Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 24. Két hét múlva: ismétlés (Folytatás az 1. oldalról.) lampolgárt vettek fel reggel óta a névjegyzékbe. Jellemzőnek tartja ezt a város környéki kisközség (vá­rosrész?) helyzetére és csak úgy zú­dítja a panaszokat — melyhez az éppen szavazni jött lakosok is csat­lakoznak —, amelyek elsorolják a különálló falu közösséggé szerve­ződésének nehéz útját. * * * Kiskunfélegyházán a Vörös Csillag Tsz ebédlőjében (kultúrter­mében?) a 6-os választókörben aratási csönd van délben. A korán kelők már leadták a voksot. Hor­váth Imréné hozza a férje céldulá- ját is, Szűcs szabó Imre pedig a lányáét. Megmondják nekik, hogy mindenkinek saját magának kell részt venni a szavazáson. Nyugodt a hangulat, még viccelődésre is telik. Küszöbe van a szavazófül­kének, tessék vigyázni a belépés­kor ...! Dobrovszki Miklós, a szavazat­szedő bizottság tagja (egyébként a tsz elnökhelyettese) kifülel a nagy zajjal bedurrogó traktorra, nyug­tázza, hogy megjavították. Aratás van, nemcsak választás... A habselyem kötöttárugyári szavazóhelyen Csatlós Imre és Rá­szánó Felföldi Julianna fogadja az érkezőket. Móczár Károlyné sietve jön leadni a szavazatot, azután igyekszik vissza a Móra gimnázi­umba, ahol ő is szavazatszedő. Be­jelenti azt is, hogy édesanyjáék sza­badságon vannak. .. * A Hazafias Népfront választási ügyeletén megtudjuk, hogy néhány bejelentés érkezett. Például, hogy az egyik választókörben nincs le­zárva az urna. A helyszínen győ­ződtek meg az ellenkezőjéről, min­den rendben volt. Egy másik tele­fonáló azt kifogásolta, hogy a tit­kos választást éri sérelem, ha a je­löltek „ajánlását” elviccelik. Ő igenis végre választani akar, mert most van erre lehetőség. Ezzel a véleménnyel egyetértettek. A városi tanács épületének első emeletén is együtt a „stáb” este 6 óra után. Ekkor látogatott oda dr. Kukorelli István, az Országos Vá­lasztási Elnökség titkára, akit megkérdeztünk, a többpártrend­szer főpróbájának tekinthető-e a mostani választás? • Nánási Dénes a Vörös Csillag Tsz- ben (Kiskun­félegyháza) állatgondozó. Bizalmát a közös .gazda­ság jogászá­nak adta, azon az alapon, hogy egy mun­kahelyen dol­goznak. Dr. Kukorelli István igennel vá­laszolt és hozzáfűzte: — Nyilván ebből a választásból is le kívánjuk vonni a tapasztalato­kat. Nem volt szerencsés az idő­pont kijelölése. Az érvényben lévő régi és csak tüszúrásnyi változtatá­sok a választási törvényen kevés­nek bizonyultak az új helyzetre. Ezt előre át kellett volna gondolni. Sok tény motiválja a szavazásban részt vevőket, túl nagy az érzékenység és sok az indulat — mondta az ÖVE titkára és elsietett. Volt erre a napra éppen elég tennivalója. Este 6 órakor lezárták a szava­zóhelyiségeket, megkezdődött a számlálás. Az eredmények ismer­tek .. . Nagy Mária A Petőfi Népe három kérdése (Folytatás az 1. oldalról) következtetést vonjuk le, hogy az állampolgárok jelenleg sokkal hi­telesebbnek tartják az ellenzéket, mint az MSZMP-t. Az SZDSZ a maga részéről örül az MDF sikeré­nek. — Előzetes megállapodást kö­töttünk ugyan az MDF-fel — ter­mészetes szövetségesünkkel —, hogy a kisebbségben maradó fél visszalép a további küzdelmektől a másik javára, egyelőre azonban ezt a lépésünket borítékoljuk. Ebben csupán taktikai megfontolások ve­zetnek bennünket. Előfordulhat ugyanis, hogy az MDF-en kívül mindenki visszalépteti emberét — erre akár a választások előtt egy nappal is lehetősége van —, már­pedig a mai szabályok szerint, ha csak egy jelölt van, nem lehet tör­vényesen őt megválasztani, tehát a mandátum betöltetlen maradna. Ezt semmiképp nem akarjuk. DR. GRÁNER GYULA: — A közéleti passzivitás és a bizalomhiány is benne van a rész­vételi arányban, a gyakorlati oká­nak pedig a rossz időpontot tar­tom. — Tükrözi a kecskeméti polgá­rok pillanatnyi véleményét, s ami nagyon fontos, hogy egyértelműen megjelenik ebben az eredményben az MSZMP helyzete, belső viszo­nyai itt Kecskeméten. Remélem, hogy a tegnapelőtti nap során ki­alakult kép kellő figyelmeztetés az MSZMP-n belül mindazok részé­re, akik még nem kellően érzékelik azt a tényt, amit én már régóta képviselek: ezt a pártot alapvetően és radikálisan meg kell újítani ah­hoz, hogy politikai tényező marad­hasson. — Kész vagyok a további jelö­léstől elállni, annak érdekében, hogy a választás sikeres lehessen. Dr. KISS ISTVÁN: — Megköszönöm mindenkinek —- függetlenül attól, hogy kire adta szavazatát —, hogy eljött, mert ez ad reményt arra, hogy itt mégis lesz egy független, demokratikus jogállam. Hallottam elmarasztaló hangokat a távol maradó állam­polgárokkal szemben, én nem tu­dom elítélni őket. Ne azok szé­gyelljék magukat, akik nem bíztak abban, hogy ez a szavazás egy de­mokratikus változást segít elő eb­ben az országban és Kecskeméten, hanem azok, akik ebben a népben ezt a fenntartást kialakították. — Az új választáson indulok, mert komolyan gondoltam Váci Mihály szavait: használni akarok, nem tündökölni. Változatlanul úgy érzem 23 évi kecskeméti ho­nosságom révén, hogy progra­mom, amit vállalok, sokak jószán­dékával találkozhat. VARGA LÁSZLÓ: — Véleményem szerint rossz volt a szervezés, például a Muszáj választási cédulákat sem kapott. Én mint lelkész is tudom, hogy sokan nem értesültek a választás­ról. Ha csak úgy lehetséges, akkor megfizetett hirdetésként is meg kel­lett volna jelentetni a Petőfi Népé­ben a választási plakátot. — Minden tömörülésnek meg­volt a maga tábora. A szavazásra a semleges többség nem ment el. Nekem pedig ott van esélyem. — Mivel nem dőlt el semmi, úgy érzem, hogy még egyszer meg kell ismételni a választást. B. J.—N. M. • Este 6 óra után megkez­dődött a szám­lálás. A BILD AM SONNTAG INTERJÚJA NÉMETH MIKLÓSSAL Az MSZMP tudomásul veszi, ha nem svőz a választásokon Magyarország távlati célja az, hogy a Közös Piac társult tagja legyen; legkésőbb 1990. június 8-án szabad, demokratikus választások lesznek Magyarországon, és az MSZMP tudomásul fogja venni, ha a választáso­kon nem tesz szert többségre: Magyarország nem kíván idegen modelleket átvenni, az ország mindig akkor volt sikeres, amikor a saját útját járta; Gorbacsov Bukarestben megerősítette, hogy az úgynevezett Brezsnyev- doktrína halott; Magyarország nem kívánja a román magyar konfliktust eszkalálni. Többek között ezek a megállapítások hangzottak el abban az interjúban, amelyet Németh Miklós miniszterelnök adott az igen olvasott, országos terjesztésű nyugatnémet lapnak, a Bild am Sonntagnak. Legkésőbb 1990. június 8-án az összes párt részvételével szabad, demok­ratikus választások lesznek Magyarországon — mondotta Németh Miklós. A kormány már kidolgozott egy törvénytervezetet, ez jelenleg megvitatás tárgya a kormányzó párt, az ellenzék és az összes társadalmi erő között. „Remélem, hogy a tervezetet kora ősszel a parlament elé lehet terjeszteni” — mondotta a magyar miniszterelnök. Kifejtette továbbá, hogy a magyarországi választások lényegesen külön­bözni fognak a lengyelországitól, nem lesznek kvóták. „Többpártrendszert akarunk, pluralizmust akarunk. Ezért új alkotmányt dolgozunk ki, amely végérvényesen szakítani fog a sztálinizmussal. Ez az alkotmány garantálni fogja az alapvető állampolgári jogokat. Az új alkotmány szakítani fog a kommunista párt vezető szerepének tételével is.” A magyar miniszterelnök lehetségesnek, de nem valószínűnek tartja azt, hogy az MSZMP a választásokon nem szerez többséget. Megerősítette, hogy az MSZMP a választások bármilyen kimenetelét tudomásul veszi, s amikor a riporter a lengyel választásokra utalt, kijelentette; „A lengyel kommunista párt csúcsvezetése évekig rosszul mérte fel a helyzetet, ahe­lyett, hogy — úgy, mint mi — a reformmozgalom élére álltak volna. Jaruzelski tábornok a bukaresti VSZ-csúcstalálkozón a következőt mond­ta nekem: „1981-ben katonai győzelmet arattunk ugyan, de politikailag vereséget szenvedtünk”. A kormányfő véleménye szerint Magyarországon a legkeményebb dog­matikusok sem tagadhatják azt a tényt, hogy az a rendszer, amellyel eddig Magyarországon dolgoztak, bizonyos eredményeket felmutatott ugyan, de nem túlságosan sokat. Azok, akik számára az eddigi rendszerből előny származott, ellenállást tanúsítanak. Közülük sokan reformlepelbe burkol­ják bírálatukat. Szavakban a reform mellett vannak, s a sorok között elrejtve tudatják, hogy a reformot ellenzik. Nagyon nehéz felmérni, hogy milyen erősek. Németh Miklós úgy ítéli meg, hogy a vezetésen belül is vannak óvatosak, akik a demokratizálás tempóját túl gyorsnak tartják. Abban az alapvető kérdésben azonban, hogy reformálni kell, nincs viszály az MSZMP Köz­ponti Bizottságában, „Száz százalékos biztonság a visszarendeződéssel szemben nincs. Sokat teszünk azonban azért, hogy az ne következzen be. A legfontosabb garancia a nép. A lakosság nem engedné meg a visszalé- , pést. Garancia a kormányom is. A kormány többé már nem a párt meg­hosszabbított karja, hanem önálló hatalmi központ, s a pekingi tragikus események után világossá tette, hogy Magyarországon belpolitikai kérdést többé nem oldanak meg erőszakkal. A fegyveres erőkkel nálunk nem fognak visszaélni” — jelentette ki. Németh Miklós az interjúban kifejtette, hogy a Szovjetunió Magyaror­szágon soha sem fog beavatkozni. „Gorbacsov Bukarestben megerősítette, hogy az úgynevezett Brezsnycv-doktrína halott”. Ami a gorbacsovi reformirányzat sikerének esélyeit illeti, Németh Mik­lós szerint erre manapság nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Gorba- csovnak vannak ellenfelei, de az SZKP főtitkára nagyon gondosan tanul­mányozza Hruscsov hibáit. Végeredményben Gorbacsov sikere vagy siker­telensége az üzletek ellátottságán és a pénztárcák vastagságán fog múlni, és ennek Gorbacsov is tudatában van. Magyarország mindesetre nem kíván idegen modellt átvenni. Magyaror­szág mindig akkor volt sikeres, amikor a saját útját járta. Amikor idegen modelleket vett át, mindig „megbetegedett”, csaknem rokkanttá vált. Ma­gyarországon a kormányfő meggyőződése szerint'a politikai reformokat legjobban az egészséges gazdasági fejlődés segítheti elő. „A mi tragédiánk az, hogy negyven éven át életünket ideológiai kényszerek nyomán kellett alakítanunk. A végeredményt láthatjuk”. Magyarország szövetségesi elkötelezettségét számba véve, az ország közelebbi és távoli környezetére kitekintve, a kormányfő azt állapította meg, hogy belátható időn belül lehetetlen a kilépés a KGST-ből, jóllehet a KGST jelenleg inkább hátrányokat és nem előnyöket nyújt a tagorszá­goknak. Magyarország a Közös Piaccal jó megállapodásokat kötött. Eze­ket most tartalommal kell megtölteni, s a mennyiségi korlátozásokat miha­marabb leépíteni. Magyarország ezt 1995 helyett már 1992-re szeretné elérni, távlatilag pedig a társult tagság a célja. A NATO és a Varsói Szerződés feloszlatásáig a VSZ-nek túlnyomóan katonai szervezetből politikaivá kell válnia — mondotta Németh Miklós. A politikai kérdések megvitatásának fóruma lehetne, anélkül, hogy az egyes tagországok szuverenitása csorbát szenvedne. A magyar irányvonal az — szögezte le a miniszterelnök —, hogy mindenki a saját útján megy, mások kioktatása, vagy a mások ügyeibe való beavatkozás nélkül. Ameny- nyiben az össz-európai együttműködés további haladást mutat fel, remél­hetőleg 2000-ig, de talán már hamarabb is az összes szovjet katonát ki lehet majd vonni Magyarországról. Romániát illetően Magyarország nem kí­vánja a konfliktust eszkalálni, s a kormányfő bízik abban, hogy a konflik­tus nem tevődik át katonai területre. Gorbacsov mindenesetre nem kiván a román—magyar ügyben sem közvetítőként, sem békéltetőként fellépni. A németek teljes megosztottságát Németh Miklós hibának nevezte, „de a II. világháború és a következmények manapság történelmi realitást jelentenek. Csak remélhetjük, hogy a közös európai ház felépítése olyan megoldást hoz majd, amely mindenki számára elfogadható”. Gorbacsov a bányász­sztrájkokról Az átalakítás halaszthatatlanul szükséges az ország számára, a változások üteme azon­ban nem kielégítő. A gazdaság mielőbbi átala­kításának törvényes keretei megteremtődtek, de a gyakorlati megvalósítás mindig komoly akadályokba ütközik, ami konfliktushelyzete­ket vonhat maga után, s ez ma megengedhetet­len. Így összegezte Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára vasárnap délután az el­múlt két hétben az ország nagy szénmedencéi­re kiterjedt bányászsztrájkok első tanulságait a szovjet tv kamerája előtt. Mint elmondta, jelenleg a helyzet a bánya­vidékeken fokozatosan normalizálódik. A nyugat-szibériai kuznyecki szénmedence bányáiban két napja újraindult a termelés, a bányászok igyekeznek a munkabeszüntetés­ből következő gazdasági veszteségeket pótol­ni. A közép-kazahsztáni karagandai szénme­dence bányászai ugyancsak felvették a mun­kát. A donyecki szénmedencében még folynak a gyűlések, a sztrájkbizottság és a helyszínre utazott kormánybizottság vasárnap reggelre kidolgozta a megállapodásokat. Makejevka, Krasznoarmejszk és Szelidova bányászai va­sárnap este munkába állnak. Az északon fek­vő pecsorai szénmedencében, Vorkuta bánya­vidékén ugyancsak folynak a tárgyalások a bányászok követeléseinek kielégítéséről és a termelés mielőbbi megindításáról. Az események tanulságai között minden­képpen érdemes kiemelni, hogy a munkások és vezetőik közötti szakadék, a párbeszéd hiánya veszélyes helyzeteket teremthet. A bányászok jogos követeléseinek túlnyomó többségét a helyszínen el lehetett volna intézni — mondot­ta. A sztrájk nem a megfelelő eszköz a problé­mák megoldására, hiszen kedvezőtlen hatás­sal van az egész népgazdaságra, a társadalom­ra és ezen belül a bányászokra is. Ezt a sztráj­koló munkások teljes felelősséggel átérezték. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy bár nem híve az ilyen szélsőséges lépéseknek, mégis elégedettség tölti el, mert a munkások kezük­be vették sorsuk irányítását. Fontos szakasz zárult le a bányászsztrájk­kal, amely bebizonyította, hogy a változáso­kat nem lehet halogatni. Az ország nehéz, felelősségteljes, sőt kritikus időszakot él át, amikor az átalakítás gyökeres fordulatot vett — hangsúlyozta. Ezzel együtt nő a feszültség a társadalomban, nőnek a nehézségek is, ame­lyeket — ha az ország ki akar jutni ebből a helyzetből és valóban óhajtja a megújulást — meg kell oldani. Mihail Gorbacsov nyilat- kozatában ennek a megújulásnak a támogatá­sára szólította fel a szovjet társadalom széles rétegeit. A donyecki megállapodás A donyecki bányászok egy hétig tartó sztrájkjukkal szinte minden követelésük tel­jesítését kivívták — jelentette vasárnap a francia hírügynökség. Az AFP helyszíni tu­dósítója megszerezte annak a megállapodás­nak az egyik példányát, amelyet a kormány- bizottság és a sztrájkbizottság írt alá. A dokumentum bevezetőjében megállapít­ják, hogy a donyecki területen kialakult szo­ciális és gazdasági helyzet vezetett a sztrájk­hoz. A munkabeszüntetés következménye volt a minisztériumok és a vezető szervek diktátumainak, az élelmiszer-ellátásban és az alapvető fontosságú árucikkek kínálatában mutatkozó romlásnak is. A megállapodás legfontosabb pontjai a következők: j— a Donbaszsz bányavállalatai teljes pénzügyi és jogi autonómiát kapnak a válla­latokról szóló törvénynek megfelelően; — bányavállalatoknak 1989. augusztus 1-jétől joguk van a terven felül kitermelt szenet az általuk meghatározott áron értéke­síteni. A szénbányászati minisztériumnak egy hónap alatt ki kell dolgoznia egy rendele­tet', hogy ezt a gyakorlatot összhangba hozza a törvényes előírásokkal; j— a szénbányászati minisztérium és az árhivátal kidolgozza a szén felvásárlási árá­nak reformját; •j- a minisztérium egy héten belül a minisz­tertanács elé terjeszti a bérnormák változta­tására kidolgozott tervet; augusztus 1-jétől a bányák maguk ha­tározhatják meg termelési és működési nor­máikat. A 47 pontból álló megállapodás további részében szó van egyebek között a nyugdíja­zás kérdéséről, új szakszervezeti tisztségvise­lők választásáról, a szabadságolásról, a munkavédelemről és az egészségügyi ellátás­ról. A hírügynökség példaként említi azt a pontot, ameiy kimondja, hogy minden bá­nyásznak 80 dekagramm szappan jár egy hónapban. A jelenlegi norma — amelyet még 1923-ban állapítottak meg — havonta 40 dekagramm szappant biztosit a bányá­szoknak. Csehszlovák—lengyel ellenzéki találkozó Csehszlovákiában is szükség lenne egy, a lengyelorszá­gihoz hasonló kerekasztaltárgyalás-sorozat megtartására a kormány és az ellenzék között — áll abban a nyilatko­zatban, amelyet vasárnap adtak ki a csehszlovák ellenzé­kiek és a lengyel Szolidaritás képviselőinek találkozójá­ról. A nyugati hírügynökségek ismertetése szerint a nyi­latkozatban leszögezik; az említett tárgyalások megtartá­sa nemcsak Csehszlovákia, hanem Kelet-Európa egészé­nek jövője szempontjából döntő jelentőségű. A csehszlovák ellenzékiek a találkozón méltatták azt a tényt, hogy a Szolidaritás 169 tagja, akik most kerültek a lengyel parlamentbe, első külpolitikai nyilatkozatukban állást foglaltak a csehszlovákiai reformok mellett. A tár­gyalásokon mindkét részről sürgették a csehszlovákiai po­litikai foglyok szabadon bocsátását. A DPA jelentésé­ben azt írja, hogy a lengyel ellenzékiek nyilatkozatot adtak át a csehszlovák polgárjogi aktivistáknak, s ebben elítélik a Varsói Szerződés fegyveres erőinek 1968-as be­avatkozását a csehszlovákiai eseményekbe. A lengyel delegáció szombaton érkezett Prágába. A küldöttség még szombaton találkozott Frantisek To- másek bíboros érsekkel. A küldöttség találkozni kíván Václav Hável ismert ellenzéki íróval és hétfőn találkozót tervez Alexander Dubcekkel, a CSKP KB volt főtitkárá­val is. A Szolidaritás küldöttségének beutazását a csehszlo­vák hatóságok nem akadályozták meg, s vasárnapig nem akadályozták a küldöttség programjának lebonyolítását, találkozóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom