Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
1989. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Katasztrófakrónika Egy-egy nagyobb tömegszerencsétlenséget — legyen az légi katasztrófa, hajósüllyedés, vonatkisiklás vagy gépjárművek tucatjainak egymásba rohanása —- mindig az éppen aktuális közlekedési ágazat láttat a legveszélyesebbnek. Pedig már évtizedek óta jól kialakult sorrendje van a baleseti gyakoriságoknak, az életben maradási esélyeknek. Az utazás viszonylagos biztonsága szempontjából a vasút a középmezőnyben foglal helyet, miután a statisztikai adatok tanúsága szerint — a légi közlekedés követeli a legkevesebb áldozatot, a közúti pedig a legtöbbet (természetesen az utazásokon részt vevők száma és a megtett kilométerek arányában). Érdekes tendencia, hogy míg korábban a légi katasztrófák csaknem minden résztvevője elpusztult, napjainkban egyre gyakoribbak az olyan balesetek, amikor jelentős számú a túlélő. A vasúti szerencsétlenségek történetében ritkaság az olyan totális katasztrófa, mint amilyen ez év júniusában fordult elő a Szovjetunióban, az Ural hegységben. Ismeretes, hogy hatalmas gázrobbanás történt a vasút közelében húzódó vezetéken, éppen akkor, amikor a robbanás térségében két, utasokkal teli személy- vonat haladt el. Több mint kétszáz halottjával és a mintegy 1200 (!) sebesültjével alighanem ez volt a vasúti közlekedés történetének legnagyobb katasztrófája. Képünk, a döbbenetes fotó, egy kevésbé tragikus vasúti szerencsétlenségről ad számot, amely ez év május 12-én történt az Egyesült Államokban, Kaliforniában. Szinte hihetetlen, hogy a tehervonat 56 vagonjának kisiklása csupán két emberéletet követelt, pedig három ház teljesen romba dőlt, másik tízben jelentős károk keletkeztek, amikor a homokkal töltött vagonok a töltésről lefordultak. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) A telefon tízszer csenget Ki ne ismerné a telefonkezelők elfoglaltságának magyarázatát? Hogy addig nem veszik fel a kagylót, amíg a kötésben a sor végére nem érnek ... Amerikában rossz napok járnak e szorgalomra. Pontosabban: Kaliforniában, ahol is a törvényhozás drákói Szigorral lép fel július elseje óta e maszek buzgalommal szemben. A szenátus 29 szavazattal 3 ellenében elfogadta azt a törvényt, amely szerint, ha a telefonközpont a tizedik csengetés után nem jelentkezik, a kezelőt meg kell büntetni. Bili Lock- yer szenátor szerint erre az intézkedésre azért volt szükség, mert „így kívánják védeni a közösség érdekeit azokkal szeriben, akiket egyáltalán nem izgat, hogy cseng a telefon.” A törvény szigorú és pontos: a tizenegyedik csengetés már törvénysértő, ennélfogva büntetendő. Ideát, mi rá- érősebb nép vagyunk . 1. Harc a káros szenvedélyek ellen Alkoholizmus és toxikománia (szenvedélybetegség) két olyan fogalom, amely — minden túlzás nélkül — a világ valamennyi nyelvén érthető. Következményeikről számos statisztikában olvashatunk, akár a miattuk keletkező bűncselekményeket vesszük figyelembe, akár azt, hogy feldúlják a családokat, tönkreteszik a munkamorált és az; emberek közötti jó viszonyt. Csehszlovákia ezért arra törekszik, hogy hatékony feltételeket biztosítson e negatív tünetek elleni védekezéshez. Idén tavasszal a cseh és a szlovák nemzeti tanács (törvényhozói joggal ellátott legfelsőbb csehszlovák képviselői szervek) törvényt fogadtak el az alkoholizmus és a toxikománia elleni védekezésről. Az 1989. július l-jén életbe lépett törvénynek az a célja, hogy a társadalom egységes védelmet dolgozzon ki a három negatív tünet — az alkoholizmus, a dohányzás és a narkotikumok élvezetével szemben. A jogszabályok elsősorban az egész problémakör komplex voltát hangsúlyozzák ki. Hiszen 1985-ben csupán Csehországban 132 965 alkoholistát vezettek nyilvántartásban, s az 1980-ban nyilvántartott 5296 szenvedélybeteg száma hét év alatt 32 százalékkal nőtt. Az új szabályzás különböző szankciókkal bünteti a törvényben előírt kötelezettségek be nem tartását; a szervezetekre kiróható bírság az ötvenezer koronát is elérheti, míg az egyes személyeket ötezer koronára büntethetik. Mivel a módosított munkatörvénykönyv is tiltja a báfrninemű alkoholfogyasztást a munkahelyeken (kivételt csupán a „forró üzemek” a kohók és üveghuták — képeznek, de, ott is csak nyolcfokos sört fogyaszthatnak), így ezzel az alkoholizmus- és toxiko- mánia-ellenes törvénnyel együttesen el kellene érni, hogy a munkahelyre alkohol egyáltalán ne kerülhessen be. Ami a dohányzást illeti, a törvény e téren is számos korlátozást vezet be. Röviden szólva: a munkahelyeken és nyilvános területeken csupán a kijelölt helyeken engedik meg a dohányzást, ott, ahol az nem fenyegeti mások egészségét s nem károsítja az emberek vagyonát. (Orbis—MTI-Press) • Irány a fürdő. Az elítéltek állandóan kötelesek kendőt viselni. Ez személytelenné és kortalanná teszi viselőjét. (Fotó: APN—MTI) rend legdurvább megsértői kerülnek. Külön helyiségekben találkozhatnak hozzátartozóikkal. Gyermekotthon, ahova a büntetésüket töltő anyák járnak át szoptatni és együtt lenni egy kis időre gyermekükkel. Van azonban a kívülálló szeme elől rejtve maradó, íratlan szabályok szerint folyó kemény és kötelező élet is. ... Fájdalmas, vérző seb a női büntetésvégrehajtó intézet. A törvénnyel összeütközésbe kerülő nő -- nemritkán anya ‘ természetellenes jelenség, majdnem katonás rend szerint él, adott jelre fekszik le aludni és kel fel. Az étterembe és munkába csapatban vonul, csizmában jár télen-nyáron .. . Akaratlanul is szeretne az ember együttérezni vele, annak ellenére, hogy lelkét bűn, sokszor némi is egy terheli. A szovjet társadalom demokratizálódása, a társadalmi intézmények átalakítása, a glasz- noszty szükségessé tették a törvénykezés fö- lülvizsgálatát, az egész jogszolgáltatás humánussá tételét. Most készül az az új törvény, amely jelentősen javítaná a börtönben lévők helyzetét. A szakértők most vitatják az új szabályozás alapelveit, amelyek könnyítetlek a börtönhelyzeten. Gyakoribbá teszi a tervezet a rokonok látogatását, engedélyezi az ideiglenes szabadlábra helyezést... A rossz rosszat szül, csak a jóság képes visszaadni az embernek az emberséget. (APN MTl-Press) Moszkva környékén, Mozsajszkban van az egyik javító-nevelő női büntetés-végrehajtási intézet. A fényképezőgép objektívja ridegen adja vissza az ottani élet néhány elemét, bepillantást engedve a büntetésüket töltő nők hétköznapjaiba. Magas, dróttal sűrűn behálózott kerítés fogja körül a börtönt, hogy kívülről ne dobálhassanak be tiltott dolgokat. Irányitópultról nyithatók a vasajtók, az őrök katonaruhában teljesítenek szolgálatot. Kapuk, amelyek a börtönépületből a varrodába vezetnek. Fürdőépület és mosoda. Egyes zárkák, ahova a • Ez az asszony már a börtönben szült. Gyermekét, mivel már nagyobbacska cs az otthonban gondozzák, vasárnaponként ZSOLNAI HÉDI: JOHANNA A KOCSMÁBAN VI. Búcsú Pesttől Zsolnai jellegzetes hangját, előadói egyéniségét megismeri az ország. Vécsey Ernővel kötött házasságának vége szakad, ám az egymás iránti tisztelet, rokonszenv megmarad. 1956 őszén a művésznő a debreceni színházhoz szerződik. Itt ismerkedik meg későbbi férjével, a színész-színiigazgató Téri Árpáddal. Zsolnai könyvében láttató erővel írja le 1956 októberének, novemberének Debrecenét, a színésztársadalom s a forradalom találkozását. Még az őázön visszaköltözik Pestre, Téri is ott kap új feladatot. Zsolnai népszerűsége a csúcs felé tart, a közönség szereti, ő azonban — kifejti, miért — mellőzöttnek érzi magát, nem képes megbékülni bizonyos körülményekkel. Új házassága ajándékozza meg élete nagy boldogságával egy tiúgye- rekkel: Attilával. Térivel való viszonya azonban korántsem felhőtlen, ellentmondó érzelmek kavarognak benne. Zsolnai — mint könyvében mindvégig — mély őszinteséggel ír magánélete és művészi pályája újabb fordulatairól, melyek végül is — épp kitüntetését követően — vezetnek (1977-ben) a végleges távozáshoz. Az ezt megelőző hónapokat, heteket idézi föl a Magyar Világ gondozásában ősszel megjelenő önéletrajz következő részlete. (Maga a könyv egy 1987-es naplóbejegyzéssel zárul.) (Dzól a telefon. Unokaöccse, M. I. elvtárs: ^ — Azért hívlak, hogy megsúgjam, fel vagy terjesztve Liszt-díjra. Ne vágj közbe, ne köszönd, nem én intéztem, és nehogy annak az... igazgatódnak tudd be, ezért megmondom : Keszler Pali terjesztett föl. (Az Országos Rendező Iroda volt igazgatója, kit időközben felszólítottak a minisztériumba.) Díjátadás a Fészek Művész Klub nagytermében. A miniszternek levegőben marad a keze ... Zsolnai átveszi a „paksa- métát”, és elvonul egy sarokba. A többi ünnepeltet megrohanják a kamerák, újságírók. Este a televízióban Zsolnait meg sem említik ... (Sokat töprengek ma már azon, miért vettem át. A mai eszemmel nem értem magam, illetve ma már nagyon is értem. Tudat alatt ott lappanghatott bennem a menekülési vágy. Nem mertem felégetni a látszatot.) Szegény Keszler Pali, nyilván jót akart. Későn, nagyon megkésve. Semmit, amit saját maguktól nem nyújtanak (legyen az jó barát, rokon, szerelem, országod, hazád), nem szabad kierőszakolni, elfogadni, szemrehányást tenni sem. Különben szeretet helyett csak kínos udvariasságot vagy fölösleges ajándékokat kapsz. Segítség helyett könyöradományt. Előbb-utóbb ellenségekké váltók. Zsolnai hónapok óta készül új szólókoncertjére, melynek bemutatója (állítólag) Pesten lesz, a Zeneakadémián. A műsor mondandója: a csend és a zaj. A csend és a zaj ártalmai. Címe: Csendártalom. Az egész gondolatot egy újságcikk indította el. Mátray Betegh Béla újságíró és jó barát írása, mely, csodák csodája, megjelent a Magyar nemzetben még 1972-ben. Zsolnai a koncerten, saját bevezető sorai után, idéz a cikkből: „Hovatovább nem lehet komolyabb, őszinte beszélgetésbe fogni anélkül, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású, mestersé- gű, hivatású emberekből ki ne fakadna, hogy saját bőrükön érzik a csend nyomását. Panaszkodnak a csendre, felingerli őket, szenvednek tőle. A jelek szerint a sokat emlegetett zajártalomnál semmivel sem kevésbé kártékony a csendártalom. Arányt teremteni. Megteremteni az arányt a munka és a hatása, az érték és a siker között. Ez volna a teendő. Az értő, a figyelő, az érdeklődő vélemény hiányzik, egyre kínzóbban hiányzik az elvégzett munka körül, s kergeti süketté azt, aki elvégezte." No addig, amíg az esthez elérkezik, ahogyan a magyar szólás mondja: sok víz folyik még le a Dunán .. . Csupán a Váci utcában, ott is csak hét nappal az est előtt, tűnik fel néhány plakát. Egy nappal az est előtt telefonon közlik, áttették az estet két héttel későbbre. Az ok: a négy teremben Bacher Mihály zongoraművész Chopin-estje elkerülte a figyelmüket, s félő, hogy a két terem áthallása tönkretenné mindkét estet. Aznap még megszólal a telefon Zsolnainál. Bücher Mihály! — Hédikém, kétségbeesve hallottam, hogy elhalasztották az estjét énrám hivatkozva. Biztosíthatom, hogy az egészről mit sem tudtam. A Zeneakadémián, mióta létezik, valóban előfordul nagy ritkán egy kis enyhe „áthallás”, de ez olyan elenyésző, hogy szót sem érdemel. Még egyszer kérem, ne haragudjon, és semmiképpen ne gondolja, hogy tőlem ered. Nem! Zsolnai ezt valóban nem gondolja. Nagyon is tisztában van vele, mit, miért... A hírre lett volna szükség, hogy a Zsolnai-est üres volt. Mert minden újságfigyelmeztetés nélkül maradt el a premier, s tűztek ki új dátumot. De rosszul számítottak./Zsolnainál éjjel-nappal szó! a telefon! A közönség, érdeklődik! Es Zsolnai, 1945 óta először, nem takargat, nem dadog-hebeg; őszintén felvilágosítja az érdeklődőket. Fásult már a félelemhez. Es végre arra is ráébredt: nem az ő feladata mentegetni az államot. Nem hajlandó helyettük hazu- dozni! i Az esten zsúfolt a nézőtér. Altnak még erkélyen is . . . Valósággal tüntető ünneplésben részesítik. Persze a rádióhallgatók erről nem sokat tudhattak. A rádió ugyanis alaposan meglékelte az estet. A „Zsolnai-csevegések" és S.O.S.-songok, a „kiáltványok" mindegy szálig kimaradtak. A rádió mellett ülök joggal mondhatták: mi volt ebben az új? 0 Zsolnai Hédi fiával. Téri Attilával Hajnal. Megint vidékről érkezik. Képtelen elaludni. Nem. ez már sok! Hogy már vidéken se legyen nyugta. Hogy ez a kisszerű zongorista, L. P., hogy már ez is ki merjen vele tolni, összejátszva a kis mosolygós kultúr-igazgatónővel. At ti felébred. , — Mi van, mi történt, anya? — Semmi, semmi, Attikám. Fáradt vagyok. — Te nem szoktál ilyenkor fáradt lenni. Sőt. Látom, hogy valami baj van. Rossz volt a közönség? Bántott valaki? Megint eltolta az a töketlen valamelyik számodat ? Mondd már, mi van ? — Attikám, nem tudok most beszélni, majd, majd elmon dóm, de ne most! Újra kiborít. Olyan undorító az egész . . Egymás nyakába borulnak. Zokognak. — Anya, nem fogom hagyni, hogy te is, mint a Latinovits. Látom, hogy kicsinálnak.-— Attikám, Latinovits beteg volt. — Majd te is az leszel ■ ■ ■ Igen, Latinovits halálára volt alibije az országnak, mert Latinovits valóban lelkibeteg volt. De hogyan számol el az ország azokkal, akik nem voltak, hanem lettek betegek . . Kik lopták el a vitamint a napi eledelből? Kik zabolják fii a vitamint a másik adagjából? Kicsodák osztogatják széjjel a vitamint? Es hol a központi elosztó? Es ki a felelős? (Vége) SZOVJET NŐI BÖRTÖNÖK VÉRZŐ SEB
