Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

1989. augusztus 8. • PETŐFI .NÉPE • 3 POZSGAY IMRE: Megváltozik a szórványmagyarság és az emigráció értelme, tartalma Úgy hiszem, bármily forrásból tájékozódtak is, akik idejöttek, azok tudják, mit jelent itt, ma, Közép-Európában magyarnak lenni, Magyarországon élni, s Magyarországról kinyújtani a ke­zünket a világban élő magyarság felé, remélve, hogy tapogatódzá- sunk eléggé célirányossá válik és meg is fogják ezt a kezet. Eddig egyik ilyen szál, ilyen kapcsolattartó forma volt az anya­nyelvi konferenciák rendszere, amelyről nagyon szép gondolato­kat hallhattunk Lőrincze Lajos professzor bevezető szavaiból. Nincs jogom a tanácsadásra, mi legyen az anyanyelvi konferen­cia sorsa, de éppen mert ez volt az egyik erős szál, amely a világban élő magyarságot a mai Magyarországgal összekötötte, mérlegelni, elemezni kell a körülményeket, a környezetet, a különböző össze­függéseket ahhoz, hogy Önök döntsék el; e megújulási szándékból mi kerekedjék ki, miféle mozgalom fejlődjön tovább, mi adja meg a fejlődés, a megújulás lehetőségét. Azt mondtam, fordulóponton vagyunk. 1985 óta történt itt egy és más. Mindenekelőtt egy sorsdöntő fordulat, amely éppen a hatalmat gyakorlók körében ment végbe, nem minden megfontolás és nem minden kényszer nélkül. E válsá­gával küszködő ország hatalmat gyakorló vezető pártja fordult úgy, kezdeményezett valamit, hogy talán véget kellene vetni annak az elképzelésnek, amely egy előlegezett ideál, messzire kitűzött célok oltárán, az ember szabadságát feláldozva, az ember szabad­ságának mindennapi, józan kapcsolatainak árán valami elérhetet­lent és boldogítót tűz ki maga elé. Véget kellene vetni annak a gondolkodásmódnak, amely szerint a politikának van egyedül hivatása arra, hogy az egyetemet, a mindenséget megvalósítsa és a megvalósulásért kényszereket alkal­mazhasson. Nos megismétlem, nem minden előzmény nélkül, súlyos válság­ba került ország körülményei között, ennek a hatalomnak legjobb képviselői, akik a nemzethez kötötték sorsukat, úgy határoztak, hogy egy diktatórikus szocialisztikus eszmei kép helyett, szabad, független jogállamot formál, ezt időszerű megteremteni itt Közép- Európában, Magyarországon. Én ezt az elhatározást tartom a legfontosabb fordulatnak. Tudjuk, hogy nem a hatalom szokása és természete a könnyű belátás, a gyors fordulat, megismétlem tehát azt, amit beleszőttem előbbi gondolataimba is. Itt működtek kényszerek, elsősorban a válság hatása, de én a válságból nem a katasztrófa előszelét érzem. Nem katasztrófára gondolok, hanem nagy-nagy információhal­mazra, gondolathalmazra, -tömegre, amely tudósít arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. Ezt tartom a válság lényegének, legfontosabb üzenetének. Azt hiszem, a mai Magyarország állampolgári összefogással és egy civil társadalom rekonstrukciójának céljával eljutott ehhez a felismeréshez és ebben, bár már feltűnnek a pártok vitái (melyeket szintén jótékony dolognak tartok), mégis nemzeti közmegegyezés érhető el abban, hogy a diktatórikus szocializmusról egy nemzet akaratával és cselekvőképességével békés úton el lehet jutni de­mokratikus jogállami formák közül egy szabad, független Ma­gyarország megteremtéséhez. Ennek a szándéknak vannak politikai eredményei, megmutat­koznak már észlelhető, kitapintható eredményei. Sokak szerint még nem dőlt el semmi vagy legalábbis nem a lényeg. Én azt mondom, hogy önfeladó, éppen a nagy-nagy megoldandó feladat előtt összeomló lelkiállapot nem segíthet bennünket. Segíthet ben­nünket inkább az, hogy ha számba vesszük, mégiscsak történt itt valami a mi közös ügyünkben, amelyre összejöttünk éppen Kecs­keméten, ezen a csodálatos Duna—Tisza közi tájon. Ehhez a gondolathoz hadd tegyem hozzá, hogy a szabaddá válás és a szabad honpolgári társulás törvényhozási feltételeinek kialakí­tásában is sok minden történt. A kapcsolatok a magyarság és a világban élő magyarok között oly mértékben lehetnek szabadok, amilyen mértékben itthon sza­badon élnek az emberek. Ezt, az állampolgári szabadságot tartom én az előrehaladás szempontjából a legfontosabbnak. Azt kell mondanom, hogy Magyarország, benne a kormány, két dologban a magyarság ügyének szemléletében fontos előrehaladást ért el. Az egyik, hogy ha itthon szabaddá válnak a politikai viszonyok, akkor megváltozik a szórványmagyarság és az emigráció tartalma, értelme. Ezt Önöknek kell újragondolniok, akik a világ különböző részeiből érkeztek ide és valami módon eddig is meghatározták viszonyukat Magyarországhoz, ehhez az 93 ezer négyzetkilométer­re beszorított országhoz. A másik nagyon lényeges ügy, amiben, azt hiszem, előrehaladás történt, bár itt sem mindig a belátás, inkább sokszor a kényszerek hatása alatt. Voltak honfitársaink, akik régtől és elszántan, sok*- szór veszélyeket is vállalva erre már felhívták a figyelmet, csak a kormányzatban a figyelemfelkeltő szó süket fülekre talált. Nos, ez az ősi földjén élő, de határainkon kívülre került magyarság sorsa és az azért érzett felelősség. Ebbe a felelősségbe sok jó hazafi mellett beletársult a kormány és a politika is. Ezt fontos haladás­nak tartom, még akkor is, ha nagyon nehéz lenne itt ma még vívmányokról és eredményekről szólni. A szándékot azonban ké­rem, hogy méltányolják. Azzal, hogy ezt a nyilvánosság elé vitte a magyar kormány, vallott és így ez haladást jelent szerintem a magyarság dolgainak intézésében. A felelősség, bár egyetemes magyarságról szólhatunk, ezentúl mégis egy kicsit differenciáltabb. Amilyen mértékben nő itthon a szabadságunk, olyan mértékben nő a világban élő magyarság iránt a felelősségünk, de kérdés, hogy milyen a felelőssége a világban élő magyarságnak a mai Magyarország iránt. Azt kell mondanom, és itt jön az előbbi következtetésem vissza, hogy ez a felelősség csak differenciált lehet. Amilyen mértékben szabad polgárként él egy magyar a világban, olyan mértékben növekszik a felelőssége Magyarország iránt. TELJESEN ÖNÁLLÓ TŐZSDE Hamarosan az Országgyűlés elé kerül az értékpapírtörvény tervezete Ősszel kerül az Országgyűlés elé az értékpapírok kibocsátásáról és forgal­mazásáról szóló törvény tervezte, ame­lyen még dolgoznak a szakemberek. A jogszabály előkészítésével kapcsolat­ban a Pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának elmondották: azért sürgető a már működő értékpa­pírpiac, az értékpapírok kibocsátásá­nak, adásvételének szabályozása, mert csak így biztosítható a befektetők, a befektetések megfelelő védelme, a tő­kepiac továbbfejlesztése. Jelenleg a for­galomban lévő kötvények állománya eléri a 28,5 milliárd forintot, míg a rész­vényállomány ennek többszöröse, megközelíti a 90 milliárd forintot. A magyar gazdaságban néhány évvel ezelőtt a kötvények piaca vált jelentős­sé, de időközben — a társasági és az át­alakulási törvény hatására — gyors nö­vekedésnek indult a részvényforgalom. A szabályozás ma már elodázhatatlan. A törvénytervezet elsősorban a kü­lönböző kötvényekkel, részvényekkel foglalkozik, hatálya nem terjed ki a bankjegyre, a csekkre, a takarékbeté­tekre és a váltókra. Ezek kibocsátásá­nak, forgalmazásának feltételeit más, már meglévő jogszabályok határozzák meg. Az előkészítők a leendő törvény szö­vegezésénél a befektetők védelmét tar­tották szem előtt. A tervezet szerint ennek megfelelően csak jogi személyek bocsáthatnak ki értékpapírokat. Szin­tén a befektetések biztonságát szolgál­ja, hogy a kibocsátó vállalat csak ak­kor hozhat forgalomba értékpapírt, ha már legalább egy éve eredményesen működik, s ezalatt az egy esztendő alatt szanálási, felszámolási eljárást nem folytattak ellene. Az is feltétel, hogy az értékpapír kibocsátója részle­tes tájékoztatót adjon tevékenységéről, hogy a vásárlók hozzájussanak a szük­séges információkhoz. A tájékoztató­nak tartalmaznia kell a kibocsátó tevé­kenységének leírása mellett a gazdálko­dás eredményességét tükröző mérlega­datokat, a vállalat által elért piaci ré­szesedést, a vezető beosztású dolgozók nevét, lényegében valamennyi fontos gazdasági adatot! A kibocsátónak a tájékoztatás adatait hitelesíttetni is kell, mégpedig hivatalos könyvvizsgáló szakemberrel vagy szakcéggel és csak valamely pénzintézet értékpapírkeres­kedő vagy bizományos útján — az ér­tékpapír-felügyelet jóváhagyásával lehet közzétenni. • A tájékoztatási kötelezettség nem­csak a kibocsátás idejére szól, hanem attól kezdve folyamatosan a kibocsátó­nak éves jelentésében rendszeresen in­formálnia kell a kötvények, részvények tulajdonosait. Az esetleges lényeges vál­tozásokról pedig azonnali tájékoztatási kötelezettséget ír elő a jogszabály. A törvénytervezet szabályozza az ér­tékpapírok jelentős részének forgalma­zását lebonyolító tőzsdét is. Az érték­papír-kereskedőknek, illetve a bizomá­nyosoknak átadott értékpapírok ki­sebb, de a forgalom szempontjából meghatározó részét a kialakuló tőzsdén fogják jegyezni Magyarországon, s eze­ket a kötvényeket, részvényeket minden esetben a tőzsdén kell forgalmazni. Mivel a tőzsde teljesen önálló, ön- kormányzattal rendelkező szervezet lesz, saját testülettel, bizottságokkal fog rendelkezni, amelyek meghatároz­zák belső működését, ezért a törvény- tervezet csupán néhány alapvető pon­ton szabályozza a tőzsdét. Előírja pél­dául, hogy alapításához legalább 15 tag kell, s az induló vagyon cl kell hogy érje a 150 millió forintot. Irányító szer­vezetei közül a két legfontosabb: a tőzsdetagok közgyűlése és a képviselő­ikből választott tőzsdetanács. Ez'utób­bi irányítja a tőzsde tevékenységét a közgyűlések között. A jogszabályter­vezet szerint Magyarországon á tőzs­dének csak a hivatásos értékpapír­kereskedő vagy broker cégek lehetnek a tagjai. ÜDÜLŐTERÜLETI ŐRJÁRAT Lakitelek-Tőserdő A városlakók, a betontömbben élők vágyai közösek: amikor csak lehet, ki a szabadba, a természetbe. Ám a megyeszékhelyieknek jó né­hány kilométert meg kell tenni ah­hoz, hogy szabad idejüket erdős vagy vízparti területen tölthessék. Érthető, ha hétvégeken, s különösen a szabadságolási szezonban szinte megtelik a Lakitelek-Tőserdő is. Aki viszont itt önellátásra szánja el magát, jól teszi, ha felpakoltan érkezik, mert mint maga a boltvezető, Sirger Zoltán mondta: „Kicsi ez az üzlet, s még kisebb a raktár, a kereslet meg nagy és mindig ennyien állnak sorba, mint most. Mit mondjak még egyéb rosszat?” A főnök igazát csak alátámasztani tudom. Kilenc óra után, mire bejutot­tam a boltba, a hűtőpultban háromne­gyed trappista, 2 Anikó sajt, egy egész és két fél szál házimájas, tepertő, sós szalonna, lángolt kolbász. A gyökér és répa fonnyadt, az üres polcokon nem is tudom, minek kellene lennie. Igaz, alkoholos ital van bőven .. . Szóval itt, az Univer-üzlet előtt „nyaralhat” a honpolgár. A közeli Tősfürdő-kemping kapuja viszont május elsejétől e hónap végéig — tárva-nyitva. S ha az ittmaradóknak például futballozni támad kedvük, még labdát is bérelhetnek: egy napra 45 fo­rint. A kétszemélyes sátor bérleti díja 100, a mosógép és centrifuga 40—40, aki kerékpározni szeretne, az nyolcva­nért egy napig karikázhat. Az sem baj., ha valaki a kedvenc kutyájával érkezik, mert napi 30 forintért ellehet a gazdi körül. A Pusztatourist által üzemelte­tett kemping költségeit egyébként az ifjúságnak, a természetbarát-szövetségi tagoknak kedvezménnyel számolják el. Nem tudom viszont, hogy Lipcsei Pál, a Camping büfé-falatozó tulajdo­nosa vállalna-e valamiféle kalkulációs tanfolyamvezetést a hasonló, (idényjel­legű) maszek vendéglátóknak. Ugyanis úgy tűnik mert máskülönben miért csinálná - az ő árai mellett is érdemes nyitva tartani. Megsül a könnyű, ízle­tes palacsinta 5, illetve hat forintért, a véres hurka tíz dekája 8,30-ért, a mája­sé és a fehéré 11,20-ért. Mindezekre hűtött nedűt is ihat a vendég, de sem­miképpen nem alkoholtartalmút, ugyanis szinte hihetetlen — az hi­ányzik a repertoárból. Annyit azért el­árult a tulaj, mindezt azért csinálja így, mert éveken át ide járt nyaralni és az ellátással kapcsolatos elégedetlenségé­nek e büfényitással „adott hangot”. Az említett kereskedelmi-vendéglátó „csomótól” ninths messze a folyópart. Közben nem mindig érdemes megállni a kecskeméti sütőipari szakbolt előtt. Viszont a telefonügyeket könnyen elin­tézhetjük a működő nyilvános fülké­ből. Ám egyéb „ügyünk” miatt hiába sietünk a közeli zöldövezet tövébe épí­tett rendeltetését nézve akár kastély­nak is nevezhető WC-együtteshez. Az ajtók zárva — talán mert nincs, aki a forintokat szedje, a papírokat oszto­gassa. így marad a mögötte lévő sétaút melletti erdősáv, a Nemzeti Park terü­lete .. . A szabad időhöz hozzátartozik a la­pok, folyóiratok, könyvek böngészése. A strand egyik zugában Szabó Istvánná már négy esztendeje hírlapárus. Mint mondta, a menő lapok a 168 óra, az RTV-újság stb. itt is hiánycikkek. Viszont az Észbontók, az Ellenzékek és társaik az állványon süttetik magu­kat ... A pici gyerekek is lebarnulhat­nak, amíg kivárják, hogy hintába ke­rülhessenek. Igaz, állványban nincs hi­ány ... Ha pedig megéhezett a család és kul­turált helyen szeretne étkezni, ott a „domboldalon” az Univcr ÁFÉSZ Tölgyfa fogadója. A tiszta, hűs, szerző,- déses üzletben másodosztályú árakkal számolnak. Ha a vendég netán valami­ért reklamálni szeretne, könnyen meg­tudhatja, ki volt a felszolgáló. A szám­lákon megszokott krikszkrakszok he­lyett olvasható név, alatta pedig: „Kö­szönjük, hogy vendégünk volt, viszont­látásra!” Jómagam Barkóczy Beátánál reklamálhatnék, ám csak dicsérni tu­dom, meg azt is, aki az étlapot ösz- szeállítva — nem feledkezett meg a nyári menükről. Pulai Sára • ... és bent • Impozáns — de a szezonban még üres • Kastélyban a WC-együttes — zárt ajtókkal. (Tóth Sándor felvételei) RÁDIÓJEGYZET Egy költőre Egy költőre kellene emlékezni, aki 1975-ben hall meg 45 évesen, de nem futja ezekből a rövid rádióbeli felidézé­sekből még egy igazi köszöntésre sem. A hét költője műsorcímet most elnyert Simon István, mint előtte a többiek is általában, három alkalommal kapott tíz-tíz percet, alig-alig hallgatott idő­pontokban. Nem kell hát komolyan venni ezt az ígéretet, illetve ettől még nem lett valóban „a hét költője” Simon Istyán sem. Ha valaki ismerte és változatlanul szereti őt, s a könyvespolcán is őrzi cgy-két kötetét, netán még a kecskemé­ti és megyebeli látogatások, irodalmi estek idejéből, akkor van riT remény, hogy az a rádióban elhangzott néhány verse tovább rczonál majd az emberi szívekben. Még szerencse, hogy olyan avatott kritikus vezette be ezt a műsort, mint Alföldy Jenő, értő szeretettel beszélt a halk szavú lírikusról, aki máig ható közéleti költőként is előtte járt a mai nemzedéknek. Volt egy időszak ugyan­is, - ne ítéljük cl , amikor a költők közül többen is, valóban úgy látszott, hogy megbecsült tagjai a társadalom­nak. Azóta eltávozott ennek a nemze­déknek a színe-java Simon István, Nagy László, Váci Mihály — s igazi értéküket mintha nem becsülnék az utánuk jövők. Lehet, hogy egy évszá­zadnak kell eltelnie ehhez? Bizony piciny kis lépcső az, amit a rádió kínál a megismeréshez. Kádergyerekek Hegyi Imre sok kitűnő és emléke­zetes riport készítője ezúttal is rögös útra vállalkozott. Már a jelzett cím is irritáló lehetett egyeseknek, akik igye­keztek elgondolásáról lebeszélni, ettől eltéríteni. Működnek még a régi refle­xek, félelmek a „tabu témák” iránt. Nem csoda, hiszen értelemszerűen, az úgynevezett „kádergyerekeknek” ká­derek —>■ voltak — a szülei is. Vagyis a riportalanyokat nem Csepelen vagy Pesterzsébeten írja előzetesként He­gyi , hanem inkább a Rózsadombon kelleti keresgélnie. Nyilván a riportert nem az a szándék vezérelte, hogy „hetedíziglen” is pellen­gérre állítsa a leszármazottakat, a ki­váltságosok gyermekeit, akik erről a helyzetükről legkevésbé tehetnek. De megmutatni, hogy miként hatott rájuk ez a környezet, alkalmazkodtak vagy önálló utakat jártak, ennek felderítése már izgalmas feladat. A legnagyobb érdem, szerintem, azoké, akik nem bújtak el, hanem fo­gadták a kérdéseket és szembenéztek azokkal. Elmondták, hogyan tekintet­tek szüleikre, a világra, önmagukra, s miként számoltak el a különleges hely­zettel, amely a természetesnek tekintett előjogokból adódott. Persze az is társadalmi igazságtalan­ság lenne, ha némelyek most a „bu­kott” szülők miatt kerülnének hátrá­nyos helyzetbe, amire máris lehet pél­dát találni. S ennek még csak a kezde­tén tartunk. Az inga leng, s nem akar megnyugodni ... Szabolcsi Szabolcsi Bence indulása címmel szerdán kezdődött el a Kossuth rádió­ban Kroó György műsora, amely még két alkalommal ugyancsak szerdai napokon a kiváló zenetudós életúl- jával. munkásságával ismerteti meg a hallgatót. Szabolcsinak az egész vilá­gon ismert művei A zene története, a Beethoven, Az európai virradat, A me­lódia története stb. mellett A magyar zene századai és sok más munkája például az Útón Kodályhoz népünk számára adott pótolhatatlan értékeket, ismereteket. Tegyük hozzá, hogy sokunknak Sza­bolcsi szép, irodalmi stílusa, élvezetes és közérthető prózája egyúttal a zene világához elvezető utat és eligazodást is jelentette. A sorozat megérdemli a fo­kozott figyelmet. F. Tóth Pál *“< . jmIM.. ol8886»«ISfcr?T8B^ • Az Univer-üzlct előtt...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom