Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 13. Gorbacsov Bonnban |Folytatás az 1. oldalról) Mihail Gorbacsov a nyugatnémet te­levíziónak adott hétfő délutáni rövid nyilatkozatában kijelentette, hogy a legjobb érzésekkel érkezett az NSZK- vba és mindent meg kíván tenni látoga­tása alatt annak érdekében, hogy előre­lendítse a kapcsolatokat és a jövőbeli együttműködést a két ország között. Emlékeztetett arra, hogy pártvezető­ként és államfőként valóban első Ízben jár az NSZK-ban, de 1975-ben már megfordult itt a Német Kommunista Párt (DKP) meghívásának eleget téve. A Szovjetunió hétfőn humanitárius indíttatásból átadott az NSZK Vörös­­keresztjének egy olyan listát, amely szovjet hadifogságban meghalt 1500II. világháborús német hadifogoly nevét tartalmazza. A Vöröskereszt ezt az első ilyen jellegű szovjet intézkedést a meg­békélés gesztusaként üdvözölte. 'A bonni szovjet nagykövetségen ha­sonlóképpen arról tájékoztatták a né­met katonasírok gondozására alakult szövetséget, hogy lehetővé teszik négy szovjetunióbeli német katonai temető meglátogatását a hozzátartozók szá­mára. Helmuth Kohl szövetségi kancellár és Mihail Gorbacsov hétfőn megtartott első négyszemközti megbeszélésüket Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő épitő szelleműnek és barátinajr nevezte. Geraszimov az esti órákban NEMZETKÖZI ViSSZHANC Mit ígér a pártközi megállapodás? PÁRIZS Hétfőn a francia sajtó minden számottevő lapja beszámolt az MSZMP és az Ellenzéki Kerékasz­tal közötti megállapodásról, amely szerint kedden háromoldalú tár­gyalásokat kezdenek. „Szélesedik a párbeszéd Ma­gyarországon” — írta cikke fölé a Libération. „Első megállapodás az ellenzékkel” — írta a Le Quotidien de Paris. Mindkét lap a francia hírügynökség jelentését közölte. Az International Herald Tribune című amerikai lap Karacs Imre tu­dósítását közölte Budapestről. Megszólaltatta Tölgyessy Pétert, az Ellenzéki Kerekasztal szóvivő­jét, aki szerint a mostani megálla­podás „nagy győzelem a demokrá­ciához vezető úton.' Erre vártunk negyven éve. A megállapodás re­ményt nyújt arra, hogy az ország kilép a mostani zsákutcából és sza­bad választások felé tart.” Maga a tudósító úgy értékelte a fejlemé­nyeket, hogy „Magyarországon is hasonló folyamat kezdődött, mint Lengyelországban, ahol a KP és az ellenzéki Szolidaritás kialkudta a változások átfogó programját, be­leértve a választások feltételeit. Mindkét ország vezetői abban re­ménykednek, hogy sikerül evolúci­ós módon eltávolodniuk a kom­munista rendszertől, elkerülve a Kelet-Európát időnként megrázó zűrzavart.” Magát a megállapo­dást úgy értékelte az amerikai lap, hogy a harmadik fél részvételének elfogadása a párt sikere, mert azok a szervezetek, amelyek azon az ol­dalon ülnek majd, a párt stratégiai szövetségesei, de közben az ellen­zék is fontos nyereségeket köny­velhet el a tárgyalások témáit ille­tően. li meg a zsákutcából való kijutás esélyeit. Idézi Tölgyessy Péternek, az Ellenzéki Kerekasztal szóvivő­jének azt a kijelentését, hogy ez a megállapodás „nagy győzelem a demokráciához vezető úton”. A laptudósító úgy véli, hogy két drámai hatású külső esemény is erősen közrejátszott a kompro­misszumos kiegyezésben. Ezt írja: „a kínai és a lengyelországi esemé­nyek nyilvánvalóan befolyásolták a megállapodás létrejöttét, amit három hónapig tartó kicsinyes al­kudozás előzött meg a tárgyaló­­asztal formájáról, a meghívandó csoportokról és a napirendről”. ÜB0'J„<A ihä^är ellenzék beleegyezik ÍISfro?gyá!Mábkba” című budapesti jelentésében a The Guardian tudó­sítója úgy véli, hogy á lengyel Szo­lidaritás választási sikere ösztö­nözte a magyar ellenzéket, hogy az általa követelt kétoldalú párbeszéd helyett végül is elfogadja a társa­dalmi szervezetek képviselőinek részvételével folytatandó háromol­dalú tárgyalások gondolatát. Egyes brit laptudósítók szerint a három oldal egyenrangú részvétele és vétójoga gondokat okozhat a tárgyalások menetében. Kivált­képpen erősen firtatják a „C cso­portban” helyet foglaló Münnich Ferenc Társaság szerepét. A The Times „szélsőségesnek” minősíti ezt a szervezetet, amely—mint írja —„a marxista értékrendhez való visszatérést követeli és ellenzi a többpártrendszert”. A The Daily Telegraph „keményvonalú kom­munistának”, a The Guardian pe­dig egyenesen „reakciósnak” neve­zi a Münnich Ferenc Társaságot, amely szerintük „megtorpedózhat­ja” a tárgyalásokat. Intézkedések a zavaró hatások csökkentéséért (Folytatás az 1. oldalról) Tohai László felvetette, hogy az is­mertetett rendelkezések vonatkoznak-e a szovjet helikopter-alakulatokra? — Ez a rendelkezés minden magyar és szovjet repülőalakulatra, helikopter­bázisra egyaránt vonatkozik, ettől sen­ki sem térhet el, ezért arra kéijük a megye vezetőit, ha mást tapasztalnak, azt jelezzék. A katonai és a polgári repülés is világszerte hasonló gondok­kal küzd, s ezt csak kompromisszu­mokkal tudjuk rendezni. — A megyében igen jó kajszibarack­­termésre van kilátás — mondta Tohai László — van-e lehetőség katonai szál­lító repülőgépek igénybevételére, illet­ve, gondolva a világkiállításra, időn­ként tudna-e fogadni a kecskeméti ka­tonai repülőtér polgári légváratokat? — Sosem zárkóztunk el a repülőgé­pek polgári célokra történő igénybevé­telétől. Jelen pillanatban is érvényes szerződésünk van a Maléwel, szállító­gépeink naposcsibét szállítanak a Szov­jetunióba. Javaslatom, hogy keressék meg a Malévet és az Aeroflot kirendelt­ségét, velük egyezzenek meg. Csupán annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy a mi szállító repülőgépeink rövid hatótávolságúak és nem túlságosan terhelhetők. Ami a polgári répülőturiz­­must illeti, erről már tárgyaltunk a köz­lekedésben illetékes minisztérium kép­viselőivel, de ezt csak vállalközási ala­pon lehet megoldani. Van már egy ilyen, amelynek tagja a Malév, a Mező­­gazdasági Növényvédő Szolgálat és az MHSZ. Sajnos, erre nincs fizetőképes kereslet. A Malév utasszállító repülő­gépei — bárhonnan érkezzenek — idő­szakonkénti leszállásának nincs elvi akadálya, sőt engedélyezzük számukra a berepülést is, de, véleményem szerint, erről később kell megegyezni. Gémes Gábor A lapok, a folyóiratok eközben egyre-másra közölnek nagy körké­peket is a szocialista világ újabb megrázkódtatásairól. E körképek a Szovjetunióban, Kínában, Len­gyelországban, Magyarországon . és másutt zajló fejleményeket ismét a kommunizmus általános alko­nyával és a rendszerből való kitö­rési kísérletekként igyekeznek ma­gyarázni. LONDON „Történelmi áttörésnek” minő­sítette hétfőn a The Independent az MSZMP és az ellenzéki pártok között létrejött megállapodást a tárgyalások megkezdésére a több­pártrendszerű demokráciára való áttérés módozatairól és ütemezésé­ről. A lap budapesti tudósítója ki­emeli: a kedden kezdődő tárgyalá­sok fontosságát tanúsítja, hogy az MSZMP-küldöttség élén Grósz Károly főtitkár váltja fel Fejti Györgyöt az előkészítő megbeszé­lések befejeztével. A The Independent rámutat, hogy az ellenzék is bizakodóan íté-Valuta (Bankjegy és csekk) árfolyamok 1989. június 12., hétfő Érvényben: 1989. június 13-áíól 19-éig: Pénznem vétóH eladási árf. 100 egys. Ft-ban Angol font 9399,04 9980,42 Ausztrál dollár 4541,78 4822,72 Belga frank 144,28 . 153,20 Dán. korona 776,91 824,97 Finn márka 1357,91 1441/91 Francia frank 892,07 ; 947,25 Görög drachma a/b 35,23 37,41 Holland forint 2683,68 2849,68 ír font 8081,05 8580,91 Japán yen (1000) i 411,77 43735 Kanadai dollár 5108,70 5424,70 Kuvaiti dinár 20566,50 21838,66 Norvég korona 837,75 889,57 NSZK-márka 3023,24 3210,24 Olasz líra (1000) 41,83 44,41 Osztrák schilling Ic, 429,43 455,99 Portugál esendő . 36,38 38,64 Spanyol peseta 47,05 49,96 Svájd frank 3478,80 3693,98 Svéd korona 900,57 95637 USA-dollár 6143,21 652331 ECU (Közös Piac) 6273,71 6661,77 Jugoszláv dinárcsekk (1000)/ b 4,13 a) Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: lööö-es b) Bankközi és vállalati elszámolásoknál Leomlik a politikai fal Magyarország és az emigráció között Megalakult a Nemzetiségi Kollégium Nemzetiségkutató Intézet, illetve Nemzetiségi Minisztérium felállítására is hangzott el javaslat hétfőn a parlamentben a Nemzetiségi Kollégium alakuló ülésén. Pozsgay Imre államminiszter, a testület elnöke elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek és a határain­kon kívül élő magyarság helyzetének figyelemmel kísérésére és a velük való kapcso­lattartás meghatározására döntött nemrég a kollégium létrehozásáról. Hangsúlyozta, hogy nem döntéshozó, hanem tanácsadó testületről van szó. Ezt a feladatot a legnagyobb nyilvánosság előtt kívánják folytatni. Mint mondta, csakis akkor végezhetik eredményesen munkájukat, ha módszeresen felkészülnek az előt­tük álló feladatokra. Ezért Pozsgay Imre olyan titkárság felállítására tett javaslatot, amely reprezentálná, hogy a kormány magas szinten kívánja képviselni a nemzetisé­gek ügyet. Sürgető feladatnak nevezte a kollégium munkatervének, ügyrendjének elkészítését és azt, hogy néhány fontos törvény előkészítésében véleményt alkosson a testület. Ilyen például a nemzetiségi, a be- és kivándorlásról szóló törvény, vala­mint a menekültügyi probléma. Az államminiszter rámutatott, hogy a hazánkban élő nemzeti kisebbségek életé­ben is úi helyzetet jelent majd az alkotmányos jogállam megteremtése. A kollégium elnöke a határainkon kívül élő több milliós magyarságot két nagy csoportra osztotta. Az egyikbe azok tartoznak, akik a XX. századi békekötések nyomán akaratukon kívül kerültek a határainkon kívülre. A velük kapcsolatos kollégiumi állásfoglalásokat csak az emberi jogok alapján szabad megfogalmazni, anélkül, hogy beleavatkoznának más országok politikai viszonyaiba. _ Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy azok az országok, amelyek aláírták a helsinki záróokmányt, ünnepélyesen deklarálták, hogy az emberi jogok érvényesülésének igé­nyét nem tekintik a belügyekbe valkó beavatkozásnak. A másik nagy csoporttal, a szórványmagyarsággal kapcsolatban kifejtette, hogy többnyire olyan emberek közös­ségéről van szó, akikmaguk vagy akiknek elődeik döntöttek tartózkodási helyükről. Utalt arra, hogy leomléban vannak a politikai válaszfalak, ezért egyre inkább anakro­nizmus politikai emigrációról beszélni. Szólt arról is, hogy ajövőben nem lehet bűncse­lekménynek vagy szabálysértésnek minősíteni az ország elhagyását. Rámutatott: meg kell adni az állampolgároknak azt a jogot, hogy maguk döntsenek arról, hol akarnak élni. A mozgásszabadságot nem szabad szabályokkal korlátozni, olyan hazát kell megteremteni, amelyben érdemes élni — hangoztatta Pozsgay Imre. A vitában elhangzott, hogy ki kell alakítani hazánk nemzetiségi politikáját, s most már tenni js kell a nemzetiségekért, mert eddig a gyakorlatban e célokból nem sok valósult meg. Jakab Róbertné, a magyarországi szlovákok nevében nemzetiségku­tató intézet felállítását javasolta. Ehhez csatlakozott Bodor Pál újságíró, kiegészítve az indítványt azzal, hogy nemzetközi tudományos kutatóközpontot kellene létre­hozni. Ebben elsők lehetnénk Európában. Mint mondta, amíg nincs kutatóintézet, addig minden jószándék'ellenére továbbra is csak a rögtönzések meglehetősen ered­ménytelen útját járjuk. Komlós Attila református lelkész a szórványmagyarsággal kapcsolatban sürgette annak a bizonytalanságnak a felszámolását, amely sok, hazá­jától távol lévő magyar emberben meg mindig él. Pomogáts Béla irodalojntörténész sürgette a magyar—román kettős állampolgárság megszüntetésére vonatkozó egyezmény felmondását. Többen is szóltak arról, hogy a Magyarországon élő cigá­nyok felemelkedésére a testület dolgozzon ki komplex programot. Vita-összefoglalóiában Pozsgay Imre a nemzetiségi minisztérium felállítására nem sok reményt adott; mint mondta, most az a tendencia érvényesül, hogy minél kevesebb csúcsszerv legyen a hatalmi apparátusban. Egyetértett, s támogatta viszont a nemzetiségkutató intézet felállítását. Hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy a magyarsággal a határainkon túl hogyan bánnak, nekünk gondoskodnunk kell a nemzetiségek kollektív jogairól, ebben nem lehet kompenzációs politikát folytatni. Elismerte, hogy a szórványmagyarság körében bizalmatlanság tapasz­talható a Magyarországon történtekkel kapcsolatban, vannak ugyanis, akik azt gondolják, hogy az ő zsebükre kacsingat a magyar kormány. Mint mondta, az anyagi támogatás valóban jól jönne, de elsősorban nem erről van szó, hanem arról, hogy végre leomlik a politikai fal Magyarország és az emigráció között. Pozsgay. Imre, szerint megérett a helyzet arra, hogy a magyar—román kettős állampolgárság megszüntetéséről szóló egyezményt felmondjuk. Rámutatott, ez­zel nem'a két ország viszonyának akarunk ártani, hanem az ott élő magyarokon segíteni. A jelenlegi egyezmény egyébként Románia számára sem előnyös — mondta befejezésül. (MTI) NYILATKOZAT .; A közelmúlt napok kínai, pekingi eseményei aggodalommal és félelemmel töltenek el valamennyiünket. Különösen megrázónak és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy szocialista országban, mely a humánum társadalma kellene legyen, politikai megnyilatkozásaik miatt békés embereket, köztük fiatalo­kat, gyermekeket ölnek meg. Ez nem lehet csak egyetlen ország belögye — ‘ez az emberiség elleni bűntett. A kínai tragédia üzenet és figyelmeztetés a világ népeinek és politiku­sainak: az erőszaknak és minden megnyilvánulásának el kell tűnnie a politi­kai élethői. Csak a következetes és radikális — elválaszthatatlanul összekö­tött — politikai és gazdasági reformok adhatnak esélyt egy magát szocialis­tának valló rendszer számára saját népe és a világ előtti legitimitáshoz. Üdvözöljük az MSZMP vezetése, a kormány, több MSZMP- és más politikai, társadalmi szervezet gyors, konkrét reagálását, tiltakozását, me­lyekkel azonosulunk! Felhívjuk az MSZMP Központi Bizottságát és parlamentünket is: ítélje el és határolja el magát a kínai párt- és állami vezetés erőszakos intézkedései­től. Az országokon belüli legsúlyosabb konfliktusokat is csak tárgyalásod útján lehet és kell rendezni! Csatlakozzunk a világméretű szolidaritáshoz! MSZMP Kecskeméti Reformkőre Gyönge forgalom (Folytatás a 1. oldalról) Nem volt tehát ünnepi hangulat a most hatvanadik alkalommal megren­dezett könyvhéten. Legalábbis amerre jártam, azt tapasztaltam, hogy alig-alig tértek oda a vevők a sátrakhoz. Ha pedig odasétáltak, nem biztos, hogy vásároltak is. Kecskemét főterén egy­két sátor állt, a hét közepére azok kö­zül is felszedték sátorfájukat néhányan. Hogyan is lehetett volna varázsa az ünnepnek?! Arról nem beszélve, hogy az ünnepi könyvhét nem csak egy nap­ból áll! A megyeszékhelyen lehet, hogy így vélték, mert szinte csak az első nap­ra szerveztek programokat, dedikálá­sokat. Pedig a hét többi napján is örömmel láttunk volna írókat, költő­ket, előadóművészeket az amúgy üre­sen tátongó téren. Mindezek hiányá­ban magam is kénytelen voltam a fővá­rosba utazni, hogy egy-két friss kiad­ványt dedikáltassak. Nem hiszem, hogy Kecskemétre nem jött volna el szívesen Konrád György (jött volna, mert megkérdeztem tőle!) vagy Kolozs­vári Grandpierré Emil, esetleg Temesi Ferenc. Az is érthetetlen — és itt már nem kecskeméti tapasztalatokról szólok —, hogy miért nem lehet gyötrehnes könyvkiadásunknak végre sarkára áll­nia, ha egy ünnepi hétről van szó. Mi­ért késnek még mindig a kiadványok? Miért nem lehet elegendő példány­számban kiadni egyes műveket? Ezek minden évben feltehető kérdések, jó lenne már végre, ha valaki meg is hall­gatná a Tiborcokat! Az árakról nem szólok, minek, tudjuk, hogy nem olcsó mulatság manapság az olvasás. Aki minden ünnepi könyvet meg kívánt vá­sárolni, több mint hatezer forintot fi­zethetett! Nézzük, mi volt a helyzet az üzletek­ben. A kecskeméti könyváruházban (no, hol van?, hát a Széchenyiváros szélén!) 375 ezer forintot forgalmaztak az el­múlt héten. Azt mondják, gyöngébb volt az érdeklődés a tavalyihoz képest. A főtéren egy sátrat állítottak, ott 104 ezer forinthoz jutottak az eladók. Sze­rintük nem volt igazi sláger az idén. Az antológiák mind elfogytak, maradt még Moldovából, Temesiből, Lengyel Józsefből és öt kötetet egyáltalán nem kaptak meg. Kiskunhalason sem volt különös ér­deklődés az ünnepi könyvhéten. Két pavilonja volt a Kossuth utcai köny­vesboltnak, összesen 120 ezer forintot hagytak ott a vevők a sátraknál. Falu­­dy györgy művét keresték a legtöbben, de hiába, mert Halasra nem érkezett egy darab sem. Talán majd a héten. Moldova viszont bőségesen volt (700- 800 darab), de nem kellett. (Megma­radt több mint a fele!) Halason nem lehetett erezni, hogy a könyv ünnepe zajlott a múlt héten. A dolog pikantéri­ája pedig az, hogy a könyvesbolt for­galmának jelentősebb részét nem az ünnepi kiadványok jelentették, hanem a korábban megjelent kötetek. A kiskunfélegyházi főutcán találha­tó könyvesbolt vezetője próbál kitérni a válaszadástól: semmi különöset nem tud nyilatkozni, alig történt valami ná­luk a napokban. Érthető, hogy nem szívesen beszél a vezető, hiszen nem ehhez szoktak ők sem a könyv ünne­pén. A félegyházi üzletben az első na­pon ötvenötezer forint gyűlt a kasszá­ba, ezután már csak 23-26 ezer. Még ez is szép! Tudni kell azonban, hogy so­kan ballagásra vásároltak ajándékba könyveket, a törzsvevők kértek csak az újdonságokat. Azt állítják, nem volt sikerkönyv az idén. Érthetetlen módon bizonyos könyvekből csak öt példányt kaptak, tíz'kiadvány pedig egyáltalán nem jutott el hozzájuk. Szinte mind­egyik, időben megjelent és Félegyházá­ra került műből van még. Mit lehet a fentiekhez hozzátenni? Igaz szívvel szurkolunk azért, hogy jö­vőre derűsebb képet vázolhassunk fel az ünnepi könyvhétről. Sokan ezt akarjuk! B.T. RÁDIÓJEGYZET Holocaust Nemeskürty István 1972-ben megje­lent, nagy vihart kavart könyve után, amelyben — Requiem egy. hadseregért címmel — a Don mentén elpusztult 2. magyar hadsereg katonáit emelte ki a feledés bugyraiból, most egy másik, ugyancsak felkavaró, kemény szembe­nézést kívánó, mérhetetlen fájdalmat okozó és szégyenletes eseménysorozat került reflektorfénybe. A „Magyar ho­locaust" a címe és a témája a nemrég nálunk is megjelent könyvnek. A zsidóság teljes kiirtására törekvő akciók nemzetközileg elfogadott kifeje­zése a „holokauszt” — már magyaro­san is írva a görög eredetű szót —, amely Magyarországon mintegy hat­százezer embernek a hitleri lágerekbe való elhurcolását és megsemmisítését jelentette. A szerző, az Erdélyből el­származott és magyarul még mindig jól beszélő, Randolph L. Braham profesz­­szof, akivel Baló György készített inter­jút a rádióban, kétszer egyórás adás keretében. A dialógusokból, dokumen­tumokból és irodalmi részletekből álló műsort László György állította össze. A 67 éves professzor nem akart ítél­kezni, csak a tényeket felkutatni, meg­világítani és — mintegy mementóként, tanulságként — a ma élők elé tárai. Nem keverte össze a bűnösöket a vétle­nekkel, s olykor mintha még mentséget is keresett volna az egykori kortársak jobbik fele számára. Pedig szinte egész családja odaveszett. Bibó István írta még 1948-ban megje­lent tanulmányában:” ... a burkokat, melyeket szenvedésből, sérelmekből, rossz lelkiismeretből maguk köré von­nak az emberek, csak a teljes igazság erejével lehet valamennyire is áttörni." Reméljük, hogy segítséget nyújtott eh­hez a kétórás rádióműsor is. Hét szűk évtized Szerencsés ötlet volt a déli harangszó előtti adás gondűző és búfelejtő negyedórájaként folytatásokban köz­readni egy-egy epizódot Tatay Sándor Hét szűk évtized című önéletrajzi regé­nyéből. Manapság, amikor a napi hí­rektől már inkább összeszorul az em­ber gyomra, valóságos felüdülés hall­gatni a „tősgyökeres” dunántúli író kedves, finom humorral, öniróniával átszőtt történeteit. A Simeon család, a megfilmesített Ház a sziklák alatt, a Puskák és galambok, a Lyuk a tetőn és még huszonvalahány prózai kötet író­ja, a hányatott sorsú, de töretlen opti­mizmussal megáldott ember nem sokat törődik az irodalmi divatokkal. Azt ír­ja, amit a szíve diktál. Reméljük, hogy még ezután is sokáig. Ki hinné, hogy május 6-án már elmúlt 79 éves! Végtisztesség A rádióban és a televízióban is pén­teken délelőtt Nagy Imre és sorstársai­nak búcsúztatásáról, temetéséről adnak közvetítést. Nem a Rádió és Televízió Újság feladata, most mégis mondhat­juk, hogy hézagpótló szerepet vállalt a lap azzal, hogy egyoldalas ismertetést közöl Nagy -Imre életútjáról. Hiszen még csak éppen elkezdődött a tudomá­nyos, a jogi és politikai rehabilitáció, és a széles közvélemény — teljes életrajzi monográfia híján — nagyon keveset tud a hallgatással övezett államférfi tel­jes munkásságáról, s a mártírómságot szenvedett társai életéről.' A politikus gondolatvilágát pásztáz­ta át a héten, hétfőn a Kossuth rádió­ban „Ha van élte még egy ...” címmel elhangzott összeállítás. Szerdán este pedig Gimes Miklósra, a Nagy Imre­­per harmadrendű vádlottjára emléke­zik felesége és fia. Bizonyára tényfeltáró jellegű lesz az a beszélgetés is, amely a péntek esti, Bagoly című adásban hangzik el Méray Tiborral, a „Nagy Imre élete és halála" című könyv szerzőjével. f p plans Klein szövetségi miniszterrel, a /bonni kabinet szóvivőjével közösen is­­/mertette a tárgyalások tartalmát. ' Helmuth Kohl hétfő este a bonni Vigadóban díszvacsorán látta vendégül Mihail Gorbacsovot és kíséretét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom