőr —, majd intézkedünk! Úgy is történt. Éjnek évadján, holdtalan órán, a legnagyobb titokban kis daru emelte föl a mozdíthatatlannak vélt kőszobrot, és tette le a város távoli pontján, az elhagyatott és elhanyagolt katonai temetőbe, a szétdúlt sírok és omladozó kőke­resztek közé. Magyarországon (1883) és Magyaror­szág archeológiája (1897) a hazai régé­szet úttörő alkotásai. Nem egy elképze­lését igazolták a későbbi kutatások. Nagyarányú publikációs tevékenységéi 1877-ben kezdte meg, szinte minden kiemelkedő archeológiái leletet ő kö­zölt elsőként. O foglalta össze a nép- vándorlás korát az Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képekben soro­zatban. A napilapokban is sokat írt, az ismeretterjesztésben is úttörő volt. Gyűjtői munkássága, amellyel fiatalsá­ga óta a Fejérváry—Pulszky-gyűjtc- ményt gyarapította, európai jelentősé­gű volt, a gyűjtemény egyes darabjai ma múzeumainak féltve őrzött kincsei. A halál kegyes volt hozzá: a Nemzeti Múzeumból szólította el, 1897. szep­tember 9-én, a nagy reformnemzedék utolsó mohikánját. Brcstyánszky Ilona No, de baj nem jár egyedül. Megérhette Erényi elvtárs a glasznoszty kitörését is. És a helyiek, régi és elfogult lo­kálpatrióták Henrik fejét követel­ték. Akik újból katolikusokká és polgárokká vedlettek át, ebben az álorcás világban. És a helyettes­ből — aki iránt maradt még némi bizalom gyorsan tanácselnö­köt csináltak. Csak azért is, hogy odaát, a mintavárosban is lássák! És visszakövetelték az ismeretlen katonát az Ótemplom falához. Mert az egy emlékmű része, ke­gyele tes hely. Ezt gyalázta meg 8. Henrik, de meg is bűnhődött érte. A helyettesből lett elnök meg alig győzte a munkát. Hogy eltüntesse a rontó-bontó igyekezet túlkapásait. Betéved egyszer rossz hírű elődje a hivatalba, mint afféle ráé­rő nyugdíjas. Az utód meg neki­kezd panaszkodni, milyen idők járnak, s mennyi baja van ezzel az ismeretlen katonával. Mázsa­szám érkeznek a levelek, csörtet­nek befelé a deputációk, hogy vissza, vissza, mindent vissza, a katonát vissza. S ekkor mondott egy nagyon bölcs dolgot Erényi Henrik: — Látod, faszikám, ha én ezt a szobrot annak idején széttöretem, most nem lenne vele semmi gondod. Valóban, akkor ez lett volna a legismeretlenebb katona. PÉNTEK IMRE: A legismeretlenebb katona 9 Műsoron: a Pázmány lovag. (Walter Péter felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom