Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 26. VÉGE EGY KORSZAKNAK S az új kevésbé keserves? Lakások várnak vevőre Kecskeméten is Két generáció nőtt fel napjainkig Magyarországon anélkül, hogy megtudhat­ta volna, milyen is az igazi lakáspiac. Mivel a kereslet messzi meghaladta a kínálatot, az állam adminisztratív úton beleavatkozott a vevő és az eladó dolgába. Az igazságtevés igényével a tanácsok jelölték ki az OTP-értékesítésű lakások (túlnyomó részének) leendő tulajdonosait. Hosszú-hosszú listákon tar­tották nyilván az igénylőket, akiknek éveket kellett várniok, míg sorra kerül­tek. Volt persze valamennyi szabadon értékesített OTP-s lakás is, ilyenhez az jutott hozzá, akinek szerencséje vagy sok pénze volt. „Jobb időkben” licitálás­sal (is?) lehetett lakást venni: annak adta el a pénzintézet, aki a legtöbbet fizette érte. Nem ismerik lehetőségeiket? Azok a bizonyos listák a tanácsokon még mindig léteznek. Ám jobbára már csak annak dokumentumaként szolgál­hatnak (ha érdekelne valakit), hogy kik, hányán maradtak lakás nélkül. Nem azért mert nem kell, hanem mert nem „kel” a lakás. Felére csökkent, egyes helyeken csaknem teljesen leállt a magánerős építkezés is. Bács-Kiskun megyében a múlt év első hét hónapjá­ban (tehát július 31 -óig) 1589 új családi ház, 84 társasházi lakás építéséhez, va­lamint 4000 családi ház felújításához, bővítéséhez kértek (és kaptak) OTP- hitelt. Ez év hasonló időszakában ezek a számok a következőképpen alakul­tak: 687, 32 és 2100. Az tűnik ki ebből, hogy a lakosság anyagi tartalékai ki­merültek. Nem cáfolja ezt Szöllősi Bé­la, az OTP Bács-Kiskun Megyei Igaz­gatósága igazgatóhelyettese sem, de hozzáteszi:- Szerintünk valójában nagyobb a lakások iránti fizetőképes kereslet, mint amennyi az egyik napról a másik­ra kialakult piacon jelentkezik. Csak a lehetőségeket nem ismerik elég jól az emberek. A másik ok pedig az, hogy megijedlek a januárban bevezetett hi- telkamátrendszertől, mivel nincsenek egészen tisztában vele. Mik azok a nem ismeri lehetősé­gek? — Lakáskínálatunk soha nem volt ilyen széles skálájú, mint jelenleg. Ár­ban: az olcsóbbtól a luxuskivitelü drá­gáig. Vannak használt és új eladó laká­saink. Befejezettek és a tulajdonos igé­nye szerint befejezendők. Tetőtérrel bővíthetők. - Garázzsal, garázskialakí­tás lehetőségével. Kecskeméten a Szé- chcnyivárosban, a Vacsi közben, a vá­rosközponti Dobó körúton, s a város belsejében néhány lakásos társashá­zakban a Klapka és a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Ami pedig az új kamatrend­szeri illeti folytatja az igazgatóhe­lyettes —, nem is olyan borzasztó, mint amilyennek első hallásra tűnik. Mondana ehlwz példát ? Hogyne. Két gyereket vállaló fia­tal házaspár tavaly még 380 ezer forint kölcsönt kaphatott, háromszázalékos kamatra. Ennek az összegnek 35 év alatt közel 235 ezer forint a kamatter- he, összesen tehát csaknem 615 ezer forintot kell visszafizctniök. Az idén januártól 400 ezer forint az igényelhető kölcsön, 15 évre érdemes kérni. Ehhez ugyanis az első öt évben 70, a második­Épül a többi.. . Vajon kiknek? (Tóth Sándor felvételei) Almási Márta ban 35, a harmadikban 15 százalékos törlesztési támogatást kap a fiatal há­zaspár, így nem egészen 71(^ezer forin­tot kell visszafizctniök. Abszolút ösz- szegben tehát nem sokkal többet, mint a korábbi feltételekkel. De a hitel ka­mata sem annyi, amennyinek „látszik”. A tizenöt évre vetítve ugyanis átlago­san 7 7,5 százalékos, az első öt évben pedig gyakorlatilag semmi. Kezdőknek használtat — Tételezzük fel, hogy a potenciális vevőket sikerül meggyőzni: a kamatte­her tényleg nem is olyan borzasztó az új rendszer szerint. És a törlesztés? — Az első öt évben havi 2140 fo'rint. Szerintem ennyit ki tud fizetni egy fiatal házaspár. A főállásban szerzett havi jövedelmük — nettóban — általában eléri a 8-10 ezer forintot. Amiből a legalább kétezer forintos rezsiköltség kiegyenlítése után marad 5-6 ezer forint, két-három-négy sze­mélyre. Mégis elfogadom; szülői segít­séggel, külön keresettel elboldogulnak. Ha már van lakásuk. De a jelenlegi árak mellett egyáltalán hozzájutnak-e ? Mennyi saját tőkével kell indulnia a fia­tal házaspárnak? Egy szcchenyivárosi, negyedik emeleti, kétszobás lakás, étkezővel, loggiával, plusz 12 négyzetméter alap­területű bővíthető tetőtérrel I millió 420 ezer forint. Mit kaphat egy fiatal házaspár? Alanyi jogon (há vállalnak két gyereket, vagy ha már van), 200 ezer forint szociálpolitikai támogatást a költségvetésből, 400 ezer forint OTP- hitelt . . . A hiányzó összeg 820 ezer forint. Ennyit nem tudnak összeszed­ni. Valóban, ez a variáció inkább olyanoknak való, akik a meglevő lakásukat szeretnék el­cserélni nagyobbra, újra. A semmivel indulóknak használt lakást tudunk ajánlani. Például kétszobásat, aminek körülbelül egymillió forint az ára. Té­telezzük fel, hogy egyiküknek van 100 ezer forintos ifjúsági takarékbetétje, ami kölcsönnel megduplázható. Férj, feleség a munkahelyétől kaphat együtt 100 ezer forintot. Tanácsi támogatást ötvenezret. Mindezt az alanyi jogon járó 200 ezer forintos szociálpolitikai támogatás és a 400 ezer forintos köl­csön 950 ezerre növeli. így csupán 50 ezret kell a fiataloknak a rokonoktól, innen-onnan összeszedni... Képzeletben megpróbálom elfogad­ni, hogy ez az út valóban járható a semmivel indulóknak. Az OTP-hitel- törlesztés az első öt évben havi 2140 forint. De ki mondja meg, hogy 5- 10 év múlva a kétgyermekes házaspár tud­ja-e fizetni az addigra 4230, illetve az 5460 forintra növekedő törlesztést?! Ki nyer, ki veszít? Meggyőződésem, hogy a probléma a túlságosan magas árakkal kezdődik. • A Szcchcnyivárosban kívül-bclül tetszetős lakások várnak vevőre. A termelői árat nem tudná lejjebb szorí­tani az OTP? Versenytárgyaláson dől el, ki lesz a kivitelező, mennyiért,' milyen feltéte­lekkel. Természetesen a legelőnyösebb ajánlatot fogadjuk el, egyebek között a legkedvezőbb árat. Az értékesítésen mennyi haszna van az OTP-nek? Különböző mértékű .. . — Átlagosan! Engedje meg, hogy példával mu­tassam meg, hogyan alakulnak az érté­kesítési áraink! Az egyik kivitelezőnk az első ütemben 19 ezer forintot kér négyzetméterenként. Ezt a tanácsnak fizetendő, durván 1800 forint per négy­zetméter telgk- és közművesítési ár nö­veli, az összesen 20 ezer 800 forint. El­adási ára közel 21 ezer. A második ütemben épülőért 21 ezer 800-al fize­tünk, 22 ezer 271-ért értékesítjük. A harmadik ütemben 22 ezer 800-at adunk, 24 ezer 465-öt kérünk. A terve­zési, szavatossági, kamat-finanszírozá­si, kdzelési' költség bennünket terhel. Bármennyi hasznot húz is a pénzin- tézet'az'ért'ékesítésből; rrtegsporolhatná magának a vásárló, ha közvetlenül a termelőtől vehetné a lakást. Legalábbis így lenne logikus. De számít ez már ilyen rohamosan növekvő alapanyag- árak mellett? Hiszen, ha így folytató­dik, hamarosan teljesen leáll a lakás­forgalom, az építkezés. Az OTP vezetői azonban most még bíznak abban, hogy tehetnek valamit annak érdekében: vevőre találjanak el­adó lakásaik. Nagyobb szabású rek­lámba kezdenek hamarosan, amelyben sorsolással nyerhető, nagy értékű aján­dék is szerepel. No persze, másféle ta­nulságot is levontak a kialakult helyzet­ből: megyénk több városában, mint pél­dául Kalocsán, Kiskunhalason, Bács­almáson, felhagytak a lakásépítéssel. Mindenesetre vége egy hosszú kor­szaknak: nincs szükség elosztásra. Aki tehát mégis úgy érzi, bírja anyagi erő­vel, nem kell hogy a tanácstól igényel­jen lakást. Forduljon egyenesen az el­adóhoz, azaz az OTP-hez. Bírálatok és dicséretek a szövetkezeteknek címezve Bírálják és dicsérik a szövetkezeteket. Mindkét tábor talál érveket véleményének igazolására. Valóban dicsérhetök a szövet­kezetek, hiszen a mezőgazdasági termelésnek több mint 80 százalékát adják, s az sem vitat­ható, hogy Magyarországon jó az élelmiszer- ellátás, s ráadásul ámbár drágán - még exportra is jut. Okkal bírálják a szövetkeze­teket, hogy saját és a közösségi tulajdon elle­nére gyenge hatékonysággal gazdálkodnak, bürokratikus a működésük. A bírálók tábo­rába a szövetkezeti dolgozók egy része is belépett, joggal panaszkodnak alacsony jö­vedelmükre, vezetőik pedig a szövetkezeti lét kilátástalanságára. A szövetkezeti törvényt többször módosították, ám a sokak által óhajtott, nemzetközi hagyományokra épülő szövetkezeti elvek ma sem érvényesülnek kö­vetkezetesen. Van-e, s ha igen, mi a szövetkezetek jövő­je? E kérdésről beszélgettünk dr. Csele Lász­lóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tu­dományos igazgatójával. A szövetkezeti mozgalmai több mint száz­éves gazdasági szükség hozta létre. Az egyéni gazdálkodók védekezése a tőkeerős vállala­tokkal szemben. A világ gazdasági élvonalában a száz leg­nagyobb, és ugyancsak száz legeredménye­sebb vállalkozás között egyetlen szövetkezet sincs. A csúcstechnológiák fejlesztése egyes kivételtől eltekintve — nem szövetke­zeti sajátosság. Ebből következik, hogy a szövetkezetek megőrizték eredeti helyüket, elképzelésüket, s napjainkban is változatla­nul a kistulajdonosok gazdasági formációi. Ennek, persze, nem mond ellent az, hogy kis méretben is nagyon hatékonyan képesek gazdálkodni. Jellemző példája ennek Dánia és Hollandia mezőgazdasága, ahol a haté­konyság és a szövetkezeti lét képes volt ötvö­ződni. — A magyar szövetkezetek — jelentős eredményeik ellenére — gyengébbek, mint a nyugat-európai farmerek társulásai. Mi az oka ennek? A magyar szövetkezetek jelentősen el­tértek — kedvező irányban — a Szovjetunió és más szocialista országok kolhozaitól, de így sem voltak mentesek az ideológiai és po­litikai terhektől, fogyatékosságoktól. A falu sztálini átszervezése, kollektivizálása a pa­rasztságot tudatosan választotta el a tulaj­dontól, azért, hogy függő helyzetbe kerülve formálhatóvá, irányíthatóvá váljanak. Az eredeti szövetkezeti gondolattól eltérve a kollektívák nem kockáztattak, „csak a má­nak éltek”, a vagyongyarapítást szinte telje­sen mellőzték, abban érdéktelenek voltak. Ráadásul a beszerzés, a termelés és az értéke­sítés elvált egymástól, a termelői jelleg lett az egyeduralkodó. — Az elkövetett hibák tehát világosak. Mi lehet az a program, ami a jelenlegi helyzetből kiutat nyit, egyértelművé, biztonságossá teszi a szövetkezeti létet? — Nagyon leegyszerűsítve azt mondhat­nám, vissza kell térni az eredeti szövetkezeti gondolatokhoz, helyre kell állítani a tulaj­donlás, az önrendelkezés jogosítványait. Ha ugyanis nem felülről irányítják, hanem a jól felfogott egyéni érdekeltség vezérli a gazdál­kodást, az kikényszeríti a hatékonyabb mun­kál. Magyarán, a szövetkezetekre kell bízni, hogy a törvényességi kereteken belül a saját legjobb belátásuk szerint, a körülményeknek megfelelően döntsenek". — Mit kell tenni azért, hogy a tagság érez­hesse is az önrendelkezési, tulajdonlási jogot? Az 1989. évi XII. törvény az 1971 -es törvénnyel szemben érdemi változtatásokat hozott. A jövőben ugyanis — az önkor­mányzat döntése alapján a szövetkezeti vagyon felosztható, annak fele vagyonjegy formájában a tagok tulajdonába mehet. A vagyon másik feléből 40 százalék osztha­tatlan, a tagok közös érdekeit szolgálja, míg 10 százalék szövetkezeti vagy a regionális központ tulajdonát képezi, s mozgalmi célo­kat hivatott anyagilag is megalapozni. Ez a döntés mindenképpen erősíti a gazdai, tulaj­donosi tudatot, hosszabb távú érdekeltséget jelent. — A szövetkezeti vagyon egyik legnagyobb része a termőföld. Hogy gazdálkodhat ezzel a szövetkezet? Minél előbb el kellene érni, hogy a föld tőkeként, pénzben kifejezett vagyonként sze­repeljen a mérlegben. S hogy ez ma még csak óhaj, annak egyik oka, hogy mesterségesen bonyolulttá tették a<föld pénzbeni értékelé­sét. Kezdetben jó megoldásnak látszik, hogy a föld értékét a jól bevált földforgalmi gya­korlatnak megfelelően, aranykoronánként 400 kilogramm búza árával vennék azonos­nak. így például egy 18 aranykfironás szán­tóföld megközelítően 40 ezer forintot érne hektáronként. A föld valós értéke, persze, a kereslet-kínálatnak megfelelően, alkuban dőlne el. — Ha a földnek értéke lesz, ez tovább növe­li a termelési költségeket, ami következéskép­pen a fogyasztói árak emelkedésével is jár. A gazdálkodóknak nem feltétlenül kel­lene megvásárolniuk a földet, lehet azt bérel­ni is. Ez,érdeke az országnak is, hiszen a tőkeszegény világban hiba volna a kevés pénzt föld vásárlására lekötni. Az árak egyébként sem emelkednének automatiku­san, hiszen egyfelől a föld után amortizációt nem kell számítani, másfelől a földdel kap­csolatos egyéb ráfordításokat eddig is költ­ségként kezelték a gazdaságok. A föld va- gyonkénti értékelése azonban szükséges a gazdasági tisztánlátáshoz. Csökkentené a vagyonra vetített egységnyi jövedelem mér­tékét, ,s ez az eddigieknél is nyilvánvalóbbá tenné a mezőgazdaságban elérhető prolii alacsony szintjét. — Ha mindez megvalósul, át kell alakulnia a szövetkezeti vezetésnek, valamint a tagság és az agrárgazdálkodást irányító menedzserek kapcsolatának is? — Ez természetes, s ennek a módszerei megint csak a szövetkezés kezdeti éveiben kialakult gyakorlathoz hasonlóan képzelhe­tők el. A testületi vezetés és a szakmai irányí­tás egymástól elkülönülten, az utóbbi a tulaj­donosoknak alárendelten működött. E régi megoldásnak a korszerűsített változata jól szolgálná a tulajdonosok érdekérvényesíté­sét, a menedzseri munkakörök kialakítását. Ily módon a szövetkezeti tulajdonosok és a menedzserek érdekei, feladatai világosan szétválnának. Mindehhez persze az szüksé­ges, hogy a magyar szövetkezeti gazdálko­dásban a bürokrácia enyhüljön. Hiába erő­södik a tulajdonhoz való kötődés, semmi­lyen tulajdon nem képes működni a mindent gúzsba kötő, az önállóságot béklyóba verő bürokrácia mellett. V. Farkas József Vetőmagok és következtetések Kisebb terület, gyarapodó kalászossor A kalászosok termése már a táro­lókban van, az új kenyeret is meg­ünnepeltük. Az őszi kalászosok idei talaj-előkészítése is sok helyen meg­történt. A földbe való vetőmagokat vizsgálják. A szántóföldi szemlék tapasztalatainak mérlege megvon­ható. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet kecskeméti területi köz­pontjában Dómján Gergely statisz^ tikai adatokkal kezdi a beszélgetést. Míg az elmúlt évben az őszi kalá­szosok vetőmagját mintegy 8200 hektáron termelték meg a megyei gazdaságok, addig az idén a beje­lentett terület 7500 hektár volt. A területcsökkenés mellett feltűnő a „paletta szélesedése”: az eddig megszokott őszi búza, őszi árpa, rozs mellett feltűnt — igaz kisebb területekkel a tavaszi árpa, a du- rumbúza, a tritikálé és a zab. A szántóföldi szemlék tapasztalata­it, adatait sorra véve még valami szemet szúr: az eddigi években al­kalmatlannak minősített kizárt területek 10 százalékos aránya helyett ez, ebben az évben, elérte például őszi búzában a huszonöt százalékot. A vélhető magyarázat­ba belefér a piaci viszonyok alakul- gatása is. Azaz: amelyik gazdaság­nak nem volt érvényes szerződése a megtermelendő vetőmag mennyisé­gére, az költségkímélés miatt már nem szelektált a területen. Kicsit piszkálgatva a dolgot, azért többfé­le eszébe jut erről az egyetlen mo­mentumról az embernek. Evek óta beszélünk arról, hogy — szakmai megfontolások ellenére — a mező- gazdasági üzemek saját termésük­ből fognak vissza vetőmagot. Az előző évek adatait vizsgálva a vetőmag-felújítás aránya 40 száza­lék volt, ebben az évben, az előzetes jelzések szerint, ennek csupán a fele lesz. Az igény tehát kevesebb, pon­tosabban igény még lenne, csak hát az erre szánt pénz csappant meg jelentékenyen. A felmért igénynek a forgalmazó vállalat, a kizárások és a csökkenő terület ellenére bősége­sen meg tud majd felelni. Az is igaz viszont, hogy egy kicsit tovább is lehet gondolkodni. Még­pedig azon, ami oly sokszor elhang­zik mostanában: hogyan lesz a négyforintos búzából 14 forintos kenyér? Néhány fillért, bizony, ez is jelenthet. Hiszen bár a szelektá­lás költségei nem kicsik, a szcmléz­tetés is pénzbe kerül az elvetett magasabb szaporítási fokú mag ér­téke is nagyobb. A megtermett ter­més pedig nem a földbe „forog visz- sza", nagyobb hozammal kecseg­tetve, hanem a malomba vagy a takarmánykeverőbe kerül kom­mersz terményként. Ennyi kitérő után kerítsünk sort a szorosan vett szakmai tapasztala­tokra. A szántóföldi szemlék sorát nézve kiderül, hogy az erre a vizsgá­lódásra bejelentett táblákon szigo­rúan betartották a technológiai utasításokat. Az idén a gyomirtá­sok jól sikerültek, a táblák az átla­gosnál tisztábbnak bizonyultak, megdőlés is csak foltokban fordult elő. A kedvező tavasz szép hosszú, kitelt kalászokat nevelt, a termésát­lagok elfogadhatóak lettek. Elfo­gadhatóak és nem kimondottan jók? Ennek okára az aratás utáni tarlójárásoknál derült fény. Az ősz­szel porba vetett növények magja közül, bizony, sok nem kelt ki, a tőszám gyenge maradt. A betakarí­táskori időjárás is rossz tréfát sütött el: egy éréscsoportnyi fajta esetében megszorultak a szemek, a hektoli­ter-súly csökkent. Bár a vetőmag­minősítéshez elengedhetetlen csíra­számvizsgálatok tapasztalatai még nem álltak össze, annyi az eddigiek­ből is megállapítható: ezzel az ér­tékkel nem lesz különösebb gond. Az őszi búza vetőmag-termeszté­sében a fajtaarányokat nézegetve feltűnően kis terület a külföldi szár­mazékoké, durván számolva még az öt százalékot sem éri el. A két hazai ncmesítőintézet versengésé­ben viszont — kézenfekvő magya­rázat talán a közelebbi, hasonlóbb adottság — a szegediek viszik a pál­mát, hiszen első és másodfokú sza­porítás esetében is kétszeres terüle­tet foglalnak el a fajtái. Viszont a fajták szereplése között lényeges el­térés nincs, sem Szeged, sem Mar- tonvásár javára. Bács-Kiskun ban kilencszáz hektár átlagában ez a legalacsonyabb felületet elfoglaló őszibúza-fajla a GK Öthalom mutatkozott igen jónak, hat tonnán felüli termésével, amitől alig marad el a másik szegedi fajta, a GK Zombor. Szinte „fej fej melletti” eredményi mutat ezekkel és egy­mással, négyszáz-négyszáz hektá­ron, az MV 14 és az MV 15. Gál Eszcter Az aymarák utódai Van egy ország Dél-Amerikában, amelyet északon és keleten Brazília, délkeleten Para­guay, délen Argentí­na, nyugaton Peru és Chile határol. Ez az ország most Bolí­via néven ismert. Mielőtt a spanyo­lok odaérkeztek volna, az inkák bi­rodalmához tarto­zott, és Kollasuyu- nak, a kollák orszá­gának nevezték. A spanyolok 1538- ban meghódították, gyarmatosították. A 19. század elején a spanyol gyarma­tosítók elleni sikeres függetlenségi hábo­rú (1824—25) után egész Dél-Amerika felszabaditási moz­galmának hőse, Si­mon Bolivar tiszte­letére Bolivár Köz­társaságnak nevez­ték el, röviddel utá­na pedig Bolíviá­nak. Területe különböző földrajzi övezetekre oszlik. Ezek az andi magaslati övezet, a magas fekvésű völgyek övezete, a szavannák övezete és az őserdők övezete - mind-mind más éghajlatúak. Bolívia lakosságának mint­egy kétharmad része indián, a többi keverék és csekély számban fehér. Az őslakók 3 szá­zaléka erdei indián, 56 százaléka kecsua: ők alkotják a Bolíviában, Argentínában, Ecua­dorban és Peruban élő legnagyobb andi nép­csoportot. Az Andok vidékének másik nagy népcsoportja az aymara; Bolíviában az ősla­kók 41 százaléka e csoportból származik. Az aymara népnek még a származása is felderítetlen, akárcsak a kecsuáké. A legelfo­gadottabb feltevések szerint ezeknek az indi­ánoknak az ősei 20 000-30 000 évvel ezelőtt jöhettek Ázsiából, s előbb az Amazonas vi­déki erdőkben állapodtak meg, vadászó és gyűjtögető életmódot folytattak, majd is­meretlen időpontban — a magas fennsíkra (Altiplano) vándoroltak, és ott, a természe­tes kiválasztódás hosszas folyamatában ido­multak a környezethez, letelepedtek és bel­terjes mezőgazdaságot teremtettek. Az aymarák tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz. Különleges típust képvisel­nek az Andok népei között. Magasságuk nem haladja meg a 160 centimétert, zömök és szikár testalkatúak. Sem a férfiak, sem a nők nem híznak cl. Mellkasuk erősen kifejlő­dött a gyér oxigénű levegőn. Fejük rövid, arcuk széles, szemük enyhén ferde vágású, bőrük bronzszínű, hajuk sűrű és fekete, öregségükre sem hull ki, és nem is őszül. Hagyományaikhoz erősen ragaszkodnak. A kívülről jövő újításoknak ellenállnak, de mihelyt megértik vagy tapasztalják a hasz­nosságukat, befogadják és felhasználják őket. Vagy harminc éve, amikor Bolíviában megdőlt a középkori rendszer, a forradalom őket is magával ragadta. Az eszmélésből ha­talmas tanulási vágy született, és bár az írni- olvasni nem tudás még mindig igen nagy, az aymarák egyre inkább követelik a tanulás jogát. Kétnyelvű (spanyol aymara) oktatá­suk ugyan eléggé tökéletlen, mert a spanyol hatás ellenére még mindig életerős aymara nyelv kizárólag a beszédben él. Az aymara egyébként árnyalt, gazdag szókincsű, ragozó nyelv, számos képzője, sok torokhangja és összetett hangja van. Képünkön: Népviseletbe öltözött aymara eredetű bolíviai lányok, a diákok III. népi fesztiválján. (MTI külföldi képszerkesztő­ség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom