Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 26. Próbálj meg lazítani! Boldog ember, akinek megadatott a kert, a hétvégi telek, ahol végre pihenni, kikapesolódni lehet, ahol a család apraja-nagyja jó levegőt szívhat, netán élvezheti a szabadban a sütés-főzés közös örömét. A készen kapható kerti bútorok igen drágák, nem mindig mutatósak, és főként: nem tartósak. A barkácsoláshoz értők szívesen áldoznak megfelelő faanyagra, amiből tetszés szerinti, hosszú életű, a családra méretezett kerti alkalmatosságot készíthetnek. A bemutatott garnitúra jó ötlet lehet azok számára, akik erre vállalkoznak. A háromszemélyes támlás pad, a karosszék, az ülőke, a nagyméretű családi asztal természetesen tetszés és szükség szerint bővíthető, variálható. A leegyszerűsített, rusztikus formák még a kezdők számára is könnyen kipróbálhatók. B. K. 1 2 3 4 5 6 7 8 s 9 10 11 12 _É} 13 □ 14 15 J □ ■ □ 16 17 ■ □ 18 19 □ 20 21 _ 22 R\ 23 G Y _ 24 _ □ 25 26 _ 27 28 29 30 □ 31 □ 32 33 34 _ 35 36 37 r 38 39 40 _ 41 42 43 44 r 45 r 46 r 47 r N B _ 48 r L IL 49 50 r 51 52 53 54 _ 55 r 56 , 57 r 58 r 59 60 r 61 62 63 IS r □ A legszebb vallomás ÉDES, HIDEG LEVESEK Bizonyára sokan elgondolkodtak már a dal hallatán, hogy valóban: milyen jó lenne egy- szer-egyszer ellazulni, megpihenni, úgy istcnigazából „leereszteni”, kikapcsolni, semmivel nem törődni — cs utána újult erővel csinálni tovább. Mindenki van úgy néha, hogy ugrásra készen feszülnek az izmai, görcsbe rándul a gyomra, abroncs szorítja a fejét, fölment a „pumpa” — vagy pedig nem a testében érzi, hanem lelkileg éli át a rá kényszeritett túl feszes tempót, a hajszoltságot, a ki nem adható dühöt, a kétségbeesett töprengést, a nyomasztó gondokat. Magától nem mindenki képes ellazulni, hiszen vagy a körülmények nem engedik, vagy éppen a saját, túl feszes személyisége nem teszi ezt lehetővé. A lazítás „művészete” megtanulható! Régi keletű, keleten gyökerező, a gyógyításban néhány évtizede alkalmazott módszer a lazítás, szakkifejezéssel: a reluxáéit). Pszichológiai eszközökkel — beszéd útján, a saját magára figyelés és a testi folyamatok elképzelése által — meg lehet tanítani az embereket arra, hogy teljesen ellazítsák végtagjaikat, beszabályozzák légzésüket, szívműködésüket, vérkeringésüket. Ilyenkor, a lazító ember a teste kellemes elernyedését és tölme- Jegedését érzi át, elönti a kellemes nyugalom, kikapcsol a napi gondok nyomasztó áramából, és csak a relaxációs szövegre meg a saját jó érzéseire figyel. Némi tanulás után egyedül is képes reluxáim, ebben a rendszeres gyakorlás igen fontos. Néhány hét alatt, megfelelő keretek között, a módszer elsajátítható. A relaxáció nemcsak a gyakorlás során kellemes, hanem hatása kiterjed a többi időre is. A testi ésdelki működések általában is bcszabályozottabbakká, harmonikusabbakká, nyugalmasabbakká válnak. Aki valóban jól tud már lazítani, beszámol a makacs fejfájás múlásáról, a magas vérnyomás csökkenéséről; rendeződhet a régi alvászavar; enyhül a szorongás, nyugod- tabb, türelmesebb és magabiztosabb lesz az ember. Persze, csak akkor, ha alaposan megtanulta, lelkiismeretesen gyakorol, és nem utolsósorban: ha megfelelően választották ki számára a módszert. A relaxációnak több fajtája van ugyanis, és az sem mindegy, kinél melyikkel próbálkozunk. Amellett általánosságban is megvannak a lazítás gyógyító-megelőző alkalmazásának javallatai és ellenjavallatai, hiszen nem mindenkinek használ egyformán, bizonyos esetekben még árthat is. Azt, hogy kinek érdemes megtanulnia a lazítást, szakember javasolhatja. Maga a módszer is csak felkészült, úgynevezett re- laxációscsoport-vezetőtől (legtöbbször pszichológustól, némely esetben orvostól vagy más szakembertől) tanulható meg hatékonyan. Könyvből nem érdemes próbálkozni vcle,*csak a módszerben való hitet rontja a sikertelenség. A reluxádul általában kiscsoportos formában, néha egyéniig tanítják. A résztvevők közösen megbeszélik az átélt élményeket, meg az otthoni gyakorlás során felmerült gondjaikat és gondolataikat. Nemcsak pusztán az ellazítási technikát sajátítják el, hanem kialakul a rela- xálókban a saját szervezetük befolyásolásának érzése, megbékélnek testükkel, mely (ha betegek) eddig negatív érzések forrása volt, és átérzik az önszabályozás szárnyaló örömét. És még valami: közösen eljuthatnak az életszemlélet bizonyos megváltozásához is. Megtanulhatják kicsit lágyabbá lazítani a tempó embertelen feszességét, és valamivel könnyebben venni a lelki problémákat. Dolgozni ezután is kell, sőt, rákényszerülünk még többet vállalni, még jobban csinálni, és még nagyobb csapásokat elviselni. De néha mégis megteheti az ember, hogy megáll néhány percre és lazít, hogy utána újult erővel folytassa a munkát. Este pedig, amikor már pihenhet a teste, a fejéből — a relaxáció segítségével — kiszellőztetheti egy időre az erőszakos, körbenforgó gondolatokat, a nyomasztó gondokat és az ön- kergető tervezgetéseket. Dr. Ignác/ Piroska Fűszeres gyümölcsleves Hozzávalók: 50 deka vegyes gyümölcs, 2 deci tejszín, 2-3 evőkanál cukor, 1 citrom, só, 4-5 szem őrölt szegfűszeg, késhegynyi fahéj. Hat deci vizet csipetnyi sóval, egy darabka cilromhéjjal, cukorral és a fűszerekkel ízesítünk. A megmosott, megtisztított, kimagozott gyümölcs háromnegyed részével össze- turmixoljuk, a tejszínt belekeverjük, a citrom levét belecsavarjuk, és az apró darabokra vágott maradék gyümölcsöt hozzáadjuk. Hidegen tálaljuk. Sárgadinnyeleves Hozzávalók: 1 kiló érett, illatos, sárga bélű dinnye, 2 deci tejszín, 1-2 evőkanál porcukor, 3 deci tej. A dinnyét megmossuk, kettévágjuk, magját kikaparjuk és karalábévájóval 4-5 evőkanálra való kis golyót vágunk ki belőle. Ezután meghámozzuk, és a húsát feldaraboljuk. A tejjel összeturmixoljuk, a tejszínt belekeverjük, és ha kell, vízzel kissé felhígítjuk, megcukrozzuk, és beledobjuk a dinnyegolyókat. Boros körteleves Hozzávalók: 70 deka érett körte, 15 deka porcukor, 5 deci félédes fehérbor, 2 citrom leve. A megmosott, meghámozott körte kétharmad részét egy kevés vízzel szétturmixoljuk. A maradékot lereszeljük, és azonnal összekeverjük a citromlével meg a porcukorral. Rövid ideig állni hagyjuk, majd ráöntjük a bort, összekeverjük a körteiével és felengedjük annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű le- 2yen' Pákozdi Judit A szerelemről már sokan nyilatkoztak. Rejtvényünkben Mark Twain aforizmája szól erről a fontos kérdésről. VÍZSZINTES : I. Mark Twain gondolata (folytatás a függ. 13. és a vízsz. 22. sorban). 13. Görög szigetről való. 14. Kellemetlenség. 15. Az öt tó egyike. 16. Robbanóanyag. 17. Vas megyei község. 18. A panasz szava. 20. Nevelő célzatú történet. 21. Nemzeti Bajnokság. 22. A gondolat befejező része. 23. Az iridium vegyjele. 24. A francium vegyjele. 25. Fővárosi múzeum névadója. 27. Szikladarab. 28. A szem szivárványhártyája. 31. Néma hála! 32. Labdatovábbítás. 34. Rostnövény. 35. Kutyarajongó. 38. Leszállított zenei hang. 39. Japán politikus (Kakuei). 4L Tova. 42. Dunántúli város lakója. 44. Rangjelző szócska. 45. Neves operaénekes (György). 47. Ma traktor helyettesíti. 48. Szintén ne. 51. Hit nincs enélkül! 52. Kedvelt filmsztár (Charles). 55. Nagy művész volt (Amerigo). 56. Edény nagyobbik része! 57. Kiváló olasz vágtázó. 59. Kutyuska. 60. Ekkora mennyiségű. 61. Torony templom mellett. FÜGGŐLEGES: 1. Levegő oxigénjének jelenlétét igénylő. 2. Fontos táplálék. 3. A közelebbi? 4. Megbízásból, röv. 5. Kibontó. 6. Estefele! 7. Néma rózsa! 8. Budai kerület. 9. Német harag (Zorn). 10.'Ókori állam polgára. 11. Űrmérték. 12. Spanyol férfinév. 13. A gondolat második része. 16. Szilágysági helység. 18. Kettős betű. 19. Kicsinyítő képző. 22. Klasszikus művészet. 24. Rokon nép. 26. Megállást jelző tábla. 27. Pépes étel. 29. Madridi sportklub. 30. Népi ruhadarab. 31. A hidrogén és a jód vegyjele. 33. Lerakat. 36. Panamai pénzegység. 37. Hamis. 40. A megadott mennyiségnek megfelelő. 43. Nem mozdul. 46. Dovzsenko festménye. 48. Henry King 1922-ben készült filmje. 49. Klasszikus kötőszó. 50. Vendéglői lap. 51. Eszménykép. 53. NDK-beli író. 54. Német kötél (Seil). 56. Az egyik Gombaszögi. 58. Létezik. 59. Böngész páros betűi. 61. Kiejtett betű. 62. A ruténium vegyjele. 63. így kezdődik a nátha! HÁZY LÁSZLÓ Beküldendő: a vízszintes 1., 22. és a függőleges 13. Az augusztus 12-én közölt rejtvény helyes megfejtése: Az óvó néni sarokba akart állítani, de már minden sarok foglalt volt. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül a következők nyertek könyvutalványt: Csömör Mi- hályné, Érsekcsanád; Sebők Ferencné, Bácsalmás; Adóm Lajos, Kiskunhalas; Utasi Andorné, Baja; Wéber Henrik, Harta; Bontsd Lászlóné, Kecskemét; Angeli Sándor, Császártöltés; Mikó Menyhértné, Mélykút; Pintér Sándor- né, Jászszentlászló; Pécsi Józsefné, Ke- lebia. BODM TIBOR Megtaláltuk Petőfit! mmmmrnA. 9. Eliszuni kitérő Szibériáról rémképeink voltak. Nem gondoltuk, hogy csodálatos környezetbe kerülünk: hófedte hegycsúcsok, fenyőerdők, kellemes vizű folyó és tiszta patakok közölt tölthetjük a Petőfi- expedícióra szánt két hetet. És persze azt sem reméltük, hogy lesz időnk megcsodálni a természet szépségeit, mert a napégette barguzini temetőt, az ásatások helyszínét egy pillanatra sem akartuk elhagyni, nehogy lemaradjunk valamiről. Egy-két esetben, amikor a szállodából valamivel később indultam a feltárásra, megéreztem: valamiről biztosan lemaradtam. Pihenőről pedig szó sem lehetett! Legfeljebb éjszaka, néhány órára. No, de mikor fedeztük volna fel a környező táj szépségeit? Szerencsére a barguzini tanárok, a szorgos sírásók felajánlották barátságukat, néhányunkat kirándulásra invitáltak. így jutottunk cl például Eliszun- ba, a hajdani lliszunszkba. Ide már csak azért is vágytunk, mert állítólag ott dolgoztak a hadifoglyok, téli szállásuk pedig Barguzinban volt. Érthető módon, „nyomok” után kutattunk. A terepjáróval mintegy nyolcvan kilométert zötykölődtünk. Utunk az eliszuni temetőbe vezetett. Előttünk már jártak itt magyarok, mégpedig Balajthy András és barátai. Nyilván ők is az iránt érdeklődtek, mit tudnak a helyiek a „titokzatos” magyarról. Előkerült egy idős ember, a nyolcvanegy esztendős Erdonyiev Rincsin Nyikolajevics, aki a dédapjától azt hallotta, hogy a kornyéken dolgoztattak rabokat. Nekünk is megmutatta a hegyoldalban- húzódó területet, ahol állítólagosán idegenek végeztek munkát. A burját bácsi azt is tudni vélte, hogy meghalt Eliszunban egy fogoly, de nem engedték ott eltemetni, mert a buddhista temetkezési szokások ezt tiltották. Erről egyébként néhány nappal később is beszélt, amikor a Petőfi-expcdíció csapata közösen is eljutott az eliszuni kirándulásra. Ekkor meglátogattuk a hajdani lámakolostort, melynek mára csak nyomai maradtak. A Sztálin-korszak kegyetlen pusztítása az egykor csodálatos műemléket seth kímélte. Pedig reményeink szerint még Petőfi nyomaira is bukkanhattunk volna, hiszen a visz- szaemlékezők elmondták, hogy oda elzarándokolt a költő. Petőfi halálának körülményeit, részleteit homály fedi. Apró kockákból ösz- szeállhat majd egy kép, de hát ezt egyelőre csak a fantáziára lehet bízni. Sándor József 1939-es könyvében Petőfi sírjáról azt írták, állították, hogy Ili- szunszkban találták meg. Hogyan kerülhetett át mégis Barguzinba? Fentebb már említettem, hogy nagy valószínűséggel Iliszunszkban, a mai Eliszunban gyöngülhetett le, 1856 májusában. Ott nem temethették el a helyi szokások szerint, tehát vissza kellett vinni a téli szállás városába. Mi történt Barguzinban? Hogyan vettek tőle végső búcsút? Miért temették el koporsó nélkül? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Vajon valaha kiderül-e majd az igazság? Az eliszuni kitérő mindenképpen hasznos volt. Á burját-mongolok lakta falucskában, ahol csak kevesen beszélnek oroszul, alaposan szétnéztünk. Belestünk a házakba, betértünk egy lakásba. Egyszerű, puritán, szegényes lakótérben „vendégeskedtünk” néhány röpke percre. Igaz, a konyha, a fürdő nem volt a legmodernebb, de a televízió nem hiányzott. A faházacskák tetején mindenhol észrevettük az antennákat, melyeket biciklikerékből konstruáltak. Az utcákon zajlott az esti élet, frissen fejt tehéntejet, ivóvizes kannákat toltak az asszonyok. Maszatos gyerekek csodálták meg a televíziósok Sony kameráját. Az őslakosok azt is megőrizték emlékezetükben, hogy a városhoz közeli Sámán-hegy tövében a „titokzatos” ember sokszor megpihent, tanította a helybelieket, még kátrányt is főzettek vele. Persze, ez is csak legenda. Csoportunk tnégsem búcsúzhatott el úgy a vidéktől, hogy ne tegye tiszteletét a Sámán-hegynél. Megint csak este túráztunk. Vendéglátóink, a készséges barguzini tanárok az azon a vidéken sebesebben folyó Barguzin partján bográcsban főztek, míg mi felkapaszkodtunk a hegy ormára. Kockázatos vállalkozásnak tűnt a sziklamászás, főképpen úgy, hogy a kecskeméti tévés kollégák felszerelésüket is cipelték. A látványért megérte, hiszen a szem, a kamera messzire ellátott. Kanyargó folyó ívelt a hegyek között, távolabb pedig hatalmas fenyőerdők tűntek fel. A szépséges, kizöldült Szibéria, ahol „nincsenek” távolságok . .. A Bajkál-tó sincs messze, mintegy negyven kilométerre morajlik Bargu- zintól. Kinttartózkodásunk utolsó napján kirándulásra hívtak a helyi vezetők a világ legmélyebb tavához, az ott élők által Szent Bajkálnak nevezett „tengerhez” .Röpke egyórás autóbuszozás várt ránk. Kopár vidék tárult elénk, igazi, háborítatlan természet köszönt vissza. Leégett erdők, kidőlt fák, fenyőcsonkok. És utunk végén a hatalmas víztömeg, az akkor éppen háborgó, hatalmas hullámokat vető Bajkál. Fölöttünk sirályok röpködtek. Az expedíció néhány bátor tagja megmártózott az egyébként kellemesen hűs tengerben, hogy azután elmondhassák, nem hagyták ki a Bajkálban való fürdést. A parton, szélárnyékos helyen kondérokban Totyogott a birkahús, készült az ínyenceknek való leves. A deszkákból cszkábált hosszú asztalon helyi specialitások sorakoztak, a savanyított laskagombától a málnalekvárig minden, ami szem-szájnak ingere. A vendéglátók néhány üveg vodkát is tettek az asztalra. A kellemes hangulatú lak- mározás után feltérképeztük a környéket, hallgattuk a Bajkál „hangját” és ismételten szóba hoztuk a barguzini ásatásokon gyűjtött élményeinket. A mítoszok valóságtartalmáról is órákig vitatkoztunk. Lehet-e hinni az öregek visszaemlékezéseinek? A legendáknak? Semmi nem lehet véletlen. Végére kell tehát járni a szájhagyomány útján terjedt, emlékezetekben megőrzött történeteknek. A barguzini expedíció is ezt vállalta. És bizonyította, hogy nem haladtunk tévúton. A szálak oda vezettek. Igaz, a különféle leírásokat, Petőfi eltűnéséről szóló híradásokat, szibériai életével kapcsolatos visszaemlékezéseket olvasva feltűnt, hogy sok az ellentmondás, szinte mindenki másképp osztotta meg emlékeit. De mégis! Ezeket ki kell bogozni, ki kell nyomozni. Sokan dokumentumokat, papírokat, levéltári bizonyítékokat követeltek és követelnek ma is. A kutatás nem kéthetes munkát igényel. Tíz, tizenöt esztendős búvárkodás szükséges ahhoz, hogy a szovjet levéltárakban olyan dokumentumok kerüljenek elő, melyekben feltűnhet Petőfi/Petrovics neve. Hadd tegyem hozzá: a barguzini levéltár a század elején leégett. A tűz • A háborgó Bajkál. (A szerző felvételei) martalékává váltak az esetleges bizonyítékok? Netán időben kimentették, eltüntették, máshová vitték? Ezt nem tudni. Csak bízhatunk, hogy a kutatók nyomokra lelnek. Mit tegyünk addig? Higgyünk a legendáknak? ( Folytatjuk ) Következik: Két temetés • Az eliszuni temetőben. Középen az idős emlékező. • Burját gyerekek.
