Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

1989. július 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Egyházi személyiségek az egyházpolitika megújításáról l^-Vvx NEKEM EGYFORMA MINDEN VENDÉG Ül egyedül vagy ismerősök körében a tűző napfényen. Sze­me a fürdőző em­bereken. Néha szájához emeli sípját és belefúj. Az éles hangra pillanatnyi csend támad. Nézgelődnek az emberek; vajon kinek szólt a figyel­meztetés? Aki évek óta idejár, annak nem szo­katlan a gyakori sípszó. Az úszómes­terrel azonban a törzsvendégeknek is ismerkedniük kell. Kiri István ugyanis egy éve került a kécskei Tisza-partra. Azelőtt a kerekdombi termálfürdőben dolgozott. Most a szeszélyes folyóval barátkozik, amely vizének sem hőmér­sékletét, sem mélységét nem lehet sza­bályozni. Kirí István nem is ezt akarja. Ő az embereken tartja a szemét, hogy fegyelmezze őket. Néha ez nehezebb feladat, mint kordában tartani a Ti­szát. Alkonyat felé mellételepszem egy kis beszélgetésre. A lemenő nap színpon- pássá varázsolja a folyópartot. — Micsoda nyugalom! lelkende­zek. Az mondja különös hangsúl­lyal —, főleg az úszómesternek. Régi nyarakra gondolok, amikor még hittem a látszatoknak. Néztem az úszómestert és irigyeltem. Hisz mit csi­nál? Csak ül kényelmesen a napfényes parton, és sütteti a hasát. Most azon­ban, ahogy hallgatom Kirí Istvánt, áb­rándképeim lassanként szétfoszlanak. Marad a meztelen valóság. Aki elmegy úszómesternek - jó- zanít ki beszélgető partnerem , az nem is tudja, mire vállalkozik. Erős idegzet kell ehhez és nagy türelem. Nem tudom, miért, az emberek mindig azt szeretik csinálni, ami tiltva van. Miközben beszél, szemét le nem ve­szi a vízről. Éppen egy kislány fut a víz felé, anyja hiába parancsolná vissza, Úszómester a Tisza-parton nem engedelmeskedik. Amikor Kiri István hangosan rászól, rögtön vissza­fordul. Azért nem kell ám tőlem félni engeszteli a megszeppent kislányt. Nehogy azt higgye — ezt már nekem mondja —, hogy a gyerekekkel van baj. Azokkal szinte semmi. Annál több a felnőttekkel. A harminctól negyvenöt évesig. Ez a korosztály egyszerűen nem tudja elviselni, ha rájuk szólunk. Főfeg a tanult, művelt emberek. A főiskolát, egyetemet végzettek. Nem értik meg, hogy itt nekik is az úszómester paran­csol bizonyos dolgokban. Nem fogadnak szót? Előfordul. Vannak akaratos em­berék. Nem látják be, hogy nem helye­sen cselekedtek. Inkább följönnek ide hozzám. Emlegetik a családfámat. Hát még ha isznak is! Persze, találkoztam én már józan bolonddal is, de az a ritkább. Az ital hoz ki mindent. Akkor aztán megmutatják az emberek az igazi arcukat. Az úszómester türelmes ilyenkor? Néha az én türelmem is elfogy, s abban a hangnemben válaszolok, ame­lyet velem szemben használtak. Persze, olyan is van, hogy valaki szándékosan provokál, s ha nem vagyok elég finom, utána még ő sértődik meg. Kapott már pofonokat? Nem. Csak megrángatták a válla­mat. Mit csinált erre? Csillapítottam őt is és magamat is. Egy úszómester nem üthet vissza. Volt már olyan, hogy nem mert valakire rászólni? — Soha. A barátaimat is figyelmez­Kitüntetett egészségügyi dolgozók KIVÁLÓ MUNKÁÉRT miniszteri kitüntetésben részesültek: Aipli Lászlóné Idősek Klubja vezetője Kunszentmiklós, dr. Balázs Mihály osztályvezető főorvos Baja, Bereményi Sándorné szakácsnő Tass, dr. ©ozóky Géza orvos-főmunkatárs Kecskemét, Börcsök Mihályné vezető asszisztens Kiskunhalas, Budimácz Józsefné raktáros Baja, dr. Bús Erzsébet körzeti gyermekorvos Hajós, Dombóvári Tiborné gyógyszerész Kiskőrös, dr. Dulai Ilona üzemorvos Kiskőrös, Erdélyi Zoltánné bölcsődei gondozónő Kiskunmajsa, Fekete Józsefné intézetvezető főnővér Kiskunfélegyháza, Fercsák Jánosné ápolónő Baja, Ferter Gyuláné ápolónő Bácsborsód, Fodor And- rásné ápolónő Kalocsa, Gáspár Menyhért gk.-veze­tő Kecskemét, Hadvina Katalin bölcsődevezető Ka­locsa, dr. Házi Gyuláné csoportvezető asszisztens Kecskemét, Hornyák Józsefné bölcsődei gondozónő Baja, dr. Horváth Iván adjunktus Kiskunhalas, Ilo- vainé Engert Éva ápolónő Baja, dr. Jakab László vezető fogszakorvos Kunszentmiklós, dr. Katona József osztályvezető főorvos Kiskunhalas, Kiss Im- réné áruátvevő-kiadó Kecskemét, Kiss Sándorné vezető asszisztens Kecskemét, Komáromi Gyuláné üzemi ápolónő Kecskemét, dr. Kovács Gyuláné me­gyei vezető védőnő Kecskemét, dr. Kovács Zsuzsan­na körzeti gyermekorvos Kunszentmiklós, Kuhaj- csik Antalné ápolónő Baja, Lackner Józsefné böl­csődei adminisztrátor Baja, Eajdi Józsefné betaní­tott munkás Baja, Marton Bálintné gondozónő Ga­tetem, ha szabálytalankodnak. Nem te­szek kivételt. En nem a barátaira gondoltam. Nekem egyforma minden vendég. Nem érdekel, kiféle, miféle. Ha nem így fogom fel, elszabadul a pokol. A rosz- szaság gyorsabban terjed, mint a jó. Hirtelen a sípjába fúj. Nagy sebes­séggel motorcsónak húz el a vízen. A bóják mögött emberfejek tűnnek fel. Kitiltanám innen a motorcsóna­kokat morog. Véletlen megcsú­szik, besodródik a strandra. Ha valakit elkap, nincs orvos, aki megmentené. Közben egy másik úszómester, Vol- tárniszt Ferenc is mellénk ül. — Ez az örökös figyelés a fárasztó — kapcsolódik a beszélgetésbe. — Éstére már fájni szokott a szemem és a fejem folytatja Kiri István. Meg jól kiszárad itt az ember. Egész nyáron nem tudok egy jóízűt enni. In­kább szomjas vagyok. Néha megiszom egy-egy kólát. De azt sem lehet sokat, mert nem győzöm pénzzel. Az úszómester nem ingyen kapja az üdítőt? Nem. Nekem is vásárolnom kell. Pedig a söntés elöl hányszor felszedem a társammal a szemetet! Ugyanis a ta­karítás is a mi dolgunk. Ma reggel pél­dául azért jöttem ki öt órakor, hogy az éjszakai randalírozók nyomait eltün­tessem. Hiába takarítunk össze este. Reggelre terítve a part. Ide hordják le az üvegeket, a poharakat, a papírokat is a Tisza felé dobják. De ez még semmi a vécékhez képest. Azok bizony ször­nyűek . — Mi a legnagyobb veszélye ennek a munkának ? Hogy börtönbe kerülünk. Elég, ha elmegyek egy cigarettáért, s akkor történik meg a baj.- Mégis vállalja. Miért? — Mert szeretem csinálni. Fárasztó ugyan, de nem egy ördöngösség. Meg aztán megértem én az embereket is. A heti hajsza után ide jönnek kikapcso­lódni. Csoda hát, ha itt felszabadultab- bak? Barátkozóak is. Sokan azt igény­lik, hogy beszélgessek velük. Főleg a nyugdíjasok. De a fiatalabb réteg is elvárja. Leginkább a munkájukról sze­retnek beszélni. Csak az kell, hogy va­laki meghallgassa őket. Én már szinte minden témában járatos vagyok. No, és sok embert megismerek. Ez nagyon fontos. A következő nyáron már tu­dom, kitől mit várhatok. Mikor fog nyaralni? Majd télen. Kiri István az órájára néz; fél nyolc. Tavaly ilyenkor a kempingbe indult, hogy felügyeljen. Az a másodállás nem volt könnyebb feladat az úszómesteri­nél. Egy éjszaka még a karját is eltör­ték, mert meg merte kérdezni öt idegen embertől, hogy mit keresnek a kem­ping területén. Most csendes még a kemping, a sár miatt megközelíthetetlen, jobb időre vár. A vízpartot is rendezgetik, jönnek- mennek a földet szállító teherautók. Változik a Tisza-parti strand, csak az emberek nem változnak. Egy fiatalem­ber motorcsónakkal a bóják elé szá­guld, nagy cikcakkokban szeli a vizet, majd a sétahajóval „incselkedik”. Lát­játok, emberek mutatja —,‘ki va­gyok, mi vagyok. Bcnke Márta A magyar egyházpolitika állami irá­nyításának, az állam és az egyház vi­szonyának újragondolását jelzi, hogy július 1-jei hatállyal megszűnt az Álla­mi Egyházügyi Hivatal. Ugyanakkor — elsősorban a kapcsolatok szabályo­zásának feladatával — a közeljövőben megkezdi munkáját a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkársága, valamint az egyházak és az állam közötti kon­taktusban felmerülő problémák megvi­tatására az Országos Vallásügyi Ta­nács. Ez utóbbi testület vezetésére a miniszterelnök vállalkozott, titkára a művelődési miniszter, s tagjai a külön­böző egyházak, vallási felekezetek kép­viselői. A hivatal megszűnésével, illetve a két új intézmény létrehozásával kap­csolatos vélemények iránt érdeklődött több vallási vezetőtől az MTI munka­társa. Az új helyzet új módszereket kíván Tóth Károly református püspök nagyjelentőségű változásként értékelte a döntést, amelynek hatásait azonban még nem lehet felmérni. A gyakorlat­ban mutatkozik majd meg, hogy az elképzelésekből mi válik valóra. Meg­ítélése szerint a döntés mögött az az elvi állásfoglalás húzódik meg, amely most a kormányzat politikáját is jel­lemzi, s amelynek célja az autonóm testületek önállóságának visszaállítása. Ezek közé tartozik, hogy az egyházak is belső törvényeik szerint kormányoz­hatják önmagukat. Nincs szükség az elmúlt 40 eszten­dő sérelmeit felemlegetni, arra azonban érdemes emlékeztetni: a magyar egy­házpolitikát alapjában véve különböz­tette meg a többi szocialista országétól, hogy felismerte, a párbeszédes mód­szer, a dialógus eszközével kell a prob­lémákat megoldani, a konfliktusokat amennyire lehetséges — elkerülni, s az együttműködést biztosítani az új társadalom intézményei és az egyház között. Ezek megvalósítása minden hi­ba és visszaélés ellenére is nagyrészt sikerült — hangsúlyozta Tóth Károly, majd a továbbiakban kijelentette: Az új helyzet új módszereket kíván. Ezért a református egyház azt várja a Vallásügyi Tanácstól, hogy az állam és az egyház viszonyának minden elvi kérdését megvitatja, bevonva a munká­jába az egyházak, felekezetek, vallási közösségek képviselőit is, így garantál­va azt, hogy tudtukkal, részvételükkel, közreműködésükkel születnek meg a döntések elvi kérdésekben. A titkárság, megítélésünk szerint, ügyintéző funkci­ót láthat el. (Ez a korábbiakhoz viszo­nyítva jelentős változást mutat, ugyan­is az Egyházügyi Hivatal ideológiai alapon politizált.) RADIO JEGYZET r Átmenet ra, dr. Miskéri János körzeti főorvos Kiskunmajsa, Mizsei Jánosné körzeti ápolónő Soltszentimre, Mül­ler Józsefné bölcsődei gondozónő Kiskőrös, Nagy Istvánné röntgenasszisztens Kecskemét, Nagy Pé~ térné gyógyszertári asszisztens Kiskunhalas, Nemes Ferencné intézetvezető Kiskunfélegyháza, Orlov Pé- terné revizor Kecskemét, Papp Árpád osztályvezető főápoló Kecskemét, Papp Jánosné főszakács Baja, dr. Privitzer Mária csoportvező főorvos Kecskemét, dr. Ragadics Erzsébet osztályvezető főorvos Baja, dr. Réfy Miklósné igazgató Kalocsa, Rigó Ilona személyzeti vezető Kiskunfélegyháza, Rokolya Já­nosné mosoda vezető Kiskunhalas, Sütő Teréz pénz­ügyi csoportvezető Kecskemét, dr. Schwób Anna körzeti orvos Kecskemét, Szabó Borbála szak- asszisztens Kiskunfélegyháza, Szabó Gyuláné ápo­lónő Kalocsa, dr. Szabó János igazgatóhelyettes főorvos Kalocsa, Szabó Józsefné gondozónő Gara, dr. Szepesi Magdolna körzeti gyermekorvos Kalo­csa, dr. Szikszai István szociálpolitikai csoportveze­tő megyei tanács éti. o., Szüllő Istvánné bölcsődei gondozónő Baja, Tantos Jánosné közegészségügyi­járványügyi ellenőr Baja, Tóth Zoltánné betanított munkás Baja, dr. Tóth Zsigmond főorvos Kalocsa, Varga Pálné vezető ápolónő Kiskunmajsa, Várnagy Istvánné élelmezésvezető Baja, dr. Weiner József csoportvezető főorvos Baja, Wolter Istvánné házi szociális gondozónő Kalocsa és Zsákai Károlyné segédápolónő Kecskemét. (A miniszteri dicséretben részesültek névsorát hol­napi lapszámunkban közöljük.) KÖZVETLEN VÁLASZTÁST A bajai MSZMP-reformkör javaslata a kongresszusi küldöttek vá­lasztásának technikájára, különös tekintettel a bajai körülményekre. Esélyegyenlőséget a reformnak — Minden párttag kapjon postán, a nevére szóló kis lapot, melyen megjelöli a Baján és kör­nyékén választható 8 fő küldött­jelöltjét. — Ezt július 30-áig a mellékelt válasz-levelezőlapon megküldi a városi pártbizottságra. — A beérkező lapokat számí­tógép értékeli, és az első 20 leg­több szavazatot kapott jelölt fel­kerül a jelölőlistára. — Augusztus 26-án a városi „Posta Sándor” sportcsarnok­ban jelölésre jogosít. —- A jelölőlistára a helyszínen még fel lehet kerülni, javaslat utáni egyszerű többséggel. — Kezdeményezni lehet — in­doklással — a jelölőlistáról való levételt is. A jelöltek mindegyike köte­les programbeszédet mondani, melyek után a szavazófülkében kifüggesztett jelöltlista alapján, kódszámmal szavazunk. —- Szavazás és annak számító- gépes értékelése után nyolc kong­resszusi küldöttünk marad az élen. A jelölted legyen okos, és főleg tiszta, mint a ma született bá­l;in^' Bajai Reformkor- Szükség van az egyházak és az állam együttműködésének rendezettsé- ' gére azért is, mert számos olyan jogi, pénzügyi kérdés merült fel naponta, amelyek tisztázása, megoldása csak ál­lami hivatalok közreműködésével le­hetséges. Ezek koordinálása jelentős feladat. Az egyházak érdeke, hogy en­nek rendezett formái legyenek álla­pította meg Tóth Károly. — Kiemelke­dő terület az egyházak szociális tevé­kenysége: ma valamennyi magyaror­szági vallási közösség komoly szociális munkát végez. Részt vesznek az öreg- és csecsemőotthonok fenntartásában, szellemi fogyatékosok gondozásában, jelentős társadalmi tevékenységet fejte­nek ki az alkoholisták, a kábítószere­sek, a cigányok körében. Elismerésre méltó a nemzetközi kapcsolatok ápolá­sa: a magyar egyházaknak széles körű kontaktusaik vannak a határokon kí­vül is. Mindez jelzi, hogy az egyházak, vallásfelekezetek részt kívánnak venni a magyar nemzet megbecsülésének, te­kintélyének növelésében, s ezt hazafias kötelességüknek tekintik. Az együtt­működés egy további területe az okta­tás, a közművelődés, az iskola, ame­lyek ügyintézése az Egyházpolitikai Titkárság feladata lesz. A cezúra tehát egy új jellegű kapcsolat kialakulását körvonalazza — mondotta a püspök. Egyenlő partnerként — Az egyházakat egyenlő partner­ként elfogadva, elismerve legyen koor­dináló, s nem utasító, irányító szerepe a két új testületnek, segítve az egyhá­zak, illetve a vallási közösségek és az állami intézmények közötti dialógus megteremtését, folytatását véleke­dett Schöner Alfréd főrabbi, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke, aki a beszélgetés elején elmond­ta: az elképzelésekről hivatalosan sem­milyen tájékoztatást nem kapott még, ezért az új intézményekkel kapcsolat­ban csupán kérdéseit tudta megfogal­mazni, amelyek tisztázásra várnak. Azt azonban máris kijelentette: a magyar- országi zsidó felekezeten belül is meg­újulás van napirenden, s ennek érdeké­ben minél szélesebb körű kapcsolatépí­tésre van szükség. Leszögezte azt a re­ményét, hogy megszűnik az állam és az egyház viszonyára eddig jellemző pa­ternalista szemléiét, s a felekezetek, egyházak valóban autonóm módon dönthetnek saját ügyeikben. Kijelen­tette: túlhaladta az élet azt a gyakorla­tot, amely szerint az Elnöki Tanács elnökének előzetes hozzájárulása kel­lett a vallási vezetők kinevezéséhez. A főrabbi szólt arról is, hogy személy szerint számos előrevivő ötlettel tudna hozzájárulni az állam és az egyház együttműködéséhez, segítve az ország gazdasági fellendítését. Számít arra, Hányszor hallottuk az elmúlt évtize­dekben gondjainkra, bajainkra ma­gyarázatul —, hogy „átmeneti korban élünk”. Lassan meg is szoktuk ezt a kifejezést, talán ezért nem vesszük túl­ságosan komolyan, amikor manapság hangzik fel ugyanaz. A rádió Átmenet közben című, késő esti, egyórás műsora a múlt hét elején mégis figyelmet keltett. Már csak a „ke­rékasztal” résztvevői miatt is. Bár Tő­kés Rudolf és Völgyes Iván amerikai magyar professzorok neve ismeretlenül cseng előttünk, de Bihari Mihály és Gombár Csaba politológusok kedvéért bizonyára többen bekapcsolták a ké­szüléket. Aki ezt mégis elmulasztotta, annak figyelmébe ajánlom a Világosság című folyóirat júliusi számát, amely a beszélgetés teljes szövegét leközli majd. A kérdésre, hogy mi az, ami nálunk történik, Bihari Mihály válasza az volt: Egy lassan elindult, az egész társada­lomra kiterjedő csendes forradalom, vagyis radikális változások korát éljük. Gombár Csaba úgy véli, hogy a másfél évszázada kezdődött reformkori célok újraéledéséről van szó, még a jelszavak is hasonlóak: demokratizmus, parla­mentarizmus, szabadság, egyenlőség és ehhez hasonlók. Tőkés Rudolf egy or­ganikus fejlődés legutolsó lépéseként értékeli a mai helyzetet, melyet bizalmi és — a hatalom részéről önbizalmi válság kísér, de nem fogja át az egész társadalmat. Völgyes Iván szerint egy­szerűsítve: „kimászási” kísérlet ez egy civil társadalomba. Hozzáteszi még: Iz­galmas időket élünk, irigyli az itthoni magyarokat. Erre valaki Megjegyezte, hogy az állampolgár számára mindez félelmekkel és feszültségekkel terhes, tehát csöppet sem irigylésre méltó hely­zet. Jobb lenne csak egyszerűen élni, a korra vonatkozó minden jelző nélkül. Hulló csillag Aki a „tiszta” népdalra esküszik, és fanyalogva fogadta a Jéikó Vera ma­gyarnóta-, dalverseny áprilistól június közepéig tartó rádióközvetítéseit, an­nak Sár ősi Bálint zenetudós sorait ajánlom a figyelmébe: „ ... a gyakor­latban nincs határ népdal és nóta között. A népdal és a nóta együtt él és kevere­dik." Azt is mondja, hogy a dal szépsé­gét, értékét a benne kifejezett emberség hogy a korábbi évek tapasztalatától eltérően — ezentúl meghallgatásra ta­lálnak felvetései. Ezek között sorolta a magyar törté­nettudomány, művelődés- és építészet­történet integráns részét képező zsidó temetők, zsinagógák, sírkőfcliratok megmentésének ügyét, a könyvtárak, múzeumok létrehozásának kérdését. Schöner Alfréd végezetül megosztot­ta gondolatait az újságíróval arról is: vajon a továbbiakban melyik szerv vál­lalja fel az egyházak, lélckczetck gaz­dasági ügyeit, az államsegélyekkel vagy az alapítványokkal kapcsolatos intézni valókat? Megítélése szerint ugyanis ma még meghatározatlanok a feladatkö­rök, nem rajzolódtak ki a konkrét el­képzelések. Az új intézmények részéről csupán tapogatózást tapasztaltak a vallási közösségek, pedig már progra­mot kellene adniuk. Előtérben az emberek szolgálata A katolikus egyház képviseletében Bíró Imre kanonoktól érdeklődött az újságíró. Az egyházi személyiség utalt arra, hogy generációja tényként fogad­ta az Egyházügyi Hivatal létét, amely- lyel az elmúlt évtizedekben kapcsolatot létesített, s közvetítő szervként ismerte el a pápa is. Most a politikai, társadal­mi fejlődés olyan szakaszhoz érkezett, amikor az egyház és az azt körülve­vő társadalom , valamint az állam közötti viszonyt ezentúl a Vallásügyi Tanács koordinálja. Bíró Imre úgy fo­galmazott: e szerv hatékony tevékeny­sége a jó együttműködés feltétele, s en­nek nyomán várhatóan még közvetle­nebb lesz a kapcsolat az egyházi és az állami vezetők között. Az egyház ezen­túl is jelen lesz a társadalom életében, s hogy hatékonyán tudja végezni kül­detését, keresi a jó viszonyt azokkal, akiken ez múlik. A Vallásügyi Tanács megalakításával véleménye szerint el­sősorban az emberek szolgálata került előtérbe, amelynek célja jólétük kitelje­sedése, békés életük, előrejutásuk biz­tosítása. Ebben érdekelt a katolikus egyház is. Betöltötte történelmi küldetését az Egyházügyi Hivatal állapította meg Viczián János, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke, hangsúlyozva, hogy az Egyházpolitikai Titkárság, valamint az Országos Vallásügyi Tanács létrehozása elé nagy várakozással tekintenek a kisebb egy­házakhoz, vallási felekezetekhez tarto­zók. Elmondta: kevés információval rendelkezik az új testületekkel kapcso­latos elképzelésekről. Amennyiben , azonban elsősorban tanácsadó szere­pet vállalnak, érzése szerint a vallási közösségek bátorítást kapnak további tevékenységükhöz. határozza meg. Tegyük hozzá, hogy ennek megítélését a jóízlés és szigorú szakmai kritika és segíti. Ezúttal a rádióhallgatókat is bevon­ták az ítélkezésbe. Három alkalommal közvetítették a középdöntőkről készüli egy-egy órányi hangfelvételt, majd vé­gül is a legtöbb szavazatot kapott 16 dal elnyerte a rádióhallgatók díját. A döntőbe pedig egy dalt juttatott be a közönség. Meglepetésre, a beküldött ezer szám közül a verseny első díját a Hulló csil-■ lag című dal kapta meg, amelynek szer­zője Révész József, csongrádi nyugal­mazott tanító, aki ezt elhunyt felesége emlékére írta és komponálta. Mint mondják, ismert zeneszerzőket utasí­tott ezzel maga mögé. A sikerben szere­pe volt az előadónak, a 74 éves nóta­énekesnek, Szalay Lászlónak is. Fischer. . . Természetesen Fischer Annie zongo­raművész, akit ma, szerdán, születésna­pi műsorral köszönt a Kossuth rádió. Az évszám ezúttal sem fontos — akit érdekel, megtalálhatja a lexikonokban , hiszen művei hangszalagon, hangle­mezen ott sorakoznak korától függet­lenül mindenütt, ahol szeretik a zenét. A zongora poétájának nevezte egy­kori kritikusa, s azt is írták róla, hogy művészetének alapja a szüntelen meg­újulóképessége. Eljutott a világhírig, s a legrangosabb hazai díjaknak is birto­kosa. Elmélyült csendben lenne jó hall­gatni pénteken is, amikor a Bartók rá­dióban többek között Beethoven c-moll szonátáját és az Eroica-változa- tokat játssza — egy húsz részből álló Sorozat kezdeteként. F. r. p.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom