Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-02 / 128. (129.) szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás az ország területén ma estig: A Dunán­túlon túlnyomóan borait, gyakran esős idő lesz. Máshol az időnként erősen megnövekvő felhőzet mellett kevés napsü­tés, sokfelé zápor, zivatar várható. Mérsékelt, napközben több helyen élénk délkeleti, déli szél, a zivatarokban szélerősödés. A legmagasabb nappali hőmérséklet a Dunántúlon 18, másutt 24 fok körül lesz. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NAPILAPJA JJ H, ^ xliv. évf. 128. szám Ara: 4,30 Ft 1989. június 2., péntek Megalakult a megyei agrár reformkor Bajára, a tsz-szövetség székházába tegnapra hívták a megyei szövetkeze­tek, állami gazdaságok, az agrárága­zathoz tartozó vállalatok, valamint a magánszférát összefogó egyesületek képviselőit, hogy a refofmmal, a politi­zálással összefüggésben eddig hallga­tagnak minősített parasztság vezetői révén platformot, fórumot teremtsenek maguknak. Antal Gábor, a TESZÖV titkára ismertette a megyei agrár re­formkor megalakításának célját, majd Vándor Péter, az agrár reformkörök országos ideiglenes választmányának titkára szólt az eddig megalakult körök önszerveződéséről és egységbe tömörü­léséről. Hídszerepet tölt be a szervezet, valamint részt kíván venni az agrárpo­litika irányításában, a jövő formálásá­ban. Sok felszólaló mondta el véleményét — közöttük Téglás András, a Magyar Kertészek Egyesületének elnöke, Brú­­szel László, a kecskeméti reformkor képviselője, Gál Gyula, a megyei párt­­bizottság titkára, Miskolczi János, a Miskei Március 15. Tsz elnöke hangsúlyozva, hogy a parasztság a ma­ga kezébe akaija venni sorsának irányí­tását és kiutat keres a jelenlegi mély válságból. Erre csakis az egész magyar gazdaság reformszellemű változtatásá­val, új gazdasági modell megalkotásá­val lehet számitani. Legfontosabbnak mondották a gazdálkodás, a tulajdon­nal való rendelkezés szabadságát, a tu­lajdonreform megvalósítását, az ipari és agrártermékek arányának kiigazítá­sát, a tőkehatékonyság javítását, a fa­lun és tanyán élők körülményeinek ja­vítását. A csaknem száz résztvevő szavazás­sal mondta ki a megyei agrár refomkör megalakulását, s elhatározták, hogy az elhangzottak alapján kiegészítik a re­formkörök országos platformterveze­tét. Az ideiglenes megyei választmány elnökének választották Miskolczi Já­nost. A választmány tagjai: Forczek András, Király János, Téglás András, Börcsök András. Titkára Antal Gábor lett. Xs. I. HOLNAP: Pártaktíva Kiskőrösön Nyilvános aktívaülést tart az MSZMP Kiskőrösi Városi Bizottsága szomba­ton reggel 8 órától a helyi Petőfi Művelődési Ház színháztermében. A program az elnöki megnyitót követően Ivanics Lajos városi első titkár és Szabó Tibor titkár referátumával kezdődik, amelyben az előadók értékelést adnak a térség elmúlt tíz esztendejének politikai, társadalmi, gazdasági életéről. Majd Jávor János, az MSZMP KB munkatársa a párt belső életéről, szerve­zeti-működési szabályzatának várható módosulásáról ad tájékoztatást. Bella László, a kiskőrösi városi pártbizottság munkatársa aktuális ideológiai tézi­sekről és a városi pártbizottság ideológiai munkájáról tart előadást. A prog­ram vitával zárul. Felhívás a magyar nemzethez 1989. június 16-a: a nemzeti gyász és megemlékezés napja. E napon, Nagy Imre és vértanútársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József kivégzésének 31. évfordulóján, amely most ünnepélyes temetésük és politikai feltámadásuk napja lesz, mindazokra emlékezünk, akik 1956 demokratikus forradalma és nemzeti szabadságharca során életüket adták a hazáért és a szabadságért Gyászoljuk a harcokban eleset­teket, a statáriális eljárással legyilkoltakat, s a hazánkban példátlan méretű politikai megtorlás során, úgynevezett törvényes úton halálra Ítélteket és kivégzetteket. Megemlékezünk valamennyi mártírról, akinek testét Buda­pesten és vidéken, a temetők elhanyagolt szélem és árkaiban jeltelenül hántolták el, s rejtegették több mint három évtizeden át. Hozzátartozók és bajtársaik hosszú éveken át hiába követelték sírjaik megjelölését, hamvaik kiadását és emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most, a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, az összes ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására, ez a hosszú küzdelem végre céljához közeledik. A hatóságok elvégezték a forradalom öt kivégzett vezetője holttestének exhumálását és azonosítását, minden szükséges segítséget megadnak temetésük lebonyolításához, nyil­vánosságra hozták a többi kivégzett kiindulópontként elfogadható névso­­rát, és ígéretet tettek arra, hogy június 16. után hozzátartozóik—amennyi­ben. kívánják —- őket is azonosíthatják, s mindenképpen méltóan eltemet­hetik. Addig is, amíg erre sor kerülhet, az ő maradványaikat egy üres koporsó jelképezi, melyet ugyancsak a 301-es parcellában fogunk elhantolni. A gyászszertartásra meghívjuk az összes kivégzett hozzátartozóit, s valamennyi életben maradt, börtönt és száműzetést szenvedett harcostár­sukat, valamint az emigrációba kényszerült magyarság képviselőit. Tiszte­legni fognak a ravatalnál a különböző társadalmi és kulturális szervezetek, számos külföldi demokratikus párt és politikai szervezet küldöttei. Jelen lesznek a nemzetközi sajtó, a rádió- és televíziós állomások tudósítói. A Magyar Rádió és Televízió egyenes adásban fogja közvetíteni a gyászün­nepséget és a temetést. A Hősök terén, a Műcsarnok oszlopsora előtt felállítandó ravatalnál 9 órától róják le kegyeletüket a csoportok és egyének. Fél egykor kezdődik maga a gyászszertartás, amit harangzúgás fog hírül adni a fővárosnak és az egész világnak. Ekkor álljon meg egy percre országszerte minden városban és faluban minden közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei. És ki-ki ott, ahol éppen van, némán emlékezzen a mártírokra. A búcsúztató beszédek után á hat koporsót a rákoskeresztúri közteme­tőbe viszik, ahol a hozzátartozók és meghívottak jelenlétében helyezik el a 301 -es parcella földjébe -— immár emberhez méltóan — végső nyugalom­ra. A temetés során elhangzik az 56-os kivégzettek neve, s egy-egy égő (Folytatás a 3. oldalon.) A\ i HARMADIK NAP A PARLAMENTBEN J Törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről Terítéken a kormány csomagterve Az Országgyűlés ülésszaká­nak harmadik munkanapján a képviselők a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről,és a föld­ről szóló törvényjavaslat tárgya­lásával folytatták munkájukat. Az elnöklő Szűrös Mátyás Hiit­­ter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek adta meg a szót, aki a szerdai vitában elhangzottakra válaszolt. Két elfogadott törvényjavaslat Vitazárójában a miniszter minde­nekelőtt megköszönte azok munkáját, akik a három törvény módosításában részt vettek. A javaslatokból, hozzá­szólásokból és véleményekből szinte teljes kép kerekedett gazdasági állapo­tunkról, ezen belül a mezőgazdaság helyzetéről is. Sok vád érte viszont az adórend­szert, amely ilyen helyzetbe hozta a me­zőgazdaságot. Ezzel kapcsolatban Hütter Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy sok esztendő óta nem volt a me­zőgazdasági termelésnek ilyen kedvez­ményes adórendszere, mint amilyen most van. Véleménye szerint tehát nem az adóprés az oka annak, hogy az üze­mek helyzete olyan, amilyennek a vita során jellemezték. Sokkal inkább az a gond, hogy a mezőgazdasági árak az utóbbi esztendőkben is csak milliméte­rekkel haladtak előre, így az élelmiszer­­ipari árak is. A mezőgazdaság által vi­selt árak pedig centiméterekkel, és a kettő különbsége folytán t csökken az üzemi eredmény, nominálértékben is éppenhogy csak megtartja tíz évvel.eze­lőtti mértékét. A miniszter a mezőgaz­daság versenyképességéről is szólt. Vé­leménye szerint ez az ágazat nagymér­tékben járult hozzá ahhoz az étetszht­­vonalhoz, amelyet egyre többen keve­­sellünk, ám amely kiegyenlített, jó élel­miszerellátás közepette alakult ki. Mondandóját bizonyítva néhány számmal érzékeltette a mezőgazdaság teljesítményét, hogy a korrekt megíté­lést elősegítse. A mezőgazdaság 1960- tól, tehát a szövetkezeti mozgalom kez­detétől napjainkig néhány fontosabb termék előállításában a következő fej-, lődést érte el: a búza termésátlaga 3,2- szeresére, a kukoricáé 2,5-szeresére, a napraforgóé kétszeresére növekedett, az egy tehénre jutó tejhozam több mint 2,2-szeresére emelkedett. Ez európai mércével mérve is jelentős teljesítmény. A miniszter szólt a parasztság jöve­delmének alakulásáról is, amely elma­radt a társadalmi átlagtól. Ezen ugyan változtatni leéli, azonban azt is látni kell, hogy amíg 1975-ben egy dolgozó egy esztendő alatt 116 mázsa búza érté­kének megfelelő munkajövedelmet ka­pott, addig 1988-ban 218 mázsával egyenlőt. Hütter Csaba ezután a termelőszö­vetkezeti törvény módosításához szó­lók véleményét méltatta. Egyetértett azokkal a képviselőkkel, akik az 50 százalékos vagyonjegyesítést javasol­ták, ugyanis a későbbiekben — ha a feltételek ezt lehetővé teszik — ezt még akár 100 százalékra is lehet növelni. A földmegváltással kapcsolatban megjegyezte: van mód-"arra, hogy a földmegváltás intézménye megmarad­jon, s arra is, hogy az örökös megkapja a földjét, de azt benntartsa és földjára­dékot kapjon érte. A törvény lehetősé­get nyújt arra is, hogy — ha az önkor­mányzat úgy ítéli meg — egy meghatá­rozott táblában kiadják a földet. Tóth László képviselő felvetésére a miniszter azt válaszolta, hogy a háztáji földjutta­tás pénzbeni megváltásának korlátáit rövidesen megszűntetik. Egyetértett Fodor Sándor képviselővel, miszerint a megváltás ügyében azok döntsenek, akiket az közvetlenül érint. Csipkó Sándor véleményére reagálva a minisz­ter elismerte, hogy a kistermelés és a nagyüzemi termelés esélyegyenlőségét meg kell teremteni, ám ez nem történ­het egyik napról a másikra, e területen még sok tennivaló van. A miniszter igyekezett eloszlatni Sá­ra János aggodalmát azzal kapcsolat­ban, hogy külföldiek is szérezhetnek termőföldet. Mint mondta, a külföldi­ek tulajdonszerzését engedélyhez kötik, s ezt az engedélyt a pénzügyminiszter a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterrel egyetértésben adja ki. Végül Hütter Csaba nyomatékosan hangsúlyozta: a kormány célja a törvé­nyek módosításával az volt, hogy elő­segítse a társadalmi konszenzust. ÍUgyancsak szándékukban állt a törvényalkotóknak, hogy a módosítá­sok gazdasági hasznot is hozzanak. Kérte az Országgyűlést, hogy a beter­jesztett javaslatokat — a vitában el­hangzott hasznos indítványokkal együtt — fogadja el. Ezután hosszas, több mint egy órán át tartó szavazási procedúra követke­zett. A módosító törvényjavaslatokról külön-külön döntöttek a képviselők. Elsőként a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló 1967. évi III. tör­vény módosításáról szóló törvényja­vaslat fölött szavaztak, illetve a mező­­gazdasági bizottság és egyes képviselők önálló kiegészítéseiről. A törvényja­vaslatot végül is általánosságban és részleteiben égy eflenszavazattálés 11 tartózkodással elfogadták. A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fe­letti szavazás következett. Először a mezőgazdasági bizottság 8 pontba sű­rített módosításairól külön-külön dön­töttek, ezek felét elfogadták, a többit különböző szavazati arányban elutasí­tották. Ezt követően az önálló és még fenn­tartott képviselői javaslatok felett sza­vaztak. A leghosszabb szavazási eljárás még csak ezután következett, mégpedig Tallóssy Frigyes képviselő tucatnyi ja­vaslatáról. A kimerítő procedúra után a parlament végül is 11 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett elfogadta a föld­törvény módosítását. ,Az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítá­sát célzó törvényjavaslatról — miután azt az előző nap nem bocsátották rész­letes vitára, és így átdolgozásra vissza­utalták az előterjesztőnek — most nem kellett dönteni. Ugyanakkor 9 ellensza­vazat és 10 tartózkodás mellett a testü­let úgy döntött, hogy a kormány még az idén terjesszen be új vadgazdálko­dásról és vadászatról szóló törvényja­vaslatot a parlamentnek. Napirend szerint ezután az Ország­­gyűlés Kulcsár Kálmán igazságügymi­­niszter expozéját hallgatta meg a Bün­tető Törvénykönyv módosításáról szó­ló törvényjavaslatról. KULCSÁR KÁLMÁN EXPOZÉJA Eltörölték a halálbüntetést állam elleni bűncselekményért . — Az indítvány, amely eltörli a ha­lálbüntetést az állam ellen elkövetett bűncselekmények esetében, minden bi­zonnyal nem igényel hosszas indoklást — kezdte felszólalását a miniszter. — A képviselők előtt is jól ismert, hogy a magyar politikai kultúrának az a sajná­latosan tradicionális vonása, amely az erőszaknak oly nagy helyet adott, ma­gában foglalta azt a törvény adta lehe­tőséget is, amellyel politikai ellenfele­ket, politikai vitákat büntető eljárással, esetleg halálos ítélettel intéztek el. Az is jól ismert, hogy Magyarországon 1849 óta 14 rhiniszterelnök lelte halálát vér­padon, lett öngyilkos, illetve hunyt el emigrációban. Különösen időszerűvé teszi e törvényjavaslat elfogadását, hogy hazánk e napokban az utolsó ki­végzett magyar miniszterelnökre emlé­kezik. Bár a politikai bűncselekményekre vonatkozó törvényjavaslat csak június­ban kerül az országgyűlés elé, szimboli­kus jelentése van annak, hogy a parla­ment most mintegy sorqn kívül határoz e törvénymódosítás sorsáról; kinyilvá­nítva ezzel, hogy Magyarország egy­szer s mindenkorra szakítani kíván ez­zel a sajnálatos politikai tradicióval :— hangoztatta a miniszter. Mivel hozzászólásra sem jelentkezett senki, az expozét azonnal határozatho­zatal követte. A beterjesztett törvényja­vaslatot az Országgyűlés egy tartózko­dással elfogadta. KULCSÁR KÁLMÁN EXPOZÉJA A hatalom társadalmi ellenőrzése a cél A népszavazásról és a népi kezdemé­nyezésről szóló törvényjavaslat előter­jesztője ugyancsak az igazságügymi­niszter volt. Kulcsár Kálmán expozéjá­ban elmondta: a népszavazás intézmé­nye biztosítja a parlament ellenőrzését. A népi kezdeményezés — ha közvetet­ten is — ugyancsak ellát bizonyos el­lenőrzési funkciót azáltal, hogy hangot ad a választópolgárok hiányérzetének a parlament működésével kapcsolat­ban. Az állampolgárok ilyenkor azt fe­jezik ki, hogy döntést várnak valamely, a parlament hatáskörébe, tartozó kér­désben; s ezért ezt a döntést maguk kezdeményezik. A törvényjavaslat célja S szögezte le Kulcsár Kálmán —, hogy életre keltse hazánkban a közvetlen demokráciának egyik fontos jogintézményét, ezzel is gazdagítva a politikai rendszer demok­ratikus működésének alkotmányjogi garanciáit A jogállamiság útján halad­va újra kell gondolni és szabályozni az állam és az állampolgár viszonyrend­­szerét; biztosítani kell a hatalom társa­dalmi ellenőrzését Az állampolgárt va­lóban polgárrá kell tenni, olyanná, aki részt vesz a hatalom gyakorlásában, s befolyásolni tudja az állami döntése­ket. A népszavazás a népszuverenitás­elvű hatalomgyakorlás másodlagos in­tézménye a népképviselet útján történő hatalomgyakorláshoz képest. A mos­tani törvényjavaslat ezért a képviseleti demokráciát kiegészítő, annak legiti­málását erősítő intézményként közelíti meg a népszavazást. Ebből következik az is, hogy a népszavazás alkotmányos intézménnyé válásával sem billenhet át a törvényhozói hatalmi túlsúly, a folya­matos törvényalkotás nem lehet a nép­szavazás feladata. A népszavazásról szóló törvények alapkérdései közé tar­tozik: mi lehet, s mi nem a népi akarat­nyilvánítás tárgya; milyen kérdésekben kell elrendelni a népszavazást, s annak eredménye milyen jogi következmé­nyekkel jár. Nem kevésbé fontos annak eldöntésé, hogy csak brszágos vagy a helyi szintekre is kidolgozott rendszert kell-e kiépíteni. A mostani törvényjavaslat a népsza­vazás elrendelését, illetve kitűzését a parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alterna­tív javaslatot terjeszt a parlament elé. Az Országgyűlés által elfogadott új al­kotmányt is népszavazással kell meg­erősíteni. Más esetekben a kezdemé­nyezések alapján a parlament mérlegel­heti a népszavazás elrendelését vagy elvetését. A tervezet —? szinkrónban a nemzet­közi gyakorlattal — kizárja a népsza­vazás köréből a költségvetésről, a köz­ponti adónemekről és' illetékekről, va­lamint a helyi adók központi feltételei­ről szóló törvényeket, továbbá a nem­zetközi szerződésekről hozott törvé­nyeket és a személyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerződéseket ille­ti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bős —nagymarosi beruházás kérdésére. El­mondta, hogy a kormány az ügy politi­kai jelentőségére való tekintettel min­denképpen nyitva akarta hagyni a be­ruházás kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Ezért szüle­tett meg kompromisszumos megoldás­ként a törvényjavaslat 37. szakaszának 2. bekezdése. A törvényszakaszhoz fű­zött indoklásban a törvény-előkészítők azt is világossá tették, hogy egy hosszú távon működő demokratikus jogi in­tézmény megalapozását tartják céljuk­nak, s nem egy „lex-Nagymaros” (egy külön Nagymarosra vonatkozó jogsza­bály) megalkotását A miniszter han­goztatta: az Országgyűlés feladata, hogy ezt a zárórendelkezést a törvény­­javaslat általános értékelésétől függet­lenül minősítse, eldöntse, szükség van­­e erre az átmeneti jogi megoldásra — mondotta végezetül Kulcsár Kálmán. Filló Pál, a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság nevében megállapí­totta: a politikai intézményrendszer de­mokratizálásának és a jogállamiságnak fontos garanciája lehet a törvényjavas­lat elfogadása. A bizottság szerint elen­gedhetetlen, hogy a népfelség elvéből kiindulva a lakosság közvetlenül is gyakorolhassa hatalmát, közreműköd­hessen a központi és a helyi szintű dön­tések kidolgozásában, illetve javaslat­tételi jogával élhessen. Mivel egyetlen képviselő sem jelent­kezett hozzászólásra, határozathozatal következett. A népszavazásról és a népi kezdemé­nyezésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés három tartózkodással el­fogadta. A képviselők a módosító ja­vaslatokkal is egyetértettek. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVJI. törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Miklósnak, a kormány elnöké­nek adta meg a szót. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom