Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE * 3 SOKAT TETT ANYANYELVI MOZGALOMÉRT: POMOGÁTS BÉLA Kockázatot is vállalt az „ötágú sípért” Neheztelnék Pomogáts Bélára megvárakoztatásomért, ha nem láttam volna, hogy egy állásfoglalásról tanácskozik az anyanyelvi konferencia néhány vezetőjével, védnökével. A tervezettnél tovább tartott. Az anyanyelvi mozgalom jövője a mai magyar helyzet tükré­ben című vita, sokféle javaslatot, észrevételt kellett egyeztetni. Megrövidült az interjúkészítésre szánt idő, de mindenképpen meg akartam kérdezni, hogy valóban a Forrás hasábjain jelent-e meg első fontosabb tanulmánya. — Ha jól emlékszem, akkor Az erdélyi magyarság és az örökség címmel 1969 novemberében közöl­tem áttekintés, figyelemfelkeltés szándékával munkámat. 1970 nya­rán ismertettem az Új égtájak cím­mel Washingtonban megjelent an­tológiát. — Magam is közreműködtem akkoriban a folyóirat szerkeszté­sében, tudom, hogy Ön is, a For­rás is kockázatot vállalt a hatá­rainkon kívül élő alkotók bemu­tatásával. — Nem mindenki tapsolt vállal­kozásunknak, noha nemcsak szá­momra volt már akkor nyilvánva­ló: „az Új égtájakban megjelenő líra nem emigrációs költészet. Vagyis nem a mai Magyarországgal való szembenállás mozgatja”. Szívem­ből szólt Illyés, amikor ötágú síp­hoz hasonlította a magyar kultúrát. — Régi Forrás-számokat la­pozgatva sűrűn találkozom kri­tikáival, jegyzeteivel, portréival, elemzéseivel. Néhányan már kecskemétinek gondolták. Van elé építőanyag Kiegyensúlyozott, nyugodt ke­reslet-kínálati viszonyok jellemzik a hazai épitőanyag-piacot erről adtak tájékoztatást az Ipari Minisz­tériumban az MTI munkatársának. Ez annak ellenére így van, hogy a népgazdasági terv 1989-re egyszá­zalékos növekedést irányzott elő, az első féléves adatok szerint azonban várhatóan nem következik be: a múlt év hasonló időszakához ké­pest az áruértékesítés csak 98-99 százalékos. Ez mindenekelőtt annak tudható be, hogy feltöltődlek az iparági készletek, mivel az új, a jelek szerint a lakosság számára előnytelennek bizonyult építési hitelkonstrukció visszavetette az építkezési kedvet. Ez elsősorban a családiház-építések és a felújítások területén mutatko­zik meg. Az Országos Takarék- pénztár az első félévben az új hitel- feltételek szerint csupán feleannyi hitelt nyújtott családiház-építésre, mint a múlt év azonos időszakában, s az összeg 25 százalékkal kevesebb a felújításoknál is. így összességé­ben a különféle építőanyag-ipari termékekből — tégla, cserép, nyí­lászárók stb. — alapvetően kínálati piac alakult ki, a vevő megtalál mindent, ha nem is mindig olyan a választék, amilyet keres. A kiegyensúlyozott ellátáshoz az is hozzájárult, hogy az utóbbi évek­ben folyamatosan és jó ütemben haladt az iparágban a szerkezetát­alakítás. Több új beruházás került tető alá, s külföldi tőkével működő vegyes vállalatok is alakultak az utóbbi időben. Az elmúlt évek egyik jelentős beruházása volt a Bramac Tetőcserépgyár, osztrák közreműködésével. Szintén osztrák segítséggel bővült Lábatlanban az azbeszt tetőfedő anyagok gyártása, s még ez évben megkezdik a terme­lést Salgótarjánban az üveggyapot­készítőben, japán tőke bevonásá­val. (MTI) — Másutt születtem, másutt élek, de Bóka László, tisztelt pro­fesszorom innen került a főváros­ba. Később más vidéki folyóira­tokkal is közeli kapcsolatba kerül­tem. — Az említett vita levezetésé­re aligha talált volna alkalma­sabb embert a konferencia ren­dezősége. Mint tanulmányai* könyvei — például a Béládi Miklóssal és Rónay Lászlóval közösen írt A nyugati magyar irodalom 1945 után, vagy az ép­pen most megjelent Erdélyi olva­sókönyv — bizonyítják: ottho­nosan tájékozott a külföldi ma­gyar irodalomban. Személyesen ismeri a határainkon kívül alko­tó kortárs írók, költők többsé­gét. — Részt vehettem a hollandiai Mikes Kelemen Kör egy összejö­vetelén, többször meghívott a pári­zsi Magyar Műhely, találkoztam az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában szervezett összejö­veteleken, irodalmi esteken tenge­rentúli magyar literátorokkal. — Volt Svájcban, Jugoszlávi­ában ... Tudtommal Pomogáts Béla szinte a kezdetektől egyik meghatározója az anyanyelvi A megyei Köjál a látogatási tila­lommal összefüggésben az alábbi közleményt adta ki: 1989. július 24-e és augusztus 12-e között két hullámban a me­gyei kórház újszülött-osztályán lá­zas megbetegedések szaporodását észlelték. Eddig összesen 29 újszü­lött betegedett meg. Egy-két napig tartó lázon kívül más tünetet nem tapasztaltak. A csecsemők általá­nos állapota mindvégig jó; jól szopnak, súlyuk nem csökken és tüneteik két napon belül megszűn­nek. A megbetegedések feltehetően vírus eredetűek. A laboratóriumi vizsgálatok folyamatban vannak. Különös kegyetlenséggel elkövetett ember­ölés bűntettét tárgyalta — másodfokon — pénteken a Legfelsőbb Bíróságon Bakonyi Ist­ván tanácsa. A négy vádlott ügyében az év elején már meghozta elsőfokú ítéletét a Borsod-Abaúj- Zcmplén Megyei Bíróság, s hármójukat bű­nösnek találta társtettesi minőségben, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntet­tében, valamint ezzel halmazatban csoporto­san elkövetett rablás bűntettében. A negyedik vádlottat halált okozó testi sértés bűntettében találták bűnösnek. A megyei bíróság az első­rendű vádlottat, Bari Gyulát 18 évi fegyház­büntetésre, a másodrendűt, Rafael Sándort 16 évi fegyházbüntetésre, a harmadrendűt, Varga Lászlót 4 évi börtönbüntetésre, a negyedren­dűt, Bari Ibolyát 10 évi, fiatalkorúak börtöné­ben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A bűnelkövetők valamennyien cigánycsa­ládból származnak, s közös jellemzőjük az is, hogy mind a négyen rendkívül mostoha viszo­nyok között — úgynevezett vályog-putrikban — éltek hozzátartozókkal együtt. Az elsőren­dű és a negyedrendű vádlott analfabéta, a másik kettő is csupán az általános iskola két osztályát végezte el. konferenciáknak. Veszprémben, legutóbb, vitaindító előadást tar­tott. — Nyilvánvaló volt számomra: az irodalomnak igen nagy szerepe lehet a magyarságtudat kialakítá­sában, megtartásában. Az anya­nyelvi konferenciák pedig kiváló kultúraközvetítő fórumoknak bi­zonyultak. Megtiszteltetésnek te­kinthettem tehát az itt adódó, megteremthető irodalomközvetítő lehetőségeket. — Szólhatnánk az eredmé­nyekről, de az ember mindig töb­bet szeretne a már elértnél. A hatodik, a kecskeméti konfe­rencia miként foglalt állást a ho­gyan továbbról? — Még hátra van a védnökség ülése, de a fórumon eléggé kita- pinthatóan körvonalazódtak a né­zetek. — A vita szünetében néhá­nyan keményen bírálták a Ma­gyar Műhelyes Nagy Pál felszó­lalását. —- Ahány fej, annyi gondolat. Nézetem szerint valamennyi fel­szólalás — ahogyan mondani szoktuk — építő szándékú volt. A párizsi magyar íróé, szerkesztőé is. Ő azoknak adott hangot, sarko­san fogalmazva, akik az anyanyel­vi konferencia teljes szervezeti füg- getlenítését tartanák célszerűnek. Mások a viszonylagos önállóság mellett szóltak. Elvi és gyakorlati okokból elfogadják a Magyarok Világszövetsége közreműködését. Másként szólva, a szervezeti önál­lóság helyett a munka autonómiá­jára helyezték a hangsúlyt. Kifejez­ték igényüket: a szükséges változá­sok közben meg kell őrizni a ko­rábbi értékeket, vívmányokat. Bí­zom abban, hogy sikerült úgy kö­zelíteni a nézeteket, olyan megol­dásokat találni, hogy a közös ál­lásfoglalással a jelenlevők egyet- érthetnek. — Megköszönve a tájékozta­tást, azt kérdem.búcsúzóul, hogy mit olvashatunk legközelebb a nyugati magyar irodalomból, irodalomról? — Egy esszékötetet. Az említett időszakban történt egy haláleset, amelynek a megbete­gedésekkel való összefüggése való­színűsíthető. Mivel az országban máshol is hasonló megbetegedések fordultak elő, a megyei kórház a megyei kö­jállal egyeztetve szükségesnek tart­ja az eddigi intézkedések szigorítá­sát, többek között az általános lá­togatási tilalom elrendelését a kór­ház Izsáki úti részlegében. Minden hazabocsátott újszülött megkülön­böztetett egészségügyi ellátásban részesül a védőnői hálózaton ke­resztül. A bűncselekményt még 1988. januárjában követték cl, mégpedig ittas állapotban. Az események ugyanis a borsodszentgyörgyi ital­boltban kezdődtek, ahol a vádlottak összeis­merkedtek Puporka Sándorral, aki az éjsza­kát — szállása nem lévén — Bariéknál akarta eltölteni. Itt azonban Bari Gyula többször bántalmazta Puporka Sándor sértettet, majd kilökte az utcára, mondván: nem maradhat náluk éjszakára. A fiatalkorú vádlott, Bari Ibolya azonban közölte: pénzt látott Puporká- nál, menjenek tehát utána, és vegyék el tőle. A vádlottak Puporka után eredtek, ismét bán­talmazták, rugdalták, majd elvették a sértett cipőjét s a zsebében talált 50 forintot. Itt azon­ban még nem ért véget Puporka kálváriája: egy pincébe vonszolták, összekötözték, s ezt követően is tovább ütlegelték, mígnem a sér­tett belehalt sérüléseibe. Az ügyet tárgyaló Legfelsőbb Bíróság pén­teken végül is elnapolta a tárgyalást, mivel a Legfelsőbb Ügyészség képviselője Bari Ibolya és Varga László esetében igazságügyi elme- szakértői vizsgálatot kért. így a különös ke­gyetlenséggel elkövetett emberölés ügyében a másodfokú ítélet októberben várható. (MTI) Heltai Nándor Látogatási tilalom Ismeretlen eredetű vírusfertőzés előfordulása miatt 1989. augusztus 13-ától, vasárnaptól a Hollós József Megyei Kórház kecskeméti, Izsáki úti telephelyén teljes látogatási tilalmat rendeltek el. Emberölés bűntettét tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság SZOMBATI LEVET Suhogások Furcsa dolgokra lettem figyelmes mostanában, különösen az utóbbi néhány hónapban. Sokáig kétségeim voltak, hogy vajon jól hallok-e? És mi­után megbizonyosodtam hallásom épségéről, azon kezdtem tépelődni, mi az, amit hallok. Suhogáso­kat véltem kihallani a hétköznapi zajokból. Olyan hangok ezek, mintha valaki hosszú vesszővel vagy karddal vág bele a levegőbe. E szokatlan zaj idege­sített. Főleg azért, mert egyre gyakrabban, egyre több irányból hallottam, de különösen azért, mert nem tudtam, honnan ered, mi okozza. Végre a napokban sikerült megfejtenem a rejtélyt, rájöttem a titok nyitjára. Kiderült ugyanis, hogy nem másról van szó, mint a történelemből jól ismert emberi cselekedet­ről — a köpönyegforgatásról. Egyesek oly hirtelen* és oly nagy erővel forgatják köpenyüket, hogy az suhogó hangot ad. Hát ezt a hangot, ezeket a suhogásokat fogta fel a fülem, s azóta egyfolytá­ban csodálkozom ezeken az embereken. Ugyanakkor felötlött bennem a gondolat, hogy talán nem is kellene ámulatba esnem az emberi gyarlóság ilyen megnyilvánulásán, hiszen olyan ritka manapság a spártai jellem, olyan gyakori volt kis hazánk történelmében a köpenyfordító mozdu­lat, hogy ez már-már megszokottá válhatott volna. Csakhogy az ilyesmit nem lehet megszokni, éppen azért, mert nem tudjuk, melyik arc, a köpeny me­lyik oldala a hiteles, a valóságosan eligazító. Kép­telenek vagyunk „bemérni” az illetőt, mert köny- nyen előfordulhat, hogy mire bemérjük, már nem azonos azzal, amit röviddel ezelőtt mutatott. Pedig napjainkban különösen fontos lenne az egyarcúság, a hitelesség, a hovatartozás meghatá­rozhatósága. Viszont kívánhatjuk-e, s főleg köve­telhetjük-e mindenkitől, hogy egy átmeneti kor­ban, az eszmék forrongása idején azonnal és min­den részletben, hosszú távra is érvényes elhatáro­zása legyen? Ez bizonyára túlzás volna s méltatlan­ság lenne, ha ilyen alapon megrónánk embereket. Nem is ezt várjuk, nem a maximumra tartunk igényt, csupán egy ideológiai, vagy ha úgy tetszik, jellembeli minimumot. Mert mit tapasztalunk mostanában? Azt, hogy olyan emberek is penderítenek egyet szilárdnak és egyszínűnek hitt köpenyükön, akikről ezt legjobb ellenfeleik sem feltételezték volna. Ezt viszont nem lehet, nem szabad megszokni, s ha mégis kénytele­nek vagyunk tudomásul venni, legalább egy elma­rasztaló fejcsóválás kíséretében tegyük. Hosszú lenne a lista, ha fel akarnánk sorolni azoknak a nevét, akik az utóbbi néhány hónapban fordítottak egyet a szimbolikus ruhadarabon. Még akkor is terjedelmes sor alakulna ki, ha csupán azokat említeném, akiket én ismerek. De ennél jóval többen vannak, nem csak Bács-Kiskunban, hanem az egész országban és nem csupán olyanok, akik most fordítanak egyet a köpenyen, hanem szép számmal akadnak, akik immár visszafordít­ják a kaftánt. Tudom, mint ahogyan mindannyian tudjuk, nem volt egyszerű és kockázat nélküli az oly sokat emlegetett ötvenes években olyan köpenyben járni — hogy megmaradjunk a hasonlatnál — amely elütött a „divattól”. Igaz, ez a divat nem volt kötelező, de erősen ajánlották s valljuk be azt is, jobban lehetett érvényesülni a divatos tógában, mint egyébként. De meg kell mondanunk az igaz­ság másik részét is: nevezetesen, hogy nem min­denki azért járt divatosan, mért mindenáron érvé­nyesülni akart, hanem azért, mert ez volt a hite, meggyőződéséhez volt egyetlen ruhája. Ugyanúgy, mint azoknak a sokaknak, akik szintén hitük, meggyőződésük szerint tartoztak a másik csoport­ba. Nem is ezekkel van bajom, hanem a suhogtatók- kal. Azokkal, akik a politikai széljáráshoz igazod­va, kizárólag érvényesülési szempontokat követve változtatták — s változtatják ma is — köpenyük színét. Mikor voltak ezek önmagukkal azonosak? Akkor, amikor évtizedekkel ezelőtt elhitették kör­nyezetükkel, hogy ők mindig piros köpenyüek vol­tak, sőt úgy születtek, vagy most, amikor azt mondják — mivel megfogyatkozott a piros köpeny nimbusza—, hogy akkor csak ravaszságból tették, amit tettek, de igaziból ők mindig is a másik színt szerették. Úgy legbelül, a szívük mélyén. Miközben közülük többen szép karriert csinál­tak, jól érezték magukat a „hatalom markában”, sőt gyakran önmagukat már-már a hatalommal érezték azonosnak, s ezt meg is mondták, vagy enyhébb esetekben éreztették. S most fordítottak egyet a köpenyen, suhogtatnak. Pedig alig hiszem, hogy bárhol szívesen fogadnák a köpönyegforga­tókat. Az olyat például, aki másfél-két évvel ez­előtt önszántából — sőt akkor azt mondta: meg­győződésből — belépett az MSZMP-be, aztán amikor elkezdett sűrűsödni a levegő, borítékba tette tagsági könyvét és visszaküldte. Az olyat, aki hónapokig kilincselt, telefonált, hajlongott egy bi­zonyos pártfunkcionáriusnál jókora előnyért. Megkapta. Most szidja a kommunistákat. Az olyat, akit iszákossága, lógásai, pénzügyi manőve­rei miatt küldtek el különféle állásokból, s emiatt tették ki a szűrét a pártból is, most azt hirdeti, hogy „nem bírtam kijönni ezekkel”. Az olyat, aki az MSZMP-től kapott és általa nagyon akart, szorgalmazott poziciót gátlástalanul arra használ­ta, hogy megszedje magát, s most azt akarja elhi­tetni, hogy ő a hatalom karmai közé került áldo­zat. Az olyat, aki ittasan kergette a középiskolás lánytábor lakóit s ezért lefokozták, de most azt mondja, azért kerüli ki a pikszisből, mert volt bátorsága megmondani az igazat. Az olyat... de hadd ne folytassam. Fordulnak a köpönyegek, halljuk suhogásukat. Igazságtalan lennék, ha nem mondanám el —, amit mindannyian tudunk ..- hogy bizony voltak, túlsá­g osan is sokan voltak, akiket súlyos jogtalanság ért. Lehet, hogy éppen azért, mert nem fordítottak a köpönyegen, mert erre képtelenek voltak. S ne csodálkozzunk azon, ha most eredeti, egyetlen ar­cukkal fordulnak felénk, mert nincs másik. Se ne­kik, se nekünk. S ezek az arcok nagyon hasonlíta­nak egymásra. A becsület vonásait hordozzák. S ez a nyílt, a gerinces emberhez méltó. Mert én csak kétféle embert ismerek. Az egyik a becsületes ember, a másik annak az ellenkezője. ' jüJ PUDLIJÁTSÉTÁLTATJA A KÉM Bloch bosszúja Felix S. Bloch, a kémkedéssel gyanúsított amerikai diplomata azzal tölti el hirtelen támadt rengeteg szabad idejét, hogy alaposan bosszút áll a nyomában lihegő újságírókon, akik az elmúlt napokban-hetekben könyör­telenül vájkáltak magánéletében, még a lelkében is. Ö valószínűleg a világ legfurcsább „kéme”: órákat ücsörög a parkban, Mephisto nevű pudliját sétáltatja — és jókat mosolyog az újságírókon, akik a szerkesztőik utasítására minden lépését követik. Élvezi a napsütést, miközben fényképezőgépek, kamerák tucatjai zümmögnek és szinte a torkára nyomják a mikrofonokat. „Meglepő, hogy az embereknek nincs jobb dolguk” — mondta, a sajtó kép­viselőinek nem kis bosszúságára. Ezek után felállt a pádról majd tett egy apró egészség- ügyi sétát: 35 kilométert gyalogolt— nyomában a kame­rákat, felszerelést cipelő „kísérettel”. Állítólag még a KGB ügynöke is kifulladt, mert — meg nem erősített hírek szerint ők is a közelében vannak. Az állandó kíséret másik részét a rádiót szorongató FBI-ügynökök alkotják: Blochnak nem szabad távoznia az Egyesült Államokból. De meddig áll fenn ez a képtelen helyzet? A kormány­nak semmi olyan bizonyíték nincs a kezében, amellyel vád alá helyezhetnék a diplomatát. S nem bizonyos, hogy valaha is lesz. A dühödt FBl-nyomozók részben a sajtót hibáztatják ők is—, mert felkapták a Bloch-ügyet, aki állítólag éppen a sajtóból tudta meg, mennyire nem tud­nak semmit ellene felhozni. „Igazán valóságos szimbiózist létesítettem a sajtóval” — élcelődik Bloch, majd elmeséli, hogy - lévén állásából felfüggesztve — rengeteget főz, olvas, takarít, írogat, kocog és sétál. Szemrehányóan néhány puhány újságíró szemére vetette, hogy a minapi 35 kilométeres sétán csal­tak: biciklit béreltek, még talán helikoptert is. Bloch sütkérezik a nyilvánosságban valóságos autó­karaván halad a nyomában a városon, ha kocsijába ül és élvezi a rendőrség védelmét: egy fickó ugyanis zaklatta az utcán. Azt üvöltözte, hogy ő vietnami veterán, nem szere­ti a kommunistákat ...és Blochot. E ddig az FBI csak azt hozta fel ellene, hogy átadott egy ismert kémnek egy irattáskát. A homályos video­felvétel azonban semelyik amerikai bíróságon nem bizo­nyíték. Bloch a hírek szerint bevallott egy-két dolgot — beszélt valami neki felállított szexcsapdáról, szovjet pénzekről , de ezeket csak a sajtó írta meg, senki meg nem erősítette és valószínűleg az egész csak találgatás. Bécsben szaglásztak állítólagos call-girlök után és az amerikai hatóságok felkérték az osztrákokat is az együtt­működésre. Moszkva elhatárolta magát állítólagos kém­jétől. Egyelőre ijem találtak semmit. Bloch az újságírók­nak persze csak a szabad idejéről beszél, ha van ideje két séta között. Amikor megkérdezték, mit gondol, mikor döntenek az ügyben, akkor elhárította a választ: „Annyi bizonyos, hogy nem engem kell megkérdezniük ...” Az is bizonyos, hogy az Egyesült Államokban kellő bizonyíték híján nem lehet valakit csak úgy előállítani. így aztán a szenzációs kémügyet tálaló, Blochot kipé- céző sajtó egyre jobban a Szövetségi Nyomozó Hivatal „kémfogóit” pécézgcti: micsoda kémfogás ez? teszik fel a kérdési és egyre nagyobb az egyetértés: ha kém Bloch, ha nem az, a kémügy el van puskázva. De addig, amíg valaki dönt, Felix S. Bloch, az Egyesült Államok kémgyanús diplomatája, a State Department tisztségviselője egy bizarr ügy főszereplője Was­hington utcáin, óriási karaván kíséretében sétálgat: nyo­mában a sajtó, a kamerák, az ügynökök és Mephisto.

Next

/
Oldalképek
Tartalom