Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 17. Megkülönböztetett segítséget helyeztek kilátásba Magyarországnak és Lengyelországnak Kádár János temetésének nemzetközi visszhangjából Nem csak Nagy Imre, Kádár János koporsójánál is hullottak könnyek — írja az MSZMP né­hai főtitkárának pénteki, buda­pesti temetéséről közölt tudósí­tásában szombaton a bonni Die Welt. Mindazonáltal a cikkíró, Carl Gustav Ströhm számára úgy tűnt, hogy a KB-székház- ban felállított koporsó „még egyszer a másika a ,vörös’ Ma­gyarország számára vált gyüle­kezési ponttá”. Véleménye sze­rint ezek az emberek azok, akik nem éljenezték George Busht három nappal korábban, s nem voltak június 16-án a Hősök terén, hogy „1956 mártírjai előtt leróják kegyeletüket”. A tudósító név nélkül egy Fi- desz-aktivistát is megszólaltat, aki szerint „mindazonáltal Ká­dárnak köszönhetjük, hogy ná­lunk, Magyarországon nem úgy festenek a dolgok, mint az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy Romániában”. „A magyarok felülemelked­tek a Kádár János hibái feletti vitákon és érdemeiről emlékez­tek meg, amikor pénteken ha­talmas tömeg kísérte utolsó út­jára” — írta szombati tudósítá­sában a L' Unita. A temetés azt jelezte, hogy a magyarok lezár­ják a múlt megosztottságát, megegyezésre és nemzeti meg­békélésre törekszenek, hogy to­vábblépjenek — fűzte hozzá az Olasz Kommunista Párt lapja. A La Repubblica „Százezer ember könnyek közt” vastag­betűs főcímmel számolt be Ká­dár János temetéséről. Megál­lapította, hogy az egész magyar nép egyetlen családként gyá­szolta az elhunyt vezetőt. A jó­ízlés határát súrolva, még azt is hozzáfűzte, hogy „Prágában Husák vagy Bukarestben Cea- usescu nem is álmodhat ilyen végtisztességről”. Kádár János a kompromisz- szumok embere volt, szerette volna és megkísérelte összebé- kíteni a valóságost és a lehetet­lent — írta nagyhasábos értéke­lésében a NIN. A belgrádi heti­lap szerint Kádár annak tuda­tában élte le életét, hogy hálát­lan szerepet játszik egy olyan nemzet vezetőjeként, mint a magyar, amely a szeretetben és a gyűlöletben egyaránt lobba­nékony tud lenni. Az óvatos lé­pések és kompromisszumok politikájával fokozatosan meg­nyitotta az utat a reformok előtt, s Nyugaton olyan kép alakult ki Magyarországról, hogy az Kelet-Európa léglibe- rálisabb állama. KÍNA Újabb megtorlások Sanghajban PEKING Sanghajban négy személyt hosszú börtönbüntetésre ítéltek a május -júniusi „ellenforra­dalmi lázadásnak” minősített megmozdulások megtorlása­ként. A mozgalmat a kínai poli­tikai vezetés és a sajtó kezdet­ben hazafiasnak és demokrati­kusnak nevezte. Az egyik elítélt 12 évet ka­pott azért, mert kővel dobott meg egy vonatot egy június eleji sanghaji megmozdulás idején és eltalálta a vonat vezetőjét. Ugyanezzel az incidenssel kap­csolatban a vonat felgyújtásá­nak vádjával júniusban halálra ítélték és kivégeztek három, harminc év körüli fiatalembert (a vonat a tüntetők közé tola­tott). Egy munka nélküli férfit 11 évre ítéltek rémhírterjesztésért és rendzavarásért, egy iparost és egy parasztot 3, illetve 4 évre a közlekedés megzavarásáért. A megtorlások kezdete óta 12 személyt végeztek ki és mint­egy kétezret tartóztattak le. (Folytatás az 1. oldalról) Britannia, Franciaország és Olaszor­szág — állam- és kormányfői a világ- gazdasági helyzet három nagy kérdésé­vel foglalkoztak: gazdaságaik kiegyen­súlyozott növekedésének fenntartásá­val, méghozzá az infláció visszatérése, nélkül, a fejlődő országok beilleszkedé­sével a világgazdaságba, és a környe­zetvédelem kérdéseivel. A világkereskedelem fellendüléséről szólva a Hetek ismét hitet tettek a pro­tekcionizmus üldözése mellett. A fejlő­dő országoknak általánosságban azt ígérték, hogy jobban megnyitják piaca­ikat az áruik előtt, támogatják szerke­zetátalakító erőfeszítéseiket. Őket vi­szont felszólították, hogy teremtsenek kedvező feltételeket a külföldi tőkebe­ruházásokhoz és a technika bevitelé­hez, pénzügyi és költségvetési kedvez­mények nyújtásával. Jugoszláviát kü­lön, név szerint is, azonnali, komoly gazdasági reformokra hívták fel. A legsúlyosabb adósságterhektől sújtott országok vonatkozásában nem ígérték a kölcsönök részleges vagy tel­jes leírását, ehelyett esetenkénti kezelé­süket helyezték kilátásba. A Hetek fel­kérték magánbankjaikat, hogy azok is tanúsítsanak megértőbb magatartást a szegény adósaik iránt. A tőkés csúcsértekezlet aggasztónak nevezte az éghajlat megváltozására utaló környezeti ártalmakat, a légkör, a vizek szennyeződését, az erdők pusz­tulását, az elsivatagosodás jelenségét. Rámutattak az ipar elsődleges felelős­ségére, és állást foglaltak a „környezet védelmében összeegyeztetett gazdasági növekedés” mellett. Szükségesnek mondták a világéghajlat alakulásával kapcsolatos Irányelveket rögzítő ke­retegyezmény kidolgozását, a trópusi' őserdők nemzetközi erőfeszítéssel való megmentését. „Drámai méreteket öltő” problémá­nak minősítették a Hetek a kábítószer terjedését, ami ellen minden szinten fo­kozni kell a küzdelmet. Támogatást ígértek azoknak az országoknak, ahol a legnagyobb arányú kábítószer­nek, rövid határidővel. Nehezítette a szervezők dolgát, hogy Halason alig találni szabad munkaerőt. A közeli Kisszálláson viszont egy három éve ké­szített felmérés azt mutatta, hogy 40-50 helybéli lány és asszony vállalna varro­dai munkát. A kisszállási tanács elnöke, Sörös József ugyancsak kereste a megoldást, miként lehetne enyhíteni a község fog­lalkoztatási gondjain. Tárgyalt is a bu­dapesti Uniron Kisszövetkezettel egy varroda létrehozásáról, ám a megbe­szélések végül nem vezettek eredmény­re. A halasi szövetkezet és a község nyászok hamar felfedték e szónokok szavainak szovjetellenes töltését, dema­gógiájukat, s egyszerűen kifütyülték őket. A hét végén egy másik ellenzéki szervezet, a „Munkásklub” úgyszintén megpróbálta népszerűsíteni program­ját a gyűléseken, de a sztrájkolok tőlük is megvonták a szót, mondván, hogy a bányászoknak megvannak a maguk termesztés folyik, új növényi kultúrák meghonosításához. A csúcsértekezlet után tartott sajtó- értekezletén Francois Mitterrand el­nök, az idei csúcs házigazdája, elmon­dotta, hogy rövidesen válaszol Mihail Gorbacsov hozzá intézett levelére, ami­ben a szovjet elnök gazdasági együtt­működést ajánlott a hét legfejlettebb tőkés országnak. Hangoztatta, hogy Gorbacsov üzenetére a feszes napirend miatt nem válaszolhattak együttesen a résztvevők, de a későbbiekben bizo­nyára megválaszolják. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: csak a kínai ve­zetők magatartásán múlik, hogy a Vi­lágbank mikor újítja fel a nekik folyósí­tott hiteleket. Jacques Delors, az Európai Közös­ségek Bizottságának elnöke azt az újí­tást emelte ki sajtóértekezletén, hogy a hét vezető tőkés ország végre elhatá­rozta: közös stratégiát dolgoz ki és ösz- szehangolt akciókat indít a szocialista országok iránt, elsőként Magyarország és Lengyelország reformtörekvéseinek támogatására. E segítség várható jelle­géről nemigen bocsátkozott részletek­be. Az MTI tudósítójának kérdésére azzal válaszolt, hogy „Segíts magadon, a Hetek is megsegítenek”. Komolyra fordítva a szót, elmondta, hogy a ma­gyar gazdaságnak elsősorban export- képessége növelésére van szüksége, eh­hez igyekeznek majd segítséget nyújta­ni, vegyes vállalatok alakításának ösz­tönzésével, technikaátadással, műszaki kooperációkkal, részletesen felderítve, tájékozódva a magyar gazdaság szük­ségleteiről. Lengyelországnak sürgős élelmiszer­segélyre van szüksége, ezért a Hetek megszervezik az ország élelmiszer­utánpótlását két évre azokból a főbb termékekből, amelyekből a lengyel me­zőgazdaság nem képes kielégíteni az igényeket. Végcéljuk viszont a lengyel mezőgazdaság önellátó képességének helyreállítása. Délors ezt a programot a két szocialista ország vonatkozásá­ban egyfajta új Marshall-segélynek ne­vezte. vezetői tavaly év végén találkoztak, és hamar megállapodtak az új üzem életre hívásáról. Egy 200 négyzetméteres alapterüle­tű, régi házat alakítottak át és hoztak rendbe. Csaknem ötmillió forintot for­dítottak az építkezésre és gépbeszerzés­re. A beruházáshoz a megyei iparfej­lesztési alapból a megyei tanács is hoz­zájárult mintegy 900 ezer forinttal. A varrodában június 19-én kezdték meg a munkát a kisszállási és környék­beli asszonyok. Jelenleg huszonheten dolgoznak az új üzemben, de a szabász­és vasalógépek beszerelése után har­mincöt-negyvenre fut fel a létszám. G. B. problémái, de ez nem ingatja meg hitü­ket a pártban és a szovjethatalomban. A tribünökön a „tiszta levegőt Kuz- bassznak!” (Kuzbassz a kuznyecki szénmedence orosz rövidítése — a tud.), „Le a szerződéses árakkal!”, „Húst mindenkinek!” jelszavak mellett megjelentek a „Szemétdombra a De­mokratikus Szövetséggel!” transzpa­rensek is — írja a szakszervezetek köz­ponti napilapja. BUSH ELNÖK SAJTÓÉRTEKEZLETE Teljes egyetértés a két szocialista ország segítésében George Bush igen elégedetten nyilatkozott a párizsi tőkés csúcsértekezlet kime­neteléről. A határozatok közül kiemelte a Magyarország és Lengyelország gazda­sági támogatásárpl kiadott nyilatkozatot, amelyben a világ -hét legerősebb tőkés országa összehangolt gazdasági támogatást helyezett kilátásba e két szocialista ország reformtörekvéseinek előmozdítására. „Igen mély hatást tetLrám, amit e két országban láttam — mondta Bush az amerikai tudósítók számára tartott sajtóértekezletén. — Ki hitte volna például, hogy megérjük valaha, hogy a magyar miniszterelnök átad nekem Budapesten emlékbe egy darabkát abból a szögesdrótból, ami a vasfüggöny része volt. Azt hiszem, ez a gesztus is az igazi változások tanújele”. Bush hangoztatta, hogy a hét állam- és kormányfő között teljes egyetértés volt abban a tekintetben, hogy foglalkozni kell ezzel a két állammal, segíteniük kell e két, nehéz helyzetbe került országnak, mert „a demokratizálás és a gazdasági siker csak kéz a kézben halad­hat”. Hozzátette, hogy a 1^1 ugat célja a gazdasági változások, a magánvállalkozás elősegítése ezekben az országokban. Azt is elismerte viszont, hogy egyelőre konk­rétum a Lengyelországnak nyújtandó élelmi szersegély. Bush igen figyelemre méltó és meglepő fejleménynek nevezte Gorbacsov szovjet elnök levelét is, amely — mint mondotta - nagy beszédtéma lett a tőkés csúcsta­lálkozón. A szovjet részvétel azonban még nem merül fel a tőkés csúcsértekezlete­ken. A közös európai ház gorbacsovi gondolatáról ugyanígy fenntartásokkal beszélt az amerikai elnök. Szerinte Kelet-Európának még hosszú utat kell bejárnia addig, amíg igazi közös házban lakhat, mert ott az ő felfogása szerint csak a szabadság, a demokrácia és a politikai pluralizmus lehet az általános életelv. Nőiruha-export Kisszállásról (Folytatás az 1. oldalról) Szemétdombra utasított ellenzékiek (Folytatás az 1. oldalról) AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL A „BALOLDALI ALTERNATÍVA” EGYEZTETŐBIZOTTSÁGÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA A SZIBÉ­RIAI BÁNYÁSZOK SZTRÁJKJÁ­VAL KAPCSOLATBAN A „Baloldali Alternatíva” egyeztetőbizott­sága kifejezi szolidaritását a sztrájkoló szov­jet bányászokkal. Ez a sztrájk — akárcsak korábban a pécsi bányászok sztrájkja — újra megmutatja, hogy a részleges reformok (a pusztán gazdasági vagy a tőlük elkülönült politikai reformok) nem lehetnek tartósan si­keresek. Ismét bebizonyosodik, hogy csupán a társadalom egész szerkezetét átalakító ön- kormányzati tömegmozgalom vezethet ered­ményre: sikeres reformok csak a dolgozók közvetlen részvételével képzelhetők el, a fejük fölött elrendelt kész „megoldások” viszont a válság elmélyüléséhez vezetnek. Egész Kelet-Európa számára kezd világos­sá válni, hogy az egyes országokban kibonta­kozott válságfolyamatok csupán formájuk szerint nemzetiek, tartalmuk szerint azonban regionális jelleget öltöttek. A részleges re­formkísérletek nyomán kialakult válsághely­zetet a nemzetközi pénztőke természetszerű­leg próbálja meg a maga javára kihasználni. Számára nem a kelet-európai dolgozók meg­mentése, hanem a térség „latinamerikanizálá­sa” van napirenden. Bebizonyosodott, hogy a kelet-európai reformirányzatoknak a konzervatívok elleni küzdelme csak akkor lehet győztes, ha a re­formerek — a gazdasági és a politikai bürok­rácián átnyúlva — közvetlenül a termelők millióihoz fordulnak. A termelők kizárásá­val, az ő érdekeik ellenére nem lehet reformo­kat végrehajtani. A dolgozók csak önmaguk által választott szervezeteken keresztül irá­nyíthatják sorsukat. Kelet-Európa baloldali erőinek — mind a sztálinista, mind a tőkés restaurációval szemben — az elkülönült bü­rokratikus hatalmak leépítését kell napirend­re tűzni, ami a közeli jövőben az egész térség számára az egyetlen valóságos alternatíva. AZ ÖNKORMÁNYZATI MOZGA­LOM SZERVEZŐBIZOTTSÁGÁ­NAK KÖZLEMÉNYE A munkahelyi és lakóhelyi öhkörínáhyza- tok támogatására alakult, pártoktól és politi­kai szervezetektől független Önkormányzati Mozgalom július 13-ai összejövetelén öttagú szervezőbizottságot választott. Minden csü­törtökön 17 órától várjuk az érdeklődőket a Vasas Ifjúsági Művelődési Házban (VIII., Kőfaragó u. 12.). A hozzánk fordulóknak szervezeti, közgazdasági, jogi segítséget nyúj­tunk, a kívánt helyen előadások tartására vál­lalkozunk. AZ FKGP ÁLLÁSFOGLALÁSA A FÖLDINGATLANOK KIÁRUSÍ­TÁSÁRÓL A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt agrárprogramAészítő munka- csoportja 1989. július 15-én Érden megtartot­ta első munkaértekezletét. A munkaértekezlet résztvevőinek tudomására jutott, hogy egyes tsz-ek, állami gazdaságok különböző földin­gatlanok kiárusítását kezdeményezték és folytatják. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok súlyos törvénysértések útján szerzett vagyonának ily módon történő érté­kesítése sérti a korábbi jogos tulajdonosok érdekeit, éppen ezért követeljük az ezen er­kölcstelen jogügyletek végrehajtására módot adó — emberi jogot sértő — új földtörvény azonnali felfüggesztését. Az így létrejövő adásvételt a fentiek alapján rosszhiszemű, tisztességtelen jogügyletnek tartjuk. Egyben kinyilvánítjuk azon szándékunkat, hogy a föld eredeti tulajdonjogát (a 600/1945-ös „földosztási törvény” alapján) vissza akarjuk állítani. Részletesen kifejtett elképzeléseinket a rövidesen nyilvánosságra hozandó agrár- programunk fogja tartalmazni. A DEBRECENI ELLENZÉKI KE­RÉKASZTAL ÁLLÁSFOGLALÁ­SA A FÖLDBÉRLETI DÍJAKRÓL Tiltakozunk a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek által önkényesen megszabott, a mezőgazdasági kistermelőket kizsigerelő földbérleti dijak ellen. A termelőszövetkezetek annak idején elvet­ték, bevitették a parasztság földjét, amit ma már nem tudnak hatékonyan megművelni. Emiatt a termelőszövetkezetek bérbe adják a kistermelőknek a föld egy jelentős részét, amely így több hasznot eredményez, mint pél­dául a búzatermelés. Jóllehet, ezeknek a föl­deknek a nagy részét a termelőszövetkezetek is, úgymond, bérlik, amiért földjáradékot fi­zetnek, „jutányos” összeget: 700-1500 forin­tot (katasztrális holdanként) a föld aranyko­rona-értékétől függően. A termelőszövetkezetek tehát az általuk bérelt földeket adják tovább bérbe, azonban azt — például Hajdú-Bihar megyében — már aranykorona-értéktől függetlenül, egységesen 10 000 forint hektárösszegért. Ezt növeli meg a mezei leltár és a földadó. Elképzelhetetlen, hogy mi az alapja ennek a fix összegnek, amely megyénkben általában jellemző. További kérdés, hogy mi a kirívóan magas bérleti díj célja? Az-e, hogy megmentse a rossz termelőszövetkezeteket az összeom­lástól, vagy meghosszabbítsa a létüket egy­két évvel, avagy a mezőgazdasági kistermelő­ket elriassza a földműveléstől? A bérleti díjjal növekedett a parasztság ellenségeinek száma a jég, a szárazság, az agrárolló után ...! NYÍLT LEVÉL DR. KULCSÁR KÁLMÁN IGAZSÁGÜGY­MINISZTERHEZ Tisztelt Miniszter Űr! Az elmúlt fél esztendő alatt számos sajtó­termék, rádióadás jelent meg városunk egy­kori rendőrkapitányának, Lakos József kór­házi betegágyán történő meggyilkolásáról, családja példátlan meghurcoltatásáról. En­nek eredményeként tisztességes elgondolás kezdetét jelentette, hogy Szentes városa a kö­zelmúltban testületileg kimondotta a politikai gyilkosság tényét, megállapítván és kimond­ván a fiatal rendőrtiszt mártíromságát, egy­ben emléktábla felállítását vette tervbe későb­bi döntésével. Egyidejűleg háromtagú, úgyne­vezett szakértői bizottságot állított fel a gyil­kosság részleteinek megállapítására. Ez utóbbi döntéssel kapcsolatban — jóhi­szeműségünk kinyilatkoztatása mellett is — azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a Tisztelt Igazságügy-miniszter Úrhoz, hogy ezen bizottság ténykedését nyomban leállíta­ni, s az ügy vizsgálatát és intézését — mint arra illetékesnek, tekintve, hogy igazság fel­derítéséről lévén szó — magához vonni szí­veskedjék a Történelmi Igazságtétel Bizottsá­ggá .együttműködésével... Hisszük, hogy .ezzel., nemcsak a helyi szervekre és bizottságra há­ruló teher viselése csökkenne, hanem —:'s főként — a közérdeklődés megnyugtatását is szolgálná. A 301-es parcella igazsága felderítésénél is szemtanúi lehettünk a jelentkező manővere­zéseknek. Ugyanígy ez esetben, ahol a Hata­lom urai 24 órán belül a helyszínen teremtek (Révai, Péter Gábor, s mint a legutóbbi sajtó­megnyilatkozásokból kitűnik, Kádár János is), s mely ügyben a Párt Központi Vezetősé­ge teljhatalmú megbízottai hivatalos nyilat­kozatot adtak ki, 12 párttagot kizártak, illet­ve párttagságukból felfüggesztettek. Később, mint a közvélemény pontosan tudja, nevezettek többsége jelentős, némelyi­ke pedig országos, miniszteriális pozíciókba került. Ha többet nem adnánk elő, máris ele­gendő lenne annak megalapozottságára, hogy ezen ügy messze túlnőtt egy kisváros határán, sőt nyugodtan mondhatjuk, az or­szághatáron is, miért is kérelmünk nem lehet alaptalan. Csupán érintőlegesen adjuk elő, hogy a cselekmény elkövetése időszakában a magyar parlamentben négy interpelláció hangzott el, s félszáznál is több hazai és külföldi sajtóter­mék látott napvilágot, számos rádióadással. A meggyilkolt kapitány családja ellen indult hajsza véget nem ért! Itt is, és ismételten csak érintőlegesen: az idős, közismert demokratikus tanító elleni brutális fellépés, internálása, nyugdíjelvoná­sa, Lakos Ferenc fiának — igaz, jóval később — mindmáig homályos öngyilkossága, Lakos Géza fiának — duplanullás határozattal — családjával évekre történő elhurcolása, hét évig az egyetemről történő kizárása stb. Nem lehet véletlen, hogy számos sajtó a mártírha­lált halt tragédiáját Popieluszkó atya sorsával hozta párhuzamba, míg más megnyilatkozá­sok görög sorstragédiának említik a sok szen­vedést átélt család kálváriáját. Ebben az ügyben — melyet a napokban egyik sajtónk a Nagy Imre-dossziéhoz hason­lított, bár a kapitány pártonkívüli volt — csak így látunk reményt a tisztességes, teljes értékű és hiánytalan vizsgálatra. Kérelmünket megismételve maradunk tiszte­lettel: A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT, A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM, A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT SZENTESI SZERVEZETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom