Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

I 1989. július 29. • PETŐFI NÉPE • 3 SOK GYÜMÖLCS, KEVESEBB ZÖLDSÉG Nyári csűcsüzem a konzervgyárakban Kecskeméten: már paradicsom is Csúcsidőszakhoz érkeztek a konzerv­ipar üzemei: naponta több 10 ezer ton­nányi termést fogadnak, s ezért a leg­több helyen három műszakban, éjjel­nappal, hétvégeken is megállás nélkül dolgoznak a gépek. Folyamatosan ér­keznek a földekről, gyümölcsösökből az újabb nyersanyagszállítmányok. Alapanyagból az utánpótlás képe az idcn meglehetősen felemás: amíg gyü­mölcsökből általában jó a termés, addig egyes zöldségek ről ez nem mondható el; a kedvezőtlen időjárás miatt jelentősek a kiesések. Éppen ezért a vállalatok az eredetileg szerződött mennyiségeken fe­lül igyekeznek mindenütt nagyobb téte­leket felvásárolni, hogy a kieső mennyi­séget pótolják. A többletfelvásárláshoz, a MÉM kezdeményezésére, a Kereske­delmi Minisztérium az úgynevezett in­tervenciós alapból hiteleket nyújt a tar­tósítóipar üzemeinek. Az átlagon felüli kajszitermés minél nagyobb hányadának megmentésére a Szegedi Konzervgyár másfélszer annyi mennyiséget vesz át, mint ahogy eredeti­leg tervezte, ezzel saját kockázatát növe­li, hiszen egyelőre nem talált vevőre. A tárgyalások eddigi állása szerint első­sorban a szovjet és az NDK-piacon szá­míthat a kajszibefőtt, -dzsem, -velő és -üdítőital értékesítésére. A gyárban be­indult az uborka feldolgozása is; e zöld­ségből a pusztító peronoszpóra miatt a vártnál kevesebb nyersanyagra számít­hatnak, pedig éppen a nyugat-európai piacokon most jó*árat fizetnek érte. Hasonló gondokkal küszködik a Nagykőrösi Konzervgyár. Kevés az uborka, ezért az eredetileg leszerződött 13 helyett 18 forintot is hajlandók fizetni a termelőknek kilójáért, amivel csak gaz­daságtalanul képesek előállítani a tartó­sításra szánt savanyúságot. A gyár mégis rákényszerül az előnytelen üzletre, a ma­gánkereskedők ugyanis már a földek szé­léig elmennek az uborkáért, s a termelők egy része a szerződésre fittyet hányva a termést annak adja el, aki többet kínál ér­te. Az uborkából származó veszteséget a gyár a többlet kajszi- és őszibarackkal próbálja ellensúlyozni: napi 24 vagonnal dolgoz fel ezekből a gyümölcsökből. Nagykőrösön és Kecskeméten első­ként az országban már a paradicsom­szezon is megkezdődött, megérkeztek a földekről az első szállítmányok. A Debreceni Tartósítóipari Kombi­nát a tavalyi mennyiség kétszeresét, ösz- szesen 3000 tonna kajszibarackot dol­goz fel ebben a szezonban. Itt már befe­jezéshez közeledik a kajszibefőtt és a -dzsem készítése. Javában tart viszont az őszibarack szezonja. A hűvös idő mi­att azonban lelassult e gyümölcs érése, így a csúcsidőszak is néhány nappal el­tolódik. Hozzáláttak a csemegekukori­ca feldolgozásához, a terv szerint össze­sen 20 ezer tonna szem kerül a konzerv­dobozokba, illetve mirelit áruként a fo­gyasztókhoz. A Békéscsabai Konzervgyárban is az uborka okozza a legnagyobb fejtörést: a gyenge termés miatt veszélyben az e^- portkötelezettség teljesítése. Hollandiá­ból, Ausztráliából, Japánból és Svédor­szágból összesen 2000 tonna uborka- konzervet rendeltek, ezeken a helyeken már jó hírt vívott ki magának a gyár kü­lönféle savanyúságaival. Új munka­helyeket teremtenek a kis­vállalkozások Egyre több új munkahelyet teremtenek a kisvállalkozások; tavaly több mint 80 ezerrel nőtt a főfoglalkozású tagok, alkal­mazottak létszáma, s hasonló emelkedés várható az idén is. Az ÁBMH Munkaügyi Kuta­tóintézetében készült felmérés szerint 1982 januárja óta a jogszabályok akkor tették lehe­tővé a hagyományos kisipar, kiskereskedelem mellett újabb vállalkozási formák, mint pél­dául a gmk.-k, kisszövetkezetek indítását —- 220 ezer új munka­hely létesült a kisvállalkozások­ban. Ez nagyobbrészt a kisszö­vetkezetek növekvő munkaerő- igényéből adódott; az újonnan felvett tagoknak, alkalmazot­taknak csaknem fele itt talált munkát. További 16 százalé­kuk a kisiparban, 13 százalé­kuk a magánkereskedelemben, 10 százalékuk a gazdasági mun­kaközösségekben, 9 százalékuk pedig a szakcsoportokban he­lyezkedett el. így jelenleg a sta­tisztikai nyilvántartások szerint már több mint 300 ezren dol­goznak a különféle kisvállalko­zásokban, ezek biztosítják az aktív dolgozók csaknem 7 szá­zalékának megélhetését. Tény­leges létszámuk azonban ennél jóval nagyobb, mert a statiszti­kai felmérésekből kimaradtak a mezőgazdasági kistermelők, akiknek száma ugyancsak nő. A gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadásával várhatóan tovább bővül a kis­vállalkozások köre, s így újabb munkahelyek teremtődnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy az új lehetőségek közül a magánvál­lalkozók a pjt.-ket, a betéti tár­saságokat részesítik előnyben. A szakemberek arra számíta­nak, hogy ezek a kisebb társas vállalkozások előbb-utóbb fel­keltik a külföldi befektetők ér­deklődését is.* KERMI-JELENTÉS A TŐKEHÚSRÓL Szalma a pacalban Továbbra sem javult a tőkehúsok minősége, mivel feldolgozásuk során igen sok szabályta­lanságot követnek el az érintett vállalatok állapítja meg a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet első félévi jelentése. Az intézet a tőkehúsok minőségét, ipari és kereskedelmi bontását 17 megye és Budapest 230 kereskedelmi egységében vizsgálta. Az ellenőrzés során mintegy 84 tonna hasított félsertéshúst és több mint 25 tonna negyedelt marhahúst vizsgáltak. A sertéshús 67,1 százaléka, a marhahús 72,4 százaléka felelt csak meg a szabványoknak. A kereskedelmi tevékenység ellenőrzése során az intézet munkatársai a tőkehúsok bontását és azok forgalmazását vizsgálták. Hetvenkilenc helyen tapasztaltak a szabványtól eltérő húsbontást, ami minden esetben a vásárlók megkárosításával járt. Országosan gond, hogy a pacáit nem tisztítják ki rendesen, így az sók esetben szalma- és takarmánydarabokat is tartalmaz. Ennél kirívóbb, hogy nem egy esetben tüdő- és májdarabo­kat hagytak benn a bontásnál, a gerincvelőt pedig hiányosan távolították el. A jelentés név szerint is megemlít egyes húsipari, kereskedelmi vállalatokat. A Kermi az év első felében mintegy 2000 kilogramm sertés-, illetve marhahúst vont ki a forgalomból, mivel szakemberei felületi rothadást, elszíneződést tapasztaltak. A romlás fő okát az ellenőrök a szakszerűtlen árukezelésre, a hűtők silány állapotára vezették vissza. TÉESZMESE Ahol nem terem meg az útilapu Egyszer volt, hol nem volt közös a gazdaság. A tulajdonviszonyok úgy változtak, ahogyan az idő múlt. Reg­gel, a napi munka kiadásakor — ami­kor volt ilyen — dominált a közös jelleg; a vezérkar elosztotta a teendő­ket, a többiek nekiláttak elvégezni. A közparasztok tavasztól őszig tették a maguk dolgát, ha fújt, ha esett. Dél után fél ötkor — nemkülönben szom­baton, vasárnap — úgy érezhették: a Zöld az Árpa, Zöld a Búza Tsz tulaj­donosai csupán ők; legyen aratás vagy szüret, a fejesek ilyenkor már — ha egyáltalán hagyta őket a szen­vedély ily sokáig várakozni — vadra lestek. Eleinte csak kiszuperált kato­nasági autókkal, később már CB rádióval fölszerelt Nivába tették a puskát. Ez így uras viselet. Csak a ZÁP Tsz vezetői járnának máskép­pen?! No, de amúgy az irodában volt ám nagy szigorúság! Lehetett is, hiszen a főnökök onnan nemigen mozdultak ki. Az elnök az egy kiváló ember volt. Úgy delegálták a tsz élére, mondták a járási elvtársak, hogy párját ritkítja szaktudásban. A tagság szavazott — jöhet. No, még az asszonyát is hozta. _ Hogy ez milyen jótékonyan hatott a munkahelyi légkörre! A hölgy ... khm ... khm ... szerette a tütiit. Egyszer a lapos üveg kiesett a bugyi­jából. hát attól majd' kifeküdt az egész banda! Az elnökné meg leesett a székről. Hát ilyen édes esetek tették vidámmá az életet. A tagság körében akkoriban erősödött a vágy, hogy ke­reszteljék át a közöst a Csáki Szal­mája névre. Valahol elakadt a kezde­ményezés. A kákán is csomót keresők, persze, elhagyták a ZÁP-ot, olyasmivel kö- tözködlek, hogy Ott a szaktudás, az iskolai végzettség, a szorgalom nem számit: fizetésemeléskor a nyalizóké az előny. Ursula például, aki ügyesen tudott bevásárolni a főnököknek, a nyütc osztályával messze lekörözte a mérlegképes könyvelőket. De hát ezek az okostónik hiába járatták itt a szájukat — a vezetőség egységének kőszikláján minden ilyen bomlasztó, lázitó akció léket kapott. Akit ügyes-bajos dolga délben be­szólított az irodába — ha a szérencse a kezére játszott Unhatta, mint töri magát a közös boldogulásáért a párt­titkár: meghitt sakkpartit játszott majd' mindennap a helybeli csúcstit­kárral. Ez ám a jó együttműködés! Őt egyébként gazdasági munkával nem terhelték, úgyszólván függetlenséget élvezett, hadd serénykedjék szabadon a szocializmus helybeli fölépítésén. Ehhez természetesen külön autó is járt, téeszbenzin, akármennyi. A vezetőtársak is csupa jeles férfi­úk. Itt van mindjárt a főagronómus, vagy a föágazatvezetö. Volt stílusuk! Hu ők valahol megjelentek a határ­ban a CB-rádiós Nivájukkal — kit- lön-külön volt nekik persze hát szinte biztos, hogy velük volt a va­dászfegyverük is. De azért senki ne higgye, hogy a tsz ügyei már nem is érdekelték őket, mert képesek voltak azokról elvitatkozni akár tíz percig is. S csak a tizedikben röppentek föl a vadkacsák . . . Akadt olyan tsz-tag, aki szerint egyikük-másikuk, ha egész évben csakis vadászott volna, megkímélte volna a közöst legalább egymillió veszteségtől de hát az ilyen okoskodók mindig csak a zűrt csinálják. Nem volt szabad a ZÁP-ot bántani! Most miért kellett mindjárt szőröz­ni — persze csak úgy egymást közt ■ —amikor a főagronómus kilépett a pártból? Kilépett, hát kint van. Hogy elvégezte a politikai főiskolát is, a közös pénzén? Na és? És hogy ezt követően szigorúan csakis tagtárs­nak, polgártársnak szólított minden­kit, az elvtárs szót a szájára nem vette volna? Ez csak azt mutatja, hogy elv­hű ember volt! Különben azt beszél­ték, hogy tanácselnök szeretett volna lenni, és pártonkivüliként nagyobb esélyt látott maga előtt. Ez bizonyára merő pletyka. Egyszer még MSZMP, aztán kopogtatás az MDF-nél— nem mondták, hogy tes­sék belépni, így beszélték —, majd meg tanácselnökség? Jó, hogy azt nem mondták erre a derék emberre, hogy köpönyegforgató! Még azt is ráfogták volna egyesek, hogy a Nivát már a felesége is hajtja, ha ki akar szaladni a tanyájukra. Már még ilyet... A Zöld az Árpa Tsz egyébként — vagy ahogy röviden nevezte a tagság: a ZAP majdnem mindig elkerülte a veszteségességet. Ami nem csekély fegyvertény! Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az aszály, a fagy mel­lett még más is sújtotta a közöst. A tehenészetben tunyaságból tűz ütött ki; a kacsatelepen a víz tizedelte az állományt. Pedig ez a szárnyas nem fél a víztől. Csak hát ha a szabad tartásos telep olyan volt, hogy egy kiadós zápor nem talált utat kijeié, csak belegebedt a végén a szegény jószág! Három-négyezer darab el­pusztult alkalmanként. Kilónként negyvenöt forint úszik el. Ami maradt egy-egy turnusból, azt se akarta át venni a földolgozó, mert a mocskos, saras, összeragadt tollú szárnyas gépi kopasztása nehézkes. A fóállatte- nyésztő aki egészen a technikusi végzettségig vitte — ezért persze nem ütötte meg a bokáját. Az útilapu meg arrafelé nem termett meg. az a nemes növény, amit egyesek talpára szoktuk kötni. . Egyszer, aratáskor, leégett vagy húsz hektár búza. Hamarabb ott te­remhettek volna oltani, hamarabb ri­aszthatták volna a tűzoltókat, ha a CB-rádiós kocsik az aratóknál van­nak. Csak hát ott álltak a főnökök háza előtt. Nemes hagyomány volt ugyanis a ZAP-ban, hogy a technikát nem a feladathoz, hanem a ranghoz párosították. Persze, azt a félmillió­nál alig több forintot meg sem érezte a tagság, amint kivették a zsebéből. Különben is, annál gálánsahbak a kollektíva tagjai! Az se izgatta őket, hogy a szomszéd városba vagy tíz (yen át két személyért járt naponta egy kisbusz ... No, az elnök tagtárs meg a főkönyvelő tagtárs is külön külön szolgálati autóval járt dolgozni a tsz-be a környékből, évtizedig vagy még tovább ... így telt. múlt az idő a ZÁP Tsz- ben; a tagság pedig testvéri egyetér­tésben a bajkeverők szerint szolgai alázattal dolgozott. Es senkinek sem jutott eszébe a közösségből, hogy meg kellene próbálkozni az útilapu termesztésének meghonosításával. Aki nem hiszi, járjon utána. Tóth Sándor AKIKA VÁGÁNYOK KÖZT DOLGOZNAK Csikorgó beszélgetés vasutasnap után F.g\ működőképes gazdaság ahhoz, hog\ ezt a jelzőt kiérdemelje — mintegy az összes ismérv előfeltételeként — gyors, megbízható közlekedéssel, táv­közléssel kell rendelkezzen. Ez vitatha­tatlan, mondhatni elcsépelt igazság, s napjaink magyar valóságának igen fájó pontja. A telefonhálózatról most ne szól­junk, a közlekedés ágazatai közül pedig válasszuk csak a vasutat! A MÁ V Szegedi Igazgatósága az or­szág majd egynegyedének vasúti közle­kedését irányítja, felügyeli. Ennek a te­rületnek is második legnagyobb állo- másfőnökségc a forgalom szempontjá­ból a kiskunhalasi. A nemrég felújított és kibővített modern állomásépületben — a vasutasnapi ünnepségek elmúltával — kerestük meg kérdéseinkkel a halasi vasutasokat. Az állomásfőnök távol létében annak helyettese, Papp Sándor fogadott. — Valamikor a MÁV egyeduralko­dónak számítolt a közlekedésben, s a vasutas irigyelt létbiztonságú alkalma­zott volt az emberek szemében. Ma mekkora a pálya vonzása ? Regi vasutasoktól hallottam én is mosolyodik el az állomásfőnök- helycttes , hogy egy-egy kisebb tele­pülésen a pap és a polgármester mellett az állomásfőnök volt a legnagyobb te­kintély. A tisztelet amely övezte talán a technika iránti csodálatnak is betudható volt, de a vasút valóban biz­tos megélhetést is adott a dolgozóinak. Én úgy érzem, ma is nagy szerepe van az idegenek szemében a közlekedési ál­lapotoknak, amikor egy-egy ország életszínvonalát megítélik. Nemzetközi forgalmat bonyolítunk, az átutazó kül­földi miből szűri le tapasztalatait az országról? Hogy mennyire megbízha­tó, kényelmes és kulturált a szolgálta­tásunk. — Es mennyire? Nyilvánvaló, hogy rengeteget ve­szítettünk a presztízsünkből. A roha­mos technikai fejlődéssel nem tudott a vasút lépést tartani. Jelenleg annyi a selejtezésre váró, elavult gépünk, a pót­lás olyan összegekbe kerülne, amikkel a vasút képtelen megbirkózni. Ez az új állomásépület 1916 óta váratott magá­ra. Már akkor határozat fogant, hogy a halasi állomást át kell építeni. Ké­szült is egy csodálatos terv az új épület­ről, ezzel együtt a vágányhálózat kor­szerűsítéséről peronokkal, aluljáróval, új 'fűtőházzal. Még most sem értük el azt a színvonalat igaz, két világhá­ború is közbejött. — Most mennyire ad biztos megélhe­tést a MÁV? — Nem is hiszem, hogy van olyan kollégám, aki csak a vasulasfizetésből élne. A most v^isutasnapra szánt bérrá­építés talán egyfajta felzárkóztatás akart lenni, de mire az emberek kézhez kapják, egy kiló húsra sem lesz elegen­dő. Eleinte tíz százalékról beszéltek, aztán mire bejelentették, nyolc száza­lék lett, amire elosztották, ötre apadt, de úgy tudom, itt nálunk az sem lesz meg. Miért? — A tavalyi bérszínvonal-gazdálko­dásról bértömeg-gazdálkodásra áll­tunk át. S most valamiféle létszámfö­lösleg folytán bérhiánnyal küzdünk, amit talán ebből kell leemelni. Teljesí­teni kell azt a határozatot is ebből a pénzből, hogy négyezer forintnál ala­csonyabb senkinek nem lehet a bére. Önöknél miből adódik a létszám- fölösleg? — Fölöslegről én nem beszélnék, hi­szen folyton emberhiánnyal küszkö­dünk. Itt a frekventált munkakörökre utasítás szabályozza, hogy hány plusz létszámmal biztonságos a munkavég­zés. Ilyenek a kocsirendézői, tolatásve­zetői, váltókezelői stb. munkakörök. De hiába az utasítás, mert mondjuk az egy plusz négyes létszám helyett évek óta egy plusz kettővel dolgozunk. Ha valaki megbetegszik vagy szabadságra megy, kapkodunk. A fentieket bonyolítandó, álljon itt egy-másik beszélgetés is Miklósovics Tamás 39 éves tolatásvezetővel. Épp hazafelé készül, végzett a műszakjával, ráér velünk néhány szót váltani. — Amikor én idejöttem, 14 éve, még mondhatni, meg is fizették a munká­mat, bár mások voltak az árak is. De äz évek során egyre rosszabb lett. Az utóbbi három év nagyon visszavetett bennünket. Most mennyit keres? A fizetésem 6900, de vagyunk rá ölen. A feleségem nem dolgozik, ott­hon van a három kicsivel. Tőlem példá­ul legalább négy-ötezret megvonnak azzal, hogy most már nem kapok egyenruhát. A melósnak nem jár a bunda, aki jégben, hóban kint dolgo­zik, és milliókkal focizik. Mert a fele­lősség azért maradt. Mikor idekerül­tem, még négy emberrel végeztük a to­latást, most kelten maradtak ugyanar­ra, a bért meg elvették. Igaz, hogy uta­sítás van rá, mégsem tudjuk betartani. Ha baj van, kapom a fegyelmit. A sza­bályokat leírták, de a feltételeket, a tel­jesítés lehetőségeit nem teremtik meg. M iből élnek ? Én nem merek elmenni a boltba, úgysem tudnám megvenni az enniva­lót. Mindent megtermelünk hát a ház körül. Egy nappali műszak után egy éjszakai, s azután két nap szabad. Ak­kor pihennem kellene, mert a szabály­zat azt is előírja, hogy pihent állapot­ban kell szolgálattételre jelentkezni, de pihenés helyett ilyenkor kapálom a kertet vagy maszekolok, hogy pénz le­gyen. Nem is jönnek már ide a fiatalók, mert itt aztán se karácsony, se húsvét. Papp Sándor állomásfőnök-helyet- tessel is beszélgetünk a munkaerő- utánpótlásról. Én váltig állítom mondja hogy sokkal gazdaságosabb egyszer többet áldozni, mint hagyni, hogy le­pusztuljon minden. Itt van ez az új épü­let is. Semmiből sem állt volna a tetőte­ret kialakítani munkásszállásnak. Hány fiatalt megfoghattunk volna az­zal, hogy ha lakást nem is, de szálláshe­lyet tudunk nekik adni. Ezt önök itt helyből nem kezdemé­nyezhetik ? Ez annyi kérelemmel, engedéllyel, kivizsgálással, miegyébbel járna, hogy kár is belekezdeni. A legnagyobb baja a vasútnak, hogy iszonyú tömegű a bürokrácia. Ha itt valami történik, azt annyifelé kell jelenteni, a jelentés jelen­tését is ellenőrizni, hogy abba mennek tönkre az idegeink. Létrehozták ezt a Körzeti Üzemfőnökséget is. Eddig az igazgatóság közvetlenül közölte az uta­• (Ferine/. János felvétele.) sításait velünk, most mindent kétfelé jelentünk. Én kilenc éve nem jöttem.rá. a logikájára, hogy mi a jelentősége a KÜF-nek. Mindenki két kézzel ka­paszkodik az íróasztalába, pedig a. vasút azoknak az embereknek a mun­káján áll vagy bukik, akik a vágányok közt dolgoznak, s mégis, nekik a legala­csonyabb a bérük. így arra kényszerül­nek, hogy 24 órát meg 26-ot dolgozza­nak. Pedig itt állandó veszélyben élnek; Mivel jár egy figyelmetlenség? Minden mulasztásért fegyelmit, pénzelvonást kapnak. Aztán mire egy tapasztaltabb szolgálattevő elhaszná­lódik, kiöregszik, félre kell állítani, mert nem bírja a megterhelést. A könnyebb munkakör viszont több­ezer forintos veszteséggel jár, ami a nyugdíj előtt nem mindegy ezeknek az embereknek. Úgy engedjük cl őket öregségükre, hogy nehogy valami jó emlékük maradjon a vasútról. Mivel a beszélgetésekben szó esett a pénzgondokról, a vasutasnapra szánt bérfejlesztés dolgában telefonon kérek felvilágosítást Orbán Jánostól, a KÜF megbízott üzemfőnökétől. A valóban meglévő effektiv bérhi­ányt - bár szándékunkban állt a szakszervezet döntése értelmében nem fogjuk leemelni a bérfejlesztés összegé­ből. Ezt a hiányt persze a későbbiekben pótolnunk kellene. Bizonyos átcsopor­tosításokkal meg fogunk szabadulni a fölösleges létszámtól. Mi igaz abból, hogy önök az év folyamán néhány osztályukon bérará- nyosítással már emeltek egyszer fizetést, vagyis a létszámcsökkenéssel felszaba­duló bért szétosztották maguk között? kérdezem, s érzékelhetően sértetté válik a válaszoló hangja. Az terjeszti a valótlanságokat, aki ebből nem részesült. Az igaz, hogy át­szervezés történi, de a felszabaduló bérnek csak a 32 százalékát építettük rá az alapbérekre, a.fennmaradó össze­get pedig a bértúllépés kompenzálására fordítottuk. Szorító gondjaink vannak, mert a bérszabályzat szerint, annak a szervezeti egységnek, amelyiknél de­cember 31-én túllépés lesz, a következő évre a túllépés összegének kétszeresével csökkentik a bérkeretét. Megköszönöm a tájékoztatást, s _ azon gondolkozom, hogy vajon a lét­számcsökkentés vagy átcsoportosítás mennyiben fogja tovább rontani a köz­lekedésbiztonságot? Vajon a tolatásve­zető ezentúl hány emberrel fogja ellátni felelősségteljes munkáját? A hazánkon átutazó idegeiül lepusztult személygép­kocsik, elgazosodott pályaudvarok, a fáradt, türelmetlen kocsikísérő láttán mennyire ad hitelt megújulást hirdető gazdaságunknak? I lajós Terézia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom