Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 31. KÖZLEMÉNY A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. július 28-ai üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Jánosról, és lerótták kegyeletüket bu­dapesti ravatalánál és sírjánál. A rész­vétet és az együttérzést, a tiszteletet és a megbecsülést több száz koszorú, sok ezer szál virág, gyásztáviratok és leve­lek sokasága is kifejezte. A temetés po­litikai demonstráció is volt. Arról ta­núskodott, hogy honfitársaink jelentős része a kádári örökség maradandó ér­tékeinek megőrzését nélkülözhetetlen­nek tartja a gyökeres reformokhoz, az átfogó megújuláshoz. A testület köszönetét mond Kádár János külföldi tisztelőinek, a testvér­pártoknak és más politikai szervezetek­nek, az állam- és kormányfőknek, poli­tikusoknak és magánszemélyeknek; mindazoknak, akik küldöttségeik, sze­mélyes üzeneteik és távirataik révén osztoztak a gyászban a Magyar Szocia­lista Munkáspárttal, a magyar néppel. ' II. A Központi Bizottság Nyers Rezső pártelnök előterjesztésében tájékozta­tót hallgatott meg nemzetközi kapcso­lataink néhány fontos eseményéről. Jó­váhagyólag tudomásul vette a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének bukaresti ülésé­ről készült beszámolót. Üdvözli, hogy a szövetséges szocialista országok ál­lást foglaltak az új gondolkodásra épü­lő, aktív külpolitika folytatása mellett. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a béke és a biztonság megőrzése, országaink nemzetközi befolyása jelen­tős mértékben a szocializmus megúju­lásától függ. Az MSZMP szolidáris a szocialista országokban végbemenő út­kereséssel, merít tapasztalataikból, ugyanakkor számít megértésükre, a magyarországi reformok iránti bizal­mukra. Pártunk a kölcsönös tiszteleten és bizalmon nyugvó együttműködés bőví­tésére törekszik a szocialista országok­kal. A Központi Bizottság helyesli a Varsói Szerződés politikai jellegének erősítésére, tevékenységének korszerű­sítésére irányuló erőfeszítéseket. A szö­vetség léte és hatékony működése az európai béke és biztonság fontos ténye­zője. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a Politikai Tanácskozó Testület ülésének idején az együttmű­ködés erősítése jegyében magyar— szovjet és magyar—csehszlovák felső szintű találkozókra került sor. Román kezdeményezésre, nem hiva­talos, magyar—román pártvezetői ta­lálkozót is tartottak. A Központi Bi­zottság helyesli, hogy az MSZMP kép­viselői kifejtették álláspontunkat a két ország kapcsolatait tartósan terhelő problémákról. A testület meggyőződé­se, hogy a magyar—román viszony rendezese érdekében álláspontunk ha­tározott és nyílt képviseletére éppúgy szükség van, mint a különbségek és a közös erdekek világos elhatárolására, a türelemre és az együttműködési kész­ségre. A Központi Bizottság jóváhagyta a párt elnökének és főtitkárának moszk­vai munkalátogatásáról adott tájékoz­tatót. Megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt es a Szovjet­unió Kommunista Pártja azonosan íté­li meg a szocializmus megújulásának fő kérdéséit. A peresztrojka eredményes folytatása, a szovjet társadalom prob­lémáinak megoldása hazánk érdeke is. Nagy jelentősége van annak, hogy az SZKP érti és támogatja az MSZMP törekvéseit. A Központi Bizottság fon­tosnak tartja, hogy a szoros együttmű­ködés keretében a tapasztalatcsere ha­tékony és intenzív legyen az MSZMP és az SZKP szervezetei között. A Központi Bizottság egyetért azzal az elvi megállapodással, hogy további lépésekre van szükség a hazánkban ál­lomásozó szovjet csapatok kivonásá­nak folytatására. Meggyőződése, hogy az európai leszerelési folyamatok, a nemzetközi helyzet további kedvező alakulásával lehetővé válik a szovjet csapatok teljes kivonása. A Központi Bizottság tájékoztatást kapott George Bushnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyar- országi látogatásáról. Megállapította, hogy a látogatás eredményei jól szol­gálták külpolitikai törekvéseinket, a magyar nép érdekeit. A tárgyalások hozzájárultak ahhoz, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok kormányzati kö­rei megismerjék a magyarországi re­formfolyamatot, a modellváltás politi­kai és gazdasági összefüggéseit. Az alá­írt megállapodások, a kölcsönösen ki­nyilvánított szándékok kedvezőbbé te­szik és bővítik a magyar—amerikai együttműködést. III. A Központi Bizottság Kovács Jenő KB-titkár előterjesztésében megvitatta az MSZMP 1989. október elejere ösz- szehívott kongresszusának napirendjé­re, előkészítésére és megszervezésere vonatkozó elgondolásokat. A testület — számolva a kongresszus iránti érdeklődéssel, a munka jelentős időigényével — a kongresszus megnyi­tásának időpontját október 6-ára mó­dosította. Ajánlja, hogy a kongresszus vitassa meg a politikai helyzetet, a teen­dőket, a párt programnyilatkozatát, szervezeti szabályzatát és válassza meg a vezető testületeket. Szükségesnek tartja, hogy a kongresszus lebonyolítá­sának rendje, ügyrendi szabályai, költ­ségvetése és külsőségei egyaránt érzé­keltessék: az MSZMP a demokratikus, a célravezető és a takarékos megoldá­sok híve. Állást foglalt a tanácskozás széles körű nyilvánossága mellett. A Központi Bizottság javasolja, hogy a küldöttek területenként és véle­ményközösségek szerint alkothassanak csoportokat, es minden küldöttcsoport kapjon jogot határozatok kezdeménye­zésere, jelöltek állítására. A testület megfontolásra ajánlja, hogy a küldöttek a Központi Bizottság helyett országos elnökséget válassza­nak az országos pártválasztmány mel­lé. Javasolja, hogy az országos elnök­ség a párt elnökéből, alelnökeiből, ügy­vezető titkárából, országos titkáraiból, az MSZMP parlamenti csoportjának vezetőjéből, s további 7-10 tagból áll­jon. Áz országos választmányt — amelynek tagjai a pártszervezetek által közvetlenül választott személyek lenné­nek — célszerű a kongresszus után, az új szervezeti szabályzat előírásainak megfelelően létrehozni. A Központi Bi­zottság javasolja, hogy a kongresszus válassza meg az országos egyeztetőbi­zottság elnökét, valamint a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökét és tagjait. A Központi Bizottság a kongresz­szussal kapcsolatos javaslatait az alap­szervezeti tájékoztatóban közzéteszi. IV. A Központi Bizottság Berecz János előterjesztését megvitatva, állást foglalt a pártnak az egyházakhoz és a vallás­hoz való viszonyáról. Egyben javasla­tot tett a lelkiismereti és a vallásszabad­ságról szóló törvény elveire. Az MSZMP kiemelkedő fontosságot tulajdonít a lelkiismereti és a vallássza­badság érvényesülésének. Ez feltétele annak, hogy erősödjék a különböző világnézetű emberek közötti együttmű­ködés, ami elengedhetetlen nemzeti cél­jaink eléréséhez és társadalmi eszmé­nyeink megvalósításához. A magyar társadalom demokratikus megújulása s a politikai pluralizmus kibontakozása alapján az MSZMP vallás- és egyházpolitikáját is át kell alakítani. A világnézeti különbségek nem akadályozhatják a haladó erők összefogását. Az MSZMP közvetlen kapcsolatok kiépítésére törekszik az egyházakkal és azokkal a vallásos em­berekkel, akik készek együttműködni a haza, a nemzet közös szolgálatában. Az MSZMP nem mond le a marxista világnézet képviseletéről és terjesztésé­ről, de a más világnézethez való jogot tagjai körében is tiszteletben tartja. A Központi Bizottság állásfoglalását nyilvánosságra hozza. V. A Központi Bizottság áttekintette az 1989. július 22-ei időközi országgyűlé- siképviselő-választások első fordulójá­nak tapasztalatait. Ezek arra utalnak, hogy az MSZMP-nek jobban fel kell készülnie a választási küzdelmekre, al­kalmazkodnia kell a politikai verseny új követelményéihez. Fontos, hogy az augusztus 5-ei pótválasztásokig az érintett választókerületekben a párt aktivistái népszerűsítsék az MSZMP jelöltjeit és programjukat. VI. A Központi Bizottság kezdeménye­zi, hogy 1989. október 23-ára a nemzeti megbékélés ügyét szolgálva készüljünk. A megemlékezésben jusson kifejezésre, hogy vállaljuk a demokratikus elve­kért, a szocialista megújulásért és a nemzeti szuverenitásért, a függetlensé­gért folytatott küzdelem örökségét. A testület részletes javaslatát a közeljö­vőben a párton belül vitára bocsátja. Ennek tapasztalatai alapján kívánja ál­lásfoglalását megfogalmazni és hazánk polgárai, felelős politikai és állami té­nyezői elé terjeszteni. VII. A Központi Bizottság — felmentette Berecz Jánost a KB társadalompolitikai bizottságának el­nöki tisztéből; — kinevezte Barabás Jánost a KB társadalompolitikai bizottságának el­nökévé; — kinevezte Tóth Andrást a KB párt- politikai osztályának vezetőjévé. (MTI) IGEHIRDETÉS CStlCSTECHNOLÓGIÁVAL — TADA ÉNEKE Billy Graham evangelizációja Többen voltak, mint Londonban! Nyugodt, csendes volt szombaton délután Budapest. Néhány közlekedési rendőr jelezte a Rákóczi úttól kifelé, hogy különleges eseményre készül a főváros. * * * Már öt órakor ezrek ülnek a stadion hatalmas betonkaréjában. Udvarias, készséges rendezők mindenfelé. Föpróbázik a hatal­mas énekkar, időnként egy fúvószenekar muzsikál. A villanyúj­ság újra és újra közli a különvonatok indulási idejét. Csúcstech­nológia hozza nagy labdarúgó- és atlétikai versenyek színhelyét hat órára csaknem teljesen megtöltő közönséghez (gyülekezet­hez?) a látni- és hallanivalót. A kezdésre a focipálya a gyepére kérik a fiatalokat, hogy mindenki elférjen. A felszólaló magyar egyházi vezetők egyike sem érzi, hogy ebben a környezetben, ilyen alkalommal másként kellene szólni, fellépni, mint néhány száz ember előtt. Püspököktől itt, Európában persze nem várható, hogy olyan rutinosan, látványosan, színesen szerepeljenek egyházi rendezvé­nyeken, mint a szórakoztatóipar tanulságait is hasznosító Cliff Barrows, aki immár négy évtizede Billy Graham evangelizációi- nak fődramaturgja, egyik központi személyisége. Elismerésnek szánom: „itt minden ki van számítva". Gondoltak fiatalokra és öregekre. Profi rendezvény ez a javából. Profik a közreműködők is. Tudják, mikor kell a stadiont megénekeltetni: „Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai.. Bámulatos biztonsággal tudja az egy startfejesnél éppen 22 esztendeje vállból lefele megbénult, élénk arcú — szemének reb- benései, rezdülései is jól láthatók a történéseket nagyítva kivetítő szerkezeten — Joni Eareckson Tada, hogy miként találhat kapcso­latot a futópálya szélén felsorakozott sorstársakkal, miként kell oldani a hangulatot. A túlzott ünnepélyesség után meglepően hangzik bejelentése: „A mennyországban is magyarul beszélnek". Egy pillanat múltán vele derül az aréna népe: „mert olyan nehéz, hogy örökkévalóság kell a megtanulásához”. Mondani sem kell, magyarul énekli Joni énekét. „Bár a földön tolószéken élek én, / betölti a szívemet / egy szép remény.” Erzik-e a mozgássérültek, hogy a hit átsegítheti őket nehéz pillanataikon? A hallgatóság felkészítve, jöhet a „XX. század legnagyobb evangélistája”. Fiatalos, remek kondíciójú, csupa engergia magas férfi Billy Graham. A soltvadkerti Haraszti Sándorral a stílusával azono­suló kitűnő tolmáccsal az oldalán Isten nevében magabiztosan köszönti a sokfélül érkezőket. Tudatja az összegyűltekkel: külön­leges esemény részesei: „Többen vagyunk, mint két hete a Wemb­ley stadionban. Magyarok, legyetek büszkék!” Indításnak is jó az örömteli bejelentés. Tükrözi: nagy itt a lelki éhség és szomjúság. Kiben reménykedhetnek az új évezred előtt a sokszor csalódott emberek? A keresztben, bizonygatja történel­mi példákkal, személyes emlékekkel, érzelmi megközelítéssel a szónok. Savonarolához hasonlóan kezdi ostorozni az ember esendősé- gét. Bűnösök vagyunk, Billy sem ment a bűnöktől, de hol marad a vétkeket, gyarlóságokat, a földi hívságokat elítélő barát izzó haragja? Részletezve, fényképszerűén ismerteti a bűnösökért a Biblia szerint életét áldozó Jézus szenvedéseit; a kábítózásról, az alkoholizmusról, az öngyilkosságról a naturalista részleteket mellőzve szól. Fő mondandója: soha nincs késő, mindenki újrakezdheti életét. Példákat, módszereket, segítőszereket ajánl az Önmaguk jobbítá­sára vállalkozóknak, a vallás vigaszára áhítozóknak. Az összegyűltek túlnyomó többségére hatnak a világhírű ame­rikai szavai; kétségtelenül sugárzó egyéniség, de — most nyilván nem ez volt a célja — elmaradnak az önmagunkra döbbenés megrázó élményei. A résztvevők számára felejthetetlen összejövetel befejezéseként Billy Graham és munkatársai „előrehívják" a hitüket megváltó­kat, a további tanácsadásokat igénylőket. Másutt néhány ezren mentek a kijelölt folyosókon az emelvényhez. Itt: több tízezren. Ha csak minden tizedik lesz emberibb ember, próbál közelíteni az örök emberi értékekhez, ha minden századik család lesz boldo­gabb, ha néhány száz testi fogyatékos szenvedései enyhülnek, ha néhány ezren tekintik értelmesebben életüket, a baptista lelkész teljesítette magyarországi küldetését, jó helyre kerültek az ameri­kaiak dollárszazezrei (milliói?). s s s Kicsit másként hagyta el sok tízezer ember a stadiont, mint ahogyan jött. A rendezőség által rendelt és fizetett külön buszokon sok ezren fennakadás nélkül buszozhattak Kőbánya alsóra, a különvona­tok indulási állomására. Körülnéztem az állomás körül néhány italmérésben, vendéglőben, diszkóban... A Magyar Államvasutak gondoskodott arról, hogy sok-sok vidéki a mintaszerűen szervezett evangehzáció után beleszomo­rodjon a magyar valóságba. E sorok írója nem hisz a csodákban, de Isten csodájának tartja, hogy nem történt baleset. Még a kilincseket is levették a vécékről, nehogy betévedjenek az összezsúfolódva várakozók. A szelídséget ajánló igehirdetésnek is köszönhetik a vasút ille­tékesei, hogy ezúttal elmaradtak a jogos és szokásos hangos kifakadások. Heltai Nándor VIHAROS GYŰLÉS A KECSKEMÉTI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALATNÁL Amikor a munkás kérdez KIÉ A GYÁR? (Folytatás az 1. oldalról) — És csalódtak? ^ — Csalódtunk. Én még eddig sosem szóltam hozzá egyetlen ter­melési tanácskozáson sem. Türel­mes voltam. Most is, ha tisztes szándékkal áll elénk a vezérigazga­tó, nem csordul túl nálam a pohár. Nem veszem át a vitavezetést... _??? — Kérem, dr. Tobak István jól felkészült, iskolázott, világot járt, a politikai elit bizalmát élvező, dörzsölt ember. Jól gondolta — be is következett —, hogy a lányok, asszonyok nem érnek rá estig, éjfé­lig vitatkozni. Sok -a bejáró, a kis­gyerekes anya, akiknek másfél, két óra múlva indulni kell. Kezdte te­hát ismét hosszan, a régi szöveggel. Hogy a világpiaci helyzet, meg a szabályozók, a restrikció ... Ezt már ismerjük a rádióból, a tévéből, a mi gondjainkról meg olvashat­tunk az üzemi lapban. Láttam: is­mét sikerül neki kibújnia a hurok­ból. Majdnem minden válaszában ránk, a slendrián, lógós, pazarló, tolvaj munkásokra utalt. Volt, aki ki is kérte ezt a kollégák, a dolgo­zók nevében. Ekkor jöttem én, az idegtől elborult az elmém. Mit ve­szíthetek!? A 7900 (bruttó) forintot bárhol megkereshetem. — Mi érdekelte önt, az újdonsült „riportert”? — Azzal kezdtem: álljon föl, s csak azt mondja, ami a kérdéshez tartozik. Érez-e felelősséget a gyár sikertelenségéért? Igaz-e, hogy a szép, nyugodt évek múltával le akar lépni egy osztrák—magyar kft.-hez? Hogyan szervezi, alakítja kénye-kedve szerint a személyi ügyeket? Miért a sok répi külföldi út, ha a cég veszteséges? Mi alap­ján dönt, hogy ki utazik a küldött­séggel? Miért lehetnek „mindenhez értő”, állandó társak az expedíció tagjai között? Miért az USA-t, meg Dániát járják? Mentek volna inkább Békéscsabára, az ottani ba­romfi-feldolgozó vállalatnál 220 milliós nyereséggel zártak. — Válasz? — Beszélni nem nehéz, különö­sen annak, aki abból él. Hitelesen szólni, emberpróbáló. A mi vezér- igazgatónk könnyűnek bizonyult ennél a megmérettetésnél. Nem kaptam, nem kaptunk megnyugta­tó, kielégítő válaszokat. Erezve a kudarcot, a végén keményen rám szólt: még nincs itt az ideje, hogy ilyen szöveggel fellázítsa a dolgo­zókat! Vigyázzon, mondtam, mert ha így folytatják az urak, hamaro­san itt lesz. Talán szükségtelen kommentálni: ma, a megalázóan alacsony bérek miatt leálltak a dol­gozók a függesztősornál. Mig most beszélgetünk, áz asszonyok sztrájkolnak . .. Független munkásképviselet kellene A viharos munkásgyülésnek fontos szereplője volt Bognár Im- réné mérő és Nagygyörgy Istvánná művezető is. A csomagolóüzem dolgozói. Egyenes beszédüket, ke­mény szavaikat hallva, úgy gon­doltam, dr. Tobak István helyzete csak nehezebb lett volna, ha ők készítik vele a „munkásriportot”. A két fiatalasszony fő szervezője volt a csütörtöki tanácskozásnak. — Bánt minket, hogy ez az egy­kori sikervállalat válságba került — mondta Bognár Imréné. — Nem szoktunk hozzá az eredmény­telenséghez. Most szeretnénk part­nerül ajánlkozni a vezetőknek a kibontakozáshoz. Ezért írtuk a le­velet, a kérdéseket. Tudják meg, mi foglalkoztat bennünket. A helyzet tarthatatlan. — Mi bántja igazán a dolgozó­kat? — A külső és belső szorítás. Emelkednek az árak. Hó végén — számoljon csak utána —, ha csak nem lop valaki, éhezhet az ötezer forintjából. Ha többet vál­lalunk, vakon robotolunk, a pluszt lecsapolja az adó. Ugyanakkor a gyári fejetlenség, a sok-sok minő- segbotrány, a vezetők cívódásai arról árulkodnak, a főépületben dolgozóknak csak az a fontos, hogy mi van az ő borítékjukban. Aztán jön a hír, hogy a vészhelyze­tet látva, a vezérigazgató hamaro­san lelép. Mi — es a veszteség — maradunk. — Tüzelte az embereket — szólt közbe Nagygyörgy Istvánná —, hogy a vezérigazgató kénye- kedve szerint átszervezte a gyárat. Összekeveredtek a hatáskörök, gyengült a felelősségi lánc. A bér- elszámolást számítógépre vitték. Az újítás hibák sorozatát szülte. Egyesek a jogosnál többet, mások kevesebbet kaptak. Visszakérni a forintokat, éhbérből — lázítás. Nem értettük kinek, s miért épült a szauna és a kondicionálóterem. A szalag mellett dolgozó asszo­nyok elég sokat mozognak úgyis. Fölháborító volt, hogy a több tonnányi le nem járt szavatosságú libaaprólékot, amiből szívesen vettek volna a dolgozók is, két forint ötvenért eladták a vezetők a szolnoki állatifehérje-üzemnek. Ilyen légkörben kezdődött a csü­törtöki párbeszéd. Lehet-e csodál­kozni valamin? — Jó lenne tudni végre — vette vissza a szót Bognárné —•, kié ez a gyár. A vezetőké, akik tízszeresét viszik haza a munkáskereseteknek, a vezérigazgatóé, aki bármikor szankciók nélkül távozhat, ha kap egy jobb ajánlatot? A munkásoké, akik 7-10 Celsius-fokban, nehéz fi­zikai munkát végeznek? Es a másik probléma: ki védi meg a munkást? A szakszervezet, a párt, a vállalati tanács? Nézze meg a kereseteket: látható, ezek mind-mind leszere­eltek. Végre igazi független mun­ásképviselet kellene. Hiteles sza­vú, kemény gerincű, bátor veze­tőkkel. Ha nagyon gyorsan nem változik a helyzet, zűrzavar lesz. És a káosz, ugyan, kinek jó? Úgy gondoljuk, senkinek. A vállalati tanács elnöke lemond A munkáskollektíva Sörösné Nagy Etelkának, a vállalati tanács elnökének, a közgazdasági osztály vezetőjének címezte levelet. Ő szer­vezte s vezényelte a tanácskozást, s az ő kezéből szaladt ki a gyep­lő ... — Az igazgatóm szerint — kezdte a halk szavú fiatalasszony — előbb az értékelésének kellett volna elhangzania, aztán jöhettek volna a kérdések. Ha ez így törté­nik, mondta, nem tör ki a háború. De tudtam, hopy a résztvevők többségének időközben el kell mennie, ezért láttam jónak ezt a sorrendet. Az a véleményem: azok­tól, akik korábban sosem látták értelmét a véleménynyilvánítás­nak, igazából nem lenet elvárni a demokráciákban szokásos csiszolt hozzászólásokat. — Ha a vállalati tanács megfe­lelően képviselte volna a dolgozók problémáit, nincs robbanás ... — Úgy gondolom, nem helybeli probléma, hogy a vállalati tanács munkája formális. Egyébként is, itt korábban sikeresen mentek a dolgok. Szinte szükségtelen volt, hogy testületünk beleszóljon a döntésekbe. Évente két-három ülés volt. Mit lehet igy várni? — A tanácskozáson csak a ve­zérigazgatón kérték számon a hi­bákat ... — Igen. Ezt én méltánytalan­nak találtam. Nem lehet csak dr. Tobak Istvánt hibáztatni minde­nért. Sok hiányosság, mulasztás tapasztalható a középszintű veze­tőknél is. — Akiknek a vezérigazgató a főnöke... — Talán nem volt mindig kö­vetkezetes dr. Tobak István, nem kérte számon a vezetőkön a ki­adott feladatok teljesítését. Rész­ben felelős vagyok én is. A veze­tésemmel működő testület nem teljesítette, amit vállalt. Ha a problémák korábban, élesen ke­rülnek felvetésre, júniusra nem gyűlt volna össze 130 milliós vesz­teség. — Hallom: ha egy munkásnál 1 kilogramm csirkecombot találnak a portások, az ötszörösét köteles megfizetni, és a fegyelmi sem marad el. Most, hogy a csőd szélén áll a cégük, vajon fegyelmit indít-e a ve­zérigazgató ellen? — Fegyelmit?! Azt talán nem. Pontos elemzések kellenek. Jó stratégia. — A dolgozók viszont úgy látják, a főnökök mindig megússzák. — Lehet, hogy úgy tűnik. Ha lesz, aki kezdeményezi ezt az eljá­rást, én ígérem, továbbviszem: de nem támogatom. — Ön kit képvisel? — ... szeretnék végre az én munkámmal, foglalkozni itt, az osztályon. Úgy határoztam, le­mondok a tisztségemről. . . „Botrányos és tarthatatlan” Dr. Tobak István vezérigazga­tóra várni kellett. A függesztősor munkásképviselőivel tárgyalt. Áll­tak a gépek, órákra megszakadt a termelési lánc. Feszült volt a han­gulat, a sokáig városszerte ünne­pelt, sikeres menedzser nehéz na­pokat, perceket él át. Félórás tár­gyalás után a béremelés ígéretével hagyták el a tárgyalót a sztrájko­lok képviselői. — Ön sokat tett a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat fejlesz­téséért. Szervezte a beruházásokat, a piacot, a városban szinte ez az egyetlen üzem, ahol sikerült világ­színvonalú feldolgozótechnológiát telepíteni. Úgy tűnik: az emberi té­nyezőről megfeledkezett. Úgy hal­lottam, amikor a munkásoké lett a kérdezés joga, a válaszadásnál nem állt a helyzet magaslatán. A nem­egyszer személyeskedésbe átcsapó „kihallgatáson” önt nem védte meg senki. K. O.... ? — Jól mondták az emberek: nem szoktak hozzá az eredményte­lenséghez; csak sikerek, elismeré­sek. Most haragot, sok esetben rosszindulatú lázítást szül a meg­torpanás. Tagadhatatlan: valamit eltévesztettünk. — Lehet, hogy többet parolázott a politikusokkal, mint a dolgozók­kal? — Vannak — s még inkább: vol­tak — egy gyári vezetőnek kapcso­lattartási kötelezettségei. Mi siker­cég voltunk, ahová sok vendég ellá­togathatott. Azért én úgy hiszem, hogy az emberekről sem feledkez­tem meg. A botrányt az válthatta ki, hogy most minden baj összejött. A téves bérelszámolások, a rossz időben és nem igazán előkészített átszervezés, s ezek mellé kemény külső gazdasági hatások. —... és hogy elterjedt, ön mene­kül a süllyedő hajóról. — Elismerem: tárgyaltam egy kft. szervezőivel és megkérdezték, vállalnám-e az egyik ügyvezető igazgató tisztét. Nem menekülés ez, hiszen az új gazdasági szervezet fő részvényese éppen a vállalat len­ne. Azt is tudja mindenki, hogy jövőre lejár a vezérigazgatói man­dátumom itt, s nem akarok újra pályázni. Sokan ezt félreérthették. — Többen megkérdezték öntől, érez-e felelősséget a válságért? — Természetesen. Ezt elmond- tom a kollektíva előtt is. Nekem is van lelkiismeretem ... — Köti-e, kötelezi-e esetleg más is? Egy ember lelkiismerete talán gyenge alap ahhoz, hogy milliárdos vagyont, több száz emberi sorsot építsenek rá ... — Úgy gondolom, mindig vi­gyáztam a közösség értékeire, be­tartottam a szabályokat. De ha le­jár az időm, elmegyek. Ha a válla­lati tanács alkalmatlannak talál, elküld. Remélem, találok munkát másutt is .. . — Ön szerint kié ez a gyár? — Az államé, mindannyiunké, a munkásoké. Tudom én is, hogy, le­járatott üres szavak ezek már. S tarthatatlan az egész állami szek­tort sújtó gazda nélküliség. Ha a kormányzat igen gyorsan nem dönt a tulajdonlás új törvényeiről, Csáki szalmájává válik a nemzeti vagyon. Talán furcsa, de magam is úgy lá­tom, ha nincs vagyoni, egzisztenci­ális kockázata egy vezetőnek ab­ban, amiben dönt, talán igaztalanul ronthatja el mások életét. .. — És megteheti, mint ön is a munkásgyűlésen, hogy a bajokról szólva — a trehány, tolvaj, lógos — dolgozókat okolja. — Ezt én sem tehetem meg. Sú­lyosan vétettem, ha a válaszaimból ezt hallották ki. Sajnálom. Megkö­vetem az igaztalanul megvádolta- kat. — És mit tesz, hogy helyreállítsa a termeléshez nélkülözhetetlen bi­zalmat? — Amikor a kibontakozás reális lehetőségeit vázoltam, már csak nagyon kevesen maradtak a ta­nácsteremben. A vállalat ugyanis, bár valóban nehézségekkel küszkö­dik, nem halott. Lehetőséget látok arra, hogy visszanyerjük a régi eredményeket. Sok mindent újra kell számolni, át kell szervezni. A legfontosabb egy új szövetség a dolgozókkal. Látni kell: ha a mun­kás éhbérért dolgozik, nem lehet si­keres a munkája. Eleve értelmetlen a termelés. Ez a helyzet a mai szociokapitalizmusban is botrá­nyos és tarthatatlan. Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom