Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

1989. július 3. • PETŐFI NÉPE • 5

Kecskeméti

nyár ’89

Egy (kiizzadt füzet margójára

Idén harmadik ízben vehetik kézbe a Kecskemét különböző kulturális-közművelődési intézményeibe látogatók a megyeszékhelyen júniustól augusztus végéig zajló események nyomtatott kalauzát. A városi tanács művelődési, ifjúsági és sport- osztálya által kissé kuszán szer- készlett 30 oldalon a Főtér rendezvényei mellett sokféle hasznos és szórakoztató gyermek-, ifjúsági és felnőttprogram sorakozik. Kiállítások, táborok, mozi és színházi előadások, zenei rendezvények színes kaval- kádján lapozhatunk végig, s válogathatunk kedvünkre a kicsit dekadensre sikerült címlap mögött.

A füzetke összeállítói arra is gondoltak, hogy a szürkés fejléceket (grafika: Uzsokiné Gör- gényi Gabriella) lentebb jellemző vagy annak vélt fotókkal tegyék mozgalmasabbá. Igen sajnálatos azonban, hogy számos helyen ez tartalmilag egyáltalán nem sikerült, mert vagy jellegtelen (pl. a 12. oldalon levő Ko- dály-intézet esetében), vagy oda végképp nem illő, mást ábrázoló képeket válogattak össze. Ezek közül legfeltűnőbb a fehértói napközi tábor és a Kecskemét város parádi váltótáborának programja közé beszu- szakolt fénykép (Í5. oldal) a Vízmű által gondozott szabadidőközpont napozó, fürdő látogatóiról (!). Érthetetlen az is, miként került az SZMT Táncsics Mihály Művelődési Központjának ajánlásához a Szóra- katénusz elmúlt évi ólomkatona-kiállításának részlete (18. oldal)? A közölt fotók Jegtöbbi- két már korábbról jól ismerjük -- s ez nem baj , többnyire jeles alkotóik1 nevét is. Igaz, itteni, egyenetlen színvonalú újraközlésük miatt talán most nem tölti el szerzői büszkeség Kiss Bélát, Somos Lászlót vagy Straszer Andrást, s így minden neheztelés nélkül átengedik a korholást a fotót jegyző (?) Barátimé Hajdú Angélának. Ám lehet, a fentiek azzal is elüthetek, hogy ezeket az apró pontatlanságokat az ide látogatók végül is nem veszik észre. Valóban így van: hisz’ e sorok lejegyzéséig sem a Pusztatourist, sem pedig az Ibusz irodáiba nem került el egyetlen példányuk sem,..

Kriston Vízi József

A szófiai utcákon furikázó néhány Trabant taxi láttán igencsak elcsodálkozott e sorok írója, de egy bolgár újságíró kolléga felvilágosítása után ez az érzése hamarosan elmúlott. Egyszerűen arról van ugyanis szó, hogy Bulgáriában is színre léphettek a magántaxisok, de mivel a személygépkocsi-ellátás a magyarországihoz hasonlóan rossz, így engedélyezik a vállalkozóknak, hogy a kényelmesnek éppen nem nevezhető Trabikra vagy akár matuzsálemi korú járgányokra is feltehessék a taxis jelvényt. t

Gazdaság igen, politika nem

Az utcákon tehát ily módon is szembe ötlenek a bulgáriai átalakulás, a preusztrojsztvo kísérőjelenségei. De hogyan is fest a helyzet országos méretekben, milyen reformokkal kísérletezik a szófiai vezetés? — ezekre a kérdésekre kereste a választ a BTA hírügynökség vendégeként számos, főképpen szocialista országbeli hírügynökség újságírója.

Elöljáróban annyit le kell szögezni, hogy Bulgáriában az utóbbi években reformkísérletekben, átalakítási próbálkozásokban egyáltalán nem volt hiány, de a jelek szerint az eddigi lépések nem hozták meg a kívánt eredményeket. Erre utalhat, hogy olyan intézményeket szüntettek meg a közelmúltban, amelyeket 2-3 éve a megújulás szándékával hoztak létre.

Ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy a peresztrojkát mindeddig csaknem kizárólagosan a gazdasági szférára központosították, a politikai szférában alapvető változtatási törekvések ma még nem fedezhetők fel. Jellemző, hogy a szófiai beszélgetések során vendéglátóink a pluralizmus szó elé mindig odatették a szocialista jelzőt is, s egyben kihangsúlyozták a Bolgár Kommunista Párt vezető szerepét.

Az külön vitathatatlan, hogy a BKP az. utóbbi fél évben valóban különös aktivitást mutatott fel az ország gazdaságának helyrehozatala és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás érdekében. Ennek során új alapokra helyezték például a vállalatok működését -— ez évtől önállóan, önelszámoló, önfinanszírozó rendszerben, cégként termelhet egy-egy gyár, vagy akár egyéni vállalkozó is. Mint Georgi Pankov gazdasági és tervezési miniszterhelyettes elmondta, ettől az intézkedéstől azt várják, hogy életképes gazdasági struktúra alakul ki és kiküszöbölhető lesz a parancsuralmi irányítás. Ezt szolgálja a maBOLGÁR REFORMOK

gánvállalkozások ösztönzése, a tulajdonformák törvény előtti egyenlőségének kinyilvánítása, ami persze nem jelenti, hogy az állam ki akarna vonulni az állami tulajdon a szófiai elképzelések szerint a távolabbi jövőben is többségben lesz, A külföldi tőkét jelentős adó- kedvezményekkel próbálják becsalogatni az országba.

A siker kulcsa

Nagyszabású, előremutató tervekből nincsen tehát hiány, ám úgy tűnik, a kivitelezés ma még gyakran lendületét veszti a bürokrácia dzsungelében, zavarnak még a régi sztereotípiák, nehéz megszabadulni a gyámkodástól. Erre hívta fel a figyelmet a Szófia megyei pártbizottság 45 éves, energikus titkára, Nikola Ni- kolov, aláhúzva, hogy csak az említett nehézségek leküzdése alapozhatja meg az átalakítás sikerét. Azét az átalakításét, amelynek még helyi vélemények szerint is csak az elején járnak a balkáni szocialista országban. Annyi tapasztalatuk azonban már van, hogy az illetékesek érzékelik: menet közben újabb és újabb nehézségekkel találják magukat szemben.

Ilyen gond például a veszteséges vállalatok kérdése. Bár ma még talán csak a reformok iránt leginkább elkötelezett szakértők fejében fordul meg az ilyen üzemek bezárásának gondolata, azért bizonyos lehetséges módozatokat már felvetnek az illetékesek. Például azt, hogy először a termelést csökkentsék vagy egy nyereséges cégbe olvasszák be a ráfizetéses vállalatot. Legvégső lépcsőként jöhetne a felszámolás, az elbocsátott dolgozóknak fél évre, egy évre munkanélküli segélyt folyósítanának, ennek összege a minimálbér, havi 140 leva lenne. (Az átlagfizetés 230 ezer.) Ez persze még a jövő zenéje, ám maga a tény, hogy ez a gondolat fölmerült, szemléletváltást jelez a bolgár gazdaságpolitikában. Mert hiszen ma is még számos vállalat az államtól várja mindennapi betevő falatjának biztosítását. És egyelőre még meg is kapják ...

Egyre égetőbb gondot jelent a káderkérdés is új vezetők kellenének az új politikához, ám nehéz hirtelenjében ennyi jó szakembert keríteni. Hiszen a régieknek csak egy része képes az átállásra, sokuknak a nyugdíjazás jelentheti az egyetlen megoldást. Mindenesetre a hiány pótlására máris beindult Bulgária- szerte a menedzserképzés, amelytől azt várják, hogy „a tudás és a képesség kerül a fő helyre, nem az ismeretség^ a keresztapák”.

Három évre 150 dollár

A változások sorában szólhatnánk még arról, hogy megújulás előtt áll a mezőgazdaság is. A túlméretezett és veszteséges agráripari kombinátok helyett visszatérnek az ott brigádoknak nevezett tsz-szisztémához, s emellett most már egyre inkább ösztönzik a háztáji termelést is, amely bizony az államinál két- háromszor termelékenyebben működik. Az is az idei tavasz eredménye, hogy a bolgár nemzetgyűlés módosította az állampolgárságról és az utazásokról szóló törvényeket. Szeptembér eljesétől például világútlevelet kapnak a bolgár polgárok is. Más kérdés, hogy az eddig kiszivárgott értesülések szerint három évre 150 dollár lenne a valutaellátmány . .. (Igaz, az új rendelkezések részletei eléggé későn és hiányosan láttak napvilágot, s talán ez is szerepet játszott a Bulgária több vidékén kirobbant zavargásokban a hatóságok és a magukat törököknek valló, de hivatalos vélemények szerint muzulmán vallású bolgárok között.)

S mert az újságíró a dolgozószobákon kívül is szeret tájékozódni, óhatatlanul is járja az utcákat, üzleteket. Nos, az ellátás, a boltok kínálata most kiegyensúlyozott, jó közepes, nem leltem nyomát annak, hogy nem is olyan régen bizony még burgonyahiány okozott némi pánikot a lakosság között. Magyar szemmel nézve persze némely üzlet szegényesebb, de az alapvető cikkek mindenhol megvoltak. Bizony, akad a szocialista országok között olyan, ahol a bulgáriai helyzetet is mesésnek érzékelnék ...

Összegezve: a tavasz végi bulgáriai napsütésben jól érzékelhetőek voltak a (gazdasági) reformfuvallatok. A nagy kérdés csak az, hogy ezek mikor kapnak politikai indíttatású lökéseket is, hiszen több példa is bizonyította már: politikai reformok nélkül előbb-utóbb a legjobb kezdeményezés is elakad az ideológia útvesztőiben. (MTI-Press)

Daróczi László

1000. TAVAS?, NVAA

SMBAS-VARRÄS otthon

——;

___________

K

ÖNYVESPOLC

A szabás-varrásra vállalkozók előtt hamar népszerű lett a 'Göncöl Kiadó kicsinyek ruháit, illetve a Műszaki Kiadó valamennyi korosztályának készülő öltözékét bemutató sorozata.

A Babaruhák I—4 éves korig címmel megjelent új kötet — az eddigi gyakorlat szerint szabásminta-melléklettel került forgalomba. Nagy előnye a könyvnek, hogy az elemi ismeretek leírásával kezdődik a ruhácskák bemutatása (hogyan rajzoljuk a szabásmintát az anyagra, hogyan készítsük elő a kelmét, stb,), jelöli.a hajtásvonalakat,, a szimmetriatengelyeket, a gomblyukak helyét; mindent elmond, lerajzol, megmagyaráz, ami a kezdő háziasszonyokat segítheti’ az első varráspróbálkozások izgalmaiban. A könyvecske derékban húzott szoknyát, fodros galléros blúzt, komplék rajzait, kertész- és bokában ráncolt nadrágot, hosszú ujjas blúzocskát mutat be, elkészítési módjait adja közre kis kézügyességgel, minimális varrási gyakorlattal rendelkezőknek.

A Műszaki Kiadó Egy-kettőre kész sorozatában most a tavaszi, nyári ruhák készítésére biztat. Minden ember - legyen fiatal vagy idősebb, nő vagy férfi — szeretne jól öltözött lenni. Napjainkban az egyre nehezebb, hisz a divat oly gyorsan változik, a ruházati cikkek ára meg egyre magasabb. Szerencsések azok, akik tudnak, mernek szabni-varrni otthon, hisz a mai divat ruhái többnyire egyszerű sza- básúak. A sorozat második kötetét összeállítók törekedtek arra, hogy olyan divatos ruhák leírása, szabásmintája kerüljön a kötetbe, melyek egyszerűen elkészíthetők. Nyolcvan hétköznapi és sportos viselet varrását segíti a könyv, így nadrágkosztüm, variálható női együttes, két- és háromrészes ruhák, overallok (nőknek, férfiaknak), bakfispó- lók, szoknyák, nyári négyrészesek, strandöltözékek, kamaszruhák, és természetesen a legfiatalabbaknak piciny ruhák, napozók, rugdaló- zók kiszabását, varrását magyarázzák el sok-sok rajzzal, szabásminta-melléklettel.

k. ni.

Állásfoglalás — Vélemény

Visszakapni a munka értékét

Napjainkban sok szó esik országunk, mezőgazdaságunk jelen helyzetéről.

Az elmúlt időszakra jellemző Volt, hogy különböző fórumokon kialakultak elképzelések a jövőt tekintve, de a döntések, melyek a mezőgazdaság folyamatos működését biztosítanák, elmaradtak. Megállapítható, hogy az utolsó órában vagyunk. A sokat emlegetett agrármegújulás még várat magára. Nehezen lehet belenyugodni, hogy egy olyan ágazat, mely meghatározó szerepet tölt be országunk életében, idáig süllyedhet. Az a véleményünk, hogy Magyarország, gazdasági formáját tekintve, agrárország. Ha ez az ágazat a múltban megfelelő támogatásban részesült volna, az ország nem kerül ilyen súlyos válságba. A mezőgazdaságon kívül az élelmiszeripart kell magas szintre fejleszteni.

Az elmúlt időszakban a kormány és a párt a szövetkezeti tulajdont alacsonyabb rendűnek tekintette, mint az államit. Volt olyan időszak; amikor a háztáji termelés és a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének fejlesztése ellen hangolt. Az ilyen irányú állami beavatkozás ahhoz vezetett, hogy elhalványult a szövetkezetek szövetkezési formája. Ez okozta legfőképpen a szövetkezeti demokrácia kiüresedését és a szövetkezeti tagok gazdai érdektelenségét.

Sokszor megfogalmazódott a közelmúltban, hogy voltak eredmények és hogy nagy lépést tett meg a szövetkezeti élet. Igen, ez így igaz, de milyen áron és hova vezetett? Megállapítható, hogy a szorítások mellett a szövetkezeti dolgozók megpróbáltak talpon maradhi. Vállalták azt, hogy az alaptevékenységen túl kiegészítő ágazatokat hoznak létre. Bebizonyosodott, hogy egyes területeken csak azok a szövetkezetek maradtak életképesek, melyek több lábon álltak.

Az állam a szövetkezeti gazdálkodásba drasztikusan avatkozott be és ezzel pénzügyi zavart okozott.

Érezhető, hogy ezekben az időszakokban a szövetkezetek érdekképviselete nem állt a helyzet magaslatán. A szövetkezeti és egyáltalán az 'agrárgazdálkodásnak a jövőben is szüksége van érdekképviseletre, mely felvállalja a mezőgazdaságban dolgozók termelői biztonságát. A jövőben sokszínű és széles körű együttműködésre van szükség.

El kell érni, hogy a szövetkezeti tulajdon egyenrangúvá váljon az állami tulajdonnal. Azokat a szövetkezeteket, melyek alacsony hatékonysággal működnek, nem megszüntetni, hanem olyan irányú támogatással kell segíteni, mely lehetőséget biztosít az adott térség megújulásához.

Visszatérve az elvonásokra, ma megállapítható, hogy egyes szövetkezetektől már nincs mit elvonni. E szövetkezetek megszűnése^ a térségben dolgozó, élő lakosság jövőjét is befolyásolná. A szövetkezeti parasztság bázisa maga a szövetkezet. Onnan kap segítséget háztáji tevékenységéhez és élete végéig ragaszkodik, kötődik hozzá.

Megfogalmazódott már régen, hogy támogatni kell olyan belső szervezeti és érdekeltségi megújulást, mellyel a szövetkezeti dolgozók gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez. Továbbá biztosítani kell és esélyegyenlőséget kell adni újabb szervezeti és működési, formáknak, magán- és társas vállalkozásoknak, melyek a jövőben be kívánnak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe.

Véleményünk, hogy ezek érdekében át kell szervezni a pénzügyi szabályozást. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Fontos és a jövőben ez lesz a meghatározó —, bogy az, árak közvetítsék a piaci viszonyokat, a valós termelési költségeket, beleértve a támogatásokat is.

A szövetkezeti parasztságnak sohasem voltak nagy igényei. Mindig tudta feladatát, de azt jogosan elvárja, hogy a megtermelt javakért megfelelően értékeljék.

Köztudott az országban, hogy több száz szövetkezet csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, mely a gabona felvásárlási árának rendezését követelte. Nem szabad egy ilyen óriási megmozdulást figyelmen kívül hagyni. A mi kollektívánk is csatlakozott ehhez a demonstrációhoz.

, Ősi törvény szerint: az a gazda, aki vetett, aratni is akar. Ezzel az ősi törvénnyel nem szabad visszaélni, mert a visszaélés a parasztember becsületébe gázol. Nem fordulhat elő a jövőben, hogy egy körülbelül tíz kilogrammos alkatrészért tíz mázsa búzával kell fizetni.

A szövetkezeti parasztság mindent megtett és megtesz az országért, a lakosság ellátásáért. A mezőgazdasági dolgozók a nehéz időkben is bizonyítottak, a feladatot, a leckét megoldották és nem akarnak mást, csak visszakapni a munka értékét.

Szakmar község kollektívája nevében: Fábri Sándor, az MSZMP községi titkára

A Táppá! mindig egyedül maradtam, Botár dolgozni ment. J V Nem kapcsoltam föl a lámpát, a főbérlő veszekedett volna érte, bár a villanyszámlát mi fizettük; feküdtem a félhomályban, lassan egy éve, tudtam, nincs már messze az idő, amikor huszonkét évesen leszázalékolnak, és fektetnek, fekhetek kedvemre egész nap, egész héten, egész életemben; karom a fejem alá tettem, az ablaktalan helyiség benépesült az alakokkal, akiket nap mint nap vendégül láttam, bár nevet nem adtam nekik, ne fájjon, ha elveszítem őket; az ajtó tejüvegén beszűrődő napfénycsík sorra bejárta a fokokat, amiket a falra rajzoltam, hogy tudjam, mennyi az idő, nem mintha nem lett volna mindegy, az órám régen elromlott, nem 'volt se kedvem, se pénzem megcsináltatni; de egyszer megkértem Botárt, hagyja otthon aznap az óráját, s megjelöltem a falon,, hogyan múlik el lassanként egy újabb nap, lassú életem egy újabb lassú napja, s örültem, hogy Botár nem mondott nemet.

Aznap már túl voltam a hajnali kenyér- és tejlopáson, Botár már elment dolgozni, maradék erőm is elhagyott már, hogy a szoba közepén hajladozzon árnyképekkel benépesítve félálmomat, mint mindig, már kezdtem zsibbadni, amikor csengettek. Az egyik áttetsző alak, anyámra emlékeztetett, felvisított, egyszer, kétszer, aztán elhallgatott. Feküdtem tovább, a félhomály puhán körülf ogott, csengettek újra, türelmetlenül, a lábam remegett, amikor fölálltam, ki lehet az ilyenkor, a postás állt az ajtóban, Deák ?, kérdezte, bólintottam, pénzt hoztam magának, mondta, megvetően végigmért, egyetlen rokonomnak, nagyapámnak, aki még gondolt rám néha, megírtam, hogy ne küldjön csomagot, Botár fölfalja a kolbászt, a főbérlő a tojásokat, semmim se maradt soha, mire megéheztem és kicsoszogtam a konyhába, mit küldjék hát?, kérdezte nagyapám egy újabb levélheti, semmit, papa, feleltem, semmit, nekem már semmire nincs szükségem, s újra lebeszéltem arról, hogy találkozzunk.

F

nzt?, csodálkoztam, Maga a Deák Mór?, kérdezett vissza a postás, sosem láttam, bólintottam; ötszáz forint, számolta a kezembe az öt darab piros bankót, meg- tántorodtam, kétezer táppénzt kaptam egy hónapban, ötszáz forinttal mihez kezdjek?, ruhát veszek! áh, minek, feküdni?, nem dohányoztam, nem ittam, a postás gyanakodva figyelt,

mint az alkoholistákat, becsuktam az ajtót, tenyeremet a homlokomra szorítottam, forró volt, várjon csak!, kiáltottam, elfelejtettem borravalót adni!, de mire kinyitottam az ajtót, a postás már eltűnt, s én nagyapám pénzét szorongatva álltam a napfényben, hunyorogtam, tavasz volt, akkor vettem csak észre, a szürke tűzfalakat sem láttam, behunytam a szememet, nagyapám fejemre tette a kezét, rá sohasem hasonlított egyik árny sem, fejemre tette a kezét, vegyél magadnak valamit, bikfic, igen, papa, bólintottam, jaj, de jó, de nem, ne találkozzunk, soha többé, ne láss engem így, ne lásd, ki leltem; felöltöztem, s lementem az utcára.

DEÁK MÓR:

Befőtt

A sarkon állatkereskedés nyílt, nem is tudtam róla, hajnalban, amikor a tejet és kenyeret loptam, még sötét volt, a kirakatba papagájokat, aranyhörcsögöket, csízeket tettek, álltam és néztem őket, sokáig, nagyon sokáig, mert kijött a tulaj és megkérdezte: akarsz valamit, öcskös?, igen, bólintottam, az árnyak a szobámban megrebbentek, otthagytam őket, szürkén, áttetszőén, egy napfénytollú papagáj csőre elkergethetné, egy tengerimalac puha szőre elzavarhatná, egy csíz kiáltása elűzhetné mindet.

Azt kérem, mutattam valahova behunyt szemmel, a véletlenre bízva, mit szán nekem, nem akartam én sem papagájt, sem aranyhörcsögöt, sem csízt, jó volt nekem minden úgy, ahogy volt, ha az ember elveszít valamit, egy idő után az már nem hiányzik, önvédelem ?, mindenről le lehet szokni, mondogatta Botár, dehát minek?!; én mindenről leszoktam, de most pénzt kaptam, vegyél magadnak valamit, bikfic, igen, mondta a tulaj, a fehér egér, száz forint, kér neki rágcsálnivalót?, nemet intettem, itt egy befőttesüveg, megfogtam, magam mellé, a combomhoz eresztettem, fizettem, s futottam, futottam hazafelé.

TJefött, mondtam, a hangom kicsit rekedt volt, az üveg

ÍJ az asztalon állt, benne az egér, megnéztük egymást végre, Befi, engem Mórnak hívnak, és mától én leszek a gazdád. Az egér piros szeme fénylett, mint két rubintcsepp, kijavítottam magam, szerencsére nem vette észre, azaz mától inkább társak leszünk. Az egér futott egy kört, ültem, meglepődtem, hogy ülök az ágyon, nem is tudtam, milyen ülés esik rajta, enni is fekve ettem, inni is fekve ittam, feküdtem egész nap, az árnyak nesztelenül járnak, el-elbóbiskoltam, már nem zavartak, sőt, hiányoztak, ha nem jöttek; az anyámra hasonlító árnnyal nemigen volt miről beszélnünk, túlságosan szerettük egymást ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk, vagy elviselhessük a másikat; az apámra hasonlítót nyúztam hát naphosszat, próbáltam magyarázatot találni a tetteire, hátha magamat is jobban megértem; de csak az árnyak szaporodtak, ahogy fogyott az erőm.

Befi, óvatosan megdöntöttem az üveget, Befi, gyere ki; az egér rám nézett, piros szeme fénylett, mint egy-egy vér csepp, az asztalon termett, felnevettem, a bajszálai olyan mulatságosan mozogtak, föl-alá, előre-hátra, óvatosan eléje toltam egy kis ételdarabkát, Befőtt nem kért, egészen szelíd volt, fölugrott az ujjamra, s a karomon fölszaladt a jobb váltamig; odafordultam hozzá, összenéztünk, orrom az orrához ért, körömpiszok nagyságú, fekete orrocskája hideg volt és nedves, nevetnem kellett megint; no, ettől megrémült, a hátamon leszaladt a derekamig, mozdulatlanul ültem, hogy megnyugodjon, s a málló falra rajzolt vonalak helyett a napfény csíkja rajtam kúszott végig.

Gyere, tartottam oda neki az ujjamat, a takarómon ült, gyere, elmegyünk sétálni; muszáj volt kimennem az utcára, muszáj volt eldicsekednem vele, hogy van egy egerem, megosztani az örömömet, akkor éreztem ilyet utoljára, amikor apámmal találkoztam; ennek már öt éve, azóta nem láttam sem öt, sem anyámat, Pestre jöttem, hogy valóra váltsam az álmaimat, s lopott tejjé folyt szét, penészes kenyérré állt össze minden; gyere, Befi, az egér fölfutott a vállamra, vigyorogva mentem végig az utcán, Befőtt a nyakamba fészkelte be magát, fehér volt a pulóverem, fehér az egér, nem lehetett könnyen észrevenni, de aki észrevette, velem nevetett, mint az a kisfiú is, nézd, Anya, én is így szólítottam Édesanyámat, nézd, anya, fehér egér!, a nő a gyerek ujját követve rámnézett, szemei kikerekedtek, hápogott, azt hittem sikítani jog, de csak a fejét rázta, mintha kirázhatná belőle ezt a képtelenséget, valaki az utcán fényes nappal egy fehér egérrel a nyakában!; rákacsintottam a kisfiúra, ő kétszer egymás után becsukta rám mind a két szemét, viszonozta; ám egyszeresük átható bűzt éreztem a váltam felől, Befőtt lepisilt, ejnye, fenyegettem még, az egér rám nézett, két szeme két borostyán, benne két pici pont a szeretet, jól van, na, szabadkoztam, igazad van, gondolhattam volna rá.

Jé, egy egér, hitetlenkedett Botár este, fogtad?, nem feleltem titokzatosan; nem vagyok én macska, valahogy fontos volt, hogy Befőtt kiléte titok maradjon, rejtély, hogy ne tudódjon ki, hogy csak úgy vettem; a Botár szerencsére nem erőltette a dolgot, egér, egérke, pattintgatott az ujjúval, Befőtt megijedt, odaszaladt hozzám, rámugrott, eltűnt a hónom alatt; ne ijesztgesd, mondtam morcosun Botárnak, pedig majdnem szétvetett a büszkeség, hogy Befőtt ennyire ragaszkodik hozzám; na, tegyük el magunkat holnapra, fordult végül a fal felé Botár, s már horkolt is.

eggel iszonyatos bűzre ébredtem; HA NEM TAKARÍTOD EL EZT A GÖRÉNY EGERET. AGYONCSAPLAK VELE EGYÜTT, támolyogtak Botár betűi az asztalra dobott éetlin; Befi, Befi, szólongattam az egeret, kiszaladt a szoba közepére, hallani lehetett pici körmeit a parkettán; kinyitottam a szobaajtót, ki a bejáratit, hadd szellőzzön az albérleti luk, hát nem vagy rózsaillatú, fenyegettem meg játékosan, de mit érdekelt, s mit számított Botár?; jókedvem volt, s bár még soha nem fütyültem, a napfényben táncoló porszemek ritmusára fütyörészni próbáltam, az árnyakat mintha kisöpörték volna; kimentem a konyhába, hogy megkeressem a lapátot, eltüntetni az egérkakát, amikor gyanús zajt hallottam; először nem is tudtam mire vélni, az ember védekezik; de mire bementem, már tudtam mi volt az, s tudtam azt is, hogy Befőtt nem védekezett; a szomszédék fekete macskája a szoba közepén ült, száját nyalogatva, s mintha apám fekete árnya .lett volna, nem tudtam mit kezdeni vele.