Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 16.

PRAVDA-VÉLEMÉNY A BALTIKUMRÓL

„A megoldás csak politikai párbeszéd lehet”

A Pravda kedden szerkesztőségi cikkben foglalt állást az észt választási törvény ellen, úgy fogalmazva, hogy a megkülönböztető jellegű jogi aktusok destabilizálják a politikai helyzetet. Egyúttal élesen támadta a „nacionalista szűklátókörűség” felé sodródó baltikumi népfrontokat és keményen bírálta a köztársasági pártokat is.

A terjedelmes írás az első komoly reagálás a szovjet tömegtájékoztatásban az augusztus 8- án elfogadott észt választási törvényre, amely a letelepedés időpontjától teszi függővé az állampolgárok választójogát és választhatóságát. A mértékadó szovjet pártlap hangsúlyozta: az őslakos nemzet boldogulása nem érhető el a más nemzetiségűek emberi jogainak sárba tip- rásával.

A baltikumi helyzetet behatóan elemző cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy a peresztrojka kezdete (1985 áprilisa) után alakult balti népfrontok a kezdeti pozitív célkitűzéseiktől eltávolodva mindinkább teret adnak olyan véleményeknek, amelyek a teljes gazdasági függetlenséget. a teljes állami szuverenitást követelik és a peresztrojka egyik legfőbb célját a „népek nemzeti felszabadító harcában” jelölik meg. Bizonyos erők a köztársaságoknak a Szovjetunióból való kiválása mellett agitálnak, újjáalakulóban van a burzsoá társadalmi-politikai struktúra.

— A Baltikumban zajló folyamatok negatív reakciót váltanak ki a nem őshonos lakosság részéről, amely lényegében politikai és szociális jogainak korlátozásával találja magát szemben — állapítja meg a Pravda. — Mindez aggasztja nemcsak a baltikumi köztársaságok, hanem az egész ország közvéleményét. Az SZKP KB újságja ennek kapcsán burkoltan bár, de megértését fejezte ki az utóbbi napok sztrájkjai iránt és rokonszenvvel szólt a nem őshonos lakosság problémáit felvállaló interfrontokról.

A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza: a megoldás csak politikai párbeszéd lehet. Egyúttal sürgette a köztársasági pártokat, hogy az egység megőrzésének jegyében dolgozzanak ki világos akcióprogramot a felgyülemlett problémák megoldására. A lap egyebek között a helyi pártok szemére vetette, hogy teret engednek olyan nézeteknek is, amelyek szerint az SZKP-nak a tagpártokat összefogó szövetséggé kell átalakulnia.

Az evangélikus főpásztor maradásra szólít

Egyházi vélemény az NDK-meneküItek problémájáról

Az NDK egyik legmagasabb egyházi méltósága szerint az NSZK diplomáciai képviseleteire menekült NDK-állampolgárok problémáját nem lehet megoldani a hatályos berlini törvények megkerülésével. Dr. Günter Krusche, az evangélikus egyház fő elöljárója a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióadója szamára kedd reggel adott nyilatkozatában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a menedékkeresők hazatérése enyhítené a feszültséget.

Az NDK-beli evangélikus főpásztor mindamellett feltárta, hogy az NDK-ból érkező áttelepülők és menekültek számának növekedését a gazdasági viszonyokkal való elégedetlenség és a politikai csalódottság okozza. Az NDK felé is irányuló rádióadásban Krusche megállapította: sok állampolgár, aki reményeket fűzött a szovjet átalakítási program, a peresztrojka kisugárzó hatásához és az emberi jogok kiteljesítését is szavatoló helsinki biztonsági és együttműködési folyamathoz, most azt tapasztalja, hogy az NDK-ban eleddig nagyon kevés dolog változott.

A német protestáns lelkész kiváltképp nyomasztónak érzékeli, hogy az NDK-ban nyilvánvalóan képtelenek biztató távlatokat tűzni az ifjúság elé. Ez a nemzedék szocialista nevelést kapott, a Nyugatot csak a televízióból ismeri, és ezáltal illúziók is támadtak benne. Az NDK evangélikus egyháza —jelentette ki Krusche — nem nyújthat és nem is kíván döntőbírói segédletet nyújtani annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy valaki távozzék-e az NDK-ból, vagy inkább maradjon. Az egyház mégis inkább a maradásra óhajtja késztetni az embereket.

Ezt a dolgot azonban lényegesen megkönnyítené az a körülmény, ha az NDK-ban felcsillanna a remény: ott is megkezdik a változás és a nyitás politikáját. Márpedig ez az NDK vezetésének a feladata, s ezt a vezetést erre kell bátorítani — mondotta Krusche.

Folytatódó harcok Libanonban

A pápa Libanonba kíván menni

Kedden Bejrútban változatlan hévvel folytatódtak a hat napja kezdődött ösz- szecsapások a keresztény és muzulmán érők között. A két népességi csoport lakónegyedeinek ágyúzása közben, az éjszakai és a reggeli órákban, 14 ember vesztette életét, 89 pedig megsebesült.

Miközben a keresztény és a muzulmán övezetet elválasztó zöld vonal mentén kedden változatlanul dörögtek a fegyverek, és a drúzok ágyútűz alatt tartották a hadászati fontosságú és keresztény ellenőrzés alatt lévő Szűk el- Garb hegyi falut, a szíriai csapatok és muzulmán szövetségeseik Libanon északi részén két újabb frontot nyitottak: a fővárostól 30 kilométerrel északra nehéztüzérségi fegyverekkel és rakétákkal lőttek két keresztény erődítményt.

Bejrút egyre inkább romvárosra emlékeztet, a lakók többsége már kimenekült a városból. Közben Michel Aun, a keresztény erők főparancsnoka a

francia rádiónak adott nyilatkozatában ismét nemzetközi intézkedéseket sürgetett Szíria ellen. Azzal vádolta a nagyhatalmakat, hogy „lehetőséget adtak Szíriának Libanon megfojtására”, majd Izrael szemére vetette: semmit nem tesz azonkívül, hogy „a kezét dörzsölve, elégedetten szemléli az eseményeket”.

II. János Pál kedden könnyekkel szemében jelentette be, hogy Libanonba kíván utazni, s felszólította Szíriát, hogy hagyja abba a főváros ágyúzását. A Szentatya kedden beszélt nyári rezidenciáján, 2000 zarándok előtt. Hangoztatta, hogy már hosszú ideje foglalkoztatja a libanoni út gondolata, de munkatársai, a bizonytalan helyzetre hivatkozva, éttől mindig eltanácsolták. Most azonban minden eddiginél erősebben érzi, hogy Libanonba kell mennie. „Azért imádkozom, hogy utamat ne torlaszolják el akadályok — hangsúlyozta a pápa.

AZ USA ÉS A KÖZEL-KELET

Földet a békéért

Az Egyesült Államok szerint Izraelnek a békéért cserébe területi engedményeket kell tennie, a PFSZ-nek ugyanakkor el kell fogadnia a megszállt területeken tartandó választások izraeli tervét.

A tuniszi amerikai nagykövet által hétfőn közzétett hivatalos nyilatkozat rendezési alapelvként említi Izrael biztonságát és létezési jogának elismerését csakúgy, mint a palesztinok politikai jogainak tiszteletben tartását. Az elsődleges feladat most azon gyakorlati eszközök felkutatása, amelyekkel „a politikai valóságba lehet átültetni ezeket az elveket”.

A Washingtonban és Tuniszban egyidejűleg nyilvánosságra hozott diplomáciai memorandum kiadása előtt Richard Boucher külügyi szóvivő kijelentette: hivatalos amerikai vélemény szerint a meglévő és alapvető politikai nézetkülönbségek ellenére fenn kell tartani a párbeszédet a PFSZ és az Egyesült Államok között. Boucher megerősítette, hogy Robert Pelletreau tuniszi amerikai nagykövet hétfőn ismét találkozott a palesztin mozgalom képviselőivel.

NDK-MENEKÜLTÜGY

Helmut Kohl levele Honeckernek

SVÉD LAP JAVASLATA

Nobel-békedíjat

Gorbacsovnak!

Mihail Gorbacsovot javasolja az idei Nobel-békedíj jelöltjének a stockholmi Dagens Nyheter című lap.

—Gorbacsov többet tett a békéért, mint amit bárki várni vagy remélni mert volna, és így ő a legérdemesebb erre a kitüntetésre — írja a javaslatot alátámasztó cikkében Svante Nykander, a lap politikai rovatának szerkesztője. — A szovjet vezető gazdasági reformernek, a fölösleges pazarlás, a gondatlan gazdálkodás és az elmaradottság határozott ellenségének bizonyult. Négy év alatt megváltoztatta a Szovjetunió szellemi és politikai légkörét, megteremtette az enyhülés kapcsolatait a környező világgal. Ezek a tényezők kölcsönhatásban állnak: a belső reform- politika egészen másféle bizalmat vált ki az enyhülés iránt, mint a korábbi „olvadás”.

A svéd újságíró bírálja a nyugati politikusoknak a szovjet átalakítással kapcsolatos, szerinte passzív álláspontját. — Megnyilvánulásaik szívélyes tartalmúak, de cselekedeteik azt mutatják, hogy nem bíznak sem Gorbacsov elképzeléseiben, sem abban, hogy képes megőrizni ellenőrzését a szovjet politika felett — mutat rá. Nykander szerint a Nyugatnak reálisabban kellene értékelnie a reformfolyamatot, és a passzív megfigyelés helyett elő kellene segítenie haladását.

Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja levelet írt Erich Honeckernek, az NDK párt- és állami vezetőjének a nyugatnémet diplomáciai képviseleteken tartózkodó NDK-állampolgárok problémájának megoldása végett. A levelet, amelynek tartalmát bizalmasan kezelik, még hétfő este nyújtották át a címzettnek Berlinben. Ezt Herbert Schmülling, a bonni kabinet szóvivője kedd délután jelentette be.

Szavai szerint a kancellár a levélben kifejezte elvárását, hogy az írásban lefektetett bonni megfontolásokat ismertetik az NSZEP Politikai Bizottságának keddi ülésén. Herbert Schmülling egyúttal megerősítette, hogy a levél elküldése nyomán, kölcsönös megállapodás alapján, lemondták azt a szerdára tervezett találkozót, amelyen Walter Priesnitz, az NSZK belné- met kapcsolatokkal foglalkozó minisztériumának államtitkára Wolfgang Vogel NDK-ügyvéddel szintén a menekültek humanitárius ügyeiről tanácskozott volna.

A felek előbb meg akarják várni,

hogy miképpen alakul a menekültek helyzete a kancellár új kezdeményezése után — mondotta a szóvivő. A múlt pénteken Helmut Kohl már személyes szóbeli üzenetet is eljuttatott Erich Honeckernek. Arra még nem érkezett válász.

Helmut Kohl és Erich Honecker mielőbbi találkozóját sürgette a kölni Express szerdán utcára kerülő számában megjelenő nyilatkozatában Manfred Stolpe, az NDK- egyházak szövetségének helyettes elnöke. A nyugatnémet rádió által is ismertetett állásfoglalásában a tekintélyes berlini evangélikus egyházi személyiség kívánatosnak minősítette, hogy a kancellár szabadságának befejezése után azonnal üljön le egy asztalhoz Erich Ho- neckerrel: ily módon közvetlenül megvitathatnák a legidőszerűbb kérdéseket, köztük a menekültproblémát.

Helmut Kohlnak az NDK-ba érvényes meghívása van, amelyet Erich Honecker adott át neki az NSZK-ban 1987 szeptemberében tett hivatalos látogatása alkalmával.

Repülőgép-katasztrófa Kínában

Kedden Kínában lezuhant egy AN—24 típusú, belföldi utasszállító gép. A Sanghajból Nancsangba tartó gép a sanghaji repülőtér közelében, felszállási kísérlete során egy folyóba zuhant.

A baleset tényét hivatalosan megerősítették, de a katasztrófa körülményei nem ismeretesek. Az áldozatok számáról is ellentmondóak az adatok. Az utasokról — a sanghaji japán konzulátus közlése alapján — eddig csupán annyit tudni, hogy 54-en voltak, s a belföldi utasokon kívül két japán tartózkodott a gépen.

LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT

Obeid sejk internáló fogságban

Úgynevezett adminisztratív őrizetben tartja az izraeli hadsereg a július 28-án elrabolt Abdul Karim Obeid. sejk, Hezbollah-vezetőt. A hírt az izraeli hadsereg egyik szóvivője kedden jelentette be Jeruzsálemben. Ennek értelmében a Szíria- barát Hezbollah („Isten Pártja”) 33 éves vezetőjét vádemelés nélkül akár egy évig is fogságban tarthatják.

Az adminisztratív őrizetet eddig csaknem mindig olyan palesztin személyek esetében alkalmazták, akik politikai tevékenységgel vagy erőszakcselekményekkel vettek részt az izraeli megszállás ellen irányuló felkelésben. Obeid sejk izraeli fogva tartásának helye nem ismeretes. Eddig arról volt szó, hogy az izraeliek által kijelölt „ütközőövezetben” őrzik. Ez most megdőlt. A szóvivő kedden közölte, hogy a sejk fellebbezéssel élhet a döntés ellen.

Az SZDSZ ügyvivői testületének nyilatkozata

A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői testületé az alábbiak közlésére kérte a Magyar Távirati Irodát:

Az MTI jelentésére alapozva a Magyar Televízió augusztus 14-ei híradója második és harmadik kiadásában ismertette a Szabad Demokraták Szövetsége két vezetőjének a hamburgi Der Spiegelben megjelent interjúját. Kőszeg Ferenc és Demszky Gábor a velük folytatott beszélgetés során a választás esélyeiről és a választások után várható politikai helyzetről nyilatkoztak. Eközben sem burkoltan, sem nyíltan nem vetették fel az SZDSZ és az MSZMP esetleges koalíciójának lehetőségét. Kettőjük szembeállítása e tárgyban a Magyar Televízió szerkesztőjének leleménye. (MTI)

ítélet Tóth Ferenc és társa ügyében

A Kaposvári Katonai Bíróság dr. Habony János hadbíró ezredes tanácsa kedden ítéletet hirdetett Tóth Ferenc volt rendőr alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdasági rendészetének volt vezetője ügyében. A bűn tető tanács Tóth Ferencet vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt két év négy hónap börtönbüntetésre ítélte, s a közügyek gyakorlásától egy évre eltiltotta. Ifj. Huszti Zsigmond Volt kisszövetkezeti elnököt hivatali vesztegetés és hűtlen kezelés bűntette miatt egy év két hónap börtönbüntetésre ítélte.

Miként a sajtó korábban részletesen beszámolt róla, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Budapesti Katonai Bíróság elsőfokú ítéletét, mely Tóth Ferencet három év hat hónap szabadságvesztéssel sújtotta és négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, Huszti Zsigmondot pedig egy év és tíz hónap szabadságvesztésre ítélte. Akkor a Legfelsőbb Bíróság indoklásában rámutatott: az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás Tóth Ferenc és Huszti Zsigmond egymással összefüggő cselekvéseire vonatkozóan nem bizonyult minden tekintetben megalapozottnak, s a Kaposvári Katonai Bíróságot jelölte ki az új eljárás lefolytatására. (MTI)

LÉTEZIK, DE A ROMÁNOKNAK NEM ADJÁK

Condor és technika

Hazai közvéleményünkben érthetően érdeklődés ébredt Dél-Amerika műszaki-tudományos szintje iránt azóta, hogy a sajtóban cikkek jelentek meg argentin Condor—2 rakéták esetleges eladásáról Romániának. Noha az argentin külügyminiszter a minap cáfolta az MTI dél-amerikai tudósítójának, hogy eladtak volna rakétáikból a románoknak, vagy akár terveznének eladni belőlük, annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Condor sokkal inkább létező valóság, mintsem puszta terv.

Argentína önerőből fejlesztette ki elődjével, a Condor —1-gyel együtt. Az argentin légierő a hetvenes években kapott felhatalmazást a katonai juntától, hogy folytasson kutatást egy meteorológiai rakéta hadicélokat szolgáló továbbfejlesztéséről. A szilárdüzemanyag-meghaj- tású, kétfázisú Condor -2 800-950 km hatótávolságú, és akár atomtöltetet is hordozhat. Csakúgy, mint brazil testvére, az SS—100 Avibrás, melynek hatótávolsága akár 1200 km is lehet.

Nukleáris robbanótöltet előállítása egy adott technikai küszöb átlépése után közismerten nem különösebben bonyolult művelet. Márpedig a bűvös küszöböt először Argentína, majd tavalyelőtt Brazília is átlépte. Mindketten képessé váltak az urándúsításra, így ráléphettek az atomhatalommá válás útjára. A két dél-amerikai hatalmasságot négy éve integrációs kapcsolatok fűzik egymáshoz, és az évezred végéig szeretnének közös piaci viszonyokat kialakítani. Mind szorosabbá váló együttműködésük az atomenergia kutatására is kiterjed, és noha kezdettől fogva tagadták, hogy atomfegyvert akarnának előállítani, mégsem csatlakoztak az atomfegyverek elterjedését tiltó egyezményhez, sem pedig annak regionális változatához, a tlatelolcoi szerződéshez. A magatartásukat számon kérő világ előtt azzal érvelnek, hogy az egyezmények aláírásával meghiúsulnának esélyeik az önálló fejlődésre, a független technológia kialakítására. Az önálló nemzeti fejlődés követelményét szegezik szembe a

kényszerzubbonyként és technológiai kolonializmusként felfogott nemzetközi megállapodásokkal. Szerintük az atomsorompó-egyezmények az atomhatalmak monopóliumát szentesítik, és megakadályozzák azoknak az országoknak a fejlődését, amelyek uralmuk alá akarják hajtani az atommagot anélkül, hogy háborús céljaik volnának vele.

Az atomenergia-kutatásra mindkét dél-amerikai államban komoly szellemi és anyagi erőket fordítanak. Most éppen arra törekednek, hogy létező kapacitásaikat még jobban integrálják, és közös célokra összpontosítsák őket. Ez lesz az egyik fő téma Jósé Sarney brazil és Carlos Saul Menem argentin elnök augusztus 20—22. között esedékes brazíliai tárgyalásain.

Sao Paulo, a brazil, és Córdoba, az argentin ipar fellegvára a repülőgépgyártás és az informatika terén is figyelemre méltó eredményeket produkált. Argentína állítja elő a „Pampa” nevű kisméretű kiképző repülőgépet, melyet máris a világ legjobbjai közé sorolnak. Á brazil „Tucan” Angliától Ausztráliáig hódít a világon.

Brazíliát űrkutatási együttműködési megállapodás fűzi Kínához és a Szovjetunióhoz. Brazil műszerezettségű műholdakat bocsátanak fel kínai és szovjet hordozóeszközökkel. Argentína és Brazília most többek között arról tárgyal, hogy közösen bocsásson föl műholdat a világűrbe.

Több informatikai termék vetekszik a világpiacon az USA és Japán hasonló portékáival, s az olcsóbb munkaerővel előállított brazil termékekkel szemben a konkurensek gyakran folyamodnak Latin-Amerika-szerte általános felháborodást kiváltó protekcionista intézkedésekhez.

Argentína és Brazília hatalmas nyersanyagkészletekkel rendelkezik, csaknem 12 millió négyzetkilométernyi területen. A föld méhében rejlő kincsek egy része sejthetően inkább a XXL század műszaki fejlődésének alapanyagaként válik majd ismertté, mintsem századunkban.

Simó Endre (Buenos Aires)

Még mindig lapos a vállalatok zsebe

(Folytatás az 1. oldalról)

A dolog nem olyan bonyolult, amilyennek első pillantásra látszik. A bankok kihelyezési lehetőségeit ugyanis jelentős mértékben a saját források határozzák meg, ezen belül pedig a betétállomány. Vállalati betétekben a megyei pénzintézetek 1988-ban sem bővelkedtek, s az állomány idén tovább ősökként az év eleji és a tavalyi mennyiséghez képest is. (összehasonlításképpen az országos adat: a betétek állománya június végén 20 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban!) A csökkenés okát a nem bankszakember is könnyen kitalálja. Megtakarítani nyilvánvalóan csak az tud (a vállalatok között is), akinek elég nagyok a bevételei, magyarán van pénze. A megyei vállalatok nagy részének nemigen van. Helyzetük tulajdonképpen hasonlít a lakosságéhoz: a korábban elhelyezett összegeket élik, használják fel.

1989-ben tovább nőtt a sorban állók száma, ami jól tükrözi a gazdálkodók romló pénzügyi helyzetét. Az együttes sorban állás összege júniusban meghaladta a 4 milliárd forintot. A krónikus sorban állók között többen már egy éve nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Ez a sorban állás rendkívül veszélyes. A pénz- és hitelszűkös, rosszul működő gazdaságban az a vállalat, amelyik nem tud fizetni, mint a sorban elöl álló, feldőlő dominó sodorja magával a többieket is. Talpon maradni elég nehéz. Az MNB elnöke, aki nemrégiben Kecskeméten járt, felajánlotta a kereskedelmi bankoknak, hogy jegybanki segítséggel hitelt nyújthatnak azoknak a vállalatoknak, amelyek csak a „dominóelv” következtében kerültek ilyen helyzetbe, a keresztjellegű nemfizetések így esetleg megszüntethetek. A sorban állás megszüntetésének másik módja, sajnos, rendkívül hosszadalmas. Működőképes, hatékony gazdaságot igényel, amelyben a tartósan fizetésképtelen, illetve a csőd szélén tántorgó vállalatokat nem óvják-védik az utolsó leheletig (vagy még azon túl is).

Az MNB megyei igazgatóságának elemzése leginkább arról győzi meg olvasóját, hogy nagyon kevés Bács- Kiskunban az eredményes, tőkeerős vállalat. Június utolsó napjaiban a gazdálkodó szervezetek bevételeiket csak hiteltörlesztésre fordították, egyéb fizetési kötelezettségeiket elhalasztották júliusra. Figyelemre méltó egyes cégek „látszatmentő akciója”. Főszámlavezető bankjukon kívül másutt is nyitottak számlát, bevételeik egy részét ide menekítve, hogy legszükségesebb kiadásaikat fedezni tudják. Vélhetjük ezt ama sommás ítélet cáfolatának is, miszerint a magyar vállalatok nem tudnak alkalmazkodni. Igaz, ez esetben nem a piac igényeiről van szó. Mindenesetre a fizetőképesség látszatát így többé-kevésbé fenn tudták tartani.

Az akció voltaképpen érthető, mert hiába van például váltó, ha nincs pénz, és a monopolhelyzetben levő „nagyok” (Áfor, DÁV stb.) csak az utóbbit szeretik. Annak ellenére, hogy a bankszakemberek meggyőző érvelése szerint a

váltó is pénz. Amely — bárki bármit is mond rá — egyre nagyobb szerepet játszik a Bács-Kiskun megyei vállalatok finanszírozásában.

A rövid és középlejáratú hitelekkel kapcsolatos számadatok a laikus olvasónak nem sokat mondanak. Amit viszont érdemes kiemelni, az a megállapítás, hogy a vállalatok és szövetkezetek 1989 első félévében csak rövid távra és akkor sem a kívánt összegben jutottak kölcsönökhöz. Az elemzés nem tér ki rá (nyilván nem is célja), hogy a kívánt összeg mennyire volt reális, azaz milyen szükség diktálta, hogy a megyei vállalatok kevesebb hitelt kaptak, mint amennyit kértek (eltekintve az alacsony betétállománytól). Mint ahogy azt sem boncolgathatja, mit tettek vállalataink a hitelkérésen kívül annak érdekében, hogy helyzetükön javítsanak. Az elemzés készítői összegzésképpen megállapítanak egy igazán nem örvendetes tényt: 1989 első felében „további relatív forrásszűkítés valósult meg a megyében”. Kedvezőtlen induló pozíciónk pedig nem javult. Azaz: tavaly kevés volt a nyereség, idén mérsékelt az árbevétel növekedése, magas a készletállomány és továbbra is tartós a tőkehiány. Emelkednek a költségvetési elvonások, de nem a hitelállomány, amely változatlanul „mesterségesen leszorított”. Mindezek alapján, úgy tűnik, pénz- és hitelügyi szempontból 1989 sem lesz kedvezőbb év a vállalatoknak, mint az előző volt.

M. Á.