Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 F ontos döntés előtt áll Bács-Kiskun megye tanácsa. Júniusi ülésén a képviselőknek állást kell foglalniuk: ki irányítsa a testületet, ki legyen dr. Gajdócsi István nyugdíjba vonulását követően az apparátus vezetője? Az utódlásról hónapok óta viták folynak. A HNF megyei bizottsága (melynek időközben megváltozott az összetétele) áprilisban még élni kívánt jelöltállítási jogával: öt, ismert megyei vezetőt kért fel, hogy vegyen részt a megmérettetésen. Hárman — Gaborják József, dr. Gál Gyula és dr. Simon Jenő — mondott igent a megkeresésre. A megyei tanács legutóbbi ülésén azonban — finoman fogalmazva — zavarba ejtő események zajlottak. Az eszmecsere végére — amikor az elnöki szék megüresedéséről és az utódlás kérdéseiről esett szó — csaknem kiürült az ülésterem. Viszont, akik maradtak, úgy vélték: a következő választásokig Tohai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese vigye az ügyeket. A következő választásokig — feltehetően csupán néhány hónapra — ne válasszanak új testületi vezetőt. A tisztségviselők azonban — a körülményekre tekintettel — úgy látták: a kérdést az első véleménynyilvánítás után nem lehet lezárni. A témát a júniusi ülésen ismét plénum elé viszik. De mivel — a történtek láttán — dr. Simon Jenő visszalépett, ha mégis új elnököt kíván a megyetanács, Gaboiják József, a tervosztály vezetője és dr. Gál Gyula, az MSZMP megyei bizottságának titkára között dől majd el a rangos tisztség sorsa. A közvéleményt foglalkoztató kérdések közül mi is feltettünk néhányat a HNF jelöltjeinek... Ha megválasztanának... Beszélgetés a megyei tanács elnökjelöltjeivel Ne mindenben a megye döntsön — Dr. Simon Jenő visszalépett a leg­utóbbi ülésen lezajlott eseményeket lát­va! Ön nem hátrált meg. Miért? — kér­deztem Gaborják Józseftől. A tanács szuverén joga, hogy mi­ként dönt. Egy újabb véleménynyilvá­nításra a következő ülésen ismét sor kerül. Én úgy láttam: ha igent mond­tam néhány hónapja a HNF-bizottság­­nak, amíg a lehetőség megvan, marad­nom kell. Igén fontosnak tartom, hogy egy hétig se maradjon előretekintő, fe­lelős vezető nélkül Bács-Kiskun. A költségvetés központi újrafogalma­zásának idején sokat veszíthet a térség, ha képviselői megelégszenek félmegol­dásokkal. ' — A HNF, úgy tudom, ez alkalom­mal jelölt utoljára. A jövőben minden másképpen lesz. Nem gondolja, hogy túl sokat kockáztat? — Ha most kínálják ezt a megtiszte­lő lehetőséget, akkor nem lehet egy kedvezőbb alkalomra várni. — Ügy gondolom, megfogalmazta már elnöki programját. Mik a szándé­kai? — Az állam szerepének feltétlenül meg kell változnia a közeljövőben. Úgy tűnik, átértékelődnek a közép­szintű, területi irányító szervezetek. Feladatuk lesz: a legkülönfélébb inf­rastrukturális szolgáltatások színvona­las szervezése. A gazdaságban termé­szetesen a piac elsődlegességét tartom fontosnak. Úgy látom viszont, hogy egy megyei tanács sokat tehet a jövő­ben azért, hogy a térségben a verseny­­feltételek a legkedvezőbben alakulja­nak, a régió gazdálkodóinak verseny­­pozíciói javuljanak. Kiemelném a szer­vező és a közvetítő feladatokat. A la­kosság életfeltételei is javulhatnának így. Szeretném továbbá, ha megvaló­sulna és egyértelművé válna a munka­­megosztás a megyei és a helyi tanácsok között. Amiben nem kell, abban ne döntsön a megye. Az apparátus ön­megtartóztató működését szeretném előmozdítani. A döntéseknél ne a szubjektum, hanem a széles körű szak­mai véleménynyilvánítás váljon döntő­vé. Ellenzem viszont a testület és szak­­igazgatás mesterséges szembeállítását. — Mint apparátusi vezető tehát nega­tív programmal indul? .Ebben az értelemben igen. — Vagyis megválasztása esetén drasztikus létszámcsökkentés várható a hivatalnál? — Igen. De ez nem azért következik, mert én feltétlenül így akarom. Az élet, a gazdaság alakulása, a költségvetési, igazgatási kiadások nagymértékű — és helyes logikájú — csökkentése kívánja ezt. Az alkotmányozás folyamata javá­ban tart. Ennek során derül majd ki, mi lesz konkrétan a feladata a megyének. Marad-e a megyei önkormányzat, vagy csak egy megyei hivatallá szűkül a szer­vezet. Ezt nem tartanám célszerűnek még. Sok elmaradott térség van Bács- Kiskunban is. Fontos a fölzárkóztatás. Szükségesek a regionális beruházások is. — A bejelentések, panaszok nyomán vezetne-e vizsgálatot egykori vezetői, munkatársai ellen? — Lényegi kérdés a törvényesség és a nyüvánosság. Kötelességem a tiszta ügyintézés megszervezése. Mégis, sze­retném remélni, hogy olyan vizsgáló­dásra nem kényszerülök majd, ami meghaladja a politikai felelősség kérdé­sét. Úgy gondolom, nem voltak olyan természetű ügyek, amelyeket, mond­juk, a rendőrséggel közösen kellene ku­tatnunk majd. A személyeskedésnek és a vájkálódásnak egyébként nem va­gyok híve. Hibás döntése lehetett, lehet mindenkinek. De nem jó lenne, ha poli­tikai spekulációk áldozataivá esnének jeles, tehetséges vezetők, akik sokat tet­tek a megyéért. — Mi a véleménye jelölttársáról? — Dr. Gál Gyulát régóta ismerem. Osztályvezetőként dolgozott a megyé­nél, s így szinte napi kapcsolatban vol­tunk. Mindig tiszteltem határozottsá­gát, magabiztosságát, amikor kiállt az agrárérdekek védelmében. Megtisztelt, elolvashattam doktori értekezését. Gondolataink rokonságát mutatta, hogy a mezőgazdaság fejlesztésénél ő is az infrastrukturális beruházásokat tartja alapvetően fontosnak. Ebben' mindenképpen egyetértünk ... Határozottan fellépni a lakosság érdekében — A legutóbbi ülésen úgy tűnt: a me­gyei tanács egyelőre nem akarja betölte­ni dr. Gajdócsi István megüresedett szé­két. Ön nem így látta? — kérdeztem dr. Gál Gyulától A MSZMP megyei bizott­ságának titkárától. — Nem volt egyértelmű az állásfog­lalás. Ezt a kérdést, úgy tudom, majd felteszik ismét; már az egész plénum előtt. Én kötelességemnek érzem, hogy amíg ebben a kérdésben nincs határo­zott állásfoglalás, ne lépjek vissza, hi­szen a HNF bízott bennem, és a megyei tanács is elfogadta az ajánlatot. Aki a karriercsiszolgatást kedveli, az mérle­gelje a kockázatokat; én készen állok, míg a meghívás áll... — Mondana valamit a programjá­ról ... A programomat majd csak a tes­­. tület előtt akarom kifejteni. Vannak viszont már elképzeléseim, hiszen évti­zedek óta vezetőként munkálkodók. Legfontosabbnak én a pénzelosztás ha­gyományos — eddig gyakran lejáratott — módszereit változtatnám meg. Az eddigi gyakorlatot, tudom, egy mára már elavult szabályozás tette lehetővé. Lényegesnek találom, hogy a jövőben szinte kizárólag normatívák alapján le­gyenek elosztva a közpénzek; a helyi önkormányzatok szabadon döntsenek á felhasználásról. A megyei vezetők jó vagy kevésbé jó szándékainak, vagyis a szubjektív megítélésének ne legyen v I I mmmm szerepe, mert így osztogatás lesz az elosztásból. — Vagyis ön eleve elégedetlen az ed­digi gyakorlattal... — Igen. Bármennyit is dicsekedtek a megyei vezetők a rendkívül nagy fejlő­déssel, ha a többi megyével hasonlítom a mutatóinkat, megállapíthatom: a la­kás-, a közműellátás és más infrastruk­turális területen nincs nagyon dicse­­kednivalónk. A himnuszok és az ön­Hétfőn lezárják a Ceglédi úti csomópontot Terelőútvonal, módosul az autóbusz-közlekedés hittség számos kedvező lehetőségtől fosztotta meg térségünket. Nem része­sedtünk például az elmaradott térsé­geknek adott támogatásból, pedig bíz­va indulhattunk volna a versenyben. A megyei tanácsnak és a vezetőknek a jövőben határozottabban fel kell lépni a lakosság érdekében ... — A megyének nem is maradna elosz­tási joga? — Természetesen a regionális beru­házásokat nem intézheti egy helyi ta­nács. A megyei testületnek kell, mond­juk, kórház- vagy közép- és főiskolaé­pítéssel foglalkozni. Nyilt viták alap­ján, jól informált képviselők hozzák meg a döntést! A tanács kiskorúsítása még egyszer nem következhet be; ami­kor a választott képviselők csak a sza­vazógép elemei voltak, s mindenekfe­­lett a „legfőbb vezető” érdekei érvénye­sültek. Nem mindig tévesen, de nagyon sokszor döntött a presztízs. Ebben és a racionálisabb munkaszervezés kérdésé­ben radikális változásokat kezdemé­nyeznék, ha elnöknek választaná­nak ... — Hogy kezdené? — Az ügyet már megkezdte a ma­gyar kormány, amikor kidolgozta a költségvetési reformot. Véleményem szerint továbblépés a tervezés fétisének megszüntetésével érhető csak el. Ter­mészetesen nem kívánok káoszt, de az sem járható út, hogy a megyei vezetők prioritások elkülönítésével, sajátos elosztási, pályázati elvek kiokoskodá­sával, és természetesen a közösen elfo­gadott tervekre hivatkozva béklyózzák a valódi testületi munkát. Szerintem éppep a tervezés rendszere tette lehető­vé, hogy a mai gazdasági és erkölcsi szintre jutott a megyei tanács. Hogy a helyi szakigazgatás szolgálatára szerve­zett hivatal távol került a tanácsoktól; hogy különféle panamákra is sor kerül­hetett ... — Ha az ön elképzelése szerint, csu­pán normatívák szerveznék az elosztást, konzerválódna a múlt. A szegények sze­gények maradnának.... — Az első időkben lehet, hogy na­gyobb arányú lenne a differenciálódás. A szigorúbb keretgazdálkodás és egy korszerű szabályozás azonban feltehe­tően majd szorosabb érdekeltségi kör­be vonná a település gazdálkodóegysé­geit és az önkormányzatot. Vagyis egyértelművé válna a termelők és a ta­nácsok egymásrautaltsága, a közös ér­dekrendszer. Ez mozgósítana a szuny­­nyadó energiákat. így a gyengébbek is megtalálhatnák a fejlődéshez szükséges erőforrásokat. — Nem tart attól, hogy mint mező­gazdász elfogult lesz, nem tud igazán az egészre figyelni? — Régóta dolgozom különféle poli­tikai területeken. Baján járási első tit­kárként már általános feladatokkal foglalkozhattam, de később is alkal­mam volt figyelni, a rész alapján, az egészre is. De egyébként is az a vélemé­nyem, hogy a demokráciával sem ellen­kezik az, hogy egy tipikusan mezőgaz­dasági megyében, a népesség többségé­nek munkát, megélhetést kínáló ágazat szakembere az apparátus és a testület irányítója. Én mindig is büszke voltam a múltamra, hogy faluról indultam, pa­rasztcsaládban nőttem fel, és a fizikai munka mindmáig része az életemnek. Téves döntéseket mindenki hozhat, én is. De én nem feltétlenül azt találom a kultúra fő szakértőjének, mecénásá­nak, aki, mondjuk, egy gyakorta kon­gó falusi intézménynek, közpénzen, másfél milliós hangversenyzongorát vásárol, de onnét, mondjuk, nem lehfet este telefonálni, vagy éppen ott össze­dől az iskola. — Hogy fogadná a panaszosok beje­lentéseit, ha éppen elődeit céloznák meg a kritikák? — Minden konkrét fölvetést azon­nal, halogatás és ködösítés nélkül, a nyilvánosság előtt kivizsgáltatnék. Sőt, mivel tudom, hogy a közvéleményt foglalkoztatják egyes vezetők eddig ti­tokban tartott ügyei, magam kezdemé­nyeznék egy általános, tisztázó vizsgá­latot. Legfőképpen persze a pénzelosz­tási és a döntési mechanizmust változ­tatnám meg, hogy ne is eshessek kísér­tésbe. A fejlődéshez alapvetően fontos bizalmat, szerintem, csak a múlttal va­ló bátor szembenézéssel és igazi de­mokráciával lehet visszaszerezni. — Az ön jelölttársa Gaborják József. Ismeri? — Természetesen, hisz együtt dol­goztunk évekig. Nem tagadom, számos vitánk is volt, természetesen csak szak­mai kérdésekben. Jól felkészült köz­gazdásznak tartom. Farkas P. József Az előzetes egyeztetések után, végre döntés született a kecskeméti Ceglédi út, Kaszap utca, Bethlen körút csomó­pont ügyében. Ez év április 14-én — mint arról hírt adtunk — megkezdőd­tek az útburkolaton kívül a postai al­építményi munkálatok. A csapadék- és szennyvízcsatorna építését az Észak- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, az útépítést és a jelzőlámpa-telepítést több alvállalkozó^ bevonásával a Kecs­keméti Közúti Építő Vállalat végzi. A tájékoztatás szerint az átépítéshez, á csomópont kialakításához szükséges engedélyek már rendelkezésre állnak, s megkezdődhet a munka. Június 12-én, hétfőn, délelőtt 10 óra­kor a csomópontot lezárják és á forgal­mat elterelik. A forgalomterelés után megkezdődhet a csomópont kiszélesí­tése, s emiatt 24 fa kitermelése. Az út­burkolat bontása után a csatornák, a közművek beépítése, majd útépítés és a jelzőlámpa-telepítés következik. A je­lenlegi ismereteink szerint a csomópont átépítésének befejezése novemberben várható. A közúti járműforgalmat a követke­ző útvonalra terelik: 44-es számú út mindkét forgalmi irányban: Budai kapu —Széchenyi körút—Szalvai Mihály körút—Lenin körút—Kossuth körút —Erzsébet körút—Kuruc tér—Róbert Károly körút—Mindszenti út—Felsza­badulás útja-—Mészöly Gyula utca. Cegléd—Nagykőrös felé mindkét for­galmi irányba: Mátyás király körút— Szolnoki út—békéscsabai út—Mészöly Gyula utca, s innen azonos a 44-es szá­mú főút nyomvonalával. Az útzár ideje alatt a mentők, a tűzoltók a lezárt terü­letet megközelíthetik. A megkülönböz­tetett gépjárművek átengedésére azon­ban nem lesz lehetőség. A 441. sz. főút—Mátyás király krt. csomópontban a forgalmi rend (el­sőbbség) megváltozik, a Cegléd felőli ág—Mátyás király krt. irány kanyaro­dó főútvonallá lesz kijelölve. A forgalom terelése miatt megválto­zik a helyi és távolsági autóbuszjáratok ’útvonala, már reggel 8 órától. Helyi közlekedés: 8-as: Rákóczi út—Kuruc körút—aluljáró—Kandó Kálmán utca —Hunyadi tér—Liszt Ferenc utca— Ceglédi út és vissza. 18-as: Rákóczi út —Kuruc körút—aluljáró—Kandó Kálmán utca—Hunyadi tér—Liszt Fe-KECSKEMET renc utca—Czollner köz és vissza. 38- as: Rákóczi út—Kuruc körút—aluljá­ró—Kandó Kálmán utca—Hunyadi tér—Liszt Ferenc utca—Czollner köz, továbbiakban változatlan. 21/1-es: Bethlen körút—Rákóczi út—Kiskörút —Jókai utca—E5-ös út—Akadémia körút, a továbbiakban változatlan. 21/ 2-es: Akadémia körút—(előtte válto­zatlan)—ES-ös út—Jókai utca—Kis­körút—Rákóczi út—Bethlen körút. 23-as: Bethlen körút—Kuruc kőrút­­aluljáró—Kandó Kálmán utca—Hu­­jiyadi tér—Liszt Ferenc utca—Ceglédi út és vissza. 24-es: Akadémiai körút, (előtte változatlan) E5-ös út—JókaÍiHtTi ca—Kiskörút—Bem utca—Szolnoki út és vissza. Helyközi, távolsági járatok: A Nagy­kőrös irányába közlekedő helyközi, tá-. volsági járatok a Bethlen körút—Ku­ruc körút—aluljáró—Kandó Kálmán utca—Hunyadi tér—Liszt Ferenc utca —Ceglédi út terelőúton közlekednek oda-vissza, és azok a járatok, amelyek­nek a Barnevál előtt megállójuk van, a terelőút időtartama alatt a Liszt Ferenc utcában, a Ceglédi úti kereszteződés előtt állnak meg. A Lajosmizse—La­­dánybene irányába közlekedő helykö­zi, távolsági járatok: Bethlen körút-9 Rákóczi út—Kiskörút—Jókai utca— E5-ÖS úton közlekednek mindkét irányban, s azok a járatok, amelyek a Budai kapunál lévő megállóban állnak meg, ideiglenes jelleggel a 10-es számú helyi járat megállójában lesz a megállá­sa. " Az építők és a Volán a kényelmetlen­ségért kérik az olvasók, az utazók szi­ves türelmét és megértését! G. G. Adókedvezmény közműfejlesztésre A Minisztertanács korábbi döntése nyomán szélesedett azoknak a köre, akik adókedvezményben részesülnek, ha részt vettek közműfejlesztésben. Eddig ugyanis a nem tanácsi, illetve nem társulati formában történt köz­műfejlesztés esetén az érintettek hozzá­járulásuk után nem kaptak személyi­­jövedelemadó-kedvezményt. A Mi­nisztertanács módosította az ide vonat­kozó jogszabályt, s így a kedvezménye­zettek köre bővült. A módosítás vissza­menőleges hatályú, január 1-jétől van érvényben. így mindazok a magánsze­mélyek, akik 1988-ban közműfejleszté­si hozzájárulást fizettek, de azt — illet­ve a befizetett összeg 30 százalékát — az adójukból nem tudták levonni, utó­lag helyesbíthetik a múlt évre megálla­pított személyi jövedelemadójuk össze­gét. A helyesbítés önellenőrzéssel tör­ténhet, aminek módszeréről a helyi ta­nácsok tájékoztatják az érdekelteket. A helyesbítés lényege: a már kiszabott adókból le kell vonni azt az összeget, amely adókedvezményként igénybe ve­hető. A különbözet lesz a helyesbített adó összege. Ezeket az adatokat a la­kóhely szerint illetékes adófelügyelő­séggel levélben kell közölni, s az adóha­tóság a visszaigényelt pénzt 30 napon belül átutalja. A levélben egyébként közölni kell a magánszemély nevét, la­kóhelyet, személyi számát, s ha van, akkor az adószámát is, A Pénzügyminisztériumban elmond­ták, hogy ez a jogszabályi módosítás sem elegendő a kommunális beruházások teljes mértékű támogatásához. Ugyanis akik nem fizetnek személyi jövedelem­­adót, azok kiesnek a kedvezményezet­tek köréből. Ez elsősorban az alacsony .jövedelműeket, a nyugdíjasokat érinti, akik amúgy is meglehetősen szűkös anyagi körülmények között élnek. Az ő helyzetük javítására, közműfejlesztés­ben történő részvételük anyagi támoga­tására a kormány júniusban terjeszti el­képzelését az Országgyűlés elé. Eddig kétféle javaslat fogalmazódott meg. Mindkettő alapelve, hogy a költségvetés kiadásai nem növekedhetnek. Az egyik javaslat szerint a személyijövedelema­­dó-rendszerből származó kedvezményt teljes egészében megszüntetnék. Ehe­lyett központi alapból normatív módon támogatnák a közműfejlesztésben részt vevőket. Amásik megoldás szerintcsök­­kentenék a kedvezmény mértékét, de a kisebb támogatást, negatív adó formá­jában, az adót nem fizetők is megkap­nák. A változtatásra legkorábban a jövő esztendőben kerülhet sor. (MTI) Álmodozás Fiam figyeli a rádiót, hallja, amint bemondják a lottó­számokat. — De jó lenne, ha mi is nyernénk! — sóhajt, -lg Mennyi mindent vehetnénk. Nagylelkűen rám gondol először, ugyanis ezzel kezdi a kívánságlistát: — Vehetnénk neked egy autót. ■ — Nincs garázsunk — vágom rá rögtön. ■— Ez is gond? — kérdez vissza. — Majd csináltatunk. Futja a pénzből, nem igaz? Bólintok, majd azt tanácsolom, kezdjük az elején a tervezgetést. 7 llffiSzerintem W javaslom —, először csináltassuk meg az ablakokat, szereltessünk fel redőnyöket, hogy ne süvít­sen be télen a szél. Fiam ebben az esetben ‘nagyvonalúbb. — Inkább vegyünk egy házat — mondja. — Nem, nem — tiltakozom —, fizessük ki azt, amiben lakunk. Beleegyezik, habár nem tartja ésszerű megoldásnak. Morogva meg is jegyzi: — Még kerítésünk sincs. Megvigasztalom, hogy a nyereményből az is lesz, meg terasz, sőt, ha ragaszkodik hozzá, még erkély is, igaz, egyszintes a házunk. Ettől fellelkesül. — Ugye — folytatja —, egy BMX-kerékpárt is ve­szünk! Nincs kifogásom ellene. Látom, fiam megbízható part­ner a költekezésben. — És mit szólsz egy videóhoz ? Egy nap tízszer megnéz­hetném a Tom és Jerryt! — Várj — csillapítom —, előbb egy rendes televízió kellene. — Utazhatnánk is — hangzik az újabb javaslat. Ebben egyetértünk, már csak abban kell közös nevezőre jutnunk, hová. Várom, hogy a fiam például egy Amazonas­­vidéki utazást választ, vagy mondjuk egy kiruccanást a Holdra, de nem: prózaibbak a vágyai. — Menjünk a tengerhez — tanácsolja. Most már csak abban kell döntenünk, melyikhez. Megvitatását későbbre halászijuk, annál is inkább, mert fiam hirtelen elbizonyta­lanodik: — Az összes pénzünket elverjük. Nem kellene egy kicsit spórolnunk? — Minek — nyugtatom meg —, úgyis romlik a pénz. Ezt nem egészen érti, miután azonban elmagyarázom, hogy a pénz nem úgy romlik, mint a befőtt, arra az egysé­­, ges álláspontra jutunk: az egész nyereményünket — hisz' pár millió csupán — elköltjük. í-íp Tudod, csak az a baj — mondom végül —, nem is lottózunk. — De még nagyobb baj — állapítja meg a fiam —, hogy a napközidijat a szünetre még mindig nem fizetted be. — benke —1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom