Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 16. Hosszú távú célunk a semlegesség A Newsweek interjúja Szűrös Mátyással Szerkesztőségünk hozzájutott Rod Nordland, amerikai újságíró Szűrös Mátyással készített interjújához, mely a Newsweek hétfői (szeptember 18-ai), számában fog megjelenni. (Rövidítve közöljük.) R. N.: Ezen a nyáron menekültáradat árasztotta el Magyarországot a keleti blokk államaiból. Milyen ezek után a viszony a szövetségesekkel? Sz. M.: Ha a szomszédaink is oly nyitottak volnának, mint Magyarország, akkor javíthatnánk kapcsolatainkat. Romániával is, ha ott elindulna egy demokratizálódási folyamat. Ugyanez igaz más szocialista államokra is. R. N.: Mi a véleménye Romániáról, milyen helyzetben vannak a magyar nemzetiségűek? Sz. M.: Romániában parancsuralmi diktatúra van, mely a szocializmus eltorzult formája. A magyar nemzetiség nagyon rossz bánásmódban részesül. Nem oly rég értesültünk arról, hogy két magyar nemzetiségű állampolgárt azért vertek halálra a román rendőrök, mert nyilvános helyen magyarul mertek megszólalni. R. N.: Ez arra enged következtetni, hogy egyes nyugat-európai országokkal jobb kapcsolataik vannak, mint a Varsói Szerződés német tagállamával? Sz. M.: Igen, több problémánk van némely szövetségesünkkel, mint a nyugati államokkal, vagy akár Ausztriával. A mai kapcsolataink sokkal jobbak Beccsel, mint voltak az Osztrák—Magyar Monarchiában. Ma egyenlő partnerek vagyunk. R. N.: Az ön.országa elég sokáig szovjet csatlós volt, hogyan látja? Sz. M.: Valóban, mi a Brezsnyev-doktrína csatlósa voltunk hosszú ideig. Ez ma már nem így van, országunk teljesen szuverén. R. N.: Megváltoznak-e Moszkvával hazája kapcsolatai? Sz. M.: Stratégiai szempontból szükséges, hogy kétoldalú, kiegyensúlyozott kapcsolataink legyenek a Szovjetunióval. Külkapcsolatainkat egyenlő mértékben szeretnénk fejleszteni, mind a Kelettel, mind a Nyugattal. R. N.: Hogyan tervezik ezt? Sz. M.: Szükségünk van a demokratizálásra, ha megszületik demokráciánk, más demokráciákkal is könnyebben fogunk majd együttműködni. Ki kell építenünk piacgazdaságunkat, hogy jobban tudjunk dolgozni. A szovjet modell idegen volt számunkra, úgy kell lebontanunk ezt a modellt, hogy a Szovjetunió érdekeit ez ne sértse. R. N.: Nem fél-e attól, hogy egy reggel arra ébred, hogy Mihail Gorbacsovot megbuktatták? Sz. M.: Nagyon sajnálnám, mivel sokkalta nehezebb helyzetet teremtene számunkra. Ma afelé teszünk lépéseket, hogy függetlenebbek legyünk olyan nagyhatalmi erőkkel szemben. Reméljük, a peresztrojka folytatódni fog, habár az is igaz, hogy a sztálinista restauráció veszélye még mindig fennáll. * R. N.: Ön azt mondja, hogy semlegességet szeretne országa számára, azt gondolja, hogy hazája kiléphet a Varsói Szerződésből? Sz. M.: Igen. Hosszú távon ez a tervünk. Most kell elkezdeni ezen dolgozni, s talán tíz év múlva elérjük célunkat. Talán kevesebb idő is elég lesz. R. N.: Meghozzák-e a nyugati vállalkozók bizalmát a szabad választások? Sz. M.: Igen. A szabad választások, valószínű jövő tavasszal lesznek. R. N.: Elvesztik-e egy ilyen választáson a kommunisták a hatalmat? Sz. M.: Úgy gondolom, az MSZMP-nek jó esélye van arra, hogy a legerősebb párt legyen, bár nem abszolút többségre gondolok. Nem hiszem, hogy az MSZMP-nek ellenzékbe kell majd vonulnia. Arra számítunk, hogy a nem kommunista pártokkal alkotunk koalíciót. Ez a nemzet és az ellenzék érdeke is. (Fordította: Barta Zsolt) A HÉT KÉRDÉSE: Hogyan ítélte meg a világ a keletnémet menekültek ügyének magyar megoldását? A politikára is vonatkozik a népi bölcselet: minden csoda három napig tart. Ezúttal, a magyar kormány vasárnapi döntésével kapcsolatban — amelynek értelmében a keletnémet áttelepülők minden korábbi találgatásnál egyszerűbben utazhattak Magyar- országról az NSZK-ba — szinte percre igaz a mondás. Az első három nap re- akcióözöne ugyanakkor nem tartalmazott meglepő elemet, minden különösebb politikai éleslátás nélkül előre meg lehetett jósolni, kik fogják nagymértékeim és humánusnak találni és kik lesznek azok, akik élesen elítélik a magyar eljárást. Ha volt bizonytalansági tényező, az legfeljebb a moszkvai állásfoglalásra vonatkozhatott. Nem meglepő, hogy az NSZK hálás a magyar „nagyvonalúságért”, s ugyanígy, az emberi jogokat nagy becsben tartó nyugati demokráciák vezetői is méltányolják a korábbiakhoz képest jócskán megváltozott budapesti politikát. Az sem volt kérdéses, hogy Berlin árulásnak tekinti a lépést. Azok a szocialista országok pedig, amelyekkel mostanában nem alakulnak valami rózsásan a kapcsolataink, ezt az alkalmat sem mulasztják el a támadásra. Ez márcsak azért is törvényszerű, mert sem a csehszlovák, sem a román politikába nem illeszkedik ez a fajta „engedékenység”. Hogy Moszkva miként ítéli meg a magyarok szerepét, azt Keleten és Nyugaton egyaránt érdeklődéssel várták. A szovjet álláspont, miszerint a felelősség az NSZK-t terheli, meghatározó volt az NDK és leghangosabb támogatói számára is. Moszkva hangsúlyozottan nem hibáztatja Magyarországot a történtekért, s ezzel bizonyítja: komolyan gondolja az egyes szocialista országok függetlenségét. A nyilatkozatokból, Ligacsov berlini megnyilvánulásaiból is kicsendül az NDK iránti szovjet elkötelezettség, ám a Magyarország iránti lojalitás sem szenved csorbát. Ami az NSZK bírálatát illeti: a szovjet—nyugatnémet viszony kibírt már több hasonló válságot, nem beszélve a két Németországról, amelyet a kényszerűség úgyis összefűz. Csak találgatni'lehet, vajon az NDK vezetése nem látta volna szívesen Budapest rendreutasítását; vajon beéri-e annyival, hogy a szovjet vezetés — legalábbis nyilvánosan — Berlint nem tartja felelősnek állampolgárainak meneküléséért — vagyis, azért, hogy nem biztosít megfelelő létfeltételeket, ami nem a szigorúan vett életszínvonalat és életkörülményeket illeti. Nem zárható ki, hogy ennek ellenére az NDK politikai légkörének javítását Moszkvában is szükségesnek tartják. Lehet, hogy Mihail Gorbacsov a szocialista német állam alapításának 40. évfordulóján, Berlinben személyesen is megpendíti majd ezt a kérdést. Európa legyen a nemzetek megbékélésének birodalma Pozsgay Imre beszéde a boglárlellei magyar—lengyel barátsági nagygyűlésen Lengyel és magyar nemzeti színű szalaggal összekötött két tölgyfa emlékeztette a jelenlévőket pénteken reggel a boglárlellei várdombon a két nép történelmi barátságát megerősítő 1939-es esztendőre. Az élő emlékműnél Őszi István külügyminiszter-helyettes és Tadeusz Czeehowicz lengyel nagykövet idézte fel, hogy a második világháború áldozatául esett Lengyelországból emberek ezrei találtak menedéket és baráti gondoskodást Balatonbogláron és hazánk számos más településén. Az évforduló alkalmából rendezett barátsági napok keretében pénteken délelőtt 10 órakor nagygyűlést tartottak a Balaton-parti város sportcsarnokában. Mintegy 500 résztvevő ... köztük 110 egykori lengyel menekült —jelenlétében Pozsg ay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet. Az ötven éve történtek mához szóló tanulságait sorra véve, elsőként említette a nemzeti erő és hazafiság nagyszerű példáját, amit a lengyelség 1939-ben és a háború alatt mindvégig mutatott Európának. Ez az időszak súlyos áldozatok árán ugyan, de végérvényesen bebizonyította, hogy azok az igazi vesztesek, azokat éri visszavonhatatlan vereség, akik Európa ezeresztendős nemzeteinek rovására, rajtuk kívül, alkut kötnek és osztozkodni kezdenek. A másik nagy tanulság, Pozsgay Imre szerint, hogy a leggyalázatosabb viszonyok közt is él az emberség, mint ahogy az 1939 őszén megtévedt és megtévesztett nemzetek körében is élhetett a szolidaritás. Ez utóbbit pedig a magyarság tudta felmutatni; függetlenül szövetségi elkötelezettségétől, emberségre hallgatva, a lengyelség befogadását vállalva. A nagy tapssal fogadott megállapításhoz Pozsgay Imre hozzáfűzte: hogyha a népeket sorsközösség köti össze, akkor a fejük felett kötött alkuk és kormányzati szándékok ellenére is érvényre jut közös akaratuk, mert emberségük és meggyőződésük szerint cselekednek. így vált lehetővé, hogy a lengyelek ide nem lehajtott fejjel, és a vereség szégyenével, hanem új harcra vállalkozó szellemiséggel érkezhettek. Ezt a tettet nekünk is tartozik elismerni a világ. Volt-e haszonlesés ebben a magatartásban? — tette fel a látszólag ünneprontó kérdést Pozsgay Imre, s nyomban igennel válaszolt. Az így szerzett erkölcsi haszon segített megőrizni nemzeti tudatunkat és méltóságunkat, ellensúlyozva azt a lelki terhet, amelyet országunk második világháborús szerepe, és annak gyakran szélsőséges megítélése idézett elő. A lengyel—magyar barátság — amelynek legerősebb kötelékét a történelmi sorsközösségben jelölte meg Pozsgay Imre melegebb és bensőségesebb, mint sok más néphez fűződő kapcsolatunk. Szolidaritásunk és nyitottságunk azonban nemcsak ebből fakad. Ma, amikor ismét vannak földönfutók Európában, megint csak erkölcsi „haszonleséssel”, de nem az emberkereskedelem szándékával fogadjuk azokat, akik akár délkeletről, akár északnyugatról érkeznek. Felülemelkedve bizonytalan értékű kormánymegállapodások világán és nagyobb értékű emberi jogi megállapodások szellemében közlekedési folyosót nyitunk azoknak, akiket nehéz sorsuk lak óhely-változtatásra kényszerít, vagy egyszerűen csak szabadsághiányban szenvednek. Ezért nem érhet bennünket vád ■ hangsúlyozta Pozsgay Imre —, mert csakúgy, mint ötven évvel ezelőtt, olyan ügykezelésben kell részt venni, amelynek okai és körülményei nem ebben az országban keletkeztek. Az államminiszter ezután a lengyel kormányküldöttséghez és az egykori menekültekhez fordulva felajánlotta: tekintsék Magyarországot továbbra is második hazájuknak. Az országainkban zajló, hasonló irányú változások remélhetőleg tovább erősítik sorsközösségünket, hiszen lehetőségeink szerint együtt tevékenykedünk egy olyan új Európa létrehozásán, amely, reményeink szerint, az ezredfordulón már nem a földönfutók, hanem a nemzetek megbékélésének birodalma lesz — mondta befejezésül Pozsgay Imre. Ezután Mieczyslaw Cyganu tábornok, a lengyel kormány- delegáció vezetője idézte fel a fél évszázad előtti eseményeket, köszönetét mondva az ország és mindazon települések lakosságának, akik nemcsak menedéket, hanem otthont nyújtottak a nehéz években sok ezer lengyelnek, vagy lehetővé tették, hogy katonáik eljussanak a felszabadító háború frontjaira. Beszéde végén a Lengyel Népköztársaság államtanácsa nevében átadta Boglárlelle közösségének a Lengyel- ország Szolgálatáért Érdemérem parancsnoki fokozatát. A díszes kitüntetést Cyganu tábornok Szabó József tanácselnök közreműködésével feltűzte a város zászlajára. Az ünnepi nagygyűlés után Pozsgay Imre sajtótájékoztatót tartott lengyel és magyar újságírók népes csoportja számára. Kérdések nyomán kifejtette a magyarországi reform- folyamat irányára és ütemére, az MSZMP-n belüli platformok és áramlatok törekvéseire, a pártkongresszus várható kimenetelére, az esetleges pártszakadásra, a Demokratikus Magyarországért Mozgalom jellegére és céljaira, a gazdasági válságból való kilábalás lehetőségeire vonatkozó nézeteit. Politikai egyeztető tárgyalások Napirenden kívüli bejelentésekkel kezdődött pénteken a Parlamentben a középszintű politikai egyeztető tárgyalások újabb fordulója, amelyen az MSZMP delegációját Pozsgay Imre, az Ellenzéki Kerékasztalét Antall József, a Harmadik Oldalét Bugár Nándor vezette. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Darvasi István nyilatkozatot olvasott fel, amely keményen bírálta a FIDESZ két tagját, akik a héten egy zalaegerszegi választási gyűlésen beszéltek. A MEASZ képviselője szerint gyűlölettől izzó, pogrom-hangulatú beszédek voltak ezek, miközben a Parlamentben a békés átmenet feltételeiről folynak tárgyalások. Az EK A tudomásul vette a nyilatkozatot, de a FIDESZ képviselője, Kövér László megjegyezte, hogy a sajtó hibásan idézte a beszéd inkriminált részét, amely úgy hangzott; „bele kell döngölni a kommunistákat az agyagba a választásokon”. Mint a FIDESZ képviselője emlékeztetett rá, a lapokban csak annyi jelent meg, hogy az agyadba kell döngölni a kommunistákat, azonban, hogy hol, az nem volt olvasható. Gál Zoltán levezető elnök javasolta, hogy máshol elhangzott nyilatkozatokat nem kellene idehozni a tárgyalásokra. A DEMISZ képviselője megjegyezte, hogy nem a Harmadik Oldal, csak a MEASZ nyilatkozata hangzott el. Pozsgay Imre arról szólt, hogy az MSZMP álláspontja szerint a kormánynak az Országgyűlés elé kell terjesztenie azokat a törvény- javaslatokat, amelyeket a júniusi ülésszakon visszavont. A konszenzust a szeptember 18-ára összehívott plenáris ülésnek kell kimondania. Ha mégsem kerül sor a konszenzus kimondására, a kormány akkor is kénytelen lesz előterjeszteni a törvényjavaslatokat. (MTI) Demonstráció és koncert az erdélyi menekültek javára Hatalmas, sárga buldózer, félig romba dőlt kerítés fogadta tegnap este a kecskeméti főtéren sétálókat. „Állítsátok meg a buldózereket!” hirdette egy transzparens a kerítésen, kifejezve a péntek esti program szervezőinek szándékát: az erdélyi magyarság súlyosbodó helyzetére figyelmeztetni a közvéleményt. Erre a figyelemre most talán még nagyobb szükség van, mint korábban — hangsúlyozta a demonstrációt megelőző sajtótájékoztatón Varga László tiszteletes, az erdélyi menekülteket segítő városi bizottság elnöke is, hiszen a Romániából áttelepültek beilleszkedését kísérő jószándék, az anyagi támogatás a tavalyi kampányjelleg után mára már jócskán megcsappant. Ez a felismerés vezérelte a Magyar Dolgozók Ifjúsági Szövetsége kecskeméti ideiglenes szervezőbizottságát is, amikor demonstrációra hívta fel a város fiataljait. A szervezésben részt vett Pályadíjnyertes fiatalok Három éve hozta létre Bács- Kiskunban 28 szervezet és vállalat a megyei fejlesztési alapítványt. Az alapítvány célja, hogy segítse a fiatal, diplomás szakemberek továbbképzését, ösztönözze a találmányok, újítások születését, valamint finanszírozza a hazai és külföldi tanulmányutakat. Mindehhez 2 millió 465 ezer forint alaptőke áll rendelkezésre. Ennek kamatösszegét osztja szét minden évben a kilenctagú felügyelőbizottság a sikeres pályamunkát beadó, 35 éven aluli, megyénkben dolgozó vagy tanuló fiatalok között. 1989-ben tizenkét pályázat érkezett be, ebből hetet ítéltek támogatásra érdemesnek. A pályadíjakat — összesen 199 ezer forintot — tegnap délelőtt adta át a fiatal szakembereknek Rigó István, a felügyelőbizottság tagja. Aki a gratulációk mellett azt is elmondta: szeretnék emelni az alaptőkét, ezért várják a megyei gazdálkodó szervezetek felajánlásait, csatlakozásukat az alapítványtevőkhöz. Idén az alábbi pályázatok részesültek támogatásban: Csordás László (tanár): Társadalom-földrajzi vizsgálatok a Bács-Kiskun megyei Tisza-szakasz üdülőterületein; Gödrösi János (üzemmérnök): Forgácsolástechnikai időnormákra vonatkozó szoftver kifejlesztése; Józsa Katalin (tanár—népművelő): Dramati- kus játszóházakra alkalmazható forgatókönyvek készítése, drámatanári műhely szervezése; Molnár Gizella (tanár): Interjúkötet készítése hajósi német nemzetiségűekkel az 1945 utáni kitelepítésekről; Kőtörő Emese (pszichológus): A Magyar Pszichológiai Társaság által szervezett meditatív-immagi- natív képzésben való részvétel; Hegedűs Tibor (fiziküs): Bel- és kültéri zajszintek mérése bajai oktatási intézményekben, a zajártalmak és tanulók tanulmányi eredményei közötti összefüggés vizsgálata; Szabó Sándor (biológus, tanár): A 10. malakológiai világkongresz- szuson való részvétel, a vízi puhatestűek ökológiájának kutatása. A megyei fejlesztési alapítvány felügyelőbizottsága a következő évben is meghirdeti a pályázatot, amelyre előreláthatólag tavasszal lehet majd benyújtani a pályamunkákat. Kecskemét Megyei Város Tanácsa, a Kecskeméti Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a megyei rendezőiroda és az SZDSZ is. A főtéren összegyűlt több száz fiatal előtt felolvasták a Madisznak a kormányhoz intézett levelét, melyben az elnéptelenedett falvak, tanyák erdélyi menekülteknek történő átadását, szorgalmazzák. Bahget Iszkander (Folytatás az 1. oldalról) gatott hozzájuk a megyei tanács elnöke és Nyers Rezső országgyűlési képviselő is. Mindhiába. Lovrity Sándorné tanítónő szerint az egyik nagy baj, hogy a gyerekek jobbról kapják a fényt, nem balról, így a kezük árnyékot vet a füzetlapon. Visszhangzik a helyiség, a hátul ülők nem hallják, mit mond, s a levegőtlenségtől megfájdul a legtöbb gyereknek a feje. Írásvetítőt nem használhatnak, mivel csak egy konnektor van, a terem végében. Farkas Lajosné, Lovrityné kolléganője sem bírja már hangerővel a második c-ben. A barakkból kikerülni, valamilyen jó megoldást találni, feltétlenül kellene. Modok Gáborné, nevelőtársa is ezen a véleményen van. Mutatja: — Az én osztályom egyik ablakát a Dutépesek, mielőtt elmentek, beszögezték. Persze, nem tudhatták, hogy mi tíz év múltán még itt tanítani fogunk, így most csak egy ablakon át kapunk levegőt. (A 4/c osztályhoz vaslépcsős vészkijárat is tartozik, tűz esetére.) A kinyitható ablak mellett ironikus hatást kelt, ilyen környezetben, az a fekete betűs plakát, amely Mit kíván a magyar nemzet? címmel a 12 pontot sorolja fel, 1848-ból. Tényleg, mit kívánna például Kégel Tamásné pedagógus? fotóművész negyven alkotásának ÚK ezer forintos tiszteletdiját ajánlotta fel, s itt adta át az erdélyiek képviselőjének. Ezt követően lépett színpadra a Sikk együttes, s jó hangulatú koncerttel zárta a tiltakozó estet. N. N. M. Amikor megkérdezem, a fekete hajú asszony - „technika tanszéknek” csúfolva a hézagos, széljárta, hátsó barakktermet — azzal kezdi: itt szerezte ízületi bántalmait. S talán itt ábrándul ki majd pedagógusi hivatásából is, hacsak nem helyezik őket jobb körülmények közé. Természetesen lenne megoldás, bár annak nem mindenáron kellene építéssel együttjárni. A széchenyivárosi MSZMP-alapszervezet befogadott egy osztályt — jól tette —, hasonló segítségnyújtást örömmel venne az iskola más városi szervezetektől is, míg nem lesz pénze bővítésre. Azzal pedig mesz- szemenően egyet lehet érteni, hogy amíg iskolai osztályok ennyire a tönk szélén állnak, addig ne a pártok osztozkodjanak — átszervezés vagy létszám- csökkentés következtében - - felszabaduló, közcélra is használható helyiségeken. A nemzet érdeke, a felnövekvő fiatalság jobb oktatási körülményei előbbre valók. Azt az összehasonlítást sem rejtem véka alá — ki-ki vonja le belőle magának a következtetést —, hogy amíg a Molnár Erik Általános Iskolában fogy a levegő a zsúfoltságtól, máshol, a hivatali osztályon ma még nem fenyeget ilyen probléma. Ott még könnyen kinyújthatják a lábukat. Van hely! Kohl Antal Fidesz-tagtoborzó Kecskeméten A Fidesz kecskeméti szervezetének megalakításáért tagtoborzóval egybekötött előadást szervezett az SZDSZ városi csoportja. Csütörtök este az SZMT megyei székházának zsúfolásig telt előadótermében Deutsch Tamás és Orbán Viktor, a Fidesz országos választmányának tagjai tájékoztatták hallgatóságukat politikai elveikről, elképzeléseikről. Deutsch Tamás röviden szólt a prágai, Vencel téri tüntetésről, majd az azt követő őrizetbe vételéről és a bírósági eljárásról, Orbán Viktor pedig — a Fidesz szóvivőjeként — a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások helyzetét, a Fidesz ott képviselt álláspontját ismertette. A késő estébe nyúló politikai gyűlésen több kérdésre is válaszoltak a fiatal demokraták képviselői. Az előadás másnapján Szirmai Pétert, az SZDSZ kecskeméti szervezetének ügyvivőjét arról kérdeztük, milyen indíttatásból segítették rendezvényükkel a Fidesz kecskeméti zászlóbontását. — A Fidesz és az SZDSZ politikai elképzelései nagyfokú hasonlóságot mutatnak. Mindkettő a polgári demokráciát tartja kívánatosnak hazánkban, talán a megközelítés módjában találunk különbséget. A Fidesz fiatalabb generációja nyilván lendületesebb, célratörőbb és egyszerűbb, az SZDSZ idősebb korosztálya pedig életkoránál fogva is megfontoltabb, árnyaltabb, összetettebb módon politizál. Orbán Viktor nem először járt Kecskeméten. A legutóbbi látogatása alkalmával azonban nem jött össze az önálló kecskeméti szervezethez szükséges létszám. Ugyanakkor mi azt tapasztaltuk a környezetünkben, hogy a fiatalok keresik a Fideszt, segíteni szerettük volna tehát a csoport létrehozását. — Sikerült? — Csütörtöki rendezvényünk minden tekintetben igazolta a várakozásokat, ezt az érdeklődők nagy száma is jelezte. Az előadás szünetében az alakításhoz szükséges létszám már megvolt, a fórum vegén pedig mintegy harminc fiatal maradt a teremben, hogy a részleteket is megbeszéljék Orbán Viktorral. Noszlopy Nagy Miklós Ne hagyják magára az iskolát! ® (Stras/er András fotója)
