Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

BEFEJEZŐDÖTT A PARLAMENT ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) velődési miniszter. Antal Imre (Pest. m., 19. vk.), az idegen nyelvek iskolai fakultatív oktatásának bevezetésével kapcsolatos intézkedések iránt érdek­lődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy a mi­nisztérium felmérte az általános és kö­zépiskolák nyelvtanár-igényét és ebből megállapította, hogy az ezredfordulóig a tudományegyetemeken több mint kétszeresére, a tanárképző intézmé­nyekben pedig több mint hatszorosára kell bőviteni a nyugati nyelvek oktatá­sát. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen és néhány vidéki egyetemen idegen nyelvi fakultásokat hoznak lét­re, máshol ilyen tanszékeket. A tárca igénybe kívánja venni a Világbank se­gítségét is, továbbá Ausztriával és az NSZK-val megállapodott, hogy ezek­ből az országokból 38, illetve 40 nyelv­tanár érkezik hazánkba, magyarorszá­gi orosznyelv-tanárok átképzésére pe­dig az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal 135 millió forintot biztosít. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémiumokról és illetékprémiumokról szóló PM-rendeletek megváltoztatása tárgyában interpellált a pénzügymi­niszterhez. Elmondta: a PM-rcndelet visszavo­nását azért tartja indokoltnak, mert a jutalékokat és prémiumokat olyan cí­men fizetik ki, amely mögött nem áll pluszmunka. Egymillió forint adó be­szedéséért. 100 ezer forintot fizetnek ki egy községi tanácsnál két embernek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztéri­umban együttvéve. Kérte a pénzügymi­nisztert: tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen címen a minisztériumban hány fő és milyen összegű jutalomban részesül, illetőleg mennyi jutalékot fi­zetnek ki a megyei illetékhivatalok és a megyei tanácsok dolgozóinak. Békési László válaszában hangsú­lyozta, hogy az érdekeltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett jutalékban mind­azon tanácsi dolgozók — nemcsak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — részesülhetnek, akik részt vesznek az adóhiány feltárásában. Egyúttal le­szögezte: ilyen címen a Pénzügyminisz­térium dolgozói nem kaphatnak és nem is kapnak prémiumot, illetőleg ju­talékot. A kifizetésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok, akik közvetlenül tárták fel, illetve hajtották be az adó­különbözetet, évente legfeljebb 100 ezer forint bruttó jutalomban részesül­hetnek. Elmondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hátralék „van kint” ille-f tékekből, illetve a tanácsokat megillető lakossági adóhátralékból az ország­Következő napirendi pontként a földtörvény módosítását tárgyalta meg az Országgyűlés. A mezőgazdasági, va­lamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által kidolgozott módosító törvényjavaslaton kívül egy képviselő — Török Sándor —- is tett kiegészítő javaslatot. A mezőgazdasági bizottság előadó­jaként Solymosi József (Tolna m., 4. vk.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetően feloldó módosítások lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül romlanának a lakásépítésnél a telekhez jutás feltéte­lei, mivel állami ingatlanok, így építési telkek sem lennének eladhatók. Ugyanakkor az állami tulajdonú ter­mőföldek esetében sem lehetne változ­tatni a kezelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem len­ne bevihető. A módosító javaslatok ré­vén viszont elkerülhető a kezelői jog­körrel kapcsolatos valamennyi problé­ma. A képviselői kiegészítést ismertetve a bizottsági előadó elmondta: ennek lé­nyege szerint a jövőben nem idegenít­ban. Ebből évente átlagosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére a PM-rendelet lehetőséget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy az adóellenőrzést nem munkaidő­ben, hanem utána végzik. Végezetül rámutatott: a szóban forgó jogcímen 1988-ban 7360 dolgozó között osztot­tak szét 137 millió forintot, s ez egy főre számítva 18 ezer forintos bruttó összeget jelent. Mindezeket figyelembe véve a pénzügyminiszter nem értett egyet a PM-rendelet megszüntetésével. Movik Lászlóné nem fogadta el Bé­kési László válaszát. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 80-an tartózkodtak, ezért az inter­pellációt a terv- és költségvetési bizott­sághoz utalták további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. vk.) a csődbe jutott állami vállalatok felszá­molása során a szövetkezeti szektorba tartozó gazdálkodó szervezeteket hát­rányosan érintő intézkedések tárgyá­ban interpellált. Arra az alkotmány- és törvénysértő gyakorlatra hívta fel a fi­gyelmet, amely hátrányos helyzetbe hozza a szövetkezeteket, ha a felszámo­lás alatt lévő állami vállalatokkal szem­ben érvényesíteni kívánják követelései­ket. A képviselő megkérdezte: hajlandó-e az állam a tulajdonában lévő vállalatok tartozásaiért készfizető kezesként helytállni? Békési László a kormány megbízásá­ból elmondta, hogy az alkotmányjogi tanács az érintett minisztériumokkal és a Termelőszövetkezetek Országos Ta-' nácsával közösen dolgozik a probléma megszüntetésén. E munka lezárásáig, de legkésőbb 30 napig haladékot kért, ígérve, hogy az interpelláló képviselőt és az Országgyűlést tájékoztatni fogja az eredményről. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) a szociális foglalkoztatók adóked­vezménye ügyében intézett interpelláci­ót a pénzügyminiszterhez. Kérte, hogy a szociális foglalkoztatókban előállí­tott termékeket ne 25, hanem 15 száza­lékos áfa terhelje. Békési László válaszában egyebek közt kifejtette: a szociális foglalkozta­tók helyzetének javítására már 1988. január l-jétől megszüntették a nyere­ségadó-fizetési kötelezettséget. Ez évtől kezdődően pedig a bérköltség 45 száza­lékának megfelelő közvetlen állami do­tációban részesülnek. Ezzel lényegében a szociális foglalkoztatók ugyanolyan feltételek mellett gazdálkodhatnak, mint a rendkívül rossz hatékonysággal működő, csökkent munkaképességűe­ket foglalkoztató szervezetek. Balogh Károly egyetértett a válasz- szál, s azt az Országgyűlés is egyhangú­lag elfogadta. hető el a szövetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevé­kenység biztosítása céljából ingyenesen kapott az államtól. A szolgáltatói tevé­kenység megszűntével ugyanis a tulaj­donjog visszaszáll az államra. Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.), a Szikra Lapnyomda vezérigazgatója a földtörvény módosításával kapcsola­tos aggályainak adott hangot. Vélemé­nye szerint a 13. paragrafus a társadal­mi szervezeteket megkülönböztetett helyzetbe hozza. Korábban a társadal­mi szervezetek a megszerzett ingatla­noknál csak kezelői jogot kaphattak. Az alkotmány ugyanis csak állami és szövetkezeti tulajdont ismert el. így te­hát ha elfogadják ezt a paragrafust, rendezetlenné válik jó néhány olyan ingatlan helyzete, amely társadalmi szervezetek kezében van. Azt is kifogá­solta a képviselő, hogy a törvényjavas­lat lehetetlenné teszi a társadalmi szer­vezetek önálló gazdálkodását, hiszen nem léphetnek be különböző társasági és vállalati formákba. A képviselő szükségesnek tartotta, hogy ezek a szervezetek számoljanak el a kezelé­sükben lévő ingatlanok eredetével, és csak az őket ténylegesen megillető in­gatlanok maradjanak náluk, ezekkel azonban gazdálkodhassanak is. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke a magyar paraszt régi sérelmeire hívta fel a figyelmet, amelyeket, úgy tűnik, a mostani törvénymódosítással sem tudnak orvosolni. Mint mondotta, abba különösen nem tudnak belenyu­godni, hogy a több község tsz-éből és területéből egyesített tsz-ek a tulajdo­nukban levő földeket — a tulajdonosi jogokat gyakorolva ...zártkert, hétvé­g i telek vagy ipari telep céljára eladhat­ják, a földmegváltási árnál jóval maga­sabb áron. Nyomatékosan felhívta a figyelmet: minden, a közösség közigaz­gatási területén levő föld eladása "első­sorban az adott faluközösség létfeltéte­leinek javítását kell hogy szolgálja. A mostani földtörvény és egyéb jogsza­bályok azonban ezt nem biztosítják. Olyan törvényt kell alkotni, hogy a fa­luközösség beleegyezése nélkül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméte­rét se lehessen kiárusítani. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Mun­kaközösség jogtanácsosa azzal a szán­dékkal kért szót, hogy most ismételten megvilágítsa azt a javaslatát, amelyet a földtörvénnyel kapcsolatban korábban előterjesztett. Akkori indítványának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szervek, amelyek nem tulaj­donosai az állami ingatlannak, ne ad­hassák azt el. Volt azonban egy másik vetülete is a kérdésnek: azt szerette volna elérni, hogy az egykori községi és városi föl­dek tulajdonjoga ne változzék addig, amíg a tulajdonjogi reformot ki nem dolgozzák; magyarán, addig fagyasz- szák be ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát. A képviselő ugyanis at­tól tartott, hogy enélkül a jövőben kia­lakuló önkormányzatok vagyon nélkül maradnak. Tallóssy Frigyes egy továb­bi problémára is felhívta a figyelmet: sokan azért csatároznak, hogy a keze­lői jog legyen azonos a tulajdonjoggal. Ha ezt elfogadnák — vélekedett —, nagy hibát követnének el. A jelenlegi kezelők ugyanis igen nagy értékű álla­mi tulajdonok felett szereznének ily módon rendelkezési jogot. Szót kért a vitában Kulcsár Kálmán is. Kifejtette: a módosító javaslat sze­rint a társadalmi szervezetek kedvezőt­lenebb helyzetbe kerülnének, mint a többi tulajdonos, mert vannak olyan tulajdonaik, amelyek nem a költségve­tés révén kerültek hozzájuk. Török Sándor módosító javaslatával Kulcsár Kálmán nem értett egyet, mondván: az indítvány elfogadása azt Márk György (országos lista) az ok­tatási és egészségügyi intézményekben fizetendő élelmezési térítési díj fizetési rendszerének módosításából eredő fe­szültségek tárgyában interpellált. Kifo­gásolta, hogy a szociálpolitikai kedvez­mények terheit az intézmények költség- vetésére hárították át anélkül, hogy ezt az állami költségvetésből kellő mérték­ben ellensúlyozták volna. Dr. Csehák Judit szociális és egész­ségügyi miniszter megítélése szerint a feszültséget alapvetően a romló gazda­sági helyzet, a családok megélhetési gondjainak súlyosbodása okozta. Emi­att felborultak azok az előzetes számí­tások is, amelyek alapján a családi pót­lék 100 forintos emelésével, illetve a tanácsi, intézményi költségvetés bizo­nyos növelésével ellensúlyozni akarták a rendelkezés anyagi következményeit. Bár a tanácsok január óta több részlet­ben 270 millió forintot meghaladó ösz- szeget kaptak e célra a központi költ­ségvetésből, ez sem bizonyult elegendő­nek. A miniszter asszony szerint tehát nem a támogatás elveit kell megváltoz­tatni, hanem mértékét a reális igények­hez igazítani. ígéretet tett arra, hogy a folyamatban lévő helyzetelemzés alap­ján szeptemberig a Pénzügyminisztéri­ummal együtt megteszik a szükséges intézkedést. A választ mind az interpelláló képvi­selő, mind az Országgyűlés elfogadta. Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) a folyamatos és nagymértékű alapanyag­jelentené, hogy különösebb indok nél­kül visszaállamosítanak vagy államosí­tanak bizonyos földterületeket. A mó­dosító indítvány szerinti egyesüléssel létrejövő termelőszövetkezetek gazda­godnának, mert korábban egyesített szervezetek tulajdonaiból kerülnének jobb helyzetbe. Ez méltánytalan, szem­ben áll az egyesülés logikájával — hangsúlyozta az igazságügy-miniszter. Tallóssy Frigyes javaslatával kap­csolatban rámutatott: a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium in­formációi szerint 1968 óta már nincse­nek olyan községi, városi földek, ame­lyek kizárhatók a tulajdonba adásból, mert ezeket a korábban államosított földeket időközben szétosztották a szö­vetkezetek és az állami gazdaságok kö­zött. Ezért kérte ennek a módosítási indítványnak is az elutasítását. Ezután az egyik módosítást előter­jesztő Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke szóban is megerősítette indítványát. Hangoztatta, hogy nem­csak a javító, szolgáltató és ellátó tevé­kenységet végző szövetkezetekre, ha­nem az úgynevezett egyesült szövetke­zetekre is ki kell terjeszteni az állami tulajdonú ingatlan elidegenítésének megakadályozását. Erre azért van szükség, mert a szövetkezetek egyesülé­se után a javító szolgáltatást végző jogutód szövetkezetek sorban szünte­tik meg a szolgáltatásokat. Eközben arra hivatkoznak, hogy az ingatlant a jogelőd szövetkezet vette, illetve kapta, így jogukban van azokat értékesíteni. Dr. Kollár Katalin (Budapest, 53. vk.), a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky K órház-Rendelőintézet gyermekrende­lőjének vezető orvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy ha Tallóssy Frigyes ja­vaslatát fogadja el az Országgyűlés és nem dönt a módosító indítványokról, nem tudnak hozzákezdeni július l-jétől azoknak a földterületeknek az értékesí­téséhez, amelyeket a tanácsok már elő­készítettek. Határozathozatal következett. Elő­ször megváltoztatták a földről szóló 1987. évi I. törvény életbe még nem lépett, korábbi módosításának azt a paragrafusát, amely az állami tulajdo­nú ingatlan kezelésére vonatkozott. Ezt a javaslatot 2 ellenszavazattal és 57 tar­tózkodással fogadta el a parlament. Három ellenszavazattal és 65 tartóz­kodással fogadták el azt a másik mó­dosító javaslatot, amely kimondja, hogy a társadalmi szervezet a kezelésé­ben levő állami ingatlan tulajdonjogát nem ruházhatja át. Török Sándor módosító indítványát 13 ellenszavazattal és 57 tartózkodás­sal fogadta el az Országgyűlés. ár-emelések tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. Kifogásolta, hogy a Magyar Alumíniumipari Tröszt júli­us l-jétől ismét emelni kívánja árait. A képviselő megkérdezte: tett-e a kor­mány intézkedéseket annak érdekében, hogy a monopolhelyzetben lévő MAT lépései ne hozzák nehéz helyzetbe a tőle függő feldolgozó vállalatokat? Vissi Ferenc államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke válaszolt az interpel­lációra. Utalt arra, hogy a termelők és a - feldolgozó' vállalatok egyaránt azt kérték, hogy változtassák meg az ár­szabályokat. E közös kérés nyomán az árhivatal január l-jétől módosította azokat. Az azóta eltelt időben viszont 9 feldolgozóipari vállalatvezető tilta­kozott az árhivatal vezetőjénél az egyébként szabadáras alumínium árá­nak emelése ellen. Vissi Ferenc elmondta, hogy a tilta­kozás nyomán vizsgálatot rendelt el az árhivatalban. Ez megállapította, hogy nem sértették meg az árszabályokat. A szakértők feltárták azt is, hogy az ártendenciák ellenére ma a belföldi árak 15—70 százalékkal alacsonyab­bak, mint amennyiért a feldolgozók nyugatról beszerezhetnék az alumíni­umtermékeket. Az áremelések elleni til­takozással valójában azt kérnék a kor­mánytól, hogy függesszék fel a közösen kialakított jogrendet. Ugyanakkor Vissi Ferenc elismerte azt, hogy a feldolgozó vállalatok rend­kívüli gondban vannak a szocialista piacokon. Ezért a kormány nevében • Parlamenti folyosó. azt ígérte: minden államközi tárgyalá­son segítséget kapnak a vállalatok ah­hoz, hogy az ország és a piacon mara­dás érdekeinek megfelelő megállapodá­sok szülessenek. A kormányzat a többi között elrendelte a rubelszabályozás fe­lülvizsgálatát, s a közeljövőben válto­zások várhatók. Vissi Ferenc elmondta azt is: az árhi­vatal hallgatólagos megállapodást kö­tött a MAT-tal, hogy az a tervezetthez viszonyítva 4-5 százalékkal mérsékli áremelését. A képviselő csak részben értett egyet az árhivatal elnökének válaszával, az Országgyűlés viszont 5 ellenszavazat­tal, 20 tartózkodás mellett elfogadta. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.) és Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) a nyugdíjba vonulók és egyes táppénz­ben részesülők anyagi ellátásának fo­lyamatosága tárgyában interpellált a szociális és egészségügyi miniszterhez. Gágyor Pál felhívta a figyelmet arra: a nyugdíjba vonulást követő utolsó bérfolyósítás és az első nyugdíj kézhez kapása között gyakran több hónap te­lik el. Ez sok idős ember számára meg­oldhatatlan pénzügyi problémát jelent, mivel megfelelő anyagi tartalékokkal nem rendelkeznek. Ugyanez a gond ta­pasztalható a táppénzfizetésekkel kap­csolatban is mindazokon a helyeken, amelyeken a munkaadó nem önálló táppénzkifizető hely. Dr. Csehák Judit válaszában rámu­tatott: más az oka a táppénzkifizetések és a nyugdíjak késlekedésének. Ismere­tes, hogy az utóbbi években jelentősen növekedett azoknak a kisszervezetek­nek a száma, amelyek nem tartanak fenn üzemi kifizetőhelyeket. Nehezíti a munkát az is, hogy táppénzt egy évi megelőző kereset összeszámolása alap­ján lehet fizetni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az elmúlt évtől kezdve a társadalombiztosítási igazgatóság­nak adóelőleget is le kell vonniuk a járandóságukból. A megoldás a számí­tógépesítés lehet, s erre reális esély van, ugyanis az Országgyűlés tavaly jóvá­hagyta: a társadalombiztosítás ügyvite­li munkáira 2,5 milliárd forint álljon rendelkezésre. Ebből az elmúlt fél év során olyan berendezéseket vásároltak, amelyek fo­lyószámla-nyilvántartásra és -folyósí­tásra alkalmasak, s ezekkel a gépekkel felszerelték valamennyi társadalombiz­tosítási igazgatóságot. így a kifizeté­sekben mutatkozó elmaradásokat szeptemberig teljes mértékben meg tudják szüntetni. A nyugdíjkifizetéseknél ugyancsak a korszerű technika alkalmazása jelent­het segítséget, de azért, hogy az ellátot­taknak megfelelő garanciája legyen, a július 1-jén hatályba lépő miniszteri rendelet szerint minden olyan esetben, ahol megállapítható a nyugdíjra jogo­sultság, kötelező az igazgatóságnak előleget fizetni. Dolgoznak azon is mondotta végezetül a miniszter asz- szony , hogy az előlegből és a nyugdíj összegéből adódó különbségeket a tár­sadalombiztosítási igazgatóság kamat­tal fizesse ki az ellátottaknak. Az interpelláló képviselők egyetér­tettek a válasszal, az Országgyűlés pe­dig elfogadta azt. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott ren­deletek módosítása ügyében interpel­lált. Javaslata az volt, hogy a férjnek, illetve a férfi élettársnak a törvény ugyanolyan jogú ellátást biztosítson abban az esetben, ha elhalálozik a fele­ség vagy az élettárs, mint amilyen a férj vagy a férfi élettárs halála esetén jár. Dr. Csehák Judit válaszában kifejtet­te: hozzávetőleges becslés szerint leg­alább 2-3 milliárd forintot igényelne ez az intézkedés. A miniszter kitért az idős, saját jogú nyugdíjasok helyzetére is. A 250 ezer létminimum alatti jöve­delmű 65-70 évesek helyzetének javítá­sára mihamarabb intézkedéseket kell hozni mondta. Csehák Judit válaszát Kovács Lász­lóné elfogadta, s azzal egy tartózkodás mellett az Országgyűlés is egyetértett. Tóth László (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 20. vk.) az önhibájukon kívül fi­zetésképtelenné vált gazdaságok pénz­ügyi gondjainak megoldása tárgyában interpellált. Megemlítette, hogy most újabb gazdaságokat fenyeget ennek ve­szélye. Az idei csapadékos időjárás kö­vetkeztében ugyanis a Bodrogköz több tsz-ében 25-30 millió forintos hozam- érték-kiesést okozó ár- és belvízkárok keletkeztek. Azt kérdezte a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisztertől, hogy a közeljövőben milyen intézkedéseket terveznek az önhibájukon kívül fizetés- képtelenné vált gazdaságok pénzügyi gondjainak megoldására. Hütter Csaba elmondta, hogy az idei ár- és belvizek miatt csak június köze­pén kapott a MÉM viszonylag végleges képet. Ezt figyelembe véve a kormány 300 millió forintot különít el, és ezt az összeget részben az ár- és belvízkárok kompenzálására, részben a hitelkamat- terhek egy részének kifizetésére, gyorsí­tott eljárással folyósítja a tsz-eknek. Az önhibájukon kívül fizetésképte­lenné vált gazdaságok gondjainak megoldásával kapcsolatban a miniszter emlékeztetett arra, hogy 1987-ben a kormány megkezdte egy rendezési program végrehajtását. Ennek kereté­ben 180 — ebből 18 Borsod megyei — termelőszövetkezetet tehermentesí­tenek adósságfelfüggesztés vagy adós­ságtörlés formájában, három éven be­lül. A következő rendezési csomagter­vet az idén hirdetik meg, s ennek alap­ján további 150 üzemen igyekeznek se­segíteni. A miniszter hozzáfűzte: Bor­sod megye mezőgazdasági üzemeit megkülönböztetett figyelemmel kísé­rik. Ezt bizonyítja az is, hogy 1989-ben 100 millió forint külön fejlesztési támo­gatást kaptak a megye gazdaságai. Hütter Csaba válaszával a képviselő egyetértett, az Országgyűlés pedig egy ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadta. Horváth László (Bács-Kiskun m., 9. vk.), a gyümölcsfelvásárlások körül ki­alakult gondok ügyében interpellált a kereskedelmi, a pénzügyi és a mezőgaz­dasági tárca vezetőihez, valamint az Országos Árhivatal elnökéhez. Kérte az érintetteket: tegyenek összehangolt intézkedéseket a bel- és a külpiacon egyaránt, hogy a termelők a termékei­ket értékesíteni tudják, s elfogadható nyereséghez juthassanak. Visszatérés a napirendhez A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ülés szünetében tartott tanácsko­zását követően, dr. Sinkovics Mátyás indítványa alapján újabb módosító javasla­tokat terjesztett a Parlament elé, így a testület ismét visszatért az elfogadott napirend szerinti munkához. A javaslatokkal Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter egyetértett. A bizottsági jelentés indítványozta: a szolgálatmegtagadásért kiszabható bünte­tés időtartama 5 év helyett 3 év legyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a módosító indítványt, hogy a törvény ne július 1-jén, hanem kihirdetése napján lépjen hatályba, egy ellenszavazattal fogadta el a tör­vényhozó testület. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyv mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. KÉPVISELŐI ÁLLÁSPONT: A föld a faluközösségé legyen! Új bizottsági tisztségviselők Ezt követően személyi kérdésekről döntöttek a képviselők. Felmentették — három ellenszavazattal és két tartózkodással — Szűrös Mátyást a külügyi bizott­ság elnöki tiszte alól, mivel őt a Ház elnökévé választották korábban. Helyére 59 ellenszavazattal és 3 tartózkodással Berecz Jánost (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.), választották a bizottság elnökévé. Biacs Pétert (Budapest, 30. vk.), egy ellenszavazattal és 8 tartózkodással a tudománypolitikai- és műszaki-fejlesztési bizottság elnökévé, Lotz Ernőt (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 12. vk ), pedig — két ellenszavazattal és két tartózkodással e bizottság titkárává választották. Az elfogadott napirendnek megfelelően interpellációk következtek. Ismét interpellációk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom