Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 28. „NEKEM EZ A HATTYÚDALOM .. Sikeresek a vállalkozások? A filmterjesztésre szánt állami támo­gatás évről évre csökken. Nem csoda tehát, hogy a moziüzemi vállalatok egyéb tevékenységekkel, vállalkozá­sokkal igyekszenek növelni a bevételü­ket, tudván, hogy a jegyárakat nem emelhetik a csillagos égig. A filmszín­házak fenntartása, korszerűsítése egyre nagyobb anyagi áldozatokat követel, és a mozik látogatói is követelik a mi­nél gazdagabb filmkínálatot. Vagyis a vállalatok egyszerűen rá vannak kény­szerítve ma már, hogy minden plusz- bevételt kínáló lehetőséget megragad­janak. A Bács-Kiskun megyeinek már a neve is megváltozott: Hírős Film Filmforgalmazó és Mozi üzemel tető Vállalatként emlegetik újabban. Tehát nem csak terjeszt, forgalmaz is.- Mintegy 7 százalékkal csökkent ez év első felében az előadásaink száma a megye mozijaiban, ha a tavalyi ered­ményekhez viszonyítunk. Ugyanakkor a jegybevétel 11 százalékkal nőtt — mondja Gila János, a vállalat igazgató­ja. — Ez elsősorban azzal magyarázha­tó, hogy a világsikerek bemutatására nem kell már évekig várni, mint koráb­ban; vetítéseik többnyire telt ház előtt történnek. — Az idén eddig melyik produkció volt a legsikeresebb? — A Vörös zsaru, amit 43 ezren néz­tek meg a megye mozijaiban, idáig. Ezt követte az Ikrek és az Esőember című alkotás. , — Új vállalkozásaik közé számít az autósmozik hálózatának kiépítése Bács- Kiskun településein. Ez mennyiben bizo­nyult eddig kifizetődő kezdeményezés­nek? — Kecelen tavaly létesítettünk ilyet, s minden várakozást felülmúlt a forgal­ma. Azóta már megkezdte működését a bajai autósmozi, szeptember 15-én avatják a Soltit, de Kecskeméten, Kalo­csán, Kiskunmajsán és Mélykúton is mutatkozik igény az ilyen szabadtéri vetítésekre. Sőt, több helyen magántő­kével rendelkezők is jelzik, hogy szíve­sen társulnának. — Hogyan fest pillanatnyilag a válla­lat videohálózata? — Tavaly nyáron a megyében nyolc helyen volt videotékánk, 150 ezer fo­rintos forgalmat hozva, jelenleg pedig tízet működtetünk, s a bevételük csak­nem 300 ezer forint. Igaz, egy esztendő alatt megkétszereződött műsoros ka­zettáink száma. E vállalkozásunk sike­rét illetően, gondolom, a számok ön­magukért beszélnek. — Egyre többféle kiadványon fedez­hető fel vállalatuk neve, olyanokon is, amelyeknek semmi közük a filmekhez. Nyomdánk elsősorban a saját propagandánkat hivatott szolgálni. A szabad kapacitást azonban felajánl­juk más cégeknek, megrendelőknek, s ez az idén mintegy 10 millió forint be­vételt eredményez vállalatunknak. — Egy esztendeje, hogy nemcsak ter­jesztik a filmeket, hanem van, amelyik­nek önök a forgalmazói is. Nem is egy produkció volt az utóbbi hónapokban, amelynek kópiáján a Hírős Film felira­tot olvashattuk. A tanmesék és Mózes után jönnek a Gondos bocsok — Tarol a Vörös zsaru MUZES Színes olasz-angol film Rendezte: Gianfranco de Bosio Főszereplők: Burt Lancaster, Ingrid Thulin, Irene Papas Forgalmazza: Hiros Film TANMESÉK A SZEXRŐL I SPINES 'MAGYAR UltoylöJATÉK ODOralori .lunosö Nylka «£ RonüoíW: 3,klóul SrÜvabiWr FötiitoüpMIr Eawinyl Enikő, Rudolf Pile RÁn ionos. Rajhona Adam Eddig három alkotás került a mo­zikba, amelyek forgalmazási joga a mi­énk. Az első januárban. Az évszázad csütörtökig tart című, kiváló magyar filmre gondolok, amelyet nemcsak itt­hon, hanem határainkon túl is díjjal jutalmaztak. Azonban azt kell monda­nom, hogy e produkció színvonala és az iránta mutatott érdeklődés nem volt arányos eddig. — Vagyis ráfizettek arra, hogy meg­vásárolták a forgalmazási jogát? Nem, a befektetett pénzünk így is megtérült, de nagyobb közönségsikerre számítottunk. Hasonlóan a Mózes cí­mű, olasz—amerikai film esetében is, amelynek ugyanacsak a mi vállalatunk a forgalmazója Magyarországon. Ez is egy nagyszerű alkotás, melynek a mon­danivalója talán ma a legaktuálisabb hazánkban, mégis feleannyian voltak rá kíváncsiak a megyében, mint a nép­szerűségi lista éllovasára, a Vörös zsa­rura. Nagy sikert aratott az idei játék­filmszemlén a Tanmesék a szexről című magyar produkció, (forgalmazója szin­tén a Hírős Film), ám ezt sem fogadta akkora lelkesedéssel a közönség, mint a kritika. Igaz, még alig egy hónapja, hogy műsorra tűzték a mozik. — Tehát az igényesebb alkotások for­galmazása változatlanul nem nagy üz­let? — Sajnos, ez a helyzet. Az erőszak­kal, borzalmakkal teli kommersz fil­mek jóval nagyobb profitot hoznának. De mi — ennek ellenére — ragaszkodni szeretnénk egy bizonyos értékszinthez. Ahogy mondani szokás: igyekszünk nem szcünyezni a szellemi környezetet. — Milyen alkotással rukkol elő leg­közelebb a Hírős Film? — Á Gondos bocsok amerikai rajz­filmmel, mely az ősz folyamán kerül a hazai mozikba. — Azt hallottam, hogy ön nyugdíjba kíván vonulni hamarosan. Igaz ez, vagy csak mendemonda, mint annyi minden más manapság?- Igaz. A megyei tanács már meg is hirdette a pályázatot, melynek útján az utódomat kijelölik. Október elsején köszönök majd el a munkatársaimtól. Mondhatni tehát, hogy ez az interjú a hattyúdalom. S engedje meg, hogy megköszönjem a Petőfi Népének azt, hogy mindig szívügyének tartotta a filmkultúra terjesztését, ápolását, a ma­ga eszközeivel. Nagyon kérem, hogy ez’ kerüljön bele ebbe a beszélgetésbe. Hi­szen ilyenkor, a nyugdíj küszöbén, sen­ki nem állíthatja rólam, hogy holmi érdekből, hátsó szándéktól vezéreltetve mondom mindezt. — Köszönjük. Végül hadd kérdezem meg, ön kit szeretne utódjának az igaz­gatói székben? Nem hiszem, hogy becsületes len­ne, ha nevet említenék, hiszen ezzel be­folyásolnám azokat, akik a pályázato­kat értékelik. Úgy hallottam, sok je­lentkezőre lehet számítani. Én nagyon remélem, hogy végül olyan igazgató­nak szavaznak bizalmat, aki hozzáértő, aki jól átlátja a filmterjesztés és -forgal­mazás területeit, és előnyösen képes igazodni ezek változásaihoz. Mert mint midenütt, a szakértelem itt is elsődleges fontosságú ma már, ha a sikerekhez vezető úton akarunk haladni. Koloh Elek BÁN ZSUZSA: Piacnapon Tollaaat veszeeek, használt duny­háij párnát, hááázhoz megyeeek ... A kárttálás idegesítsen hasít a piac általános zsongásába, legfeljebb úgy le­het kibírni, ha távolabb kerül tőle az ember. A tető alatti padok, a piac sűrűje, hétről hétre ugyanazok az arcok, ugyan­azok a szájak és hangok hagymái, to­jást, paprikát, paradicsomot, virágot kí­nálnak. Nem hagyják, hogy az áru ön­magáért beszéljen, hívogatják, marasz­talják a padjuk előtt sodrodé tömeget. Újhagymát vegyen, nézze ezt a cseresznyét, vigyen egy kis borsót, ba­bot, zöldséget!!! Egy sem mondja, hogy: Csak ennyi, vagy annyi az ára, az mindig a legvégén derül ki, amikor már megfogták a vevőt. Valahogy egyik sem azzal dicsekszik, hogy mibe kerül. Pedig az igazi vonzerő az volna, még ha a végén kiderül, hogy nem is járt olyan jól a vevő. Ha megtetszik valami, és megáll itt valaki, aztán sor kerül a termék árára is, azt mondják: Ja kérem, ezért meg kell ám dolgozni! Úgy mondják annak a városinak, mint akiről fel lehet tételezni, hogy az nem dolgozik. Mit tudja az, mi a mun­ka? De enni, bezzeg, szeretne ... Ez az egy szerencséjük egyébként,, mert ha nem szeretne enni, eladhatnák egymásnak az árujukat. ■ Sült kolbász és lacipecsenye illata a friss zöldségek illatával keveredik, szin­te részegítően hat a friss nyári reggel­ben. A műsoroskazetta-árus felöl meg „zeng az ének", jó kis lakodalmasok magyartalan szöveggel, de körülállják,' mert olyan mulatós hangulatuk van. Legalább így mulasson az ember, hogy ingyen meghallgatja. Öreg néni ledobált zöldségleveleket gyűjt egy koszlott szatyorba, ügyet sem vetnek rá. Biztosan nyugdíjas. Egy má­sik csak úgy, táskából árul néhány to­jást, kis csokor margarétákat szégyen­lősen. Nincs még gyakorlata, keveset^ szól, inkább a szemével kérlel: vegye meg már valaki! Lehet vagy két tyúkja szegénynek, otthon, a hátsó udvarban, kapirgálnalc egy régi mosódézsába ülte­tett, rózsaszín virágú leánderbokor alatt. Egy ágy ás margaréta a konyhaab­lak előtt, ezekből árul itt szegény. A to­jást megenné Ő is, de kenyérre is kell a pénz, villanyszámlára, orvosságra. Színes kendős asszonyok tyúkokra, libára alkudnak, nem kell sietniük, ráér­nek. Messziről is ide hallatszik a tollasasz- szony bosszantó kántálása: Házhoz megyeeek! Mit csinál a régi, redves toliakkal? Azt ő tudja a legjobban, mindenesetre nem szorul rá, hogy kenyeret kérjen. Mindenki úgy él, ahogy tud. Ha élhetet­len, vessen magára! Üres szatyorral vé­gül is senki nem hagyja ott a piacot, előbb-utóbb elcsábul valahol, és hazafe­lé cipekedve azt bizonygatja magának, hogy jól vásárolt. . . Amíg az első zöld­ségbolt kirakata elé nem ér a városban, és meg nem látja, hogy ugyanaz a cse­resznye, amit a táskájában cipel negyve­nért, itt harmincöt forint. Nagy kár volt, hogy meglátta, mert lelohad a kedve, de nemsokára megint csak felderül. Mert azért a piac az más. Megtelítődik az ember látvánnyal, han­gokkal, illatokkal, valahogy jobb kedvre hangolódik közben, és az illúzió végig megmarad, hogy amit ott vásárolt, az sokkal frissebb, mint a boltban. A piacnak mint minden nyílt téri vá­sárnak, hangulata, levegője van, amit sok városi üzletről nem lehet elmondani. Akkor is, ha váratlanul elered az eső, mint most is, amikor a sátrak fóliatete­jét zörögve verdesi a szél. A vásárlók megfogyatkoznak hirtelen, az árusok kapkodva mentik az árut, ha olyan, hogy árt neki az eső. Egy hórihorgas férfi, viharkabátban, kicsi sátor alatt árul leleményes háztartási eszközöket. Az eső rá csorog, és azt mondja maga elé zsörtölődve: ... Most már azt sem tu­do m, az orrom folyik, vagy ez az eső... SAJTOPOSTA Milyen a Simferopol tér? Kiépítését, elrendezését tekintve a Széchenyiváros egyik legszebb közterü­lete lehetne a Szimferopol tér, ahol nemcsak szilárd burkolat van, hanem fű és fa is. E zöldfelület azonban egyre fogy mostanában, ami aggodalommal tölt el bennünket. Mi, itt lakók megdöbbenve tapasztaljuk, hogyan válik nap mint nap elhanyagoltabbá, gazdátlanabbá a tér, ahol már-mar szeméthegyek emelked­nek, a gyepet letiporják, a fákat pedig kettétördelik a vandálok. Ha ez így megy tovább, félő, hogy a rendbetétel többe kerül, mint amennyit a szép környezet létesítéséért kellett fizetni. Kérdezhetnék: a tér menti házak lakói vajon miért nem figyelnek jobban a szomszédságukban történtekre? A válasz egyszerű: többségükben dolgozó emberekről van szó, akik napközben a munkahelyükön vannak, estéiket a családjuk körében töltik, éjszaka pedig pihennek. Summa summárum: az előttünk, mellettünk zajló dolgok figyelemmel kísérésére sem erőnk, sem időnk nincs. Tudjuk azonban, hogy városunkban járnak-kelnek az egyenruhás, hatósá­gi jogkörrel felhatalmazott közterület-felügyelők, akiket azonban még nem­igen láttunk mifelénk. Vajon miért? És azt sem értjük, hogy a köztisztaságért felelős szolgáltatóknak, akik a kukás-konténeres hulladékot gyűjtik, miért nem szúr szemet egyre csúnyább környezetünk. Kávássy Jenő Kecskemét NYUGÁLLOMÁNYBAN LEVŐK KÉRDEZIK: Mitől magabiztos az igazgatónő? Mostanában egyre gyakrabban ta­pasztaljuk, hogy a lapunkban megje­lent, különféle témájú sorokat nemcsak figyelmesen elolvassák, hanem szűkebb körben meg is vitatják az emberek, a pro és kontra véleményeiket pedig so­kan megosztják velünk. Erre került sor a május 2-ai Megvámolták a nyugdíjha­gyatékot?, valamint a válaszként július 4-én megjelent Az előírásoknak megfe­lelően intézkedtünk című cikkeink nyo­mán is. Először az egyik keceli lakos sorait tettük közzé arról, hogy a nemrégen meghalt idős édesanyja utolsó nyugdí­jának csupán alig több mint egyharma- dát kapta meg hagyatékként. Mivel nem értette, miért vonták le a különbö- zetet, még tavaly decemberben írt felvi­lágosítást kérő levelet a budapesti köz­pontú nyugdíjfolyósító szervhez, amely fél év elteltével sem méltatta válaszra. Mindezekre reagált — a júliusban közzétett levelében - a Nyugdíjfolyósí­tó Igazgatóság vezetője, Bálintné Füle- ky Jolán. Többi között leszögezte: az elhunyt személy utolsó havi nyugdíját a jogerős hagyatékátadó végzés alap­ján utalták ki az örökösnek, a nekijáró összeget azonban csökkentették a 2200 Ft tüzelőtartozással. Az igazgatónő még utalt arra, hogy a levonás helyes­ségét sérelmező olvasói levelet idén má­jus közepén kapták kézhez, és arra már a hónap végén feleltek is, végezetül pe­dig megjegyezte: szabályszerűen intéz­kedtek dolgozói, akik a hibáikért min­dig vállalják a felelősséget, ezt azonban elvárják a sajtó munkatársaitól is. E sorokkal kapcsolatosan sok nyug­díjas kereste fel szerkesztőségünket, s szinte egybehangzóan kérdezték: vajon mitől annyira magabiztos az igazgató­ság vezetője? Talán csak nem attól, hogy többször utalják ki késedelmesen és pontatlanul a különféle jogcímű ellá­tásokat? Közbevetőleg mondjuk el, hogy a Petőfi Népéhez gyakorta fordulnak se­gítségért azok, akik rendszertelenül kapják az árvaellátást, a járadékot vagy a nyugdíjat. S most térjünk vissza az olvasói reagálásokhoz: Többen felvetették: az igazgatónő fi­gyelemre sem méltatta, hogy az a bizo­nyos decemberi levél miért maradt vá­lasz nélkül a nyugdíjfolyósító részéről. Mások úgy vélik, nem lehet jó az olyan előírás, melynek alapján születeti intéz­kedés után öt-hat hónappal sincs tisz­tában az örökös azzal, hogy a nyugdíj­hagyatékát mi okból vámolták meg je­lentős mértékben. Az érdekeltek sze­rint helyes lenne, ha a nyugdíjfolyósító valamiféle írásos tájékoztatóban tudat­ná, hogy az elhunyt tartozásainak egy­szerre történő levonása után utalja ki a nyugdíjhagyatékot. Néhányan elmondották: tudják, mily nagy ügyfélforgalma van a nyug­díjfolyósítónak, c tény azonban nem lehet örökös hivatkozási alap ahhoz, hogy választ késve, vagy egyáltalán ne kapjanak a levélírók, akik ilyenkor kénytelenek a sajtó közbenjárását kér­ni. Olvasóink végezetül hangsúlyozták: alkalmasint szívesen „ügyintéznének” telefonon is, ám nem ritka, hogy az illetékesek néha 1 órányi próbálkozás után sem érhetők el az igazgatóságon. ÜZENJÜK „Kellemes környezet” jeligére, Soltvad- kertre: Helytálló az Ön értesülése, miszerint Magyarországon körülbelül ötven-hatvan évvel ezelőtt már létezett falusi vendéglátás. Művelői, akik szállást, étkezést és programot biztosítottak a vendégeiknek, szakmai taná­csokat tartalmazó kézikönyvekhez is hozzá­jutottak. A felszabadulást követően, sajnos, nem folytatódott tovább ezen —: a hazai és külföldi turisták részére egyaránt fontos — üzletág, amely iránt mostanság jelentkezik újra igény. Ennek minél színvonalasabb ki­elégítése érdekében alakult meg nemrégen a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége, ahová beléphetnek a rendszeres vendéglátás­ra vállalkozó parasztcsaládok. A cím: Buda­pest, Postafiók 6. Irányítószám: 1360. „Lehet, hogy szép nem vagyok” jeligére, Bácsalmásra: Szakemberektől tudjuk, hogy az aknét a bőrgyógyászat az anyagcsere okozta bőrfolyamatként minősíti. Ez eset­ben ugyanis az történik, hogy a megszaporo­dott telítetlen zsírsavak és a koleszterin miatt fokozottan termelnek zsiradékot a bőr fagy- gyúmirigyei, s e közben több mirigy elzáró­dik. Következésképpen a szőrtüszők nyílásá­ban elszíneződött faggyúcsap keletkezik, nemritkán borsónyi, babnyi nagyságban. Az arcon, a mellkason és a háton előforduló pattanás a serdülőkor betegsége, amivel együtt járhat a fertőződés, illetve a gennyese- dés. Gyógyításához ajánlatos a vértisztító tea, a vegetáriánus étrend (vaj, tejszín, mar­garin stb. kizárásával), sok zöldség és gyü­mölcs fogyasztása, a talpmasszázs, valamint A- és D-vitamin-kúra. Akné ellen jót tesz a Aki tud, segítsen! Elgondolkodtató levelet kap­tunk Katyfnárról. Feladója, a há­rom kiskorú gyermekét egyedül nevelő fiatalasszony, a jóérzésű, megértő emberek támogatására számít. Mint megtudtuk, az anyuka je­lenleg gyesen van, s hogy minimá­lis jövedelmét kiegészítse, napi 4 órában rendszeresen dolgozik. De még így is kevés forint jut a csalá­di kasszába, minthogy a két idő­sebb gyermeke után nem kap tar­tásdíjat. Az ok: apjuk külföldön, ismeretlen helyen tartózkodik, emiatt az állam nem előlegezi meg a díjat. Kézenfekvő lenne a helyi ta- * nács szociálpolitikai hatóságának anyagi segítsége, ám ez sem lehet­séges, mert a segélykeretből erre nem futja. A feltehetően jóval a létfenn­tartási minimum alatt élő kis csa­lád két éve vásárolt egy rozoga állapotú, nádtetős házat, melynek kéménye az idén tavasszal kigyul­ladt, villámcsapás következtében. Persze, egyéb rongálások is tör­téntek, ezért határozta el az édes­anya, hogy másik lakás után néz. Van is egy megfelelő ingatlan, csak hát az OTP általi megvételé­hez 75 ezer forintot kellene „belé­pőül” kifizetni. Mivel olvasónk a rokonai és ismerősei köréből nem tud ennyi összeget kölcsön kérni, arra gon­dol, talán vannak, akik szívesen hiteleznének neki, szerény kamat mellett. Havi 1000 forint törlesz­tést tudna vállalni. Mit tehetünk ehhez hozzá? Aki tud, segítsen a rászoruló, sokgyer­mekes anyának! (Neve és pontos címe szerkesztőségünkben talál­ható.) Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 testmozgás, nyáron a napozás, télen pedig az óvatos kvarcfénykezelés. Végezetül javasol­juk Önnek, hogy hasonló panaszaival keres­se fel a lakóhelyileg illetékes szakrendelő bőrgyógyászatát, ahol nemcsak részletesebb felvilágosításra, hanem kezelésre is számít­hat. Mezemének, Kiskőrösre: A távolsági jára­tú autóbuszon 75 százalékos kedvezményű menetjeggyel utazhatnak azok a dolgozók, akik bármely oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán, illetve a legalább egy tan­éves tartamú szaktanfolyamon tanulnak. E kedvezmény a lakóhely és az intézmény közötti utazás során vehető igénybe, feltéve, ha a hallgató nem kap útiköltség-térítést a munkáltatójától. Nagy Istvánnak, Kiskunhalasra: Köztudo­mású, hogy a csemegeszőlő nem utóérő, így hát csak éretten szabad leszedni. Piaci érté­kesítésekor az eladónak magánál kell tarta­nia a permetezési naplót, melyet a szak­emberek bármikor ellenőrizhetnek. A Kerti Kalendárium augusztusi számában is megta­lálható e napló egy példánya, s azt ki lehet tölteni. Ez utóbbinál fontos megjegyzendő: a felhasznált vegyszer neve mellett kell fel­tüntetni a permetezés időpontját, hiszen at­tól számítandó az úgynevezett élelmezés­egészségügyi várakozási idő, aminek letelte után forgalmazható, illetve fogyasztható a szőlő. Nyilasi Lajosnak, Bajára: Rövidesen kap­ható lesz az új nemzeti atlasz, amely csaknem 400 oldalas, és térképek, grafikonok segítsé­gével mutatja be az 1980-as évek első felének Magyarországát. EGY LAKÁSTULAJDONOS KIDERÍTETTE: Mi a titkuk a búgó-siivítő WC-tartályoknak? Augusztus 14-én megjelent Sajtópos­ta rovatunkban a kecskeméti, Csokor utca 15. számú ház egyik lakójának sérelmét tettük közzé: az emeletes épü­letben levő WC-tartályok működé­sük közepette olyan erős, sziréna­szerű hangot adnak, amely csaknem lehetetlenné teszi a családok pihenését. E sorainktól azt reméltük, hogy elolva­sásuk után jelentkezik valamelyik víz­vezeték-szerelő, aki vállalja a műszaki hibák megszüntetését. Nos, egyetlen szakember sem kopog­tatott nálunk, hogy felajánlja segítségét a bajba jutottaknak. Elmondotta vi­szont figyelmet érdemlő tapasztalatát az egyik lakástulajdonos, a Kecskemét, Serleg utca 28. szám alatti Zilai Tibor. Ő amatőr szerelőként derítette ki és tette az alábbiakat: — Mindennek a szelepszerkezet az oka. Ott található — az úszótest forgós­tengelyének végén egy csavar, mely­nek segítségével kell szabályozni a tar­tály vízszintjét. Csak hát e csavar mene­te „allergiás" lehet a vízre ám az is megeshet, hogy a menet készítői voltak trehányak —, mert a csavar alig teker­hető. így azután szinte lehetetlen a sze­lepet pontosan beállítani. A technikai gubanc következménye az, hogy a vizbefolyó nyílásnál levő gu­milap nem zár jót, s a spriccelő víz idéz elő rezonanciát, magas, illetve mély hangot. Én oly módon oldottam meg hasonló problémámat, hogy egyszerre két szele­pet vettem, s a kettőből sikerült konstru­álni azt, ami már lényegesen kisebb zajt okoz a WC-öblítéskor. Persze, e drága barkácsolásnál sokkal kívánatosabb volna a rendeltetésének tökéletesen megfelelő WC-tartály-tartozékot gyár­tani, forgalmazni. Tarthatatlan állattartás A nyár egy részét minden évben a szabadszállási nagyapámnál töl­töm, a Bercsényi utcában. Koráb­ban nagyon jól éreztem magam, például azért, mert élvezhettem a mindig friss és tiszta levegőt. Saj­nos, egy ideje már nincs ebben ré­szem, mert a szűkebb környezet orrfacsaró bűzt áraszt. A tarthatatlan állapot okozója a szomszéd, vagyis a Bognár család, amely sertéseket tenyészt. De,mi­lyen körülmények között? Úgy, hogy az állatok a karám udvarnyi méretű területén hasig gázolnak a trágyában. E szomorú tény bizo­nyítására készítettem a mellékelt fényképfelvételt. Különben hasonló panaszommal már tavaly ilyenkor is fordultam a Petőfi Népe levelezési rovatához, s közbenjárására a Köjál elrendelte a fedett szennyvíztároló megépítését. Erre máig sem került sor. A tulaj­donos szerint azért, mert ő minden­kit le tud fizetni, hogy békén hagy­ják. Fogalmam sincs, mennyire igaz állítása; ami biztos: a sertéstartó portáján semmi jele a közegészség- ügyi es környezetvédelmi előírások gyakorlati alkalmazásának: Tisz­telt illetékesek, meddig tűrik el az ilyesféle jogsértést? Nekem elegem volt az egészből, és hazautaztam. Nagyapám viszont továbbra is abban az egészségtelen környezetben él----­B író Péter Budapest IV. kér., Latabár Kálmán u. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom