Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 10. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány felhívása Egyre aggasztóbb híreket kapunk Cs. Gyí- mesi Éva, a Kolozsvári Egyetem Magyar Tanszéke irodalomtanárának Sorsa felől. Ezért a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation) felszólít minden emberjogi szervezetet, hogy tiltakozzék. Cs. Gyímesi Évát 1989. június 20-án, egy házkutatás után a román állambiztonsági szervek őrizetbe vették és hosszasan vallatták. Az ellene felhozott megalázó és képtelen erkölcsileg diszkreditáló — vádak csak újabb kifejletei a hosszú évek óta tartó állandó zaklatásnak. Jóllehet Cs. Gyímesi Éva nyílt politikai szerepet eddig nem vállalt, mert meggyőződése volt, hogy a diktatúra körülményei között az értelmiségnek az a feladata, hogy akár hallgatás árán is őrizze az erkölcsi kulturális értékek folytonosságát. Ám amikor tanítványainak súlyos sérelmeivel szembesült, mégis nyíltan védelmükre kelt. A romániai Oktatásügyi Minisztériumhoz címzett memorandumokban tiltakozott a magyar szakos hallgatókat szülőföldjüktől elszakító kényszerkihelyezések gyakorlata, valamint a román alkotmányban rögzített, más alapvető állampolgári jogaik megsértése ellen. Válaszként a minisztérium fegyelmi vizsgálatot indított ellene, és állásvesztéssel fenyegette. Cs. Gyímesi Évát 1983 óta folyamatos megfigyelés alatt tartja a román titkosrendőrség, többször tartottak lakásán házkutatást, amelynek során kéziratokat, magánleveleket, könyveket és folyóiratokat koboztak el tőle. Sorozatosan visszautasították útlevélkérelmét. Az ellene indított mostani hajsza során, az amúgyis megromlott egészségi állapotát akarjak kihasználni, hogy lelkileg megtörjék. Cs. Gyímesi Éva osztozik közössége sorsában: tiltakozásunkkal ezért nemcsak az ő védelmét akarjuk szolgálni, de föl akarjuk hívni a figyelmet az elnyomott romániai magyarság altalános helyzetére is. (OS) Kádár János, és akik elhagyták... A nyugati sajtó legalább annyi teret szentel Kádár János halálának, mint amennyit annak idején elítéltetésének. A lapok mind megemlítik, hogy az ország 1956 utáni vezetőjének halála akkor következett be, amikor a magyar törvényhozás jogilag is rehabilitálta Nagy Imrét. „Abban az évben, amikor Kádár Jánost elmozdították hivatalából és tisztségeiből, elhagyták barátai és kollégái is ..., de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor Nagy Imrét és három másik társát hősként temették el. Kádár néhány napon belül összeomlott.” „Politikai örökségét ugyancsak élesen bírálták — gyakran éppen azok, akik közeli munkatársai voltak és Kelet- Európa legnépszerűbb vezetőjének hírnevében fürdőztek. A Kádár-átkozás nemzeti sport lett, és a sajtó vitte ebben a vezető szerepet" — ezt a Washington Post írta. Az elmúlt hónapok vádaskodásözöne után némileg meglepő volt a nekrológok meleg hangneme, amelyek kiemelkedő államférfiként emlegetik Kádár Jánost — írta a Washington Post. Végül is - - gondolták annak idején az emberek — feltűnt az igazi Kádár, aki meleg, alázatos és ösztönösen érzi az utca emberének óhajait. Kádár úr világában az ideológia valahol messze követte csak a pragmatikus megfontolásokat: az életszínvonalat, a laza hangulatot és az egyfajta magyar függetlenséget. Kádár János világában elsődleges helyet kapott az a pragmatikus elképzelés, amely szerint az emberek számára az életszínvonal, a létfeltételek számítanak, no meg Magyarország bizonyos függetlensége. Ez a világ összeomlott, amikor a gazdaság a nyolcvanas években kifutott a gőzből: ’56 óta az volt a hallgatólagos politikai kompromisszum, hogy a békesség fejében nyugalom van és kolbász is jut a népnek. 1968, az „új gazdasági mechanizmus” után Kádár mérhetetlen népszerűségre tett szert népénél — mert Moszkvától engedményeket vívott ki —, és kivívta a külföld csodálatát is. Ez a világ szétesett, amikor az 1980-as években kiderült, hogy a világgazdaság és a politika megbékítése nem ilyen egyszerű. A politikai szükségkonyha és a kolbászok nem cserélődnek egyszerűen politikai szabadságjogokra vagy pedig egyezségekre. Kádár Jánost holott ő maga is a reformok úttörője volt — éppen azok az erők söpörték félre, amelyeket ő maga eresztett szabadjára. Sokféle néven nevezték — írta a The Independent. Politikai életének zenitjén ő volt a „nagy sakkmester” és nem meglepő, hogy talált időt nevének megváltoztatására is. „Csermanek János véletlenek sorozata által válik Magyarország vezetőjévé, de a jövő történészei mint az évszázad legnagyobb vezetőjéről fognak megemlékezni róla” írta a londoni lap. „Kádár János, aki 1956 és 1988 között igazgatta Magyarországot, egyike azon politikusoknak, akik elárasztják nevükkel a történelemkönyveket, akiket még életükben árulókká nyilvánítanak, s akiket nagy vezetőknek neveznek még haláluk után is. Mert nincs kétség afelől, hogy ha a politikát a „lehetséges" művészetének tartják, akkor Kádár János annak egyik legkiemelkedőbb képviselője volt” — így a The Independent gyászjelentése. A Varsói Szerződés bukaresti dokumentumai Elsősorban az európai politikai és katonai helyzetet értékeli, s annak javítására tesz javaslatot az a nyilatkozat, amelyet a VSZ PTT ülésén, Bukarestben fogadtak el a tagországok. A VSZ tagállamai, hangsúlyozva a NA- TO-országok álláspontjában a harcászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban bekövetkezett fejlődést, felhívták a NATO tagállamait, hogy a harcászati nukleáris fegyverek kérdését ne korszerűsítés révén, hanem az ezen eszközök szakaszonkénti csökkentésére irányuló, önálló tárgyalások útján oldják meg. A nyilatkozat megerősíti, hogy a VSZ-tagállamok külpolitikájának legfőbb célja a béke megszilárdítása, a széles körű és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztése. Szilárd elhatározásuk mindent megtenni annak érdekében, hogy új megállapodások szülessenek a leszerelés területén, s a leszerelési folyamat visszafordíthatatlanná váljék. A VSZ tagországai nem katonai, hanem politikai eszközökkel kívánják szavatolni a biztonságot, , s arra törekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban érvényesüljön a nemzetközi jog elsőbbsége, az államok között pedig társadalmi-politikai rendszerüktől függetlenül rendezettek legyenek a kapcsolatok. A dokumentum megerősíti, hogy az államok közötti viszonyban maradéktalanul tiszteletben kell tartani és érvényre kell juttatni az ENSZ Alapokmányának, valamint a Helsinki Záróokmánynak minden elvét, valamint azt is, hogy minden egyes országokban fajra, nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, és minden egyes ember esetében biztosítani kell az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülését. A VSZ dokumentuma a jelenkor legfontosabb feladatának a fegyverkezési verseny felszámolását és a leszerelést tekinti. Nyugtázza, hogy a katonai konfrontáció csökkentésének terén már megtörténtek az első lépések, s kirajzolódott annak lehetősége, hogy az államok az értelmetlen és veszélyes katonai versengésről áttérjenek a békés együttműködésre. E kedvező változások ellenére még mindig nem történt gyökeres fordulat a leszerelés ügyében. A VSZ és a NATO is elismerte, hogy megengedhetetlen egy új háború, ennek ellenére a katonai szembenállás szintje továbbra is veszélyesen magas. A dokumentum az európai biztonság és stabilitás kulcskérdésének nevezi a hagyományos fegyverek csökkentését, a harcászati nukleáris fegyverek csökkentését és azt követő megsemmisítését, valamint a bizalom erősítését kontinensünkön. A VSZ-tagállamok szerint az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó tárgyalások legközelebbi célja az, hogy már a megkötendő alapegyezmény eredményeként egyenlő, közös felső szinten állapodjanak meg a NATO-országok és a VSZ-tagállamok csapatainak létszámában és fegyverzetük fő fajtáinak mennyiségében Európában, s a kontinens egyes térségeiben. Ezeknek az új szinteknek jelentősen kisebbeknek kell lenniük a két félnek jelenleg rendelkezésére álló erők szintjénél. A fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett kell megvalósulnia. A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a Szovjetuniónak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és kész egyoldalúan tovább csökkenteni Európában levő harcászati nukleáris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy még az idén egyoldalúan kivon a szövetséges szocialista országok területéről 500 harcászati nukleáris töltetet. Támogatják azt a bejelentését is, hogy 1989—91 között kész kivonni szövetségesei területéről valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz. A VSZ nyilatkozata ugyanakkor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósulása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenységet. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e témakörben aktívabbá váljék a párbeszéd. Az érdekelteknek, s elsősorban a jelentős tengeri hatalmaknak, meg kell kezdeni ük különtárgyalásaikat. Ami az általános európai politikai légkört, a kontinens államai közötti kapcsolatokat illeti, a VSZ-tagországok leszögezték: az egyes államok vagy államcsoportok közötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Éppen ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatainak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává válhat. A VSZ nyilatkozata határozottan leszögezi: az európai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban maradéktalanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzetközi Szerződéseiben, a Helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban fogalmazódtak meg. A bukaresti ülés másik okmánya, a Politikai Tanácskozó Testület tapasztalatait összegző közlemény az európai helyzet kapcsán megállapítja: a VSZ tagállamainak eltökélt szándékuk, hogy minden eszközzel elősegítsék a bécsi utótalálkozón elért megállapodások végrehajtását, az európai béke és biztonság megerősítését. Arra törekszenek, hogy a VSZ és az Észak-atlanti Szövetség kapcsolatait konfrontációtól mentessé tegyék, megteremtsék közöttük a konstruktív párbeszédet. Az ülés résztvevői tájékoztatták egymást országaik belső fejlődéséről, a szocialista építés problémáiról, s rámutattak arra, hogy erősödik a bel- és külpolitika közötti kölcsönhatás. Meggyőződéssel állapították meg, hogy nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocializ- musmodell, senki sem rendelkezik az igazság monopóliumával. Az új társadalom építése alkotó folyamat, amely az egyes országokban a helyi feltételeknek, hagyományoknak és szükségleteknek megfelelően valósul meg. Minden országnak joga, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül dolgozza ki politikai stratégiáját és taktikáját. Végezetül pedig, ami magát a VSZ-t illeti, a tagállamok elhatározták, hogy újabb lépéseket tesznek politikai jellegének erősítése érdekében, s azért, hogy a szervezet keretein belüli együttműködés mechanizmusát demokra- tikusabbá tegyék, korszerűsítsék. Németh—Rizskov találkozó Elsősorban a magyar—szovjet gazdasági együttműködés mechanizmusának korszerűsítéséről és a kétoldalú árucsere-forgalom alakulásáról tárgyalt szombaton Bukarestben Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfővel. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélés rögtön a VSZ PTT utolsó plenáris ülését követően kezdődött a bukaresti szovjet nagykövetségen, és csaknem egy órán át tartott. A két miniszterelnök különösen nagy figyelmet szentelt annak, hogy az idén és a jövő évben miként teremthetők meg a két ország gazdasági kapcsolataiban a fizetési egyensúly feltételei. Áttekintették az 1991 —95-ös időszakra szóló tervkoordinációs munkálatok több feladatait, és a következő magyar—szovjet kormányfői találkozó előkészületeit. Németh Miklós tájékoztatta partnerét arról, hogy a magyar kormány új külgazdasági stratégia kialakításán dolgozik. Ennek kulcselemei közé tartozik, hogy piaci együttműködési modellt kívánunk kialakítani a K.GST- partnerekkel, mindenekelőtt a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban, s tartalmasabbá kívánjuk tenni a közvetlen vállalatközi kapcsolatokat. A Minisztertanács elnöke kitért arra is, hogy 1989 első félévében a kétoldalú kereskedelmi forgalomban számottevően nőtt a magyar aktívum. Egyetértettek abban, hogy a megoldás lehetőségeit közösen kell felkutatni, s meg kell teremteni a kereskedelmi forgalom egyensúlyát, de nem a magyar export visszafogása révén. Németh Miklós kifejtette: érdekeltek vagyunk abban, hogy szovjet energiahordozókból a következő ötéves terv idején a mostani tervperiódus bázisán legyen biztosítva az ellátásunk. Kormányfőnk kitért arra is, hogy a magyar—szovjet kishatárforgalom örvendetes módon jól fejlődik. A továbblépés érdekében konkrétan meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek nyílnak újabb vegyes vállalatok létesítésére Szabolcs-Szatmár megyében és a Szovjetunió Kárpátontúli Területén. A szovjet kormányfő megerősítette: érvényes a Németh Miklósnak szóló, ez év márciusi meghívás, hogy még az idén tegyen hivatalos baráti látogatást a Szovjetunióban. Egyetértettek abban, hogy a moszkvai útra előreláthatólag 1989 őszén kerülhet sor. Nyikolaj Rizskov elmondta, hogy örömmel veit részi a kétoldalú eszmecserén. Eleve úgy indult el Moszkvából, hogy a sokoldalú tárgyalások mellett feltétlenül találkozni kíván magyar kollégájával is. A továbbiakban kifejtette, hogy helyesnek bizonyult a márciusban Moszkvában megtartott szovjet-magyar kormányfői találkozónak az értékelése a kétoldalú kapcsolatokról, a KGST-n belüli sokoldalú együttműködésről. Ezeket a kapcsolatokat valóban új elvekre kell alapozni. Ehhez szükség van az együttműködés rugalmas formáinak széles körű alkalmazására, amelyek más szocialista országoknak is ösztönzést adhatnak a kapcsolatok megújítására. Nyikolaj Rizskov egyetértett azzal is, hogy haladéktalanul operatív intézkedésekkel meg kell szüntetni a kétoldalú árucsere-forgalom kiegyensúlyozatlanságát. Éles vita a magyar—román küldöttség találkozóján Losonczy Gézát törvénytelenül tartották fogva A Nagy Imre és társai javára emelt törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyészség — bűncselekmény hiányában — megszüntette a nyomozást Losonczy Géza ellen. A néhai államminiszter ellen 1957. március 10-én rendelt el nyomozást a Belügyminisztérium, annak bizonyítására, hogy 1955 végétől egészen 1956. november 23-áig — tehát a jugoszláv nagykövetségen is — elkövette a szervezkedés bűntettét. A Legfőbb Ügyészség mostani határozatának indoklásából kiderül, hogy Losonczy Gézát 1957. április 11-én Romániában tartóztatták le, s azt követően többször kihallgatták. Az iratok szerint augusztusban ismertették a nyomozás anyagát a gyanúsítottal, aki arra több mint 60 oldalnyi észrevételt tett. Ezt követően azonban a nyomozást nem fejezték be, hanem 1958. január végéig folytatták. Losonczy Géza 1957. december 21-én a börtönben elhunyt. Egészségi állapotára vonatkozóan nem találtak egyértelmű adatokat. Az akkor hatályos jogszabályok szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltétele mindenekelőtt a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja volt. Mivel ez nem állott fenn, az egykori államminisztert haláláig törvénytelenül tartották fogva — mutat rá a határozat. Utal a magyar—jugoszláv kormányközi egyezményre is, amely szerint a Jugoszlávia budapesti nagykövetségén tartózkodók elhagyhatják az épületet, őket nem vonják felelősségre. Az eljáró szerveknek tehát figyelembe kellett volna venniük ezt az egyezményt is. (MTI) MSZMP ifjúsági tagozat alakult 1989. július 6-án aktívaülés keretében alakult meg az MSZMP Kecskemét városi ifjúsági tagozata, melyen részt vett Kovács Jenő, az MSZMP KB titkára, Szabó Miklós megyei első titkár és Kracsun Csaba, a DEMISZ alelnöke is. A résztvevők vitára bocsátják a tagozat céljaira és működésére vonatkozó alábbi tervezetet, melyhez várják az észrevételeket, javaslatokat. Az egyes pártszervezetek, ifjúsági szervezetek, párttagok egyéni vagy közösségi csatlakozási szándékukat az MSZMP városi bizottságán keresztül juttassák el az ideiglenes intézőbizottsághoz, hogy a következő fórumokról közvetlen értesítést is kaphassanak majd. A jelenlévők megbízásából az ideiglenes intézőbizottság tagjai lettek: Komárommá Kádár Éva pedagógus, Nagy László, az egészségügyi pártbizottság munkatársa és az ifjúsági alapszervezet által delegálandó egy fő. (Folytatás az 1. oldalról.) Felvetettük azt, hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kaptunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a javaslatokat elutasították. Gyakorlatilag egyetlen olyan témáról nem hajlandók tárgyalni, amely feszíti a két ország viszonyát. Felvetettük, hogy súlyosan terheli a két ország viszonyát az erdélyi magyarság helyzete, méghozzá rosszabbodó helyzete. Egyértelmű álláspontunk szerint Románia ezen a területen nem teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit, amelyek az ENSZ-tagságból, a Helsinki Záróokmányból, a nemzetközi okmányokból erednek, tovább folytatódik az úgynevezett településrendezési program, aminek következtében nem csupán egzisztenciálisan vált súlyossá a magyarság helyzete, hanem más téren is, mert megsemmisülnek évszázados kulturális és minden más értékei. Érveket felsorolva, határozottan felvetettük továbbá azt is, hogy az utóbbi időben egy széles körű politikai propagandakampány bontakozik ki Romániában Magyarországellen, amely nemcsak meghamisítja a magyar törekvéseket, hanem megkérdőjelezi mindazoknak a változásoknak a létjogosultságát vagy helyességét, amelyek Magyarországon zajlanak, például a demokratikus fejlődés kibontakozása érdekében tett erőfeszítéseinket. Ugyancsak súlyosan terheli kapcsolatainkat, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos katonai fenyegetőzések is megjelennek. Ilyen megnyilatkozások, kijelentések hangzanak el Romániában. Úgy ítéljük meg, például ez utóbbival kapcsolatban, mintha román részről tudatos törekvés lenne az ellenségeskedés szítására. Hogyan lehetne tovább lépni e kapcsolatok rendezése érdekében? Alapvető fontosságú az erdélyi magyarság helyzetének javítása. Határozottan leszögeztük azt is, hogy haladéktalanul le kell állítani a településrendezési program további folytatását. Csak ezen az alapon, ezeknek a kérdéseknek, ezeknek a problémáknak a rendezése alapján indulhatunk el és nem úgy, mint korábbi tapasztalat szerint, amikor megfogalmazták román részről, hogy egynéhány kérdésről hajlandók voltak tárgyalni, a legélőbb, a legfeszítőbb problémákat viszont a szőnyeg alá söpörték. Tehát új megközelítésre, új tárgyalási alapra van szükség. A külügyminiszter a román reagálással kapcsolatban arról adott tájékoztatást: Nicolae Ceausescu hangoztatta, hogy a felvetett problémák nem léteznek Romániában. Az országban tökéletesen megoldották a nemzetiségi kérdést, ezen a területen nincs gond, sőt a világon a legjobban Romániában oldották meg ezt a kérdést. A magyarságnak minden joga biztosított és azok az állítások, megnyilatkozások, amelyek Magyarországon elhangzanak, teljesen megalapozatlanok, „hiszen mi, magyarok elfogultan viszonyulunk a romániai helyzethez, a romániai fejleményekhez”. Erre a magyar fél azt javasolta: „Ha mi elfogultak vagyunk, akkor engedjék meg, hogy egy pártatlan, nemzetközi szakértőkből álló delegáció utazzék Romániába, amely megvizsgálja a helyzetet, megállapítja a tényeket, úgy, ahogyan ez az ENSZ emberi jogi bizottságában megfogalmazódott.” Nicolae Ceausescu hangsúlyozottan aláhúzta: ilyen delegáció beutazására soha nem fog sor kerülni. Felvetette azt is, hogy Aradon javasolták a miniszterelnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Németh Miklós miniszterelnök részére szóló meghívást. Magyar részről erre a válasz az volt — és ezt most is aláhúztuk a találkozón —, hogy készek vagyunk a miniszterelnöki találkozó lefolytatására, de csak abban az esetben, ha a felsorolt problémákat sorra vesz- szük és valamilyen módon meg tudunk állapodni azoknak a megoldásáról. Meg kell mondanom hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jellemezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás született a településrendezéssel összefüggésben: Nicolae Ceausescu megerősítette, utazzék Romániába egy magyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont kértük, hogy ez a helyszínen, főképpen Erdélyben tanulmányozhassa a településrendezési programot. A válasz erre az volt, hogy a delegáció programját majd ők állítják össze. Egy érdeklődésre, hogy mindezek után hasznos volt-e leülni tárgyalni, Horn Gyula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell venni azt, hogy egy szomszédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy olyan VSZ-beli tagállamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rendszerben vagyunk. De ugyanakkor ezzel az országgal rendkívül kiélezett, feszült viszonyban állunk, s ilyen körülmények között nem szabad kihagyni a tárgyalások lehetőségét, ezt nem szabad elmulasztani. Nagyon lényeges az, hogy hogyan tárgyalunk és mit vetünk fel a tárgyalásokon. A továbbiakban szólt arról, hogy a VSZ PTT bukaresti ülésein az egyes tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatok kérdései nem szerepeltek. Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió milyen mélységben ismeri a magyar—román problémát, s van-e valamilyen reagálása. Horn Gyula kifejtette: „elég jól”, de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai felelősséget visel a Varsói Szerződés helyzetéért, ezért bizonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyában-ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar ebbe a viszonyba beavatkozni” — mondotta végezetül. Meztelenül fürödni: szabad (Folytatás az 1. oldalról) ről. Illés Dezső szerint a fürdőzők négyötöd része figyelmen kívül hagyja a házirendet. Az idén már magnókazettáról is lejátsszák a fontosabb tudnivalókat, ám hiába. Naponta tizenöt- húszán ugranak ki a csónakokból, vagy vetik bele magukat a partról a vízbe, amely távolabb, 7-10 méter mélyen már hideg. Azzal sem vetnek számot egyesek, hogy a tó feneke éles kövekkel van kirakva. Július 3-án, hétfőn délután egy dabasi pincér járt szerencsétlenül. Családostól érkezett, hozzátartozóival azonban már nem mehetett haza, mert — Illés Dezső elmondja egyszer felbukkant a vízből, nagyot kiáltott, majd elmerült és halálát lelte. A rendőrség vizsgálja a baleset körülményeit. Ez is tanulság a nyár hátralevő idejére, hogy a fürdőzés óvatossággal és a házirend ismeretében biztonságosabb. Kiskunhalason az idén jobb körülményekkel fogadja a strand látogatóit a Vízmű Vállalat. Nemere Péter főmérnök beszámolt róla, hogy 20 millió forintért viztisztító, -szűrő és -forgató berendezést helyeztek üzembe. így a víz állandóan cserélődhet az 50 méteres medencében. A korszerűsítés további jó lehetőséget nyújt az úszásoktatásra, amely évek óta eredményesen folyik. A halasi strandfürdő júniusi vendég- forgalma egyébként megközelítette a hétezret. K—1 Mi az a Megyei Városi Hivatal? (Folytatás az 1. oldalról) ügyfélszolgálati iroda, a központi iktató és a postázó is tartozik, továbbá az építési, az ellátásfelügyeleti, a lakásgazdálkodási, valamint a gyámügyi és szociálpolitikai osztály. A városi hivatalban hetvenegyen dolgoznak, nagyrészt ugyanazok, akik eddig is ilyen feladatokat láttak el a városi tanács osztályain. Ugyanis a hivatal kialakítását igyekeztek a lehető legkisebb létszámnöveléssel megoldani. A Megyei Városi Hivatal a városházán kapott, illetve kap helyei. A végleges elhelyezése még nem oldódott meg teljesen, bár július 1-jétől már fogadják az ügyfeleket. A hivatal osztályai folyamatosan költöznek a városháza félemeleti helyiségeibe. A teljes beköltözésig a portán adnak felvilágosítást, melyik osztály hol található meg. Egyébként az ügyfelek fogadási rendje változatlan. Keddi napokon 8-tól 16 óráig, csütörtökönként 13-tól 18 óráig, szombatonként pedig délelőtt lehet felkeresni őket. R. M. KÖZLEMÉNY A Magyarországi Szociáldemokrata Párton belül volt MSZMP-tagok egy csoportja külső kezdeményezesre puccsszerű pártszakadást készített elő. Kihasználták dr. Révész András pártelnök idős korát és betegségét, erőszakosan megszerezték az alapszervezetek címlistáját és ennek alapján küldték ki a meghívókat. A július elsejére meghirdetett budapesti szociáldemokrata gyűlést új néven megalakítandó szoedem típusu párt alapítására kívánták felhasználni. A hatalom kívánalma alapján magukat „baloldali” és kormánypárti Szociáldemokrata Pártnak deklarálták. Elosztották a vezetői posztokat maguk között és a demokrácia nevében „jóváhagyó szavaztatást” rendeztek. A 21 tagú vezetőségbe így kerülhetett be 15 volt MSZMP-tag. A meghívott külföldi vendégekkel a hatalommal lepaktáló klikk az ország közvéleménye előtt legitimitásukat kívánta bizonyítani az alulról szerveződő, történelmi szociáldemokrata párttagsággal szemben. A budapesti Ellenzéki Kerékasztalban is zavart kívántak teremteni, mivel magukat ellenzékinek titulálják. 1989. július 4-én a főváros 18 kerülete értekezletén a szoedem szervezetek elhatárolták magukat a pártütőktől, a Nyers Rezső által finanszírozott gyűléstől és annak minden határozatától. Továbbra is a párt három alapító tagját: Baranyai Tibor elnököt, Bácskai Sándor és Takács Imre titkárokat tekinti a 100 éves Magyarországi Szociáldemokrata Párt legitim vezetőinek. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Bács-Kiskun megyei és Zala megyei szervezetei felhívjak az ország valamennyi megyéjét, hogy csatlakozzanak a főváros 18 kerületének állásfoglalásához, határolják el magukat a pártunkat bomlasztó és megszégyenítő elemektől. Tegyenek hiteta történelmi és napjainkban ellenzéki, az MSZMP-vel koalícióra lépni nem kívánó Magyarországi Szociáldemokrata Párt mellett. Magyarországi Szociáldemokrata Párt Bács-Kiskun megyei és Zala megyei szervezetei
